Nem kívánt álom - 7. rész

7. FEJEZET: LELKIISMERET-FURDALÁS

Ébredéskor még mindig öleltük egymást Nicoval, ami miatt kicsit mindketten zavarban voltunk. Végül én keltem ki előbb az ágyból, és a fürdőszobába mentem. Ott megmosakodtam, visszavettem a tegnapi ruhámat és nagy nehezen visszamentem Nicohoz.

Nico még mindig az ágyban volt.

- Végeztél? – kérdezte. Még mindig zavarban volt.
- Igen, menj csak. – válaszoltam.

Még Nico a fürdőben készülődött, úgy döntöttem, hogy visszamegyek a szobámba. Nem akartam csak úgy ott hagyni a pasit, akivel együtt aludtam (és mást is csináltam) előző éjszaka, de nem akartam, hogy még kínosabb legyen a helyzet.

Írtam Niconak egy üzenetet, hogy elmentem és, hogy majd találkozunk a pályán. Bár reménykedtem benne, hogy ez nem fog megtörténni. Ezzel kimentem a szobából, és a sajátom felé vettem az irányt.

Útközben rájöttem, hogy lehet, hogy nem jó ötlet visszamenni a szobámba és találkozni Jonnal. Az elmúlt éjszaka után nem vagyok képes a szemébe nézni.

Ezért inkább bekopogtam Roxie-hoz. Rögtön kinyitott az ajtót, de eléggé meglepődött, amikor meglátott.

- Úristen! Végre, hogy előkerültél. Nagyon aggódtam miattad. – mondta, miközben megölelt – Ugye jól vagy? ... Vagyis jobban?
- Azt nem mondanám, de hagyjuk.
- Hol voltál éjszaka? – kérdezte rögtön.
Nem akartam megmondani neki, hogy annál a pasinál töltöttem az éjszakát, aki tetszik neki.
- Kivettem egy szobát. – feleltem végül.
- Az jó. Legalább jó helyen voltál.
- Aha. De most nincs kedvem visszamenni a szobába, biztos ott van Jon, és nem akarok találkozni vele.
- Azt gondoltam. Nagyon gonoszul viselkedett veled tegnap.
- Igen, de át kéne öltöznöm.
- Emiatt ne aggódj! Adok valami ruhát. - mondta segítőkészen a barátnőm.

Örültem neki, hogy nem kellett találkoznom Jonnal. Miután elkészülődtünk, kimentünk a pályához.

- Menjünk a Mercedeshez. Szeretném látni Nicot. – mondta Roxanne.
Na pont ettől tartottam. Ha odamegyünk, akkor Roxanne addig nem adja fel, amíg nem beszélhet Nicoval. Viszont én nem akarok találkozni vele – Na mit szólsz? – kérdezte a barátnőm – Figyelsz te rám egyáltalán Kim?
- Ja persze! De miért nem megyünk a VIP klubba? Ott még úgy se jártunk. – vetettem fel az ötletet. Reméltem, hogy belemegy.
- Oké. De aztán nézzünk be Nicohoz. – mondta Roxie.
- Persze. – feleltem halkan, majd elindultunk a VIP részlegbe.

Ettünk, iszogattunk és megnéztük a harmadik szabadedzést. Roxanne sok emberrel beszélgetett, de én inkább csak ültem az egyik kivetítő előtt és vodkáztam.

- Szívem! Miért nem jössz te is beszélgetni? Nagyon jó fejek az emberek itt. – jött oda hozzám mosolyogva Roxie.
- Nincs kedvem hozzá. – feleltem és lehajtottam még egy felest.
- Ne igyál többet! Nem jó, ha az alkoholba fojtod a bánatod. Az nem old meg semmit.
- Abba fojtom a bánatom, amibe akarom. – válaszoltam, és tovább ittam.
- Csak nincs véletlenül lelkiismeret-furdalásod? – kérdezte Roxanne – Akkor szoktál inni egy veszekedés után, ha tudod, hogy hibás vagy. De mivel tegnap nem te voltál a hibás, ezért nem tudom, most miért iszol. – majd hirtelen elakadt a szava – Mi történt az éjszaka? – kérdezte végül döbbenten.
- Mi történt volna? – kérdeztem, miután majdnem félrenyeltem.
- Nem tudom. De erre szeretnék én is rájönni.
- Semmi nem történt! És most szeretnék egyedül lenni.
- Te tudod. – felelte Roxanne kicsit sértődötten, majd egyedül hagyott.

