52. FEJEZET: ÚJRA EGYÜTT
A szabadedzés alatt nem igazán figyeltem a száguldozó kocsikra, inkább Nico járt a fejemben. Olyan furcsán viselkedett az előbb. Csodálkoztam, hogy nem vallotta be Brunonak, hogy ő a pasim, vagy egyáltalán azt, hogy már jól ismer.
Mire észbe kaptam, az edzésnek vége is lett, és Bruno ült le mellém.
- Na hogy tetszettem? – mosolygott.
- Szuper voltál. – feleltem kedvesen.
- Ugye itt maradsz az időmérőre is?
- Öhm…azt hiszem, hogy azt inkább a barátnőmmel nézem meg. – próbáltam kibújni az ajánlata alól.
- De ide is jöhettek, ha szeretnétek.
- Oké, majd megbeszélem vele. – mosolyogtam – De most megyek is hozzá! Majd még jövök.
- Oké, siess! – mondta, majd megpuszilta az arcom.
Egy pillanatra ledermedtem, de aztán inkább gyorsan otthagytam a Hispania boxát.
Azon gondolkodtam, hogy Jessicához, vagy Nicohoz menjek-e. De végül a Mercedes boxa felé vettem az irányt, túl akartam esni a beszélgetésen Nicoval, habár vágytam is arra, hogy lássam.
- Szia! – köszöntem, mikor megláttam.
- Szia Kim! – mondta, majd átölelt, ami kicsit hirtelen jött.
- Azt mondtad, hogy beszélni akarsz velem.
- Igen, de ne itt. – válaszolta Nico, majd bementünk a szobájába.
- Szóval mit akartál mondani? – ültem le az ágyra.
- Szakítottunk? – kérdezte Nico értetlenül, miközben az ajtó félfának támaszkodott.
- Elvileg nem. – gondolkodtam el.
- Csak mert én nem is akarok. Kim, én szeretlek! – ült le mellém – Nem akarlak elveszíteni.
- Én sem téged! – vallottam be, majd lehajtottam a fejem.
- Akkor nem kezdhetjük újra? – kérdezte Nico kicsit félve – Mindent a nulláról?
Egy pillanatra elgondolkodtam. Nagyon nem tetszett az a helyzet, amit az elmúlt pár napban át kellett élnünk. Állandóan piszkáltuk egymást, pedig legbelül mindketten tudtuk, hogy nem tudunk egymás nélkül élni.
- Kezdjük újra! – mondtam végül.
- Ez most komoly? – lelkendezett Nico – Annyira imádlak! – mondta, majd szorosan átölelt.
- Én is. – mondtam, majd adtam neki egy csókot.
- És mi lesz Brunoval?
- Mi lenne? Engem nem érdekel!
- Talán csak vele próbáltál féltékennyé tenni? – mosolygott a szerelmem.
- Elég volt a féltékenykedésedből! Nem kell még több. – nevettem.
- Oké. De szerintem a srác azt hiszi, hogy van nálad esélye.
- Majd megmondom neki, hogy nincs. – mosolyogtam.
- Szeretlek! – mondta Nico, majd megcsókolt.
- Én is nagyon szeretlek! – feleltem.
Örültem, hogy Nicoval kibékültünk. Nagyon hiányzott már, és reménykedtem benne, hogy többször nem veszünk össze ilyen hülyeségeken.
Ezután hagytam Nicot, hogy felkészüljön az időmérőre, én pedig átmentem Jessicához.
- Szia Kim! – köszöntött boldogan – Mizu?
- Kibékültünk Nicoval. – vágtam rá egyből.
- Ez nagyszerű! – felelte Jess boldogan – Annyi örülök nektek.
- Köszi. Már tényleg nagyon hiányzott. De veled mi van?
- Semmi. Velem minden oké. De akkor gondolom a Mercedesnél nézed az időmérőt.
- Igen. – feleltem vidáman – Jó lesz megint úgy ott ülni, mint Nico barátnője.
- De ha ennyire hiányzott, akkor miért nem bocsájtottál meg neki eddig?
- Mert nem álltam készen rá. De mostanra rájöttem, hogy kicsit túlreagáltam a dolgot, és Nico megbánta, amit tett. És ami a legfontosabb, hogy még mindig nagyon szeretem.
- És tényleg ez a legfontosabb. – mosolygott a barátnőm.
Elbeszélgettünk még egy kicsit, majd visszasiettem a Mercedeshez az időmérő kezdetére.
Nico éppen öltözködött, ezért csak gyorsan sok szerencsét kívántam neki, és megint elmondtam, hogy vigyázzon magára.
Nagyon boldog voltam ismét Nico mellett, de féltem, hogy mondjam meg ezt Brunonak. Nem akartam nagyon megbántani, de tudtam, hogy ez lehetetlen, mert érez irántam valamit.
Leültem az egyik asztalhoz, és vártam, hogy a kvalifikáció kezdetét vegye.
"A boldogságot a boldogtalanságtól vékony fal választja el, amit lerombolni könnyű, újjáépíteni nehéz."
2010. augusztus 23., hétfő
Nem kívánt álom - 51. rész
51. FEJEZET: BOCSÁNATKÉRÉS, MAJD BESZÓLÁS
Alaposan leégettem magam Bruno Senna előtt, de jelenleg ez izgatott a legkevésbé.
Ledobtam a táskám az ágyra, és levettem a cipőmet. Közben észrevettem, hogy egy nagy csokor rózsa van az asztalon, a csokor között pedig egy kártya, amin ez állt:
„Sajnálom, hogy megbántottalak. Holnap találkozzunk a boxban. Beszélnünk kell! Szeretlek!
Nico”
Meghatott az ajándéka. Hiába haragudtam rá, legbelül reméltem, hogy hamarosan kibékülünk. Gyorsan elkészülődtem a lefekvéshez, majd hamar el is aludtam.
Másnap kicsit hamarabb keltem, mert ki akartam menni a harmadik szabadedzésre is. Rendeltem reggelit, és amíg vártam rá, normális állapotba hoztam magam.
Miután végeztem, megkajáltam, majd elhagytam a szobámat, és indultam volna a pályához. Éppen a recepció felé tartottam, hogy kérjek egy taxit, amikor valaki megszólított:
- Szia Kimberly!
- Szia! Bruno! – köszöntem én is, miután megfordultam.
- Hogy vagy?
- Jól, köszönöm. És te?
- Én is. Jól éreztem magam tegnap. Amúgy sikerült beszélned apukáddal?
- Hogy kivel? – értetlenkedtem.
- Azt mondtad tegnap este, hogy fel kell hívnod.
- Ja persze! – nevettem zavaromban – Igen beszéltem vele, és minden rendben van.
- Akkor jó. Amúgy mikor mész a pályához?
- Most akartam. Gondoltam, rendelek egy taxit.
- Majd én kiviszlek! Úgyis éppen odamegyek. – mosolygott Bruno.
- Azt megköszönném. – feleltem kedvesen.
- De siessünk! Már amúgy is kinn kéne lennem, és ha még többet kések, a főnököm kinyír.
- Oké. Akkor menjünk! – nevettem, majd Bruno kocsijához siettünk.
A kocsiban ismét beállt a kínos csend, amit végül én szakítottam meg:
- Amúgy azt mondtad, hogy te nem abban a szállodában szállsz meg, amiben én. Akkor miért voltál ott?
- Egy ismerősömmel találkoztam. – magyarázta.
- Ja, oké. – feleltem.
Az út hátralevő részében nem beszéltünk többet, de amikor megérkeztünk, Bruno leparkolt, és felém fordult:
- Figyelj Kimberly! – mondta komolyan – Nem tudom, hogy most mi van közted meg a pasid közt, de nagyon tetszel, és szeretnék még találkozni veled. De valamiért nekem úgy tűnik, hogy te nem így érzel irántam.
- Ez nem így van. – mentegetőztem – Csak most elég zűrös a kapcsolatom, és időre van szükségem, hogy átgondoljam a dolgokat.
- De van esélyem?
- Talán. – válaszoltam, miközben tudtam, hogy nincs, de nem akartam megbántani Brunot.
- Remélem, hogy ebből nem sokára egy határozott igen lesz. – mosolygott a srác.
- Aha. – feleltem kissé zavartan – De most menjünk! Szerintem a csapatnak már nagy szüksége van rád.
- Szerintem is. – nevetett.
Bruno kinyitotta nekem az ajtót, majd elindultunk a bejárathoz, de hamar belebotlottunk Nicoba…Basszus!
- Sziasztok! – köszönt vidáman.
- Szia Nico! Mizu? – fogott vele kezet Bruno.
