Kellemes Karacsonyi Unnepeket Kivanok Minden Kedves Olvasomnak! :)
Gracia
"A boldogságot a boldogtalanságtól vékony fal választja el, amit lerombolni könnyű, újjáépíteni nehéz."
2010. december 23., csütörtök
2010. december 15., szerda
Nem kívánt álom - 70. rész
Sziasztok! Holnap elutazom, szóval lehet, hogy idén már nem lesz új rész. Lehet, hogy ott tudok írni, de ha össze is jön, akkor is csak ékezet nélkül, ami kevésbé élvezetes. xD Szóval ha csak januárban lesz folytatás, akkor ne verjetek meg! Puszi és kellemes ünnepeket kívánok mindenkinek! Remélem, hogy jövőre is olvassátok a történetemet.
A nap hátralevő részében Roxanne szobájában kuksoltam. Lucas a pályán volt, szóval kettesben voltunk a barátnőmmel.
- Kimberly! Ne legyél ennyire szomorú! - próbálta tartani bennem a lelket Roxie - Nico nem lehet annyira hülye, hogy emiatt szakítson veled.
- Engem már semmi sem érdekel...- bámultam ki a fejemből.
Ekkor megcsörrent a telefonom. Fel sem keltem, mert sejtettem, hogy ki hív. Roxanne odament a táskámhoz, elővette a telefont, megnézte a kijelzőt, majd megszólalt:
- Nico az.
- Nem akarok vele beszélni. - mondtam egyszerűen.
- Kim! Egyszer beszélned kell vele.
- De nem most! - jelentetten ki.
- Te tudod. - felelte, majd kinyomta a telefont.
Estig kuksoltam a szobában. Egyszer csak ajtó dorombolásra lettünk figyelmesek. Roxanne kinyitotta az ajtót, és persze nem meglepő módon a barátom állt ott.
- Kimberly! Kérlek, beszéljük meg! - könyörgött rögtön - Nem akartalak megbántani! Szeretlek, és mindennél fontosabb vagy nekem.
- Beszélgessetek csak nyugodtan, magatokra hagylak titeket. - mondta Roxie, majd indult volna ki a szobából.
- Nem kell! Ez a te szobád. Ha Nico akar valamit mondani, akkor majd elmondja máshol. - mondtam.
- Akkor menjünk vissza a szobánkba...kérlek! - nézett rám Nico kérlelően.
- Rendben. - egyeztem bele végül egy sóhaj kíséretében.
Így hát átmentünk a közös szobánkba.
- Sajnálom Kim, hogy megbántottalak. - kezdett bele a mondanivalójába Nico - Tudom, hogy hülye voltam és, hogy igazad van. Nem kellett volna kiakadnom, miközben te csak engem akartál megvédeni. Sajnálom! - nézett mélyen a szemembe.
- Tényleg hülye voltál. - vágtam rá.
- Köszi. - nevetett.
- De tényleg. - mosolyogtam már én is egy kicsit - Nem azért támadtam rá Vivianre, mert szimplán ahhoz volt kedvem. Nem hagyom, hogy bárki is sértegessen engem vagy a szeretteimet.
- Tudom, és ezt nagyon becsülöm benned. - jött egyre közelebb - Megbocsájtasz?
Rosszul esett az, ahogy Nico viselkedett, de nem tudtam ellenállni azoknak a gyönyörű szemeknek, amikkel nézett rám.
- Igen, de többet ne forduljon elő ilyen. - mondtam - Eleget szenvedtem már a hülyeségeid miatt.
- Ez kedves volt. - nevetett a szerelmem - De megérdemeltem...teljes mértékben.
- Igen! - vágtam rá, majd hozzátettem - Szeretlek!
- Én is szeretlek! - mondta, majd megcsókolt.
Rendeltünk magunknak vacsorát, majd egymás karjaiban aludtunk el.
Reggel Nico korán kiment a pályára, de én még túl fáradt voltam, szóval inkább aludtam 11-ig. Miután elkészülődtem, Roxie-val közösen kimentünk a pályához mi is. Már javában tartott a szabadedzés, így csak csöndben leültünk a Mercedes boxába, és megreggeliztünk, miközben az egyik képernyőt figyeltük, hogy mit produkálnak a párjaink.
Kb. 1 órával később Nico is csatlakozott hozzánk.
- Sziasztok! - köszönt vidáman. Éppen meg akart csókolni, de hirtelen elkapott a hányinger, így inkább kirohantam a mosdóba.
- Na látod Nico! Ezt hozod ki Kimberlyből. - nevetett Roxie.
- Nagyon remélem, hogy nem. - felelte a párom - De megnézem, hogy mi történt. - mondta, majd utánam jött a mosdóba - Minden oké baby?
- Nem éppen. - feleltem a WC mellett ülve.
- Mi a baj?
- Hányinger. - feleltem.
- Most van először?
- Mióta együtt vagyunk igen. - feleltem, majd eljutott az agyamig a felismerés - Szerinted esetleg...
- ...terhes vagy? - fejezte be a mondatot a szerelmem - Nem tudom.
- Szedem a tablettát, szóval nem lehetnék.
- Szerintem ha többször is előfordulnak ezek a rosszullétek, akkor menj el egy orvoshoz.
- Igazad van. De lehet, hogy csak valami rosszat ettem. Egy rosszullét még nem jelenti azt, hogy rögtön terhes vagyok. - mondtam.
- Igazad van. De nem sértődnék meg, ha gyerekem születne tőled.
- Már a baba téma is szóba kerület? - mosolyogtam.
- Igen, mert nagyon szeretlek.
- Ezt tényleg a WC-ben akarjátok megbeszélni? - jött ki egy mercedeses alkalmazott az egyik helyiségből - Amúgy Tanja vagyok. - nyújtott kezet.
- Én pedig Kimberly, Nico barátnője. - mutatkoztam be udvariasan.
- Igen, már sokat hallottam rólad. Örülök, hogy megismerhetlek. De nekem most mennem kell. Még biztos találkozunk. Sziasztok! - mondta, majd kiment.
- Amúgy feltűnt, hogy a női mosdóban vagy? - fordultam vissza Nicohoz.
- Basszus, tényleg. - esett le a dolog neki is - De ugye már jobban vagy?
- Igen. - válaszoltam.
- Oké. Akkor menj ki, nézz körül és, ha senki sincs a közelben, szólj, és akkor én is kimegyek.
- Szóval félsz, hogy rajtakapnak, hogy a női mosdóban kujtorogsz. - nevettem.
- Nem tennéd meg értem?
- Bármit megtennék érted. - mondtam, majd sikeresen végrehajtottuk a tervet.
Kimberly ruhái:
A nap hátralevő részében Roxanne szobájában kuksoltam. Lucas a pályán volt, szóval kettesben voltunk a barátnőmmel.
- Kimberly! Ne legyél ennyire szomorú! - próbálta tartani bennem a lelket Roxie - Nico nem lehet annyira hülye, hogy emiatt szakítson veled.
- Engem már semmi sem érdekel...- bámultam ki a fejemből.
Ekkor megcsörrent a telefonom. Fel sem keltem, mert sejtettem, hogy ki hív. Roxanne odament a táskámhoz, elővette a telefont, megnézte a kijelzőt, majd megszólalt:
- Nico az.
- Nem akarok vele beszélni. - mondtam egyszerűen.
- Kim! Egyszer beszélned kell vele.
- De nem most! - jelentetten ki.
- Te tudod. - felelte, majd kinyomta a telefont.
Estig kuksoltam a szobában. Egyszer csak ajtó dorombolásra lettünk figyelmesek. Roxanne kinyitotta az ajtót, és persze nem meglepő módon a barátom állt ott.
- Kimberly! Kérlek, beszéljük meg! - könyörgött rögtön - Nem akartalak megbántani! Szeretlek, és mindennél fontosabb vagy nekem.
- Beszélgessetek csak nyugodtan, magatokra hagylak titeket. - mondta Roxie, majd indult volna ki a szobából.
- Nem kell! Ez a te szobád. Ha Nico akar valamit mondani, akkor majd elmondja máshol. - mondtam.
- Akkor menjünk vissza a szobánkba...kérlek! - nézett rám Nico kérlelően.
- Rendben. - egyeztem bele végül egy sóhaj kíséretében.
Így hát átmentünk a közös szobánkba.
- Sajnálom Kim, hogy megbántottalak. - kezdett bele a mondanivalójába Nico - Tudom, hogy hülye voltam és, hogy igazad van. Nem kellett volna kiakadnom, miközben te csak engem akartál megvédeni. Sajnálom! - nézett mélyen a szemembe.
- Tényleg hülye voltál. - vágtam rá.
- Köszi. - nevetett.
- De tényleg. - mosolyogtam már én is egy kicsit - Nem azért támadtam rá Vivianre, mert szimplán ahhoz volt kedvem. Nem hagyom, hogy bárki is sértegessen engem vagy a szeretteimet.
- Tudom, és ezt nagyon becsülöm benned. - jött egyre közelebb - Megbocsájtasz?
Rosszul esett az, ahogy Nico viselkedett, de nem tudtam ellenállni azoknak a gyönyörű szemeknek, amikkel nézett rám.
- Igen, de többet ne forduljon elő ilyen. - mondtam - Eleget szenvedtem már a hülyeségeid miatt.
- Ez kedves volt. - nevetett a szerelmem - De megérdemeltem...teljes mértékben.
- Igen! - vágtam rá, majd hozzátettem - Szeretlek!
- Én is szeretlek! - mondta, majd megcsókolt.
Rendeltünk magunknak vacsorát, majd egymás karjaiban aludtunk el.
Reggel Nico korán kiment a pályára, de én még túl fáradt voltam, szóval inkább aludtam 11-ig. Miután elkészülődtem, Roxie-val közösen kimentünk a pályához mi is. Már javában tartott a szabadedzés, így csak csöndben leültünk a Mercedes boxába, és megreggeliztünk, miközben az egyik képernyőt figyeltük, hogy mit produkálnak a párjaink.
Kb. 1 órával később Nico is csatlakozott hozzánk.
- Sziasztok! - köszönt vidáman. Éppen meg akart csókolni, de hirtelen elkapott a hányinger, így inkább kirohantam a mosdóba.
- Na látod Nico! Ezt hozod ki Kimberlyből. - nevetett Roxie.
- Nagyon remélem, hogy nem. - felelte a párom - De megnézem, hogy mi történt. - mondta, majd utánam jött a mosdóba - Minden oké baby?
- Nem éppen. - feleltem a WC mellett ülve.
- Mi a baj?
- Hányinger. - feleltem.
- Most van először?
- Mióta együtt vagyunk igen. - feleltem, majd eljutott az agyamig a felismerés - Szerinted esetleg...
- ...terhes vagy? - fejezte be a mondatot a szerelmem - Nem tudom.
- Szedem a tablettát, szóval nem lehetnék.
- Szerintem ha többször is előfordulnak ezek a rosszullétek, akkor menj el egy orvoshoz.
- Igazad van. De lehet, hogy csak valami rosszat ettem. Egy rosszullét még nem jelenti azt, hogy rögtön terhes vagyok. - mondtam.
- Igazad van. De nem sértődnék meg, ha gyerekem születne tőled.
- Már a baba téma is szóba kerület? - mosolyogtam.
- Igen, mert nagyon szeretlek.
- Ezt tényleg a WC-ben akarjátok megbeszélni? - jött ki egy mercedeses alkalmazott az egyik helyiségből - Amúgy Tanja vagyok. - nyújtott kezet.
- Én pedig Kimberly, Nico barátnője. - mutatkoztam be udvariasan.
- Igen, már sokat hallottam rólad. Örülök, hogy megismerhetlek. De nekem most mennem kell. Még biztos találkozunk. Sziasztok! - mondta, majd kiment.
- Amúgy feltűnt, hogy a női mosdóban vagy? - fordultam vissza Nicohoz.
- Basszus, tényleg. - esett le a dolog neki is - De ugye már jobban vagy?
- Igen. - válaszoltam.
- Oké. Akkor menj ki, nézz körül és, ha senki sincs a közelben, szólj, és akkor én is kimegyek.
- Szóval félsz, hogy rajtakapnak, hogy a női mosdóban kujtorogsz. - nevettem.
- Nem tennéd meg értem?
- Bármit megtennék érted. - mondtam, majd sikeresen végrehajtottuk a tervet.
Kimberly ruhái:
2010. december 12., vasárnap
Nem kívánt álom - 69. rész
Az a személy állt a box előtt, aki sok fejájást okozott nekünk az elmúlt hónapokban; Vivian Sibold.
- Te mit keresel itt? - mentem oda hozzá dühösen.
- Áhh, Kimberly Kyle, a világhírű színésznő, de örülök, hogy találkozhatok veled. - gúnyolódott a csaj.
- Még mindig nem válaszoltál a kérdésemre. - engedtem el a fülem mellett a beszólását.
- Nicohoz jöttem. Talán baj?
- Hogy baj-e? Áhh, miért is lenne baj, ha meglátogatja a barátomat a volt csaja. - akadtam ki.
- Nyugi Kimberly! Nem akarok Nicotól semmit, csak gondoltam, hogy beköszönök neki. Rég láttam már.
- Te csak ne köszöngess neki! - ordítottam - Elég fájdalmat okoztál már neki.
- Hogy mi van? - háborodott fel Vivian - Nem érdekel, hogy mit dumálsz itt nekem. Nem akadályozhatod meg, hogy beszéljek Nicoval. - mondta, majd kikerült, és elindult a box bejárata felé.
Elöntött a méreg, így egy hirtelen ötlettől vezérelve a csaj után nyúltam, és megragadtam a haját.
- Engedj el te ribanc! - üvöltötte Vivian.
- Még hogy én vagyok a ribanc? Nem én csaltam meg Nicot! - vágtam vissza.
Vivian kihasználta az alkalmat, és visszatámadt. Hosszú másodpercekig "harcoltunk" , de aztán két férfi szétválasztott minket.
- Ezt még megbánod! - kiabálta Vivian.
- Hiszem, ha látom. - válaszoltam.
A mercedesesek szerencsére meggyőztek arról, hogy Vivian nem jöhet a Mercedes boxa közelébe a hétvége további részében.
- Kimberly! Mi a franc történt? - jött oda hozzám Nico pár perccel később.
- Beszólt a hülye ex-csajod, én meg megtéptem. - feleltem egyszerűen.
- De miért? Nem lett volna egyszerűbb, ha megkéred, hogy hagyjon békén?
- Ja, persze...biztos megértette volna...
- Tudod, mekkora botrányt csináltál? Holnap minden újság címlapján az lesz, hogy "Összeverekedett Nico Rosberg volt és jelenlegi barátnője." Én ezt nem akarom.
- Én sem akarom szívem, de nem tűrőm el azt a csajt. - magyaráztam.
- De akkor sem kellett volna rátámadnod.
- Most komolyan én vagyok a hibás? - suttogtam, miközben egész közel mentem Nicohoz - A csaj megcsalt téged, én pedig meg akartalak védeni...de úgy látom, hogy te ezt nem értékeled. - mondtam mélyen a szemébe nézve, majd elindultam kifelé a boxból - Ennyi erővel még mindig vele lehetnél. - szóltam vissza, majd elsiettem.
Alig bírtam már a könnyeimmel. Idegesen kutakodtam a táskámban a telefonom után. Nagy nehezen megtaláltam, majd rögtön Roxanne számát tárcsáztam.
- Szia Kim! - vette fel vidáman a telefont a barátnőm.
- Hol vagy? - szóltam bele a telefonba szipogba.
- A szállodában, de...Kimberly, te sírsz?
- Majd elmagyarázom. Megyek hozzád. - mondtam, majd letettem a telefont.
Gyorsan visszamentem a hotelbe. Láttam, hogy emberek megbámulnak és mosolyognak rám. Mióta együtt vagyok Nicoval, a Forma-1 rajongók nagy része ismer. Páran megszólítottak, de szó nélkül rohantam tovább. Nem akartam senkivel se beszélni, kívéve a barátnőmet.
A szállodában gyorsan a lifthez rohantam. Megnyomtam a hívógombot, majd ahogy kinyílt, rögtön beszálltam. Közben egy ismerős alak szállt ki belőle.
- Kimberly! Szia! - köszöntett kedvesen Nico Hülkenberg.
- Most inkább ne! - feleltem, majd megnyomtam a kívánt emelet gombját és bezáródott az ajtó.
A liftben már nem bírtam tovább, és elsírtam magam. Elegem volt abból, hogy Nico a volt barátnőjét védte. A csaj megcsalta, és kihasználta, de Nico ezt még mindig nem fogadta el. Én vagyok a barátnője, de ha Vivianről van szó, úgy kezel, mint egy senkit.
A lift aztán megállt, kinyílt az ajtó, én pedig Roxie robája felé vettem az irányt. Mikor odaértem, bekopogtam, a barátnőm pedig hamar kinyitotta az ajtót.
- Mi történt szívem? - ölelt meg rögtön Roxanne.
- Összevesztünk Nicoval...amiatt a kurva miatt. - sírtam.
- Vivian miatt? Esküszöm, hogy megverem. - akadt ki Roxie, miközben a kanapéig kísért.
- Én már megtettem.
- Komolyan? - kerekedtek ki a barátnőm szemei - Ügyes vagy kislány!
- De pont emiatt vesztünk össze Nicoval. Miért Viviant kell védenie? - sírtam még jobban.
- Nico hülye, ha azt a csajt védi. - simogatta a hátam Roxie.
- Ha hülye is, én szeretem, és nem akarom elveszíteni!
- Megértelek. Tudom, milyen fontos neked Nico. De most inkább nyugodj meg. Szerintem Nico már most téged keres, mert bocsánatot szeretne kérni, amiért bunkó volt.
- És mi van, ha nem? - kérdeztem - Lehet, hogy megutált.
- Biztos nem így van. Nico mindennél jobban szeret téged, ezt a vak is látja, szóval nem fog egy ilyen hülyeség miatt megutálni.
- Remélem, hogy igazad van. - mondtam.
Jó volt, hogy legalább a barátnőmre számíthatok, ha már a pasimra nem.
- Te mit keresel itt? - mentem oda hozzá dühösen.
- Áhh, Kimberly Kyle, a világhírű színésznő, de örülök, hogy találkozhatok veled. - gúnyolódott a csaj.
- Még mindig nem válaszoltál a kérdésemre. - engedtem el a fülem mellett a beszólását.
- Nicohoz jöttem. Talán baj?
- Hogy baj-e? Áhh, miért is lenne baj, ha meglátogatja a barátomat a volt csaja. - akadtam ki.
- Nyugi Kimberly! Nem akarok Nicotól semmit, csak gondoltam, hogy beköszönök neki. Rég láttam már.
- Te csak ne köszöngess neki! - ordítottam - Elég fájdalmat okoztál már neki.
- Hogy mi van? - háborodott fel Vivian - Nem érdekel, hogy mit dumálsz itt nekem. Nem akadályozhatod meg, hogy beszéljek Nicoval. - mondta, majd kikerült, és elindult a box bejárata felé.
Elöntött a méreg, így egy hirtelen ötlettől vezérelve a csaj után nyúltam, és megragadtam a haját.
- Engedj el te ribanc! - üvöltötte Vivian.
- Még hogy én vagyok a ribanc? Nem én csaltam meg Nicot! - vágtam vissza.
Vivian kihasználta az alkalmat, és visszatámadt. Hosszú másodpercekig "harcoltunk" , de aztán két férfi szétválasztott minket.
- Ezt még megbánod! - kiabálta Vivian.
- Hiszem, ha látom. - válaszoltam.
A mercedesesek szerencsére meggyőztek arról, hogy Vivian nem jöhet a Mercedes boxa közelébe a hétvége további részében.
- Kimberly! Mi a franc történt? - jött oda hozzám Nico pár perccel később.
- Beszólt a hülye ex-csajod, én meg megtéptem. - feleltem egyszerűen.
- De miért? Nem lett volna egyszerűbb, ha megkéred, hogy hagyjon békén?
- Ja, persze...biztos megértette volna...
- Tudod, mekkora botrányt csináltál? Holnap minden újság címlapján az lesz, hogy "Összeverekedett Nico Rosberg volt és jelenlegi barátnője." Én ezt nem akarom.
- Én sem akarom szívem, de nem tűrőm el azt a csajt. - magyaráztam.
- De akkor sem kellett volna rátámadnod.
- Most komolyan én vagyok a hibás? - suttogtam, miközben egész közel mentem Nicohoz - A csaj megcsalt téged, én pedig meg akartalak védeni...de úgy látom, hogy te ezt nem értékeled. - mondtam mélyen a szemébe nézve, majd elindultam kifelé a boxból - Ennyi erővel még mindig vele lehetnél. - szóltam vissza, majd elsiettem.
Alig bírtam már a könnyeimmel. Idegesen kutakodtam a táskámban a telefonom után. Nagy nehezen megtaláltam, majd rögtön Roxanne számát tárcsáztam.
- Szia Kim! - vette fel vidáman a telefont a barátnőm.
- Hol vagy? - szóltam bele a telefonba szipogba.
- A szállodában, de...Kimberly, te sírsz?
- Majd elmagyarázom. Megyek hozzád. - mondtam, majd letettem a telefont.
Gyorsan visszamentem a hotelbe. Láttam, hogy emberek megbámulnak és mosolyognak rám. Mióta együtt vagyok Nicoval, a Forma-1 rajongók nagy része ismer. Páran megszólítottak, de szó nélkül rohantam tovább. Nem akartam senkivel se beszélni, kívéve a barátnőmet.
A szállodában gyorsan a lifthez rohantam. Megnyomtam a hívógombot, majd ahogy kinyílt, rögtön beszálltam. Közben egy ismerős alak szállt ki belőle.
- Kimberly! Szia! - köszöntett kedvesen Nico Hülkenberg.
- Most inkább ne! - feleltem, majd megnyomtam a kívánt emelet gombját és bezáródott az ajtó.
A liftben már nem bírtam tovább, és elsírtam magam. Elegem volt abból, hogy Nico a volt barátnőjét védte. A csaj megcsalta, és kihasználta, de Nico ezt még mindig nem fogadta el. Én vagyok a barátnője, de ha Vivianről van szó, úgy kezel, mint egy senkit.
A lift aztán megállt, kinyílt az ajtó, én pedig Roxie robája felé vettem az irányt. Mikor odaértem, bekopogtam, a barátnőm pedig hamar kinyitotta az ajtót.
