33. FEJEZET: CSALÁDI VITA
- Ki kér desszertet? – kérdeztem zavartan.
- Tudod, hogy kerestünk téged! – mondta anya a nővéremnek.
- Mivel csak most találkoztunk, és ezt is magamnak köszönhetem, úgy tűnik, hogy nem elég lelkesen.
- Szerintem hanyagoljuk inkább ezt a témát. – próbáltam közbevágni.
- A fél város téged keresett! Rengeteget tettünk azért, hogy megtaláljunk. – mondta Apa.
- Mégsem láttalak titeket 22 évig! – üvöltött már szinte Amanda.
- Szerintem az lenne a legjobb, ha másról beszélgetnénk. – szólaltam meg, de senki nem figyelt rám.
- Amanda, kislányom, hidd el, hogy soha nem felejtettünk el téged. Minden nap gondoltunk rád. – mondta anya.
- Ne hívj a kislányodnak! – háborodott fel a nővérem – Nekem ebből elegem van! – mondta, majd kiviharzott a kertbe.
- Nem éppen így terveztem a találkozást a nővéremmel. – mondtam. Apa és anya rám néztek. – Jó, beszélek vele. – mondtam, majd Amanda után mentem.
A nővérem éppen kint ült az egyik széken. Elővett egy szál cigit, és meggyújtotta.
- Cigizel? – kérdeztem, majd leültem mellé.
- Igen. Kérsz? – nyújtotta felém a dobozt.
- Most nem, köszi. – feleltem mosolyogva.
- Szóval szoktál cigizni. – vigyorgott.
- Néha, de nem anyáék előtt. Amúgy miért vagy ilyen velük?
- Mert haragszom rájuk. – mondta, majd megrántotta a vállát.
- De jogtalanul. Tényleg rengeteget kerestek téged. Soha nem felejtették el, hogy van még egy lányuk.
- Ne mondd! Nem is emlékszel rá.
- De el tudom képzelni. Tudom, hogy nem olyanok, akik egyszerűen elfelejtik a gyereküket.
- Hagyjuk most ezt oké? – kérdezte Amanda.
- Benne vagyok. Amúgy hogy találtál meg minket?
- Néztem a tv-t, és mutattak téged, meg az új pasidat, aki amúgy baromi helyes. – vigyorgott Amanda – Már gyanakodtam amúgy is rá, hogy ismerlek, de nem gondoltam volna, hogy a húgom vagy. Gondoltam, csak névrokonok vagyunk. Sok Kimberly Kyle élhet az országban. De amikor rájöttem, hogy a testvérem vagy, felvettem a kapcsolatot az egyik alkalmazottaddal. Végül nagy nehezen sikerült megszereznem anya számát. Felhívtam, közöltem vele, hogy valószínűleg az anyám, és aztán már történtek maguktól a dolgok.
- És előtte soha nem kerestél minket? – kérdeztem kissé félve.
- Nem. – vágta rá a nővérem – Haragudtam rátok, vagyis anyáékra. Most is furcsa rá azt mondani, hogy anya. – mondta gúnyosan.
- De szerintem beszélned kéne velük.
- Majd később. Most nem érzem magam készen hozzá.
- Rendben. Ugye itt alszol nálam?
- Aha . – felelte Amanda.
- Nekem este kéne mennem egy gálára, de inkább lemondom.
- Ne mondd le miattam! Ha kibírtam nélküled 22 évet, akkor 3 órát is ki fogok. – nevetett a nővérem.
- Rendben. – feleltem.
Mikor visszamentünk a házba, már Kelly, a sminkes és a fodrász is ott volt.
Kisminkeltek és begöndörítették a hajam. Kb. 2 órányi készülődés után indultam is a gálára.
Rossz volt ott hagyni a nővéreméket, de eleget kellett tennem a munkámnak.
Fél nyolcra jött értem a limuzin. Egyedül mentem a gálára.
A szokásos fotózkodás, és interjúk után bementem a terembe. Leültem a helyemre, és unatkoztam.
- Szia! – ült le mellém Jon ’’csaja’’, Ana.
- Ööö…szia! – válaszoltam.
- Az az igazság, hogy csak szeretnék bocsánatot kérni a múltkori viselkedésemért. Azt a baj velem, hogy nagyon rosszul kezelem a barátom ex-csajait.
- A barátod? Azt hittem, hogy Jonnal nem jártok.
- Ezt honnan veszed? – kérdezte értetlen fejet vágva.
- Csak onnan, hogy valamelyik nap bevallotta nekem, hogy még mindig szeret, és azt mondta, hogy te nem jelentesz neki semmit.
- Ez nem igaz. – mosolygott kínjában Ana.
- Pedig esküszöm, hogy így történt. – feleltem komolyan.
- Csak azért mondod, hogy szétválassz minket.
- Figyelj, Ana! Nem érdekem szétválasztani titeket. Sőt, örülök is neki, ha Jon együtt van valakivel. Szeretném, ha boldog lenne.
- Ne magyarázkodj nekem itt Kimberly Kyle. – kiabált a csaj – Esküszöm, hogy nem utoljára láttál engem. – mondta, majd elrohant.
Én csak röhögtem magamban.
Nem sokkal később elkezdődött a műsor. Unottan, de türelmesen néztem végig.
Mire hazaértem, a családom már aludt. Anyáék is nálam aludtak. Gyorsan lezuhanyoztam, majd lefeküdtem aludni. Amit a legjobban vártam a másnapban, az Nico volt.
Kimberly ruhája a gálán:
http://goods.imgsrv.divat.hu/31/3161/big_3161.jpg
cipője: http://goods.imgsrv.divat.hu/8/884/big_884.jpg
táskája: http://goods.imgsrv.divat.hu/4/485/big_485.jpg
"A boldogságot a boldogtalanságtól vékony fal választja el, amit lerombolni könnyű, újjáépíteni nehéz."
2010. július 31., szombat
Nem kívánt álom - 32. rész
32. FEJEZET: AZ ELTŰNTNEK HITT TESVÉR
Reggel 10 körül keltem. Vettem egy forró fürdőt, majd felöltöztem, befontam a hajam, és lementem a nappaliba.
Éppen reggeliztem, amikor észrevettem, hogy apa üzenetet írt:
„Kettőre megyek hozzád.”
Csak ennyi állt benne. Nagyon aggasztott, hogy mit akar elmondani. Reggeli után elmentem edzeni. Egy óra volt, mire hazaértem.
Rendeltem ebédet a város egyik legjobb étterméből, hogy azért mégse kaja nélkül várjam a szüleimet.
Az étel nemsokára megjött, majd apa is megérkezett nem sokkal két óra előtt.
- Szia Kimberly! – köszönt mosolyogva.
- Szia Apa! – feleltem, majd megöleltem – Gyere csak be!
- Köszönöm. Hogy vagy?
- Jól. És te? Rendeltem ebédet. Nem kérsz?
- Jól vagyok, de köszönöm, nem kérek semmit. Nem vagyok éhes.
- Rendben. Amúgy anya hol van? Annyira haragszik rám, hogy nem is akar látni? – kérdeztem szomorkodva.
- Nem erről van szó. Csak San Diego-ba ment.
- San Diego-ba? – kérdeztem értetlenül – Minek?
- Valakiért. Figyelj kicsim, beszélnünk kell!
- Apa, most már komolyan megijesztesz. – vágtam hirtelen komoly fejet.
- Nem kell megijedned. Nem az van, hogy esetleg halálos beteg vagyok, vagy elszegényedtünk. Egy nagyon jó dologról van szó.
- Már nem bírják tovább az idegeim. Mondd el, hogy miről van szó!
- Oké. Szóval…van egy nővéred.
- Hogy mi? – kerekedtek ki a szemeim.
- Jól hallottad. Az eltűntnek hitt nővéred előkerült.
- Eltűntnek hitt nővérem? Mégis miről beszélsz?
- Oké, elmondom az egész történetet. Szóval 22 évvel ezelőtt egyik nap, amikor sokáig dolgoztam, és anyukád éppen veled volt, a nővéredre, Amandára a baby-sitter vigyázott. Akkor gyakran dolgoztam sokáig, és anyukádnak is sok dolga volt. A nővéred akkor öt éves volt, és éppen a játszótéren voltak a baby-sitterel. Este nyolc körül értem haza, és láttam, hogy anyukád sír. Megkérdeztem mi a baj, és azt mondta, hogy Amanda eltűnt. Valaki elrabolhatta. Rögtön hívtuk a rendőrséget, akik meg is kezdték a keresést, de soha nem találták meg. – itt Apa majdnem elsírta magát – Az összes barátunk, ismerősünk és rokonunk segített a keresésben, de Amanda soha nem került elő.
- Nem is tudtam, hogy van testvérem. – csodálkoztam el – Miért nem szóltatok róla?
- Mert nem akartunk, hogy te is abban a tudatban élj, mint mi.
- De a testvérem! Jogom lett volna tudni róla.
- Kimberly, most inkább örülj együtt velünk a jó hírnek.
- Igazad van. És hol van most a nővérem? – olyan furcsa volt ezt kimondani.
- Anyukád nem sokára érkezik vele San Diego-ból. Már elvileg leszállt a gép. Mondtam nekik, hogy idejöjjenek, szóval elvileg fél órán belül megérkeznek.
- Fél óra? Ennyi idő múlva fogom látni a nővéremet? – sápadtam el, majd leültem a kanapéra.
- Igen. Várod már ugye? – kérdezte apa mosolyogva.
- Persze, hogy várom, de ez annyira hirtelen jött. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen fog velem történni.
Apa mesélt egy kicsit Amandáról, de nem sokára hallottuk, hogy csöngetnek.
- Készen állsz? – kérdezte Apa.
- Igen. – sóhajtottam.
Apa kinyitotta az ajtót, és akkor belépett rajta anya és a nővérem. Nagyon hasonlított rám. Neki is hosszú, világosbarna haja volt.
- Helloka! – köszönt, mikor meglátott minket.
- Szia! Kimberly vagyok. – köszöntem neki kedvesen.
- Tudom, ki vagy drágaságom. – mondta – Emlékszem még rád. Bár akkor még egészen máshogy néztél ki. – nevetett.
Ezután Amanda üdvözölte apát is.
- Kérsz valamit inni vagy enni? – kérdeztem tőle.
- Igen. Nagyon éhes vagyok.
- Akkor szerintem ebédeljünk. – vetettem fel az ötletet, majd az asztalhoz mentünk.
Ebéd közben nem sokat beszéltünk egymáshoz. Mindenkinek furcsa volt a találkozás. Végülis 22 év telt el.
Végül nem bírtam a csendet és megszólaltam:
- Mesélj magadról Amanda. Mi történt veled San Diegoban?
- Semmi jó. – mondta fintorogva – Miután odakerültem az életem szörnyű lett. Habár sikerült megszöknöm attól a mocsoktól, aki elrabolt, de tehetetlen voltam, hiszen senkit nem ismertem San Diegoban. Végül egy házaspár fogadott be. Ők neveltek fel, és őket tekintettem mindig is a szüleimnek. – nézett kicsit szúrósan Amanda a szüleinkre.
Na! Ebből mi lesz…
Kimberly felsője: http://goods.imgsrv.divat.hu/40/4079/big_4079.jpg
Nadrágja: http://goods.imgsrv.divat.hu/18/1847/big_1847.jpg
Cipője: http://goods.imgsrv.divat.hu/61/6149/big_6149.jpg
Reggel 10 körül keltem. Vettem egy forró fürdőt, majd felöltöztem, befontam a hajam, és lementem a nappaliba.
Éppen reggeliztem, amikor észrevettem, hogy apa üzenetet írt:
„Kettőre megyek hozzád.”
Csak ennyi állt benne. Nagyon aggasztott, hogy mit akar elmondani. Reggeli után elmentem edzeni. Egy óra volt, mire hazaértem.
Rendeltem ebédet a város egyik legjobb étterméből, hogy azért mégse kaja nélkül várjam a szüleimet.
Az étel nemsokára megjött, majd apa is megérkezett nem sokkal két óra előtt.
- Szia Kimberly! – köszönt mosolyogva.
- Szia Apa! – feleltem, majd megöleltem – Gyere csak be!
- Köszönöm. Hogy vagy?
- Jól. És te? Rendeltem ebédet. Nem kérsz?
- Jól vagyok, de köszönöm, nem kérek semmit. Nem vagyok éhes.
- Rendben. Amúgy anya hol van? Annyira haragszik rám, hogy nem is akar látni? – kérdeztem szomorkodva.
- Nem erről van szó. Csak San Diego-ba ment.
- San Diego-ba? – kérdeztem értetlenül – Minek?
- Valakiért. Figyelj kicsim, beszélnünk kell!
- Apa, most már komolyan megijesztesz. – vágtam hirtelen komoly fejet.
- Nem kell megijedned. Nem az van, hogy esetleg halálos beteg vagyok, vagy elszegényedtünk. Egy nagyon jó dologról van szó.
- Már nem bírják tovább az idegeim. Mondd el, hogy miről van szó!
- Oké. Szóval…van egy nővéred.
- Hogy mi? – kerekedtek ki a szemeim.
- Jól hallottad. Az eltűntnek hitt nővéred előkerült.
- Eltűntnek hitt nővérem? Mégis miről beszélsz?
- Oké, elmondom az egész történetet. Szóval 22 évvel ezelőtt egyik nap, amikor sokáig dolgoztam, és anyukád éppen veled volt, a nővéredre, Amandára a baby-sitter vigyázott. Akkor gyakran dolgoztam sokáig, és anyukádnak is sok dolga volt. A nővéred akkor öt éves volt, és éppen a játszótéren voltak a baby-sitterel. Este nyolc körül értem haza, és láttam, hogy anyukád sír. Megkérdeztem mi a baj, és azt mondta, hogy Amanda eltűnt. Valaki elrabolhatta. Rögtön hívtuk a rendőrséget, akik meg is kezdték a keresést, de soha nem találták meg. – itt Apa majdnem elsírta magát – Az összes barátunk, ismerősünk és rokonunk segített a keresésben, de Amanda soha nem került elő.
- Nem is tudtam, hogy van testvérem. – csodálkoztam el – Miért nem szóltatok róla?
- Mert nem akartunk, hogy te is abban a tudatban élj, mint mi.
- De a testvérem! Jogom lett volna tudni róla.
- Kimberly, most inkább örülj együtt velünk a jó hírnek.
- Igazad van. És hol van most a nővérem? – olyan furcsa volt ezt kimondani.
- Anyukád nem sokára érkezik vele San Diego-ból. Már elvileg leszállt a gép. Mondtam nekik, hogy idejöjjenek, szóval elvileg fél órán belül megérkeznek.
- Fél óra? Ennyi idő múlva fogom látni a nővéremet? – sápadtam el, majd leültem a kanapéra.
- Igen. Várod már ugye? – kérdezte apa mosolyogva.
- Persze, hogy várom, de ez annyira hirtelen jött. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen fog velem történni.
Apa mesélt egy kicsit Amandáról, de nem sokára hallottuk, hogy csöngetnek.
- Készen állsz? – kérdezte Apa.
- Igen. – sóhajtottam.
Apa kinyitotta az ajtót, és akkor belépett rajta anya és a nővérem. Nagyon hasonlított rám. Neki is hosszú, világosbarna haja volt.
- Helloka! – köszönt, mikor meglátott minket.
- Szia! Kimberly vagyok. – köszöntem neki kedvesen.
- Tudom, ki vagy drágaságom. – mondta – Emlékszem még rád. Bár akkor még egészen máshogy néztél ki. – nevetett.
Ezután Amanda üdvözölte apát is.
- Kérsz valamit inni vagy enni? – kérdeztem tőle.
- Igen. Nagyon éhes vagyok.
- Akkor szerintem ebédeljünk. – vetettem fel az ötletet, majd az asztalhoz mentünk.
Ebéd közben nem sokat beszéltünk egymáshoz. Mindenkinek furcsa volt a találkozás. Végülis 22 év telt el.
Végül nem bírtam a csendet és megszólaltam:
- Mesélj magadról Amanda. Mi történt veled San Diegoban?
- Semmi jó. – mondta fintorogva – Miután odakerültem az életem szörnyű lett. Habár sikerült megszöknöm attól a mocsoktól, aki elrabolt, de tehetetlen voltam, hiszen senkit nem ismertem San Diegoban. Végül egy házaspár fogadott be. Ők neveltek fel, és őket tekintettem mindig is a szüleimnek. – nézett kicsit szúrósan Amanda a szüleinkre.
Na! Ebből mi lesz…
Kimberly felsője: http://goods.imgsrv.divat.hu/40/4079/big_4079.jpg
Nadrágja: http://goods.imgsrv.divat.hu/18/1847/big_1847.jpg
Cipője: http://goods.imgsrv.divat.hu/61/6149/big_6149.jpg
2010. július 30., péntek
Nem kívánt álom - 31. rész
31. FEJEZET: EGY ÚJ BARÁT?
Átöltöztem, a ruha alá felvettem a fürdőruhám, összeszedtem a szükséges cuccokat, és vártam, hogy Kelly megérkezzen.
Kb. 10 perc várakozás után csöngetett is. Bezártam a házat, majd a kocsimmal lementünk a partra.
Már majdnem délután 5 óra volt, ezért szerencsére kevesen voltak. De azért a biztonság kedvéért felvettem egy napszemüveget, nehogy felismerjen valaki.
Mikor leértünk a partra, lefeküdtünk napozni a homokba. Nagyon élveztem, hogy szabadnak és nyugodtnak érezhettem magam.
- Amúgy nem gondoltam volna, hogy egyszer egy híres színésznővel fogok napozni a tengerparton. – szólalt meg Kelly.
- Ne hidd azt, hogy az összes színésznő flegma és begyepesedett. Sokan nagyon is kedvesek, és nem csak hírességekkel meg gazdagokkal barátkoznak. – feleltem, miközben csukott szemmel sütettem magam.
- Igen, szerencsére kellemesen csalódtam.
- Ennek örülök. De mesélj egy kicsit magadról! Nem is tudok a neveden kívül semmit rólad.
- Oké. Szóval, a teljes nevem Kelly Praston, 25 éves vagyok, és Alaszkából költöztem LA-be három évvel ezelőtt. Mindig is érdekelt a divat, ezért lettem stylist. Van egy nővérem, Lisa, ő másfél évvel idősebb nálam. Ez lenne a rövid élettörténetem.
- És a nővéred hol lakik?
- Ő is Los Angelesben. De ő csak tavaly költözött ide.
- És a szüleid még Alaszkában élnek?
- Igen. Rossz, hogy ritkán látom őket. – szomorodott el egy kicsit.
- Tudom, mit érzel. Az én szüleim Phoenix-ben élnek. Az sincs éppen a szomszédban.
- Hát nem. És mi a terved a hétvégére?
- Megyek Németországba, a Forma-1-es versenyre a barátomhoz. Már alig várom! – lelkendeztem.
- Áh, tényleg Nico Rosberg. Olyan édesek vagytok együtt. Nem akarlak megbántani, de örülök, hogy összejöttél vele, és ott hagytad Jonathan Togo-t.
- Nem tudom, miért, de nem te vagy az egyetlen. – nevettem.
Kb. három órát töltöttünk a parton. Beszélgettünk, pancsoltunk a tengerben, majd este 8 felé hazavittem Kelly-t. Valamiért nagyon megkedveltem. Lehet, hogy csak azért, mert Roxie volt a legközelebbi barátom, és őt elveszítettem.
Már kezdett sötétedni, mire hazaértem. A házam előtt észrevettem Roxie kocsiját. Kiszálltam a kocsiból, és nem törődve vele az ajtó felé vettem az irányt.
Éppen a zárral szórakoztam, amikor meghallottam Roxanne hangját.
- Kimberly! Kérlek, várj! Beszélnünk kell. – közeledett felém.
- Nincs miről beszélnünk. – válaszoltam, de az ajtó még mindig nem akart kinyílni.
- De van! Szeretném, ha végighallgatnál.
- Nem akarlak látni. – feleltem, majd végre sikerült kinyitnom az ajtót.
Mielőtt bezárhattam volna, Roxanne oda ért hozzám, és megakadályozta ezt.
- Kérlek! Beszéljük meg a dolgot felnőttek módjára. – esedezett.
- Rendben. – sóhajtottam – Gyere be! Kapsz egy percet!
Roxanne mosolyogva jött be, és ült le a kanapéra.
- Nem ülsz le? – kérdezte tőlem.
- Nem. De inkább mondd, mit akartál. Telik az időd. – válaszoltam mogorván, és a karomat összefontam magam előtt.
- Rendben. – nézett rám kicsit szúrósan – Tudom, hogy haragszol rám, és teljes mértékben megértelek, de szeretnék még egyszer bocsánatot kérni. Tudom, hogy egy óriási barom voltam, de a legjobb barátnőm vagy már 10 éve. Nem akarlak elveszíteni!
- Gondoltál volna erre, mielőtt smároltál az ex-pasimmal.
- Kim, próbáld elfelejteni a dolgot.
- Hogy tudnám elfelejteni? – kezdtem el kiabálni – Te voltál az utolsó személy, akitől számítottam volna ilyenre. Hiába jössz ide, és esdekelsz, és hiába kérsz tőlem bocsánatot, akár ezerszer is, nem tudom kiverni a fejemből a tettedet. Hiába bocsájtanék meg, akárhányszor rád néznék, az jutna eszembe, hogy mit tettél Jonnal. Sajnálom Roxie, de nekem ez nem megy.
- Akkor már nincs is esély arra, hogy újra barátok legyünk? – kérdezte szomorúan.
- Nem tudom. Lehet, hogy egyszer a jövőben még jóban leszünk, de most nem. – feleltem, és én is elszomorodtam.
- Akkor jobb lesz, ha megyek. – felelte Roxanne, majd felállt a kanapéról, és az ajtóhoz ment – Még egyszer sajnálom Kim! Remélem, hogy egyszer újra jóban leszünk, mert nagyon hiányzol. Hívj, ha meggondoltad magad. Szia! – mondta, majd kiment az ajtón.
Néhány percig csak ültem a kanapén és gondolkodtam, majd kitört belőlem a sírás. Legszívesebben Nico karjaiba vetettem volna magam, de ő most nem volt itt. Ettől a gondolattól pedig csak még jobban sírtam.
Végül felmentem az emeletre és ruhástól bedőltem az ágyba. Nem tudom, mikor aludtam el pontosan.
Kimberly ruhája: http://goods.imgsrv.divat.hu/27/2777/big_2777.jpg
Cipője: http://goods.imgsrv.divat.hu/58/5874/big_5874.jpg
Táskája: http://goods.imgsrv.divat.hu/5/521/big_521.jpg
Kimberly fürdőruhája: http://goods.imgsrv.divat.hu/26/2643/big_2643.jpg
Átöltöztem, a ruha alá felvettem a fürdőruhám, összeszedtem a szükséges cuccokat, és vártam, hogy Kelly megérkezzen.
Kb. 10 perc várakozás után csöngetett is. Bezártam a házat, majd a kocsimmal lementünk a partra.
Már majdnem délután 5 óra volt, ezért szerencsére kevesen voltak. De azért a biztonság kedvéért felvettem egy napszemüveget, nehogy felismerjen valaki.
Mikor leértünk a partra, lefeküdtünk napozni a homokba. Nagyon élveztem, hogy szabadnak és nyugodtnak érezhettem magam.
- Amúgy nem gondoltam volna, hogy egyszer egy híres színésznővel fogok napozni a tengerparton. – szólalt meg Kelly.
- Ne hidd azt, hogy az összes színésznő flegma és begyepesedett. Sokan nagyon is kedvesek, és nem csak hírességekkel meg gazdagokkal barátkoznak. – feleltem, miközben csukott szemmel sütettem magam.
- Igen, szerencsére kellemesen csalódtam.
- Ennek örülök. De mesélj egy kicsit magadról! Nem is tudok a neveden kívül semmit rólad.
- Oké. Szóval, a teljes nevem Kelly Praston, 25 éves vagyok, és Alaszkából költöztem LA-be három évvel ezelőtt. Mindig is érdekelt a divat, ezért lettem stylist. Van egy nővérem, Lisa, ő másfél évvel idősebb nálam. Ez lenne a rövid élettörténetem.
- És a nővéred hol lakik?
- Ő is Los Angelesben. De ő csak tavaly költözött ide.
- És a szüleid még Alaszkában élnek?
- Igen. Rossz, hogy ritkán látom őket. – szomorodott el egy kicsit.
- Tudom, mit érzel. Az én szüleim Phoenix-ben élnek. Az sincs éppen a szomszédban.
- Hát nem. És mi a terved a hétvégére?
- Megyek Németországba, a Forma-1-es versenyre a barátomhoz. Már alig várom! – lelkendeztem.
- Áh, tényleg Nico Rosberg. Olyan édesek vagytok együtt. Nem akarlak megbántani, de örülök, hogy összejöttél vele, és ott hagytad Jonathan Togo-t.
- Nem tudom, miért, de nem te vagy az egyetlen. – nevettem.
Kb. három órát töltöttünk a parton. Beszélgettünk, pancsoltunk a tengerben, majd este 8 felé hazavittem Kelly-t. Valamiért nagyon megkedveltem. Lehet, hogy csak azért, mert Roxie volt a legközelebbi barátom, és őt elveszítettem.
Már kezdett sötétedni, mire hazaértem. A házam előtt észrevettem Roxie kocsiját. Kiszálltam a kocsiból, és nem törődve vele az ajtó felé vettem az irányt.
Éppen a zárral szórakoztam, amikor meghallottam Roxanne hangját.
- Kimberly! Kérlek, várj! Beszélnünk kell. – közeledett felém.
- Nincs miről beszélnünk. – válaszoltam, de az ajtó még mindig nem akart kinyílni.
- De van! Szeretném, ha végighallgatnál.
- Nem akarlak látni. – feleltem, majd végre sikerült kinyitnom az ajtót.
Mielőtt bezárhattam volna, Roxanne oda ért hozzám, és megakadályozta ezt.
- Kérlek! Beszéljük meg a dolgot felnőttek módjára. – esedezett.
- Rendben. – sóhajtottam – Gyere be! Kapsz egy percet!
Roxanne mosolyogva jött be, és ült le a kanapéra.
- Nem ülsz le? – kérdezte tőlem.
- Nem. De inkább mondd, mit akartál. Telik az időd. – válaszoltam mogorván, és a karomat összefontam magam előtt.
- Rendben. – nézett rám kicsit szúrósan – Tudom, hogy haragszol rám, és teljes mértékben megértelek, de szeretnék még egyszer bocsánatot kérni. Tudom, hogy egy óriási barom voltam, de a legjobb barátnőm vagy már 10 éve. Nem akarlak elveszíteni!
- Gondoltál volna erre, mielőtt smároltál az ex-pasimmal.
- Kim, próbáld elfelejteni a dolgot.
- Hogy tudnám elfelejteni? – kezdtem el kiabálni – Te voltál az utolsó személy, akitől számítottam volna ilyenre. Hiába jössz ide, és esdekelsz, és hiába kérsz tőlem bocsánatot, akár ezerszer is, nem tudom kiverni a fejemből a tettedet. Hiába bocsájtanék meg, akárhányszor rád néznék, az jutna eszembe, hogy mit tettél Jonnal. Sajnálom Roxie, de nekem ez nem megy.
- Akkor már nincs is esély arra, hogy újra barátok legyünk? – kérdezte szomorúan.
- Nem tudom. Lehet, hogy egyszer a jövőben még jóban leszünk, de most nem. – feleltem, és én is elszomorodtam.