A szabadedzés után visszamentem a szállodába. Tudtam, hogy beszélnem kell Jonnal. Nem akartam tovább húzni a dolgot. Valószínűleg az elfogyasztott vodka miatt is nőtt hirtelen a bátorságom.

Mikor beléptem a szobámba, Jon a kanapén ült és a tv-t bámulta. Eléggé ki volt a srác. Mikor meglátott, hirtelen felugrott és hozzám rohant.

- Jaj szívem! Jól vagy? Hol voltál éjszaka? – hadarta el gyorsan.
- Jól vagyok. És a hotelben voltam éjszaka. – ez végülis igaz.
- Kivel? – tette fel azt a kérdést, amitől a legjobban féltem – Úgy értem Roxanne-nel voltál? Nem feltételezek rólad semmit, nyugi. – kezdett el mentegetőzni.
- Egyedül voltam. – na ez már nem volt igaz.
- Oké. – mondta sóhajtva - De ugye kibékülhetünk? Nem akarom, hogy egy ilyen kis hülyeség miatt szakítsunk.
- Ez szerintem nem egy kis hülyeség. Durván bántál velem, és megbántottál. Nekem ez nem egy apró dolog.
- Tudom, és sajnálom. A viselkedésemet és a telefonbeszélgetést is. Meg tudsz nekem bocsájtani? – kérlelt bűnbánóan.
Mivel lelkiismeret-furdalásom volt a csók miatt, úgy gondoltam, hogy Jon megérdemel még egy esélyt.
- Rendben. Megbocsájtok. De elő ne forduljon még egyszer baby! – fenyegettem meg játékosan.
- Nem fog. Megígérem Cica! – mondta, majd kaptam egy csókot.
- Akkor menjünk a pályához. Egy óra múlva kezdődik az időmérő. – mondta Jon.
- Nem megyünk inkább szétnézni a környéken? Bemehetnénk valami közeli nagyvárosba. – próbáltam meggyőzni – Téged úgysem nagyon érdekel a Forma-1.
- Azért kellett idejönnünk, hogy mosolyogjunk a kamerába a pályán. Ha nem tesszük meg, máskor nem küldenek ilyen eseményekre.
- Oké, igazad van. – egyeztem bele sóhajtva, majd visszamentünk a pályához.

Mikor megérkeztünk, Jon ötlete (meg a kötelezettségek) miatt a Mercedeshez mentünk. Nico már készülődött beszállni a kocsiba, de mielőtt felvette volna a bukósisakját, odajött köszönteni minket.

- Sziasztok! – mondta vidáman. Közben lopva rám nézett.
- Hello! – köszöntünk neki. Kíváncsi voltam Jon reakciójára.
- Figyelj Nico! Sajnálom a tegnapit. – kért bocsánatot a párom. Mindannyian meglepődbe néztünk rá. – Gondolom hallottad, hogy Kimmel csúnyán összevesztünk, és sajnálom, ha emiatt kellemetlenséget okoztam neked.
- Semmi baj. De beszéld meg a dolgot a barátnőddel. – felelte kedvesen Nico.
- Már megbeszéltük. És szerencsére most már minden rendben van. – mondta Jon vidáman, majd egy puszit nyomott az arcomra. Láttam Nicon, hogy nagyon elszomorodik, és egy kicsit talán dühös is volt.
- Örülök neki. Nekem most mennem kell. Jó szórakozást. – mondta gyorsan, majd eltűnt.

Kimberly ruhája: http://goods.imgsrv.divat.hu/18/1873/big_1873.jpg

Roxanne ruhája: http://goods.imgsrv.divat.hu/31/3171/big_3171.jpg