- Semmi. Kilógtam még egy kicsit a szabadedzés előtt. – felelte Nico.
- Amúgy ő itt Kimberly! – mutatott be Niconak, mintha nem ismernénk egymást.
- Szia! Örülök, hogy megismerhetlek. – mondta Nico vigyorogva.
- Szia! Én is nagyon örülök! – vetettem rá egy gonosz nézést.
- Na mi megyünk is. Már késésben vagyok. – szólt közbe Bruno – Szia Nico! Sok szerencsét a hétvégére!
- Köszi. Neked is. És jó szórakozást a csajjal. – vigyorgott elégedetten.
- Lehet, hogy neked is kéne valami csaj. – vágtam vissza. Bruno csak értetlenül nézett minket.
- Lehet, de majd gondoskodom róla. Na sziasztok! – mondta Nico, majd elment.
- Minden oké? – kérdezte Bruno.
- Persze. Menjünk! – mondtam, majd elindultunk a boxutca felé.
- Amúgy nem nézed meg nálunk a szabadedzést? – ajánlotta fel.
- Miért is ne… - válaszoltam, majd együtt mentünk a Hispaniához.
Bruno bemutatott pár srácnak a csapatból, akik kissé furcsán néztek rám. Ők valószínűleg – a versenyzőjükkel ellentétben – felismertek, és tudták, hogy elvileg Nico Rosberggel járok.
Kimberly ruhái: http://3.bp.blogspot.com/_7KjJdySKlM0/SJ19vSyC1hI/AAAAAAAAAtE/LbNkQj-nk5Q/s1600-h/fredags-fin-080808_14695350.jpg
Alaposan leégettem magam Bruno Senna előtt, de jelenleg ez izgatott a legkevésbé.
Ledobtam a táskám az ágyra, és levettem a cipőmet. Közben észrevettem, hogy egy nagy csokor rózsa van az asztalon, a csokor között pedig egy kártya, amin ez állt:
„Sajnálom, hogy megbántottalak. Holnap találkozzunk a boxban. Beszélnünk kell! Szeretlek!
Nico”
Meghatott az ajándéka. Hiába haragudtam rá, legbelül reméltem, hogy hamarosan kibékülünk. Gyorsan elkészülődtem a lefekvéshez, majd hamar el is aludtam.
Másnap kicsit hamarabb keltem, mert ki akartam menni a harmadik szabadedzésre is. Rendeltem reggelit, és amíg vártam rá, normális állapotba hoztam magam.
Miután végeztem, megkajáltam, majd elhagytam a szobámat, és indultam volna a pályához. Éppen a recepció felé tartottam, hogy kérjek egy taxit, amikor valaki megszólított:
- Szia Kimberly!
- Szia! Bruno! – köszöntem én is, miután megfordultam.
- Hogy vagy?
- Jól, köszönöm. És te?
- Én is. Jól éreztem magam tegnap. Amúgy sikerült beszélned apukáddal?
- Hogy kivel? – értetlenkedtem.
- Azt mondtad tegnap este, hogy fel kell hívnod.
- Ja persze! – nevettem zavaromban – Igen beszéltem vele, és minden rendben van.
- Akkor jó. Amúgy mikor mész a pályához?
- Most akartam. Gondoltam, rendelek egy taxit.
- Majd én kiviszlek! Úgyis éppen odamegyek. – mosolygott Bruno.
- Azt megköszönném. – feleltem kedvesen.
- De siessünk! Már amúgy is kinn kéne lennem, és ha még többet kések, a főnököm kinyír.
- Oké. Akkor menjünk! – nevettem, majd Bruno kocsijához siettünk.
A kocsiban ismét beállt a kínos csend, amit végül én szakítottam meg:
- Amúgy azt mondtad, hogy te nem abban a szállodában szállsz meg, amiben én. Akkor miért voltál ott?
- Egy ismerősömmel találkoztam. – magyarázta.
- Ja, oké. – feleltem.
Az út hátralevő részében nem beszéltünk többet, de amikor megérkeztünk, Bruno leparkolt, és felém fordult:
- Figyelj Kimberly! – mondta komolyan – Nem tudom, hogy most mi van közted meg a pasid közt, de nagyon tetszel, és szeretnék még találkozni veled. De valamiért nekem úgy tűnik, hogy te nem így érzel irántam.
- Ez nem így van. – mentegetőztem – Csak most elég zűrös a kapcsolatom, és időre van szükségem, hogy átgondoljam a dolgokat.
- De van esélyem?
- Talán. – válaszoltam, miközben tudtam, hogy nincs, de nem akartam megbántani Brunot.
- Remélem, hogy ebből nem sokára egy határozott igen lesz. – mosolygott a srác.
- Aha. – feleltem kissé zavartan – De most menjünk! Szerintem a csapatnak már nagy szüksége van rád.
- Szerintem is. – nevetett.
Bruno kinyitotta nekem az ajtót, majd elindultunk a bejárathoz, de hamar belebotlottunk Nicoba…Basszus!
- Sziasztok! – köszönt vidáman.
- Szia Nico! Mizu? – fogott vele kezet Bruno.
- Semmi. Kilógtam még egy kicsit a szabadedzés előtt. – felelte Nico.
- Amúgy ő itt Kimberly! – mutatott be Niconak, mintha nem ismernénk egymást.
- Szia! Örülök, hogy megismerhetlek. – mondta Nico vigyorogva.
- Szia! Én is nagyon örülök! – vetettem rá egy gonosz nézést.
- Na mi megyünk is. Már késésben vagyok. – szólt közbe Bruno – Szia Nico! Sok szerencsét a hétvégére!
- Köszi. Neked is. És jó szórakozást a csajjal. – vigyorgott elégedetten.
- Lehet, hogy neked is kéne valami csaj. – vágtam vissza. Bruno csak értetlenül nézett minket.
- Lehet, de majd gondoskodom róla. Na sziasztok! – mondta Nico, majd elment.
- Minden oké? – kérdezte Bruno.
- Persze. Menjünk! – mondtam, majd elindultunk a boxutca felé.
- Amúgy nem nézed meg nálunk a szabadedzést? – ajánlotta fel.
- Miért is ne… - válaszoltam, majd együtt mentünk a Hispaniához.
Bruno bemutatott pár srácnak a csapatból, akik kissé furcsán néztek rám. Ők valószínűleg – a versenyzőjükkel ellentétben – felismertek, és tudták, hogy elvileg Nico Rosberggel járok.
Kimberly ruhái: http://3.bp.blogspot.com/_7KjJdySKlM0/SJ19vSyC1hI/AAAAAAAAAtE/LbNkQj-nk5Q/s1600-h/fredags-fin-080808_14695350.jpg
2010. augusztus 18., szerda
Nem kívánt álom - 50. rész
50. FEJEZET: KÍNOS VACSORA
Néhány ital után Bruno hangját hallottam meg magam mögött.
- Szia Kimberly! – köszönt vidáman.
- Szia! – fordultam meg, és köszöntöttem én is.
- Nagyon jól nézel ki.
- Köszönöm. Igyekeztem! – nevettem.
- Volt értelme. – mosolygott – Mehetünk?
- Persze. – feleltem, majd elindultunk Bruno kocsijához.
Útközben láttam, hogy Nico minket bámul. Bevallom, kicsit jól esett, hogy zavarta a dolog.
- És hova megyünk? – kérdeztem, amikor beszálltunk a kocsiba.
- Egy hangulatos étterembe. – válaszolta Bruno mosolyogva – Ha a városban vagyok, akkor legalább egyszer elmegyek oda. Nagyon jó a kaja.
- Ez jól hangzik.
- Éhes vagy már? – nézett rám Bruno.
- Aha. – feleltem nevetve.
Tízpercnyi kocsikázás után meg is érkeztünk az említett étterembe. Tényleg nagyon hangulatos volt. Az egyik pincér leültetett minket az egyik asztalhoz a kerthelységben. Hamar kiválasztottuk az italt, majd az ételt.
- Szép idő van. – törtem meg végül a kínos csendet, míg az ételre vártunk.
- Igen. Jó, hogy nincs annyira meleg. Ez a verseny alatt is jó lesz. – magyarázta Bruno – Amúgy kivel jöttél a versenyre?
Egy pillanatra ledermedtem. Nem akartam neki hazudni, de furcsa is volt, hogy eddig nem jött rá, hogy ki vagyok.
- A barátommal jöttem. – vallottam be végül.
- És mikor vesztetek össze?
- Kedden. Azóta külön szobában lakunk.
- Min kaptatok össze?