- Mi történt szívem? - ölelt meg rögtön Roxanne.
- Összevesztünk Nicoval...amiatt a kurva miatt. - sírtam.
- Vivian miatt? Esküszöm, hogy megverem. - akadt ki Roxie, miközben a kanapéig kísért.
- Én már megtettem.
- Komolyan? - kerekedtek ki a barátnőm szemei - Ügyes vagy kislány!
- De pont emiatt vesztünk össze Nicoval. Miért Viviant kell védenie? - sírtam még jobban.
- Nico hülye, ha azt a csajt védi. - simogatta a hátam Roxie.
- Ha hülye is, én szeretem, és nem akarom elveszíteni!
- Megértelek. Tudom, milyen fontos neked Nico. De most inkább nyugodj meg. Szerintem Nico már most téged keres, mert bocsánatot szeretne kérni, amiért bunkó volt.
- És mi van, ha nem? - kérdeztem - Lehet, hogy megutált.
- Biztos nem így van. Nico mindennél jobban szeret téged, ezt a vak is látja, szóval nem fog egy ilyen hülyeség miatt megutálni.
- Remélem, hogy igazad van. - mondtam.
Jó volt, hogy legalább a barátnőmre számíthatok, ha már a pasimra nem.
2010. december 9., csütörtök
Nem kívánt álom - 68. rész
Sziasztok! Sikerült a vizsgám, szóval ennek örömére hoztam egy új részt. Remélem, nem lett túl rossz. xD Jó olvasást! Puszi!
3 hónappal később - 2010. november 12.
Sok minden történt az elmúlt hónapokban. Szerencsére Nicoval még mindig nagyon szeretjük egymást és nagyon boldogok vagyunk együtt. Jon a forgatások alatt többször próbált bekavarni, de egyszer sem sikerült neki, hiszen még csak kisebb vitánk sem volt miatta. Amanda elmondta Lewisnak, hogy terhes tőle. Lewis teljesen kiakadt, de megígérte, hogy támogatja Amandát és a babát. Mikor a barátnője ezt megtudta, szakított Lewiszal. Habár érthető, hogy nem akar olyannal lenni, akinek gyereke fog születni egy másik nőtől. Roxanne kapcsolata komolyra fordult Lucasszal; a srác képes volt minden verseny után Los Angelesbe utazni, hogy láthassa a szerelmét és Roxie is gyakran kísérte el Lucast a versenyekre. Valószínűleg gimisként nem gondoltuk volna, hogy két hetenként Forma-1-es versenyre fogunk járni, hogy élőben drukkoljunk a párjainknak.
Most éppen Abu Dhabiban vagyunk, az utolsó versenyen. Ma péntek van, a versenyzők éppen a második szabadedzést teljesítik. Roxanne-nel a Mercedes boxában ülünk.
- Úgy örülnék, ha az időmérőn Lucas bejutna a Q2-be. - szólalt meg a barátnőm.
- Én meg akkor, ha Nico megszerezné a pole-t. - válaszoltam.
- Kár, hogy Lucasnak egyelőre erre semmi esélye sincs. - szomorodott el Roxie.
- Ne aggódj szívem! Jövőre biztos sokkal jobb lesz a csapata.
- Nagyon remélem. - felelte - És hogy van Amanda? Jól bírja a terhességet?
- Azt mondta, hogy soha többet nem akar gyereket. - nevettem - De aztán meglátta az első képet a kicsiről, és rájött, hogy hülyeség volt ilyet mondani. Látnád, ahogy nézi a tükörben a gömbölyödő pocakját! Nagyon aranyos. - mosolyogtam.
- És Lewis hogy kezeli a dolgot?
- Egész jól. Havonta egyszer-kétszer meglátogatja Amandát, és közösen mennek el az orvoshoz.
- Nem lehet, hogy végül összejönnek?
- Ki tudja... - feleltem.
- Még mindig nem bírod Lewist?
- Azok után, hogy ilyen kedves Amandával, kicsit megbékéltem vele. De azért még mindig nem a szívem csücske.
- De nem bánnád, ha összejönnének?
- Amanda még mindig szereti, és a kicsinek is jó lenne, ha egy normális családban nőne fel, szóval nem bánnám, ha összejönnének.
- Képzeld el, hogy aztán Lewis ott lenne az összes családi összejövetelen. - nevetett Roxanne.
- Azért azt ne! - nevettem én is.
A szabadedzésnek nem sokára vége lett. Egyszer csak éreztem, hogy valaki átölel.
- Szia szívem! - fordultam meg, és adtam egy csókot a páromnak.
- Mi lett volna, ha nem én állok itt? Akkor azt a szeméyt is megcsókoltad volna? - viccelődött Nico.
- Tudtam én, hogy te vagy az. Már ismerlek annyira. - mosolyogtam.
- Vége van már edzésnek? - kérdezte Roxie.
- Aha. - felelte Nico - Már vagy negyed órája. Ti mit néztetek? - nevetett.
- Csak pletyiztünk édes. - válaszoltam.
- Igen, meg én amúgy sem értek ehhez. - mondta a barátnőm - De akkor én megyek Lucashoz. Este találkozunk! Sziasztok! - köszönt el, majd elhagyta a Mercedes boxát.
- Ha már az estéknél tartunk, nem megyünk el vasárnap a futam után vacsorázni valahova? - ült le mellém a szerelmem - És onnan mehetnénk az évad végi buliba, ahol meg kell jelennem.
- De, ez jó ötlet. - válaszoltam - De akkor csak hétfőn megyünk haza?
- Igen, de én most nem tudok veled Los Angelesbe menni, mert nem sokkal a verseny után lesz egy teszt itt, Abu Dhabiban, szóval a jövő héten itt kell maradnom.
- Egész héten? - szomorodtam el.
- Nem, csak péntekig. De ígérem, hogy amint itt végeztem, rögtön megyek hozzád LA-be. Így megfelel? - kérdezte.
- Nem igazán tetszik, hogy 4 napig nélkülöznöm kell a páromat, de megértem a helyzetet. - mondtam, majd adtam neki egy puszit.
Ezután Niconak el kellett mennie, hogy beszéljen a mérnökével a kocsival kapcsolatban, ezért úgy döntöttem, hogy addig meglátogatom Jessicát a McLarennél.
- Szia csajszi! - köszöntött boldogan.
- Szia! - adtam neki egy puszit.
- Mikor érkeztél? - kérdezte.
- Csak tegnap. És te?
- Szerdán. - felelte - Amúgy hallottam, hogy mi történt a nővéreddel és Lewiszal. Nagyon durva!
- Igen. Bocsi, hogy nem mondtam el, de Amanda megkért, hogy ne szóljak senkinek a dologról.
- Semmi gond. Megértem. - mosolygott Jessica.
- Amúgy te honnan tudod?
- Lewis mutatta Jensonnak az ultrahangos képet. Jenson azt mondta, hogy Lewis nagyon odaavan, és egyáltalán nem úgy tűnik, mint aki csalódott lenne. - magyarázta Jessica.
- Komolyan? Ezt nem gondoltam volna. - csodálkoztam.
- Én se, hogy Lewis tud ilyen is lenne. Nem éppen az az apa típus.
- Hát nem. De örülök, hogy ilyen, mert ez Amandának is jó.
- Még a végén összejönnek.
- Roxie is ezt mondta. Én már eljutottam arra a szintre, hogy azt mondjam, hogy még örülnék is neki.
Még egy rövid ideig beszélgettünk Jessicával, majd elindultam vissza, Nicohoz. Boldogan vettem az irányt a Mercedes boxa felé, de a mosoly lehervadt az arcomról, amikor megláttam, hogy ki áll a box előtt...
3 hónappal később - 2010. november 12.
Sok minden történt az elmúlt hónapokban. Szerencsére Nicoval még mindig nagyon szeretjük egymást és nagyon boldogok vagyunk együtt. Jon a forgatások alatt többször próbált bekavarni, de egyszer sem sikerült neki, hiszen még csak kisebb vitánk sem volt miatta. Amanda elmondta Lewisnak, hogy terhes tőle. Lewis teljesen kiakadt, de megígérte, hogy támogatja Amandát és a babát. Mikor a barátnője ezt megtudta, szakított Lewiszal. Habár érthető, hogy nem akar olyannal lenni, akinek gyereke fog születni egy másik nőtől. Roxanne kapcsolata komolyra fordult Lucasszal; a srác képes volt minden verseny után Los Angelesbe utazni, hogy láthassa a szerelmét és Roxie is gyakran kísérte el Lucast a versenyekre. Valószínűleg gimisként nem gondoltuk volna, hogy két hetenként Forma-1-es versenyre fogunk járni, hogy élőben drukkoljunk a párjainknak.
Most éppen Abu Dhabiban vagyunk, az utolsó versenyen. Ma péntek van, a versenyzők éppen a második szabadedzést teljesítik. Roxanne-nel a Mercedes boxában ülünk.
- Úgy örülnék, ha az időmérőn Lucas bejutna a Q2-be. - szólalt meg a barátnőm.
- Én meg akkor, ha Nico megszerezné a pole-t. - válaszoltam.
- Kár, hogy Lucasnak egyelőre erre semmi esélye sincs. - szomorodott el Roxie.
- Ne aggódj szívem! Jövőre biztos sokkal jobb lesz a csapata.
- Nagyon remélem. - felelte - És hogy van Amanda? Jól bírja a terhességet?
- Azt mondta, hogy soha többet nem akar gyereket. - nevettem - De aztán meglátta az első képet a kicsiről, és rájött, hogy hülyeség volt ilyet mondani. Látnád, ahogy nézi a tükörben a gömbölyödő pocakját! Nagyon aranyos. - mosolyogtam.
- És Lewis hogy kezeli a dolgot?
- Egész jól. Havonta egyszer-kétszer meglátogatja Amandát, és közösen mennek el az orvoshoz.
- Nem lehet, hogy végül összejönnek?
- Ki tudja... - feleltem.
- Még mindig nem bírod Lewist?
- Azok után, hogy ilyen kedves Amandával, kicsit megbékéltem vele. De azért még mindig nem a szívem csücske.
- De nem bánnád, ha összejönnének?
- Amanda még mindig szereti, és a kicsinek is jó lenne, ha egy normális családban nőne fel, szóval nem bánnám, ha összejönnének.
- Képzeld el, hogy aztán Lewis ott lenne az összes családi összejövetelen. - nevetett Roxanne.
- Azért azt ne! - nevettem én is.
A szabadedzésnek nem sokára vége lett. Egyszer csak éreztem, hogy valaki átölel.
- Szia szívem! - fordultam meg, és adtam egy csókot a páromnak.
- Mi lett volna, ha nem én állok itt? Akkor azt a szeméyt is megcsókoltad volna? - viccelődött Nico.
- Tudtam én, hogy te vagy az. Már ismerlek annyira. - mosolyogtam.
- Vége van már edzésnek? - kérdezte Roxie.
- Aha. - felelte Nico - Már vagy negyed órája. Ti mit néztetek? - nevetett.
- Csak pletyiztünk édes. - válaszoltam.
- Igen, meg én amúgy sem értek ehhez. - mondta a barátnőm - De akkor én megyek Lucashoz. Este találkozunk! Sziasztok! - köszönt el, majd elhagyta a Mercedes boxát.
- Ha már az estéknél tartunk, nem megyünk el vasárnap a futam után vacsorázni valahova? - ült le mellém a szerelmem - És onnan mehetnénk az évad végi buliba, ahol meg kell jelennem.
- De, ez jó ötlet. - válaszoltam - De akkor csak hétfőn megyünk haza?
- Igen, de én most nem tudok veled Los Angelesbe menni, mert nem sokkal a verseny után lesz egy teszt itt, Abu Dhabiban, szóval a jövő héten itt kell maradnom.
- Egész héten? - szomorodtam el.
- Nem, csak péntekig. De ígérem, hogy amint itt végeztem, rögtön megyek hozzád LA-be. Így megfelel? - kérdezte.
- Nem igazán tetszik, hogy 4 napig nélkülöznöm kell a páromat, de megértem a helyzetet. - mondtam, majd adtam neki egy puszit.
Ezután Niconak el kellett mennie, hogy beszéljen a mérnökével a kocsival kapcsolatban, ezért úgy döntöttem, hogy addig meglátogatom Jessicát a McLarennél.
- Szia csajszi! - köszöntött boldogan.
- Szia! - adtam neki egy puszit.
- Mikor érkeztél? - kérdezte.
- Csak tegnap. És te?
- Szerdán. - felelte - Amúgy hallottam, hogy mi történt a nővéreddel és Lewiszal. Nagyon durva!
- Igen. Bocsi, hogy nem mondtam el, de Amanda megkért, hogy ne szóljak senkinek a dologról.
- Semmi gond. Megértem. - mosolygott Jessica.
- Amúgy te honnan tudod?
- Lewis mutatta Jensonnak az ultrahangos képet. Jenson azt mondta, hogy Lewis nagyon odaavan, és egyáltalán nem úgy tűnik, mint aki csalódott lenne. - magyarázta Jessica.
- Komolyan? Ezt nem gondoltam volna. - csodálkoztam.
- Én se, hogy Lewis tud ilyen is lenne. Nem éppen az az apa típus.
- Hát nem. De örülök, hogy ilyen, mert ez Amandának is jó.
- Még a végén összejönnek.
- Roxie is ezt mondta. Én már eljutottam arra a szintre, hogy azt mondjam, hogy még örülnék is neki.
Még egy rövid ideig beszélgettünk Jessicával, majd elindultam vissza, Nicohoz. Boldogan vettem az irányt a Mercedes boxa felé, de a mosoly lehervadt az arcomról, amikor megláttam, hogy ki áll a box előtt...
2010. december 4., szombat
Nem kívánt álom - 67. rész
Hosszú órák után megérkeztünk Los Angelesbe. A reptérről a házam felé vettük az irányt.
- Újra itthon! - szólaltam meg, mikor beléptünk a házba.
- Rég voltam itt. - jegyezte meg Nico.
- Eddig egyszer voltál itt! - nevettem - De remélem, hogy a jövőben még sokszor jössz ide. - öleltem át a szerelmem.
- Amikor csak akarod! - csókolt meg Nico.
Ekkor csöngetett valaki.
- Kinyitom! - mondtam, maj az ajtó felé vettem az irányt.
- Szia Kim! - köszönt a volt barátom Jon, mikor kinyitottam az ajtót.
- Öhhh...szia Jon! - nyögtem ki.
Jon bejött, mintha otthon érezné magát, de mikor meglátta Nicot, kissé meghökkent.
- Hello! - mondta neki.
- Szia Jon! Mit keresel itt? - tette fel neki Nico azt a kérdést, aminek válaszára én is nagyon kíváncsi voltam.
- Kimberlyvel akarok beszélni a sorozattal kapcsolatban. - fordult felém az ex-pasim - Beszélhetünk most?
- Nem lehetne máskor? - kérdeztem.
- Holnap után kezdődnek a forgatások. A rendező és a producerek ki vannak akadva! - felelte Jon, majd átadott egy papír zacskót - Itt van az első rész forgató könyve, kezdd el megtanulni a szöveged! - adta ki a parancsot.
- Oké, de akkor már nincs is miről beszélnünk! Szia Jon! - mondtam jelezve, hogy nem kívánatos személy.
- Tényleg ki akarsz dobni Kimberly? - jött egészen közel hozzám - Azok után is, ami köztünk történt? - nézett mélyen a szemembe.
- Na jó, most tűnj el innen! - emelte fel a hangját Nico.
- Jól van na, megyek már! - mondta Jon, majd az ajtóhoz ment - Jó lesz ismét veled dolgozni Kim! - mosolygott, majd elhagyta a házat.
- Hogy ez mekkora egy barom! - akadt ki a párom.
- Ne is törődj vele! Nem ér meg annyit! - vetettem le magam a kanapéra.
- De nem hagyom, hogy ezt tegye veled! - ült le mellém Nico - Ha kell minden CSI-forgatáson ott leszek!
- Ne kapd fel ennyire a vizet! Csak szórakozik! De én jól tudom kezelni.
- De ha már nagyon messzire megy el, ígérd meg, hogy szólsz! Nem fogom hagyni, hogy piszkáljon! - mondta komolyan Nico.
- Megígérem! - adtam egy puszit neki - Na de együnk valamit! Farkas éhes vagyok. - pattantam fel, majd a hűtőhöz mentem. Persze üres volt.
- Van itthon egyáltalán valami kaja? - jött oda a szerelmem.
- Nem. - vakartam a fejem az üres hűtő előtt állva - Nem rendelünk valami kaját?
- De! Már én is éhes vagyok! - egyezett bele Nico.
Ekkor azonban ismét csöngettek. Idegesen mentem a bejáratiajtóhoz, mert azt hittem, hogy az idióta ex-pasim jött vissza. De szerencsére mással találtam szemben magam, mikor kinyitottam az ajtót.
- Szia Amanda! - öleltem meg a nővérem.
- Sziasztok! - köszönt ő is - Beszélnünk kell! - tette hozzá határozottan.
- Oké. - feleltem.
- Beszélgessetek csak, addig én kipakolok! - mondta Nico, majd felment az emeletre a bőröndökkel.
- Mi a baj? - kérdeztem, miközben mindketten leültünk a kanapéra.
- Óirási bajban vagyok! - esett kétségbe a nővérem.
- Talán valami illegális dologba keveredtél? - kérdeztem.
- Még ha az lenne...de nem az!
- Amanda, mondd el, hogy mi a baj! Hátha tudok segíteni!
- Nem tudsz! - vágta rá.
- Elmondod végre, hogy mi történt?
- Terhes vagyok Lewistól. - nyögte ki.
- Úristen! - kerekedtek ki a szemeim - Ez biztos?
- Igen! Csináltam vagy 10 tesztet, és már dokinál is voltam.
- Basszus! És biztos, hogy Lewis az apa?
- Igen! Más pasival nem kavartam már hónapok óta.
- És mit akarsz tenni? - tettem fel a nagy kérdést.
- Biztos, hogy megtartom. - szögezte le Amanda - De nem tudom, hogy elmondjam-e Lewisnak.
- Szerintem mindenképpen el kell mondanod! Ő az apja, szóval joga van tudnia róla.
- De a barátnője biztos nem örülne neki!
- Ne foglalkozz azzal, hogy mit fog gondolni a barátnője! Lewisnak vállalnia kell a felelőséget azért, amit tett. - osztottam meg a véleményem.
- Igazad van, de ez akkor is nagyon nehéz! Nem állhatok oda elé csak úgy, hogy közöljem vele, hogy "Szia édes! Felcsináltál!" .
- Pedig vicces lenne. - nevettem - Na jó nem. De akkor is el kell neki mondanod, lehetőleg minél hamarabb.
- Tudom, de nem is láttam azóta, hogy hazajöttem Németországból. Szerintem már nem is emlékszik rám.
- Szerintem hívd fel, és kérd meg, hogy találkozzatok. A barátnője is Los Angelesben él, szóval nagy az esély arra, hogy most Lewis is itt van.
- Igazad van! Amint hazamentem felhívom! - egyezett bele Amanda.
- Rendben. És kitartást! Valószínűleg nem fog repdesni az örömtől, hogy gyereke születik egy egyéjszakás kalandból.
- Tudom, de erős leszek. Meg kell tennem ezt a gyerekemért! - mondta a nővérem - Na de akkor megyek is! Köszönöm, hogy meghallgattál!
- Ez csak természetes! - öleltem meg - Szólj, ha túl vagy rajta!
- Rendben! Szia!
- Szia! - mondtam, majd becsuktam az ajtót - Ebből mi lesz...
- Újra itthon! - szólaltam meg, mikor beléptünk a házba.
- Rég voltam itt. - jegyezte meg Nico.
- Eddig egyszer voltál itt! - nevettem - De remélem, hogy a jövőben még sokszor jössz ide. - öleltem át a szerelmem.
- Amikor csak akarod! - csókolt meg Nico.
Ekkor csöngetett valaki.
- Kinyitom! - mondtam, maj az ajtó felé vettem az irányt.
- Szia Kim! - köszönt a volt barátom Jon, mikor kinyitottam az ajtót.
- Öhhh...szia Jon! - nyögtem ki.
Jon bejött, mintha otthon érezné magát, de mikor meglátta Nicot, kissé meghökkent.
- Hello! - mondta neki.
- Szia Jon! Mit keresel itt? - tette fel neki Nico azt a kérdést, aminek válaszára én is nagyon kíváncsi voltam.
- Kimberlyvel akarok beszélni a sorozattal kapcsolatban. - fordult felém az ex-pasim - Beszélhetünk most?
- Nem lehetne máskor? - kérdeztem.
- Holnap után kezdődnek a forgatások. A rendező és a producerek ki vannak akadva! - felelte Jon, majd átadott egy papír zacskót - Itt van az első rész forgató könyve, kezdd el megtanulni a szöveged! - adta ki a parancsot.
- Oké, de akkor már nincs is miről beszélnünk! Szia Jon! - mondtam jelezve, hogy nem kívánatos személy.
- Tényleg ki akarsz dobni Kimberly? - jött egészen közel hozzám - Azok után is, ami köztünk történt? - nézett mélyen a szemembe.
- Na jó, most tűnj el innen! - emelte fel a hangját Nico.
- Jól van na, megyek már! - mondta Jon, majd az ajtóhoz ment - Jó lesz ismét veled dolgozni Kim! - mosolygott, majd elhagyta a házat.
- Hogy ez mekkora egy barom! - akadt ki a párom.
- Ne is törődj vele! Nem ér meg annyit! - vetettem le magam a kanapéra.
- De nem hagyom, hogy ezt tegye veled! - ült le mellém Nico - Ha kell minden CSI-forgatáson ott leszek!
- Ne kapd fel ennyire a vizet! Csak szórakozik! De én jól tudom kezelni.
- De ha már nagyon messzire megy el, ígérd meg, hogy szólsz! Nem fogom hagyni, hogy piszkáljon! - mondta komolyan Nico.
- Megígérem! - adtam egy puszit neki - Na de együnk valamit! Farkas éhes vagyok. - pattantam fel, majd a hűtőhöz mentem. Persze üres volt.
- Van itthon egyáltalán valami kaja? - jött oda a szerelmem.
- Nem. - vakartam a fejem az üres hűtő előtt állva - Nem rendelünk valami kaját?
- De! Már én is éhes vagyok! - egyezett bele Nico.