- Akkor jobb lesz, ha megyek. – felelte Roxanne, majd felállt a kanapéról, és az ajtóhoz ment – Még egyszer sajnálom Kim! Remélem, hogy egyszer újra jóban leszünk, mert nagyon hiányzol. Hívj, ha meggondoltad magad. Szia! – mondta, majd kiment az ajtón.
Néhány percig csak ültem a kanapén és gondolkodtam, majd kitört belőlem a sírás. Legszívesebben Nico karjaiba vetettem volna magam, de ő most nem volt itt. Ettől a gondolattól pedig csak még jobban sírtam.
Végül felmentem az emeletre és ruhástól bedőltem az ágyba. Nem tudom, mikor aludtam el pontosan.
Kimberly ruhája: http://goods.imgsrv.divat.hu/27/2777/big_2777.jpg
Cipője: http://goods.imgsrv.divat.hu/58/5874/big_5874.jpg
Táskája: http://goods.imgsrv.divat.hu/5/521/big_521.jpg
Kimberly fürdőruhája: http://goods.imgsrv.divat.hu/26/2643/big_2643.jpg
Nem kívánt álom - 30. rész
30. FEJEZET: ROSSZ KEDV
- Ezt inkább nem kommentálnám. – feleltem zavartan.
- Miss Kyle, kérem. Sok ember kíváncsi magára, különösen a magánéletére. – mosolygott Alison.
- Igen, de a magánéletem csak rám és a szeretteimre tartozik. – háborodtam fel kissé.
- Csak egy mondatot, kérem! – könyörgött a nő.
- Csak egy mondatot? Oké! Teljes szívemből gyűlölöm a Roxanne Philips-et, amiért ezt tette. Úgy érzem, hogy egy életre kiábrándultam belőle. Ennyi elég lesz? – mondtam, szinte már kiabálva.
- Igen, persze. – felelte halkan Alison.
Szerencsére az interjúnak nem sokára vége is lett. Beültünk Natalia kocsijába, és elindultunk hazafelé.
- Eléggé kiakadtál. – mondta Nat pár perc csönd után.
- Te nem ezt tetted volna a helyemben? Elegem van az újságírókból. – sóhajtottam.
- Mivel a nő mindent rögzített, holnap már a címlapokon lesz a kiakadásod.
- Legyen! Engem nem érdekel. Te meg persze örülsz is neki.
- Őszintén szólva én is jobban szeretem, ha azért beszélnek rólad, mert valami jót csináltál. – vallotta be a menedzserem.
- Olyan furcsa vagy mostanában. – néztem rá értetlenül – Mintha lenne szíved.
- Köszönöm Kimberly! Ez aztán kedves volt.
- De ismerd be, hogy nem vagy éppen az az érzelgős fajta.
- Lehet, de nekem is vannak érzelmeim.
- Jó tudni. – feleltem.
Éppen mikor hazaértem, és bementem a házba, megcsörrent a telefonom. Boldogan vettem fel.
- Szia Apa! – köszöntem.
- Szia Kimberly! Hogy vagy?
- Jól. És te?
- Én is. Mit csinálsz?
- Egy interjún voltam. Most értem haza. Miért?
- Beszélnünk kell. – válaszolta komolyan.
- Valami baj van? – sápadtam el.
- Nem baj, de fontos dolog. Holnap ráérsz?
- Este egy gálára megyek, de napközben ráérek. De Apa, mondd el mi történt! Kezdesz megijeszteni.
- Most nem szeretnék többet mondani. Majd holnap mindent elmagyarázok. De most mennem kell! Vigyázz magadra! Holnap találkozunk. Szia!
- Már alig várom. Szia! – mondtam, majd mindketten letettük a telefont.
Elgondolkoztam, hogy Apa miről akar beszélni velem. Nagyon komolynak tűnt. Attól tartok, hogy mégis valami rossz történt.
Éppen ebédet csináltam, amikor csöngettek. Kinyitottam az ajtót, és Kelly, a tegnapi stylist állt előttem.
- Szia Kimberly! Kelly vagyok. Ugye emlékszel még rám? – kérdezte mosolyogva.
- Szia Kelly! Persze, hogy emlékszem rád. Gyere csak be! Hogy vagy?
- Jól, köszönöm. És te?
- Én is. Éppen ebédet csinálok. Te nem kérsz?
- Nem köszi, nemrég ettem.
- Ja, oké. Amúgy mi járatban vagy?
- Natalia küldött. Azt mondta, hogy válasszuk ki a ruhát, amit a holnapi gálán fogsz viselni.
- Rendben. És elmegyünk valahova?
- Nem, a kocsimban van pár ruha, amik szerintem jók lennének. Azok közül választhatnál.
- Benne vagyok. – mosolyogtam.
- Oké, akkor be is hozom őket.
- Ne segítsek?
- Nem kell, köszönöm. Egyél csak nyugodtan! – mondta, majd kiment a kocsijához, és behozta az említett ruhákat.
Volt vagy tíz darab. Mindegyik gyönyörű volt. Alig tudtam választani. Miután kiválasztottam a számomra legszebbet, Kelly már menni is akart.
- Van még valami dolgod ma? – kérdeztem.
- Nem, nincs. Miért?
- Csak mert gondoltam elmehetnénk valahova. Annyi mindent történt velem mostanában, hogy nem akarok egyedül lenni.
- Szívesen felvidítanálak.
- Az jó lenne. Mit szólnál, ha lemennénk a strandra?
- Remek ötlet. Már úgyis régen voltam ott. Hazamegyek, átöltözök, és mehetünk is.
- Oké. Akkor siess, és gyere vissza ide. Majd innen megyünk együtt.
- Rendben. Ígérem, gyors leszek. Addig is szia! – mondta, és el is tűnt.
Ekkor éppen megszólalt a telefonom. Jelezte, hogy üzenetem jött. Nico írt:
„Szia szívem! Hogy vagy? Én már Hockenheimben vagyok. Hogy sikerült az interjú? Nagyon hiányzol. Már csak két napot kell kibírnom nélküled. Szeretlek!”
Vigyorogva írtam vissza neki:
„Szia baby! Az interjú szörnyű volt, majd mesélek. Te is nagyon hiányzol nekem. Már alig várom a pénteket! Szeretlek!”
Miután elküldtem az sms-t, felszaladtam a szobámba, hogy elkészüljek a strandoláshoz.
- Ezt inkább nem kommentálnám. – feleltem zavartan.
- Miss Kyle, kérem. Sok ember kíváncsi magára, különösen a magánéletére. – mosolygott Alison.
- Igen, de a magánéletem csak rám és a szeretteimre tartozik. – háborodtam fel kissé.
- Csak egy mondatot, kérem! – könyörgött a nő.
- Csak egy mondatot? Oké! Teljes szívemből gyűlölöm a Roxanne Philips-et, amiért ezt tette. Úgy érzem, hogy egy életre kiábrándultam belőle. Ennyi elég lesz? – mondtam, szinte már kiabálva.
- Igen, persze. – felelte halkan Alison.
Szerencsére az interjúnak nem sokára vége is lett. Beültünk Natalia kocsijába, és elindultunk hazafelé.
- Eléggé kiakadtál. – mondta Nat pár perc csönd után.
- Te nem ezt tetted volna a helyemben? Elegem van az újságírókból. – sóhajtottam.
- Mivel a nő mindent rögzített, holnap már a címlapokon lesz a kiakadásod.
- Legyen! Engem nem érdekel. Te meg persze örülsz is neki.
- Őszintén szólva én is jobban szeretem, ha azért beszélnek rólad, mert valami jót csináltál. – vallotta be a menedzserem.
- Olyan furcsa vagy mostanában. – néztem rá értetlenül – Mintha lenne szíved.
- Köszönöm Kimberly! Ez aztán kedves volt.
- De ismerd be, hogy nem vagy éppen az az érzelgős fajta.
- Lehet, de nekem is vannak érzelmeim.
- Jó tudni. – feleltem.
Éppen mikor hazaértem, és bementem a házba, megcsörrent a telefonom. Boldogan vettem fel.
- Szia Apa! – köszöntem.
- Szia Kimberly! Hogy vagy?
- Jól. És te?
- Én is. Mit csinálsz?
- Egy interjún voltam. Most értem haza. Miért?
- Beszélnünk kell. – válaszolta komolyan.
- Valami baj van? – sápadtam el.
- Nem baj, de fontos dolog. Holnap ráérsz?
- Este egy gálára megyek, de napközben ráérek. De Apa, mondd el mi történt! Kezdesz megijeszteni.
- Most nem szeretnék többet mondani. Majd holnap mindent elmagyarázok. De most mennem kell! Vigyázz magadra! Holnap találkozunk. Szia!
- Már alig várom. Szia! – mondtam, majd mindketten letettük a telefont.
Elgondolkoztam, hogy Apa miről akar beszélni velem. Nagyon komolynak tűnt. Attól tartok, hogy mégis valami rossz történt.
Éppen ebédet csináltam, amikor csöngettek. Kinyitottam az ajtót, és Kelly, a tegnapi stylist állt előttem.
- Szia Kimberly! Kelly vagyok. Ugye emlékszel még rám? – kérdezte mosolyogva.
- Szia Kelly! Persze, hogy emlékszem rád. Gyere csak be! Hogy vagy?
- Jól, köszönöm. És te?
- Én is. Éppen ebédet csinálok. Te nem kérsz?
- Nem köszi, nemrég ettem.
- Ja, oké. Amúgy mi járatban vagy?
- Natalia küldött. Azt mondta, hogy válasszuk ki a ruhát, amit a holnapi gálán fogsz viselni.
- Rendben. És elmegyünk valahova?
- Nem, a kocsimban van pár ruha, amik szerintem jók lennének. Azok közül választhatnál.
- Benne vagyok. – mosolyogtam.
- Oké, akkor be is hozom őket.
- Ne segítsek?
- Nem kell, köszönöm. Egyél csak nyugodtan! – mondta, majd kiment a kocsijához, és behozta az említett ruhákat.
Volt vagy tíz darab. Mindegyik gyönyörű volt. Alig tudtam választani. Miután kiválasztottam a számomra legszebbet, Kelly már menni is akart.
- Van még valami dolgod ma? – kérdeztem.
- Nem, nincs. Miért?
- Csak mert gondoltam elmehetnénk valahova. Annyi mindent történt velem mostanában, hogy nem akarok egyedül lenni.
- Szívesen felvidítanálak.
- Az jó lenne. Mit szólnál, ha lemennénk a strandra?
- Remek ötlet. Már úgyis régen voltam ott. Hazamegyek, átöltözök, és mehetünk is.
- Oké. Akkor siess, és gyere vissza ide. Majd innen megyünk együtt.
- Rendben. Ígérem, gyors leszek. Addig is szia! – mondta, és el is tűnt.
Ekkor éppen megszólalt a telefonom. Jelezte, hogy üzenetem jött. Nico írt:
„Szia szívem! Hogy vagy? Én már Hockenheimben vagyok. Hogy sikerült az interjú? Nagyon hiányzol. Már csak két napot kell kibírnom nélküled. Szeretlek!”
Vigyorogva írtam vissza neki:
„Szia baby! Az interjú szörnyű volt, majd mesélek. Te is nagyon hiányzol nekem. Már alig várom a pénteket! Szeretlek!”
Miután elküldtem az sms-t, felszaladtam a szobámba, hogy elkészüljek a strandoláshoz.
2010. július 29., csütörtök
Nem kívánt álom - 29. rész
29. FEJEZET: MÉG EGY NICO
Másnap reggel fél 9-kor telefoncsörgésre keltem.
- Igen? – szóltam bele a mobilomba kómásan.
- Szia Kimberly! Natalia vagyok. Csak szólni akartam, hogy kettőre megyek érted, hogy elvigyelek az interjúra.
- Nagyszerű! – mondtam unottan.
- Kimberly, ne csináld ezt! Örülj neki, hogy van munkád.
- Tudod, hogy örülök. – válaszoltam.
- Hát az nem biztos. De mindegy, csak ennyit akartam. Kettőre készülj, el. Na szia! – mondta, majd mielőtt válaszolhattam volna, letette a telefont.
- Kezd mindenből elegem lenni. – mondtam magamnak, majd továbbaludtam.
Végül 11-kor keltem fel. Megreggeliztem, felöltöztem, majd elmentem futni. Az elmúlt hetekben elhanyagoltam az edzést, szóval volt mit bepótoltam. Bár szerencsére csak pár dekát híztam, amit könnyű volt ledolgozni.
Lefutottam a partra, ami nem volt annyira messze a házamtól. Leültem a homokba, és a tengert figyeltem. Azóta járok le gyakran a tengerhez, hogy Los Angelesbe költöztem. Csak nézem a hullámokat, megmosom a lábam, és élvezem a napsütést.
A homokban ülve elgondolkodtam sok mindekről. Az életem az elmúlt két hétben teljesen megváltozott. Szerelmesebb vagyok, mint valaha, hála Niconak. De elveszítettem a legjobb a barátnőmet, ami viszont nagyon rosszul érintett.
Teljesen elmerültem a gondolataimat, amikor észrevettem, hogy valaki leült közvetlenül mellém.
- Szia! Te ugye Kimberly Kyle vagy? – kérdezte egy srác kedvesen.
- Igen. Szia! – válaszoltam kissé félve.
- Nico Hülkenberg vagyok, Forma-1-es versenyző. – mutatkozott be.
- Ááá, igen. Láttalak Angliában. A Williams-nél versenyzel ugye?
- Igen. Örülök, hogy tudod. – mosolygott.
- Hát igen…nem sok amerikai színésznő tudná. – nevettem – És mi járatban vagy erre? Nem Németországban kéne lenned?
- Kicsit nyaraltam az Angol Nagydíj után. Ma délután megyek Németországba. – magyarázta.
- Ja, oké. – feleltem.
- Te nem jössz a Német Nagydíjra? – kérdezte néhány másodperc csend után.
- De igen, de csak pénteken. Ma meg holnap még dolgozom.
- Értem. Ez van, ha híres színésznő vagy.
- Igen. Néha jó, néha rossz. – feleltem – És mióta vagy a városban?
- Szombaton érkeztem. Valami jó meleg helyre akartam menni, és az ismerőseim azt mondták, hogy Los Angeles szép ilyenkor, szóval idejöttem. – mesélte.
- Hát igen, Los Angeles gyönyörű hely. – feleltem, és a tengert néztem – És hogy tetszett?
- Tényleg gyönyörű. Úgy érzem, még sokszor fogok visszajönni ide. – mosolygott.
- Megértelek. Mikor ideköltöztem, kicsit féltem, hogy ott kell hagynom Phoenix-et, de minél többet voltam itt, annál jobban beleszerettem a városba. Most már nem bánom, hogy ide kellett költöznöm.
- Phoenix-ben éltél?
- Igen, phoenix-i csaj vagyok. – nevettem – A CSI forgatások miatt kellett ideköltöznöm.
Még beszélgettünk kicsit, majd Nico elment, mert indult a gépe, én pedig hazamentem, hogy elkészüljek az interjúra.
Otthon lezuhanyoztam, és megmostam a hajam. Megszárítottam, majd kivasaltam. Kisminkeltem magam, és vártam, hogy a drága menedzseren megérkezzen.
13:50-kor végül hallottam, hogy dudál. Bezártam a házat, és beszálltam a kocsijába.
- Szia! – köszöntem.
- Szia Kim! Mehetünk? – kérdezte.
- Igen. – mondtam, majd elindultunk.
Nem sokára meg is érkeztünk a belváros egyik irodájához. Nat leparkolta a kocsit, majd bementünk az épületbe. A lap szerkesztősége a harmadik emeleten volt, ahova lifttel mentünk. Mikor kiszálltunk a liftből, egy 34- 35 éves nő várt minket.
- Jó napot! – köszönt kedvesen – Alison James vagyok. Én fogom ma elkészíteni az interjút önnel, Miss Kyle. Köszönjük, hogy elfogadta a felkérésünket.
- Jó napot! Én köszönöm az érdeklődésüket. – mosolyogtam.
- Kérem jöjjenek velem. – mondta Alison, majd bevezetett minket egy szobába – Ez az irodám. Kérnek esetleg egy kávét, vagy valami üdítőt?
- Én nem kérek, köszönöm. – feleltem, majd leültem Alisonnal szembe.
- Én se. – mondta Natalia.
- Rendben, akkor szerintem kezdjük is el az interjút. – mondta Alison, majd elővett egy diktafon, és egy papírt, meg egy tollat.
Az interjú kezdetét vette. Az elején csak a sorozatról, meg a gyerekkoromról kérdezősködött, de aztán az a téma jött, amitől nagyon is tartottam.
- Mit gondol a volt-barátja, Jonathan Togo, és a barátnője, Roxanne Philips közötti viszonyról?
Kimberly felsője: http://goods.imgsrv.divat.hu/0/64/big_64.jpg
Nadrágja: http://goods.imgsrv.divat.hu/0/67/big_67.jpg
Cipője: http://goods.imgsrv.divat.hu/58/5857/big_5857.jpg
Táskája: http://goods.imgsrv.divat.hu/4/419/big_419.jpg
Másnap reggel fél 9-kor telefoncsörgésre keltem.
- Igen? – szóltam bele a mobilomba kómásan.
- Szia Kimberly! Natalia vagyok. Csak szólni akartam, hogy kettőre megyek érted, hogy elvigyelek az interjúra.
- Nagyszerű! – mondtam unottan.
- Kimberly, ne csináld ezt! Örülj neki, hogy van munkád.
- Tudod, hogy örülök. – válaszoltam.
- Hát az nem biztos. De mindegy, csak ennyit akartam. Kettőre készülj, el. Na szia! – mondta, majd mielőtt válaszolhattam volna, letette a telefont.
- Kezd mindenből elegem lenni. – mondtam magamnak, majd továbbaludtam.
Végül 11-kor keltem fel. Megreggeliztem, felöltöztem, majd elmentem futni. Az elmúlt hetekben elhanyagoltam az edzést, szóval volt mit bepótoltam. Bár szerencsére csak pár dekát híztam, amit könnyű volt ledolgozni.
Lefutottam a partra, ami nem volt annyira messze a házamtól. Leültem a homokba, és a tengert figyeltem. Azóta járok le gyakran a tengerhez, hogy Los Angelesbe költöztem. Csak nézem a hullámokat, megmosom a lábam, és élvezem a napsütést.
A homokban ülve elgondolkodtam sok mindekről. Az életem az elmúlt két hétben teljesen megváltozott. Szerelmesebb vagyok, mint valaha, hála Niconak. De elveszítettem a legjobb a barátnőmet, ami viszont nagyon rosszul érintett.
Teljesen elmerültem a gondolataimat, amikor észrevettem, hogy valaki leült közvetlenül mellém.
- Szia! Te ugye Kimberly Kyle vagy? – kérdezte egy srác kedvesen.
- Igen. Szia! – válaszoltam kissé félve.
- Nico Hülkenberg vagyok, Forma-1-es versenyző. – mutatkozott be.
- Ááá, igen. Láttalak Angliában. A Williams-nél versenyzel ugye?
- Igen. Örülök, hogy tudod. – mosolygott.
- Hát igen…nem sok amerikai színésznő tudná. – nevettem – És mi járatban vagy erre? Nem Németországban kéne lenned?
- Kicsit nyaraltam az Angol Nagydíj után. Ma délután megyek Németországba. – magyarázta.
- Ja, oké. – feleltem.
- Te nem jössz a Német Nagydíjra? – kérdezte néhány másodperc csend után.
- De igen, de csak pénteken. Ma meg holnap még dolgozom.
- Értem. Ez van, ha híres színésznő vagy.
- Igen. Néha jó, néha rossz. – feleltem – És mióta vagy a városban?
- Szombaton érkeztem. Valami jó meleg helyre akartam menni, és az ismerőseim azt mondták, hogy Los Angeles szép ilyenkor, szóval idejöttem. – mesélte.
- Hát igen, Los Angeles gyönyörű hely. – feleltem, és a tengert néztem – És hogy tetszett?
- Tényleg gyönyörű. Úgy érzem, még sokszor fogok visszajönni ide. – mosolygott.
- Megértelek. Mikor ideköltöztem, kicsit féltem, hogy ott kell hagynom Phoenix-et, de minél többet voltam itt, annál jobban beleszerettem a városba. Most már nem bánom, hogy ide kellett költöznöm.
- Phoenix-ben éltél?
- Igen, phoenix-i csaj vagyok. – nevettem – A CSI forgatások miatt kellett ideköltöznöm.
Még beszélgettünk kicsit, majd Nico elment, mert indult a gépe, én pedig hazamentem, hogy elkészüljek az interjúra.
Otthon lezuhanyoztam, és megmostam a hajam. Megszárítottam, majd kivasaltam. Kisminkeltem magam, és vártam, hogy a drága menedzseren megérkezzen.
13:50-kor végül hallottam, hogy dudál. Bezártam a házat, és beszálltam a kocsijába.
- Szia! – köszöntem.
- Szia Kim! Mehetünk? – kérdezte.
- Igen. – mondtam, majd elindultunk.
Nem sokára meg is érkeztünk a belváros egyik irodájához. Nat leparkolta a kocsit, majd bementünk az épületbe. A lap szerkesztősége a harmadik emeleten volt, ahova lifttel mentünk. Mikor kiszálltunk a liftből, egy 34- 35 éves nő várt minket.
- Jó napot! – köszönt kedvesen – Alison James vagyok. Én fogom ma elkészíteni az interjút önnel, Miss Kyle. Köszönjük, hogy elfogadta a felkérésünket.
- Jó napot! Én köszönöm az érdeklődésüket. – mosolyogtam.
- Kérem jöjjenek velem. – mondta Alison, majd bevezetett minket egy szobába – Ez az irodám. Kérnek esetleg egy kávét, vagy valami üdítőt?
- Én nem kérek, köszönöm. – feleltem, majd leültem Alisonnal szembe.
- Én se. – mondta Natalia.
- Rendben, akkor szerintem kezdjük is el az interjút. – mondta Alison, majd elővett egy diktafon, és egy papírt, meg egy tollat.
Az interjú kezdetét vette. Az elején csak a sorozatról, meg a gyerekkoromról kérdezősködött, de aztán az a téma jött, amitől nagyon is tartottam.
- Mit gondol a volt-barátja, Jonathan Togo, és a barátnője, Roxanne Philips közötti viszonyról?
Kimberly felsője: http://goods.imgsrv.divat.hu/0/64/big_64.jpg
Nadrágja: http://goods.imgsrv.divat.hu/0/67/big_67.jpg
Cipője: http://goods.imgsrv.divat.hu/58/5857/big_5857.jpg
Táskája: http://goods.imgsrv.divat.hu/4/419/big_419.jpg
Nem kívánt álom - 28. rész
28. FEJEZET: FÁRASZTÓ NAP
Július 20-a, kedd van, reggel 9 óra 5 perc. Az ágyamban fekszem és gondolkodom az elmúlt két nap történésein. Azon, hogy Nico mennyire hiányzik. Azon, hogy Natalia mennyire kedves volt. Azon, hogy Jon bevallotta, hogy még mindig szeret, azok után is, hogy az új csajával menőzött előttem. És persze azon is, amit Roxanne tett, és ez fájt a legjobban.
Nagy nehezen aztán kikeltem az ágyból, és a fürdő felé vettem az irányt.
Belenéztem a tükörbe, de nem azt a Kimberly-t láttam benne, akit még a múlt héten. A szerelemtől izzó lány helyett egy meggyötört és gondterhelt lány nézett vissza rám a tükörből. Nem hittem, hogy a sminkes, a fodrász és a stylist annyira át tudnak változtatni, hogy szép legyek a fotózásra.
Gyorsan lezuhanyoztam, felöltöztem, bepakoltam a táskámba és már indultam is a fotózás helyszínére.
Kb. 10 perc után egy elhagyatott gyárépülethez érkeztem. Mikor beléptem, láttam, hogy vagy 15 ember szorgoskodik. Építettek a díszletet, beállították a fényképezőt és a világítást. Meghatott, hogy ennyi ember dolgozik csak miattam.
- Végre, hogy itt vagy. Már mindenki rád vár. – jött oda hozzám Natalia – Siess gyorsan a stylisthoz!
- Neked is jó reggelt Natalia! – mosolyogtam.
- Aha, persze. Itt a kávéd, gyorsan idd meg. Tökéletesen kell kinézned.
- Ha te mondod. – vontam meg a vállam, majd Nat a stylisthoz kísért.
- Örvendek Miss Kyle! Kelly vagyok. Öröm lesz önnel dolgozni. – mondta kedvesen a kb. 25 éves lány.
- Én is nagyon örülök. De hívj csak nyugodtan Kimberlynek. – válaszoltam mosolyogva.
- Rendben. Akkor gyere Kimberly! – mosolygott ő is, majd odaadta a ruhát, amiben először fotóznak majd.
Miután felöltöztem, Natalia a sminkeshez, majd a fodrászhoz vezetett. Ezután pedig beállítottak a kamera elé. Vagy egy óráig fotóznak, és több száz képet csináltak.
Még rám adtak háromféle ruhát, és kb. este 10-ig fotóztak. Kimerültem mentem haza. Mikor beértem a házba, csak arra volt erőm, hogy levessem magam a kanapéra. Már majdnem elaludtam ülve, mikor megcsörrent a telefonom.
- Szia baby! – köszönt Nico, amikor felvettem.
- Szia! – köszöntem én is – Hogy vagy?
- Én jól. És te?
- Én is. Nemrég értem haza.
- Hol voltál?
- Egy fotózáson, reggel tíztől.
- Jaj, szegénykém. Akkor biztos nagyon kimerült vagy.
- Igen, az vagyok. Már csak arra vágyom, hogy vegyek egy forró fürdőt, és befeküdjek az ágyba.
- Megértelek.
- És te mit csináltál ma? – kérdeztem kíváncsian.
- A gyárban segítettem a fejlesztésekben. Most éppen a szállodában vagyok, és pakolászok. Holnap utazunk Hockenheimbe.
- Akkor te is sokat dolgoztál ma.
- Hát igen. – nevetett egy kicsit.
- Olyan jó lenne most átölelni téged, és egymás karjaiban elaludni. – álmodoztam.
- Tudom. Rossz, hogy egy fárasztó nap után nem lehetek veled. – felelte szomorúan – Amúgy sikerült beszélned Roxie-val?
- Hát igen. – mondtam gúnyosan.
- Mi történt? – kérdezte Nico értetlenül. Elmeséltem neki az egészet. – Úristen! Ez hihetetlen. Nem néztem volna ki belőle.
- Én se. Azt hittem, hogy a legjobb barátnőm. – mondtam szomorúan – De nagyot csalódtam benne.
- Tudom, és sajnálom. Rossz lehet most neked. De majd találsz új barátokat.
- Nem Roxie volt az egyetlen barátom, de ő volt a legközelebbi. Már a gimi óta ismerem. Szinte az első nap összebarátkoztunk, és azt hittem, hogy elválaszthatatlanok vagyunk. Elfogadtuk egymást olyannak, amilyen. Azt hittem, hogy ő az az ember, akire mindig számíthatok. – meséltem már szinte sírva.
- De itt vagyok neked én. – hallottam, hogy a szerelmem mosolyog – Tudom, hogy az embernek szüksége van a barátokra, de a szerelemre is. Majd túléled valahogy a dolgot. De tudd, hogy én mindig itt leszek neked. Ha bármi gondod van, nekem elmondhatod.
- Köszönöm Nico, ez nagyon kedves. – érzékenyültem el egy kicsit.
- Ez csak természetes! – vágta rá.
- Annyira örülök, hogy vagy nekem. – mosolyogtam – De most megyek aludni. Nagyon kimerültem, és holnap is dolgoznom kell.
- Mit kell csinálnod?
- Interjút adok egy magazinnak.