- Azt hiszi, hogy megcsaltam. És az utóbbi időben féltékenységi rohamai vannak. Az az igazság, hogy nemrég jöttünk össze, és eddig fogalmam sem volt róla, hogy ilyen is tud lenni. – magyaráztam – Amúgy nekem is lenne egy kérdésem…
- Kérdezz nyugodtan! – mondta Bruno kedvesen.
- Fogalmad sincs róla, hogy ki vagyok? – kérdeztem kissé félve.
- Tudnom kéne? – értetlenkedett.
- Hát…azt hittem, hogy elég sokan ismernek. – nevettem.
- Híres vagy? – csodálkozott a srác.
- Igen. Egy amerikai színésznő vagyok.
- Basszus! A CSI-os csaj! – kapott a fejéhez Bruno – Ne haragudj! Nem esett le! – magyarázkodott.
- Semmi gond. Én sem ismertelek téged, és te se engem. Bár nem is baj. – mosolyogtam.
- De ez most annyira ciki.
- Nekem is az volt tegnap. – nevettem el magam – De felejtsük el, oké?
- Oké! – vágta rá Bruno mosolyogva.
Hamarosan meghozták az ételt, majd az elfogyasztása után ismét beszélhetni kezdtünk.
- Van barátnőd? – kérdeztem.
- Ha lenne, akkor nem hívtalak volna el. – mosolygott Bruno.
- Aha. – feleltem kissé zavartan – És mióta versenyzel a Forma-1-ben? – próbáltam felhozni valami témát.
- Ez az első évem, de reményeim szerint nem az utolsó. – válaszolta vigyorogva.
- A szabadedzéseken azt vettem észre, hogy nem vagytok elöl. – mondtam kissé félve, mert nem akartam megbántani Brunot.
- Mi vagyunk a legrosszabbak… - sóhajtott a srác - …még az újoncok között is. De reménykedem benne, hogy hamarosan felfedez egy versenyképesebb csapat, ahova átmehetek.
- Az tényleg jó lenne. – mosolyogtam.
- De most beszélgessünk inkább rólad! Mióta játszol a CSI-ban?
- Kb. másfél éve.
- És hogy jöttetek össze Jonathan Togoval? Na látod? Mégiscsak tudom, hogy ki vagy. – vigyorgott Bruno.
- Kb. fél évig csak kollégák és barátok voltunk, aztán elkezdtünk közeledni egymás felé. Mivel a forgatókönyvírók hamar összehozták a karaktereinket, így nem volt menekvés. – nevettem.
- És min vesztetek össze ennyire? Ő is eljött veled a hétvégére?
- Már nem vele járok! Szakítottunk néhány hete.
- Akkor nem ő az a pasi, akivel összevesztél? – értetlenkedett a srác.
- Nem. – mosolyogtam.
- Komolyan? – kerekedtek ki Bruno szemei – Azt hiszem, megint lemaradtam a sztárhírekről. – nevetett zavarában.
- Az biztos. – nevettem én is.
Még beszélgettünk egy kicsit, majd Bruno visszavitt a hotelhez. Felkísért egészen a szobáig, amit kicsit kínosnak éreztem.
- Köszönök mindent! – fordultam végül felé a szobám ajtajában állva.
- Jól érezted magad? – kérdezte Bruno mosolyogva.
- Igen. – feleltem.
- Remélem, hogy megismételhetjük a randit.
- Ez nehéz lesz, mivel már csak két nap van hátra a hétvégéből. – próbáltam kibújna alóla.
- Pedig szeretnélek a hétvége után is látni. Los Angelesben laksz?
- Igen. Miért? – kérdeztem.
- Jövő héten lesz egy PR-rendezvényem ott, szóval, ha ráérsz, akkor összefuthatnánk.
- Majd még megbeszéljük. – próbáltam mosolyogni.
- Oké. – felelte Bruno.
Egyszer csak azt vettem észre, hogy Bruno arca közeledik az enyémhez. Gyorsan kinyitottam az ajtót, és bemenekültem a szobába.
- Fel kell hívnom apukámat! Jó éjt! – hadartam, majd becsuktam az ajtót.
Hogy lehetek ekkora hülye?
Néhány ital után Bruno hangját hallottam meg magam mögött.
- Szia Kimberly! – köszönt vidáman.
- Szia! – fordultam meg, és köszöntöttem én is.
- Nagyon jól nézel ki.
- Köszönöm. Igyekeztem! – nevettem.
- Volt értelme. – mosolygott – Mehetünk?
- Persze. – feleltem, majd elindultunk Bruno kocsijához.
Útközben láttam, hogy Nico minket bámul. Bevallom, kicsit jól esett, hogy zavarta a dolog.
- És hova megyünk? – kérdeztem, amikor beszálltunk a kocsiba.
- Egy hangulatos étterembe. – válaszolta Bruno mosolyogva – Ha a városban vagyok, akkor legalább egyszer elmegyek oda. Nagyon jó a kaja.
- Ez jól hangzik.
- Éhes vagy már? – nézett rám Bruno.
- Aha. – feleltem nevetve.
Tízpercnyi kocsikázás után meg is érkeztünk az említett étterembe. Tényleg nagyon hangulatos volt. Az egyik pincér leültetett minket az egyik asztalhoz a kerthelységben. Hamar kiválasztottuk az italt, majd az ételt.
- Szép idő van. – törtem meg végül a kínos csendet, míg az ételre vártunk.
- Igen. Jó, hogy nincs annyira meleg. Ez a verseny alatt is jó lesz. – magyarázta Bruno – Amúgy kivel jöttél a versenyre?
Egy pillanatra ledermedtem. Nem akartam neki hazudni, de furcsa is volt, hogy eddig nem jött rá, hogy ki vagyok.
- A barátommal jöttem. – vallottam be végül.
- És mikor vesztetek össze?
- Kedden. Azóta külön szobában lakunk.
- Min kaptatok össze?
- Azt hiszi, hogy megcsaltam. És az utóbbi időben féltékenységi rohamai vannak. Az az igazság, hogy nemrég jöttünk össze, és eddig fogalmam sem volt róla, hogy ilyen is tud lenni. – magyaráztam – Amúgy nekem is lenne egy kérdésem…
- Kérdezz nyugodtan! – mondta Bruno kedvesen.
- Fogalmad sincs róla, hogy ki vagyok? – kérdeztem kissé félve.
- Tudnom kéne? – értetlenkedett.
- Hát…azt hittem, hogy elég sokan ismernek. – nevettem.
- Híres vagy? – csodálkozott a srác.
- Igen. Egy amerikai színésznő vagyok.
- Basszus! A CSI-os csaj! – kapott a fejéhez Bruno – Ne haragudj! Nem esett le! – magyarázkodott.
- Semmi gond. Én sem ismertelek téged, és te se engem. Bár nem is baj. – mosolyogtam.
- De ez most annyira ciki.
- Nekem is az volt tegnap. – nevettem el magam – De felejtsük el, oké?
- Oké! – vágta rá Bruno mosolyogva.
Hamarosan meghozták az ételt, majd az elfogyasztása után ismét beszélhetni kezdtünk.
- Van barátnőd? – kérdeztem.
- Ha lenne, akkor nem hívtalak volna el. – mosolygott Bruno.
- Aha. – feleltem kissé zavartan – És mióta versenyzel a Forma-1-ben? – próbáltam felhozni valami témát.
- Ez az első évem, de reményeim szerint nem az utolsó. – válaszolta vigyorogva.
- A szabadedzéseken azt vettem észre, hogy nem vagytok elöl. – mondtam kissé félve, mert nem akartam megbántani Brunot.
- Mi vagyunk a legrosszabbak… - sóhajtott a srác - …még az újoncok között is. De reménykedem benne, hogy hamarosan felfedez egy versenyképesebb csapat, ahova átmehetek.
- Az tényleg jó lenne. – mosolyogtam.
- De most beszélgessünk inkább rólad! Mióta játszol a CSI-ban?
- Kb. másfél éve.
- És hogy jöttetek össze Jonathan Togoval? Na látod? Mégiscsak tudom, hogy ki vagy. – vigyorgott Bruno.
- Kb. fél évig csak kollégák és barátok voltunk, aztán elkezdtünk közeledni egymás felé. Mivel a forgatókönyvírók hamar összehozták a karaktereinket, így nem volt menekvés. – nevettem.
- És min vesztetek össze ennyire? Ő is eljött veled a hétvégére?
- Már nem vele járok! Szakítottunk néhány hete.
- Akkor nem ő az a pasi, akivel összevesztél? – értetlenkedett a srác.
- Nem. – mosolyogtam.
- Komolyan? – kerekedtek ki Bruno szemei – Azt hiszem, megint lemaradtam a sztárhírekről. – nevetett zavarában.
- Az biztos. – nevettem én is.