Ekkor azonban ismét csöngettek. Idegesen mentem a bejáratiajtóhoz, mert azt hittem, hogy az idióta ex-pasim jött vissza. De szerencsére mással találtam szemben magam, mikor kinyitottam az ajtót.
- Szia Amanda! - öleltem meg a nővérem.
- Sziasztok! - köszönt ő is - Beszélnünk kell! - tette hozzá határozottan.
- Oké. - feleltem.
- Beszélgessetek csak, addig én kipakolok! - mondta Nico, majd felment az emeletre a bőröndökkel.
- Mi a baj? - kérdeztem, miközben mindketten leültünk a kanapéra.
- Óirási bajban vagyok! - esett kétségbe a nővérem.
- Talán valami illegális dologba keveredtél? - kérdeztem.
- Még ha az lenne...de nem az!
- Amanda, mondd el, hogy mi a baj! Hátha tudok segíteni!
- Nem tudsz! - vágta rá.
- Elmondod végre, hogy mi történt?
- Terhes vagyok Lewistól. - nyögte ki.
- Úristen! - kerekedtek ki a szemeim - Ez biztos?
- Igen! Csináltam vagy 10 tesztet, és már dokinál is voltam.
- Basszus! És biztos, hogy Lewis az apa?
- Igen! Más pasival nem kavartam már hónapok óta.
- És mit akarsz tenni? - tettem fel a nagy kérdést.
- Biztos, hogy megtartom. - szögezte le Amanda - De nem tudom, hogy elmondjam-e Lewisnak.
- Szerintem mindenképpen el kell mondanod! Ő az apja, szóval joga van tudnia róla.
- De a barátnője biztos nem örülne neki!
- Ne foglalkozz azzal, hogy mit fog gondolni a barátnője! Lewisnak vállalnia kell a felelőséget azért, amit tett. - osztottam meg a véleményem.
- Igazad van, de ez akkor is nagyon nehéz! Nem állhatok oda elé csak úgy, hogy közöljem vele, hogy "Szia édes! Felcsináltál!" .
- Pedig vicces lenne. - nevettem - Na jó nem. De akkor is el kell neki mondanod, lehetőleg minél hamarabb.
- Tudom, de nem is láttam azóta, hogy hazajöttem Németországból. Szerintem már nem is emlékszik rám.
- Szerintem hívd fel, és kérd meg, hogy találkozzatok. A barátnője is Los Angelesben él, szóval nagy az esély arra, hogy most Lewis is itt van.
- Igazad van! Amint hazamentem felhívom! - egyezett bele Amanda.
- Rendben. És kitartást! Valószínűleg nem fog repdesni az örömtől, hogy gyereke születik egy egyéjszakás kalandból.
- Tudom, de erős leszek. Meg kell tennem ezt a gyerekemért! - mondta a nővérem - Na de akkor megyek is! Köszönöm, hogy meghallgattál!
- Ez csak természetes! - öleltem meg - Szólj, ha túl vagy rajta!
- Rendben! Szia!
- Szia! - mondtam, majd becsuktam az ajtót - Ebből mi lesz...
2010. november 28., vasárnap
Nem kívánt álom - 66. rész
Szerencsére Sina és Keke sok időt töltöttek távol, így Nicoval nem kellett attól félnünk, hogy ismét ránknyit valaki.
Éppen a TV előtt ültünk, amikor megcsörrent a telefonom. Natalia, a menedzserem nevét láttam a kijelzőn. Gondoltam, hogy valami munkával kapcsolatos dologról akar velem beszélni, és nem is tévedtem:
- Kimberly! Beszélnünk kell!
- Neked is szia Nat! - szóltam bele a telefonomba gúnyosan.
- Mikor vagy hajlandó visszajönni Los Angelesbe?
- Nem tudom. Még nem döntöttem el.
- Hogy nem döntötted el? - emelte meg a hangját Natalia - Nem sokára kezdődnek a CSI forgatások. A tegnapi megbeszélésen sem voltál ott.
- Mert Nico szüleinél vagyok Európában. - feleltem egyszerűen.
- De szerződésed van, amit nem hanyagolhatsz el!
- És nem is fogok. Nyugi Nat! Nem fogok lógni a forgatásokról.
- Ajánlom is. És azt is, hogy hamar gyere haza!
- Majd hazamegyek a forgatások kezdetére.
- És addigra hogy fogod megtanulni a szöveged?
- Majd elküldöd e-mailben. - válaszoltam.
- Na idefigyelj Kimberly! Ha nem leszel LA-ben két napon belül, akkor katonákat küldök érted. - fenyegetőzött.
- Nagyon vicces vagy! - nevettem.
- Komolyan mondom...ne pasizz, hanem dolgozz! - mondta Natalia, majd lecsapta a telefont.
- Furcsa is lett volna, ha nem lenne bunkó. - jegyeztem meg.
- Mi a baj szívem? - kérdezte Nico.
- Csak elegem van Nataliából. És attól tartok, hogy holnap vissza kell mennem Los Angelesbe. - szomorodtam el - De ugye velem tudsz jönni?
- Nincs semmi dolgom, szóval igen. - mosolygott a szerelmem - Amúgy mi miatt kell visszamenned? - kérdezte, majd beugrott neki a válasz - Kezdődnek a forgatások, ugye?
- Igen. - sóhajtottam, miközben leültem a kanapéra Nico mellé - De tudtuk, hogy úgy is el fog jönni egyszer ez a nap...csak nem akartunk beletörődni.
- Hát igen. De majd ezt is túléljük!
- Főleg akkor, ha nem akadsz ki azon, hogy Jonnal kell együtt dolgoznom.
- Kim! Nyugi, nem leszek megint egy féltékeny barom! Nem akarlak mégegyszer elveszíteni! - nézett mélyen a szemembe.
- Nem is fogok okot adni arra, hogy féltékeny legyél. - csókoltam meg.
Ekkor lépett be a házba Sina.
- Jó napot fiatalok! - köszönt.
- Hello! - köszöntünk Nicoval.
- Jól szórakoztatok? - kérdezte. Ezen kicsit elnevettük magunkat. - Inkább ne részletezzétek! - nevetett ő is.
- Hello! - köszönt kissé mogorván Keke, majd rögtön fel is ment az emeletre.
- Megkérdezem, mi van vele. - szólalt meg Nico, majd az apja után ment.
- Mi történt? - kérdeztem Sinát.
- Semmi. Nem tudom, miért viselkedik így.
- Talán miattam. - osztottam meg a gondolatom - Lehet, hogy nem vagyok neki szimpatikus.
- Ha így is van, ne foglalkozz vele! Egy nagyon szeretnivaló lány vagy Kimberly! Keke talán csak attól fél, hogy eltereled Nico figyelmét a versenyzésről. - mondta Sina.
- De egyáltalán nem áll szándékomban ezt tenni. Sőt, támogatom a munkájában.
- Tudom, és ő is tudja, de mégis ideges. Nem tudom elképzelni, hogy más állna a mogorvasága hátterében.
- Remélem, hogy tényleg csak ez a baj és, hogy hamar megszeret. - mondtam.
Este elkezdtünk pakolni Nicoval, hiszen másnap Los Angelesbe fogunk utazni. Este viszonylag hamar lefeküdtünk, mert kipihenten akartunk nekiindulni a hosszú repülőútnak.
Másnap reggel korán indultunk.
- Nagyon vigyázzatok magatokra! - mondta Sina, mikor eljött a búcsúzkodás ideje - Remélem, hogy nem sokára ismét találkozunk.
- Én is remélem. - feleltem - Nagyon jól éreztem magam, és közönöm, hogy befogadtatok.
- Nincs mit Kimberly! Nagyon megszerettünk, és örülünk, hogy Nico egy ilyen aranyos lányt választott. Tőled biztos nem féltem.
- Indulnunk kell! - mondta Nico - Szia anya! - adott egy puszit neki.
- Viszlát! - fordultam Kekéhez.
- Szia Kimberly! - válaszolta egyszerűen - Remélem, hogy még találkozunk.
- Én is. - mosolyogtam el kicsit az utolsó mondaton.
- Szia apa! - búcsúzott el Nico tőle is, majd elhagytuk a házat, és beszálltunk a taxiba, ami már várt ránk.
Miután kiértünk a reptérre, túlestünk a szokásos ellenőrzéseken, majd felszálltunk a magángépemre.
- Örülsz, hogy visszamész Los Angelesbe? - kérdezte a szerelmem a gépen.
- Azokkal voltam, akiket szeretek, szóval nem hiányzott LA. - válaszoltam mosolyogva - Neked nem baj, hogy oda kell jönnöd velem?
- Miért lenne baj szívem? - simogatta meg az arcom - Odamegyek, ahol te vagy. Felőlem az lehet akár egy brazil esőerdő is.
- Jó ezt hallani! - mondtam, majd megcsókoltam.
A gép nem sokára felszállt, így megkezdtük az utunkat Los Angeles felé.
Éppen a TV előtt ültünk, amikor megcsörrent a telefonom. Natalia, a menedzserem nevét láttam a kijelzőn. Gondoltam, hogy valami munkával kapcsolatos dologról akar velem beszélni, és nem is tévedtem:
- Kimberly! Beszélnünk kell!
- Neked is szia Nat! - szóltam bele a telefonomba gúnyosan.
- Mikor vagy hajlandó visszajönni Los Angelesbe?
- Nem tudom. Még nem döntöttem el.
- Hogy nem döntötted el? - emelte meg a hangját Natalia - Nem sokára kezdődnek a CSI forgatások. A tegnapi megbeszélésen sem voltál ott.
- Mert Nico szüleinél vagyok Európában. - feleltem egyszerűen.
- De szerződésed van, amit nem hanyagolhatsz el!
- És nem is fogok. Nyugi Nat! Nem fogok lógni a forgatásokról.
- Ajánlom is. És azt is, hogy hamar gyere haza!
- Majd hazamegyek a forgatások kezdetére.
- És addigra hogy fogod megtanulni a szöveged?
- Majd elküldöd e-mailben. - válaszoltam.
- Na idefigyelj Kimberly! Ha nem leszel LA-ben két napon belül, akkor katonákat küldök érted. - fenyegetőzött.
- Nagyon vicces vagy! - nevettem.
- Komolyan mondom...ne pasizz, hanem dolgozz! - mondta Natalia, majd lecsapta a telefont.
- Furcsa is lett volna, ha nem lenne bunkó. - jegyeztem meg.
- Mi a baj szívem? - kérdezte Nico.
- Csak elegem van Nataliából. És attól tartok, hogy holnap vissza kell mennem Los Angelesbe. - szomorodtam el - De ugye velem tudsz jönni?
- Nincs semmi dolgom, szóval igen. - mosolygott a szerelmem - Amúgy mi miatt kell visszamenned? - kérdezte, majd beugrott neki a válasz - Kezdődnek a forgatások, ugye?
- Igen. - sóhajtottam, miközben leültem a kanapéra Nico mellé - De tudtuk, hogy úgy is el fog jönni egyszer ez a nap...csak nem akartunk beletörődni.
- Hát igen. De majd ezt is túléljük!
- Főleg akkor, ha nem akadsz ki azon, hogy Jonnal kell együtt dolgoznom.
- Kim! Nyugi, nem leszek megint egy féltékeny barom! Nem akarlak mégegyszer elveszíteni! - nézett mélyen a szemembe.
- Nem is fogok okot adni arra, hogy féltékeny legyél. - csókoltam meg.
Ekkor lépett be a házba Sina.
- Jó napot fiatalok! - köszönt.
- Hello! - köszöntünk Nicoval.
- Jól szórakoztatok? - kérdezte. Ezen kicsit elnevettük magunkat. - Inkább ne részletezzétek! - nevetett ő is.
- Hello! - köszönt kissé mogorván Keke, majd rögtön fel is ment az emeletre.
- Megkérdezem, mi van vele. - szólalt meg Nico, majd az apja után ment.
- Mi történt? - kérdeztem Sinát.
- Semmi. Nem tudom, miért viselkedik így.
- Talán miattam. - osztottam meg a gondolatom - Lehet, hogy nem vagyok neki szimpatikus.
- Ha így is van, ne foglalkozz vele! Egy nagyon szeretnivaló lány vagy Kimberly! Keke talán csak attól fél, hogy eltereled Nico figyelmét a versenyzésről. - mondta Sina.
- De egyáltalán nem áll szándékomban ezt tenni. Sőt, támogatom a munkájában.
- Tudom, és ő is tudja, de mégis ideges. Nem tudom elképzelni, hogy más állna a mogorvasága hátterében.
- Remélem, hogy tényleg csak ez a baj és, hogy hamar megszeret. - mondtam.
Este elkezdtünk pakolni Nicoval, hiszen másnap Los Angelesbe fogunk utazni. Este viszonylag hamar lefeküdtünk, mert kipihenten akartunk nekiindulni a hosszú repülőútnak.
Másnap reggel korán indultunk.
- Nagyon vigyázzatok magatokra! - mondta Sina, mikor eljött a búcsúzkodás ideje - Remélem, hogy nem sokára ismét találkozunk.
- Én is remélem. - feleltem - Nagyon jól éreztem magam, és közönöm, hogy befogadtatok.
- Nincs mit Kimberly! Nagyon megszerettünk, és örülünk, hogy Nico egy ilyen aranyos lányt választott. Tőled biztos nem féltem.
- Indulnunk kell! - mondta Nico - Szia anya! - adott egy puszit neki.
- Viszlát! - fordultam Kekéhez.
- Szia Kimberly! - válaszolta egyszerűen - Remélem, hogy még találkozunk.
- Én is. - mosolyogtam el kicsit az utolsó mondaton.
- Szia apa! - búcsúzott el Nico tőle is, majd elhagytuk a házat, és beszálltunk a taxiba, ami már várt ránk.
Miután kiértünk a reptérre, túlestünk a szokásos ellenőrzéseken, majd felszálltunk a magángépemre.
- Örülsz, hogy visszamész Los Angelesbe? - kérdezte a szerelmem a gépen.
- Azokkal voltam, akiket szeretek, szóval nem hiányzott LA. - válaszoltam mosolyogva - Neked nem baj, hogy oda kell jönnöd velem?
- Miért lenne baj szívem? - simogatta meg az arcom - Odamegyek, ahol te vagy. Felőlem az lehet akár egy brazil esőerdő is.
- Jó ezt hallani! - mondtam, majd megcsókoltam.
A gép nem sokára felszállt, így megkezdtük az utunkat Los Angeles felé.
2010. november 27., szombat
Nem kívánt álom - 65. rész
- Miért? - faggattam tovább Lenát.
- Észrevettem, hogy akárhányszor elment Nicoval valamilyen rendezvényre, élvezte, hogy szerepelhet. Úgy illegett-billegett Nico mellett, mintha ő lenne a sztár kettőjük közül. Láttam már rólatok közös képeket, és te egyáltalán nem így viselkedsz.
- Vivian nem volt híres, ezért élvezte, ha szerepelhet. - feleltem.
- De ő már idegesítő volt. Én nem szeretem az ilyen embereket.
- Csak ennyi volt vele a baj?
- Dehogyis. Senki nem szerette igazán. Olyan volt, mintha ki akarta volna sajátítani magának Nicot. Ha elmentünk valahova közösen, soha nem tetszett neki, ha Nico inkább velünk volt. Ha ő aludni ment, akkor a barátjának is kellett mennie, nem érdekelte, hogy Nico még nem álmos. Mindig nyávogott, hisztizett...már mindenkinek elege volt a csajból. - forgatta a szemeit Lena.
- Nem hittem volna, hogy tényleg nem bírta senki. Nico anyukája is azt mondta, hogy Vivian nem volt éppen a szíve csücske.
- Megértem. - felelte Lena.
- Ha ennyire ellenszenves volt, akkor voltak ilyen sokáig együtt Nicoval? - értetlenkedtem.
- Nem tudom. Talán jó volt az ágyban. - nevetett Lena - De hagyjuk a csajt! A lényeg, hogy szakított vele a drága barátod, és most már veled van.
- Szerintem is. Nem megyünk táncolni? - kérdeztem.
- De, menjünk. - mosolygott Lena.
Végül hajnalig buliztunk. Kb. 5 óra volt, mire hazaértünk. Nem csoda, hogy másnap délig aludtunk.
Ébredés után megreggeliztünk, felöltöztünk, majd kiültünk a kertbe. Sinának és Kekének el kellett menniük valahova, szóval Nicoval kettesben maradtunk.
- Kérdezhetek valamit szívem? - szólaltam meg, miközben a szerelmem ölében ültem.
- Persze.
- Miért voltatok együtt olyan sokáig Viviannel?
- Mert szerettük egymást. - felelte Nico egyszerűen.
- De senki más nem szerette őt túlzottan.
- Ezt honnan veszed? - kérdezte értetlenül Nico.
- Beszélgettem anyukáddal és Lenával.
- Te a volt barátnőmről faggatod a rokonaimat és a barátaimat? - csodálkozott kicsit a párom.
- Nem faggatom őket, csak szóba került tegnap, és kíváncsi voltam, hogy miért tartotta mindenki ellenszenvesnek.
- Nem is volt az. Tök normális volt. - magyarázkodott - De ha lehet, akkor ebbe ne avatkozz!
- Miért? - kérdeztem.
- Mert nem tartozik rád. Vivian egy aranyos, szeretnivaló lány.
- De hát megcsalt téged! - csúszott ki a számon.
- Tessék? - kerekedtek ki a párom szemei.
Hoppá! Lehet, hogy nem ez volt a legalkalmasabb idő, de el kellett mondanom neki.
- Te meg miről beszélsz? - értetlenkedett tovább Nico.
- Roxanne-től tudom. - feleltem.
- És ő ezt honnan szedte? Nem is ismeri Viviant, ahogy te sem.
- Nico, nyugodj le kérlek! - fogtam meg a kezeit - Roxie előző barátja Viviannel csalta meg őt. Amikor összejöttünk, a barátnőm utánad nézett a neten, és akkor látta meg, hogy korábban Viviannel jártál.
- Roxanne utánam nézett? Hát ez nagyon kedves! - háborodott fel a párom.
- Most mi ezzel a bajod? Csak kíváncsi volt pár dologra veled kapcsolatban. - mondtam már szinte kiabálva.
- Én erre nem vagyok kíváncsi! - állított fel Nico az öléből, majd berohant a házba.
Néhány percig csak álltam a kert közepén, és próbáltam feldolgozni az elmúlt percek történéseit. Végül erőt vettem magamon, és a párom után mentem. Felmentem a szobájához, és elkezdtem dörömbölni az ajtón, mivel nem tudtam bemenni, mert kulcsra volt zárva.
- Én nem akartalak megbántani szívem! Csak úgy éreztem, hogy el kell mondanom.
Kb. fél perc múlva Nico kinyitotta az ajtót, és megölelt.
- Sajnálom Kim! Én sem akartalak megbántani téged, csak rajtad vezettem le a dühömet. Ugye megbocsájtasz? - esedezett Nico.
- Persze! - mondtam, majd megcsókoltam - Ugye nem haragszol rám, amiért elmondtam?
- Dehogyis! Az egyetlen személy, akire most haragszom, az Vivian. De már úgy sem érdemes vele foglalkozni, mert már veled vagyok, és nem vele. - mondta Nico - Na jó Ross Brawnra is mérges vagyok, mert nem sikerült jól az idei kocsi, de ez csak mellékes. - mosolygott.
- Annyira dilis vagy. - nevettem.
- Szeretlek Kimberly!
- Én is szerelek Nico. - mondtam, majd újra forró csókban forrtunk össze.
Mikor elváltak az ajkaink, átöleltük egymást.
- Most nincsenek itthon apáék. - súgta a szerelmem a fülembe.
- Tudom, mire megy ez ki. - mosolyogtam, majd elkezdtem kicsatolni Nico övét.
Innentől kezdve nem volt megállás; becsaptuk magunk mögött az ajtót, és elfeledkeztünk minden rossz dologról.
- Észrevettem, hogy akárhányszor elment Nicoval valamilyen rendezvényre, élvezte, hogy szerepelhet. Úgy illegett-billegett Nico mellett, mintha ő lenne a sztár kettőjük közül. Láttam már rólatok közös képeket, és te egyáltalán nem így viselkedsz.
- Vivian nem volt híres, ezért élvezte, ha szerepelhet. - feleltem.
- De ő már idegesítő volt. Én nem szeretem az ilyen embereket.
- Csak ennyi volt vele a baj?
- Dehogyis. Senki nem szerette igazán. Olyan volt, mintha ki akarta volna sajátítani magának Nicot. Ha elmentünk valahova közösen, soha nem tetszett neki, ha Nico inkább velünk volt. Ha ő aludni ment, akkor a barátjának is kellett mennie, nem érdekelte, hogy Nico még nem álmos. Mindig nyávogott, hisztizett...már mindenkinek elege volt a csajból. - forgatta a szemeit Lena.
- Nem hittem volna, hogy tényleg nem bírta senki. Nico anyukája is azt mondta, hogy Vivian nem volt éppen a szíve csücske.
- Megértem. - felelte Lena.
- Ha ennyire ellenszenves volt, akkor voltak ilyen sokáig együtt Nicoval? - értetlenkedtem.
- Nem tudom. Talán jó volt az ágyban. - nevetett Lena - De hagyjuk a csajt! A lényeg, hogy szakított vele a drága barátod, és most már veled van.
- Szerintem is. Nem megyünk táncolni? - kérdeztem.
- De, menjünk. - mosolygott Lena.
Végül hajnalig buliztunk. Kb. 5 óra volt, mire hazaértünk. Nem csoda, hogy másnap délig aludtunk.
Ébredés után megreggeliztünk, felöltöztünk, majd kiültünk a kertbe. Sinának és Kekének el kellett menniük valahova, szóval Nicoval kettesben maradtunk.
- Kérdezhetek valamit szívem? - szólaltam meg, miközben a szerelmem ölében ültem.
- Persze.
- Miért voltatok együtt olyan sokáig Viviannel?
- Mert szerettük egymást. - felelte Nico egyszerűen.
- De senki más nem szerette őt túlzottan.
- Ezt honnan veszed? - kérdezte értetlenül Nico.
- Beszélgettem anyukáddal és Lenával.
- Te a volt barátnőmről faggatod a rokonaimat és a barátaimat? - csodálkozott kicsit a párom.
- Nem faggatom őket, csak szóba került tegnap, és kíváncsi voltam, hogy miért tartotta mindenki ellenszenvesnek.
- Nem is volt az. Tök normális volt. - magyarázkodott - De ha lehet, akkor ebbe ne avatkozz!