- Készülj fel, hogy sokat fognak kérdezgetni rólunk…meg Jonról és Roxanne-ről is.
- Tudom. – sóhajtottam – De majd valahogy kivágom magam, mint mindig.
- Hát persze, nagyon ügyes vagy. Szeretlek!
- Én is szeretlek! Jó éjszakát! Pénteken találkozunk.
- Már alig várom. Jó éjt! – felelte Nico, majd leraktuk a telefont.
A forró fürdőhöz már nem volt elég erőm, ezért csak átöltöztem, megmosakodtam, megmostam a fogam, majd mentem is lefeküdni. Egy percbe sem telt, és már aludtam is.
Július 20-a, kedd van, reggel 9 óra 5 perc. Az ágyamban fekszem és gondolkodom az elmúlt két nap történésein. Azon, hogy Nico mennyire hiányzik. Azon, hogy Natalia mennyire kedves volt. Azon, hogy Jon bevallotta, hogy még mindig szeret, azok után is, hogy az új csajával menőzött előttem. És persze azon is, amit Roxanne tett, és ez fájt a legjobban.
Nagy nehezen aztán kikeltem az ágyból, és a fürdő felé vettem az irányt.
Belenéztem a tükörbe, de nem azt a Kimberly-t láttam benne, akit még a múlt héten. A szerelemtől izzó lány helyett egy meggyötört és gondterhelt lány nézett vissza rám a tükörből. Nem hittem, hogy a sminkes, a fodrász és a stylist annyira át tudnak változtatni, hogy szép legyek a fotózásra.
Gyorsan lezuhanyoztam, felöltöztem, bepakoltam a táskámba és már indultam is a fotózás helyszínére.
Kb. 10 perc után egy elhagyatott gyárépülethez érkeztem. Mikor beléptem, láttam, hogy vagy 15 ember szorgoskodik. Építettek a díszletet, beállították a fényképezőt és a világítást. Meghatott, hogy ennyi ember dolgozik csak miattam.
- Végre, hogy itt vagy. Már mindenki rád vár. – jött oda hozzám Natalia – Siess gyorsan a stylisthoz!
- Neked is jó reggelt Natalia! – mosolyogtam.
- Aha, persze. Itt a kávéd, gyorsan idd meg. Tökéletesen kell kinézned.
- Ha te mondod. – vontam meg a vállam, majd Nat a stylisthoz kísért.
- Örvendek Miss Kyle! Kelly vagyok. Öröm lesz önnel dolgozni. – mondta kedvesen a kb. 25 éves lány.
- Én is nagyon örülök. De hívj csak nyugodtan Kimberlynek. – válaszoltam mosolyogva.
- Rendben. Akkor gyere Kimberly! – mosolygott ő is, majd odaadta a ruhát, amiben először fotóznak majd.
Miután felöltöztem, Natalia a sminkeshez, majd a fodrászhoz vezetett. Ezután pedig beállítottak a kamera elé. Vagy egy óráig fotóznak, és több száz képet csináltak.
Még rám adtak háromféle ruhát, és kb. este 10-ig fotóztak. Kimerültem mentem haza. Mikor beértem a házba, csak arra volt erőm, hogy levessem magam a kanapéra. Már majdnem elaludtam ülve, mikor megcsörrent a telefonom.
- Szia baby! – köszönt Nico, amikor felvettem.
- Szia! – köszöntem én is – Hogy vagy?
- Én jól. És te?
- Én is. Nemrég értem haza.
- Hol voltál?
- Egy fotózáson, reggel tíztől.
- Jaj, szegénykém. Akkor biztos nagyon kimerült vagy.
- Igen, az vagyok. Már csak arra vágyom, hogy vegyek egy forró fürdőt, és befeküdjek az ágyba.
- Megértelek.
- És te mit csináltál ma? – kérdeztem kíváncsian.
- A gyárban segítettem a fejlesztésekben. Most éppen a szállodában vagyok, és pakolászok. Holnap utazunk Hockenheimbe.
- Akkor te is sokat dolgoztál ma.
- Hát igen. – nevetett egy kicsit.
- Olyan jó lenne most átölelni téged, és egymás karjaiban elaludni. – álmodoztam.
- Tudom. Rossz, hogy egy fárasztó nap után nem lehetek veled. – felelte szomorúan – Amúgy sikerült beszélned Roxie-val?
- Hát igen. – mondtam gúnyosan.
- Mi történt? – kérdezte Nico értetlenül. Elmeséltem neki az egészet. – Úristen! Ez hihetetlen. Nem néztem volna ki belőle.
- Én se. Azt hittem, hogy a legjobb barátnőm. – mondtam szomorúan – De nagyot csalódtam benne.
- Tudom, és sajnálom. Rossz lehet most neked. De majd találsz új barátokat.
- Nem Roxie volt az egyetlen barátom, de ő volt a legközelebbi. Már a gimi óta ismerem. Szinte az első nap összebarátkoztunk, és azt hittem, hogy elválaszthatatlanok vagyunk. Elfogadtuk egymást olyannak, amilyen. Azt hittem, hogy ő az az ember, akire mindig számíthatok. – meséltem már szinte sírva.
- De itt vagyok neked én. – hallottam, hogy a szerelmem mosolyog – Tudom, hogy az embernek szüksége van a barátokra, de a szerelemre is. Majd túléled valahogy a dolgot. De tudd, hogy én mindig itt leszek neked. Ha bármi gondod van, nekem elmondhatod.
- Köszönöm Nico, ez nagyon kedves. – érzékenyültem el egy kicsit.
- Ez csak természetes! – vágta rá.
- Annyira örülök, hogy vagy nekem. – mosolyogtam – De most megyek aludni. Nagyon kimerültem, és holnap is dolgoznom kell.
- Mit kell csinálnod?
- Interjút adok egy magazinnak.
- Készülj fel, hogy sokat fognak kérdezgetni rólunk…meg Jonról és Roxanne-ről is.
- Tudom. – sóhajtottam – De majd valahogy kivágom magam, mint mindig.
- Hát persze, nagyon ügyes vagy. Szeretlek!
- Én is szeretlek! Jó éjszakát! Pénteken találkozunk.
- Már alig várom. Jó éjt! – felelte Nico, majd leraktuk a telefont.
A forró fürdőhöz már nem volt elég erőm, ezért csak átöltöztem, megmosakodtam, megmostam a fogam, majd mentem is lefeküdni. Egy percbe sem telt, és már aludtam is.
2010. július 26., hétfő
Nem kívánt álom - 27. rész
27. FEJEZET: KÍNOS BESZÉLGETÉSEK
- Szia! – köszönt a volt barátom, Jon.
- Szia! – válaszoltam vissza kissé értetlen fejet vágva.
- Bemehetek? – kérdezte pár másodperc múlva.
- Öhm…ja. –feleltem.
- Hogy vagy mostanában? – kérdezte, majd leült a kanapéra, mintha otthon érezné magát.
- Jól. De miért jöttél?
- Csak a közös házunkról akartam beszélni. Ha már szakítottunk, minek tartsuk fenn.
- Igazad van. Add el, és add a pénzt valami szervezetnek.
- Oké. – válaszolta, majd csöndben maradt egy ideig – Amúgy mi van a pasiddal?
- A pasim éppen Angliában van.
- Már megint? – kérdezte Jon gúnyosan.
- Igen, már megint! – vágtam rá kicsit idegesen – De nem mindegy neked, hogy hol van Nico?!
- Csak kérdeztem, nyugi Kim!
- Oké! Akarsz még valamit esetleg? – kérdeztem.
- Hiányzol. – válaszolta Jon halkan.
- Hogy mi? – kérdeztem értetlenül.
- Mióta nem vagy mellettem, az életem szar. Nem tudok nélküled élni Kimberly! Szeretlek! – válaszolta Jon őszintén.
- Jon, tudod, hogy én már Nicoval járok.
- Igen, de ezt nem tudom elviselni. Ha visszajössz hozzám, feleségül veszlek, vagy amit akarsz. Úgy érzem, hogy te vagy életem szerelme.
- Úristen! – ültem le a kanapéra – Jon, ezt most ne! Én tényleg szeretem Nicot.
- De nagyon hiányzol nekem. – mondta az exem halkan.
- Ez ellen semmit nem tudok semmit tenni! – pattantam fel – Már mást szeretek, és ezt meg kell értened. Majd boldog leszel Ana-val, vagy kivel.
- Ana nem érdekel! Engem csak te érdekelsz.
- Jon, jobb lenne, ha most elmennél.
- Ahogy akarod. – állt fel, és elindult az ajtó felé – De hívj, ha esetleg meggondoltad magad. Szia! – mondta, majd elment.
- Azt várhatod! – mondtam a csukott ajtónak, majd neki dőltem.
Még egy kicsit mindig álmos voltam, szóval inkább visszamentem aludni.
Fél 12-kor ébredtem fel végül. Az ágyban elgondolkodtam Jon vallomásán. Egyszer gúnyolódik rajta, utána meg könyörög, hogy fogadjam vissza… Ez nekem már túl sok!
Végül nagy nehezen kikászálódtam az ágyból. Lezuhanyoztam, megmostam a hajam, megfésülködtem, felöltöztem, majd lementem a nappaliba.
Nem volt aznapra semmi programom. Egy hirtelen ötlettől vezérelve fogtam magam, és átmentem Roxanne-hez.
Csöngettem, majd vártam, hogy valaki ajtót nyisson. Reménykedtem benne, hogy a barátnőm tényleg igazat mondott, és nincs a városban. De ez nem így történt.
- Ööö, szia Kim! – dadogott Roxanne, mikor meglátott.
- Szia Roxie! Ilyen hamar hazaértél? – kérdeztem kicsit gúnyosan.
- Hát az úgy volt, hogy…
- Roxanne! Ne kezdj el hazudozni! Magyarázatot akarok kapni pár dologra.
- Rendben. – sóhajtott az állítólagos barátnőm – Gyere be!
- Hallgatlak. – mondtam, majd leültem a kanapéra.
- Mit szeretnél tudni?
- Szerinted? Mi volt közted és az ex-pasim között?
- Semmi.
- Ne hazudj! – kezdtem el fenyegetőzni – Láttam a felvételt, ahogy egymást ölelgetitek. Nem veszem be, hogy nem történt köztetek semmi.
- Csak megvigasztaltam. – ült le mellém Roxie.
- Persze! – forgattam a szemeimet.
- Tudod, hogy nem hajtanék rá a legjobb barátnőm volt pasijára.
- Igen, de mikor megláttam azt a felvételt, egy világ omlott össze bennem.
- Megértelek. És sajnálom!
- Oké. De nem tudok újra megbízni benned könnyen. – mondtam kissé szomorúan.
- Tudom. – felelte Roxanne már majdnem sírva.
- Na most megyek! – álltam fel.
- Oké. – felelte Roxie, majd az ajtóhoz kísért.
- Akkor remélem, hogy nem lesz folytatása a dolognak. – mondtam – Tényleg a legjobb barátnőm vagy, és nem akarom, hogy egy olyan barom miatt veszekedjünk, mint Jon. Fontosabb vagy nekem egy pasinál. Régóta ismerlek, és nem is gondoltam arra, hogy mást is csináltál volna az exemmel.
- Csókolóztam Jonnal. – nyögte ki hirtelen Roxanne félve.
- Hogy mi? – kerekedtek el a szemeim.
- Sajnálom Kimberly! Nem tudom, mi történt velünk. Beszélgettünk, majd Jon egyszer csak megcsókolt. Hülye voltam, hogy nem kaptam el rögtön a fejem. Sajnálom Kim! – mentegetőzött Roxie.
- Én inkább azt sajnálom, hogy valaha is barátok voltunk. – mondtam dühösen, majd a kocsim felé vettem az irányt.
Kimberly felsője:
http://4.bp.blogspot.com/_7KjJdySKlM0/SLhJM5rKxYI/AAAAAAAAAzE/xNWMW8b3RBk/s1600-h/0352_5686_100%255B1%255D.jpg
nadrágja:
http://3.bp.blogspot.com/_7KjJdySKlM0/SLhI4zHBzyI/AAAAAAAAAy8/i0-zwI1Wveg/s1600-h/teal%2Bhotpants.jpg
cipője:
http://bp2.blogger.com/_7KjJdySKlM0/SHyNdVaPuCI/AAAAAAAAAlM/G0FC4iY3PMQ/s1600-h/hgudh.jpg
- Szia! – köszönt a volt barátom, Jon.
- Szia! – válaszoltam vissza kissé értetlen fejet vágva.
- Bemehetek? – kérdezte pár másodperc múlva.
- Öhm…ja. –feleltem.
- Hogy vagy mostanában? – kérdezte, majd leült a kanapéra, mintha otthon érezné magát.
- Jól. De miért jöttél?
- Csak a közös házunkról akartam beszélni. Ha már szakítottunk, minek tartsuk fenn.
- Igazad van. Add el, és add a pénzt valami szervezetnek.
- Oké. – válaszolta, majd csöndben maradt egy ideig – Amúgy mi van a pasiddal?
- A pasim éppen Angliában van.
- Már megint? – kérdezte Jon gúnyosan.
- Igen, már megint! – vágtam rá kicsit idegesen – De nem mindegy neked, hogy hol van Nico?!
- Csak kérdeztem, nyugi Kim!
- Oké! Akarsz még valamit esetleg? – kérdeztem.
- Hiányzol. – válaszolta Jon halkan.
- Hogy mi? – kérdeztem értetlenül.
- Mióta nem vagy mellettem, az életem szar. Nem tudok nélküled élni Kimberly! Szeretlek! – válaszolta Jon őszintén.
- Jon, tudod, hogy én már Nicoval járok.
- Igen, de ezt nem tudom elviselni. Ha visszajössz hozzám, feleségül veszlek, vagy amit akarsz. Úgy érzem, hogy te vagy életem szerelme.
- Úristen! – ültem le a kanapéra – Jon, ezt most ne! Én tényleg szeretem Nicot.
- De nagyon hiányzol nekem. – mondta az exem halkan.
- Ez ellen semmit nem tudok semmit tenni! – pattantam fel – Már mást szeretek, és ezt meg kell értened. Majd boldog leszel Ana-val, vagy kivel.
- Ana nem érdekel! Engem csak te érdekelsz.
- Jon, jobb lenne, ha most elmennél.
- Ahogy akarod. – állt fel, és elindult az ajtó felé – De hívj, ha esetleg meggondoltad magad. Szia! – mondta, majd elment.
- Azt várhatod! – mondtam a csukott ajtónak, majd neki dőltem.
Még egy kicsit mindig álmos voltam, szóval inkább visszamentem aludni.
Fél 12-kor ébredtem fel végül. Az ágyban elgondolkodtam Jon vallomásán. Egyszer gúnyolódik rajta, utána meg könyörög, hogy fogadjam vissza… Ez nekem már túl sok!
Végül nagy nehezen kikászálódtam az ágyból. Lezuhanyoztam, megmostam a hajam, megfésülködtem, felöltöztem, majd lementem a nappaliba.
Nem volt aznapra semmi programom. Egy hirtelen ötlettől vezérelve fogtam magam, és átmentem Roxanne-hez.
Csöngettem, majd vártam, hogy valaki ajtót nyisson. Reménykedtem benne, hogy a barátnőm tényleg igazat mondott, és nincs a városban. De ez nem így történt.
- Ööö, szia Kim! – dadogott Roxanne, mikor meglátott.
- Szia Roxie! Ilyen hamar hazaértél? – kérdeztem kicsit gúnyosan.
- Hát az úgy volt, hogy…
- Roxanne! Ne kezdj el hazudozni! Magyarázatot akarok kapni pár dologra.
- Rendben. – sóhajtott az állítólagos barátnőm – Gyere be!
- Hallgatlak. – mondtam, majd leültem a kanapéra.
- Mit szeretnél tudni?
- Szerinted? Mi volt közted és az ex-pasim között?
- Semmi.
- Ne hazudj! – kezdtem el fenyegetőzni – Láttam a felvételt, ahogy egymást ölelgetitek. Nem veszem be, hogy nem történt köztetek semmi.
- Csak megvigasztaltam. – ült le mellém Roxie.
- Persze! – forgattam a szemeimet.
- Tudod, hogy nem hajtanék rá a legjobb barátnőm volt pasijára.
- Igen, de mikor megláttam azt a felvételt, egy világ omlott össze bennem.
- Megértelek. És sajnálom!
- Oké. De nem tudok újra megbízni benned könnyen. – mondtam kissé szomorúan.
- Tudom. – felelte Roxanne már majdnem sírva.
- Na most megyek! – álltam fel.
- Oké. – felelte Roxie, majd az ajtóhoz kísért.
- Akkor remélem, hogy nem lesz folytatása a dolognak. – mondtam – Tényleg a legjobb barátnőm vagy, és nem akarom, hogy egy olyan barom miatt veszekedjünk, mint Jon. Fontosabb vagy nekem egy pasinál. Régóta ismerlek, és nem is gondoltam arra, hogy mást is csináltál volna az exemmel.
- Csókolóztam Jonnal. – nyögte ki hirtelen Roxanne félve.
- Hogy mi? – kerekedtek el a szemeim.
- Sajnálom Kimberly! Nem tudom, mi történt velünk. Beszélgettünk, majd Jon egyszer csak megcsókolt. Hülye voltam, hogy nem kaptam el rögtön a fejem. Sajnálom Kim! – mentegetőzött Roxie.
- Én inkább azt sajnálom, hogy valaha is barátok voltunk. – mondtam dühösen, majd a kocsim felé vettem az irányt.
Kimberly felsője:
http://4.bp.blogspot.com/_7KjJdySKlM0/SLhJM5rKxYI/AAAAAAAAAzE/xNWMW8b3RBk/s1600-h/0352_5686_100%255B1%255D.jpg
nadrágja:
http://3.bp.blogspot.com/_7KjJdySKlM0/SLhI4zHBzyI/AAAAAAAAAy8/i0-zwI1Wveg/s1600-h/teal%2Bhotpants.jpg
cipője:
http://bp2.blogger.com/_7KjJdySKlM0/SHyNdVaPuCI/AAAAAAAAAlM/G0FC4iY3PMQ/s1600-h/hgudh.jpg
2010. július 25., vasárnap
Nem kívánt álom - 26. rész
26. FEJEZET: MAGÁNY
Megnéztem az üzeneteimet. Kaptam egyet Nicotól:
„Szia baby! Felszállt a gép, minden oké. Próbálok aludni, de nem megy. Remélem veled is minden oké. Ne szomorkodj, hamarosan találkozunk. Szeretlek!”
Jött egy Nataliától is:
„Szia Kim! Kitartás! Nem akarok bunkónak tűnni, de ne felejtsd el a keddi fotózást. Puszi”
Egy apától:
„Beszélnünk kell Kimberly! A veszekedésről és másról is. Majd átmegyek valamelyik nap.”
És végre Roxie is írt:
„Szia Kim! Bocsi, hogy nem vettem fel a telefont és, hogy nem válaszoltam, de nem vagyok a városban. Ha hazaértem, átmegyek hozzád! Puszi”
Örültem, hogy Nico írt, válaszoltam is neki. Natalia üzenetén nem lepődtem meg. Nem tudom, apa mit akarhat, de jó lenne újra beszélni a szüleimmel.
De Roxie-nak valahogy nem hittem. Este átmentem hozzá, másnap meg már nem volt a városban… Nem is említette, hogy elutazik. Lehet, hogy csak próbálja összeszedni magát a beszélgetésünkre…
Próbáltam elterelni a gondolataimat Nico hiányáról, ezért elmentem vásárolni. A szomorúságra nálam a vásárlás a gyógyír!
Sokat elkölthettem délután, de nem érdekelt. Úgy gondoltam, hogy ha sok pénzem van, akkor arra költök, amire akarok.
Este inkább egyedül maradtam otthon. Filmeztem, közben válaszoltam egy-két rajongói e-mailre, és csaptam egy egyszemélyes wellnesspartyt.
Kb. éjfélkor aztán megcsörrent a telefonom. A kijelző Nico nevét mutatta.
- Szia szívem! – szóltam bele boldogan a telefonba – Hogy vagy? Hogy utaztál? A szállodában vagy? Amúgy egyáltalán melyik városban vagy? – zúdítottam a kérdéseket a szerelmemre.
- Szia Kim! Nyugi, egyszerre csak egy kérdést! – nevetett Nico.
- Ja, bocsi. – nevettem el én is magam – Akkor legyen az, hogy hogy utaztál?
- Minden rendben volt. Még aludni is tudtam egy kicsit. Amúgy Angliában vagyok a Mercedes gyárában. Szerdán utazom Németországba, a verseny helyszínére.
- Aha, értem.
- És mi van veled? Ugye nem sírtál?
- Persze, hogy sírtam Nico. De vásárolgattam egy kicsit, és szerencsére már nincs olyan rossz kedvem. De ha ma este lefekszem aludni, akkor az lesz, mert nem fekszel mellettem az ágyban. - szomorodtam el.
- Tudod, hogy legszívesebben ott lennék az ágyadban.
- Tudom, de ez most nem lehetséges.
- Sajnos. De majd pénteken! Amúgy sikerült elérned Roxanne-t?
- Igen, végre válaszolt! Vagyis csak egy sms-t írt. – tettem hozzá unottan.
- Tényleg? Ez már haladás! Mit írt?
- Azt, hogy nincs a városban, és majd átjön hozzám, ha hazajött. De szerintem hazudik! Tegnapelőtt 7-kor, mikor átmentem hozzá, még otthon volt.
- Nem is említette, hogy elutazik?
- Nem! – vágtam rá – Pedig mindent megbeszélünk egymással! Ezért gondolom azt, hogy csak azért mondta azt, hogy nincs a városban, hogy ne kelljen beszélnünk.
- De előbb-utóbb úgy is kell. Nem mondhatja azt örökké, hogy nincs a városban.
- Tudom, de lehet, hogy csak össze akarja szedni magát.
- Vagy ki akarja találni, hogy mit hazudjon.
- Az is lehet. – sóhajtottam – De miért lett ez a barátságunkból? Ez is Jon miatt van.
- A pasik nem szeretik, ha felültetik őket. Az én véleményem még mindig az, hogy Jon áll a dolog mögött. Persze tudom, hogy Roxie is hibás, de lehet, hogy csak beleesett Jon csapdájába.
- Nem tudom, remélem, hogy igazad van. Nem akarom, hogy rámenjen a barátságom, de ha igaz, hogy volt köztük valami, még ha csak Jon bosszúja is volt, akkor sem tudok többet megbízni Roxie-ban. Legalábbis még hosszú ideig nem. Főleg így, hogy arra sem képes, hogy odaálljon elém, és vállalja a felelőséget a tetteiért.
- Megértelek.
Ezután kb. hajnali 2-ig beszélgettünk, majd elmentünk aludni. Niconak másnap a gyárba kellett mennie, hogy egyeztessen a mérnökeivel a fejlesztésekkel kapcsolatban.
Nagy nehezen sikerült elaludnom. Másnap reggel 7-kor a csöngőre ébredtem. Fogalmam sem volt, hogy ki lehet az. Felvettem a köntösömet, mivel amúgy csak egy top és egy bugyi volt rajtam. Kómásan, kócos hajjal lementem, és kinyitottam az ajtót.
Kicsit leblokkoltam, mikor megláttam, hogy ki állt az ajtó előtt…
Megnéztem az üzeneteimet. Kaptam egyet Nicotól:
„Szia baby! Felszállt a gép, minden oké. Próbálok aludni, de nem megy. Remélem veled is minden oké. Ne szomorkodj, hamarosan találkozunk. Szeretlek!”
Jött egy Nataliától is:
„Szia Kim! Kitartás! Nem akarok bunkónak tűnni, de ne felejtsd el a keddi fotózást. Puszi”
Egy apától:
„Beszélnünk kell Kimberly! A veszekedésről és másról is. Majd átmegyek valamelyik nap.”
És végre Roxie is írt:
„Szia Kim! Bocsi, hogy nem vettem fel a telefont és, hogy nem válaszoltam, de nem vagyok a városban. Ha hazaértem, átmegyek hozzád! Puszi”
Örültem, hogy Nico írt, válaszoltam is neki. Natalia üzenetén nem lepődtem meg. Nem tudom, apa mit akarhat, de jó lenne újra beszélni a szüleimmel.
De Roxie-nak valahogy nem hittem. Este átmentem hozzá, másnap meg már nem volt a városban… Nem is említette, hogy elutazik. Lehet, hogy csak próbálja összeszedni magát a beszélgetésünkre…
Próbáltam elterelni a gondolataimat Nico hiányáról, ezért elmentem vásárolni. A szomorúságra nálam a vásárlás a gyógyír!
Sokat elkölthettem délután, de nem érdekelt. Úgy gondoltam, hogy ha sok pénzem van, akkor arra költök, amire akarok.
Este inkább egyedül maradtam otthon. Filmeztem, közben válaszoltam egy-két rajongói e-mailre, és csaptam egy egyszemélyes wellnesspartyt.
Kb. éjfélkor aztán megcsörrent a telefonom. A kijelző Nico nevét mutatta.
- Szia szívem! – szóltam bele boldogan a telefonba – Hogy vagy? Hogy utaztál? A szállodában vagy? Amúgy egyáltalán melyik városban vagy? – zúdítottam a kérdéseket a szerelmemre.
- Szia Kim! Nyugi, egyszerre csak egy kérdést! – nevetett Nico.
- Ja, bocsi. – nevettem el én is magam – Akkor legyen az, hogy hogy utaztál?
- Minden rendben volt. Még aludni is tudtam egy kicsit. Amúgy Angliában vagyok a Mercedes gyárában. Szerdán utazom Németországba, a verseny helyszínére.
- Aha, értem.
- És mi van veled? Ugye nem sírtál?
- Persze, hogy sírtam Nico. De vásárolgattam egy kicsit, és szerencsére már nincs olyan rossz kedvem. De ha ma este lefekszem aludni, akkor az lesz, mert nem fekszel mellettem az ágyban. - szomorodtam el.
- Tudod, hogy legszívesebben ott lennék az ágyadban.
- Tudom, de ez most nem lehetséges.
- Sajnos. De majd pénteken! Amúgy sikerült elérned Roxanne-t?
- Igen, végre válaszolt! Vagyis csak egy sms-t írt. – tettem hozzá unottan.
- Tényleg? Ez már haladás! Mit írt?
- Azt, hogy nincs a városban, és majd átjön hozzám, ha hazajött. De szerintem hazudik! Tegnapelőtt 7-kor, mikor átmentem hozzá, még otthon volt.
- Nem is említette, hogy elutazik?
- Nem! – vágtam rá – Pedig mindent megbeszélünk egymással! Ezért gondolom azt, hogy csak azért mondta azt, hogy nincs a városban, hogy ne kelljen beszélnünk.
- De előbb-utóbb úgy is kell. Nem mondhatja azt örökké, hogy nincs a városban.
- Tudom, de lehet, hogy csak össze akarja szedni magát.
- Vagy ki akarja találni, hogy mit hazudjon.
- Az is lehet. – sóhajtottam – De miért lett ez a barátságunkból? Ez is Jon miatt van.
- A pasik nem szeretik, ha felültetik őket. Az én véleményem még mindig az, hogy Jon áll a dolog mögött. Persze tudom, hogy Roxie is hibás, de lehet, hogy csak beleesett Jon csapdájába.
- Nem tudom, remélem, hogy igazad van. Nem akarom, hogy rámenjen a barátságom, de ha igaz, hogy volt köztük valami, még ha csak Jon bosszúja is volt, akkor sem tudok többet megbízni Roxie-ban. Legalábbis még hosszú ideig nem. Főleg így, hogy arra sem képes, hogy odaálljon elém, és vállalja a felelőséget a tetteiért.