Még beszélgettünk egy kicsit, majd Bruno visszavitt a hotelhez. Felkísért egészen a szobáig, amit kicsit kínosnak éreztem.
- Köszönök mindent! – fordultam végül felé a szobám ajtajában állva.
- Jól érezted magad? – kérdezte Bruno mosolyogva.
- Igen. – feleltem.
- Remélem, hogy megismételhetjük a randit.
- Ez nehéz lesz, mivel már csak két nap van hátra a hétvégéből. – próbáltam kibújna alóla.
- Pedig szeretnélek a hétvége után is látni. Los Angelesben laksz?
- Igen. Miért? – kérdeztem.
- Jövő héten lesz egy PR-rendezvényem ott, szóval, ha ráérsz, akkor összefuthatnánk.
- Majd még megbeszéljük. – próbáltam mosolyogni.
- Oké. – felelte Bruno.
Egyszer csak azt vettem észre, hogy Bruno arca közeledik az enyémhez. Gyorsan kinyitottam az ajtót, és bemenekültem a szobába.
- Fel kell hívnom apukámat! Jó éjt! – hadartam, majd becsuktam az ajtót.
Hogy lehetek ekkora hülye?
2010. augusztus 14., szombat
Nem kívánt álom - 49. rész
49. FEJEZET: MINDENHOL BELEBOTLOK…
Megint fél órába telt, míg kiértünk a pályához. A boxutcába érve, inkább Jessicával maradtam a McLarennél, és nem mentem a Mercedeshez Nicohoz.
De persze nem kerülhettem el a találkozást. Éppen sétálgattam, amikor észrevettem, hogy Nico közeledik felém. Megint próbáltam rejtőzködni, de a tervem most sem jött össze.
- Szia Kim! Hogy vagy? – jött oda hozzám vidáman.
- Szia Nico! Jól, és te? – mosolyogtam.
- Én is. Nagyon csinos vagy ma…is.
- Köszönöm. Te sem panaszkodhatsz.
- A HRT-nél nézed a szabadedzéseket? – kérdezte Nico.
- Hogy hol? – vágtam értetlen fejet. Ezen Nico csak elnevette magát.
- Ott versenyez Bruno.
- Áhh! Nem, szerintem a McLarennél Jessicával. – vörösödtem el egy kicsit.
- Oké. De ha van kedved, jöhetsz hozzánk is. – ajánlotta fel kicsit félve.
- Talán majd holnap, az időmérőt ott nézem. – válaszoltam halkan.
- Oké, én örülnék neki. – mosolygott.
- Aha. Na én most megyek vissza Jessicához.
- Rendben. Remélem, még találkozunk.
- Én is. Na szia!
- Szia! – köszönt el Nico is, majd inkább gyorsan eltűntem.
De a szerencsémnek köszönhetően útközben még Brunoba is belebotlottam. De mivel Nicotól akkor még nem voltam messze, ő is látta, ahogy a srác megölel.
- Szia Kimberly! Eszméletlenül jól nézel ki ma. – nézett végig rajtam.
- Szia! De ne túlozz! – mosolyogtam.
- Egyáltalán nem túlzok! Nagyon jól nézel ki. Remélem este is ilyen gyönyörű leszel. – kacsintott rám.
- Majd megpróbálom hozni a formámat. – nevettem. Közben lopva Nicora néztem; megint úgy nézett ránk, mint tegnap este. Ölni tudott volna a tekintetével.
- Te alapjáraton is gyönyörű vagy.
- Lehet, hogy nem ezt mondanád, ha meglátnál ébredés után. – vigyorogtam.
- Majd egyszer kipróbálhatjuk. – kacsintott rám megint. Azt hiszem, hogy egy pillanatra leblokkoltam. – Bocsi, de most mennem kell, Mindjárt kezdődik az első szabadedzés. Majd este találkozunk! Szia! – mondta, majd megint megölelt.
- Szia! – feleltem, majd Bruno elindult a boxa felé.
Még egy pillanatra Nicora néztem, akinek láthatóan nem tetszett a dolog. Elfordultam tőle, majd elégedett vigyorral az arcomon elindultam a McLaren boxa felé.
- Merre jártál Kim? – kérdezte Jessica, mikor odaértem. Leültem mellé az egyik asztalhoz.
- Csak húztam kicsit a párom agyát. – mosolyogtam.
- Hoppá! – nevetett Jess – És Brunoval találkoztál?
- Aha. Azt hiszem, neki más tervei vannak velem.
- Ezt hogy érted?
- Inkább hagyjuk. Mikor kezdődik a szabadedzés?
- Tíz perc múlva. A pilóták már szállnak be a kocsikba. – magyarázta a barátnőm.
Nyugiban néztünk végig az edzést. Vettel nyert, Nico a 8., Bruno pedig a 23. lett.
- Nem is tudtam, hogy Bruno ennyire hátul van. – állapítottam meg. Jessica elnevette magát.
- A csapata az egyik legrosszabb. Rossz lehet a srácnak, de te majd felvidítod este. – vigyorgott rám.
- Ja persze. – forgattam a szemeimet – Amúgy pont azon gondolkodtam, hogy mi lesz, ha meg akar csókolni. – vágtam kétségbeesett fejet. Jessica még jobban elkezdett nevetni.
- Ne nevess! – szóltam rá.
- De ez annyira vicces. Elmész vele randizni, de közben nem akarsz tőle semmit, és azon parázol, hogy utasítsd vissza. Túlvariáltad magad szívem.
- Igazad van. – sóhajtottam, majd én is elnevettem magam – Kimberly Kyle mindig tudja, hogy keverje magát galibába.
A második szabadedzést is a McLarennél néztük. Ismét Vettel nyert, viszont Nico csak a 13. lett.
Kb. 6-kor indultunk Jessicával vissza a hotelbe. Jess segített kiválasztani a ruhát, aztán magamra hagyott. Lezuhanyoztam, kivasaltam a hajam, és újra kisminkeltem magam. Felvettem a ruhámat, majd ránéztem az órára. Fél 8 volt. Jobb híján bekapcsoltam a tv-t, hogy valahogy elüssem a maradék fél órát. De mivel nem értettem semmit, angol nyelvű csatornát meg alig találtam, inkább úgy döntöttem, hogy lemegyek a hallba, és ott várom meg Brunot.
De amilyen szerencsés vagyok, persze, hogy a liftben belebotlottam Nicoba.
- Szia! – köszönt, majd alaposan végigmért – Nagyon kicsípted magad.
- Ezt bóknak veszem. – mosolyogtam, de nem néztem rá.
- Most találkozol Brunoval?
- Aha. – feleltem egyszerűen. Szerencsére hamar meg is érkeztünk a földszintre.
- Jó szórakozást! – szólt utánam Nico kissé gúnyosan, mikor kiléptem a liftből.
- Köszi. – feleltem, majd meg sem álltam a bárig. Gondoltam, kell egy kis pia a ’’randi’’ előtt.
Kimberly ruhája: http://goods.imgsrv.divat.hu/31/3179/big_3179.jpg
Cipője: http://goods.imgsrv.divat.hu/8/832/big_832.jpg
Táskája: http://goods.imgsrv.divat.hu/9/979/big_979.jpg
Megint fél órába telt, míg kiértünk a pályához. A boxutcába érve, inkább Jessicával maradtam a McLarennél, és nem mentem a Mercedeshez Nicohoz.
De persze nem kerülhettem el a találkozást. Éppen sétálgattam, amikor észrevettem, hogy Nico közeledik felém. Megint próbáltam rejtőzködni, de a tervem most sem jött össze.
- Szia Kim! Hogy vagy? – jött oda hozzám vidáman.
- Szia Nico! Jól, és te? – mosolyogtam.
- Én is. Nagyon csinos vagy ma…is.
- Köszönöm. Te sem panaszkodhatsz.
- A HRT-nél nézed a szabadedzéseket? – kérdezte Nico.
- Hogy hol? – vágtam értetlen fejet. Ezen Nico csak elnevette magát.
- Ott versenyez Bruno.
- Áhh! Nem, szerintem a McLarennél Jessicával. – vörösödtem el egy kicsit.
- Oké. De ha van kedved, jöhetsz hozzánk is. – ajánlotta fel kicsit félve.
- Talán majd holnap, az időmérőt ott nézem. – válaszoltam halkan.
- Oké, én örülnék neki. – mosolygott.
- Aha. Na én most megyek vissza Jessicához.
- Rendben. Remélem, még találkozunk.
- Én is. Na szia!
- Szia! – köszönt el Nico is, majd inkább gyorsan eltűntem.