- Miért? - kérdeztem.
- Mert nem tartozik rád. Vivian egy aranyos, szeretnivaló lány.
- De hát megcsalt téged! - csúszott ki a számon.
- Tessék? - kerekedtek ki a párom szemei.
Hoppá! Lehet, hogy nem ez volt a legalkalmasabb idő, de el kellett mondanom neki.
- Te meg miről beszélsz? - értetlenkedett tovább Nico.
- Roxanne-től tudom. - feleltem.
- És ő ezt honnan szedte? Nem is ismeri Viviant, ahogy te sem.
- Nico, nyugodj le kérlek! - fogtam meg a kezeit - Roxie előző barátja Viviannel csalta meg őt. Amikor összejöttünk, a barátnőm utánad nézett a neten, és akkor látta meg, hogy korábban Viviannel jártál.
- Roxanne utánam nézett? Hát ez nagyon kedves! - háborodott fel a párom.
- Most mi ezzel a bajod? Csak kíváncsi volt pár dologra veled kapcsolatban. - mondtam már szinte kiabálva.
- Én erre nem vagyok kíváncsi! - állított fel Nico az öléből, majd berohant a házba.
Néhány percig csak álltam a kert közepén, és próbáltam feldolgozni az elmúlt percek történéseit. Végül erőt vettem magamon, és a párom után mentem. Felmentem a szobájához, és elkezdtem dörömbölni az ajtón, mivel nem tudtam bemenni, mert kulcsra volt zárva.
- Én nem akartalak megbántani szívem! Csak úgy éreztem, hogy el kell mondanom.
Kb. fél perc múlva Nico kinyitotta az ajtót, és megölelt.
- Sajnálom Kim! Én sem akartalak megbántani téged, csak rajtad vezettem le a dühömet. Ugye megbocsájtasz? - esedezett Nico.
- Persze! - mondtam, majd megcsókoltam - Ugye nem haragszol rám, amiért elmondtam?
- Dehogyis! Az egyetlen személy, akire most haragszom, az Vivian. De már úgy sem érdemes vele foglalkozni, mert már veled vagyok, és nem vele. - mondta Nico - Na jó Ross Brawnra is mérges vagyok, mert nem sikerült jól az idei kocsi, de ez csak mellékes. - mosolygott.
- Annyira dilis vagy. - nevettem.
- Szeretlek Kimberly!
- Én is szerelek Nico. - mondtam, majd újra forró csókban forrtunk össze.
Mikor elváltak az ajkaink, átöleltük egymást.
- Most nincsenek itthon apáék. - súgta a szerelmem a fülembe.
- Tudom, mire megy ez ki. - mosolyogtam, majd elkezdtem kicsatolni Nico övét.
Innentől kezdve nem volt megállás; becsaptuk magunk mögött az ajtót, és elfeledkeztünk minden rossz dologról.
2010. november 13., szombat
Nem kívánt álom - 64. rész
A délelőtt további részében régi fotóalbumokat nézegettünk, és beszélgettünk Nico szüleivel, habár Keke még mindig távolságtartó volt. Ráadásul akárhányszor ránéztem, mindig az előző esti kínos esemény jutott eszembe, szóval próbáltam kerülni a tekintetét.
Délben megebédeltünk, majd elindultunk Nicoval a tengerpartra. Jó volt kettesben lenni, távol a gondoktól és a munkától. Csak egymásra koncentráltunk, és a kikapcsolódás mindkettőnnek nagyon jót tett.
Hatra értünk vissza a házhoz. Mikor beléptünk, megcsapott minket a finom vacsora illata.
- Sziasztok! - köszönt nekünk Nico anyukája - Éhesek vagytok már?
- Mint a farkas! - vágtam rá.
- Akkor gyertek, mindjárt kész a vacsi! - nevetett Sina.
- Lezuhanyzom, és jövök. - válaszoltam, majd felsiettem a szobába.
Amint felértem, levetkőztem, majd beálltam a zuhany alá. Pár perc múlva valaki átölelt hátulról.
- Megijesztettél. - mondtam.
- Nem állt szándékomban. - felelte a párom - Nem baj, ha csatlakozom?
- Az soha nem baj. - mondtam, majd megfordultam, és megcsókoltam.
Több, mint fél órát töltöttünk a fürdőszobában. Miután "végeztünk" , felöltöztünk, majd lementünk az ebédlőbe.
- Mi tartott eddig fiatalok? - kérdezte Sina.
Nicoval egymásra néztünk, és elpirultunk.
- Kimberly nem találta a...telefonját. - hazudta a párom.
- És hol volt? - kérdezte Keke.
- Beesett az ágy alá. - fülentettem én is.
- Öhm...oké. - mosolyogtak a szülők, míg mi továbbpirultunk.
Sina felszolgálta a vacsorát, majd az elfogyasztása után Nicoval felmentünk a szobába. Éppen a bőröndömben pakolgattam, mikor megcsörrent a szerelmem mobilja. Beszélt pár szót, majd hozzám fordult.
- Nem megyünk ma el bulizni? - kérdezte.
- Kivel?
- Néhány haverommal.
- Felőlem mehetünk. - válaszoltam.
Nico ezután egyeztetett a személlyel, akivel beszélt, majd pár perc múlva letetette a telefont.
- Pár haverom éppen a közelben nyaral, és felhívtak, hogy ha esetleg a szüleimnél vagyok, akkor elmehetnénk együtt bulizni. - magyarázta.
- Jól hangzik. Szeretek bulizni. - feleltem.
- Tudom. - ölelt meg.
- Mikor indulunk?
- Azt beszéltem meg velük, hogy fél 10-kor találkozunk a disconál, ahol már voltunk párszor együtt. - mondta Nico.
- Most van fél 8, szóval ideje készülődnöm. - mentem a fürdőbe.
- Nők! - sóhajtott Nico.
Ezen csak nevettem egyet. Egy óra alatt elkészültem, majd átadtam a terepet a páromnak. Neki persze elég volt negyed óra is. Pasik!
Kilenc körül aztán elindultunk az említett szórakozóhelyre. A disco előtt találkoztunk Nico néhány barátjával.
- Sziasztok! - köszöntünk nekik.
- Hello Nico! Látom elhoztad a filmsztár csajodat is. - vigyorgott az egyik srác.
- Igen. - ölelt át a szerelmem - Ő itt Kimberly! Ők pedig Josh, Adam, Carlos és a barátnője, Lena.
- Sziasztok! - köszöntem mégegyszer.
- Mehetünk? - kérdezte Adam.
- Aha. - felelte Nico, majd bementünk a discoba.
Piáltunk, táncoltunk; egyszerűen jól éreztük magunkat. Nico is elvolt a rég látott barátaival, én pedig összebarátkoztam Lenával.
- Nagyon szép pár vagytok Nicoval. - mondta a lány.
- Köszi. - feleltem - Ti mióta vagytok együtt Carlossal?
- Már több, mint egy éve. - válaszolta Lena.
- Az jó. Eljegyzés már volt?
- Még nem, de azt hiszem, hogy hamarosan lesz. - mosolygott kissé sejtelmesen.
- Júj, tényleg? Tudsz valamit?
- Az egyik barátnőm látta Carlost egy ékszerüzletben, valami gyűrűről beszélgetett az eladóval.
- Ez jelent valamit. Carlos nem tudja, hogy sejtesz valamit a lánykérésről?
- Nem, de nem is akarom. Szegény biztos szomorú lenne, ha mgtudná, hogy tudtam a meglepetéséről.
- Hát igen. De majd vicces lesz, ha 30 év múlva, miközben az unokáitoknak meséltek, megtudja, hogy tudtűl az egészről. - nevettem.
- Igen. És mi van veletek Nicoval? Nálatok már felmerült az eljegyzés? - kíváncsiskodott Lena.
- Még csak két hónapja vagyunk együtt. Túl korai lenne még. - feleltem.
- Mondjuk ez igaz. Az előző barátnője kezét 7 év alatt sem kérte meg, de reméljük, neked nem kell ennyit várnod.
- Te ismerted Viviant? - kérdeztem.
- Igen.
- És jóban voltatok?
- Ez egy kicsit bonyolult. - gondolkodott el Lena - Mikor megismertem, kb. másfél éve, hamar összebarátkoztunk, de később már nem voltunk olyan jóban.
- Miért?
- Mert hülye volt...
Délben megebédeltünk, majd elindultunk Nicoval a tengerpartra. Jó volt kettesben lenni, távol a gondoktól és a munkától. Csak egymásra koncentráltunk, és a kikapcsolódás mindkettőnnek nagyon jót tett.
Hatra értünk vissza a házhoz. Mikor beléptünk, megcsapott minket a finom vacsora illata.
- Sziasztok! - köszönt nekünk Nico anyukája - Éhesek vagytok már?
- Mint a farkas! - vágtam rá.
- Akkor gyertek, mindjárt kész a vacsi! - nevetett Sina.
- Lezuhanyzom, és jövök. - válaszoltam, majd felsiettem a szobába.
Amint felértem, levetkőztem, majd beálltam a zuhany alá. Pár perc múlva valaki átölelt hátulról.
- Megijesztettél. - mondtam.
- Nem állt szándékomban. - felelte a párom - Nem baj, ha csatlakozom?
- Az soha nem baj. - mondtam, majd megfordultam, és megcsókoltam.
Több, mint fél órát töltöttünk a fürdőszobában. Miután "végeztünk" , felöltöztünk, majd lementünk az ebédlőbe.
- Mi tartott eddig fiatalok? - kérdezte Sina.
Nicoval egymásra néztünk, és elpirultunk.
- Kimberly nem találta a...telefonját. - hazudta a párom.
- És hol volt? - kérdezte Keke.
- Beesett az ágy alá. - fülentettem én is.
- Öhm...oké. - mosolyogtak a szülők, míg mi továbbpirultunk.
Sina felszolgálta a vacsorát, majd az elfogyasztása után Nicoval felmentünk a szobába. Éppen a bőröndömben pakolgattam, mikor megcsörrent a szerelmem mobilja. Beszélt pár szót, majd hozzám fordult.
- Nem megyünk ma el bulizni? - kérdezte.
- Kivel?
- Néhány haverommal.
- Felőlem mehetünk. - válaszoltam.
Nico ezután egyeztetett a személlyel, akivel beszélt, majd pár perc múlva letetette a telefont.
- Pár haverom éppen a közelben nyaral, és felhívtak, hogy ha esetleg a szüleimnél vagyok, akkor elmehetnénk együtt bulizni. - magyarázta.
- Jól hangzik. Szeretek bulizni. - feleltem.
- Tudom. - ölelt meg.
- Mikor indulunk?
- Azt beszéltem meg velük, hogy fél 10-kor találkozunk a disconál, ahol már voltunk párszor együtt. - mondta Nico.
- Most van fél 8, szóval ideje készülődnöm. - mentem a fürdőbe.
- Nők! - sóhajtott Nico.
Ezen csak nevettem egyet. Egy óra alatt elkészültem, majd átadtam a terepet a páromnak. Neki persze elég volt negyed óra is. Pasik!
Kilenc körül aztán elindultunk az említett szórakozóhelyre. A disco előtt találkoztunk Nico néhány barátjával.
- Sziasztok! - köszöntünk nekik.
- Hello Nico! Látom elhoztad a filmsztár csajodat is. - vigyorgott az egyik srác.
- Igen. - ölelt át a szerelmem - Ő itt Kimberly! Ők pedig Josh, Adam, Carlos és a barátnője, Lena.
- Sziasztok! - köszöntem mégegyszer.
- Mehetünk? - kérdezte Adam.
- Aha. - felelte Nico, majd bementünk a discoba.
Piáltunk, táncoltunk; egyszerűen jól éreztük magunkat. Nico is elvolt a rég látott barátaival, én pedig összebarátkoztam Lenával.
- Nagyon szép pár vagytok Nicoval. - mondta a lány.
- Köszi. - feleltem - Ti mióta vagytok együtt Carlossal?
- Már több, mint egy éve. - válaszolta Lena.
- Az jó. Eljegyzés már volt?
- Még nem, de azt hiszem, hogy hamarosan lesz. - mosolygott kissé sejtelmesen.
- Júj, tényleg? Tudsz valamit?
- Az egyik barátnőm látta Carlost egy ékszerüzletben, valami gyűrűről beszélgetett az eladóval.
- Ez jelent valamit. Carlos nem tudja, hogy sejtesz valamit a lánykérésről?
- Nem, de nem is akarom. Szegény biztos szomorú lenne, ha mgtudná, hogy tudtam a meglepetéséről.
- Hát igen. De majd vicces lesz, ha 30 év múlva, miközben az unokáitoknak meséltek, megtudja, hogy tudtűl az egészről. - nevettem.
- Igen. És mi van veletek Nicoval? Nálatok már felmerült az eljegyzés? - kíváncsiskodott Lena.
- Még csak két hónapja vagyunk együtt. Túl korai lenne még. - feleltem.
- Mondjuk ez igaz. Az előző barátnője kezét 7 év alatt sem kérte meg, de reméljük, neked nem kell ennyit várnod.
- Te ismerted Viviant? - kérdeztem.
- Igen.
- És jóban voltatok?
- Ez egy kicsit bonyolult. - gondolkodott el Lena - Mikor megismertem, kb. másfél éve, hamar összebarátkoztunk, de később már nem voltunk olyan jóban.
- Miért?
- Mert hülye volt...
2010. november 8., hétfő
Nem kívánt álom - 63. rész
Sziasztok! Visszajöttem a "nyaralásból" , szóval hozom az új részeket. Kint nem tudtam használni a netet, de írtam két részt, amiből az egyiket most felteszem, és a másikat is hamarosan. Sok kommentárt várok. Puszi! :)
- Sajnálom! - kapta a kezét a szeme elé Keke.
- Apa! Miért nem kopogtál? - kérdezte Nico kissé ingerülten. Én csak magamra rántottam a takarót, és figyeltem az apa-fia beszélgetést.
- Nem gondoltam, hogy ti... én inkább most megyek. - mondta Keke, majd szó szerint elrohant.
- Ez aztán ciki volt! - szólaltam meg.
- Az. - felelte Nico - Azt sem tudom, minek jött be apa.
- Biztos akart mondani valamit. De most már mindegy! Aludjunk inkább szívem! - vetettem fel az ötletet, majd a szerelmem karjaiba bújtam.
Másnap reggel magamhoz képest korán; reggel 9-kor keltem fel. Nico még mélyen aludt, ezért csöndben kimásztam az ágyból, felöltöztem, majd lementem a földszintre.
Sinát a konyhában találtam; éppen főzött. Kedvesen köszöntött:
- Szia Kimberly! Hogy aludtál?
- Jó reggelt! Jól, köszönöm. - mosolyogtam.
- Nico még alszik?
- Igen. - válaszoltam.
- Az apja is. Látszik, hogy mindkettőjükben finn vér csordogál. - nevetett Sina.
- Tényleg. Mióta vagy fenn? - kérdeztem.
- Úgy fél órája. Gondoltam, csinálok nektek egy finom ebédet.
- És mi lesz a kaja?
- Húsleves, főételnek pedig olivás tészta; Nico kedvence.
- A kedvence? Akkor azt hiszem, meg kéne tanulnom a receptet. - nevettem.
- Az lehet. Amúgy mennyire komoly a kapcsolatotok? - tette fel Sina a rettegett kérdést.
- Elég komoly. Nagyon szeretjük egymást, és biztos vagyok benne, hogy ami köztünk van, az nem csak egy nyári kaland. - feleltem boldogan.
- Jó ezt hallani. - mosolygott Sina - Annyira örülök nektek. Nico végre talált egy olyan lányt, akit mindenki szeret.
- Azért azt nem mondanám, hogy mindenki szeret. - nevettem - De örülök, hogy ilyen jól kijövök a szerelmem anyukájával.
- Én is örülök, hogy a fiam veled van. Sokkal jobb vagy, mint az előző barátnője.
- Vivian? - kérdeztem.
- Igen...Vivian. - húzta el a száját Sina - Soha nem szerettem azt a lányt...és ezzel nem vagyok egyedül. Mikor Nico elmondta, hogy szakítottak, legbelül megkönnyebbültem, hogy nem fognak összeházasodni.
- Úgy volt, hogy összeházasodnak? - kerekedtek ki a szemeim.
- Nico meg akarta kérni Vivian kezét, de pár nappal előtte összvesztek, és szakítottak.
- Értem. Tényleg jó, hogy végül nem kérte meg a kezét. - mondtam.
- Talán tudsz valamit? - kémlelte Sina a tekintetem.
- Nem! - vágtam rá - Csak örülök annak, hogy Nico velem van.
- Kimberly! Nem akarnám, hogy elmondd, ha nem a fiamról lenne szó. De kérlek, ha tudsz valamit, akkor mondd el!
Egy pillanatra ledermedtem, mert nem tudtam, hogy elmondjam-e azt, amit Roxanne-től tudtam meg.
- Vivian megcsalta Nicot. - nyögtem ki végül.
- Hogy mi? - döbbent le Sina - Ezt honnan tudod?
- A srác, akivel lefeküdt Vivian, a legjobb barátnőm pasija volt. - magyaráztam.
- Ezt nem hiszem el. - állt fel Sina az asztaltól, ahol ültünk - Tudtam, hogy valami nincs rendben azzal a csajjal, na de ilyet... Nico ugye tudja?
- Nem - feleltem - Neki még nem mondtam el, és lehet, hogy nem is fogom.
- De joga van tudni! Én biztos tudni akarnék arról, ha a volt párom megcsalt. - akadt ki.
- De nem akarom, hogy Nico tőlem tudja meg. Annyira boldogok vagyunk együtt, hogy nem akarom semmivel kockára tenni a kapcsolatunkat.
- Megértelek. - ült vissza Sina - Akkor majd szólok neki én.
- Inkább ne! - kértem - Ha megtudná, hogy tudtam róla, és nem szóltam neki, akkor lehet, hogy kiakadna, auzt pedig nem szeretném.
- Akkor mégis kitől tudná meg?
- Talán most életbe léphetne az a mondás, hogy amiről nem tudunk, az nem fáj. - mondtam.
- Azt akarod, hogy Nico ne tudjon róla? - kérdezte értetlenül Sina.
- Talán. - feleltem kissé félve.
- Figyelj Kimberly! - fogta meg a kezem - Egy kapcsolat alapja általában az őszínteség, szóval ne akarj hazugságban élni. Előbb-utóbb Nico úgy is meg fogja tudni, és akkor csak még jobban kiakad azon, hogy tudtad, és mégsem szóltl neki róla. Ne akarj eljutni odáig!
- Igazad van! - sóhajtottam - Megpróbálok minél hamarabb beszélni vele.
- Ez a beszéd! - mosolygott Sina - Na de most visszamegyek a konyhába, mert nem szeretném, ha odaégne az ebéd.
- Rendben. Én felmegyek, és felkelek, hogy Nico felébredt-e már.
- Oké.
Ezzel felmentem a párom szobájába. Nico már ébren volt; éppen öltözködött.
- Jó reggelt szívem! - köszöntött egy csókkal.
- Jó reggelt! - köszöntem.
- Mi legyen a mai program? - kérdezte a szerelmem.
- Nem tudom, nem ismerem a környéket.
- Az a gáz, hogy én sem annyira. - nevetett Nico - Soha nem éltem itt.
- Nem megyünk ki a partra? - vetettem fel az ötletet.
- De, ez jól hangzik. Imádom az eszed. - adott egy puszit az arcomra.
- Mást nem is szeretsz rajtan? - tetettem a szomorút.
- Mindent szeretek rajtad! - csókolt meg újra.
Ezt a boldogságot senki nem vehette el tőlünk.
- Sajnálom! - kapta a kezét a szeme elé Keke.
- Apa! Miért nem kopogtál? - kérdezte Nico kissé ingerülten. Én csak magamra rántottam a takarót, és figyeltem az apa-fia beszélgetést.
- Nem gondoltam, hogy ti... én inkább most megyek. - mondta Keke, majd szó szerint elrohant.
- Ez aztán ciki volt! - szólaltam meg.
- Az. - felelte Nico - Azt sem tudom, minek jött be apa.
- Biztos akart mondani valamit. De most már mindegy! Aludjunk inkább szívem! - vetettem fel az ötletet, majd a szerelmem karjaiba bújtam.
Másnap reggel magamhoz képest korán; reggel 9-kor keltem fel. Nico még mélyen aludt, ezért csöndben kimásztam az ágyból, felöltöztem, majd lementem a földszintre.
Sinát a konyhában találtam; éppen főzött. Kedvesen köszöntött:
- Szia Kimberly! Hogy aludtál?
- Jó reggelt! Jól, köszönöm. - mosolyogtam.
- Nico még alszik?
- Igen. - válaszoltam.
- Az apja is. Látszik, hogy mindkettőjükben finn vér csordogál. - nevetett Sina.
- Tényleg. Mióta vagy fenn? - kérdeztem.
- Úgy fél órája. Gondoltam, csinálok nektek egy finom ebédet.
- És mi lesz a kaja?
- Húsleves, főételnek pedig olivás tészta; Nico kedvence.
- A kedvence? Akkor azt hiszem, meg kéne tanulnom a receptet. - nevettem.
- Az lehet. Amúgy mennyire komoly a kapcsolatotok? - tette fel Sina a rettegett kérdést.
- Elég komoly. Nagyon szeretjük egymást, és biztos vagyok benne, hogy ami köztünk van, az nem csak egy nyári kaland. - feleltem boldogan.
- Jó ezt hallani. - mosolygott Sina - Annyira örülök nektek. Nico végre talált egy olyan lányt, akit mindenki szeret.
- Azért azt nem mondanám, hogy mindenki szeret. - nevettem - De örülök, hogy ilyen jól kijövök a szerelmem anyukájával.
- Én is örülök, hogy a fiam veled van. Sokkal jobb vagy, mint az előző barátnője.
- Vivian? - kérdeztem.
- Igen...Vivian. - húzta el a száját Sina - Soha nem szerettem azt a lányt...és ezzel nem vagyok egyedül. Mikor Nico elmondta, hogy szakítottak, legbelül megkönnyebbültem, hogy nem fognak összeházasodni.
- Úgy volt, hogy összeházasodnak? - kerekedtek ki a szemeim.
- Nico meg akarta kérni Vivian kezét, de pár nappal előtte összvesztek, és szakítottak.
- Értem. Tényleg jó, hogy végül nem kérte meg a kezét. - mondtam.