- Megértelek.
Ezután kb. hajnali 2-ig beszélgettünk, majd elmentünk aludni. Niconak másnap a gyárba kellett mennie, hogy egyeztessen a mérnökeivel a fejlesztésekkel kapcsolatban.
Nagy nehezen sikerült elaludnom. Másnap reggel 7-kor a csöngőre ébredtem. Fogalmam sem volt, hogy ki lehet az. Felvettem a köntösömet, mivel amúgy csak egy top és egy bugyi volt rajtam. Kómásan, kócos hajjal lementem, és kinyitottam az ajtót.
Kicsit leblokkoltam, mikor megláttam, hogy ki állt az ajtó előtt…
2010. július 24., szombat
Nem kívánt álom - 25. rész
25. FEJEZET: EGYÜTT ÉRZÉS
Reggel későn keltem. Végre sikerült kialudnom az előző napok fáradalmait.
Lementem a nappaliba, ahol Nico már szorgosan pakolászott.
- Jó reggelt! – köszöntem ásítva.
- Jó reggelt szívem! – jött oda hozzám, és megcsókolt.
- Mikor kell indulnod? – kérdeztem szomorúan.
- Három óra múlva indul a gépem. Szóval sietnem kell a pakolással.
- Oké. Kiviszlek a reptérre.
- Köszi. – mondta Nico mosolyogva.
- Nincs mit. Megyek, felöltözöm.
- Felőlem így is jöhetsz. – mondta vigyorogva a párom – Bár megbámulna a többi pasi, szóval inkább gyorsan öltözz fel!
- Ahogy szeretnéd. – mondtam, majd kapott egy puszit.
Gyorsan felöltöztem, megfésülködtem, összefogtam a hajam és kisminkeltem magam. Mire kész lettem, Nico már lent várt a nappaliban a bőröndjeivel együtt.
- Indulhatunk? – kérdezte a szerelmem az ajtóban állva.
- Máris el akarsz menni? Nem érezted jól magad talán? – kérdeztem szomorúan.
- Tudod, hogy nem erről van szó! – nyugtatott meg rögtön – Legszívesebben itt maradnék örökre. De dolgoznia is kell valakinek! – tette hozzá mosolyogva.
- Mintha én nem dolgoznék! – tetettem a felháborodottat.
- Jaj, szívem, tudod, hogy nem úgy értettem. – simogatta meg az arcom Nico.
- Tudom. – feleltem, majd megcsókoltam.
Nico kivitte a kocsihoz a bőröndöket és bepakolta őket. Elindultunk a reptérre, és kb. negyed óra múlva oda is értünk. Nico becsekkolt, én pedig elkísértem a kapuig.
- Ígérd meg, hogy nagyon fogsz magadra vigyázni. – mondta komolyan, mikor eljött a búcsúzkodás ideje – Pár nap múlva látjuk egymást, és addig se legyél szomorú.
- Hogy ne legyek szomorú? – mondtam, majd az arcomon legördült egy könnycsepp – Öt napot kell egymás nélkül töltenünk, mert én csak pénteken tudok elutazni Németországba.
- Kibírjuk azt az öt napot! Ez is csak erősebbé teszi a kapcsolatunkat. – törölte le Nico az arcomról a könnycseppet.
- Remélem. De nagyon fogsz hiányozni!
- Te is nekem! Minden nap hívni foglak! Szeretlek! – ölelt meg.
- Én is szeretlek! – feleltem, majd hosszú csókban forrtunk össze.
Nico elindult a várakozóba, és egy perc múlva már el is tűnt a szemem elől. Még pár percig álltam. Talán abban reménykedtem, hogy visszajön. Tudtam, hogy csak pár napot kell egymás nélkül töltenünk, de nekem már ez is túl sok volt.
Szomorúan mentem a kocsimhoz, és vezettem haza. Ahogy beléptem a házba, kitört belőlem a sírás. Már nem tudtam, és nem is akartam visszatartani. Levetettem magam a kanapéra, és szabadjára engedtem a könnyeimet.
Pár perc múlva csöngettek. Próbáltam normális állapotba hozni a fejem, és kinyitottam az ajtót. A menedzserem, Natalia jött hozzám.
- Szia Kimberly! Lesz egy kis munkád a jövő héten. – jött be rögtön, és sorolta volna a dolgaimat, de észrevette, hogy szomorú vagyok – Minden rendben van?
- Nem, Nico elment. – feleltem szinte már sírva.
- Máris szakítottatok? – kérdezte Natalia ledöbbenve.
- Nem, dehogyis. Csak neki is dolgoznia kell. Pénteken találkozunk ismét. Viszont nem tudom, hogy fogom kibírni a következő öt napot nélküle.
- Majd munkával! – vágta rá a menedzserem.
- Persze, neked csak a munka számít. – forgattam a szemeimet.
- Kim! A munka tényleg el tudja terelni a gondolataidat Nicoról.
- Mondjuk ebben igazad van. Na ne kímélj, mi a dolgom.
- Kedden lesz egy fotózásod. Szerdán interjút kell adnod egy magazinnak, csütörtökön pedig egy gálára vagy hivatalos. Péntekre és a hétvégére is lett volna munkád, de gondolom mész a Német Nagydíjra.
- Igen, megyek.
- Akkor azokat lemondom.
- Ez kedves tőled. –csodálkoztam el egy kicsit – Régen soha nem csináltál ilyet.
- Igen, de tudom, min mész most keresztül. Meg amúgy sem tilthatom meg neked, hogy Németországba utazz a pasidhoz. – mosolygott Nat.
- Köszönöm. – mondtam, majd átöleltem – Amúgy honnan tudod, hogy min megyek keresztül?
- Nekem is volt egyszer egy ilyen kapcsolatom. Néhány évvel ezelőtt egy személyi asszisztenssel jártam. A főnöke miatt be kellett utaznia az egész világot. Volt olyan, hogy azt hittük, hogy végre együtt tölthetünk pár napot, de rögtön az első napon felhívta a főnöke, hogy utazzon utána Ausztráliába, mert szüksége van rá. A szerelmünk ment rá a munkájára. – mesélte Natalia, és közben majdnem elsírta magát.
- Sajnálom. – feleltem együtt érzően, és megöleltem.
- Köszönöm. De most megyek. Csak még annyit, hogy kedden reggel 10-kor legyél ezen a címen! – adott át egy papírt – Itt lesz a fotózás.
- Oké.
- Na akkor szia! – mondta, majd el is ment.
Bezártam mögötte az ajtót, és a telefonomhoz mentem.
Kimberly ruhája, táskája és cipője:
http://2.bp.blogspot.com/_7KjJdySKlM0/TCxq25qwe8I/AAAAAAAACmg/2DrOVa5MeZ0/s1600/111002_565.jpg
Reggel későn keltem. Végre sikerült kialudnom az előző napok fáradalmait.
Lementem a nappaliba, ahol Nico már szorgosan pakolászott.
- Jó reggelt! – köszöntem ásítva.
- Jó reggelt szívem! – jött oda hozzám, és megcsókolt.
- Mikor kell indulnod? – kérdeztem szomorúan.
- Három óra múlva indul a gépem. Szóval sietnem kell a pakolással.
- Oké. Kiviszlek a reptérre.
- Köszi. – mondta Nico mosolyogva.
- Nincs mit. Megyek, felöltözöm.
- Felőlem így is jöhetsz. – mondta vigyorogva a párom – Bár megbámulna a többi pasi, szóval inkább gyorsan öltözz fel!
- Ahogy szeretnéd. – mondtam, majd kapott egy puszit.
Gyorsan felöltöztem, megfésülködtem, összefogtam a hajam és kisminkeltem magam. Mire kész lettem, Nico már lent várt a nappaliban a bőröndjeivel együtt.
- Indulhatunk? – kérdezte a szerelmem az ajtóban állva.
- Máris el akarsz menni? Nem érezted jól magad talán? – kérdeztem szomorúan.
- Tudod, hogy nem erről van szó! – nyugtatott meg rögtön – Legszívesebben itt maradnék örökre. De dolgoznia is kell valakinek! – tette hozzá mosolyogva.
- Mintha én nem dolgoznék! – tetettem a felháborodottat.
- Jaj, szívem, tudod, hogy nem úgy értettem. – simogatta meg az arcom Nico.
- Tudom. – feleltem, majd megcsókoltam.
Nico kivitte a kocsihoz a bőröndöket és bepakolta őket. Elindultunk a reptérre, és kb. negyed óra múlva oda is értünk. Nico becsekkolt, én pedig elkísértem a kapuig.
- Ígérd meg, hogy nagyon fogsz magadra vigyázni. – mondta komolyan, mikor eljött a búcsúzkodás ideje – Pár nap múlva látjuk egymást, és addig se legyél szomorú.
- Hogy ne legyek szomorú? – mondtam, majd az arcomon legördült egy könnycsepp – Öt napot kell egymás nélkül töltenünk, mert én csak pénteken tudok elutazni Németországba.
- Kibírjuk azt az öt napot! Ez is csak erősebbé teszi a kapcsolatunkat. – törölte le Nico az arcomról a könnycseppet.
- Remélem. De nagyon fogsz hiányozni!
- Te is nekem! Minden nap hívni foglak! Szeretlek! – ölelt meg.
- Én is szeretlek! – feleltem, majd hosszú csókban forrtunk össze.
Nico elindult a várakozóba, és egy perc múlva már el is tűnt a szemem elől. Még pár percig álltam. Talán abban reménykedtem, hogy visszajön. Tudtam, hogy csak pár napot kell egymás nélkül töltenünk, de nekem már ez is túl sok volt.
Szomorúan mentem a kocsimhoz, és vezettem haza. Ahogy beléptem a házba, kitört belőlem a sírás. Már nem tudtam, és nem is akartam visszatartani. Levetettem magam a kanapéra, és szabadjára engedtem a könnyeimet.
Pár perc múlva csöngettek. Próbáltam normális állapotba hozni a fejem, és kinyitottam az ajtót. A menedzserem, Natalia jött hozzám.
- Szia Kimberly! Lesz egy kis munkád a jövő héten. – jött be rögtön, és sorolta volna a dolgaimat, de észrevette, hogy szomorú vagyok – Minden rendben van?
- Nem, Nico elment. – feleltem szinte már sírva.
- Máris szakítottatok? – kérdezte Natalia ledöbbenve.
- Nem, dehogyis. Csak neki is dolgoznia kell. Pénteken találkozunk ismét. Viszont nem tudom, hogy fogom kibírni a következő öt napot nélküle.
- Majd munkával! – vágta rá a menedzserem.
- Persze, neked csak a munka számít. – forgattam a szemeimet.
- Kim! A munka tényleg el tudja terelni a gondolataidat Nicoról.
- Mondjuk ebben igazad van. Na ne kímélj, mi a dolgom.
- Kedden lesz egy fotózásod. Szerdán interjút kell adnod egy magazinnak, csütörtökön pedig egy gálára vagy hivatalos. Péntekre és a hétvégére is lett volna munkád, de gondolom mész a Német Nagydíjra.
- Igen, megyek.
- Akkor azokat lemondom.
- Ez kedves tőled. –csodálkoztam el egy kicsit – Régen soha nem csináltál ilyet.
- Igen, de tudom, min mész most keresztül. Meg amúgy sem tilthatom meg neked, hogy Németországba utazz a pasidhoz. – mosolygott Nat.
- Köszönöm. – mondtam, majd átöleltem – Amúgy honnan tudod, hogy min megyek keresztül?
- Nekem is volt egyszer egy ilyen kapcsolatom. Néhány évvel ezelőtt egy személyi asszisztenssel jártam. A főnöke miatt be kellett utaznia az egész világot. Volt olyan, hogy azt hittük, hogy végre együtt tölthetünk pár napot, de rögtön az első napon felhívta a főnöke, hogy utazzon utána Ausztráliába, mert szüksége van rá. A szerelmünk ment rá a munkájára. – mesélte Natalia, és közben majdnem elsírta magát.
- Sajnálom. – feleltem együtt érzően, és megöleltem.
- Köszönöm. De most megyek. Csak még annyit, hogy kedden reggel 10-kor legyél ezen a címen! – adott át egy papírt – Itt lesz a fotózás.
- Oké.
- Na akkor szia! – mondta, majd el is ment.
Bezártam mögötte az ajtót, és a telefonomhoz mentem.
Kimberly ruhája, táskája és cipője:
http://2.bp.blogspot.com/_7KjJdySKlM0/TCxq25qwe8I/AAAAAAAACmg/2DrOVa5MeZ0/s1600/111002_565.jpg
2010. július 23., péntek
Nem kívánt álom - 24. rész
24. FEJEZET: AZ UTOLSÓ KÖZÖS NAP
- Roxie ráhajtott Jonra! – mondtam már szinte sírva.
- Ezt honnan veszed? – kérdezte Nico, miközben leült mellém.
- Láttam a tv-ben, és Roxie olyan furcsán viselkedett az elmúlt napokban. Biztos ez állt a dolog mögött.
- Nem lehet, hogy csak félreértesz valamit?
- Nico, ezt nem lehet félreérteni! A saját szememmel láttam, hogy ölelkezik az exemmel. Mi más lehetne rá a magyarázat? – kiabáltam hisztisen.
- Oké, nyugi!
- Bocsi szívem! – öleltem meg – Csak nem gondoltam, hogy képes ilyenre a barátnőm.
- Megértelek. Az lenne a legjobb, ha leülnétek, és megbeszélnétek a dolgot. – mondta Nico komolyan.
- Tudom. Majd átmegyek hozzá.
- Rendben, de most aludjunk. – mondta Nico, majd bebújt a takaró alá.
- Oké. – feleltem, majd én is ugyanezt tettem.
Éjszaka alig aludtam néhány órát. Sok minden kavargott a fejemben; a szüleim, Roxanne, az, hogy Nico hamarosan elmegy.
Végül reggel 8-kor elegem lett, és felkeltem.
Lementem a nappaliba a telefonommal együtt, és megnéztem az üzeneteimet. Volt két nem-fogadott hívásom apától, egy Jontól, egy pedig Nataliától.
Nem tudtam, Jon miért hívott, de jelenleg van jobb dolgom is, mint az idióta exemmel foglalkozni.
Ismét Roxanne számát tárcsáztam, de persze megint nem vette fel. Így hagytam neki még egy üzenetet:
- Szia Roxanne! Remélem hallottad a tegnapi üzenetem. Tényleg beszélnünk kell! Hiába próbálsz megszakítani velem minden kapcsolatot, előbb-utóbb úgy is rád találok. Éjszaka nem tudtam aludni miattad, szóval hívj minél hamarabb!
Hagytam még neki az elkövetkezendő pár órában jó pár üzenetet. Reméltem, hogy egyszer csak visszahív.
- Jó reggelt szívem! – jött le végül Nico 11-kor.
- Szia baby! Jól aludtál? – kérdeztem tőle kedvesen, és adtam neki egy csókot.
- Melletted? Persze! – vágta rá vigyorogva.
- Mit kérsz reggelire? – kérdeztem, majd kinyitottam a hűtőt. Még mindig nem volt benne semmi.
- Téged! – mondta, majd átölelt hátulról, és elkezdte csókolgatni a nyakam.
- Be kéne vásárolni. – szólaltam meg egyszerűen, majd kibújtam az öleléséből. Mindig is szerettem húzni a pasik agyát.
- Majd bevásárolunk később! – vágta rá a szerelmem.
- De én már éhes vagyok, és szeretnék valamit enni.
Ezzel elindultam az emeletre, hogy átöltözzek. Bő félórányi készülődés után, visszamentem a nappaliba. Nico már felöltözve ült a kanapén.
- Ugye tudod, hogy most megsértődtem? – mondta Nico durcisan, de kissé mosolyogva.
- Jaj, szegénykém! – simogattam meg az arát – Majd este kiengesztellek!
- Remélem is. – mondta, majd megcsókolt.
- Na eddig tartott a nagy sértődöttség? – mosolyogtam.
- Neked nem lehet ellenállni! – felelte, majd ismét megcsókolt.
Ezután elmentünk az egyik közeli boltba vásárolni. Vettünk kaját, és mindent, amire szükségünk lehet.
Délután megmutattam Niconak Los Angelest. Ebédeltünk egy étteremben, sétálgattunk a parton, majd hazamentünk.
Este összedobtam valami vacsit, persze nem kell túl jóra számítani, hiszen az ÉN főzőtudományomról van szó. De Niconak legalább ízlett.
- Beszéltél már Roxanne-nel? – kérdezte vacsora után.
- Hívtam, hagytam neki üzenetet, de nem reagált. – sóhajtottam – Majd átmegyek hozzá holnap.
- Oké. Bár én nem tudom elképzelni róla, hogy ilyet tenne.
- Én sem! Azt hittem, hogy a legjobb barátnőm és, hogy soha nem ártana nekem. Azért is nehéz elképzelni ezt róla, mert Jonnal mindig is utálták egymást. Már az első találkozásukkor látszott, hogy nem fognak kijönni.
- Arra gondoltál már, hogy talán Jon hajtott Roxie-ra?
- Jon? Ő még jobban utálta Roxie-t, mint Roxie őt. – nevettem egy kicsit.
- De előtte dobták. Lehet, hogy így akart bosszút állni rajtad. Ha már szakítottál vele, akkor tönkreteszi az egyik legerősebb barátságodat.
- Ha ez is volt Jon terve, akkor sem kellett volna Roxanne-nek foglalkoznia vele. De már nagyon szeretném tudni, hogy mi is történt pontosan.
- Megértelek. De most ne törődj a problémáiddal, foglalkozz inkább velem. – csókolt meg Nico.
- Jó ötlet. – feleltem, majd a kezeimet a nyaka köré fontam.
Nico felkapott, és a hálóba vitt. Méltóképpen töltöttük el az utolsó közös esténket.
Kimberly ruhája, cipője, és karkötője:
http://3.bp.blogspot.com/_7KjJdySKlM0/SIh6DcSfJ_I/AAAAAAAAAqM/ZUhNd2N0UcA/s400/topshop%2Bruha,%2Bhermes%2Bkark%C3%B6t%C5%91,%2Bc%2Bloubutin%2Bcip%C5%91.jpg
- Roxie ráhajtott Jonra! – mondtam már szinte sírva.
- Ezt honnan veszed? – kérdezte Nico, miközben leült mellém.
- Láttam a tv-ben, és Roxie olyan furcsán viselkedett az elmúlt napokban. Biztos ez állt a dolog mögött.
- Nem lehet, hogy csak félreértesz valamit?
- Nico, ezt nem lehet félreérteni! A saját szememmel láttam, hogy ölelkezik az exemmel. Mi más lehetne rá a magyarázat? – kiabáltam hisztisen.
- Oké, nyugi!
- Bocsi szívem! – öleltem meg – Csak nem gondoltam, hogy képes ilyenre a barátnőm.
- Megértelek. Az lenne a legjobb, ha leülnétek, és megbeszélnétek a dolgot. – mondta Nico komolyan.
- Tudom. Majd átmegyek hozzá.
- Rendben, de most aludjunk. – mondta Nico, majd bebújt a takaró alá.
- Oké. – feleltem, majd én is ugyanezt tettem.
Éjszaka alig aludtam néhány órát. Sok minden kavargott a fejemben; a szüleim, Roxanne, az, hogy Nico hamarosan elmegy.
Végül reggel 8-kor elegem lett, és felkeltem.
Lementem a nappaliba a telefonommal együtt, és megnéztem az üzeneteimet. Volt két nem-fogadott hívásom apától, egy Jontól, egy pedig Nataliától.
Nem tudtam, Jon miért hívott, de jelenleg van jobb dolgom is, mint az idióta exemmel foglalkozni.
Ismét Roxanne számát tárcsáztam, de persze megint nem vette fel. Így hagytam neki még egy üzenetet:
- Szia Roxanne! Remélem hallottad a tegnapi üzenetem. Tényleg beszélnünk kell! Hiába próbálsz megszakítani velem minden kapcsolatot, előbb-utóbb úgy is rád találok. Éjszaka nem tudtam aludni miattad, szóval hívj minél hamarabb!
Hagytam még neki az elkövetkezendő pár órában jó pár üzenetet. Reméltem, hogy egyszer csak visszahív.
- Jó reggelt szívem! – jött le végül Nico 11-kor.
- Szia baby! Jól aludtál? – kérdeztem tőle kedvesen, és adtam neki egy csókot.
- Melletted? Persze! – vágta rá vigyorogva.
- Mit kérsz reggelire? – kérdeztem, majd kinyitottam a hűtőt. Még mindig nem volt benne semmi.
- Téged! – mondta, majd átölelt hátulról, és elkezdte csókolgatni a nyakam.
- Be kéne vásárolni. – szólaltam meg egyszerűen, majd kibújtam az öleléséből. Mindig is szerettem húzni a pasik agyát.
- Majd bevásárolunk később! – vágta rá a szerelmem.
- De én már éhes vagyok, és szeretnék valamit enni.
Ezzel elindultam az emeletre, hogy átöltözzek. Bő félórányi készülődés után, visszamentem a nappaliba. Nico már felöltözve ült a kanapén.
- Ugye tudod, hogy most megsértődtem? – mondta Nico durcisan, de kissé mosolyogva.
- Jaj, szegénykém! – simogattam meg az arát – Majd este kiengesztellek!
- Remélem is. – mondta, majd megcsókolt.
- Na eddig tartott a nagy sértődöttség? – mosolyogtam.
- Neked nem lehet ellenállni! – felelte, majd ismét megcsókolt.
Ezután elmentünk az egyik közeli boltba vásárolni. Vettünk kaját, és mindent, amire szükségünk lehet.
Délután megmutattam Niconak Los Angelest. Ebédeltünk egy étteremben, sétálgattunk a parton, majd hazamentünk.
Este összedobtam valami vacsit, persze nem kell túl jóra számítani, hiszen az ÉN főzőtudományomról van szó. De Niconak legalább ízlett.
- Beszéltél már Roxanne-nel? – kérdezte vacsora után.
- Hívtam, hagytam neki üzenetet, de nem reagált. – sóhajtottam – Majd átmegyek hozzá holnap.
- Oké. Bár én nem tudom elképzelni róla, hogy ilyet tenne.
- Én sem! Azt hittem, hogy a legjobb barátnőm és, hogy soha nem ártana nekem. Azért is nehéz elképzelni ezt róla, mert Jonnal mindig is utálták egymást. Már az első találkozásukkor látszott, hogy nem fognak kijönni.
- Arra gondoltál már, hogy talán Jon hajtott Roxie-ra?
- Jon? Ő még jobban utálta Roxie-t, mint Roxie őt. – nevettem egy kicsit.
- De előtte dobták. Lehet, hogy így akart bosszút állni rajtad. Ha már szakítottál vele, akkor tönkreteszi az egyik legerősebb barátságodat.
- Ha ez is volt Jon terve, akkor sem kellett volna Roxanne-nek foglalkoznia vele. De már nagyon szeretném tudni, hogy mi is történt pontosan.
- Megértelek. De most ne törődj a problémáiddal, foglalkozz inkább velem. – csókolt meg Nico.
- Jó ötlet. – feleltem, majd a kezeimet a nyaka köré fontam.
Nico felkapott, és a hálóba vitt. Méltóképpen töltöttük el az utolsó közös esténket.
Kimberly ruhája, cipője, és karkötője:
http://3.bp.blogspot.com/_7KjJdySKlM0/SIh6DcSfJ_I/AAAAAAAAAqM/ZUhNd2N0UcA/s400/topshop%2Bruha,%2Bhermes%2Bkark%C3%B6t%C5%91,%2Bc%2Bloubutin%2Bcip%C5%91.jpg
2010. július 22., csütörtök
Nem kívánt álom - 23. rész
23. FEJEZET: BARÁT EGYÁLTALÁN AZ ILYEN?
Úgy döntöttem, hogy jegelem a veszekedést a szüleimmel, és csak pár nap múlva hívom fel őket. Tudtam, hogy ha rögtön rájuk rontok, akkor lehet, hogy csak tovább rontok a helyzeten.
- Szívem! Beszélnünk kéne! – szólalt meg Nico ebéd után.
- Valami baj van? – kérdeztem meglepődve.
- Csak annyi, hogy vasárnap el kell mennem. – felelte szomorúan.
- Jaj, ne! – sóhajtottam – Tudtam, hogy egyszer vége lesz a tündérmesének, de nem akarlak elengedni.
- Nincs vége semminek! – mondta a szerelmem, miközben az ölébe ültetett – Csak nem látjuk egymást pár napig. De szeretném, hogy el gyere a Német Nagydíjra. Szóval csak 4-5 napig nem látnánk egymást.
- Rendben. – mondtam, majd megcsókoltam.
A délután hátralévő részében beszélgettünk. Hívogattam Roxie-t, hogy jöjjön át, de nem vette fel a telefont. Aggódni kezdtem, mert még soha nem volt olyan, hogy nem válaszolt volna. Ezért úgy döntöttem, hogy átmegyek hozzá.
Este hét volt, mikor megálltam a háza előtt. Megnyomtam a csengőt, és vártam, hogy a barátnőm megjelenjen az ajtóban. Nem is kellett sokat várnom rá.
- Szia! – öleltem meg, mikor ajtót nyitott – Hogy vagy?
- Öhhhh, Kimberly! Szia! – habogta Roxanne – Gyere csak be!
- Csak azért jöttem, mert nem vetted fel a telefont, és aggódtam érted. De látom, minden rendben van. – magyaráztam, miközben bementem.
- Igen, csak nem tudom, hol van a telefonom. – felelte Roxie.
- Nem hallottad, hogy csörög? – kérdeztem értetlenül.
- Nem! – vágta rá Roxanne – De gyere ülj le! – tessékelt a kanapéra – Mi van veled és Nicoval?
- Minden rendben van. – meséltem boldogan – Csak az a gond, hogy két nap múlva elmegy. De megbeszéltük, hogy megyek a Német Nagydíjra, szóval csak pár napot kell egymás nélkül töltenünk.
- Az jó. Látszik, hogy nagyon boldog vagy.
- Igen, az vagyok. – mosolyogtam – De mi van veled? Nem hallottam felőled semmit azóta, hogy elhagytuk Angliát.
- Velem nincs sok. Nem is érdemes beszélni ólam. – nevetett Roxanne.
- Roxie, minden rendben van? – kérdeztem komoly arckifejezéssel – Akkor is furcsán viselkedtél, amikor felhívtalak Monacoból, és most is valamiért más vagy, mint általában. Tudod, hogy nekem elmondhatod, ha valami történt veled! Talán Jon bántott meg? – kérdeztem kissé idegesen.
- Nem! Jon nem csinált semmit. – mentegetőzött a barátnőm – És nem tudom, hogy miért hiszed azt, hogy történt valami. Ugyanolyan vagyok, mint általában. Nincs miért aggódnod!
- Oké, te tudod. – sóhajtottam – De most megyek, nem akarom Nicot sokáig egyedül hagyni. Persze maradhatok még egy kicsit, ha szükséged van rám.
- Neeeem, menj csak nyugodtan, és foglalkozz Nicoval! – mosolygott Roxie – Engem úgy is gyakrabban láthatsz, mint őt.
- Rendben. – feleltem – Akkor megyek!
- Oké, majd még beszélünk. – mondta Roxanne, majd az ajtóhoz kísért – Szia Kim! Vigyázz magadra!
- Szia Roxie! Majd hívlak! – köszöntem el, majd beültem a kocsimba, és hazamentem.
Beérve a házba Nicot a kanapén találtam. Éppen aludt. Csak mosolyogtam, annyira aranyos volt. Betakartam, és felmentem az emeltre.