De a szerencsémnek köszönhetően útközben még Brunoba is belebotlottam. De mivel Nicotól akkor még nem voltam messze, ő is látta, ahogy a srác megölel.
- Szia Kimberly! Eszméletlenül jól nézel ki ma. – nézett végig rajtam.
- Szia! De ne túlozz! – mosolyogtam.
- Egyáltalán nem túlzok! Nagyon jól nézel ki. Remélem este is ilyen gyönyörű leszel. – kacsintott rám.
- Majd megpróbálom hozni a formámat. – nevettem. Közben lopva Nicora néztem; megint úgy nézett ránk, mint tegnap este. Ölni tudott volna a tekintetével.
- Te alapjáraton is gyönyörű vagy.
- Lehet, hogy nem ezt mondanád, ha meglátnál ébredés után. – vigyorogtam.
- Majd egyszer kipróbálhatjuk. – kacsintott rám megint. Azt hiszem, hogy egy pillanatra leblokkoltam. – Bocsi, de most mennem kell, Mindjárt kezdődik az első szabadedzés. Majd este találkozunk! Szia! – mondta, majd megint megölelt.
- Szia! – feleltem, majd Bruno elindult a boxa felé.
Még egy pillanatra Nicora néztem, akinek láthatóan nem tetszett a dolog. Elfordultam tőle, majd elégedett vigyorral az arcomon elindultam a McLaren boxa felé.
- Merre jártál Kim? – kérdezte Jessica, mikor odaértem. Leültem mellé az egyik asztalhoz.
- Csak húztam kicsit a párom agyát. – mosolyogtam.
- Hoppá! – nevetett Jess – És Brunoval találkoztál?
- Aha. Azt hiszem, neki más tervei vannak velem.
- Ezt hogy érted?
- Inkább hagyjuk. Mikor kezdődik a szabadedzés?
- Tíz perc múlva. A pilóták már szállnak be a kocsikba. – magyarázta a barátnőm.
Nyugiban néztünk végig az edzést. Vettel nyert, Nico a 8., Bruno pedig a 23. lett.
- Nem is tudtam, hogy Bruno ennyire hátul van. – állapítottam meg. Jessica elnevette magát.
- A csapata az egyik legrosszabb. Rossz lehet a srácnak, de te majd felvidítod este. – vigyorgott rám.
- Ja persze. – forgattam a szemeimet – Amúgy pont azon gondolkodtam, hogy mi lesz, ha meg akar csókolni. – vágtam kétségbeesett fejet. Jessica még jobban elkezdett nevetni.
- Ne nevess! – szóltam rá.
- De ez annyira vicces. Elmész vele randizni, de közben nem akarsz tőle semmit, és azon parázol, hogy utasítsd vissza. Túlvariáltad magad szívem.
- Igazad van. – sóhajtottam, majd én is elnevettem magam – Kimberly Kyle mindig tudja, hogy keverje magát galibába.
A második szabadedzést is a McLarennél néztük. Ismét Vettel nyert, viszont Nico csak a 13. lett.
Kb. 6-kor indultunk Jessicával vissza a hotelbe. Jess segített kiválasztani a ruhát, aztán magamra hagyott. Lezuhanyoztam, kivasaltam a hajam, és újra kisminkeltem magam. Felvettem a ruhámat, majd ránéztem az órára. Fél 8 volt. Jobb híján bekapcsoltam a tv-t, hogy valahogy elüssem a maradék fél órát. De mivel nem értettem semmit, angol nyelvű csatornát meg alig találtam, inkább úgy döntöttem, hogy lemegyek a hallba, és ott várom meg Brunot.
De amilyen szerencsés vagyok, persze, hogy a liftben belebotlottam Nicoba.
- Szia! – köszönt, majd alaposan végigmért – Nagyon kicsípted magad.
- Ezt bóknak veszem. – mosolyogtam, de nem néztem rá.
- Most találkozol Brunoval?
- Aha. – feleltem egyszerűen. Szerencsére hamar meg is érkeztünk a földszintre.
- Jó szórakozást! – szólt utánam Nico kissé gúnyosan, mikor kiléptem a liftből.
- Köszi. – feleltem, majd meg sem álltam a bárig. Gondoltam, kell egy kis pia a ’’randi’’ előtt.
Kimberly ruhája: http://goods.imgsrv.divat.hu/31/3179/big_3179.jpg
Cipője: http://goods.imgsrv.divat.hu/8/832/big_832.jpg
Táskája: http://goods.imgsrv.divat.hu/9/979/big_979.jpg
2010. augusztus 13., péntek
Nem kívánt álom - 48. rész
48. FEJEZET: VISSZAVÁGÓ
Mikor Nicohoz értem megálltam előtte mosolyogva.
- Na mi van? Megint féltékenykedünk? – kulcsoltam össze a karjaimat magam előtt.
- Nem! – vágta rá Nico – De már rád sem nézhetek?
- Én ezt nem mondtam!
- Amúgy mit akart Bruno?
- Na…talán mégsem tetszik a dolog? – vigyorogtam.
- Persze, hogy nem tetszik, ha a barátnőmmel kikezd egy másik pasi.
- Honnan veszed, hogy kikezdett velem?
- Nem hiszem, hogy azt kérdezte, hogy merre van a mosdó. – forgatta a szemeit Nico.
- Ebben igazad van. – nevettem.
- Amúgy szólhatnál, hogy ha szünetet tartunk, akkor én is randizhatok másokkal.
- Szóval randizni akarsz mással? – értetlenkedtem.
- Hát ha már te is ezt teszed.
- Nemet mondtam Brunonak. De ezek után még meggondolom az ajánlatát.
- Felőlem! – rántotta meg a vállát Nico.
- Látom, mennyire köt le a dolog. – néztem rá szúrós szemekkel – Akkor ha nem bánod, randizom Brunoval.
- Oké. – felelte Nico idegesen.
- További szép estét! – mondtam kicsit dühösen, majd elmentem.
A hotel halljában találtam rá Brunora. Éppen telefonált. Mikor észrevette, hogy közeledek felé, letette a telefont.
- Szia Bruno! – köszöntöttem kedvesen.
- Szia Kimberly! Mi történt?
- Csak azt szeretném mondani, hogy mégis találkozhatnánk.
- És mi van a barátoddal? – kérdezte értetlenül.
- Megbeszéltük, hogy most másokkal is találkozunk. Szóval, mikor lenne az a vacsora?
- Mit szólnál a holnap estéhez? Délután vannak a szabadedzések, de este szabad vagyok. – magyarázta.
- Nem kéne pihenned?
- Majd pihenek éjszaka. – mosolygott.
- Rendben, ha neked jó, akkor nekem is.
- Szuper! Én egy másik szállodában lakom, de 8-ra idejövök érted. Úgy jó lesz?
- Tökéletes! – vágtam rá – Akkor holnap nyolckor!
- Már alig várom. – mosolygott.
- Én is. Jó éjt!
- Neked is. Szia! – mondta, majd elindultunk a magunk dolgára.
Éppen indultam a lifthez, amikor megpillantottam Jessicát.
- Miért beszélgettél Bruno Sennával? – kérdezte kikerekedett szemekkel.
- Ja, csak találkozunk holnap este. – mondtam, mintha természetes lenne a dolog.
- Hogy mi van? – csodálkozott el még jobban a barátnőm – És mi lesz Nicoval?
- Nem érdekel. – vontam meg a vállam – De most megyek aludni. Elfáradtam a mai napban. Holnap kimegyünk a pályához? – kérdeztem, miközben megnyomtam a lift hívógombját.
- Öhm…aha. – dadogta Jess.
- Oké. Akkor találkozzunk fél 10-kor az étteremben.
- Rendben.
- Akkor szia! Jó éjt! – mondtam, majd beszálltam a liftbe, ami közben megérkezett.
Felmentem a szobámba, átöltöztem, lemostam a sminkem, és lefeküdtem aludni. Lefekvés előtt azon gondolkodtam, hogy hol tart a kapcsolatunk Nicoval. Attól féltem, hogy a szakítás határán állunk. Még mindig szeretem őt, de nem fogom tudni elviselni azt a jövőben, ha megint féltékenységrohamai lesznek, és nem beszélhetek anélkül egy sráccal, hogy ne akadna ki. Végül nagy nehezen sikerült elaludnom.
Másnap megint 9-kor kellett kelnem. Gyorsan elkészülődtem, majd lementem az étterembe. Jessica megint hamarabb érkezett, mint én. Leültem mellé, és nekiláttunk a reggelinek.
- Hogy aludtál Kimberly? – kérdezte Jess.
- Jól. Sokat gondolkodtam alvás előtt, de mire sikerült elaludnom, annyira fáradt voltam, hogy szerintem meg sem mozdultam egész éjszaka. – mosolyogtam.