- Talán tudsz valamit? - kémlelte Sina a tekintetem.
- Nem! - vágtam rá - Csak örülök annak, hogy Nico velem van.
- Kimberly! Nem akarnám, hogy elmondd, ha nem a fiamról lenne szó. De kérlek, ha tudsz valamit, akkor mondd el!
Egy pillanatra ledermedtem, mert nem tudtam, hogy elmondjam-e azt, amit Roxanne-től tudtam meg.
- Vivian megcsalta Nicot. - nyögtem ki végül.
- Hogy mi? - döbbent le Sina - Ezt honnan tudod?
- A srác, akivel lefeküdt Vivian, a legjobb barátnőm pasija volt. - magyaráztam.
- Ezt nem hiszem el. - állt fel Sina az asztaltól, ahol ültünk - Tudtam, hogy valami nincs rendben azzal a csajjal, na de ilyet... Nico ugye tudja?
- Nem - feleltem - Neki még nem mondtam el, és lehet, hogy nem is fogom.
- De joga van tudni! Én biztos tudni akarnék arról, ha a volt párom megcsalt. - akadt ki.
- De nem akarom, hogy Nico tőlem tudja meg. Annyira boldogok vagyunk együtt, hogy nem akarom semmivel kockára tenni a kapcsolatunkat.
- Megértelek. - ült vissza Sina - Akkor majd szólok neki én.
- Inkább ne! - kértem - Ha megtudná, hogy tudtam róla, és nem szóltam neki, akkor lehet, hogy kiakadna, auzt pedig nem szeretném.
- Akkor mégis kitől tudná meg?
- Talán most életbe léphetne az a mondás, hogy amiről nem tudunk, az nem fáj. - mondtam.
- Azt akarod, hogy Nico ne tudjon róla? - kérdezte értetlenül Sina.
- Talán. - feleltem kissé félve.
- Figyelj Kimberly! - fogta meg a kezem - Egy kapcsolat alapja általában az őszínteség, szóval ne akarj hazugságban élni. Előbb-utóbb Nico úgy is meg fogja tudni, és akkor csak még jobban kiakad azon, hogy tudtad, és mégsem szóltl neki róla. Ne akarj eljutni odáig!
- Igazad van! - sóhajtottam - Megpróbálok minél hamarabb beszélni vele.
- Ez a beszéd! - mosolygott Sina - Na de most visszamegyek a konyhába, mert nem szeretném, ha odaégne az ebéd.
- Rendben. Én felmegyek, és felkelek, hogy Nico felébredt-e már.
- Oké.
Ezzel felmentem a párom szobájába. Nico már ébren volt; éppen öltözködött.
- Jó reggelt szívem! - köszöntött egy csókkal.
- Jó reggelt! - köszöntem.
- Mi legyen a mai program? - kérdezte a szerelmem.
- Nem tudom, nem ismerem a környéket.
- Az a gáz, hogy én sem annyira. - nevetett Nico - Soha nem éltem itt.
- Nem megyünk ki a partra? - vetettem fel az ötletet.
- De, ez jól hangzik. Imádom az eszed. - adott egy puszit az arcomra.
- Mást nem is szeretsz rajtan? - tetettem a szomorút.
- Mindent szeretek rajtad! - csókolt meg újra.
Ezt a boldogságot senki nem vehette el tőlünk.
2010. október 24., vasárnap
Nem kívánt álom - 62. rész
A héten elutazom, szóval lehet, hogy egy ideig nem lesz új rész. Elvileg viszem magammal a laptopom, de nem biztos, hogy fogom tudni használni a netet, szóval nem ígérek folytatást. :) De most hoztam egy új részt és remélem, hogy tetszik. :D
A következő pár napban megmutattam Niconak a várost, és bemutattam néhány rokonomnak és régi barátomnak.
Ezután ismét Európa felé vettük az irányt, ugyanis Dél-Franciaországba mentünk, ahol Nico szülei élnek. Kissé izgultam a találkozás miatt, de reméltem, hogy szimpatikusak leszünk egymásnak, és Nico szülei úgy fogadnak engem, ahogy Nicot fogadták az én szüleim.
Csütörtök délután érkeztünk meg Franciaországba. Taxival mentünk a házhoz, ahol a párom szülei élnek. Az út kb. 20 percig tartott. Végül megérkeztünk egy csendes kisváros egyik házához. Az épület hatalmas volt, de hát ezt megengedheti magának egy forma-1-es világbajnok.
- Jól vagy szívem? - kérdezte Nico, mikor elhagytuk a taxit.
- Persze, csak ideges vagyok. - válaszoltam - Most már tudom, hogy mit éreztél néhány nappal ezelőtt.
- Nem kell izgulnod! Tudom, hogy szeretni fognak. - felelte a szerelmem mosolyogva, majd elindultunk a bejárat felé.
Nico csöngetett, majd nem sokkal később egy középkorú, de remek formában lévő nő nyitott ajtót.
- Szia anya! - köszönt neki Nico, majd megölelte.
- Jó napot! - köszöntem én is.
- Sziasztok! - felelte a nő mosolyogva - Gyertek csak be!
Bementünk a házba, ami belülről még szebben nézett ki, mint kívülről. Megjelent egy férfi is, aki először kicsit szúrosan nézett rám.
- Szia apa! - ölelte meg őt is a párom - Szeretném bemutatni nektek a barátnőmet, Kimberlyt!
- Jó napot! - köszöntem mosolyogva ismét.
- És mi van Viviannel? - kérdezte a férfi kissé mogorván. Szóval így hívják azt a kuvát...
- Jaj, Keijo, ne csináld már ezt! - mondta neki Nico anyukája - Inkább üdvözöld a fiad szerelmét! Szia Kimberly, én Sina vagyok, örülök, hogy megismerhetlek. - mondta kedvesen a nő.
- Én is nagyon örülök. - mosolyogtam.
- Ez a mogorva férfi pedig Keke. Ne is törődj vele, gyakran én sem szoktam. - kacsintott rám. Nagyon szimpatikusnak tűnt. - És milyen utatok volt?
- Jó, szinte végig aludtunk. - felelte Nico, majd megfogta a kezem, és leültünk a kanapéra.
- Hozok egy kis innivalót, mindjárt jövök. - mondta Sina, majd eltűnt.
Pár percre beállt a kínos csend. Valószínűleg Nico apukája nem fogadott olyan kedvesen, mint felesége. A szemével végigmért, de mosoly egyszer sem jelent meg az arcán. Végül pár perc múlva megszólalt:
- És milyen a csapatnál fiam?
- Jó, szerencsére mindekivel jól kijövök.
- A drága barátnőd nem vonja el a figyelmed? - nézett rám kissé lenézően Keke.
- Nem, dehogyis. - ölelt át Nico - Inkább erőt ad, hogy átvészeljem a nehezebb időszakokat. Nagyon örülök, hogy itt van nekem. - nézett a párom mélyen a szemembe. Azt hittem, hogy elolvadok azoktól a szemektől.
- Vissza is jöttem. - jött be Sina egy tálcával a kezében, amin üdítő volt - Mesélj magadról egy kicsit Kimberly!
- Színésznő vagyok, és jelenleg Los Angelesben élek. Egy forma-1-es versenyen találkoztunk Nicoval, ahol elég hamar egymásba szerettünk. - néztem a szerelmemre mosolyogva.
- És kivel mentél a versenyre? - kérdezte Nico anyukája.
Eléggé ledermedtem. Furcsa volt, hogy nem tudták, hogy a fiuk előtt Jonathan Togoval jártam, és nem tudtam, hogy magyarázzam el nekik, hogy dobtam a srácot, a fiukért.
- Kim az egyik barátnőjével jött Angliába. Egy PR-megkívásnak indult, de aztán több lett belőle. - vágott közbe a párom.
- Áh, értem. - felelte Sina.
Nem sokára megvacsoráztunk, majd felmentünk Nico szobájába. Míg a párom zuhanyzott, jobban szemügyre vettem a szobáját. A falon képek voltak a karrierjéről, a szekrényen pedig kupák és érmek díszelegtek. Volt néhány fénykép keretben is, az egyiken a volt barátnőjével, Viviannel volt.
- Lecsekkolod az életem? - jött ki negyed órával később a szerelmem a fürdőből egy szál törölközőben, vizes hajjal. Végignéztem a tökéletes testén. Ő csak mosolygott. - Öhm...igen, szétnéztem kicsit. - nyögtem ki végül.
- Ez a kép már nem kell. - tette el az előtt említett "vivianes" képet.
- Aranyos a szobád. - állapítottam meg.
- Igaziból nem az én szobám, mert soha nem laktam itt. A szüleim pár éve költöztek ide, és áthozták néhány cuccomat. De nem ez az a szoba, ahol felnőttem.
- Egyszer azt is szívesen látnám. - mosolyogtam.
- Neked bármit baby! - csókolt meg a szerelmem.
Nem tudtunk uralkodni a vágyainkon, így hamar lekerültek rólam is a ruhák. Ám mielőtt jobban belemelegedhettünk volna a dologba, valaki megzavarta a szórakozásunkat...
A következő pár napban megmutattam Niconak a várost, és bemutattam néhány rokonomnak és régi barátomnak.
Ezután ismét Európa felé vettük az irányt, ugyanis Dél-Franciaországba mentünk, ahol Nico szülei élnek. Kissé izgultam a találkozás miatt, de reméltem, hogy szimpatikusak leszünk egymásnak, és Nico szülei úgy fogadnak engem, ahogy Nicot fogadták az én szüleim.
Csütörtök délután érkeztünk meg Franciaországba. Taxival mentünk a házhoz, ahol a párom szülei élnek. Az út kb. 20 percig tartott. Végül megérkeztünk egy csendes kisváros egyik házához. Az épület hatalmas volt, de hát ezt megengedheti magának egy forma-1-es világbajnok.
- Jól vagy szívem? - kérdezte Nico, mikor elhagytuk a taxit.
- Persze, csak ideges vagyok. - válaszoltam - Most már tudom, hogy mit éreztél néhány nappal ezelőtt.
- Nem kell izgulnod! Tudom, hogy szeretni fognak. - felelte a szerelmem mosolyogva, majd elindultunk a bejárat felé.
Nico csöngetett, majd nem sokkal később egy középkorú, de remek formában lévő nő nyitott ajtót.
- Szia anya! - köszönt neki Nico, majd megölelte.
- Jó napot! - köszöntem én is.
- Sziasztok! - felelte a nő mosolyogva - Gyertek csak be!
Bementünk a házba, ami belülről még szebben nézett ki, mint kívülről. Megjelent egy férfi is, aki először kicsit szúrosan nézett rám.
- Szia apa! - ölelte meg őt is a párom - Szeretném bemutatni nektek a barátnőmet, Kimberlyt!
- Jó napot! - köszöntem mosolyogva ismét.
- És mi van Viviannel? - kérdezte a férfi kissé mogorván. Szóval így hívják azt a kuvát...
- Jaj, Keijo, ne csináld már ezt! - mondta neki Nico anyukája - Inkább üdvözöld a fiad szerelmét! Szia Kimberly, én Sina vagyok, örülök, hogy megismerhetlek. - mondta kedvesen a nő.
- Én is nagyon örülök. - mosolyogtam.
- Ez a mogorva férfi pedig Keke. Ne is törődj vele, gyakran én sem szoktam. - kacsintott rám. Nagyon szimpatikusnak tűnt. - És milyen utatok volt?
- Jó, szinte végig aludtunk. - felelte Nico, majd megfogta a kezem, és leültünk a kanapéra.
- Hozok egy kis innivalót, mindjárt jövök. - mondta Sina, majd eltűnt.
Pár percre beállt a kínos csend. Valószínűleg Nico apukája nem fogadott olyan kedvesen, mint felesége. A szemével végigmért, de mosoly egyszer sem jelent meg az arcán. Végül pár perc múlva megszólalt:
- És milyen a csapatnál fiam?
- Jó, szerencsére mindekivel jól kijövök.
- A drága barátnőd nem vonja el a figyelmed? - nézett rám kissé lenézően Keke.
- Nem, dehogyis. - ölelt át Nico - Inkább erőt ad, hogy átvészeljem a nehezebb időszakokat. Nagyon örülök, hogy itt van nekem. - nézett a párom mélyen a szemembe. Azt hittem, hogy elolvadok azoktól a szemektől.
- Vissza is jöttem. - jött be Sina egy tálcával a kezében, amin üdítő volt - Mesélj magadról egy kicsit Kimberly!
- Színésznő vagyok, és jelenleg Los Angelesben élek. Egy forma-1-es versenyen találkoztunk Nicoval, ahol elég hamar egymásba szerettünk. - néztem a szerelmemre mosolyogva.
- És kivel mentél a versenyre? - kérdezte Nico anyukája.
Eléggé ledermedtem. Furcsa volt, hogy nem tudták, hogy a fiuk előtt Jonathan Togoval jártam, és nem tudtam, hogy magyarázzam el nekik, hogy dobtam a srácot, a fiukért.
- Kim az egyik barátnőjével jött Angliába. Egy PR-megkívásnak indult, de aztán több lett belőle. - vágott közbe a párom.
- Áh, értem. - felelte Sina.
Nem sokára megvacsoráztunk, majd felmentünk Nico szobájába. Míg a párom zuhanyzott, jobban szemügyre vettem a szobáját. A falon képek voltak a karrierjéről, a szekrényen pedig kupák és érmek díszelegtek. Volt néhány fénykép keretben is, az egyiken a volt barátnőjével, Viviannel volt.
- Lecsekkolod az életem? - jött ki negyed órával később a szerelmem a fürdőből egy szál törölközőben, vizes hajjal. Végignéztem a tökéletes testén. Ő csak mosolygott. - Öhm...igen, szétnéztem kicsit. - nyögtem ki végül.
- Ez a kép már nem kell. - tette el az előtt említett "vivianes" képet.
- Aranyos a szobád. - állapítottam meg.
- Igaziból nem az én szobám, mert soha nem laktam itt. A szüleim pár éve költöztek ide, és áthozták néhány cuccomat. De nem ez az a szoba, ahol felnőttem.
- Egyszer azt is szívesen látnám. - mosolyogtam.
- Neked bármit baby! - csókolt meg a szerelmem.
Nem tudtunk uralkodni a vágyainkon, így hamar lekerültek rólam is a ruhák. Ám mielőtt jobban belemelegedhettünk volna a dologba, valaki megzavarta a szórakozásunkat...
2010. október 16., szombat
Nem kívánt álom - 61. rész
- Úristen! Ez nem lehet igaz! - járkáltam a szobában fel-alá.
Nem tudtam elhinni, amit Roxanne mondott. Tudtam, hogy semmi közöm nincs a dologhoz, hiszen ez Nicora és a volt barátnőjére tartozik, de úgy éreztem, hogy joga van tudni róla a páromnak.
- Elmondod Niconak? - kérdezte a barátnőm.
- Nem tudom. - ültem vissza az ágyra - Az is lehet, hogy már tud róla. - gondolkodtam el.
- Mennyivel előtted szakított Nico a csajjal?
- Nem tudom. Nico soha nem mesélt az exeiről.
- Akkor az is lehet, hogy miattad szakítottak. - nevetett Roxie.
- És ha tényleg így van? - idegesgettem.
- Akkor csak jót tettél, mert a csaj úgyis megcsalta Nicot. - felelte Roxanne - Figyelj Kim! Ne aggaszd magad ilyenek miatt. Szerintem próbálj meg kimaradni az egészből.
- De nem naradhatok ki! - akadtam ki - Nico a barátom, és ha még nem tudja, akkor meg kéne tudnia.
- Mit kéne megtudnom? - jött be Nico a szobába.
- Szia szívem! - mosolyogtam kínomban - Mizu?
- Jöttem volna be tiszta ruháért, és azt hallottam, hogy meg kell tudnom valamit. - mondta a szerelmem.
- Én inkább magatokra hagylak titeket. Már amúgy is mennem kell. Sziasztok! - adott nekünk puszit Roxanne, majd elment.
- Kim! Magyarázd meg a dolgot. - nézett rám komolyan Nico.
Úgy éreztem, hogy Niconak nem tőlem kell megtudnia. Ráadásul nem is álltam készen arra, hogy egy ilyen dolgot osszak meg vele. Jobb híján hazudtam neki:
- Anyának nem tetszik, hogy egy autóversenyzővel járok.
- Ennyi? - mosolygott a párom - Ez nem olyan nagy dolog. Meg amúgy is, te így szeretsz ugye? - ölelt át.
- Persze. - csókoltam meg - Anyának pedig semmi köze nincs ahhoz, hogy mi a pasim foglalkozása.
- Igazad van baby. Most megyek zuhanyozni.
- Rendben. - adtam neki még egy csókot.
Nico elment zuhanyozni, majd miután végzett én is megfürödtem.
Apa kihasználta azt, hogy a kicsi lánya barátja autóversenyző, ezért ellopta Nicot, hogy segítsen neki valamit a kocsijával kapcsolatban. Én addig megkerestem Amandát, hogy beszéljek vele. A nővérem éppen a kertben ücsörgött, és cigizett.
- Szia! - ültem le mellé.
- Szia! - felelte egyszerűen. Látszott, hogy van valami gond.
- Figyelj Amanda! Tudom, hogy voltak vitáink, de meg kell beszélnünk azokat. Jóban akarok lenni a testvéremmel. - mondtam komolyan.
- Én is Kim. De amúgy sem én ordítottam le a te fejed. - felelte Amanda flegmán.
- Megérdemelted!
- Tudom. - mondta őszintén a nővérem - Kérsz egy cigit?
- Aha. - mondtam, majd vettem egy szálat, és meggyújtottam - És mi van Lewis-zal?
- Semmi. Nem is beszéltünk már kb. egy hete.
- Nem keresett? - kérdeztem értetlenül.
- Nem. - vákaszolta Amanda szomorúan - Szerinted csak egy éjszakára kellettem neki?
- Nem tudom.
- Őszintén Kim! Mondd el, hogy mit gondolsz. - fordult felém a nővérem.
- Oké. - sóhajtottam - Ha szerelmes lenne beléd, akkor már hívott volna.
- Hát, ez az! Tudom, hogy így van, de nem hívott, szóval nem szeret. - gyűltek Amanda szemében könnycseppek.
- Jaj szívem! Gyere ide! - tettem le a cigit, és megöleltem a nővérem - Lewis nem méltó arra, hogy sírj miatta.
- De azt hiszem, hogy szeretem. Basszus! Mindig a rosszfiúkba szeretek bele.
- Hát igen. Bár nem ismerem a volt pasijaidat. - mosolyogtam.
- Meddig maradtok Nicoval?
- Még nem tudjuk, de talán pár napig. Nico is be szeretne mutatni a szüleinek, azért innen hozzájuk megyünk, Európába. - magyaráztam.
- Látszik, hogy mennyire boldogok vagytok. Valószínűleg Lewis is ilyen a barátnőjével.
- De azt csak megjátssza. Igaziból megcsalja a csajt, szóval nem lehet túl boldog a barátnőjével.
- Lehet. Köszönöm, hogy itt vagy nekem Kimberly.
- Ez csak természetes. - öleltem meg.
Örültem, hogy kibékültünk a nővéremmel, de fájt, hogy egy olyan barmot szeret, mint Lewis.
Kimberly ruhája: goods.imgsrv.divat.hu/31/3164/big_3164
cipője: goods.imgsrv.divat.hu/58/5895/big_5895
Nem tudtam elhinni, amit Roxanne mondott. Tudtam, hogy semmi közöm nincs a dologhoz, hiszen ez Nicora és a volt barátnőjére tartozik, de úgy éreztem, hogy joga van tudni róla a páromnak.
- Elmondod Niconak? - kérdezte a barátnőm.
- Nem tudom. - ültem vissza az ágyra - Az is lehet, hogy már tud róla. - gondolkodtam el.
- Mennyivel előtted szakított Nico a csajjal?
- Nem tudom. Nico soha nem mesélt az exeiről.
- Akkor az is lehet, hogy miattad szakítottak. - nevetett Roxie.
- És ha tényleg így van? - idegesgettem.
- Akkor csak jót tettél, mert a csaj úgyis megcsalta Nicot. - felelte Roxanne - Figyelj Kim! Ne aggaszd magad ilyenek miatt. Szerintem próbálj meg kimaradni az egészből.
- De nem naradhatok ki! - akadtam ki - Nico a barátom, és ha még nem tudja, akkor meg kéne tudnia.
- Mit kéne megtudnom? - jött be Nico a szobába.
- Szia szívem! - mosolyogtam kínomban - Mizu?
- Jöttem volna be tiszta ruháért, és azt hallottam, hogy meg kell tudnom valamit. - mondta a szerelmem.
- Én inkább magatokra hagylak titeket. Már amúgy is mennem kell. Sziasztok! - adott nekünk puszit Roxanne, majd elment.
- Kim! Magyarázd meg a dolgot. - nézett rám komolyan Nico.
Úgy éreztem, hogy Niconak nem tőlem kell megtudnia. Ráadásul nem is álltam készen arra, hogy egy ilyen dolgot osszak meg vele. Jobb híján hazudtam neki:
- Anyának nem tetszik, hogy egy autóversenyzővel járok.
- Ennyi? - mosolygott a párom - Ez nem olyan nagy dolog. Meg amúgy is, te így szeretsz ugye? - ölelt át.
- Persze. - csókoltam meg - Anyának pedig semmi köze nincs ahhoz, hogy mi a pasim foglalkozása.
- Igazad van baby. Most megyek zuhanyozni.
- Rendben. - adtam neki még egy csókot.
Nico elment zuhanyozni, majd miután végzett én is megfürödtem.
Apa kihasználta azt, hogy a kicsi lánya barátja autóversenyző, ezért ellopta Nicot, hogy segítsen neki valamit a kocsijával kapcsolatban. Én addig megkerestem Amandát, hogy beszéljek vele. A nővérem éppen a kertben ücsörgött, és cigizett.
- Szia! - ültem le mellé.
- Szia! - felelte egyszerűen. Látszott, hogy van valami gond.
- Figyelj Amanda! Tudom, hogy voltak vitáink, de meg kell beszélnünk azokat. Jóban akarok lenni a testvéremmel. - mondtam komolyan.
- Én is Kim. De amúgy sem én ordítottam le a te fejed. - felelte Amanda flegmán.
- Megérdemelted!
- Tudom. - mondta őszintén a nővérem - Kérsz egy cigit?
- Aha. - mondtam, majd vettem egy szálat, és meggyújtottam - És mi van Lewis-zal?