Lezuhanyoztam, és elkészülődtem a lefekvéshez. Mire készen lettem, Nico már felébredt, és a hálóban várt rám.
- Szia édes! Jól aludtál? – kérdeztem mosolyogva.
- Igen, nálad még a kanapé is kényelmes. – felelte, majd megcsókolt.
- Örülök neki.
- Na megyek, én is lezuhanyzom. – mondta, majd bement a fürdőbe.
Bekapcsoltam a tv-t, és végigmentem az összes csatornán. Az egyiken éppen egy sztárokkal foglalkozó műsor ment. Kiesett a kezemből a távirányító, amikor megláttam, hogy kiket mutatnak. Jon volt az, és a legjobb barátnőm, Roxanne, ahogy éppen a reptéren ölelkeznek. Megállapítottam, hogy a felvétel akkor készült, amikor Jon és Roxie hazajöttek Angliából. Úgy tűnik, hogy a barátnőm ezért viselkedett annyira szokatlanul és furcsán.
Elővettem a telefonom, és Roxie számát tárcsáztam, de megint nem vette fel, így üzenetet hagytam a rögzítőjén:
- Szia Roxie! Kimberly vagyok. Beszélnünk kell…sürgősen! Tudom, hogy ma azt mondtad, hogy nem történt semmi, de láttam a tv-ben, ahogy az ex-pasimmal ölelkezel a reptéren, és szeretnék rá magyarázatot kapni. Remélem, hogy csak én értem félre a dolgot, és nem történt köztetek semmi. Tíz éve vagy a barátnőm, és nem tudnám elképzelni rólad, hogy ráhajts a volt barátomra. Remélem, hogy egyáltalán nem ez történt. Hívj minél hamarabb! Szia!
Ezzel letettem a telefont. Nico éppen ekkor jött ki a fürdőből.
- Hiányoztam? – kérdezte vigyorogva.
- Azt hiszem a legjobb barátnőm ráhajtott a volt pasimra. – hadartam el Niconak.
- Hogy mi van? – kérdezte ledöbbenve.
Úgy döntöttem, hogy jegelem a veszekedést a szüleimmel, és csak pár nap múlva hívom fel őket. Tudtam, hogy ha rögtön rájuk rontok, akkor lehet, hogy csak tovább rontok a helyzeten.
- Szívem! Beszélnünk kéne! – szólalt meg Nico ebéd után.
- Valami baj van? – kérdeztem meglepődve.
- Csak annyi, hogy vasárnap el kell mennem. – felelte szomorúan.
- Jaj, ne! – sóhajtottam – Tudtam, hogy egyszer vége lesz a tündérmesének, de nem akarlak elengedni.
- Nincs vége semminek! – mondta a szerelmem, miközben az ölébe ültetett – Csak nem látjuk egymást pár napig. De szeretném, hogy el gyere a Német Nagydíjra. Szóval csak 4-5 napig nem látnánk egymást.
- Rendben. – mondtam, majd megcsókoltam.
A délután hátralévő részében beszélgettünk. Hívogattam Roxie-t, hogy jöjjön át, de nem vette fel a telefont. Aggódni kezdtem, mert még soha nem volt olyan, hogy nem válaszolt volna. Ezért úgy döntöttem, hogy átmegyek hozzá.
Este hét volt, mikor megálltam a háza előtt. Megnyomtam a csengőt, és vártam, hogy a barátnőm megjelenjen az ajtóban. Nem is kellett sokat várnom rá.
- Szia! – öleltem meg, mikor ajtót nyitott – Hogy vagy?
- Öhhhh, Kimberly! Szia! – habogta Roxanne – Gyere csak be!
- Csak azért jöttem, mert nem vetted fel a telefont, és aggódtam érted. De látom, minden rendben van. – magyaráztam, miközben bementem.
- Igen, csak nem tudom, hol van a telefonom. – felelte Roxie.
- Nem hallottad, hogy csörög? – kérdeztem értetlenül.
- Nem! – vágta rá Roxanne – De gyere ülj le! – tessékelt a kanapéra – Mi van veled és Nicoval?
- Minden rendben van. – meséltem boldogan – Csak az a gond, hogy két nap múlva elmegy. De megbeszéltük, hogy megyek a Német Nagydíjra, szóval csak pár napot kell egymás nélkül töltenünk.
- Az jó. Látszik, hogy nagyon boldog vagy.
- Igen, az vagyok. – mosolyogtam – De mi van veled? Nem hallottam felőled semmit azóta, hogy elhagytuk Angliát.
- Velem nincs sok. Nem is érdemes beszélni ólam. – nevetett Roxanne.
- Roxie, minden rendben van? – kérdeztem komoly arckifejezéssel – Akkor is furcsán viselkedtél, amikor felhívtalak Monacoból, és most is valamiért más vagy, mint általában. Tudod, hogy nekem elmondhatod, ha valami történt veled! Talán Jon bántott meg? – kérdeztem kissé idegesen.
- Nem! Jon nem csinált semmit. – mentegetőzött a barátnőm – És nem tudom, hogy miért hiszed azt, hogy történt valami. Ugyanolyan vagyok, mint általában. Nincs miért aggódnod!
- Oké, te tudod. – sóhajtottam – De most megyek, nem akarom Nicot sokáig egyedül hagyni. Persze maradhatok még egy kicsit, ha szükséged van rám.
- Neeeem, menj csak nyugodtan, és foglalkozz Nicoval! – mosolygott Roxie – Engem úgy is gyakrabban láthatsz, mint őt.
- Rendben. – feleltem – Akkor megyek!
- Oké, majd még beszélünk. – mondta Roxanne, majd az ajtóhoz kísért – Szia Kim! Vigyázz magadra!
- Szia Roxie! Majd hívlak! – köszöntem el, majd beültem a kocsimba, és hazamentem.
Beérve a házba Nicot a kanapén találtam. Éppen aludt. Csak mosolyogtam, annyira aranyos volt. Betakartam, és felmentem az emeltre.
Lezuhanyoztam, és elkészülődtem a lefekvéshez. Mire készen lettem, Nico már felébredt, és a hálóban várt rám.
- Szia édes! Jól aludtál? – kérdeztem mosolyogva.
- Igen, nálad még a kanapé is kényelmes. – felelte, majd megcsókolt.
- Örülök neki.
- Na megyek, én is lezuhanyzom. – mondta, majd bement a fürdőbe.
Bekapcsoltam a tv-t, és végigmentem az összes csatornán. Az egyiken éppen egy sztárokkal foglalkozó műsor ment. Kiesett a kezemből a távirányító, amikor megláttam, hogy kiket mutatnak. Jon volt az, és a legjobb barátnőm, Roxanne, ahogy éppen a reptéren ölelkeznek. Megállapítottam, hogy a felvétel akkor készült, amikor Jon és Roxie hazajöttek Angliából. Úgy tűnik, hogy a barátnőm ezért viselkedett annyira szokatlanul és furcsán.
Elővettem a telefonom, és Roxie számát tárcsáztam, de megint nem vette fel, így üzenetet hagytam a rögzítőjén:
- Szia Roxie! Kimberly vagyok. Beszélnünk kell…sürgősen! Tudom, hogy ma azt mondtad, hogy nem történt semmi, de láttam a tv-ben, ahogy az ex-pasimmal ölelkezel a reptéren, és szeretnék rá magyarázatot kapni. Remélem, hogy csak én értem félre a dolgot, és nem történt köztetek semmi. Tíz éve vagy a barátnőm, és nem tudnám elképzelni rólad, hogy ráhajts a volt barátomra. Remélem, hogy egyáltalán nem ez történt. Hívj minél hamarabb! Szia!
Ezzel letettem a telefont. Nico éppen ekkor jött ki a fürdőből.
- Hiányoztam? – kérdezte vigyorogva.
- Azt hiszem a legjobb barátnőm ráhajtott a volt pasimra. – hadartam el Niconak.
- Hogy mi van? – kérdezte ledöbbenve.
2010. július 21., szerda
Nem kívánt álom - 22. rész
22. FEJEZET: SZÜLŐK…
Mivel San Fransisco és Los Angeles kocsival is csak fél napnyira van egymástól, repülővel kevesebb, mint három óra volt az út.
Leszálltunk a gépről, megkaptuk a csomagokat, átestünk az ellenőrzéseken, és a kijárat felé vettük az irányt. Ott mentünk ki, ahol a többi ember is, szóval felvettük a napszemüvegünket, és a sapkát, hogy ne ismerjenek fel.
Szerencsére a tervünk sikeres volt, és húsz perccel később már a házamban voltunk.
Mielőtt Jonnal összeköltöztünk, mindkettőnknek saját háza volt, amit az összeköltözés után sem adtunk el. Én nem igazán használtam az enyémet, mert az új otthonomnak már a Jonnal közös házat tartottam. De most, hogy szakítottunk, örültem, hogy van egy hely, ahova hazamehetek, ha LA-ben vagyok.
- Szép ház! – mondta Nico, mikor belépett az otthonomba.
- Köszönöm. Szegény egy ideje el volt hanyagolva.
- Ezt hogy érted? – kérdezte a párom.
- Jonnal együtt laktunk, szóval ez a ház üresen állt. – magyaráztam.
- Nem is tudtam, hogy együtt éltetek.
- Pedig igen. De csak három hónapig.
- És eljegyzés nem volt? – faggatott Nico.
- Nem, de miért? Ne legyél féltékeny szívem! – öleltem meg – Nem akarom, hogy Jon miatt veszekedjünk.
- Oké, lenyugodtam. És sajnálom. Nem hozom fel többet az ex-pasidat. – ígérte meg a szerelmem.
- Remélem is. – adtam neki egy csókot – De most pakoljunk ki!
- Oké.
Felmentünk, és kicsit rendet raktunk a házban. Látszik, hogy kevesen jártak itt az elmúlt hónapokban.
- Nincs itthon túl sok kaja. – mondta Nico, mikor benézett a hűtőbe.
- Tudom. El kéne menni vásárolni. – feleltem.
- Tudod mit? Én elmegyek és hozok valami kaját, te meg készülj el, mire hazaérek. Van egy kis tervem veled. – jelent meg egy kaján vigyor Nico arcán.
- Júj, de kanos valaki. – válaszoltam nevetve.
- Nem tehetek róla, te hozod ki belőlem. – mentegetőzött a szerelmem.
- Ezt bóknak veszem. – mondtam mosolyogva – Na de akkor siess! Nem tudok sokáig várni rád.
- Repülök! – mondta Nico, majd elment.
Felmentem az emeletre kiválasztani valami ruhát. De pár perccel később csengettek. Azt hittem, hogy Nico jött vissza, de egészen mást találtam az ajtónál, mikor kinyitottam.
- Szia kicsim! Nagyon hiányoztál már! – mondta anyukám, és megölelt.
- Szia Kimberly! Hogy vagy? – köszönt apa is.
- Sziasztok! Jól, és ti? – feleltem, de még mindig meg voltam lepődve.
- Már pár napja itt vagyunk, és várjuk, hogy haza gyere. Jonnal beszéltünk még a múlt héten, és azt mondta, hogy hétfőn elvileg már hazajöttök. – magyarázta anya – De aztán hallottuk, hogy mi történt veletek. – szomorodott el anya.
- Igen, szakítottunk. De most újra szerelmes vagyok. És annyira, mint még soha. – lelkendeztem.
- És hol a pasid? Azt hittük, hogy ő is itt lesz. – értetlenkedett apa.
- Igen, itt van, csak elment kajáért. De ha tudtátok, hogy itt van, akkor miért jöttetek? – kérdeztem.
- Talán nem találkozhatunk a barátoddal? – háborodott fel kicsit az anyukám.
- Nem úgy értettem, csak szerintem ez még korai. Nincs egy hete, hogy összejöttünk. Nem akarom még ilyen hamar bemutatni nektek. Jonnal is csak akkor találkoztatok, amikor már majdnem 4 hónapja jártunk.
- Pont ez volt a baj! – szólt közbe apa – Most szeretnénk hamar megismerni a szerelmedet.
- Nem is tudom. – gondolkodtam el – Nem várhatnánk még egy kicsit?
- Te tudod Kimberly! Ha nem akarod bemutatni, akkor elmegyünk. Majd találkozunk vele, ha megengedi a drága lányunk. Szia! – mondta anya kissé idegesen, és elindult kifelé, apa pedig követte őt.
- Ne menjetek el! – kiabáltam utánuk. De a szüleim nem törődve velem, beszálltak a kocsijukba, és elmentek.
Tudtam, hogy megbántottam őket, de meg kellett volna érteniük engem. Nem akartam kitenni a kapcsolatomat egy ekkora próbatételnek. Mi van, ha anyáéknak nem jött volna be Nico? Vagy ha megbántották volna egymást?
A gondolataimból Nico térített vissza pár perc múlva, mikor hazajött.
- Szia baby! Megjöttem! Hoztam kaját, szóval nem kell elhagynunk a házat egész nap. – mondta vigyorogva, majd odajött hozzám, és megcsókolt – Minden rendben van? – kérdezte, mikor észrevette, hogy valami nincs rendben.
- Itt jártak a szüleim. – feleltem szomorúan.
- A szüleid? Azt hittem, hogy ők Phoenix-ben laknak. – mondta Nico értetlenül.
- Igen, de ideutaztak miattam. Én meg elhajtottam őket, mert nem akartam, hogy ilyen hamar találkozzatok.
- Elhajtottad őket?
- Nem, csak közöltem velük, hogy még nem akarlak bemutatni nekik, erre megsértődtek, és elmentek. Nem akarom, hogy haragudjanak rám! – öleltem meg a szerelmemet.
- Nyugi szívem, majd megbeszélitek. – válaszolta Nico, miközben a hátamat simogatta.
Mivel San Fransisco és Los Angeles kocsival is csak fél napnyira van egymástól, repülővel kevesebb, mint három óra volt az út.
Leszálltunk a gépről, megkaptuk a csomagokat, átestünk az ellenőrzéseken, és a kijárat felé vettük az irányt. Ott mentünk ki, ahol a többi ember is, szóval felvettük a napszemüvegünket, és a sapkát, hogy ne ismerjenek fel.
Szerencsére a tervünk sikeres volt, és húsz perccel később már a házamban voltunk.
Mielőtt Jonnal összeköltöztünk, mindkettőnknek saját háza volt, amit az összeköltözés után sem adtunk el. Én nem igazán használtam az enyémet, mert az új otthonomnak már a Jonnal közös házat tartottam. De most, hogy szakítottunk, örültem, hogy van egy hely, ahova hazamehetek, ha LA-ben vagyok.
- Szép ház! – mondta Nico, mikor belépett az otthonomba.
- Köszönöm. Szegény egy ideje el volt hanyagolva.
- Ezt hogy érted? – kérdezte a párom.
- Jonnal együtt laktunk, szóval ez a ház üresen állt. – magyaráztam.
- Nem is tudtam, hogy együtt éltetek.
- Pedig igen. De csak három hónapig.
- És eljegyzés nem volt? – faggatott Nico.
- Nem, de miért? Ne legyél féltékeny szívem! – öleltem meg – Nem akarom, hogy Jon miatt veszekedjünk.
- Oké, lenyugodtam. És sajnálom. Nem hozom fel többet az ex-pasidat. – ígérte meg a szerelmem.
- Remélem is. – adtam neki egy csókot – De most pakoljunk ki!
- Oké.
Felmentünk, és kicsit rendet raktunk a házban. Látszik, hogy kevesen jártak itt az elmúlt hónapokban.
- Nincs itthon túl sok kaja. – mondta Nico, mikor benézett a hűtőbe.
- Tudom. El kéne menni vásárolni. – feleltem.
- Tudod mit? Én elmegyek és hozok valami kaját, te meg készülj el, mire hazaérek. Van egy kis tervem veled. – jelent meg egy kaján vigyor Nico arcán.
- Júj, de kanos valaki. – válaszoltam nevetve.
- Nem tehetek róla, te hozod ki belőlem. – mentegetőzött a szerelmem.
- Ezt bóknak veszem. – mondtam mosolyogva – Na de akkor siess! Nem tudok sokáig várni rád.
- Repülök! – mondta Nico, majd elment.
Felmentem az emeletre kiválasztani valami ruhát. De pár perccel később csengettek. Azt hittem, hogy Nico jött vissza, de egészen mást találtam az ajtónál, mikor kinyitottam.
- Szia kicsim! Nagyon hiányoztál már! – mondta anyukám, és megölelt.
- Szia Kimberly! Hogy vagy? – köszönt apa is.
- Sziasztok! Jól, és ti? – feleltem, de még mindig meg voltam lepődve.
- Már pár napja itt vagyunk, és várjuk, hogy haza gyere. Jonnal beszéltünk még a múlt héten, és azt mondta, hogy hétfőn elvileg már hazajöttök. – magyarázta anya – De aztán hallottuk, hogy mi történt veletek. – szomorodott el anya.
- Igen, szakítottunk. De most újra szerelmes vagyok. És annyira, mint még soha. – lelkendeztem.
- És hol a pasid? Azt hittük, hogy ő is itt lesz. – értetlenkedett apa.
- Igen, itt van, csak elment kajáért. De ha tudtátok, hogy itt van, akkor miért jöttetek? – kérdeztem.
- Talán nem találkozhatunk a barátoddal? – háborodott fel kicsit az anyukám.
- Nem úgy értettem, csak szerintem ez még korai. Nincs egy hete, hogy összejöttünk. Nem akarom még ilyen hamar bemutatni nektek. Jonnal is csak akkor találkoztatok, amikor már majdnem 4 hónapja jártunk.
- Pont ez volt a baj! – szólt közbe apa – Most szeretnénk hamar megismerni a szerelmedet.
- Nem is tudom. – gondolkodtam el – Nem várhatnánk még egy kicsit?
- Te tudod Kimberly! Ha nem akarod bemutatni, akkor elmegyünk. Majd találkozunk vele, ha megengedi a drága lányunk. Szia! – mondta anya kissé idegesen, és elindult kifelé, apa pedig követte őt.
- Ne menjetek el! – kiabáltam utánuk. De a szüleim nem törődve velem, beszálltak a kocsijukba, és elmentek.
Tudtam, hogy megbántottam őket, de meg kellett volna érteniük engem. Nem akartam kitenni a kapcsolatomat egy ekkora próbatételnek. Mi van, ha anyáéknak nem jött volna be Nico? Vagy ha megbántották volna egymást?
A gondolataimból Nico térített vissza pár perc múlva, mikor hazajött.
- Szia baby! Megjöttem! Hoztam kaját, szóval nem kell elhagynunk a házat egész nap. – mondta vigyorogva, majd odajött hozzám, és megcsókolt – Minden rendben van? – kérdezte, mikor észrevette, hogy valami nincs rendben.
- Itt jártak a szüleim. – feleltem szomorúan.
- A szüleid? Azt hittem, hogy ők Phoenix-ben laknak. – mondta Nico értetlenül.
- Igen, de ideutaztak miattam. Én meg elhajtottam őket, mert nem akartam, hogy ilyen hamar találkozzatok.
- Elhajtottad őket?
- Nem, csak közöltem velük, hogy még nem akarlak bemutatni nekik, erre megsértődtek, és elmentek. Nem akarom, hogy haragudjanak rám! – öleltem meg a szerelmemet.
- Nyugi szívem, majd megbeszélitek. – válaszolta Nico, miközben a hátamat simogatta.
Nem kívánt álom - 21. rész
21. FEJEZET: SZÍVATNI AZ EXET
Néhány előadás és díjazás után eljött a legjobb női sorozat-főszereplő kategória.
Kezdtem izgulni. Nagyon reménykedtem benne, hogy nyerek. Nico megszorította a kezem és rám mosolygott.
A díjat Nicole Scherzinger és Paul Walker adta át.
Nem is figyeltem arra, amikor felsorolták a jelölteket, csak arra vártam, hogy kinyissák a nyertes nevét tartalmazó borítékot.
- És a nyertes… Kimberly Kyle! – kiáltotta Nicole.
Átöleltem Nicot, majd felálltam. Mosolyogva mentem fel a színpadra.
Mindenki engem fényképezett. A vigyort nem lehetett volna letörölni az arcomról. A színpadra érve átvettem a díjat, majd a mikrofonhoz álltam.
- Uh, ez aztán meglepett. – kezdtem bele kissé idegesen a beszédembe – De nagyon örülök! Úgy érzem, hogy ez a díj is azt mutatja, hogy van értelme annak, amit csinálok…és, hogy jól jártak velem a producerek. – nevetett a közönség – Mindenkinek szeretném megköszönni, akik segítettek abban, hogy eljussak idáig és akik támogattak; a családomnak, a stábnak, a barátaimnak és a szerelmemnek. Köszönöm! – emeltem magasba a díjat, majd visszamentem a helyemre.
Leültem Nico mellé, és tovább néztük az show-t.
- Gratulálok! Tényleg megérdemelted. – mondta Nico mosolyogva.
- Köszönöm. – öleltem át – Nagyon sokat dolgoztam érte.
A műsornak bő egy óra múlva vége is lett. Nicoval az afterparty-ra is hivatalosak voltunk, de úgy döntöttünk, hogy nem töltünk ott sok időt.
Átöltöztünk, majd elindultunk a buliba. Beérve a nagy terembe Nico elment innivalóért. Szétnéztem a tömegben hátha látok valaki ismerőst, de csak Jont vettem észre. Éppen felém közeledett. Próbáltam lelépni, de már túl késő volt.
- Szia Kimberly! – állt meg előttem.
- Szia Jon! Mizu? – kérdeztem zavartan.
- Velem semmi. Gratulálok a díjhoz.
- Köszönöm. – hosszú másodpercekig csendben voltunk, majd megjelent a szerelmem.
- Szia Nico! Jó újra látni! – mondta Jon gúnyosan.
- Téged is. – vágott vissza Nico – Egyedül jöttél?
- Nem, dehogyis. Ha már dobott a csajom miattad, úgy gondoltam, hogy semmi okom nincs depizni, szóval gyorsan belevetettem magam az életbe. Nem akarom lekötni magam, hiszen az Kimnél sem vált be, szóval egyszerűen csak jól érzem magam.
- Nem kérdeztem a lelki állapotod. – mondta Nico gúnyosan. Kicsit elnevettem magam.
- Ha már így érdeklődtél, akkor bemutatom a csajt. Gyere Ana! – intett egy szőke csajnak.
- Mi a baj édes? – kérdezte a csaj, mikor megérkezett.
- Csak szeretnélek bemutatni pár ismerősnek. Ő itt Kimberly, ő pedig Nico.
- Oh, a volt barátnőd, aki dobott egy pasiért, akit akkor szedett fel, amikor meglepetés utazásotokon voltatok. Szia! Ana Stoner vagyok. – mondta gúnyosan, majd nyújtott kezet.
- Szia Ana! Kimberly Kyle vagyok, a csaj, aki elérte, hogy Jon lekösse magát, és nem az a csaj, aki csak azért kell neki, hogy menőzzön vele az ex-csaja előtt. – vágtam vissza Ana-nak.
Ana ölni tudó tekintettel bámult rám.
- Mi most inkább megyünk, és eszünk valamit. – törte meg a csendet Nico.
- További jó szórakozást! – mondtam vidáman, majd otthagytuk őket.
- Jól visszavágtál baby! – szólalt meg Nico vigyorogva.
- Azért te is jó voltál. – nevettem.
Nem maradtunk sokáig, mert nem akartunk ismét összefutni Jonékkal, szóval elég hamar visszamentünk a szállodába.
Lefekvés előtt még bepakoltunk, mivel másnap Los Angelesbe utazunk pár napra.
Egymás karjaiban aludtunk el.
Másnap Nico cirógatására ébredtem. Nagy nehezen sikerült felkelnem. Kivánszorogtam az ágyból, felöltöztem, kivasaltam a hajam és kisminkeltem magam.
A hordár levitte a bőröndöket, kijelentkeztünk a hotelből, és a reptér felé vettük az irányt.
Míg a gép felszállásra vártunk, megcsörrent a telefonom. A kijelző anya nevét mutatta.
- Szia Anya! Hogy vagy? – szóltam bele boldogan a telefonba.
- Szia kicsim, jól. És te? Merre vagy éppen? – tette fel a kérdéseket.
- Útban Los Angeles felé. Miért?
- Csak úgy kérdeztem. Egyedül?
- Nem, Nico, a barátom is jön.
- Tényleg? – lepődött meg anya.
- Igen. Talán baj?
- Neeem, dehogyis. Végülis a te házad, azt viszel oda, akit akarsz. De akkor most megyek is. Majd még hívlak! Szia, vigyázz magadra.
- Oké, szia Anya! – feleltem, majd letettem a telefont.
Kicsit furcsán viselkedett, de mire észbe kaptam, a gép már megkezdte a felszállást.
Kimberly ruhája az afterpartyn: http://goods.imgsrv.divat.hu/1/138/big_138.jpg
Cipője: http://goods.imgsrv.divat.hu/7/776/big_776.jpg
Kimberly ruhája másnap: http://goods.imgsrv.divat.hu/35/3553/big_3553.jpg
Cipője: http://goods.imgsrv.divat.hu/7/792/big_792.jpg
Táskája: http://goods.imgsrv.divat.hu/3/344/big_344.jpg
Néhány előadás és díjazás után eljött a legjobb női sorozat-főszereplő kategória.
Kezdtem izgulni. Nagyon reménykedtem benne, hogy nyerek. Nico megszorította a kezem és rám mosolygott.
A díjat Nicole Scherzinger és Paul Walker adta át.
Nem is figyeltem arra, amikor felsorolták a jelölteket, csak arra vártam, hogy kinyissák a nyertes nevét tartalmazó borítékot.
- És a nyertes… Kimberly Kyle! – kiáltotta Nicole.
Átöleltem Nicot, majd felálltam. Mosolyogva mentem fel a színpadra.
Mindenki engem fényképezett. A vigyort nem lehetett volna letörölni az arcomról. A színpadra érve átvettem a díjat, majd a mikrofonhoz álltam.
- Uh, ez aztán meglepett. – kezdtem bele kissé idegesen a beszédembe – De nagyon örülök! Úgy érzem, hogy ez a díj is azt mutatja, hogy van értelme annak, amit csinálok…és, hogy jól jártak velem a producerek. – nevetett a közönség – Mindenkinek szeretném megköszönni, akik segítettek abban, hogy eljussak idáig és akik támogattak; a családomnak, a stábnak, a barátaimnak és a szerelmemnek. Köszönöm! – emeltem magasba a díjat, majd visszamentem a helyemre.
Leültem Nico mellé, és tovább néztük az show-t.
- Gratulálok! Tényleg megérdemelted. – mondta Nico mosolyogva.
- Köszönöm. – öleltem át – Nagyon sokat dolgoztam érte.
A műsornak bő egy óra múlva vége is lett. Nicoval az afterparty-ra is hivatalosak voltunk, de úgy döntöttünk, hogy nem töltünk ott sok időt.
Átöltöztünk, majd elindultunk a buliba. Beérve a nagy terembe Nico elment innivalóért. Szétnéztem a tömegben hátha látok valaki ismerőst, de csak Jont vettem észre. Éppen felém közeledett. Próbáltam lelépni, de már túl késő volt.
- Szia Kimberly! – állt meg előttem.
- Szia Jon! Mizu? – kérdeztem zavartan.
- Velem semmi. Gratulálok a díjhoz.
- Köszönöm. – hosszú másodpercekig csendben voltunk, majd megjelent a szerelmem.
- Szia Nico! Jó újra látni! – mondta Jon gúnyosan.
- Téged is. – vágott vissza Nico – Egyedül jöttél?
