Nem kívánt álom - 30. rész

30. FEJEZET: ROSSZ KEDV

- Ezt inkább nem kommentálnám. – feleltem zavartan.
- Miss Kyle, kérem. Sok ember kíváncsi magára, különösen a magánéletére. – mosolygott Alison.
- Igen, de a magánéletem csak rám és a szeretteimre tartozik. – háborodtam fel kissé.
- Csak egy mondatot, kérem! – könyörgött a nő.
- Csak egy mondatot? Oké! Teljes szívemből gyűlölöm a Roxanne Philips-et, amiért ezt tette. Úgy érzem, hogy egy életre kiábrándultam belőle. Ennyi elég lesz? – mondtam, szinte már kiabálva.
- Igen, persze. – felelte halkan Alison.

Szerencsére az interjúnak nem sokára vége is lett. Beültünk Natalia kocsijába, és elindultunk hazafelé.

- Eléggé kiakadtál. – mondta Nat pár perc csönd után.
- Te nem ezt tetted volna a helyemben? Elegem van az újságírókból. – sóhajtottam.
- Mivel a nő mindent rögzített, holnap már a címlapokon lesz a kiakadásod.
- Legyen! Engem nem érdekel. Te meg persze örülsz is neki.
- Őszintén szólva én is jobban szeretem, ha azért beszélnek rólad, mert valami jót csináltál. – vallotta be a menedzserem.
- Olyan furcsa vagy mostanában. – néztem rá értetlenül – Mintha lenne szíved.
- Köszönöm Kimberly! Ez aztán kedves volt.
- De ismerd be, hogy nem vagy éppen az az érzelgős fajta.
- Lehet, de nekem is vannak érzelmeim.
- Jó tudni. – feleltem.

Éppen mikor hazaértem, és bementem a házba, megcsörrent a telefonom. Boldogan vettem fel.

- Szia Apa! – köszöntem.
- Szia Kimberly! Hogy vagy?
- Jól. És te?
- Én is. Mit csinálsz?
- Egy interjún voltam. Most értem haza. Miért?
- Beszélnünk kell. – válaszolta komolyan.
- Valami baj van? – sápadtam el.
- Nem baj, de fontos dolog. Holnap ráérsz?
- Este egy gálára megyek, de napközben ráérek. De Apa, mondd el mi történt! Kezdesz megijeszteni.
- Most nem szeretnék többet mondani. Majd holnap mindent elmagyarázok. De most mennem kell! Vigyázz magadra! Holnap találkozunk. Szia!
- Már alig várom. Szia! – mondtam, majd mindketten letettük a telefont.

Elgondolkoztam, hogy Apa miről akar beszélni velem. Nagyon komolynak tűnt. Attól tartok, hogy mégis valami rossz történt.

Éppen ebédet csináltam, amikor csöngettek. Kinyitottam az ajtót, és Kelly, a tegnapi stylist állt előttem.

- Szia Kimberly! Kelly vagyok. Ugye emlékszel még rám? – kérdezte mosolyogva.
- Szia Kelly! Persze, hogy emlékszem rád. Gyere csak be! Hogy vagy?
- Jól, köszönöm. És te?
- Én is. Éppen ebédet csinálok. Te nem kérsz?
- Nem köszi, nemrég ettem.
- Ja, oké. Amúgy mi járatban vagy?
- Natalia küldött. Azt mondta, hogy válasszuk ki a ruhát, amit a holnapi gálán fogsz viselni.
- Rendben. És elmegyünk valahova?
- Nem, a kocsimban van pár ruha, amik szerintem jók lennének. Azok közül választhatnál.
- Benne vagyok. – mosolyogtam.
- Oké, akkor be is hozom őket.
- Ne segítsek?
- Nem kell, köszönöm. Egyél csak nyugodtan! – mondta, majd kiment a kocsijához, és behozta az említett ruhákat.

Volt vagy tíz darab. Mindegyik gyönyörű volt. Alig tudtam választani. Miután kiválasztottam a számomra legszebbet, Kelly már menni is akart.

- Van még valami dolgod ma? – kérdeztem.
- Nem, nincs. Miért?
- Csak mert gondoltam elmehetnénk valahova. Annyi mindent történt velem mostanában, hogy nem akarok egyedül lenni.
- Szívesen felvidítanálak.
- Az jó lenne. Mit szólnál, ha lemennénk a strandra?
- Remek ötlet. Már úgyis régen voltam ott. Hazamegyek, átöltözök, és mehetünk is.
- Oké. Akkor siess, és gyere vissza ide. Majd innen megyünk együtt.
- Rendben. Ígérem, gyors leszek. Addig is szia! – mondta, és el is tűnt.

Ekkor éppen megszólalt a telefonom. Jelezte, hogy üzenetem jött. Nico írt:

„Szia szívem! Hogy vagy? Én már Hockenheimben vagyok. Hogy sikerült az interjú? Nagyon hiányzol. Már csak két napot kell kibírnom nélküled. Szeretlek!”

Vigyorogva írtam vissza neki:

„Szia baby! Az interjú szörnyű volt, majd mesélek. Te is nagyon hiányzol nekem. Már alig várom a pénteket! Szeretlek!”

Miután elküldtem az sms-t, felszaladtam a szobámba, hogy elkészüljek a strandoláshoz.