- Semmi. Nem is beszéltünk már kb. egy hete.
- Nem keresett? - kérdeztem értetlenül.
- Nem. - vákaszolta Amanda szomorúan - Szerinted csak egy éjszakára kellettem neki?
- Nem tudom.
- Őszintén Kim! Mondd el, hogy mit gondolsz. - fordult felém a nővérem.
- Oké. - sóhajtottam - Ha szerelmes lenne beléd, akkor már hívott volna.
- Hát, ez az! Tudom, hogy így van, de nem hívott, szóval nem szeret. - gyűltek Amanda szemében könnycseppek.
- Jaj szívem! Gyere ide! - tettem le a cigit, és megöleltem a nővérem - Lewis nem méltó arra, hogy sírj miatta.
- De azt hiszem, hogy szeretem. Basszus! Mindig a rosszfiúkba szeretek bele.
- Hát igen. Bár nem ismerem a volt pasijaidat. - mosolyogtam.
- Meddig maradtok Nicoval?
- Még nem tudjuk, de talán pár napig. Nico is be szeretne mutatni a szüleinek, azért innen hozzájuk megyünk, Európába. - magyaráztam.
- Látszik, hogy mennyire boldogok vagytok. Valószínűleg Lewis is ilyen a barátnőjével.
- De azt csak megjátssza. Igaziból megcsalja a csajt, szóval nem lehet túl boldog a barátnőjével.
- Lehet. Köszönöm, hogy itt vagy nekem Kimberly.
- Ez csak természetes. - öleltem meg.
Örültem, hogy kibékültünk a nővéremmel, de fájt, hogy egy olyan barmot szeret, mint Lewis.
Kimberly ruhája: goods.imgsrv.divat.hu/31/3164/big_3164
cipője: goods.imgsrv.divat.hu/58/5895/big_5895
2010. október 11., hétfő
Nem kívánt álom - 60. rész
Kicsit kipótoltam az előző részt, mert idegesített, hogy rövid. De most hoztam egy új részt, és remélem, hogy tetszik!
Reggeli után megmutattam Niconak a gyerekkori képeimet, amin jól elszórakoztunk. Láttam, hogy Amandát bántja valami, ezért úgy döntöttem, hogy beszélek vele. De mielőtt ezt megtehettem volna, csöngettek.
- Majd én kinyitom. - mondtam, majd a bejárati ajtó felé vettem az irányt. Meglepetésemre Roxanne-nel találtam szemben magam. - Ööö, szia! - mondtam kissé zavartan.
- Szia Kim! Bemehetek? - mosolygott.
- Aha. - feleltem.
- Szia Nico! - köszönt Roxie a barátomnak.
- Szia! - felelte Nico, de rajta is látszott, hogy meglepődött.
- Beszélhetnénk Kim? - kérdezte Roxanne.
- Igen. - válaszoltam, majd felmentünk a szobámba.
- De rég jártam itt. - nézett szét Roxanne - Pedig mennyit lógtunk itt, amikor még tinik voltunk. De aztán mindketten magunk mögött hagytuk Phoenix-et, és Los Angelesbe költöztünk.
- Miről szeretnél beszélni? - tértem a tárgyra, miközben leültem az ágyra.
- Tudod te azt. - ült le mellém ő is - Úgy érzed, hogy már készen állsz arra, hogy megbocsáss?
- Sokat gondolkodtam a dolgon az elmúlt napokban, és arra jutottam, hogy habár nagyot csalódtam benned, szükségem van rád. - gyűltek könnycseppek a szemembe - Régóta te vagy a legjobb barátnőm, és tudom, hogy megbántad, amit tettél.
- Ez teljesen így van! Hülye voltam, és gyűlölöm magam azért, amit tettem!
- El tudom képzelni. Úgy döntöttem, hogy adok neked még egy esélyt, de aztán ne smárolj több ex-pasimmal! - fenyegettem meg kissé viccesen.
- Ezt megígérhetem. - mosolygott Roxie, majd megölelt - Annyira hiányoztál már!
- Bevallom, hogy te is nekem. Na de most mesélj! Tényleg találkoztál tegnap Lucasszal? - faggattam a barátnőmet.
- Aha. - mosolygott.
- Tudom én, hogy ez milyen mosoly! - vigyorogtam - Tetszik neked a srác!
- Bevallom, hogy igen. Azt hittem, hogy csak egy lesz a sok pasi közül, de rájöttem, hogy egyre jobban kedvelem, és szeretnék vele valami komolyat. - látszott rajta, hogy tényleg komolyan beszél - De most mesélj te! Mi történt veled mostanság?
Elmeséltem neki mindent; azt, hogy összevesztünk, majd kibékültünk Nicoval, hogy rámhajtott Bruno Senna, hogy megtudtam, hogy van egy nővérem, akinek éppen egy zűrös kalandja van Hamiltonnal és, hogy majdnem meghaltam...meg persze azt is, ami esetleg kimaradt.
- Ez nagyon durva csajszi! - kerekedtek ki Roxanne szemei - Eléggé kilehetsz.
- Nem, mert itt van nekem Nico. Miatta pedig minden rosszat elfelejtek.
- Olyan jó, hogy egy ilyen pasit találtál. Öröm rátok nézni.
- Tudom. Meg vagyok őrülve érte. - mosolyogtam.
- Amúgy azon kívül, hogy kibéküljünk, azért jöttem át, hogy megbeszéljünk valamit. - váltott a barátnőm kicsit komolyabb arcot.
- Valami baj van? - kérdeztem értetlenül.
- Nicoval kapcsolatos a dolog, de téged végülis nem érint.
- Úristen! Miről van szó? - csodálkoztam.
- Tudod, meséltem neked, hogy Pete, a volt barátom megcsalt egy szőke libával.
- Aha...
- Na, megtudtam, hogy pontosan ki is ez a szőke liba. - mondta Roxie - Mikor láttam, hogy Nicoval mennyire komoly a kapcsolatotok, utána néztem kicsit a srácnak, és rájöttem, hogy az a csaj Nico volt barátnője.
Kikerekedtek a szemeim! Egyszerűen nem tudtam elhinni az előbb hallottakat! Ez biztos csak valami tévedés lehet...
- Ez most valami vicc?
- Dehogyis! - mondta Roxie - Teljesen komoly!
- Nem lehet, hogy csak elnéztél valamit? Lehet, hogy csak hasonlít Nico volt barátnőjére, vagy akit a képen láttál, nem is volt a csaja, csak egy lány, aki lefényképezkedett vele. - próbáltam magyarázkodni.
- Kimberly! Nem vagyok hülye. - forgatta a szemeit a barátnőm - Biztos vagyok benne, hogy ő volt az.
- Ha ez igaz, akkor...
- ...akkor Nicot megcsalta a csaj. És ha engem kérdezel, akkor nem először. - mondta Roxanne.
- Ezt meg hogy érted? - értetlenkedtem.
- Az eset után marhára ki voltam akadva, és napokig szóba sem voltam hajlandó álni Pete-tel. De aztán beszéltünk, és mondott néhány dolgot a csajról.
- Mit?
Roxanne már nem tudott megszólalni, ugyanis anyám lépett be a szobába.
- Szia Kicsim! Hogy aludtál? - ölelt át - Roxanne! Milyen rég láttalak! Hogy vagy? - üdvözölte anya a barátnőmet.
- Köszönöm jól, Mrs. Kyle. És ön? - udvariaskodott Roxie.
- Jól, nagyon is. Ne hozzak valamit esetleg nektek? - kérdezte anya kedvesen.
- Nem vagyunk már tinik anya! Most már nem vagyunk oda a tejért meg a sütiért. - mosolyogtam.
- Jól van na. Csak régen annyit pletyiztetek, miközben tejet iszogattatok, és sütit ettetek. - emlékezett vissza anya.
- Azok a régi szép idők! - sóhajtott Roxanne.
- Na jó, akkor hagylak titeket! Jó szórakozást! - mondta anya, majd kiment a szobámból.
Visszatérhettünk az eredeti témához.
Reggeli után megmutattam Niconak a gyerekkori képeimet, amin jól elszórakoztunk. Láttam, hogy Amandát bántja valami, ezért úgy döntöttem, hogy beszélek vele. De mielőtt ezt megtehettem volna, csöngettek.
- Majd én kinyitom. - mondtam, majd a bejárati ajtó felé vettem az irányt. Meglepetésemre Roxanne-nel találtam szemben magam. - Ööö, szia! - mondtam kissé zavartan.
- Szia Kim! Bemehetek? - mosolygott.
- Aha. - feleltem.
- Szia Nico! - köszönt Roxie a barátomnak.
- Szia! - felelte Nico, de rajta is látszott, hogy meglepődött.
- Beszélhetnénk Kim? - kérdezte Roxanne.
- Igen. - válaszoltam, majd felmentünk a szobámba.
- De rég jártam itt. - nézett szét Roxanne - Pedig mennyit lógtunk itt, amikor még tinik voltunk. De aztán mindketten magunk mögött hagytuk Phoenix-et, és Los Angelesbe költöztünk.
- Miről szeretnél beszélni? - tértem a tárgyra, miközben leültem az ágyra.
- Tudod te azt. - ült le mellém ő is - Úgy érzed, hogy már készen állsz arra, hogy megbocsáss?
- Sokat gondolkodtam a dolgon az elmúlt napokban, és arra jutottam, hogy habár nagyot csalódtam benned, szükségem van rád. - gyűltek könnycseppek a szemembe - Régóta te vagy a legjobb barátnőm, és tudom, hogy megbántad, amit tettél.
- Ez teljesen így van! Hülye voltam, és gyűlölöm magam azért, amit tettem!
- El tudom képzelni. Úgy döntöttem, hogy adok neked még egy esélyt, de aztán ne smárolj több ex-pasimmal! - fenyegettem meg kissé viccesen.
- Ezt megígérhetem. - mosolygott Roxie, majd megölelt - Annyira hiányoztál már!
- Bevallom, hogy te is nekem. Na de most mesélj! Tényleg találkoztál tegnap Lucasszal? - faggattam a barátnőmet.
- Aha. - mosolygott.
- Tudom én, hogy ez milyen mosoly! - vigyorogtam - Tetszik neked a srác!
- Bevallom, hogy igen. Azt hittem, hogy csak egy lesz a sok pasi közül, de rájöttem, hogy egyre jobban kedvelem, és szeretnék vele valami komolyat. - látszott rajta, hogy tényleg komolyan beszél - De most mesélj te! Mi történt veled mostanság?
Elmeséltem neki mindent; azt, hogy összevesztünk, majd kibékültünk Nicoval, hogy rámhajtott Bruno Senna, hogy megtudtam, hogy van egy nővérem, akinek éppen egy zűrös kalandja van Hamiltonnal és, hogy majdnem meghaltam...meg persze azt is, ami esetleg kimaradt.
- Ez nagyon durva csajszi! - kerekedtek ki Roxanne szemei - Eléggé kilehetsz.
- Nem, mert itt van nekem Nico. Miatta pedig minden rosszat elfelejtek.
- Olyan jó, hogy egy ilyen pasit találtál. Öröm rátok nézni.
- Tudom. Meg vagyok őrülve érte. - mosolyogtam.
- Amúgy azon kívül, hogy kibéküljünk, azért jöttem át, hogy megbeszéljünk valamit. - váltott a barátnőm kicsit komolyabb arcot.
- Valami baj van? - kérdeztem értetlenül.
- Nicoval kapcsolatos a dolog, de téged végülis nem érint.
- Úristen! Miről van szó? - csodálkoztam.
- Tudod, meséltem neked, hogy Pete, a volt barátom megcsalt egy szőke libával.
- Aha...
- Na, megtudtam, hogy pontosan ki is ez a szőke liba. - mondta Roxie - Mikor láttam, hogy Nicoval mennyire komoly a kapcsolatotok, utána néztem kicsit a srácnak, és rájöttem, hogy az a csaj Nico volt barátnője.
Kikerekedtek a szemeim! Egyszerűen nem tudtam elhinni az előbb hallottakat! Ez biztos csak valami tévedés lehet...
- Ez most valami vicc?
- Dehogyis! - mondta Roxie - Teljesen komoly!
- Nem lehet, hogy csak elnéztél valamit? Lehet, hogy csak hasonlít Nico volt barátnőjére, vagy akit a képen láttál, nem is volt a csaja, csak egy lány, aki lefényképezkedett vele. - próbáltam magyarázkodni.
- Kimberly! Nem vagyok hülye. - forgatta a szemeit a barátnőm - Biztos vagyok benne, hogy ő volt az.
- Ha ez igaz, akkor...
- ...akkor Nicot megcsalta a csaj. És ha engem kérdezel, akkor nem először. - mondta Roxanne.
- Ezt meg hogy érted? - értetlenkedtem.
- Az eset után marhára ki voltam akadva, és napokig szóba sem voltam hajlandó álni Pete-tel. De aztán beszéltünk, és mondott néhány dolgot a csajról.
- Mit?
Roxanne már nem tudott megszólalni, ugyanis anyám lépett be a szobába.
- Szia Kicsim! Hogy aludtál? - ölelt át - Roxanne! Milyen rég láttalak! Hogy vagy? - üdvözölte anya a barátnőmet.
- Köszönöm jól, Mrs. Kyle. És ön? - udvariaskodott Roxie.
- Jól, nagyon is. Ne hozzak valamit esetleg nektek? - kérdezte anya kedvesen.
- Nem vagyunk már tinik anya! Most már nem vagyunk oda a tejért meg a sütiért. - mosolyogtam.
- Jól van na. Csak régen annyit pletyiztetek, miközben tejet iszogattatok, és sütit ettetek. - emlékezett vissza anya.
- Azok a régi szép idők! - sóhajtott Roxanne.
- Na jó, akkor hagylak titeket! Jó szórakozást! - mondta anya, majd kiment a szobámból.
Visszatérhettünk az eredeti témához.
2010. október 10., vasárnap
Nem kívánt álom - 59. rész
Jó pár órányi utazás után megérkeztünk Phoenixbe. Nem szóltam előtte a szüleimnek, meglepetésnek szántam az érkezésünket. A reptérről taxival mentünk a szüleim házába. Negyed órányi kocsikázás után végül megérkeztünk.
Kifizettük a taxit, kipakoltunk, majd az ajtó felé vettük az irányt. Láttam Nicon, hogy kissé ideges.
- Jól vagy? - kérdeztem - Nyugi, nem kell izgulnod. Nem harapnak a szüleim. - mosolyogtam rá.
- Tudom, de ez mégis egy nagy lépés.
- Hát igen...talán nem hiszed, hogy készen állunk rá? - kérdeztem egy kicsit félve.
- Nem erről van szó! Csak izgulok...ennyi az egész.
- Rendben. Akkor menjünk be. - feleltem, majd becsöngettem.
Néhány másodperc múlva kinyílt az ajtó, és apukámmal találtam szemben magam.
- Kimberly! Szia! - ölelt meg - Hogy vagy?
- Köszönöm jól. - adtam neki egy puszit.
Bementünk a házba, ahol anyával és a nővéremmel találtuk szemben magunkat.
- Szia kislányom! - jött oda hozzá anya, majd tőle is kaptam egy ölelést. Amanda kicsit távolságtartó volt. - Ki ez a srác melletted? - mosolygott anya.
- Ő itt a barátom, Nico. Azért jöttünk ide, hogy bemutassalak titeket neki.
- Üdvözlünk a családban Nico. - fogott vele kezet apa, majd anya adott neki egy puszit.
- Köszönöm. - mosolygott a szerelmem.
- Te nem is jössz ide Amanda? - fordult anya a nővérem felé.
- Én már találkoztam Nicoval. - felelte Amanda kicsit flegmán.
- De legalább üdvözölhetnél minket. - vágtam vissza.
- Helloka! - erőltetett Amanda egy mosolyt az arcára, majd gyorsan elfordult.
- Valami miatt nagyon furcsa mostanában. - súgta oda nekünk apa - Jó lenne, ha beszélnél vele.
- Miért pont én? - háborodtam fel egy kicsit. Apa csak egy szúrós tekintettel válaszolt. - Oké. - egyeztem bele - Majd beszélek vele.
- Gyertek, üljetek le. - invitált minket anya az asztalhoz - És Nico, mivel foglalkozol?
- Forma-1-es versenyző vagyok. - felelte a párom.
- Akkor adsz okot a lányomnak arra, hogy idegeskedjen. - nevetett az anyukám.
- De legalább azt csinálja, amit szeret. - simogattam meg Nico arcát.
Még beszélgettünk egy ideig, majd felmentünk a szobámba. Phoenix-i idő szerint már este volt, és eléggé elfáradtunk az utazás miatt, ezért úgy döntöttünk, hogy inkább lefekszünk aludni.
- Hogy tetszenek a szüleim? - fordultam Nico felé.
- Nagyon kedvesek. - felelte a szerelmem - Szerintem jól megleszünk.
- Szerintem is. Bejössz nekik. - ültem le az ülébe.
- És te mikor szeretnél találkozni az én szüleimmel?
- Szerintem elég időnk lesz rá a szünetben. Persze, csak ha nem kell most is dolgoznod.
- Most szerencsére van egy kis szabadidőm. - mosolygott Nico - Mit szólnál hozzá, ha innen Dél-Franciországba mennénk, ahol a szüleim is laknak?
- Én benne vagyok. - mosolyogtam - Bár lehet, hogy most az én munkám szól közbe. Néhány nappal ezelőtt kaptam egy üzenetet, hogy nem sokára újrakezdődnek a CSI-forgatások.
- Az nem jó. - felelte Nico.
- Tudom. Rossz lesz egy párt játszani az ex-pasimmal. És azt sem szeretném, ha emiatt vitatkoznánk. - néztem mélyen a párom szemeibe.
- Megpróbálom majd jól viselni a dolgot, de tényleg nehéz lesz nekem, ha azt kell néznem, hogy egy másik sráccal csókolózol.
- Akkor ne nézd! - mosolyogtam.
- Persze. - nevetett - De most aludjunk! Már nagyon fáradt vagyok.
- Rendben. Jó éjszakát! - adtam neki egy csókot, majd a karjai közé bújtam.
- Szeretlek Kimberly! - felelte Nico, majd egymás karjai közt aludtunk el.
Másnap sikításra keltem. Megijedtem, és gyorsan kipattantam az ágyból. Nico ezt nem nagyon vette észre, csak fordult egyet, és aludt tovább.
Kimentem a szobából, és a fürdő felé vettem az irányt, mivel onnan hallottam a hangot.
- Te vagy az Amanda? - szóltam be.
- Igen. - felelte a nővérem.
- Minden oké? - kérdeztem aggódva.
- Persze! Csak láttam egy pókot. - magyarázkodott Amanda.
- Öhm...oké. - mondtam, majd visszamentem a szobámba, és befeküdtem Nico mellé.
Sikerült egy kicsit visszaludnom, majd 10 fele keltünk fel.
- Jó reggelt kicsim! - üdvözölt Nico.
- Jó reggelt! - mondtam, miközben a karjaim a nyaka köré fontam - Hogy aludtál az ágyamban?
- Nagyszerűen. De lehet, hogy csak azért volt, mert itt voltál mellettem. - felelte a szerelmem, majd megcsókolt.
Lezuhanyoztunk, felöltöztünk, majd lementünk a nappaliba. Amanda a nagy asztalnál ült, de a szüleimet nem láttam sehol.
- Hol vannak anyáék? - kérdeztem.
- Elmentek bevásárolni. Csináltak nektek reggelit.
- Ja, jó. - mondtam, majd Nicoval nekiláttunk az evéshez.
Kimberly felsője: goods.imgsrv.divat.hu/41/4120/big_4120.jpg
nadrágja: goods.imgsrv.divat.hu/22/2225/big_2225.jpg
cipője: goods.imgsrv.divat.hu/27/2726/big_2726.jpg
táskája: goods.imgsrv.divat.hu/9/960/big_960.jpg
Kifizettük a taxit, kipakoltunk, majd az ajtó felé vettük az irányt. Láttam Nicon, hogy kissé ideges.
- Jól vagy? - kérdeztem - Nyugi, nem kell izgulnod. Nem harapnak a szüleim. - mosolyogtam rá.
- Tudom, de ez mégis egy nagy lépés.
- Hát igen...talán nem hiszed, hogy készen állunk rá? - kérdeztem egy kicsit félve.
- Nem erről van szó! Csak izgulok...ennyi az egész.
- Rendben. Akkor menjünk be. - feleltem, majd becsöngettem.
Néhány másodperc múlva kinyílt az ajtó, és apukámmal találtam szemben magam.
- Kimberly! Szia! - ölelt meg - Hogy vagy?
- Köszönöm jól. - adtam neki egy puszit.
Bementünk a házba, ahol anyával és a nővéremmel találtuk szemben magunkat.
- Szia kislányom! - jött oda hozzá anya, majd tőle is kaptam egy ölelést. Amanda kicsit távolságtartó volt. - Ki ez a srác melletted? - mosolygott anya.
- Ő itt a barátom, Nico. Azért jöttünk ide, hogy bemutassalak titeket neki.
- Üdvözlünk a családban Nico. - fogott vele kezet apa, majd anya adott neki egy puszit.
- Köszönöm. - mosolygott a szerelmem.
- Te nem is jössz ide Amanda? - fordult anya a nővérem felé.
- Én már találkoztam Nicoval. - felelte Amanda kicsit flegmán.
- De legalább üdvözölhetnél minket. - vágtam vissza.
- Helloka! - erőltetett Amanda egy mosolyt az arcára, majd gyorsan elfordult.
- Valami miatt nagyon furcsa mostanában. - súgta oda nekünk apa - Jó lenne, ha beszélnél vele.
- Miért pont én? - háborodtam fel egy kicsit. Apa csak egy szúrós tekintettel válaszolt. - Oké. - egyeztem bele - Majd beszélek vele.
- Gyertek, üljetek le. - invitált minket anya az asztalhoz - És Nico, mivel foglalkozol?
- Forma-1-es versenyző vagyok. - felelte a párom.
- Akkor adsz okot a lányomnak arra, hogy idegeskedjen. - nevetett az anyukám.
- De legalább azt csinálja, amit szeret. - simogattam meg Nico arcát.
Még beszélgettünk egy ideig, majd felmentünk a szobámba. Phoenix-i idő szerint már este volt, és eléggé elfáradtunk az utazás miatt, ezért úgy döntöttünk, hogy inkább lefekszünk aludni.