- Nem, dehogyis. Ha már dobott a csajom miattad, úgy gondoltam, hogy semmi okom nincs depizni, szóval gyorsan belevetettem magam az életbe. Nem akarom lekötni magam, hiszen az Kimnél sem vált be, szóval egyszerűen csak jól érzem magam.
- Nem kérdeztem a lelki állapotod. – mondta Nico gúnyosan. Kicsit elnevettem magam.
- Ha már így érdeklődtél, akkor bemutatom a csajt. Gyere Ana! – intett egy szőke csajnak.
- Mi a baj édes? – kérdezte a csaj, mikor megérkezett.
- Csak szeretnélek bemutatni pár ismerősnek. Ő itt Kimberly, ő pedig Nico.
- Oh, a volt barátnőd, aki dobott egy pasiért, akit akkor szedett fel, amikor meglepetés utazásotokon voltatok. Szia! Ana Stoner vagyok. – mondta gúnyosan, majd nyújtott kezet.
- Szia Ana! Kimberly Kyle vagyok, a csaj, aki elérte, hogy Jon lekösse magát, és nem az a csaj, aki csak azért kell neki, hogy menőzzön vele az ex-csaja előtt. – vágtam vissza Ana-nak.
Ana ölni tudó tekintettel bámult rám.
- Mi most inkább megyünk, és eszünk valamit. – törte meg a csendet Nico.
- További jó szórakozást! – mondtam vidáman, majd otthagytuk őket.
- Jól visszavágtál baby! – szólalt meg Nico vigyorogva.
- Azért te is jó voltál. – nevettem.
Nem maradtunk sokáig, mert nem akartunk ismét összefutni Jonékkal, szóval elég hamar visszamentünk a szállodába.
Lefekvés előtt még bepakoltunk, mivel másnap Los Angelesbe utazunk pár napra.
Egymás karjaiban aludtunk el.
Másnap Nico cirógatására ébredtem. Nagy nehezen sikerült felkelnem. Kivánszorogtam az ágyból, felöltöztem, kivasaltam a hajam és kisminkeltem magam.
A hordár levitte a bőröndöket, kijelentkeztünk a hotelből, és a reptér felé vettük az irányt.
Míg a gép felszállásra vártunk, megcsörrent a telefonom. A kijelző anya nevét mutatta.
- Szia Anya! Hogy vagy? – szóltam bele boldogan a telefonba.
- Szia kicsim, jól. És te? Merre vagy éppen? – tette fel a kérdéseket.
- Útban Los Angeles felé. Miért?
- Csak úgy kérdeztem. Egyedül?
- Nem, Nico, a barátom is jön.
- Tényleg? – lepődött meg anya.
- Igen. Talán baj?
- Neeem, dehogyis. Végülis a te házad, azt viszel oda, akit akarsz. De akkor most megyek is. Majd még hívlak! Szia, vigyázz magadra.
- Oké, szia Anya! – feleltem, majd letettem a telefont.
Kicsit furcsán viselkedett, de mire észbe kaptam, a gép már megkezdte a felszállást.
Kimberly ruhája az afterpartyn: http://goods.imgsrv.divat.hu/1/138/big_138.jpg
Cipője: http://goods.imgsrv.divat.hu/7/776/big_776.jpg
Kimberly ruhája másnap: http://goods.imgsrv.divat.hu/35/3553/big_3553.jpg
Cipője: http://goods.imgsrv.divat.hu/7/792/big_792.jpg
Táskája: http://goods.imgsrv.divat.hu/3/344/big_344.jpg
2010. július 15., csütörtök
Nem kívánt álom - 20. rész
20. FEJEZET: A LELEPLEZÉS
- De hát mi történt? – kérdezte a műsorvezető csodálkozva.
- Megismertem valaki mást. - feleltem egyszerűen. Nem akartam hazudni, ami miatt később magyarázkodhatok.
- Kit?
- Azt még nem mondhatom el. De megígérem, hogy nagyon hamar fény derül rá...Talán még ma.
- Még ma? Talán az esti díjátadóra célzol? – kérdezte kíváncsian a pasi.
- Lehet. – válaszoltam sejtelmesen.
- Én nagyon kíváncsi vagyok, hogy ki is hódította el Kimberly Kyle-t Jonathan Togo-tól. Nem mondanál semmit a titokzatos idegenről?
- Csak annyit, hogy a hétvégi forma-1-es versenyen ismerkedtünk meg. De többet már tényleg nem mondok! Este úgy is kiderül, kivel szeretném leélni az életem.
- Ez nagyon aranyos. Szóval már ennyire komoly a kapcsolatotok?
- Igen, nagyon komoly. – mosolyogtam, majd Nicora néztem, aki az egyik operatőr mellett állt.
Az interjú hátralevő részében szóba került még a karrierem, a családom, és a sorozat.
A stúdióból visszamentünk a hotelbe. Visszajött a sminkes és a fodrász, hogy elkészítsék a külsőmet estére.
Az amúgy kiengedett hajamat a fodrász feltűzte kontyba, a sminkes pedig alakított egy kicsit a sminkemen. Ezek után már csak fel kellett öltöznöm.
Eközben Nico is elkészült. Indulhattunk is!
- Izgulsz? – kérdezte a limuzinba beszállva a párom.
- Egy kicsit. Kíváncsi vagyok, hogy mit fognak szólni az emberek a kapcsolatunkhoz. – mondtam kissé félve.
- Én is kíváncsi vagyok a reakciójukra. De ha nem tetszik nekik, akkor sem fogunk szakítani.
- Tudom, de a sajtó kemény tud lenni.
- De mi itt vagyunk egymásnak. – mondta Nico kedvesen, majd megfogta a kezem.
Hamar megérkeztünk a díjátadó helyszínére.
- Készen állsz? – kérdeztem Nicotól.
- Essünk neki. – válaszolta.
Ekkor kiszálltunk a limuzinból. A fotósok rögtön elkezdték kattogtatni a gépeiket. Hallottuk a rajongók sikítozását.
Nicoval csak mosolyogva sétáltunk végig a vörös szőnyegen, kéz a kézben.
Végül a vendégeket köszöntő riporter elé érkeztünk. Mosolyogva kezdett el faggatózni:
- És megérkezett Kimberly Kyle, a CSI: Miami helyszínelők sztárja új barátjával. Mesélnél kicsit kettőtökről Kimberly? – szegezte elém a mikrofont a nő.
- Ő az új szerelmem, Nico Rosberg, forma-1-es versenyző. Hétfőn jöttünk össze, szóval még elég friss a kapcsolatunk.
- És mi történt Jonathannal? Hogyan fogadta a szakítást.
- Természetesen nagyon rosszul, de meg kellett értenie, hogy már mást szeretek. – mosolyogtam Nicora.
- Nico! Ismerted Kimberlyt előtte? Tudtad, egyáltalán, hogy egy híres színésznő? – tette fel a kérdést a riporter a páromnak.
- Igen, tudtam. És nem csak azért, mert közölte velem a csapat az érkezése előtt, hogy ki is jön! – nevetett kicsit a szerelmem - Gyakran néztem a CSI-t, és már akkor is Kimberly volt a kedvencem.
- Te is Niconak szurkoltál a Forma-1-ben? – kérdezte a riporter tőlem.
- Már régóta nézem a versenyeket, de nem ismertem az összes pilótát, többek között Nicot sem. De azért ismerős volt az első találkozásunkkor.
- Köszönöm, hogy válaszoltatok a kérdésekre, és kívánok nagyon sok boldogságot, és persze jó szórakozást az estéhez. – mondta kedvesen a nő.
- Köszönjük! – válaszoltunk, majd nem törődve a többi riporterrel bementünk a terembe.
Beérve helyet foglaltunk a számunkra kijelölt helyen, majd vártuk a műsor kezdetét. Szétnéztem a teremben, hátha látom valamelyik híres ismerősömet, de helyette egy nem kívánatos személyt pillantottam meg; Jon volt az. Egy szőke csajjal cseverészett. Mikor észrevette, hogy figyelem, megcsókolta a csajt.
- Jelöltek valamelyik kategóriában? – kérdezte Nico, de látta, hogy nem figyelek – Kim! Itt vagy?
- Ja, persze. Mit is kérdeztél? – fordultam felé zavartan.
- Azt, hogy jelöltek-e.
- Igen. A legjobb női sorozat-főszereplő kategóriájában.
- És szerinted nyersz? – kérdezte Nico.
- Szerinted nem vagyok képes rá? – kérdeztem, miközben a karommal körülfontam a nyakát.
- Te vagy a legesélyesebb! A többiek a nyomodba sem érhetnek. – felelte Nico, majd megcsókolt.
A csók után hátranéztem, és láttam, hogy Jon ölni tudó tekintettel bámul minket.
Elégedetten dőltem hátra a székben, miközben a műsor már el is kezdődött.
Kimberly ruhája a műsorban: http://goods.imgsrv.divat.hu/0/15/big_15.jpg
Cipője: http://divat.hu/goods.php?act=item&itemid=2246
Kimberly ruhája a díjátadón: http://www.alkalmiruha.com/bali-nox-1100-2.jpg
Cipője: http://goods.imgsrv.divat.hu/58/5845/big_5845.jpg
Táskája: http://www.weddings.hu/blog/sagica/upload/t%C3%A1ska.jpg
- De hát mi történt? – kérdezte a műsorvezető csodálkozva.
- Megismertem valaki mást. - feleltem egyszerűen. Nem akartam hazudni, ami miatt később magyarázkodhatok.
- Kit?
- Azt még nem mondhatom el. De megígérem, hogy nagyon hamar fény derül rá...Talán még ma.
- Még ma? Talán az esti díjátadóra célzol? – kérdezte kíváncsian a pasi.
- Lehet. – válaszoltam sejtelmesen.
- Én nagyon kíváncsi vagyok, hogy ki is hódította el Kimberly Kyle-t Jonathan Togo-tól. Nem mondanál semmit a titokzatos idegenről?
- Csak annyit, hogy a hétvégi forma-1-es versenyen ismerkedtünk meg. De többet már tényleg nem mondok! Este úgy is kiderül, kivel szeretném leélni az életem.
- Ez nagyon aranyos. Szóval már ennyire komoly a kapcsolatotok?
- Igen, nagyon komoly. – mosolyogtam, majd Nicora néztem, aki az egyik operatőr mellett állt.
Az interjú hátralevő részében szóba került még a karrierem, a családom, és a sorozat.
A stúdióból visszamentünk a hotelbe. Visszajött a sminkes és a fodrász, hogy elkészítsék a külsőmet estére.
Az amúgy kiengedett hajamat a fodrász feltűzte kontyba, a sminkes pedig alakított egy kicsit a sminkemen. Ezek után már csak fel kellett öltöznöm.
Eközben Nico is elkészült. Indulhattunk is!
- Izgulsz? – kérdezte a limuzinba beszállva a párom.
- Egy kicsit. Kíváncsi vagyok, hogy mit fognak szólni az emberek a kapcsolatunkhoz. – mondtam kissé félve.
- Én is kíváncsi vagyok a reakciójukra. De ha nem tetszik nekik, akkor sem fogunk szakítani.
- Tudom, de a sajtó kemény tud lenni.
- De mi itt vagyunk egymásnak. – mondta Nico kedvesen, majd megfogta a kezem.
Hamar megérkeztünk a díjátadó helyszínére.
- Készen állsz? – kérdeztem Nicotól.
- Essünk neki. – válaszolta.
Ekkor kiszálltunk a limuzinból. A fotósok rögtön elkezdték kattogtatni a gépeiket. Hallottuk a rajongók sikítozását.
Nicoval csak mosolyogva sétáltunk végig a vörös szőnyegen, kéz a kézben.
Végül a vendégeket köszöntő riporter elé érkeztünk. Mosolyogva kezdett el faggatózni:
- És megérkezett Kimberly Kyle, a CSI: Miami helyszínelők sztárja új barátjával. Mesélnél kicsit kettőtökről Kimberly? – szegezte elém a mikrofont a nő.
- Ő az új szerelmem, Nico Rosberg, forma-1-es versenyző. Hétfőn jöttünk össze, szóval még elég friss a kapcsolatunk.
- És mi történt Jonathannal? Hogyan fogadta a szakítást.
- Természetesen nagyon rosszul, de meg kellett értenie, hogy már mást szeretek. – mosolyogtam Nicora.
- Nico! Ismerted Kimberlyt előtte? Tudtad, egyáltalán, hogy egy híres színésznő? – tette fel a kérdést a riporter a páromnak.
- Igen, tudtam. És nem csak azért, mert közölte velem a csapat az érkezése előtt, hogy ki is jön! – nevetett kicsit a szerelmem - Gyakran néztem a CSI-t, és már akkor is Kimberly volt a kedvencem.
- Te is Niconak szurkoltál a Forma-1-ben? – kérdezte a riporter tőlem.
- Már régóta nézem a versenyeket, de nem ismertem az összes pilótát, többek között Nicot sem. De azért ismerős volt az első találkozásunkkor.
- Köszönöm, hogy válaszoltatok a kérdésekre, és kívánok nagyon sok boldogságot, és persze jó szórakozást az estéhez. – mondta kedvesen a nő.
- Köszönjük! – válaszoltunk, majd nem törődve a többi riporterrel bementünk a terembe.
Beérve helyet foglaltunk a számunkra kijelölt helyen, majd vártuk a műsor kezdetét. Szétnéztem a teremben, hátha látom valamelyik híres ismerősömet, de helyette egy nem kívánatos személyt pillantottam meg; Jon volt az. Egy szőke csajjal cseverészett. Mikor észrevette, hogy figyelem, megcsókolta a csajt.
- Jelöltek valamelyik kategóriában? – kérdezte Nico, de látta, hogy nem figyelek – Kim! Itt vagy?
- Ja, persze. Mit is kérdeztél? – fordultam felé zavartan.
- Azt, hogy jelöltek-e.
- Igen. A legjobb női sorozat-főszereplő kategóriájában.
- És szerinted nyersz? – kérdezte Nico.
- Szerinted nem vagyok képes rá? – kérdeztem, miközben a karommal körülfontam a nyakát.
- Te vagy a legesélyesebb! A többiek a nyomodba sem érhetnek. – felelte Nico, majd megcsókolt.
A csók után hátranéztem, és láttam, hogy Jon ölni tudó tekintettel bámul minket.
Elégedetten dőltem hátra a székben, miközben a műsor már el is kezdődött.
Kimberly ruhája a műsorban: http://goods.imgsrv.divat.hu/0/15/big_15.jpg
Cipője: http://divat.hu/goods.php?act=item&itemid=2246
Kimberly ruhája a díjátadón: http://www.alkalmiruha.com/bali-nox-1100-2.jpg
Cipője: http://goods.imgsrv.divat.hu/58/5845/big_5845.jpg
Táskája: http://www.weddings.hu/blog/sagica/upload/t%C3%A1ska.jpg
2010. július 14., szerda
Nem kívánt álom - 19. rész
19. FEJEZET: MUNKA, MUNKA, MUNKA…
Hosszú másodpercekig tartott, mire feleszméltem.
- Na? Mi a véleményed? – kérdezte Nico.
- Hát, nem is tudom. – habogtam.
- Neked még túl korai? Végülis még csak néhány napja vagyunk együtt, de csak jobb lenne, ha a sajtó tőlünk szerezne tudomást a kapcsolatunkról. Nem gondolod?
- De, és igazad van, csak kicsit hirtelen jött a dolog. De ha belegondolok, szerintem jó ötlet.
- Akkor holnap este mindenki megtudja, hogy együtt vagyunk? – mosolygott Nico.
- Igen. – feleltem, majd megcsókoltam.
Lefekvés előtt még én is lezuhanyoztam. Összepakoltam a cuccaimat, és beállítottam a telefonomon az ébresztőt fél 7-re. Szerencsére Nicoval gyorsan elaludtunk.
Reggel az ébresztő hangjára ébredtem. Nagy nehezen sikerült felkelnünk. Gyors készülődés után már indultunk is a reptérre. Útban felé elbúcsúztam magamban Monacotól. Persze tudtam, hogy még sokszor visszatérek ide.
A magángépemmel mentünk San Fransiscoba. Útközben beszélgettünk egy kicsit Nicoval, de javarészt aludtunk. Egyikünk sem szerette a koránkelést.
Nem sokkal a leszállás előtt keltem fel. A pilótám be is mondta, hogy hamarosan megérkezünk. Elkezdtem keltegetni Nicot.
- Szívem! Mindjárt leszállunk. – suttogtam.
- Hova? – kérdezte Nico kómásan.
- San Fransiscoba te kis butus! – nevettem.
- Ja, tényleg. – felelte.
Hamarosan tényleg leszálltunk. Ahogy kérte, Nataliát fel is hívtam, hogy jöhet a kocsi.
Húsz perc múlva, már pakoltuk be a csomagokat a limuzin csomagtartójába. Szerencsére a paparazzikat elkerülték a repteret aznap.
- Szia! – köszöntem Nat-nak a kocsiba beszállva.
- Szia…sztok! – köszönt, amikor Nicot is meglátta.
- Natalia, ő itt a barátom, Nico. – mutattam be őket egymásnak.
- Szia Nico! Natalia Ranger vagyok, Kimberly mendzsere.
- Örvendek! Nico Rosberg vagyok.
- A bemutatkozás után had halljam, mi a dolgom ma. – mondtam Nat-nek.
- Most megyünk a szállodához, ahol pihenhettek egy kicsit. Ott átöltözöl, kisminkelnek, megcsinálják a frizudat, és onnan megyünk a stúdióhoz. Utána gyorsan visszamegyünk a hotelhez, ahol kicsit változtatnak a küldődön, és mehetsz is az esti díjátadóra. Amúgy Nico hol lesz?
- Arra gondoltunk, hogy eljöhetne velem a díjátadóra. Bemutatnám a sajtónak. – hosszú másodpercekig vártunk Natalia véleményére.
- Ez remek ötlet! – mondta végül lelkesen – Holnap már címlapon lesztek, ami persze mindkettőtök számára nagyon jó.
- Gondoltam, hogy téged csak a címlap sztori érdekel. – mondtam unottan.
- Hát igen, tipikus menedzser vagyok. De megérkeztünk a szállodához. Kim, fél óra múlva jön a sminkes és a fodrász, úgy oszd be az idődet!
- Oké. – mondtam sóhajtva, majd Nicoval felmentünk a szobába.
A szabad fél óránkat pihenéssel és ebédeléssel töltöttük.
Aztán meg is érkezett a sminkes és a fodrász. Kb. 1 órányi készülődés után végeztek is. Már csak fel kellett vennem a ruhámat, és indulhattunk is.
Nico elkísért, de inkább meghúzódott a háttérben. Amerikában a Forma-1 nem annyira ismert és népszerű, szóval nem kellett nagyon rejtőzködnie. Csak néhányan ismerték fel.
- Üdvözlöm önöket újra itt! – szólalt meg a műsorvezető – A következő vendégünk Amerika új feltörekvő színésznője, aki már lassan két éve tagja a CSI: Miami helyszínelők stábjának. Habár ma egyedül érkezett, többek között kolléga párjáról is kifaggatjuk. Köszöntsék sok szeretettel Kimberly Holly Kyle-t.
Elindultam le a lépcsőn, a műsorvezető felé. Közben integettem, mosolyogtam. A pasi köszöntött, majd helyet foglaltunk.
- Üdvözöllek a műsorban Kimberly! Hogy utaztál? – kérdezte kedvesen.
- Köszönöm jól. Habár nemrég érkeztem. – feleltem.
- Hol voltál az elmúlt napokban?
- Monacoban.
- Monacoban? Talán munka miatt? – kérdezte kíváncsian.
Nem tudtam hirtelen, hogy mit válaszoljak.
- Egy barátomnál pihentem. - feleltem végül.
- Biztos jó lehetett. Beszélgessünk most kicsit a párodról, Jonathan Togo-ról.
Hoppá! Na ettől féltem!
- Hogy áll a kapcsolatotok? Nem került szóba még esetleg az eljegyzés? – kíváncsiskodott tovább.
- Őszintén szólva szakítottunk. – válaszoltam kissé félve. A közönség felhörrent.
Kimberly felsője: http://goods.imgsrv.divat.hu/3/342/big_342.jpg
Nadrágja: http://goods.imgsrv.divat.hu/20/2029/big_2029.jpg
Cipője: http://goods.imgsrv.divat.hu/9/948/big_948.jpg
Táskája: http://goods.imgsrv.divat.hu/3/375/big_375.jpg
Hosszú másodpercekig tartott, mire feleszméltem.
- Na? Mi a véleményed? – kérdezte Nico.
- Hát, nem is tudom. – habogtam.
- Neked még túl korai? Végülis még csak néhány napja vagyunk együtt, de csak jobb lenne, ha a sajtó tőlünk szerezne tudomást a kapcsolatunkról. Nem gondolod?
- De, és igazad van, csak kicsit hirtelen jött a dolog. De ha belegondolok, szerintem jó ötlet.
- Akkor holnap este mindenki megtudja, hogy együtt vagyunk? – mosolygott Nico.
- Igen. – feleltem, majd megcsókoltam.
Lefekvés előtt még én is lezuhanyoztam. Összepakoltam a cuccaimat, és beállítottam a telefonomon az ébresztőt fél 7-re. Szerencsére Nicoval gyorsan elaludtunk.
Reggel az ébresztő hangjára ébredtem. Nagy nehezen sikerült felkelnünk. Gyors készülődés után már indultunk is a reptérre. Útban felé elbúcsúztam magamban Monacotól. Persze tudtam, hogy még sokszor visszatérek ide.
A magángépemmel mentünk San Fransiscoba. Útközben beszélgettünk egy kicsit Nicoval, de javarészt aludtunk. Egyikünk sem szerette a koránkelést.
Nem sokkal a leszállás előtt keltem fel. A pilótám be is mondta, hogy hamarosan megérkezünk. Elkezdtem keltegetni Nicot.
- Szívem! Mindjárt leszállunk. – suttogtam.
- Hova? – kérdezte Nico kómásan.
- San Fransiscoba te kis butus! – nevettem.
- Ja, tényleg. – felelte.
Hamarosan tényleg leszálltunk. Ahogy kérte, Nataliát fel is hívtam, hogy jöhet a kocsi.
Húsz perc múlva, már pakoltuk be a csomagokat a limuzin csomagtartójába. Szerencsére a paparazzikat elkerülték a repteret aznap.
- Szia! – köszöntem Nat-nak a kocsiba beszállva.
- Szia…sztok! – köszönt, amikor Nicot is meglátta.
- Natalia, ő itt a barátom, Nico. – mutattam be őket egymásnak.
- Szia Nico! Natalia Ranger vagyok, Kimberly mendzsere.
- Örvendek! Nico Rosberg vagyok.
- A bemutatkozás után had halljam, mi a dolgom ma. – mondtam Nat-nek.
- Most megyünk a szállodához, ahol pihenhettek egy kicsit. Ott átöltözöl, kisminkelnek, megcsinálják a frizudat, és onnan megyünk a stúdióhoz. Utána gyorsan visszamegyünk a hotelhez, ahol kicsit változtatnak a küldődön, és mehetsz is az esti díjátadóra. Amúgy Nico hol lesz?
- Arra gondoltunk, hogy eljöhetne velem a díjátadóra. Bemutatnám a sajtónak. – hosszú másodpercekig vártunk Natalia véleményére.
- Ez remek ötlet! – mondta végül lelkesen – Holnap már címlapon lesztek, ami persze mindkettőtök számára nagyon jó.
- Gondoltam, hogy téged csak a címlap sztori érdekel. – mondtam unottan.
- Hát igen, tipikus menedzser vagyok. De megérkeztünk a szállodához. Kim, fél óra múlva jön a sminkes és a fodrász, úgy oszd be az idődet!
- Oké. – mondtam sóhajtva, majd Nicoval felmentünk a szobába.
A szabad fél óránkat pihenéssel és ebédeléssel töltöttük.
Aztán meg is érkezett a sminkes és a fodrász. Kb. 1 órányi készülődés után végeztek is. Már csak fel kellett vennem a ruhámat, és indulhattunk is.
Nico elkísért, de inkább meghúzódott a háttérben. Amerikában a Forma-1 nem annyira ismert és népszerű, szóval nem kellett nagyon rejtőzködnie. Csak néhányan ismerték fel.
- Üdvözlöm önöket újra itt! – szólalt meg a műsorvezető – A következő vendégünk Amerika új feltörekvő színésznője, aki már lassan két éve tagja a CSI: Miami helyszínelők stábjának. Habár ma egyedül érkezett, többek között kolléga párjáról is kifaggatjuk. Köszöntsék sok szeretettel Kimberly Holly Kyle-t.
Elindultam le a lépcsőn, a műsorvezető felé. Közben integettem, mosolyogtam. A pasi köszöntött, majd helyet foglaltunk.
- Üdvözöllek a műsorban Kimberly! Hogy utaztál? – kérdezte kedvesen.
- Köszönöm jól. Habár nemrég érkeztem. – feleltem.
- Hol voltál az elmúlt napokban?
- Monacoban.
- Monacoban? Talán munka miatt? – kérdezte kíváncsian.
Nem tudtam hirtelen, hogy mit válaszoljak.
- Egy barátomnál pihentem. - feleltem végül.
- Biztos jó lehetett. Beszélgessünk most kicsit a párodról, Jonathan Togo-ról.
Hoppá! Na ettől féltem!
- Hogy áll a kapcsolatotok? Nem került szóba még esetleg az eljegyzés? – kíváncsiskodott tovább.
- Őszintén szólva szakítottunk. – válaszoltam kissé félve. A közönség felhörrent.
Kimberly felsője: http://goods.imgsrv.divat.hu/3/342/big_342.jpg
Nadrágja: http://goods.imgsrv.divat.hu/20/2029/big_2029.jpg
Cipője: http://goods.imgsrv.divat.hu/9/948/big_948.jpg
Táskája: http://goods.imgsrv.divat.hu/3/375/big_375.jpg
2010. július 13., kedd
Nem kívánt álom - 18. rész
18. FEJEZET: EGYÜTT SAN FRANSISCOBAN?
Nagyon kiakadtam Natalián. Nem tudtam, hogy képzeli ezt. Niconak is feltűnt a kiabálásom, mert közben bejött a szobába.
- Minden rendben van szívem? – kérdezte.
- Nem. Most beszéltem a menedzseremmel, Nataliával, aki gyakorlatilag leordította a fejem azért, mert szakítottam Jonnal.
- Szegénykém! – ölelt ár a párom – De ne foglalkozz vele! A menedzserek nem normálisak.
- De nem tudok nem foglalkozni vele. Főleg pár nap múlva lesz gáz, ha hazamegyek, és találkozom vele. – akadtam ki.
Nico hallgatott pár másodpercig.
- A sajtó még nem is tudja, hogy együttvagyunk. – szólalt meg végül.
- Tudom. – sóhajtottam – Még azt is be kell jelentenünk hamarosan.
- Nem lesz könnyű.
- Miért nem? Odaállunk eléjük, közöljük velük, hogy szeretjük egymást meg, hogy már nem járok Jonnal, és ennyi. Engem az már nem érdekel, hogy mit gondolnak.
- Jó, hogy ilyen laza vagy. – simogatta meg az arcom Nico.
- Köszönöm. – válaszoltam, és megcsókoltam.
- Még ezek után is el akarsz menni bulizni?
- Hát, igaziból már nincs kedvem hozzá. Nem baj ugye?
- Dehogyis! Majd megyünk máskor. – mosolygott kedvesen a szerelmem.
Egy csókkal válaszoltam.
A bulizás helyett végül csak megnéztünk egy filmet otthon. A film nem volt túl izgalmas, ugyanis már a felénél elaludtam.
