Nem kívánt álom - 1. rész

1. FEJEZET: KIMBERLY & JON

Kiszálltunk a limuzinból, és a vörös szőnyegre léptünk. Mindenhol ordibáló fotósok és sikoltozó rajongók álltak. Ahogy ilyenkor kell; mosolyogtunk, integettünk. Kiosztottunk néhány autogramot, válaszoltunk néhány kérdésre, fotózkodtunk, majd bevonultunk a hatalmas épületbe, ami már tele volt sztárokkal.

A nevem Kimberly Holly Kyle. Amerikai színésznő vagyok. A barátom Jonathan Togo, akivel közösen játszunk a CSI: Miami helyszínelők című sorozatban.

A sorozat 8. évadjának utolsó részét 2 héttel ezelőtt adták le Amerikában. Ennek tiszteletére rendezték ezt a ”partyt”. Persze számomra ez nem buli! Unom már, hogy állandóan az újságírók kedvében kell járnom, hogy azt kell mutatnom, hogy tökéletes vagyok és soha nem fáradok el. Örülök is, hogy kaptunk néhány hét szünetet a 9. évad forgatása előtt.

Az este hátralevő részében levetítették a szezonzáró részt, beszélgettünk néhány meghívottal, majd hazamentünk. Számomra ez is olyan volt, mint a mások kétszáz megjelenésem.

Másnap reggel kissé fáradtan keltem fel. Életem értelme, Jon már a nappaliban tévézett amikor lementem.

- Jó reggelt szívem! – köszöntött, amikor meglátott.
- Jó reggelt! – válaszoltam kicsit kómásan, majd nyomtam egy puszit a szájára.
- Jól aludtál? – kérdezte – Csak mert van egy meglepetésem a számodra.
- Persze, melletted mindig jól alszom. Na de mi az a meglepetés? – kérdeztem türelmetlenül.
- Tudom, hogy szereted a Forma-1-et, és Angie a sajtósunk mondta, hogy Adam Rodriguez-nek felajánlották, hogy menjen el a hétvégi Brit Nagydíjra, de neki nincs kedve, szóval mi megyünk.
- Ez most komoly? – kerekedtek el a szemeim.
- Aha. Tudod, hogy nekünk is jól jön, ha megjelenünk valahol, és a Forma-1-nek is csak plusz bevételt jelent, ha két híres színész jelenik meg az egyik versenyen. Szóval, ez mindannyiunk számára jó lenne.
- Ez remekül hangzik. Régóta szerettem volna eljutni egy versenyre.
- Tudom, ezért is használjuk ki a lehetőséget. – válaszolta Jon mosolyogva – De most menj, és öltözz fel. Már elmúlt dél.
- Megyek szívem! – adtam még egy puszit neki, majd elindultam, vissza a lépcsőn.
- Ja! Hívott a barátnőd, Roxanne, hogy átjön ma 2-kor egy kicsit beszélgetni. – kiabált utánam Jon.
- Oké, köszi baby.
- Nincs mit szívem.

Ezzel felrohantam a szobámba. Örültem annak, hogy végre elmehetek egy F1-es versenyre, habár nem értettem annyira ehhez a sporthoz, nagyon szerettem nézni. Bementem a hatalmas gardróbomba és elkezdtem válogatni a gyönyörű ruháim közül. Mivel híres, és gazdag voltam, megtehettem, hogy a legmárkásabb ruhaboltokban vásároljak…és ezt ki is használtam.

Végül úgy döntöttem, hogy nem öltözök ki annyira, mert a terveim szerint úgysem megyek el itthonról. (http://www.ruha-divat.eoldal.hu/archiv/inahled/57.jpg)

Miután elkészültem, ismét lementem a nappaliba, ahol Jon már az ebédhez terített. Egyikünk sem tud igazán főzni, ezért inkább rendelni szoktunk. De amúgy is úgy gondoljuk, hogy a főzés csak időpocsékolás. Ha forgatunk, akkor ott eszünk, itthon pedig úgysincs nincs túl sok kaja, hiszen mindkettőnknek oda kell figyelnünk az alakunkra.

- Hmmmm! Nagyon jó illat van. Mit rendeltél? – kérdeztem meg a szerelmemet az asztalhoz érve.
- Kemencében sült pulykamellet görög salátával. Tudom, hogy nem sokára lesz egy fontos fotózásod, ezért nem akarlak felhízlalni. – válaszolta Jon, majd nyomott egy puszit az arcomra.
- Annyira szeretem, amikor ennyire törödsz velem. – mondtam elérzékenyülve.
- Ez csak természetes drágám. – mosolygott rám – De most együnk, mert kihül a kaja.

Miután végeztünk az ebéddel, Jon bepakolt a mosogatógépbe, majd leültünk a kanapéra. Egymáshoz közel bújva kezdtünk el beszélgetni, majd a beszélgetés másba ment át…

Kimberly ruhája a partyn: http://m.blog.hu/ni/nice/image/venus_est_19.jpg