- Hogy tetszenek a szüleim? - fordultam Nico felé.
- Nagyon kedvesek. - felelte a szerelmem - Szerintem jól megleszünk.
- Szerintem is. Bejössz nekik. - ültem le az ülébe.
- És te mikor szeretnél találkozni az én szüleimmel?
- Szerintem elég időnk lesz rá a szünetben. Persze, csak ha nem kell most is dolgoznod.
- Most szerencsére van egy kis szabadidőm. - mosolygott Nico - Mit szólnál hozzá, ha innen Dél-Franciországba mennénk, ahol a szüleim is laknak?
- Én benne vagyok. - mosolyogtam - Bár lehet, hogy most az én munkám szól közbe. Néhány nappal ezelőtt kaptam egy üzenetet, hogy nem sokára újrakezdődnek a CSI-forgatások.
- Az nem jó. - felelte Nico.
- Tudom. Rossz lesz egy párt játszani az ex-pasimmal. És azt sem szeretném, ha emiatt vitatkoznánk. - néztem mélyen a párom szemeibe.
- Megpróbálom majd jól viselni a dolgot, de tényleg nehéz lesz nekem, ha azt kell néznem, hogy egy másik sráccal csókolózol.
- Akkor ne nézd! - mosolyogtam.
- Persze. - nevetett - De most aludjunk! Már nagyon fáradt vagyok.
- Rendben. Jó éjszakát! - adtam neki egy csókot, majd a karjai közé bújtam.
- Szeretlek Kimberly! - felelte Nico, majd egymás karjai közt aludtunk el.
Másnap sikításra keltem. Megijedtem, és gyorsan kipattantam az ágyból. Nico ezt nem nagyon vette észre, csak fordult egyet, és aludt tovább.
Kimentem a szobából, és a fürdő felé vettem az irányt, mivel onnan hallottam a hangot.
- Te vagy az Amanda? - szóltam be.
- Igen. - felelte a nővérem.
- Minden oké? - kérdeztem aggódva.
- Persze! Csak láttam egy pókot. - magyarázkodott Amanda.
- Öhm...oké. - mondtam, majd visszamentem a szobámba, és befeküdtem Nico mellé.
Sikerült egy kicsit visszaludnom, majd 10 fele keltünk fel.
- Jó reggelt kicsim! - üdvözölt Nico.
- Jó reggelt! - mondtam, miközben a karjaim a nyaka köré fontam - Hogy aludtál az ágyamban?
- Nagyszerűen. De lehet, hogy csak azért volt, mert itt voltál mellettem. - felelte a szerelmem, majd megcsókolt.
Lezuhanyoztunk, felöltöztünk, majd lementünk a nappaliba. Amanda a nagy asztalnál ült, de a szüleimet nem láttam sehol.
- Hol vannak anyáék? - kérdeztem.
- Elmentek bevásárolni. Csináltak nektek reggelit.
- Ja, jó. - mondtam, majd Nicoval nekiláttunk az evéshez.
Kimberly felsője: goods.imgsrv.divat.hu/41/4120/big_4120.jpg
nadrágja: goods.imgsrv.divat.hu/22/2225/big_2225.jpg
cipője: goods.imgsrv.divat.hu/27/2726/big_2726.jpg
táskája: goods.imgsrv.divat.hu/9/960/big_960.jpg
2010. október 9., szombat
Nem kívánt álom - 58. rész
Íme egy új rész. Kevés az ihletem, szóval bocsi, ha szar lett. XD Amúgy köszönöm a gyönyörű fejlécet Alofunnak. :D
Nico két órán belül végzett, így viszonylag hamar vissza tudtunk menni a hotelbe. Mivel úgy is 4 hetes szünet lesz a Forma-1-ben, nem kellett rögtön elhagynunk Magyarországot. Ráadásul hivatalosak voltunk az esti afterpartyra. Mindkettőnkre ráfért már, hogy kiengedjük a gőzt, és bulizzunk egy jót.
Mikor visszaértünk a szállodába, lepihentünk egy kicsit. Szorosan Nico karjai közé feküdtem. Nagyon jól esett a közelsége.
- Szomorú vagy még? - kérdeztem pár percnyi csönd után.
- Egy kicsit. - válaszolta - De túl kell tennem magam a dolgon.
- Igazad van. Ha én rosszul érzem magam valami miatt, akkor próbálok nem agyalni rajta. Zenét hallgatok, vagy dolgozok például. Szerintem jól fog jönni az esti buli ahhoz, hogy kikapcsold az agyad egy kicsit. - állapítottam meg.
- Remélem, igazad lesz.
- Biztos vagyok benne. - feleltem, majd megcsókoltam - Amúgy nem sokára el kéne kezdeni készülődni. - ezzel felkeltem volna, de a szerelmem visszahúzott magára, és szenvedélyesen megcsókolt.
Az elkövetkezendő időben gondoskodtam róla, hogy kitisztuljon az agya.
- Nem kell ahhoz buli, hogy túltegyem magam a baleseten. - állapította meg Nico, miután kipihentük magunkat.
- Látod, mikre vagyok képes? - mosolyogtam.
- Szeretlek! - mondta, majd megcsókolt.
- Én is nagyon szeretlek! - feleltem, mikor levegőhöz jutottam - És ez már nagyon kellett! - ezen mindketten elnevettük magunkat.
Vettünk egy közös zuhanyt, majd mindketten nekiláttunk a készülődésnek. Segítettünk kiválasztani egymásnak a ruhát, úgyis mindketten tanácstalanok voltunk a témával kapcsolatban.
Kivasaltam a hajam, kisminkeltem magam, míg Nico nyavalygott, hogy siessek már...férfiak!
Nyolc körül indultunk el a klubba, ahol a buli volt. Hamar bementünk, majd rögtön rendeltünk is innivalót. Bent már elég jó volt a hangulat.
- Látod a DJ-t? Ő Jaime Alguersuari, ő is forma-1-es versenyző. - magyarázta Nico.
- Tényleg? És ő a DJ? - csodálkoztam.
- Aha. Neki ez a hobbija. - mondta a párom - Ott van Lewis! - mutatott a club egyik fele felé.
- Jaj ne! - ráztam meg a fejem - Minek kell pont neki itt lennie?
- Nyugi baby! Ne foglalkozz vele! - nyugtatott Nico.
- Akkor minek mondtad, hogy ott van?
Nico ezen csak elnevette magát, majd mondta, hogy inkább hoz még egy italt.
Felismertem még 1-2 versenyzőt, de nem láttam több ismerős arcot. Sajnos Jessicáék nem jöttek el.
Nicoval kb. hajnali 3-ig maradtunk. Jól éreztük magunkat, és tényleg sikerült kiverni a fejünkből az elmúlt napok rossz dolgait.
Taxival visszamentünk a szállodába, majd lefeküdtünk aludni, habár csak néhány órát aludhattunk, mert másnap korán indult a gépünk Phoenixbe.
Reggel kicsit kómásan ébredtünk. Megpróbáltuk normális állapotba hozni magunkat, majd összepakoltunk, kijelentkeztünk a hotelből, és a reptér felé vettük az irányt. Eljött a nap, amikor bemutatom Nicot a szüleimnek.
- Izgulsz már, hogy találkozol apáékkal? - kérdeztem a szerelmemet, amikor már a gépen ültünk.
- Kicsit. Remélem, hogy nem fognak utálni. - felelte Nico.
- Biztos vagyok benne, hogy szeretni fognak. - bújtam hozzá - Téged nem lehet nem szeretni.
A gép hamarosan felszállt, és megkezdtük az utunkat Phoenix, a szülővárosom felé.
Kimberly ruhája a bulin: goods.imgsrv.divat.hu/27/2797/big_2797.jpg
cipője: goods.imgsrv.divat.hu/25/2596/big_2596.jpg
táskája: goods.imgsrv.divat.hu/14/1482/big_1482.jpg
Nico két órán belül végzett, így viszonylag hamar vissza tudtunk menni a hotelbe. Mivel úgy is 4 hetes szünet lesz a Forma-1-ben, nem kellett rögtön elhagynunk Magyarországot. Ráadásul hivatalosak voltunk az esti afterpartyra. Mindkettőnkre ráfért már, hogy kiengedjük a gőzt, és bulizzunk egy jót.
Mikor visszaértünk a szállodába, lepihentünk egy kicsit. Szorosan Nico karjai közé feküdtem. Nagyon jól esett a közelsége.
- Szomorú vagy még? - kérdeztem pár percnyi csönd után.
- Egy kicsit. - válaszolta - De túl kell tennem magam a dolgon.
- Igazad van. Ha én rosszul érzem magam valami miatt, akkor próbálok nem agyalni rajta. Zenét hallgatok, vagy dolgozok például. Szerintem jól fog jönni az esti buli ahhoz, hogy kikapcsold az agyad egy kicsit. - állapítottam meg.
- Remélem, igazad lesz.
- Biztos vagyok benne. - feleltem, majd megcsókoltam - Amúgy nem sokára el kéne kezdeni készülődni. - ezzel felkeltem volna, de a szerelmem visszahúzott magára, és szenvedélyesen megcsókolt.
Az elkövetkezendő időben gondoskodtam róla, hogy kitisztuljon az agya.
- Nem kell ahhoz buli, hogy túltegyem magam a baleseten. - állapította meg Nico, miután kipihentük magunkat.
- Látod, mikre vagyok képes? - mosolyogtam.
- Szeretlek! - mondta, majd megcsókolt.
- Én is nagyon szeretlek! - feleltem, mikor levegőhöz jutottam - És ez már nagyon kellett! - ezen mindketten elnevettük magunkat.
Vettünk egy közös zuhanyt, majd mindketten nekiláttunk a készülődésnek. Segítettünk kiválasztani egymásnak a ruhát, úgyis mindketten tanácstalanok voltunk a témával kapcsolatban.
Kivasaltam a hajam, kisminkeltem magam, míg Nico nyavalygott, hogy siessek már...férfiak!
Nyolc körül indultunk el a klubba, ahol a buli volt. Hamar bementünk, majd rögtön rendeltünk is innivalót. Bent már elég jó volt a hangulat.
- Látod a DJ-t? Ő Jaime Alguersuari, ő is forma-1-es versenyző. - magyarázta Nico.
- Tényleg? És ő a DJ? - csodálkoztam.
- Aha. Neki ez a hobbija. - mondta a párom - Ott van Lewis! - mutatott a club egyik fele felé.
- Jaj ne! - ráztam meg a fejem - Minek kell pont neki itt lennie?
- Nyugi baby! Ne foglalkozz vele! - nyugtatott Nico.
- Akkor minek mondtad, hogy ott van?
Nico ezen csak elnevette magát, majd mondta, hogy inkább hoz még egy italt.
Felismertem még 1-2 versenyzőt, de nem láttam több ismerős arcot. Sajnos Jessicáék nem jöttek el.
Nicoval kb. hajnali 3-ig maradtunk. Jól éreztük magunkat, és tényleg sikerült kiverni a fejünkből az elmúlt napok rossz dolgait.
Taxival visszamentünk a szállodába, majd lefeküdtünk aludni, habár csak néhány órát aludhattunk, mert másnap korán indult a gépünk Phoenixbe.
Reggel kicsit kómásan ébredtünk. Megpróbáltuk normális állapotba hozni magunkat, majd összepakoltunk, kijelentkeztünk a hotelből, és a reptér felé vettük az irányt. Eljött a nap, amikor bemutatom Nicot a szüleimnek.
- Izgulsz már, hogy találkozol apáékkal? - kérdeztem a szerelmemet, amikor már a gépen ültünk.
- Kicsit. Remélem, hogy nem fognak utálni. - felelte Nico.
- Biztos vagyok benne, hogy szeretni fognak. - bújtam hozzá - Téged nem lehet nem szeretni.
A gép hamarosan felszállt, és megkezdtük az utunkat Phoenix, a szülővárosom felé.
Kimberly ruhája a bulin: goods.imgsrv.divat.hu/27/2797/big_2797.jpg
cipője: goods.imgsrv.divat.hu/25/2596/big_2596.jpg
táskája: goods.imgsrv.divat.hu/14/1482/big_1482.jpg
2010. október 5., kedd
Nem kívánt álom - 57. rész
57. FEJEZET: HÜLYE BALESET
Ezzel visszamentem a Mercedeshez, és megkerestem a szerelmem. Éppen a mérnökeivel egyeztetett. Hagytam, hogy végezze a dolgát, ezért leültem az egyik asztalhoz. Pár perc múlva aztán végzett, és odajött hozzám.
- Kibeszéltétek magatokat Jessicával? - ült le mellém.
- Igen, úgyhogy neked már nem is kell meghallgatnod. - mosolyogtam.
- Pedig szeretem hallgatni, ahogy beszélsz. - simogatta meg az arcom.
- Tényleg? - pirultam el.
- Mindent szeretek benned.
Már majdnem megcsókolt, amikor megjelent a főnöke. Elég furcsán nézett ránk.
- Nico! Gyere! Dolgod van!
- Megyek. - sóhajtott Nico, majd adott az arcomra egy puszit, és elment.
Így hát egyedül üldögéltem, és vártam, hogy elkezdődjön a verseny. Egyszer csak meghallottam a telefonom hangját. Üzenetem jött...Roxanne-től.
"Holnap találkozom Lucasszal."
Örültem neki, de attól féltem, hogy Roxie csak azért találkozik a sráccal, hogy visszaszerezze a barátságomat; ezt pedig nem akartam. Úgy döntöttem, hogy a verseny után majd felhívom Roxanne-t.
A kocsik hamarosan felsorakoztak a rajtrácsra. Kimentem, hogy adjak egy szerencse puszit a szerelmemnek. Éppen a mérnökével beszélgetett, de amikor észrevett, intett, hogy menjek oda. Beszéltünk még pár szót, adtam neki egy csókot, aztán visszamentem a boxba. Nem akartam zavarni. Tudom, hogy mennyire fontosak a verseny előtti utolsó percek.
Leültem az egyik asztalhoz, rendeltem egy pohár vizet, és a falon lévő képernyőt figyeltem. Éppen Nicot mutatták; felvette a bukósisakját, majd beszállt a kocsijába. Hirtelen melegség járta át a testemet. Tudtam, hogy Nico az a férfi, akivel le akarom élni az életem. Rettenetesen boldog voltam, amiért ismét vele lehettem. Akármennyire is harcoltam ellene, nagyon hiányzott az elmúlt napokban. Rossz volt nélküle lefeküdni és felkelni, vagy akármit is csinálni.
Mire feleszméltem a gondolataimból, a mezőny elindult a felvezetőkörre. Már most iszonyúan izgultam Nicoért. Nekem elsősorban az a fontos, hogy ne essen baja, az eredmény nem is foglalkoztat annyira. Persze szereteném, ha jó eredményt érne el, hiszen tudom, hogy akkor boldog.
A kör végén mindenki elfoglalta a helyét a rajtrácson. Hosszú másodperceknek tűnt, mire mindenki beállt a helyére. Aztán sorjában megjelentek a piros lámpák, amik aztán kialudtam, és a mezőny elrajtolt.
A szememmel végig Nicot követtem. Nem veszített helyet, ezért boldog voltam. A következő körökben próbáltam megnyugtatni magam, ami igencsak nehezen ment.
Aztán jött az első boxkiállás! A pályára került az egyik kocsiról letört alkatrész, ami pont rossz helyen volt, ezért beküldték a biztonsági autót a pályára. A mezőnyból szinte mindenki besietett a boxba, hogy lecserélje az abroncsait. Végig Nicot próbáltam figyelni a TV képernyően, ami nehezen ment a nagy felfordulás miatt.
Mutatták, ahogy Kubica és Sutil összemennek. De ami jobban aggasztott, az volt, hogy megláttam Nicot a boxutca elején állva, és hiányzott a jobb-hátsó kereke.
Aztán mutatták, hogy a kerékcseréjét követően, a gumi lerepült, és elszabadult a boxutcában. Nico ezért kénytelen volt feladni a versenyt. Nagyon szomorú voltam miatta.
Kb. negyed óra múlva tért vissza a boxba. Senkinek nem szólt, csak hátrament. Már indultam volna utána, amikor Norbert Haug odajött hozzám.
- Szerintem most inkább hagyd békén. Nyugalomra van szüksége.
- Rendben. - egyeztem bele, mert végülis igaza volt.
Visszaültem a helyemre, és továbbnéztem a versenyt, habár már nem nagyon érdekelt. Végül úgy gondoltam, hogy Niconak szüksége van rám, ezért elindultam, hogy megkeressem.
- Szia! - köszöntem neki, mikor megtaláltam a szobájában - Hogy vagy? - bújtam hozzá szorosan.
- Mégis hogy lennék egy ilyen hülye baleset után? - sóhajtott, miközben átölelt.
- Sajnálom. Pedig nagyon jól mentél.
- A kocsi is egész jó volt, szóval szar ez a helyzet.
- Nem vagy mérges a csapatra? - kérdeztem, miközben felnéztem rá.
- Ha az is vagyok, ez nem változtat semmin.
- Mikor végzel itt? Csak mert szerintem jobb lenne, ha visszamennénk a szállodába, és megnyugodnál. - mondtam.
- Még nyilatkoznom kell pár riporternek, meg részt kell vennem a csapatmegbeszélésen, de aztán visszamehetünk. - mosolygott rám.
- Rendben szívem! - mondtam, majd megcsókoltam.
Ezzel visszamentem a Mercedeshez, és megkerestem a szerelmem. Éppen a mérnökeivel egyeztetett. Hagytam, hogy végezze a dolgát, ezért leültem az egyik asztalhoz. Pár perc múlva aztán végzett, és odajött hozzám.
- Kibeszéltétek magatokat Jessicával? - ült le mellém.
- Igen, úgyhogy neked már nem is kell meghallgatnod. - mosolyogtam.
- Pedig szeretem hallgatni, ahogy beszélsz. - simogatta meg az arcom.
- Tényleg? - pirultam el.
- Mindent szeretek benned.
Már majdnem megcsókolt, amikor megjelent a főnöke. Elég furcsán nézett ránk.
- Nico! Gyere! Dolgod van!
- Megyek. - sóhajtott Nico, majd adott az arcomra egy puszit, és elment.
Így hát egyedül üldögéltem, és vártam, hogy elkezdődjön a verseny. Egyszer csak meghallottam a telefonom hangját. Üzenetem jött...Roxanne-től.
"Holnap találkozom Lucasszal."
Örültem neki, de attól féltem, hogy Roxie csak azért találkozik a sráccal, hogy visszaszerezze a barátságomat; ezt pedig nem akartam. Úgy döntöttem, hogy a verseny után majd felhívom Roxanne-t.
A kocsik hamarosan felsorakoztak a rajtrácsra. Kimentem, hogy adjak egy szerencse puszit a szerelmemnek. Éppen a mérnökével beszélgetett, de amikor észrevett, intett, hogy menjek oda. Beszéltünk még pár szót, adtam neki egy csókot, aztán visszamentem a boxba. Nem akartam zavarni. Tudom, hogy mennyire fontosak a verseny előtti utolsó percek.
Leültem az egyik asztalhoz, rendeltem egy pohár vizet, és a falon lévő képernyőt figyeltem. Éppen Nicot mutatták; felvette a bukósisakját, majd beszállt a kocsijába. Hirtelen melegség járta át a testemet. Tudtam, hogy Nico az a férfi, akivel le akarom élni az életem. Rettenetesen boldog voltam, amiért ismét vele lehettem. Akármennyire is harcoltam ellene, nagyon hiányzott az elmúlt napokban. Rossz volt nélküle lefeküdni és felkelni, vagy akármit is csinálni.
Mire feleszméltem a gondolataimból, a mezőny elindult a felvezetőkörre. Már most iszonyúan izgultam Nicoért. Nekem elsősorban az a fontos, hogy ne essen baja, az eredmény nem is foglalkoztat annyira. Persze szereteném, ha jó eredményt érne el, hiszen tudom, hogy akkor boldog.
A kör végén mindenki elfoglalta a helyét a rajtrácson. Hosszú másodperceknek tűnt, mire mindenki beállt a helyére. Aztán sorjában megjelentek a piros lámpák, amik aztán kialudtam, és a mezőny elrajtolt.
A szememmel végig Nicot követtem. Nem veszített helyet, ezért boldog voltam. A következő körökben próbáltam megnyugtatni magam, ami igencsak nehezen ment.
Aztán jött az első boxkiállás! A pályára került az egyik kocsiról letört alkatrész, ami pont rossz helyen volt, ezért beküldték a biztonsági autót a pályára. A mezőnyból szinte mindenki besietett a boxba, hogy lecserélje az abroncsait. Végig Nicot próbáltam figyelni a TV képernyően, ami nehezen ment a nagy felfordulás miatt.
Mutatták, ahogy Kubica és Sutil összemennek. De ami jobban aggasztott, az volt, hogy megláttam Nicot a boxutca elején állva, és hiányzott a jobb-hátsó kereke.
Aztán mutatták, hogy a kerékcseréjét követően, a gumi lerepült, és elszabadult a boxutcában. Nico ezért kénytelen volt feladni a versenyt. Nagyon szomorú voltam miatta.
Kb. negyed óra múlva tért vissza a boxba. Senkinek nem szólt, csak hátrament. Már indultam volna utána, amikor Norbert Haug odajött hozzám.
- Szerintem most inkább hagyd békén. Nyugalomra van szüksége.
- Rendben. - egyeztem bele, mert végülis igaza volt.
Visszaültem a helyemre, és továbbnéztem a versenyt, habár már nem nagyon érdekelt. Végül úgy gondoltam, hogy Niconak szüksége van rám, ezért elindultam, hogy megkeressem.
- Szia! - köszöntem neki, mikor megtaláltam a szobájában - Hogy vagy? - bújtam hozzá szorosan.
- Mégis hogy lennék egy ilyen hülye baleset után? - sóhajtott, miközben átölelt.
- Sajnálom. Pedig nagyon jól mentél.
- A kocsi is egész jó volt, szóval szar ez a helyzet.
- Nem vagy mérges a csapatra? - kérdeztem, miközben felnéztem rá.
- Ha az is vagyok, ez nem változtat semmin.
- Mikor végzel itt? Csak mert szerintem jobb lenne, ha visszamennénk a szállodába, és megnyugodnál. - mondtam.
- Még nyilatkoznom kell pár riporternek, meg részt kell vennem a csapatmegbeszélésen, de aztán visszamehetünk. - mosolygott rám.
- Rendben szívem! - mondtam, majd megcsókoltam.