Reggel arra ébredtem, hogy már az ágyban fekszem. Éppen ekkor jött be Nico egy tálcával.
- Jó reggelt! – mondta mosolyogva.
- Jó reggelt! – ásítottam egyet – Mi ez a jó illat?
- Csináltam reggelit. Gondoltam, meghálálom a tegnapit. – felelte Nico.
- Júj! Tegnap én csináltam neked, ma meg te nekem reggelit. Ez aranyos!
- Aha.
A tálcán volt rántotta, kenyér, narancslé, gyümölcs és még egy szál rózsa is. Nico nagyon kitett magáért.
- Ez finom! – mondtam, miután megkóstoltam a főztjét.
- Akkor nagy kő esett le a szívemről. – sóhajtott egyet.
- De azért elmondhatjuk, hogy mindkettőnk konyhatudományán lehetne mit csiszolni.
- Hát igen. – nevetett Nico – És mi legyen a mai program baby?
- Arra gondoltam, hogy ne menjünk sehova, csak maradjunk itthon, és élvezzük ki egymást. – mondtam, miközben kezeimet a nyaka köré fontam.
- Hát ez igazán tetszik. – jelent meg egy kaján vigyor az arcán.
- Ugye milyen jó ötleteim vannak? – vigyorogtam.
- Imádom az eszedet. – válaszolta Nico, majd megcsókolt.
A napunk hátralévő része tényleg így telt. A nap nagy részét az ágyban töltöttük. Ha le is akartunk állni, és pihenni egy kicsit, úgyis az lett a vége, hogy ismét egymás karjaiban kötöttünk ki.
Este amíg Nico zuhanyzott, Roxie-val beszélgettem telefonon.
- És mi van most veletek? Komoly a kapcsolatotok? – kérdezte a barátnőm.
- Persze, hogy komoly. – feleltem – Rájöttem, hogy nem tudnék Nico nélkül élni.
- Ez aranyos. De amúgy pont azon gondolkodtam, hogy végülis Jon miatt jöttetek össze. Ő szervezte az utazást Silverstone-ba.
- Hát igen. Amúgy mi van vele?
- Kivel? Jonnal?
- Igen. Még mindig ki van akadva?
- A düh már átment szomorúságba. Rosszul érzi magát, és haragszik rád, amiért faképnél hagytad, de közben nagyon hiányzol neki. Még ha nem is vallja be.
- Azért sajnálom egy kicsit. – sóhajtottam – De nem tehetek arról, hogy beleszerettem Nicoba.
- Én megértelek Kim.
- Köszi. Amúgy találkoztál vele azóta, hogy visszautaztatok LA-be?
- Öhm…egyszer átmentem hozzá. Csak tudni akartam, hogy nem vágta-e még fel az ereit.
- Persze, pont Jon az a pasi, aki öngyilkos lesz egy szerelmi csalódás miatt. – nevettem egy kicsit.
- Ja. – nevetett Roxie zavartan – Na de most megyek Kim. El kell indítanom a mosógépet. Szia! – hadarta, majd le is rakta a telefont.
- Elindítani a mosogatógépet? – csodálkoztam – Mióta végez Roxie bármilyen házimunkát is?
Éppen mentem volna inni, amikor csörgött a telefon. Natalia volt az.
- Igen? – szóltam bele a telefonba flegmán.
- Bocsi, hogy zavarlak Kimberly, de a san fransisco-i munka miatt hívlak. Ugye tudod, hogy holnap lesz.
- Úristen! Teljesen kiment a fejemből. – kaptam a fejemhez.
- Azt gondoltam, mivel nem vagy Los Angelesben. Jon szerint még mindig Monacoban vagy az új pasiddal.
- Igen, ott vagyok. – feleltem – Amúgy miket mondott még Jon rólam? Csak mert jó, hogy valószínűleg mindenki előtt ribancnak állít be.
- Ez most nem lényeg. Holnap korán reggel indulj el San Fransiscoba-ba. 4-kor lesz egy interjúd az egyik helyi műsorban. A felvétel után meg kell jelenned egy díjátadón. A ruháid a hotelben várnak rád, ahova egy limuzin visz el. Hívj fel, ha leszállt a géped, és intézkedek, hogy mire kiérj, a limuzin már várjon rád. Én is ott leszek.
- Nagyszerű. – mondtam unottan.
- Kimberly! Sztár vagy, ez a dolgod.
- Tudom, és megértettem. Holnap indulok San Fransiscoba. Jó éjt!
- Jó éjt! – köszönt el Nat is.
Eközben Nico is végzett a zuhanyzással.
- Valami baj van? – kérdezte, mikor meglátta a szomorú arcomat.
- Holnap el kell mennem.
- Ja, tényleg, San Fransisco.
- Igen. – sóhajtottam.
- Amúgy tudod mire gondoltam?
- Mire?
- Arra, hogy arra a díjátadóra, amire menned kell, mehetnénk együtt. Bejelenthetnénk, hogy összejöttünk. – mosolygott rám Nico. Leesett az állam.
Nagyon kiakadtam Natalián. Nem tudtam, hogy képzeli ezt. Niconak is feltűnt a kiabálásom, mert közben bejött a szobába.
- Minden rendben van szívem? – kérdezte.
- Nem. Most beszéltem a menedzseremmel, Nataliával, aki gyakorlatilag leordította a fejem azért, mert szakítottam Jonnal.
- Szegénykém! – ölelt ár a párom – De ne foglalkozz vele! A menedzserek nem normálisak.
- De nem tudok nem foglalkozni vele. Főleg pár nap múlva lesz gáz, ha hazamegyek, és találkozom vele. – akadtam ki.
Nico hallgatott pár másodpercig.
- A sajtó még nem is tudja, hogy együttvagyunk. – szólalt meg végül.
- Tudom. – sóhajtottam – Még azt is be kell jelentenünk hamarosan.
- Nem lesz könnyű.
- Miért nem? Odaállunk eléjük, közöljük velük, hogy szeretjük egymást meg, hogy már nem járok Jonnal, és ennyi. Engem az már nem érdekel, hogy mit gondolnak.
- Jó, hogy ilyen laza vagy. – simogatta meg az arcom Nico.
- Köszönöm. – válaszoltam, és megcsókoltam.
- Még ezek után is el akarsz menni bulizni?
- Hát, igaziból már nincs kedvem hozzá. Nem baj ugye?
- Dehogyis! Majd megyünk máskor. – mosolygott kedvesen a szerelmem.
Egy csókkal válaszoltam.
A bulizás helyett végül csak megnéztünk egy filmet otthon. A film nem volt túl izgalmas, ugyanis már a felénél elaludtam.
Reggel arra ébredtem, hogy már az ágyban fekszem. Éppen ekkor jött be Nico egy tálcával.
- Jó reggelt! – mondta mosolyogva.
- Jó reggelt! – ásítottam egyet – Mi ez a jó illat?
- Csináltam reggelit. Gondoltam, meghálálom a tegnapit. – felelte Nico.
- Júj! Tegnap én csináltam neked, ma meg te nekem reggelit. Ez aranyos!
- Aha.
A tálcán volt rántotta, kenyér, narancslé, gyümölcs és még egy szál rózsa is. Nico nagyon kitett magáért.
- Ez finom! – mondtam, miután megkóstoltam a főztjét.
- Akkor nagy kő esett le a szívemről. – sóhajtott egyet.
- De azért elmondhatjuk, hogy mindkettőnk konyhatudományán lehetne mit csiszolni.
- Hát igen. – nevetett Nico – És mi legyen a mai program baby?
- Arra gondoltam, hogy ne menjünk sehova, csak maradjunk itthon, és élvezzük ki egymást. – mondtam, miközben kezeimet a nyaka köré fontam.
- Hát ez igazán tetszik. – jelent meg egy kaján vigyor az arcán.
- Ugye milyen jó ötleteim vannak? – vigyorogtam.
- Imádom az eszedet. – válaszolta Nico, majd megcsókolt.
A napunk hátralévő része tényleg így telt. A nap nagy részét az ágyban töltöttük. Ha le is akartunk állni, és pihenni egy kicsit, úgyis az lett a vége, hogy ismét egymás karjaiban kötöttünk ki.
Este amíg Nico zuhanyzott, Roxie-val beszélgettem telefonon.
- És mi van most veletek? Komoly a kapcsolatotok? – kérdezte a barátnőm.
- Persze, hogy komoly. – feleltem – Rájöttem, hogy nem tudnék Nico nélkül élni.
- Ez aranyos. De amúgy pont azon gondolkodtam, hogy végülis Jon miatt jöttetek össze. Ő szervezte az utazást Silverstone-ba.
- Hát igen. Amúgy mi van vele?
- Kivel? Jonnal?
- Igen. Még mindig ki van akadva?
- A düh már átment szomorúságba. Rosszul érzi magát, és haragszik rád, amiért faképnél hagytad, de közben nagyon hiányzol neki. Még ha nem is vallja be.
- Azért sajnálom egy kicsit. – sóhajtottam – De nem tehetek arról, hogy beleszerettem Nicoba.
- Én megértelek Kim.
- Köszi. Amúgy találkoztál vele azóta, hogy visszautaztatok LA-be?
- Öhm…egyszer átmentem hozzá. Csak tudni akartam, hogy nem vágta-e még fel az ereit.
- Persze, pont Jon az a pasi, aki öngyilkos lesz egy szerelmi csalódás miatt. – nevettem egy kicsit.
- Ja. – nevetett Roxie zavartan – Na de most megyek Kim. El kell indítanom a mosógépet. Szia! – hadarta, majd le is rakta a telefont.
- Elindítani a mosogatógépet? – csodálkoztam – Mióta végez Roxie bármilyen házimunkát is?
Éppen mentem volna inni, amikor csörgött a telefon. Natalia volt az.
- Igen? – szóltam bele a telefonba flegmán.
- Bocsi, hogy zavarlak Kimberly, de a san fransisco-i munka miatt hívlak. Ugye tudod, hogy holnap lesz.
- Úristen! Teljesen kiment a fejemből. – kaptam a fejemhez.
- Azt gondoltam, mivel nem vagy Los Angelesben. Jon szerint még mindig Monacoban vagy az új pasiddal.
- Igen, ott vagyok. – feleltem – Amúgy miket mondott még Jon rólam? Csak mert jó, hogy valószínűleg mindenki előtt ribancnak állít be.
- Ez most nem lényeg. Holnap korán reggel indulj el San Fransiscoba-ba. 4-kor lesz egy interjúd az egyik helyi műsorban. A felvétel után meg kell jelenned egy díjátadón. A ruháid a hotelben várnak rád, ahova egy limuzin visz el. Hívj fel, ha leszállt a géped, és intézkedek, hogy mire kiérj, a limuzin már várjon rád. Én is ott leszek.
- Nagyszerű. – mondtam unottan.
- Kimberly! Sztár vagy, ez a dolgod.
- Tudom, és megértettem. Holnap indulok San Fransiscoba. Jó éjt!
- Jó éjt! – köszönt el Nat is.
Eközben Nico is végzett a zuhanyzással.
- Valami baj van? – kérdezte, mikor meglátta a szomorú arcomat.
- Holnap el kell mennem.
- Ja, tényleg, San Fransisco.
- Igen. – sóhajtottam.
- Amúgy tudod mire gondoltam?
- Mire?
- Arra, hogy arra a díjátadóra, amire menned kell, mehetnénk együtt. Bejelenthetnénk, hogy összejöttünk. – mosolygott rám Nico. Leesett az állam.
Nem kívánt álom - 17. rész
17. FEJEZET: EGY CSODÁLATOS NAP
Nico gyengéden lehúzta rólam a ruhámat. Eközben én az övével bíbelődtem. Miután sikerült megszabadítatom a nadrágjától, a pólóját is levettem.
Nico ajkai és kezei bebarangolták a testemet. Olyan jó volt vele, hogy nem akartam, hogy vége legyen.
Nico lassan kikapcsolta a melltartómat és lehúzta a bugyimat, én pedig levettem a boxerét. Mélyen a szemembe nézett, nem tudtunk uralkodni a vágyaink felett. A hátára fordítottam, majd ráültem. Elkezdtem csókolgatni a nyakát, a mellkasát, majd a hasát.
Pár perccel később ő került felülre, és tovább kényeztette a testemet.
Miután mindkettőnket elöntött a kéj, jóleső fáradsággal dőlt le mellém.
- Szeretlek! – szólaltam még végül.
- Én is szeretlek! – válaszolta, majd megcsókolt.
Egymás kajaiban aludtunk el.
Másnap reggel én keltem fel előbb. Boldogan gondoltam vissza a tegnap estére. Néhány percig csak néztem a még alvó páromat, majd úgy döntöttem, hogy csinálok reggelit. Biztos kimerülhetett szegény…
Felvettem a bugyimat és Nico pólóját, majd lementem a konyhába.
A hűtőben nem találtam túl sok mindent. Tipikus agglegénylakás. Végül a palacsinta mellett döntöttem. Gondoltam, meglepem valami tipikus amerikai kajával.
Már majdnem kész volt az összes palacsinta, mikor a szerelmem is megjelent egy szál alsógatyában. Valószínűleg a jó illatra kelt fel.
- Jó reggelt! – adtam neki egy csókot.
- Jó reggelt szívem! – válaszolta, majd átölelt – Nagyon jó illat van. Mit sütsz?
- Amerikai palacsintát.
- Az finom. – mondta, majd ellopott egyet.
- Hé! Még nincs kész. – nevettem.
- Nekem tökéletes így is. – felelte – Amúgy nagyon jó volt a tegnap este.
- Szerintem is. A vacsora is nagyon ízlett, és utána is remekül éreztem magam.
- Örülök neki. Szerettelek volna elkápráztatni.
- Az sikerült is. – mosolyogtam rá – De kész a reggeli! Együnk!
Az asztalhoz vittem a kaját, amit el is fogyasztottunk.
Úgy gondoltuk, hogy nem foglalkozunk a mosogatással, úgyhogy helyette inkább elkezdtünk készülődni a strandoláshoz. Lezuhanyoztam, felöltöztem, megfésülködtem, összefogtam a hajam, majd kisminkeltem magam. A fürdőruhát a ruhám alá vettem.
Ezután átengedtem a fürdőszobát Niconak, aki kicsit hamarabb végzett a készülődéssel, mint én.
Fél 1 körül elindultunk a tengerpartra. Gyalog mentünk, amiben legjobban azt élveztem, hogy senki nem jött oda hozzám autogramot kérni, és senki nem őrült meg, ha felismert.
Kézen fogva sétáltunk végig Monaco utcáin. A tengerpartra leérve rögtön a habok közé vetettük magunkat a nagy meleg miatt. Órákon át szórakoztunk a vízben.
- Olyan jó veled! – ölelt át Nico a víz alatt.
- Veled is. – válaszoltam egy csókkal.
- Mit együnk este? – kérdezte a szerelmem.
- Neked már a kaján jár az eszed? – nevettem – Amúgy elmehetnénk egy étterembe.
- Nem ízlett a főztöm? – játszotta a felháborodottat Nico.
- Isteni volt, de meg szeretnélek kímélni a munkától.
- Akkor jó. Amúgy szerintem is jobb ötlet az étterem.
- Menjünk valami olasz helyre.
- Oké, én benne vagyok.
Végül este 6-kor befejeztük a pancsolást, átöltöztünk, és elmentünk vacsorázni.
Vacsi után visszamentünk Nico lakásába. Megbeszéltük, hogy este elmegyünk bulizni.
Éppen a bőröndöm előtt álltam, és válogattam a ruháim közül, amikor megcsörrent a telefonom. Natalia hívott, a menedzserem.
- Szia Nat! Mizu? – vettem fel a telefont.
- Mégis mi a fenét művelsz? – szólt bele a telefonba dühösen.
- Mi a baj? – kérdeztem értetlenül.
- Jon mondta, hogy szakítottatok. Megőrültél vagy mi van?
- Mi bajod azzal, hogy szakítottunk?
- Nem tesz jót se nektek, se a sorozatnak.
- Téged, csak ez érdekel? – emeltem fel a hangom – Szánalmas vagy! – kiabáltam bele a telefonba, majd lecsaptam.
Kimberly felsője: http://goods.imgsrv.divat.hu/18/1827/big_1827.jpg
Szoknyája: http://goods.imgsrv.divat.hu/0/21/big_21.jpg
Cipője: http://goods.imgsrv.divat.hu/8/875/big_875.jpg
Kimberly fürdőruhája: http://goods.imgsrv.divat.hu/44/4480/big_4480.jpg
Nico gyengéden lehúzta rólam a ruhámat. Eközben én az övével bíbelődtem. Miután sikerült megszabadítatom a nadrágjától, a pólóját is levettem.
Nico ajkai és kezei bebarangolták a testemet. Olyan jó volt vele, hogy nem akartam, hogy vége legyen.
Nico lassan kikapcsolta a melltartómat és lehúzta a bugyimat, én pedig levettem a boxerét. Mélyen a szemembe nézett, nem tudtunk uralkodni a vágyaink felett. A hátára fordítottam, majd ráültem. Elkezdtem csókolgatni a nyakát, a mellkasát, majd a hasát.
Pár perccel később ő került felülre, és tovább kényeztette a testemet.
Miután mindkettőnket elöntött a kéj, jóleső fáradsággal dőlt le mellém.
- Szeretlek! – szólaltam még végül.
- Én is szeretlek! – válaszolta, majd megcsókolt.
Egymás kajaiban aludtunk el.
Másnap reggel én keltem fel előbb. Boldogan gondoltam vissza a tegnap estére. Néhány percig csak néztem a még alvó páromat, majd úgy döntöttem, hogy csinálok reggelit. Biztos kimerülhetett szegény…
Felvettem a bugyimat és Nico pólóját, majd lementem a konyhába.
A hűtőben nem találtam túl sok mindent. Tipikus agglegénylakás. Végül a palacsinta mellett döntöttem. Gondoltam, meglepem valami tipikus amerikai kajával.
Már majdnem kész volt az összes palacsinta, mikor a szerelmem is megjelent egy szál alsógatyában. Valószínűleg a jó illatra kelt fel.
- Jó reggelt! – adtam neki egy csókot.
- Jó reggelt szívem! – válaszolta, majd átölelt – Nagyon jó illat van. Mit sütsz?
- Amerikai palacsintát.
- Az finom. – mondta, majd ellopott egyet.
- Hé! Még nincs kész. – nevettem.
- Nekem tökéletes így is. – felelte – Amúgy nagyon jó volt a tegnap este.
- Szerintem is. A vacsora is nagyon ízlett, és utána is remekül éreztem magam.
- Örülök neki. Szerettelek volna elkápráztatni.
- Az sikerült is. – mosolyogtam rá – De kész a reggeli! Együnk!
Az asztalhoz vittem a kaját, amit el is fogyasztottunk.
Úgy gondoltuk, hogy nem foglalkozunk a mosogatással, úgyhogy helyette inkább elkezdtünk készülődni a strandoláshoz. Lezuhanyoztam, felöltöztem, megfésülködtem, összefogtam a hajam, majd kisminkeltem magam. A fürdőruhát a ruhám alá vettem.
Ezután átengedtem a fürdőszobát Niconak, aki kicsit hamarabb végzett a készülődéssel, mint én.
Fél 1 körül elindultunk a tengerpartra. Gyalog mentünk, amiben legjobban azt élveztem, hogy senki nem jött oda hozzám autogramot kérni, és senki nem őrült meg, ha felismert.
Kézen fogva sétáltunk végig Monaco utcáin. A tengerpartra leérve rögtön a habok közé vetettük magunkat a nagy meleg miatt. Órákon át szórakoztunk a vízben.
- Olyan jó veled! – ölelt át Nico a víz alatt.
- Veled is. – válaszoltam egy csókkal.
- Mit együnk este? – kérdezte a szerelmem.
- Neked már a kaján jár az eszed? – nevettem – Amúgy elmehetnénk egy étterembe.
- Nem ízlett a főztöm? – játszotta a felháborodottat Nico.
- Isteni volt, de meg szeretnélek kímélni a munkától.
- Akkor jó. Amúgy szerintem is jobb ötlet az étterem.
- Menjünk valami olasz helyre.
- Oké, én benne vagyok.
Végül este 6-kor befejeztük a pancsolást, átöltöztünk, és elmentünk vacsorázni.
Vacsi után visszamentünk Nico lakásába. Megbeszéltük, hogy este elmegyünk bulizni.
Éppen a bőröndöm előtt álltam, és válogattam a ruháim közül, amikor megcsörrent a telefonom. Natalia hívott, a menedzserem.
- Szia Nat! Mizu? – vettem fel a telefont.
- Mégis mi a fenét művelsz? – szólt bele a telefonba dühösen.
- Mi a baj? – kérdeztem értetlenül.
- Jon mondta, hogy szakítottatok. Megőrültél vagy mi van?
- Mi bajod azzal, hogy szakítottunk?
- Nem tesz jót se nektek, se a sorozatnak.
- Téged, csak ez érdekel? – emeltem fel a hangom – Szánalmas vagy! – kiabáltam bele a telefonba, majd lecsaptam.
Kimberly felsője: http://goods.imgsrv.divat.hu/18/1827/big_1827.jpg
Szoknyája: http://goods.imgsrv.divat.hu/0/21/big_21.jpg
Cipője: http://goods.imgsrv.divat.hu/8/875/big_875.jpg
Kimberly fürdőruhája: http://goods.imgsrv.divat.hu/44/4480/big_4480.jpg
2010. július 12., hétfő
Nem kívánt álom - 16. rész
16. FEJEZET: EGY ROMANTIKUS ESTE
Pár óra járkálás után visszamentünk Nico lakásába. Azt mondta, hogy főz nekem vacsorát. Na ebből mi lesz…
- Mit szeretnél enni szívem? – kérdezte, miközben átölelt. Beszívtam a finom illatát.
- Nekem bármi jó. Mit tudsz főzni?
- Őszintén? Semmit. – felelte nevetve.
- Az jó. – sóhajtottam - Biztos vagy benne, hogy főzni akarsz? Mert rendelhetünk is. – vetettem fel az ötletet.
- Nem! – ellenkezdett a párom – Én akarok főzni neked! Meg akarom mutatni, hogy milyen ügyes vagyok.
- A pályán már megmutattad. Nekem az bőven elég. – csókoltam meg.
- De a konyhában is megmutatom. Te csak ülj le a kanapéra, pihenj, én meg majd gondoskodom a vacsiról. – terelt a kanapé felé.
- Te tudod! – adtam meg magam – De nem akarok éhes maradni.
- Ha nem ízlik a kaja, megígérem, hogy rendelünk valamit. Így jó lesz?
- Tökéletes.
Az elkövetkezendő két órát Nico a konyhában töltötte. Hiába kérdeztem meg, hogy segítsek-e neki, mindig visszaültetett a kanapéra.
Kb. fél 9-kor végül elmentem zuhanyozni. Megmostam a hajam, majd felvettem egy egyszerű ruhát. (http://goods.imgsrv.divat.hu/35/3578/big_3578.jpg)
Megszárítottam a hajam. Mire kimentem az asztal már gyönyörűen meg volt terítve. Mindenhol gyertyák égtek, és halk zene szólt.
- Tetszik szívem? – kérdezte Nico, majd kaptam egy pohár bort.
- Ez egyszerűen gyönyörű! – ámuldoztam – Nagyon ügyes vagy baby! – csókoltam meg.
- Örülök, hogy tetszik. – felelte – De gyere, együnk!
Kihúzta nekem a széket, majd elment az előételért, ami paradicsomos mozarella volt. Lehet, hogy elég könnyű elkészíteni, de még soha nem ettem ilyen finomat.
- Hogy ízlik? – kérdezte, majd töltött még egy ki bort.
- Isteni szívem! Elmehetnél szakácsnak. – válaszoltam mosolyogva.
- Ezt jó hallani. És mik a terveid a hétre? – kérdezte.
- Pénteken el kell utaznom San Fransiscoba.
- Miért?
- Munka miatt. Lesz egy díjátadó, és nekem is meg kell jelennem. – mondtam unottan.
- Nem igazán szereted az ilyen eseményeket?
- Nincs velük nagyon bajom, de egy idő után már unalmasak és mindegyik ugyanolyannak tűnik.
- Ez igaz. De híres vagy, ez a dolgod.
- Tudom, de néha azt kívánom, hogy bárcsak egy hétköznapi ember lennék.
- De ha az lennél, akkor nem találkoztunk volna. Szóval mégis csak jól jártál azzal, hogy híres vagy. – mosolygott a szerelmem.
- Tudom. Már csak miattad is megérte. – válaszoltam, majd rákacsintottam.
Nico csak mosolyogott.
- Hozhatom a főételt? – kérdezte végül.
- Persze. – feleltem.
A főétel spárgával töltött pulykamell volt krumplipürével.
- Szívem, nagyon kitettél magadért. – mondtam, miután megkóstoltam a főételt.
- Tényleg ízlik? Akkor megtartasz? – kérdezte vigyorogva.
- Most már elgondolkozom rajta. – feleltem nevetve.
A főétel elfogyasztása után Nico hozta is a desszertet, ami gyümölcssaláta volt.
Miután ezzel is végeztünk, Nico bepakolt a mosogatógépbe, én pedig leültem a kanapéba.
Kb. 10 perc után végzett a drága, és leült mellém.
- Köszönöm a vacsorát! Nagyon ízlett. – mondtam, majd megcsókoltam Nicot.
- Ennek nagyon örülök. – válaszolta majd szorosan a karjai közé bújtam.
- Mit csinálunk holnap? – kérdeztem végül pár percnyi hallgatás után.
- Amit szeretnél. – felelte Nico.
- Nem ismerem a környéket. Fogalmam sincs, hogy hova mehetnénk.
- Lemehetünk a partra. – vetette fel az ötletet a szerelmem.
- Remek ötlet! Úgyis nagyon jó idő van. – mosolyogtam.
- Akkor ezt megbeszéltük. Bár szerintem nem kell korán kelni.
- Szerintem se! Már elegem van a koránkelésből. –sóhajtottam.
- Nekem is. – felelte Nico – De akartam tőled valamit kérdezni.
- Mit?
- Mikor kezditek újra a CSI forgatást?
- Csak augusztusban. Miért?
Láttam Nico arcán a féltékenységet egy pillanatra.
- Jon miatt? – kérdeztem sóhajtva.
- Igen, de nehogy azt hidd, hogy nem engedlek a közelébe, vagy valami ilyesmi. Tiszteletben tartom a munkádat.
- Akkor jó. – feleltem, majd megcsókoltam.
Nico kezei eközben elkezdték bebarangolni a testemet. Pár perc után felkapott, és a hálóba vitt. Gyengéden lefektetett az ágyra, majd megállt egy pillanatra.
- Biztosan akarod? – kérdezte mélyen a szemembe nézve.
- Igen! – vágtam rá – Téged akarlak! – mondtam, majd kissé elvesztettük a fejünket.
Pár óra járkálás után visszamentünk Nico lakásába. Azt mondta, hogy főz nekem vacsorát. Na ebből mi lesz…
- Mit szeretnél enni szívem? – kérdezte, miközben átölelt. Beszívtam a finom illatát.
- Nekem bármi jó. Mit tudsz főzni?
- Őszintén? Semmit. – felelte nevetve.
- Az jó. – sóhajtottam - Biztos vagy benne, hogy főzni akarsz? Mert rendelhetünk is. – vetettem fel az ötletet.
- Nem! – ellenkezdett a párom – Én akarok főzni neked! Meg akarom mutatni, hogy milyen ügyes vagyok.
- A pályán már megmutattad. Nekem az bőven elég. – csókoltam meg.
- De a konyhában is megmutatom. Te csak ülj le a kanapéra, pihenj, én meg majd gondoskodom a vacsiról. – terelt a kanapé felé.