- Kérdezhetek valamit? – kérdezte kissé félve.
- Persze. – feleltem.
- Nincs lelkiismeret-furdalásod amiatt, hogy Brunoval randizol?
- Nem is tudom. Nem akarok Brunotól semmit, mert Nicot szeretem, csak…
- …csak féltékennyé akarod tenni vele Nicot?
- Lehet. – vallottam be.
- Nem lehet, hogy az lenne a legjobb, ha egyszerűen megbocsájtanál Niconak, és minden menne tovább?
- Fogalmam sincs. Meg most már nem akarom lemondani a vacsorát, és megbántani Brunot. Kibírom azt a néhány órát.
- Te tudod! – mondta Jessica egy sóhaj kíséretében, majd befejeztük a reggelit, és elindultunk a pályához.
Kimberly ruhája: http://goods.imgsrv.divat.hu/20/2095/big_2095.jpg
Cipője: http://goods.imgsrv.divat.hu/27/2701/big_2701.jpg
Táskája: http://goods.imgsrv.divat.hu/4/449/big_449.jpg
Mikor Nicohoz értem megálltam előtte mosolyogva.
- Na mi van? Megint féltékenykedünk? – kulcsoltam össze a karjaimat magam előtt.
- Nem! – vágta rá Nico – De már rád sem nézhetek?
- Én ezt nem mondtam!
- Amúgy mit akart Bruno?
- Na…talán mégsem tetszik a dolog? – vigyorogtam.
- Persze, hogy nem tetszik, ha a barátnőmmel kikezd egy másik pasi.
- Honnan veszed, hogy kikezdett velem?
- Nem hiszem, hogy azt kérdezte, hogy merre van a mosdó. – forgatta a szemeit Nico.
- Ebben igazad van. – nevettem.
- Amúgy szólhatnál, hogy ha szünetet tartunk, akkor én is randizhatok másokkal.
- Szóval randizni akarsz mással? – értetlenkedtem.
- Hát ha már te is ezt teszed.
- Nemet mondtam Brunonak. De ezek után még meggondolom az ajánlatát.
- Felőlem! – rántotta meg a vállát Nico.
- Látom, mennyire köt le a dolog. – néztem rá szúrós szemekkel – Akkor ha nem bánod, randizom Brunoval.
- Oké. – felelte Nico idegesen.
- További szép estét! – mondtam kicsit dühösen, majd elmentem.
A hotel halljában találtam rá Brunora. Éppen telefonált. Mikor észrevette, hogy közeledek felé, letette a telefont.
- Szia Bruno! – köszöntöttem kedvesen.
- Szia Kimberly! Mi történt?
- Csak azt szeretném mondani, hogy mégis találkozhatnánk.
- És mi van a barátoddal? – kérdezte értetlenül.
- Megbeszéltük, hogy most másokkal is találkozunk. Szóval, mikor lenne az a vacsora?
- Mit szólnál a holnap estéhez? Délután vannak a szabadedzések, de este szabad vagyok. – magyarázta.
- Nem kéne pihenned?
- Majd pihenek éjszaka. – mosolygott.
- Rendben, ha neked jó, akkor nekem is.
- Szuper! Én egy másik szállodában lakom, de 8-ra idejövök érted. Úgy jó lesz?
- Tökéletes! – vágtam rá – Akkor holnap nyolckor!
- Már alig várom. – mosolygott.
- Én is. Jó éjt!
- Neked is. Szia! – mondta, majd elindultunk a magunk dolgára.
Éppen indultam a lifthez, amikor megpillantottam Jessicát.
- Miért beszélgettél Bruno Sennával? – kérdezte kikerekedett szemekkel.
- Ja, csak találkozunk holnap este. – mondtam, mintha természetes lenne a dolog.
- Hogy mi van? – csodálkozott el még jobban a barátnőm – És mi lesz Nicoval?
- Nem érdekel. – vontam meg a vállam – De most megyek aludni. Elfáradtam a mai napban. Holnap kimegyünk a pályához? – kérdeztem, miközben megnyomtam a lift hívógombját.
- Öhm…aha. – dadogta Jess.
- Oké. Akkor találkozzunk fél 10-kor az étteremben.
- Rendben.
- Akkor szia! Jó éjt! – mondtam, majd beszálltam a liftbe, ami közben megérkezett.
Felmentem a szobámba, átöltöztem, lemostam a sminkem, és lefeküdtem aludni. Lefekvés előtt azon gondolkodtam, hogy hol tart a kapcsolatunk Nicoval. Attól féltem, hogy a szakítás határán állunk. Még mindig szeretem őt, de nem fogom tudni elviselni azt a jövőben, ha megint féltékenységrohamai lesznek, és nem beszélhetek anélkül egy sráccal, hogy ne akadna ki. Végül nagy nehezen sikerült elaludnom.
Másnap megint 9-kor kellett kelnem. Gyorsan elkészülődtem, majd lementem az étterembe. Jessica megint hamarabb érkezett, mint én. Leültem mellé, és nekiláttunk a reggelinek.
- Hogy aludtál Kimberly? – kérdezte Jess.
- Jól. Sokat gondolkodtam alvás előtt, de mire sikerült elaludnom, annyira fáradt voltam, hogy szerintem meg sem mozdultam egész éjszaka. – mosolyogtam.
- Kérdezhetek valamit? – kérdezte kissé félve.
- Persze. – feleltem.
- Nincs lelkiismeret-furdalásod amiatt, hogy Brunoval randizol?
- Nem is tudom. Nem akarok Brunotól semmit, mert Nicot szeretem, csak…
- …csak féltékennyé akarod tenni vele Nicot?
- Lehet. – vallottam be.
- Nem lehet, hogy az lenne a legjobb, ha egyszerűen megbocsájtanál Niconak, és minden menne tovább?
- Fogalmam sincs. Meg most már nem akarom lemondani a vacsorát, és megbántani Brunot. Kibírom azt a néhány órát.
- Te tudod! – mondta Jessica egy sóhaj kíséretében, majd befejeztük a reggelit, és elindultunk a pályához.
Kimberly ruhája: http://goods.imgsrv.divat.hu/20/2095/big_2095.jpg
Cipője: http://goods.imgsrv.divat.hu/27/2701/big_2701.jpg
Táskája: http://goods.imgsrv.divat.hu/4/449/big_449.jpg
2010. augusztus 12., csütörtök
Nem kívánt álom - 47. rész
47. FEJEZET: ÚJABB OK A FÉLTÉKENYSÉGRE
Nico vészesen közeledett felém. Gyorsan felvettem a napszemüvegemet, és magam elé tettem egy újságot, de sajnos kiszúrt.
- Szia Kim! Próbálsz rejtőzködni előlem? – mosolygott.
- Áhhh, Nico! Szia! Dehogy rejtőzködöm, észre sem vettelek. – próbáltam hazudni, miközben levettem a napszemüveget.
- Aha. Hogy hogy visszajöttél a pályáról?
- Több dolog miatt is felidegesítettem magam, meg nem is éreztem magam jól ott.
- Miattam? – kérdezte Nico.
- Nem, dehogyis!
- Amúgy hallottam, hogy beolvastál Lewisnak.– mosolygott – Igaziból a haverom, de azért megérdemelte.
- Tényleg megérdemelte! Amúgy neked nincs dolgod?
- Talán untatlak? – szomorodott el.
- Nem úgy értettem! – magyarázkodtam rögtön.
- Tudom, hogy azt mondtad, hogy időre van szükséged, szóval nem is kellett volna idejönnöm.
- Nem zavarsz. – mosolyogtam.
- Ennek örülök. Kivel vacsorázol?
- Jessicaval. – feleltem.
- Ilyen jóban letettek?
- Igen, nagyon kedves lány.
- Az jó. Holnap nem vacsorázunk együtt? – kérdezte Nico kicsit félve.
- Majd még meggondolom. – feleltem kedvesen.
- Rendben. Majd hívj, tudod a számom.
- Aha. – válaszoltam.
- Akkor további jó pihenést! Szia! – mondta Nico, majd elment.
- Szia! – köszöntem én is.
Ismét egyedül maradtam a gondolataimmal. Szívesen vacsoráznék együtt Nicoval, de az eszem azt mondja, hogy még várjak.
- Szia Kim! Miért jöttél vissza ilyen hamar? – ült le mellém Jess.
- Szia! Csak nem éreztem jól magam. De mindegy!
- Láttam, beszéltél Nicoval.
- Igen. Idejött megkérdezni, hogy hogy vagyok, és együtt akar vacsorázni velem holnap.
- És igent mondtál?
