Nem kívánt álom - 10. rész

10. FEJEZET:BARÁTI BESZÉLGETÉS

- Máris? Nem maradhatnánk holnapig? – kérdezte kicsit nyafogva Roxanne.
- Arról volt szó, hogy a verseny után már indulunk is haza. – felelte Jon.
- Miért nem maradtok itt az esti bulin? – jött oda hozzánk Nico – Elég lenne, ha holnap reggel mennétek haza. Vagy talán siettek valahova?
- Végülis nem sietünk sehova. – mondta Jon – Akkor majd reggel indulunk haza. Ugye jó lesz szívem? – ölelt meg.
- Persze. – feleltem, és Nicora néztem. Ő csak mosolygott rám.

Mivel nem hoztunk bulizós ruhát, Roxie-val úgy döntöttünk, hogy elmegyünk vásárolni. Jon addig a szállodában maradt. Bementünk az egyik közeli városba, ahol volt egy bevásárló központ. Miután az összes női üzletet végigjártuk, megvettük a szükséges ruhákat, és persze még jó párat.

Két órányi vásárlás után, leültünk kávézni. Roxanne észrevette, hogy valami nincs rendben velem, amit szóvá is tett:

- Mi a baj Kim? Olyan szomorúnak tűnsz már péntek óta. Azt hittem, hogy kiheverted már Jon balhéjét. Vagy talán nincs igazam?
- Nem Jonnal van baj. Azon a dolgon már rég túltettem magam. – feleltem sóhajtva.
- Akkor mivel van baj? Talán én megyek az idegeidre? – kérdezte kicsit félve.
- Dehogyis! – mondtam, miközben megsimogattam a karját – Persze néha úgy érzem, hogy legszívesebben leütnélek, de nem miattad érzem magam rosszul, megnyugodhatsz. – egy kicsit elnevettem magam.
Ezen Roxanne is elnevette magát.
- Oké, de akkor mi miatt? Van valami köze ennek ahhoz, hogy tegnap beszélgettél Nicoval?

Nem akartam elmondani Roxie-nak a Nicos dolgot. Persze megbízom benne és a barátnőm, de nem akartam, hogy tudja, hogy csókolóztam Nicoval.

- Nem tudom, miért van rossz kedvem. – feleltem végül – De biztos az idő miatt van.
- Ez az idős duma nálam nem jön be Kimberly Holly Kyle! Tudni akarom, hogy mi történt közted és Nico között. – ezt már kicsit hangosabban mondta, aminek az lett a következménye, hogy a mellettünk lévő asztalnál ülők minket bámultak.
- Halkabban már Roxanne! Tudod, hogy a paparazzik mindenhol ott vannak. Nem akarom, hogy megint a címlapon legyek. Vagyis azt akarom, hogy ott legyek, de nem egy ilyen dolog miatt. – mondtam suttogva.
- Oké, bocsi. De mondd el, hogy mi történt! A barátnőd vagyok, megbízhatsz bennem és elmondhatod a gondjaidat. – mondta Roxie együtt érzően.
- Csókolóztam Nicoval. – nyögtem ki végül.
- Hogy mit csináltál? – nézett rám nagy szemmel a barátnőm.
- De megbántam! – magyarázkodtam rögtön – Vagyis nem tudom. Jó volt vele, és valahogy egy egészen más érzés kerített hatalmába, mikor vele töltöttem az éjszakát. De lelkiismeret-furdalásom van, amiért gyakorlatilag megcsaltam Jont. Viszont az miatt is rosszul érzem magam, hogy átvertem Nicot. Most biztos azt hiszi, hogy nem jelentett semmit nekem az a csók és ő sem. De ez nem így van! – hajtottam le a fejem a végén.
- Vele töltötted az éjszakát? – nézett rám még mindig csodálkozva Roxanne – Úgy érted, hogy ti…ööö…
- Nem! Nem feküdtem le vele! – válaszoltam rögtön – Csak csókolóztunk. Nem történt semmi több. Na jó, aztán egymás karjaiban aludtunk el.
Így visszagondolva valamiért egy pillanatra elöntött a boldogság.
- Ez durva! – Roxie csak ennyit tudott kinyögni.
- Tudom, de már nem csinálhatom vissza.
- És most mit fogsz csinálni? Bevallod Jonnak? Mert akkor még nagyobb vitátok lesz, mint tegnap előtt.
- Tudom. – feleltem szomorúan – Szerinted mit tegyek? Mondjam el neki?
- Ha együtt akarsz még lenni vele, akkor nem. Ha Jon már amiatt is kiakadt, hogy beszélgettél Nicoval, és ő téged bámult, akkor képzelheted, mennyire ki fog akadni, ha megtudja, hogy smároltál is vele. Szólj ha elmondod neki, mert akkor nem leszek a közeletekben!
- Oké, majd szólok. – feleltem kicsit gúnyosan.
- Bocsi, nem akartam beszólni!
- Nem a te hibád, én voltam bunkó. De hagyjuk ezt! Fogalmam sincs, hogy mi a francot fogok csinálni.
- Csak egy kérdésre válaszolj, oké?
- Oké.
- Mit érzel Nico iránt?
Na megint leblokkoltam. Ezen még soha nem gondolkodtam el igazán. Fogalmam sincs, hogy mit is érzek iránta pontosan. Már vagy egy perce gondolkodtam, amikor Roxanne hangja visszahozott a valóságba.
- Hahó!
- Itt vagyok, csak elgondolkodtam. – feleltem.
- Hát azt észrevettem. Na de mi a válaszod?
- Az, hogy nem tudom.
- Tudsz te egyáltalán valamit?
Szúrós tekintettel néztem a barátnőmre.
- Arra gondoltam, hogy mivel holnap reggel úgy is visszamegyünk LA-be, ezért végleg elfelejthetem Nicot. Jonnak nem mondom el a csókot, és boldogan élünk tovább. Na mit szólsz hozzá? – kérdeztem Roxie-t. Az arckifejezése mindent elárult. – Ugye szerinted sem fog menni? – hajtottam le a fejem.
- Nem éppen. Ha már a csókig jutottatok, akkor nem fogod könnyen elfelejteni.
- Ez hülyeség. Egyéjszakás kalandjaim is voltak, és mindig el tudtam felejteni a srácokat. – jelentettem ki, mintha természetes lenne a dolog.
- Igen, de az más. Nicoval nem csak a kaland kedvéért csókolóztál. Attól tartok, drága barátnőm, hogy kezdesz beleszeretni…

…na ettől félek én is.