- Te tudod! – adtam meg magam – De nem akarok éhes maradni.
- Ha nem ízlik a kaja, megígérem, hogy rendelünk valamit. Így jó lesz?
- Tökéletes.
Az elkövetkezendő két órát Nico a konyhában töltötte. Hiába kérdeztem meg, hogy segítsek-e neki, mindig visszaültetett a kanapéra.
Kb. fél 9-kor végül elmentem zuhanyozni. Megmostam a hajam, majd felvettem egy egyszerű ruhát. (http://goods.imgsrv.divat.hu/35/3578/big_3578.jpg)
Megszárítottam a hajam. Mire kimentem az asztal már gyönyörűen meg volt terítve. Mindenhol gyertyák égtek, és halk zene szólt.
- Tetszik szívem? – kérdezte Nico, majd kaptam egy pohár bort.
- Ez egyszerűen gyönyörű! – ámuldoztam – Nagyon ügyes vagy baby! – csókoltam meg.
- Örülök, hogy tetszik. – felelte – De gyere, együnk!
Kihúzta nekem a széket, majd elment az előételért, ami paradicsomos mozarella volt. Lehet, hogy elég könnyű elkészíteni, de még soha nem ettem ilyen finomat.
- Hogy ízlik? – kérdezte, majd töltött még egy ki bort.
- Isteni szívem! Elmehetnél szakácsnak. – válaszoltam mosolyogva.
- Ezt jó hallani. És mik a terveid a hétre? – kérdezte.
- Pénteken el kell utaznom San Fransiscoba.
- Miért?
- Munka miatt. Lesz egy díjátadó, és nekem is meg kell jelennem. – mondtam unottan.
- Nem igazán szereted az ilyen eseményeket?
- Nincs velük nagyon bajom, de egy idő után már unalmasak és mindegyik ugyanolyannak tűnik.
- Ez igaz. De híres vagy, ez a dolgod.
- Tudom, de néha azt kívánom, hogy bárcsak egy hétköznapi ember lennék.
- De ha az lennél, akkor nem találkoztunk volna. Szóval mégis csak jól jártál azzal, hogy híres vagy. – mosolygott a szerelmem.
- Tudom. Már csak miattad is megérte. – válaszoltam, majd rákacsintottam.
Nico csak mosolyogott.
- Hozhatom a főételt? – kérdezte végül.
- Persze. – feleltem.
A főétel spárgával töltött pulykamell volt krumplipürével.
- Szívem, nagyon kitettél magadért. – mondtam, miután megkóstoltam a főételt.
- Tényleg ízlik? Akkor megtartasz? – kérdezte vigyorogva.
- Most már elgondolkozom rajta. – feleltem nevetve.
A főétel elfogyasztása után Nico hozta is a desszertet, ami gyümölcssaláta volt.
Miután ezzel is végeztünk, Nico bepakolt a mosogatógépbe, én pedig leültem a kanapéba.
Kb. 10 perc után végzett a drága, és leült mellém.
- Köszönöm a vacsorát! Nagyon ízlett. – mondtam, majd megcsókoltam Nicot.
- Ennek nagyon örülök. – válaszolta majd szorosan a karjai közé bújtam.
- Mit csinálunk holnap? – kérdeztem végül pár percnyi hallgatás után.
- Amit szeretnél. – felelte Nico.
- Nem ismerem a környéket. Fogalmam sincs, hogy hova mehetnénk.
- Lemehetünk a partra. – vetette fel az ötletet a szerelmem.
- Remek ötlet! Úgyis nagyon jó idő van. – mosolyogtam.
- Akkor ezt megbeszéltük. Bár szerintem nem kell korán kelni.
- Szerintem se! Már elegem van a koránkelésből. –sóhajtottam.
- Nekem is. – felelte Nico – De akartam tőled valamit kérdezni.
- Mit?
- Mikor kezditek újra a CSI forgatást?
- Csak augusztusban. Miért?
Láttam Nico arcán a féltékenységet egy pillanatra.
- Jon miatt? – kérdeztem sóhajtva.
- Igen, de nehogy azt hidd, hogy nem engedlek a közelébe, vagy valami ilyesmi. Tiszteletben tartom a munkádat.
- Akkor jó. – feleltem, majd megcsókoltam.
Nico kezei eközben elkezdték bebarangolni a testemet. Pár perc után felkapott, és a hálóba vitt. Gyengéden lefektetett az ágyra, majd megállt egy pillanatra.
- Biztosan akarod? – kérdezte mélyen a szemembe nézve.
- Igen! – vágtam rá – Téged akarlak! – mondtam, majd kissé elvesztettük a fejünket.
2010. július 10., szombat
Nem kívánt álom - 15. rész
15. FEJEZET: MONACO
Nico kapott pár nap szabadságot a verseny után, szóval úgy döntöttünk, hogy elutazunk valahova kettesben. Mivel nem volt dolgom Los Anegelesben, és nem is volt kedvem találkozni Jonnal, úgy döntöttünk, hogy Nicohoz megyünk Monacoba. Ő már kis kora óta ott lakik.
Nico gyorsan összepakolta a cuccait, és már indulhattunk is a reptérre. Az újdonsült barátom magángépével repültünk át Silverstone-ból Monte Carlóba.
A repülőút alatt volt időnk beszélgetni és jobban megismerni egymást. Végülis még szinte semmit nem tudunk egymásról, ami kicsit rossz volt.
- És mi van a családoddal? Vannak testvéreid, hol laknak a szüleid? – kérdezte Nico – Csak, hogy tudjam, mire számíthatok.
- Nincs testvérem, és a szüleim Phoenix-ben élnek. Én is éltem ott néhány évet, de a CSI miatt Los Angeles-be kellett költöznöm. – magyaráztam.
- Rossz volt őket ott hagyni, ugye? – kérdezte Nico együtt érzően.
- Igen, de bármikor meglátogathatom őket. Vagyis nem bármikor, a minkám miatt. De bármikor elküldhetem értük a magángépem, és LA-be repíthetem őket.
- Az jó.
- Aha. És mi van a te szüleiddel?
- Dél-Franciaországban élnek. Én is ritkán látom őket, habár apa gyakran kijár a futamokra.
- És a mostani versenyen nem volt ott? – kérdeztem.
- Nem de a következőre azt hiszem eljön. De ha arra nem is, akkor a Magyar Nagydíjon, ami utána lesz biztos ott lesz. És akkor lehet, hogy elhozza anyát is. Ez azért nagy szó, mert szinte egy Forma-1-es versenyemen sem volt még kinn. Elég volt neki, hogy a GP2-ban izgulhatott értem. A Forma-1 már túl sok lenne neki.
- Gondolom. A szüleim akkor is kiakadtak egy kicsit, mikor bejelentettem, hogy szerepet kaptam a CSI-ban. Bele se merek gondolni, hogy mennyire ki lennének, ha közölném velük, hogy autóversenyző leszek. – nevettem.
- De ugye miattam nem fognak kiakadni? – kérdezte félve a szerelmem.
- Dehogyis! Mindig nagyon kedvesek voltak a barátaimmal. – válaszoltam mosolyogva.
- Akkor megnyugodtam! –sóhajtott Nico, majd adott egy csókot.
Beszélgettünk még egy kicsit, majd megkezdtük a leszállást.
Monte Carloba érve csak gyönyörködni tudtam. Rengeteg helyen jártam már, de ennyire csodálatos helyen még nem voltam. Első pillantásra beleszerettem a városba.
Taxival mentünk Nico lakására. Beérve egy kutyus várt minket.
- Szia Duke! – köszönt Nico a kutyának! Duke?? Úristen, Jon kutyáját is így hívják. – Köszönj a vendégnek nagyfiú!
- Szia! – simogattam meg a kutyust, amikor odajött hozzánk – A te kutyád? – kérdeztem, de imádkoztam, hogy nemet mondjon.
- Nem, az egyik barátomé. Elutazott három hétre, és nálam hagyta. – magyarázta Nico. Nagyon örültem a válaszának.
- De te se voltál itthon majdnem egy hétig. Ki vigyázott rád addig te drága? – kérdeztem a kutyustól, miközben a fülét vakargattam.
- A szomszéd minden nap átjött megetetni. Hiába mondtam a srácnak, hogy nálam nem lesz túl jó helyen, ragaszkodott hozzá, hogy én vigyázzak rá, amíg nem lesz otthon, mert a kutya állítólag engem szeret a legjobban. – mondta Nico.
- Megértem a kutyát. – válaszoltam, majd átöleltem Nicot, és megcsókoltam.
Ekkor viszont Duke-ot elöntötte a féltékenység, és rám ugrott. A földön kötöttem ki.
- Duke! Nyugi! Hagyd békén Kimet! – kiabálta Nico a kutyának, majd leszedte rólam – Jól vagy szívem? – kérdezte, miközben felsegített engem.
- Igen, megvagyok. – feleltem.
- És mit csináljunk? Mihez lenne kedved? – kérdezte a szerelmem.
- Nem is tudom. Megmutathatnád a várost.
- Rendben. Nem jártál még itt?
- Itt még konkrétan nem. Pedig már sok helyen voltam.
- Akkor én vagyok a tökéletes személy arra, hogy megmutassam Monaco szépségeit. – ölelt át.
- Nálad jobb embert el sem tudnék képzelni a feladatra. – mondtam, majd megcsókoltam.
- Na menjünk, vagy még a végén máshol kötünk ki. – mondta Nico vigyorogva.
- De hát úgyis azt mondtad, hogy sexelni akarsz velem. Erre a pillanatra még legalább emlékszem az estéből. – válaszoltam vigyorogva.
- Majd este baby! Amikor minden tökéletes lesz. – kacsintott rám Nico.
- Mit tervezel az estére? – kérdeztem értetlenül.
- Majd megtudod! De most induljunk! – kacsintott rám. Elbúcsúztunk Duke-tól, és belevetettük magunkat a monacoi életbe.
Nico sok mindent megmutatott a miniországból. Többek között azt is, hogy hol szoktak versenyezni, amikor itt rendeznek F1-es futamot.
Beültünk a kedvenc éttermébe ebédelni, majd megnéztük a Casinot.
Csak úgy repdestem a boldogságtól, mert éreztem, hogy az életem egy fejezethez érkezett. Elfelejthettem a hollywoodi életét, és csak a szerelemre tudtam koncentrálni. Nico mellett egészen máshogy éreztem magam, mint Jonnal.
Lehet, hogy hamarabb kellett volna találkoznunk?
Nico kapott pár nap szabadságot a verseny után, szóval úgy döntöttünk, hogy elutazunk valahova kettesben. Mivel nem volt dolgom Los Anegelesben, és nem is volt kedvem találkozni Jonnal, úgy döntöttünk, hogy Nicohoz megyünk Monacoba. Ő már kis kora óta ott lakik.
Nico gyorsan összepakolta a cuccait, és már indulhattunk is a reptérre. Az újdonsült barátom magángépével repültünk át Silverstone-ból Monte Carlóba.
A repülőút alatt volt időnk beszélgetni és jobban megismerni egymást. Végülis még szinte semmit nem tudunk egymásról, ami kicsit rossz volt.
- És mi van a családoddal? Vannak testvéreid, hol laknak a szüleid? – kérdezte Nico – Csak, hogy tudjam, mire számíthatok.
- Nincs testvérem, és a szüleim Phoenix-ben élnek. Én is éltem ott néhány évet, de a CSI miatt Los Angeles-be kellett költöznöm. – magyaráztam.
- Rossz volt őket ott hagyni, ugye? – kérdezte Nico együtt érzően.
- Igen, de bármikor meglátogathatom őket. Vagyis nem bármikor, a minkám miatt. De bármikor elküldhetem értük a magángépem, és LA-be repíthetem őket.
- Az jó.
- Aha. És mi van a te szüleiddel?
- Dél-Franciaországban élnek. Én is ritkán látom őket, habár apa gyakran kijár a futamokra.
- És a mostani versenyen nem volt ott? – kérdeztem.
- Nem de a következőre azt hiszem eljön. De ha arra nem is, akkor a Magyar Nagydíjon, ami utána lesz biztos ott lesz. És akkor lehet, hogy elhozza anyát is. Ez azért nagy szó, mert szinte egy Forma-1-es versenyemen sem volt még kinn. Elég volt neki, hogy a GP2-ban izgulhatott értem. A Forma-1 már túl sok lenne neki.
- Gondolom. A szüleim akkor is kiakadtak egy kicsit, mikor bejelentettem, hogy szerepet kaptam a CSI-ban. Bele se merek gondolni, hogy mennyire ki lennének, ha közölném velük, hogy autóversenyző leszek. – nevettem.
- De ugye miattam nem fognak kiakadni? – kérdezte félve a szerelmem.
- Dehogyis! Mindig nagyon kedvesek voltak a barátaimmal. – válaszoltam mosolyogva.
- Akkor megnyugodtam! –sóhajtott Nico, majd adott egy csókot.
Beszélgettünk még egy kicsit, majd megkezdtük a leszállást.
Monte Carloba érve csak gyönyörködni tudtam. Rengeteg helyen jártam már, de ennyire csodálatos helyen még nem voltam. Első pillantásra beleszerettem a városba.
Taxival mentünk Nico lakására. Beérve egy kutyus várt minket.
- Szia Duke! – köszönt Nico a kutyának! Duke?? Úristen, Jon kutyáját is így hívják. – Köszönj a vendégnek nagyfiú!
- Szia! – simogattam meg a kutyust, amikor odajött hozzánk – A te kutyád? – kérdeztem, de imádkoztam, hogy nemet mondjon.
- Nem, az egyik barátomé. Elutazott három hétre, és nálam hagyta. – magyarázta Nico. Nagyon örültem a válaszának.
- De te se voltál itthon majdnem egy hétig. Ki vigyázott rád addig te drága? – kérdeztem a kutyustól, miközben a fülét vakargattam.
- A szomszéd minden nap átjött megetetni. Hiába mondtam a srácnak, hogy nálam nem lesz túl jó helyen, ragaszkodott hozzá, hogy én vigyázzak rá, amíg nem lesz otthon, mert a kutya állítólag engem szeret a legjobban. – mondta Nico.
- Megértem a kutyát. – válaszoltam, majd átöleltem Nicot, és megcsókoltam.
Ekkor viszont Duke-ot elöntötte a féltékenység, és rám ugrott. A földön kötöttem ki.
- Duke! Nyugi! Hagyd békén Kimet! – kiabálta Nico a kutyának, majd leszedte rólam – Jól vagy szívem? – kérdezte, miközben felsegített engem.
- Igen, megvagyok. – feleltem.
- És mit csináljunk? Mihez lenne kedved? – kérdezte a szerelmem.
- Nem is tudom. Megmutathatnád a várost.
- Rendben. Nem jártál még itt?
- Itt még konkrétan nem. Pedig már sok helyen voltam.
- Akkor én vagyok a tökéletes személy arra, hogy megmutassam Monaco szépségeit. – ölelt át.
- Nálad jobb embert el sem tudnék képzelni a feladatra. – mondtam, majd megcsókoltam.
- Na menjünk, vagy még a végén máshol kötünk ki. – mondta Nico vigyorogva.
- De hát úgyis azt mondtad, hogy sexelni akarsz velem. Erre a pillanatra még legalább emlékszem az estéből. – válaszoltam vigyorogva.
- Majd este baby! Amikor minden tökéletes lesz. – kacsintott rám Nico.
- Mit tervezel az estére? – kérdeztem értetlenül.
- Majd megtudod! De most induljunk! – kacsintott rám. Elbúcsúztunk Duke-tól, és belevetettük magunkat a monacoi életbe.
Nico sok mindent megmutatott a miniországból. Többek között azt is, hogy hol szoktak versenyezni, amikor itt rendeznek F1-es futamot.
Beültünk a kedvenc éttermébe ebédelni, majd megnéztük a Casinot.
Csak úgy repdestem a boldogságtól, mert éreztem, hogy az életem egy fejezethez érkezett. Elfelejthettem a hollywoodi életét, és csak a szerelemre tudtam koncentrálni. Nico mellett egészen máshogy éreztem magam, mint Jonnal.
Lehet, hogy hamarabb kellett volna találkoznunk?
Nem kívánt álom - 14. rész
14. FEJEZET: A SZEMBESÍTÉS
Nagyon boldogok voltunk Nicoval, hogy végre egymásra találtunk. De ekkor eszembe jutott Jon.
- Úristen! Mi lesz Jonnal? – sápadtam le.
- Ne érdekeljen! Most már csak mi számítunk. – felelte Nico kedvesen.
- Igen, de mindjárt ideér. Nagyon ki lesz akadva.
- Majd lerendezem. – mondta Nico egyszerűen.
- Nem lesz olyan könnyű! Te még nem találkoztál egy igazán dühös Jonathan Togoval! – figyelmeztettem.
Szerencsére Roxanne ért oda hozzánk előbb.
- Mi történt Kim? Miért kezdtél el rohanni, amikor… - tette volna fel a kérdéseket, majd meglátta, hogy Nicoval egymást öleljük – Ja, már értem….Vagyis mégsem. Akkor ti most összejöttetek? – kérdezte kissé összezavarodva.
- Igen. – feleltem boldogan, majd adtam egy puszit Nico szájára.
- Jon nagyon ki lesz akadva. – mondta Roxie.
- Tudom. – sóhajtottam – De majd elintézzük valahogy.
Sajnos ekkor az említett személy is megérkezett.
- Mi folyik itt? – kérdezte dühösen.
- Figyelj Jon, megmagyarázom! – válaszoltam.
- Minek fogod a kezét? Kimberly, mi a fenét művelsz? – már szinte ordított.
- Összejövök Nicoval. – feleltem bátran.
- Hogy mi van? – blokkolt le Jon.
- Igen, Jonathan! Elhagylak Nico miatt. Már őt szeretem, és szeretném, ha eltűnnél az életemből. – álltam elé, és olvastam be neki.
- Ezt nem gondolhatod komolyan Kim! Pont miatta hagysz el? – mutatott nevetve Nicora.
- Valami bajod van velem? – állt Jon elé Nico.
- Igen, mondjuk, lenyúltad a csajom. – válaszolta hidegvérrel az exem.
- Na jó Jon, ezt most hagyd abba! – álltam a két srác közé – Menj inkább haza Los Angelesbe!
- Nem megyek nélküled sehova! – nézett rám.
- Pedig kénytelen leszel. – felelte Nico mosolyogva.
- Ne mosolyogj vagy beverem a képed! – kezdett el kiabálni Jon.
- Elég lesz már! – sikított Roxanne. Mindenki ránézett.
- Jon! Fogd már fel, hogy Kimberly elhagyott és, hogy Nicot szereti. Kim! Ti pedig inkább menjetek el innen. Nem akarok bunyót. – osztott ki mindenkit a barátnőm.
- Szerintem is ez a legjobb ötlet. – mondtam, majd elindultunk Nicoval vissza, a szállodába.
- Ne higgyétek, hogy ennyivel el van intézve! – kiabált utánunk Jon.
- Ne is figyelj rá szívem! – ölelt át Nico – Minden rendben lesz!
- Hiszek neked. – válaszoltam, majd megcsókoltam.
Felmentünk Nico szobájába.
Eközben Jon még mindig nagyon ki volt akadva.
- Nem hiszem el, hogy mit művelt ez a kis ribanc! – őrjöngött.
- Ne nevezd Kimet ribancnak, csak mert dobott. Tényleg szereti Nicot, azért jött össze vele. – felelte Roxie.
- Te ne gyere nekem ezzel a hegyi beszéddel! – ordított Jon Roxie-val.
- Na idefigyelj Jonathan! – kezdett kiakadni Roxanne – Elviseltem az elmúlt egy évben, hogy piszkáltál és, hogy megjegyzéseket tettél rám. De nem fogom tovább tűrni a bunkó viselkedésedet. Talán az a gond hogy Kimberly soha nem osztott ki igazán. De majd én megteszem helyette! Békén hagyod Kimet és Nicot, azonnal visszautazol velem Los Angelesbe, és Kimberly-hez a forgatásokon kívül még csak nem is szólsz. Megértetted? Nem engedem, hogy tönkretedd a barátnőm életét! – fenyegetőzött Roxanne. Jon leblokkolt, egy ideig meg sem tudott szólalni.
- Nem is érdekel már mi van velük. – felelte Jon.
- Így gondoltam én is. – mondta mosolyogva Roxanne – Most pedig indulunk a reptérre. – mondta, majd elkezdte a taxi felé húzni a srácot.
Eközben Nicoval az ágyon feküdtünk egymás ölelésében.
- Annyira örülök, hogy így döntöttél. – mondta Nico, miközben a karomat simogatta.
- Én is. Nem lettem volna képes visszamenni Los Angelesbe Jonnal. Tudtam, hogy melletted van a helyem. – feleltem, majd felkönyököltem, és a szemébe néztem.
- Szeretlek Kim! Lehet, hogy korainak tartod az SZ betűs szót, de én már nem tudtam visszatartani.
- Nem tartom korainak azok után, amin keresztül mentünk. Én is szeretlek Nico! – válaszoltam, majd megcsókoltam.
A telefonom hangja hozott vissza a valóságba. Roxie-tól jött egy SMS.
„Elintéztem Jont, útban vagyunk LA felé. A csomagjaid a recepción vannak. Minden jót! Roxie
UI: Ne szúrd el!”
Elmosolyogtam, majd megmutattam az üzenetet Niconak.
- Aranyos lány! – mondta.
- Nem furcsa, hogy vele is randiztál? – kérdeztem.
- Az nem randi volt! Csak iszogattunk. Ha nem botlottam volna belétek, akkor egyedül töltöttem volna az estét, és Roxanne jó társaságnak tűnt. – felelte.
- És az volt?
- Igen, de te sokkal jobb vagy. Már az első találkozásunkkor tudtam, hogy egyszer összejövünk. Akkor is csak rád tudtam figyelni. – mondta, majd megcsókolt.
Végre ismét teljesen boldog voltam!
Nagyon boldogok voltunk Nicoval, hogy végre egymásra találtunk. De ekkor eszembe jutott Jon.
- Úristen! Mi lesz Jonnal? – sápadtam le.
- Ne érdekeljen! Most már csak mi számítunk. – felelte Nico kedvesen.
- Igen, de mindjárt ideér. Nagyon ki lesz akadva.
- Majd lerendezem. – mondta Nico egyszerűen.
- Nem lesz olyan könnyű! Te még nem találkoztál egy igazán dühös Jonathan Togoval! – figyelmeztettem.
Szerencsére Roxanne ért oda hozzánk előbb.
- Mi történt Kim? Miért kezdtél el rohanni, amikor… - tette volna fel a kérdéseket, majd meglátta, hogy Nicoval egymást öleljük – Ja, már értem….Vagyis mégsem. Akkor ti most összejöttetek? – kérdezte kissé összezavarodva.
- Igen. – feleltem boldogan, majd adtam egy puszit Nico szájára.
- Jon nagyon ki lesz akadva. – mondta Roxie.
- Tudom. – sóhajtottam – De majd elintézzük valahogy.
Sajnos ekkor az említett személy is megérkezett.
- Mi folyik itt? – kérdezte dühösen.
- Figyelj Jon, megmagyarázom! – válaszoltam.
- Minek fogod a kezét? Kimberly, mi a fenét művelsz? – már szinte ordított.
- Összejövök Nicoval. – feleltem bátran.
- Hogy mi van? – blokkolt le Jon.
- Igen, Jonathan! Elhagylak Nico miatt. Már őt szeretem, és szeretném, ha eltűnnél az életemből. – álltam elé, és olvastam be neki.
- Ezt nem gondolhatod komolyan Kim! Pont miatta hagysz el? – mutatott nevetve Nicora.
- Valami bajod van velem? – állt Jon elé Nico.
- Igen, mondjuk, lenyúltad a csajom. – válaszolta hidegvérrel az exem.
- Na jó Jon, ezt most hagyd abba! – álltam a két srác közé – Menj inkább haza Los Angelesbe!
- Nem megyek nélküled sehova! – nézett rám.
- Pedig kénytelen leszel. – felelte Nico mosolyogva.
- Ne mosolyogj vagy beverem a képed! – kezdett el kiabálni Jon.
- Elég lesz már! – sikított Roxanne. Mindenki ránézett.
- Jon! Fogd már fel, hogy Kimberly elhagyott és, hogy Nicot szereti. Kim! Ti pedig inkább menjetek el innen. Nem akarok bunyót. – osztott ki mindenkit a barátnőm.
- Szerintem is ez a legjobb ötlet. – mondtam, majd elindultunk Nicoval vissza, a szállodába.
- Ne higgyétek, hogy ennyivel el van intézve! – kiabált utánunk Jon.
- Ne is figyelj rá szívem! – ölelt át Nico – Minden rendben lesz!
- Hiszek neked. – válaszoltam, majd megcsókoltam.
Felmentünk Nico szobájába.
Eközben Jon még mindig nagyon ki volt akadva.
- Nem hiszem el, hogy mit művelt ez a kis ribanc! – őrjöngött.
- Ne nevezd Kimet ribancnak, csak mert dobott. Tényleg szereti Nicot, azért jött össze vele. – felelte Roxie.
- Te ne gyere nekem ezzel a hegyi beszéddel! – ordított Jon Roxie-val.
- Na idefigyelj Jonathan! – kezdett kiakadni Roxanne – Elviseltem az elmúlt egy évben, hogy piszkáltál és, hogy megjegyzéseket tettél rám. De nem fogom tovább tűrni a bunkó viselkedésedet. Talán az a gond hogy Kimberly soha nem osztott ki igazán. De majd én megteszem helyette! Békén hagyod Kimet és Nicot, azonnal visszautazol velem Los Angelesbe, és Kimberly-hez a forgatásokon kívül még csak nem is szólsz. Megértetted? Nem engedem, hogy tönkretedd a barátnőm életét! – fenyegetőzött Roxanne. Jon leblokkolt, egy ideig meg sem tudott szólalni.
- Nem is érdekel már mi van velük. – felelte Jon.
- Így gondoltam én is. – mondta mosolyogva Roxanne – Most pedig indulunk a reptérre. – mondta, majd elkezdte a taxi felé húzni a srácot.
Eközben Nicoval az ágyon feküdtünk egymás ölelésében.
- Annyira örülök, hogy így döntöttél. – mondta Nico, miközben a karomat simogatta.
- Én is. Nem lettem volna képes visszamenni Los Angelesbe Jonnal. Tudtam, hogy melletted van a helyem. – feleltem, majd felkönyököltem, és a szemébe néztem.
- Szeretlek Kim! Lehet, hogy korainak tartod az SZ betűs szót, de én már nem tudtam visszatartani.
- Nem tartom korainak azok után, amin keresztül mentünk. Én is szeretlek Nico! – válaszoltam, majd megcsókoltam.
A telefonom hangja hozott vissza a valóságba. Roxie-tól jött egy SMS.
„Elintéztem Jont, útban vagyunk LA felé. A csomagjaid a recepción vannak. Minden jót! Roxie
UI: Ne szúrd el!”
Elmosolyogtam, majd megmutattam az üzenetet Niconak.
- Aranyos lány! – mondta.
- Nem furcsa, hogy vele is randiztál? – kérdeztem.
- Az nem randi volt! Csak iszogattunk. Ha nem botlottam volna belétek, akkor egyedül töltöttem volna az estét, és Roxanne jó társaságnak tűnt. – felelte.
- És az volt?
- Igen, de te sokkal jobb vagy. Már az első találkozásunkkor tudtam, hogy egyszer összejövünk. Akkor is csak rád tudtam figyelni. – mondta, majd megcsókolt.
Végre ismét teljesen boldog voltam!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)