- Azt mondtam, hogy még meggondolom.
- De ugye elmész? – kérdezte.
- Azt hiszem igen. Habár Nico megbántott, még mindig szeretem…
- …de még nem vagy képes megbocsájtani neki. – fejezte be Jessica helyettem a mondatot.
- Pontosan. De remélem, hogy a jövő hétre minden rendben lesz.
- Hát igen…jön a két hetes szabadság. Minden pilóta együtt lehet a párjával és a családjával. – mosolygott Jess.
- Igen, és szörnyű lenne, ha pont akkor nem lennénk együtt. – hajtottam le a fejem.
- Most inkább érezd jól magad! Megyünk medencézni? – kérdezte mosolyogva.
- Oké. – feleltem, majd bementünk a medencébe.
Néhány óra pancsizás után visszamentünk a szobáinkba, és elkészülődtünk a vacsorához. Lezuhanyoztam, kivasaltam a hajam, újra kisminkeltem magam, majd felvettem egy sexy ruhát.
Este 7-kor aztán lementünk a szálloda éttermébe. Sok versenyző vacsorázott ott aznap este. Szerencsére a pár hét alatt már megtanultam a legtöbbjük nevét, de azért még nem az összesét.
Jessica éppen Jensonnal beszélgetett, én pedig a boromat iszogattam, amikor valaki leült mellém.
- Szia! – köszönt – Bruno Senna vagyok.
- Szia! Kimberly Kyle! – nyújtottam kezet.
- Egy ilyen csinos lány miért ül itt magányosan? – kérdezte mosolyogva.
- Hosszú történet! – feleltem nevetve.
- A verseny miatt jöttél Magyarországra? – kérdezte. Rájöttem, hogy a srácnak fogalma sincs arról, hogy ki vagyok és, hogy Nicoval járok. De nem akartam elrontani a kedvét, és magyarázkodni.
- Igen. És te?
- Én is. – nevetett a srác – Az egyik versenyző vagyok.
- Úristen! – kaptam a kezem a fejemhez – Sajnálom! Nem tudtam. – magyarázkodtam.
- Semmi baj. Jobb is, ha egy csaj nem ugrik rögtön a nyakamba, csak mert forma-1-es versenyző vagyok.
- Igen, megértem. – mosolyogtam.
- Bocsi, ha esetleg tolakodó lennék, de nem lenne kedved találkozni velem valamikor?
- Öhm…szerintem ez nem olyan jó ötlet. – dadogtam. Közben észrevettem, hogy Nico – aki szintén ott volt a vacsorán – folyamatosan minket bámul.
- Miért? Csak egy vacsoráról lenne szó. – próbálkozott tovább Bruno.
- Az az igazság, hogy van barátom. Vagyis most elég bonyolult a dolog, de akkor sem lenne tisztességes, ha a háta mögött mással találkozgatnék. – vallottam be.
- Oh, akkor nem is próbálkozom tovább! És bocsi, ha túl tolakodó voltam.
- Semmi gond. – feleltem kedvesen.
- Akkor további szép estét! Remélem, azért majd még látlak.
- A boxutcában biztos.
- Oké. Szia!
- Szia! – köszöntünk el egymástól, majd Bruno felállt mellőlem, és elment.
Láttam, hogy Nico gyilkos tekintettel néz engem, de mégis úgy döntöttem, hogy beszélek vele. Ezért felálltam, és elindultam felé…
Kimberly ruhája: http://goods.imgsrv.divat.hu/73/7313/big_7313.jpg
Cipője: http://goods.imgsrv.divat.hu/8/881/big_881.jpg
Táskája: http://goods.imgsrv.divat.hu/4/466/big_466.jpg
Nico vészesen közeledett felém. Gyorsan felvettem a napszemüvegemet, és magam elé tettem egy újságot, de sajnos kiszúrt.
- Szia Kim! Próbálsz rejtőzködni előlem? – mosolygott.
- Áhhh, Nico! Szia! Dehogy rejtőzködöm, észre sem vettelek. – próbáltam hazudni, miközben levettem a napszemüveget.
- Aha. Hogy hogy visszajöttél a pályáról?
- Több dolog miatt is felidegesítettem magam, meg nem is éreztem magam jól ott.
- Miattam? – kérdezte Nico.
- Nem, dehogyis!
- Amúgy hallottam, hogy beolvastál Lewisnak.– mosolygott – Igaziból a haverom, de azért megérdemelte.
- Tényleg megérdemelte! Amúgy neked nincs dolgod?
- Talán untatlak? – szomorodott el.
- Nem úgy értettem! – magyarázkodtam rögtön.
- Tudom, hogy azt mondtad, hogy időre van szükséged, szóval nem is kellett volna idejönnöm.
- Nem zavarsz. – mosolyogtam.
- Ennek örülök. Kivel vacsorázol?
- Jessicaval. – feleltem.
- Ilyen jóban letettek?
- Igen, nagyon kedves lány.
- Az jó. Holnap nem vacsorázunk együtt? – kérdezte Nico kicsit félve.
- Majd még meggondolom. – feleltem kedvesen.
- Rendben. Majd hívj, tudod a számom.
- Aha. – válaszoltam.
- Akkor további jó pihenést! Szia! – mondta Nico, majd elment.
- Szia! – köszöntem én is.
Ismét egyedül maradtam a gondolataimmal. Szívesen vacsoráznék együtt Nicoval, de az eszem azt mondja, hogy még várjak.
- Szia Kim! Miért jöttél vissza ilyen hamar? – ült le mellém Jess.
- Szia! Csak nem éreztem jól magam. De mindegy!
- Láttam, beszéltél Nicoval.
- Igen. Idejött megkérdezni, hogy hogy vagyok, és együtt akar vacsorázni velem holnap.
- És igent mondtál?
- Azt mondtam, hogy még meggondolom.
- De ugye elmész? – kérdezte.
- Azt hiszem igen. Habár Nico megbántott, még mindig szeretem…
- …de még nem vagy képes megbocsájtani neki. – fejezte be Jessica helyettem a mondatot.
- Pontosan. De remélem, hogy a jövő hétre minden rendben lesz.
- Hát igen…jön a két hetes szabadság. Minden pilóta együtt lehet a párjával és a családjával. – mosolygott Jess.
- Igen, és szörnyű lenne, ha pont akkor nem lennénk együtt. – hajtottam le a fejem.
- Most inkább érezd jól magad! Megyünk medencézni? – kérdezte mosolyogva.
- Oké. – feleltem, majd bementünk a medencébe.
Néhány óra pancsizás után visszamentünk a szobáinkba, és elkészülődtünk a vacsorához. Lezuhanyoztam, kivasaltam a hajam, újra kisminkeltem magam, majd felvettem egy sexy ruhát.
Este 7-kor aztán lementünk a szálloda éttermébe. Sok versenyző vacsorázott ott aznap este. Szerencsére a pár hét alatt már megtanultam a legtöbbjük nevét, de azért még nem az összesét.
Jessica éppen Jensonnal beszélgetett, én pedig a boromat iszogattam, amikor valaki leült mellém.
- Szia! – köszönt – Bruno Senna vagyok.
- Szia! Kimberly Kyle! – nyújtottam kezet.
- Egy ilyen csinos lány miért ül itt magányosan? – kérdezte mosolyogva.
- Hosszú történet! – feleltem nevetve.
- A verseny miatt jöttél Magyarországra? – kérdezte. Rájöttem, hogy a srácnak fogalma sincs arról, hogy ki vagyok és, hogy Nicoval járok. De nem akartam elrontani a kedvét, és magyarázkodni.
- Igen. És te?
- Én is. – nevetett a srác – Az egyik versenyző vagyok.
- Úristen! – kaptam a kezem a fejemhez – Sajnálom! Nem tudtam. – magyarázkodtam.
- Semmi baj. Jobb is, ha egy csaj nem ugrik rögtön a nyakamba, csak mert forma-1-es versenyző vagyok.
- Igen, megértem. – mosolyogtam.
- Bocsi, ha esetleg tolakodó lennék, de nem lenne kedved találkozni velem valamikor?
- Öhm…szerintem ez nem olyan jó ötlet. – dadogtam. Közben észrevettem, hogy Nico – aki szintén ott volt a vacsorán – folyamatosan minket bámul.
- Miért? Csak egy vacsoráról lenne szó. – próbálkozott tovább Bruno.
- Az az igazság, hogy van barátom. Vagyis most elég bonyolult a dolog, de akkor sem lenne tisztességes, ha a háta mögött mással találkozgatnék. – vallottam be.
- Oh, akkor nem is próbálkozom tovább! És bocsi, ha túl tolakodó voltam.