2010. szeptember 23., csütörtök
Nem kívánt álom - 56. rész
56. FEJEZET: BOCSÁNAT KÉRÉS
Nagy nehezen sikerült eljutnom a McLaren boxához. Amikor beléptem, a szememmel rögtön elkezdtem kémlelni, hogy merre lehet a barátnőm, de sajnos egy nemkívánatos személyt vettem észre helyette…persze, hogy Lewis volt az.
Kimberly! – szaladt oda hozzám, amikor észrevett – Annyira örülök, hogy jól vagy!
Neked is szia! – válaszoltam flegmán.
Hallottam, hogy mi történt azután, hogy veszekedtünk és úgy érzem, hogy én vagyok a hibás.
Szóval Nico elmondta…
Nico? – vágott értetlen fejet – Én Jensontől tudom.
Oké. De most mennem kell. – indultam volna, de Lewis utánam szólt.
Sajnálok mindent! Azt, ahogy Amandával bántam, hogy bunkó voltam és, hogy ilyen helyzetbe kerültél miattam. Bocsánat! Nem békülhetnénk ki?
Figyelj Lewis! – álltam meg előtte – Megbocsájtó személy vagyok, és nem szoktam az embereket a hibáik alapján megítélni, de nálad több időre van szükségem ahhoz, hogy bízni tudjak benned. Szóval jobban örülnék annak, ha nem könyörögnél állandóan, hanem hagynád, hogy átgondoljam a dolgokat. – fejtettem ki az érzelmeimet – És Amandával is beszéld meg a dolgot! Jobb most tisztázni, ha nem akarsz tőle semmit. – ezzel indultam volna tovább, de még visszaszóltam utoljára – Ja…csakhogy tudd! Amanda többet akar, mint egy egyéjszakás kaland. Azt hiszem, kezd beléd szeretni. – azzal otthagytam, és elindultam megkeresni Jesst.
Szerencsére hamar megtaláltam. Egyidősebb férfival beszélgetett, de mikor észrevett, rögtön odajött hozzám.
Szia Kim! – adott egy puszit, és megölelt.
Szia! –feleltem.
Ugye már jól vagy? – kérdezte a barátnőm.
Igen, már minden rendben van. – válaszoltam mosolyogva – És te hogy vagy?
Jól. – mosolygott – Képzeld, a szünetben Tokióba utazunk Jensonnel.
Ez nagyszerű! Látszik rajtatok, hogy milyen boldogok vagytok együtt! Öröm rátok nézni. – állapítottam meg.
Igen, nagyon szeretjük egymást. – látszott Jessicán, hogy komolyan beszél; szinte a fellegek közt volt – És mi van veled és Nicoval?
Mi is nagyon boldogok vagyunk együtt. Olyan jó újra vele!
Annyira örülök, hogy újra összejöttetek. Nico tényleg túlzásba vitte a féltékenykedést, de annyira szurkoltam, hogy bocsáss meg neki, és jöjjetek össze újra.
Tényleg neki drukkoltál? – tetettem a felháborodottat.
Inkább annak, hogy legyetek megint boldogok.
Ezt sikerült is megvalósítani. – feleltem – Amúgy az előbb beszéltem Lewis-zal.
Tényleg? Miről?
A tegnapról.
Kitől tudta meg?
Jensontől.
Azt hiszem, szólnom kéne neki, hogy legközelebb ne legyen ilyen pletykás. – gondolkodott el Jess.
Jó ötlet. – nevettem el magam.
És mit mondott?
Bocsánatot kért; nem csak a tegnapiért, hanem mindenért.
Ez azért kedves tőle.
Szerintem ez természetes. – feleltem – És szóltam neki, hogy tisztázza a dolgait Amandával.
Amandával? – kérdezte értetlenül a barátnőm.
Áh, te nem is tudsz róla. Szóval Amanda a nővérem. Elkísért a Német Nagydíjra, ahol kicsit…szóval összemelegedtek Lewis-zal. Én viszont összevesztem a testvéremmel amiatt, hogy egy olyan pasival kavar, akinek van barátnője. Tegnap Amanda felhívott, és közölte velem, hogy érez valami komolyat Lewis iránt. Kb. ez a történet lényege.
Szóval…a nővéred kavart Lewis-zal, aki miatt aztán összevesztetek? – próbálta megérteni a dolgokat Jessica.
Kb. – válaszoltam.
Azt hiszem, hogy ráférne Lewis-ra egy alapos verés.
Nagyok jó ötleteid vannak! – nevettem.
Brunoval mi van?
Az előtt beszéltem vele, hogy idejöttem. – magyaráztam – Végre rájött szegény, hogy Nico barátnője vagyok, így megkímélt a magyarázkodástól.
De azért így is volt mit megmagyaráznod. – mosolygott Jessica.
Az igaz. De elég volt annyit mondanom neki, hogy szeretem Nicot és, hogy újra együtt vagyunk.
Az jó. Legalább nem él ezentúl abban a tudatban, hogy van nálad esélye.
Igen. Na de most megyek, mert nemsokára kezdődik a verseny. Sok szerencsét akarok még kívánni a szerelmemnek. – mondtam boldogan.
Menj csak! Majd találkozunk a verseny után te hős szerelmes. – vigyorgott a barátnőm.
Oké. Sok szerencsét Jensonnek! Szia! – búcsúztam el.
Niconak is. Szia!
Ezzel a McLaren boxából elindultam a Mercedes boxához…a szerelmemhez.
Nagy nehezen sikerült eljutnom a McLaren boxához. Amikor beléptem, a szememmel rögtön elkezdtem kémlelni, hogy merre lehet a barátnőm, de sajnos egy nemkívánatos személyt vettem észre helyette…persze, hogy Lewis volt az.
Kimberly! – szaladt oda hozzám, amikor észrevett – Annyira örülök, hogy jól vagy!
Neked is szia! – válaszoltam flegmán.
Hallottam, hogy mi történt azután, hogy veszekedtünk és úgy érzem, hogy én vagyok a hibás.
Szóval Nico elmondta…
Nico? – vágott értetlen fejet – Én Jensontől tudom.
Oké. De most mennem kell. – indultam volna, de Lewis utánam szólt.
Sajnálok mindent! Azt, ahogy Amandával bántam, hogy bunkó voltam és, hogy ilyen helyzetbe kerültél miattam. Bocsánat! Nem békülhetnénk ki?
Figyelj Lewis! – álltam meg előtte – Megbocsájtó személy vagyok, és nem szoktam az embereket a hibáik alapján megítélni, de nálad több időre van szükségem ahhoz, hogy bízni tudjak benned. Szóval jobban örülnék annak, ha nem könyörögnél állandóan, hanem hagynád, hogy átgondoljam a dolgokat. – fejtettem ki az érzelmeimet – És Amandával is beszéld meg a dolgot! Jobb most tisztázni, ha nem akarsz tőle semmit. – ezzel indultam volna tovább, de még visszaszóltam utoljára – Ja…csakhogy tudd! Amanda többet akar, mint egy egyéjszakás kaland. Azt hiszem, kezd beléd szeretni. – azzal otthagytam, és elindultam megkeresni Jesst.
Szerencsére hamar megtaláltam. Egyidősebb férfival beszélgetett, de mikor észrevett, rögtön odajött hozzám.
Szia Kim! – adott egy puszit, és megölelt.
Szia! –feleltem.
Ugye már jól vagy? – kérdezte a barátnőm.
Igen, már minden rendben van. – válaszoltam mosolyogva – És te hogy vagy?
Jól. – mosolygott – Képzeld, a szünetben Tokióba utazunk Jensonnel.
Ez nagyszerű! Látszik rajtatok, hogy milyen boldogok vagytok együtt! Öröm rátok nézni. – állapítottam meg.
Igen, nagyon szeretjük egymást. – látszott Jessicán, hogy komolyan beszél; szinte a fellegek közt volt – És mi van veled és Nicoval?
Mi is nagyon boldogok vagyunk együtt. Olyan jó újra vele!
Annyira örülök, hogy újra összejöttetek. Nico tényleg túlzásba vitte a féltékenykedést, de annyira szurkoltam, hogy bocsáss meg neki, és jöjjetek össze újra.
Tényleg neki drukkoltál? – tetettem a felháborodottat.
Inkább annak, hogy legyetek megint boldogok.
Ezt sikerült is megvalósítani. – feleltem – Amúgy az előbb beszéltem Lewis-zal.
Tényleg? Miről?
A tegnapról.
Kitől tudta meg?
Jensontől.
Azt hiszem, szólnom kéne neki, hogy legközelebb ne legyen ilyen pletykás. – gondolkodott el Jess.
Jó ötlet. – nevettem el magam.
És mit mondott?
Bocsánatot kért; nem csak a tegnapiért, hanem mindenért.
Ez azért kedves tőle.
Szerintem ez természetes. – feleltem – És szóltam neki, hogy tisztázza a dolgait Amandával.
Amandával? – kérdezte értetlenül a barátnőm.
Áh, te nem is tudsz róla. Szóval Amanda a nővérem. Elkísért a Német Nagydíjra, ahol kicsit…szóval összemelegedtek Lewis-zal. Én viszont összevesztem a testvéremmel amiatt, hogy egy olyan pasival kavar, akinek van barátnője. Tegnap Amanda felhívott, és közölte velem, hogy érez valami komolyat Lewis iránt. Kb. ez a történet lényege.
Szóval…a nővéred kavart Lewis-zal, aki miatt aztán összevesztetek? – próbálta megérteni a dolgokat Jessica.
Kb. – válaszoltam.
Azt hiszem, hogy ráférne Lewis-ra egy alapos verés.
Nagyok jó ötleteid vannak! – nevettem.
Brunoval mi van?
Az előtt beszéltem vele, hogy idejöttem. – magyaráztam – Végre rájött szegény, hogy Nico barátnője vagyok, így megkímélt a magyarázkodástól.
De azért így is volt mit megmagyaráznod. – mosolygott Jessica.
Az igaz. De elég volt annyit mondanom neki, hogy szeretem Nicot és, hogy újra együtt vagyunk.
Az jó. Legalább nem él ezentúl abban a tudatban, hogy van nálad esélye.
Igen. Na de most megyek, mert nemsokára kezdődik a verseny. Sok szerencsét akarok még kívánni a szerelmemnek. – mondtam boldogan.
Menj csak! Majd találkozunk a verseny után te hős szerelmes. – vigyorgott a barátnőm.
Oké. Sok szerencsét Jensonnek! Szia! – búcsúztam el.
Niconak is. Szia!
Ezzel a McLaren boxából elindultam a Mercedes boxához…a szerelmemhez.
2010. szeptember 14., kedd
2010. szeptember 12., vasárnap
Nem kívánt álom - 55. rész
55. FEJEZET: NEHOGY MEGVERD!
Az éjszakát a kórházban kellett töltenem. Jessica bent maradt velem egész éjszakára, de Nicot hajnali 3 körül visszaküldtem a hotelbe, hogy ki tudja pihenni magát a másnapi versenyre. Hiába erősködött, nagy nehezen sikerült meggyőznöm, hogy menjen vissza a szállodába, és feküdjön le aludni.
Másnap reggel viszont már 7-kor bejött hozzám. Elvégezett az orvos még néhány vizsgálatot, elintézte a papírmunkát, és 9-kor már el is hagyhattam a kórházat.
A kórháztól rögtön a pálya felé vettük az irányt. Szerencsére Jessica hozott nekem ruhát, így vissza sem kellett menni a hotelbe. Nico szerette volna, ha inkább a szállodában maradok, és ott nézem meg a versenyt, de úgy éreztem, hogy teljes mértékben felépültem, ezért ki akartam menni vele a pályához. Végülis, ha ennyit utaztam egy forma-1-es verseny miatt, nehogy már a hotelben gubaszak.
A Mercedesnél megreggeliztünk Nicoval, hiszen egyikünk sem evett már régóta.
- Annyira örülök, hogy jól vagy. – mosolygott Nico.
- Én is. Annyira furcsa, hogy majdnem meghaltam. Az utolsó dolog, amire emlékszem az, hogy veszekedtem Lewis-zal, és beültem a kádba. – válaszoltam.
- Veszekedtél Lewis-zal? – kerekedtek ki a szerelmem szemei.
- Igen. Amanda miatt. – feleltem.
- Ezt nem is mondtad.
- Mikor mondtam volna? Mikor éppen újraélesztettek?
- Igazad van. – mondta Nico – De ezt elintézem Lewiszal.
- Szerintem inkább ne!
- Miért? Majdnem meghaltál miatta! – akadt ki a párom.
- Akár mennyire is utálom, szerintem ez nem az ő hibája. Nem akarok botrányt szívem! – fogtam meg a kezét – Inkább tartsuk titokban a dolgot! Nem akarom, hogy mindenki erről beszéljen.
- Megértem, de te nem akarod, hogy Lewisnak legyen egy kis lelkiismeret-furdalása? – vigyorgott Nico.
- De igen, de ne ezért. Ígérd meg, hogy nem beszélsz senkinek a tegnap történtekről! – néztem rá komolyan. Nicon látszott, hogy nem tetszik neki a dolog. – Kérlek drágám! Tedd meg…miattam.
- Rendben. – egyezett bele végül – De ha Lewis csak hozzád is mer szólni, akkor elintézem. – fenyegetőzött, amin kissé elnevettem magam.
- Oké. – feleltem – Szeretlek!
- Én is szeretlek! – csókolt meg – És többet ne hozd rám a frászt!
- Most sem önszántamból tettem. – mosolyogtam.
Ezek után hagytam Nicot, hogy végezze a munkáját. Éppen Jessicához tartottam, amikor a boxutcában összefutottam Brunoval. Próbáltam elvegyülni a tömegben, de a srác sajnos kiszúrt.
- Szia Kimberly! – jött oda hozzám. Nem volt túl jó kedve.
- Szia Bruno! Mizu? – próbáltam kedveskedni.
- Azt hiszem, beszélnünk kéne.
- Miről? – értetlenkedtem.
- Gyere! – mondta, majd a boxok mögé húzott – Miért nem mondtad, hogy Nico Rosberggel jársz?
- Mert nem kérdezted. – próbáltam menteni a menthetőt.
- De mikor szóba került a pasid, elmondhattad volna. – akadt ki.
- De úgy gondoltam, hogy nem fontos.
- De igen is az! Ha tudtam volna, nem hajtok rád! Milyen lenne már, ha az egész paddock arról beszélne, hogy Bruno Senna le akarja nyúlni Nico Rosberg csaját.
- Egyszerűen még mindig nem értem, hogy miért nem tudtad. Az elmúlt hetekben mindenki erről beszélt…főleg a Forma-1-ben.
- Nem követem nyomon a sztárhíreket. – felelte Bruno egyszerűen.
- Akkor ne engem okolj a tudatlanságodért! A lényeg, hogy megtudtad. Jobb is ez így, mert Nicoval kibékültünk.
- Nagyszerű! – felelte a srác gúnyosan.
- Igen az! De most megyek! Szia! – mondtam, majd otthagytam.
Kicsit rosszul éreztem magam, amiért hiú ábrándokat tápláltam benne, és amiért megbántottam, de hamar túl fogom tenni magam rajta…legalábbis remélem.
Folytattam az utam a boxutcában, és ismét egy ismerős alakba botlottam; Lucas di Grassiba.
- Szia Kim! – köszönt vidáman.
- Szia! Látom, boldog vagy. – mosolyogtam – Ennek Roxanne-hez van köze?
- Igen. Tegnap beszéltünk, és úgy döntöttünk, hogy találkozunk a szünetben.
- Ez nagyszerű! Annyira örülök nektek!
- Ezt neked köszönhetem. Ha te nem beszéltél volna vele, akkor most nem lennék ennyire boldog. – hálálkodott.
- Szerintem Roxie nem miattam gondolta meg magát. Én csak rásegítettem arra, hogy hamarabb rájöjjön, hogy mit is érez irántad.
- A lényeg, hogy nagyon jól érzem magam, és remélem, hogy tényleg összejövünk.
- Én is remélem. – feleltem – Annyira jól mutatnátok együtt.
- Igen, biztos vagyok benne. De nekem most mennem kell. Még egyszer köszönök mindent. Majd még találkozunk.
- Szívesen segítettem. Sok szerencsét…Roxie-hoz meg a versenyhez is. - válaszoltam.
- Köszi.
Elköszöntünk egymástól, majd mindketten mentünk a magunk dolgára.
Kimberly ruhái: http://1.bp.blogspot.com/_7KjJdySKlM0/TCxqh7ove1I/AAAAAAAACmY/0P_Ei0CaihA/s1600/110240_565.jpg
Az éjszakát a kórházban kellett töltenem. Jessica bent maradt velem egész éjszakára, de Nicot hajnali 3 körül visszaküldtem a hotelbe, hogy ki tudja pihenni magát a másnapi versenyre. Hiába erősködött, nagy nehezen sikerült meggyőznöm, hogy menjen vissza a szállodába, és feküdjön le aludni.
Másnap reggel viszont már 7-kor bejött hozzám. Elvégezett az orvos még néhány vizsgálatot, elintézte a papírmunkát, és 9-kor már el is hagyhattam a kórházat.
A kórháztól rögtön a pálya felé vettük az irányt. Szerencsére Jessica hozott nekem ruhát, így vissza sem kellett menni a hotelbe. Nico szerette volna, ha inkább a szállodában maradok, és ott nézem meg a versenyt, de úgy éreztem, hogy teljes mértékben felépültem, ezért ki akartam menni vele a pályához. Végülis, ha ennyit utaztam egy forma-1-es verseny miatt, nehogy már a hotelben gubaszak.
A Mercedesnél megreggeliztünk Nicoval, hiszen egyikünk sem evett már régóta.
- Annyira örülök, hogy jól vagy. – mosolygott Nico.
- Én is. Annyira furcsa, hogy majdnem meghaltam. Az utolsó dolog, amire emlékszem az, hogy veszekedtem Lewis-zal, és beültem a kádba. – válaszoltam.
- Veszekedtél Lewis-zal? – kerekedtek ki a szerelmem szemei.
- Igen. Amanda miatt. – feleltem.
- Ezt nem is mondtad.
- Mikor mondtam volna? Mikor éppen újraélesztettek?
- Igazad van. – mondta Nico – De ezt elintézem Lewiszal.
- Szerintem inkább ne!
- Miért? Majdnem meghaltál miatta! – akadt ki a párom.
- Akár mennyire is utálom, szerintem ez nem az ő hibája. Nem akarok botrányt szívem! – fogtam meg a kezét – Inkább tartsuk titokban a dolgot! Nem akarom, hogy mindenki erről beszéljen.
- Megértem, de te nem akarod, hogy Lewisnak legyen egy kis lelkiismeret-furdalása? – vigyorgott Nico.
- De igen, de ne ezért. Ígérd meg, hogy nem beszélsz senkinek a tegnap történtekről! – néztem rá komolyan. Nicon látszott, hogy nem tetszik neki a dolog. – Kérlek drágám! Tedd meg…miattam.
- Rendben. – egyezett bele végül – De ha Lewis csak hozzád is mer szólni, akkor elintézem. – fenyegetőzött, amin kissé elnevettem magam.
- Oké. – feleltem – Szeretlek!
- Én is szeretlek! – csókolt meg – És többet ne hozd rám a frászt!
- Most sem önszántamból tettem. – mosolyogtam.
Ezek után hagytam Nicot, hogy végezze a munkáját. Éppen Jessicához tartottam, amikor a boxutcában összefutottam Brunoval. Próbáltam elvegyülni a tömegben, de a srác sajnos kiszúrt.
- Szia Kimberly! – jött oda hozzám. Nem volt túl jó kedve.
- Szia Bruno! Mizu? – próbáltam kedveskedni.
- Azt hiszem, beszélnünk kéne.
- Miről? – értetlenkedtem.
- Gyere! – mondta, majd a boxok mögé húzott – Miért nem mondtad, hogy Nico Rosberggel jársz?
- Mert nem kérdezted. – próbáltam menteni a menthetőt.
- De mikor szóba került a pasid, elmondhattad volna. – akadt ki.
- De úgy gondoltam, hogy nem fontos.
- De igen is az! Ha tudtam volna, nem hajtok rád! Milyen lenne már, ha az egész paddock arról beszélne, hogy Bruno Senna le akarja nyúlni Nico Rosberg csaját.
- Egyszerűen még mindig nem értem, hogy miért nem tudtad. Az elmúlt hetekben mindenki erről beszélt…főleg a Forma-1-ben.
- Nem követem nyomon a sztárhíreket. – felelte Bruno egyszerűen.
- Akkor ne engem okolj a tudatlanságodért! A lényeg, hogy megtudtad. Jobb is ez így, mert Nicoval kibékültünk.
- Nagyszerű! – felelte a srác gúnyosan.
- Igen az! De most megyek! Szia! – mondtam, majd otthagytam.
Kicsit rosszul éreztem magam, amiért hiú ábrándokat tápláltam benne, és amiért megbántottam, de hamar túl fogom tenni magam rajta…legalábbis remélem.
Folytattam az utam a boxutcában, és ismét egy ismerős alakba botlottam; Lucas di Grassiba.
- Szia Kim! – köszönt vidáman.
- Szia! Látom, boldog vagy. – mosolyogtam – Ennek Roxanne-hez van köze?
- Igen. Tegnap beszéltünk, és úgy döntöttünk, hogy találkozunk a szünetben.
- Ez nagyszerű! Annyira örülök nektek!
- Ezt neked köszönhetem. Ha te nem beszéltél volna vele, akkor most nem lennék ennyire boldog. – hálálkodott.
- Szerintem Roxie nem miattam gondolta meg magát. Én csak rásegítettem arra, hogy hamarabb rájöjjön, hogy mit is érez irántad.
- A lényeg, hogy nagyon jól érzem magam, és remélem, hogy tényleg összejövünk.
- Én is remélem. – feleltem – Annyira jól mutatnátok együtt.
- Igen, biztos vagyok benne. De nekem most mennem kell. Még egyszer köszönök mindent. Majd még találkozunk.
- Szívesen segítettem. Sok szerencsét…Roxie-hoz meg a versenyhez is. - válaszoltam.
- Köszi.
Elköszöntünk egymástól, majd mindketten mentünk a magunk dolgára.
Kimberly ruhái: http://1.bp.blogspot.com/_7KjJdySKlM0/TCxqh7ove1I/AAAAAAAACmY/0P_Ei0CaihA/s1600/110240_565.jpg
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)