- Semmi gond. – feleltem kedvesen.
- Akkor további szép estét! Remélem, azért majd még látlak.
- A boxutcában biztos.
- Oké. Szia!
- Szia! – köszöntünk el egymástól, majd Bruno felállt mellőlem, és elment.
Láttam, hogy Nico gyilkos tekintettel néz engem, de mégis úgy döntöttem, hogy beszélek vele. Ezért felálltam, és elindultam felé…
Kimberly ruhája: http://goods.imgsrv.divat.hu/73/7313/big_7313.jpg
Cipője: http://goods.imgsrv.divat.hu/8/881/big_881.jpg
Táskája: http://goods.imgsrv.divat.hu/4/466/big_466.jpg
Nem kívánt álom - 46. rész
46. FEJEZET: IDŐ KELL!
- Beszélnünk kell! – mondtam komolya, mikor Nico elengedett.
- Tudom. – sóhajtott a párom – De menjünk inkább hátra, hogy nyugodtan tudjunk beszélgetni.
- Rendben. – egyeztem bele, majd bementünk Nico szobájába.
- Először is szeretnék bocsánatot kérni. Nagyon bunkón viselkedtem, és hülye voltam, amiért azt feltételeztem rólad, hogy megcsalsz. Sajnálom! – hajtotta le a fejét.
- Igen, tényleg nagyon rosszul esett. Nem gondoltam volna rólad, hogy olyan is tudsz lenni, mint amilyen akkor voltál. – szomorodtam el én is.
- De ugye megbocsájtasz? – kérdezte Nico boci szemekkel.
- Legszívesebben rávágnám, hogy igen, de sajnos nem tudom elfelejteni azt, ami történt. – kezdtek el potyogni a könnyeim – Időre van szükségem!
- Megértelek. – mondta a párom, majd letörölte a könnyeimet – Lépésről-lépésre fogom rendbe hozni azt, amit elrontottam…ígérem!
- Oké. – mondtam – De te menj csak vissza dolgozni! Biztos sok a dolgod.
- Nekem te vagy a legfontosabb! – mondta, majd átölelt. Hiába kértem, hogy adjon egy kis időt, nagyon jól esett az ölelése. Jó volt újra érezni az érintését és az illatát.
- Te is nekem, és szeretném, ha rendbe hoznánk a dolgokat. – öntöttem ki a szívemet.
- Nekem is ez minden vágyam.
- Rendben. De én most megyek. Majd még találkozunk. – adtam egy puszit az arcára, és kinyitottam az ajtót.
- Kimberly! Szeretlek! – szólt utánam Nico.
- Remélem, egy nap újra ki tudom mondani én is ezt a szót neked. – fordultam vissza, majd kimentem az ajtón.
A könnyeimet visszatartva mentem a McLaren boxához. Úgy éreztem, hogy szükségem van arra, hogy beszéljek valakivel. Mikor odaértem, Jessica éppen kint beszélgetett valakivel, de amikor észrevett, odajött hozzám.
- Kim, minden rendben van? – kérdezte komoly arckifejezéssel.
- Nem. – feleltem a sírás határán.
- Gyere be! Beszéljük meg! – mondta, majd a boksz egy eldugott részlegébe mentünk – Nem sikerült jól a beszélgetés?
- Végülis de. Nico megbánta, amit tett, bocsánatot kért, és újra akarja kezdeni.
- Akkor mi a baj? – kérdezte Jessica értetlenül.
- Az, hogy én még attól nem tudom elfelejteni, hogy gyanúsítgatott.
- Kimberly! Nem lehet, hogy az a baj, hogy még sem annyira erősek az érzéseid Nico iránt?
- Ez hülyeség! Nagyon szeretem Nicot.
- Lehet, hogy ezt próbálod bemesélni magadnak, és a gyanúsítgatásra fogod azt, hogy nem akarsz Nicoval lenni.
- De vele akarok lenni! – erősködtem.
- Te tudod. – hagyta rám Jessica.
Ezután leültünk a büfé részlegbe, és elkezdtünk kávézgatni. Jessica észrevett egy ismerőst, és elment néhány percre. Én pedig egyedül maradtam a gondolataimmal. Lehet, hogy Jess-nek igaza volt, és nem vagyok annyira belezúgva Nicoba. Próbáltam magam győzködni, hogy ez nem így van. Viszont azt tudtam, hogy a kapcsolatunk túl gyors. Szinte semmit nem tudtunk egymásról, mikor összejöttünk. Nem csoda, hogy ilyen hamar összevesztünk.
- Szia Kimberly! – hallottam egy férfi hangját. Hirtelen felkaptam a fejem.
- Lewis! Szia! – mondtam kissé gúnyosan.
- Hogy vagy? – kérdezte, majd leült velem szembe, mintha észre se vette volna, hogy nem látom szívesen.
- Hagyjuk. Veled mizu? – kérdeztem.
- Semmi. Hiányzik a nővéred. – ezt nem kellett volna mondania, mert majdnem kiköptem a kávét, amibe éppen beleittam – Minden oké?
- Ja, persze. Csak meglepődtem azon, amit mondtál. – magyaráztam.
- Azon, hogy hiányzik Amanda. Pedig így van.
- Ti most jártok? – kérdeztem.
- Nem, csak szórakozunk. Amúgy miért nem jött a mostani versenyre?
- Mert összevesztünk miattad. – kezdtem felhúzni magam – Jobb lenne, ha nem próbálkoznál be a nővéremnél, miközben barátnőd van. Hogy lehetsz ennyire pofátlan? – emeltem fel a hangom, aminek az lett az eredménye, hogy a közelben lévő emberek ránk néztek.
- Kimberly! Ne csinálj jelenetet! – suttogta Lewis.
- Ne nyugtass! Inkább vállald a következményét annak, ha félrekúrsz! – mondtam, majd faképnél hagytam a srácot.
Úgy gondoltam, hogy elég volt ez a kis idő is a pályánál, szóval inkább visszamentem a szállodába. Útközben írtam Jess-nek egy üzenetet, hogy majd vacsinál találkozunk.
Jobb híján a hotel wellness-részlegében ütöttem el a szabadidőmet. Közben felhívtam a szüleimet, Kellyt, és még néhány ismerősömet. Már majdnem elaludtam, amikor láttam, hogy a CSI rendezője küldött egy üzenetet.
„Szia Kimberly! Tudom, hogy külföldön vagy, de hívj fel, ha visszajöttél LA-be. Beszélnünk kell a 9. évad forgatásával kapcsolatban. További szép napot!”
Hoppá! Hamarosan megkezdődnek a forgatások! És nekem azt kell eljátszanom, hogy Jonnal járok.
Ha ez a hír nem sokkolt volna eléggé, észrevettem, hogy Nico éppen akkor sétál be a terembe…Remek!
Kimberly fürdőruhája: http://goods.imgsrv.divat.hu/43/4338/big_4338.jpg
- Beszélnünk kell! – mondtam komolya, mikor Nico elengedett.
- Tudom. – sóhajtott a párom – De menjünk inkább hátra, hogy nyugodtan tudjunk beszélgetni.
- Rendben. – egyeztem bele, majd bementünk Nico szobájába.
- Először is szeretnék bocsánatot kérni. Nagyon bunkón viselkedtem, és hülye voltam, amiért azt feltételeztem rólad, hogy megcsalsz. Sajnálom! – hajtotta le a fejét.
- Igen, tényleg nagyon rosszul esett. Nem gondoltam volna rólad, hogy olyan is tudsz lenni, mint amilyen akkor voltál. – szomorodtam el én is.
- De ugye megbocsájtasz? – kérdezte Nico boci szemekkel.
- Legszívesebben rávágnám, hogy igen, de sajnos nem tudom elfelejteni azt, ami történt. – kezdtek el potyogni a könnyeim – Időre van szükségem!
- Megértelek. – mondta a párom, majd letörölte a könnyeimet – Lépésről-lépésre fogom rendbe hozni azt, amit elrontottam…ígérem!
- Oké. – mondtam – De te menj csak vissza dolgozni! Biztos sok a dolgod.
- Nekem te vagy a legfontosabb! – mondta, majd átölelt. Hiába kértem, hogy adjon egy kis időt, nagyon jól esett az ölelése. Jó volt újra érezni az érintését és az illatát.
- Te is nekem, és szeretném, ha rendbe hoznánk a dolgokat. – öntöttem ki a szívemet.
- Nekem is ez minden vágyam.
- Rendben. De én most megyek. Majd még találkozunk. – adtam egy puszit az arcára, és kinyitottam az ajtót.
- Kimberly! Szeretlek! – szólt utánam Nico.
- Remélem, egy nap újra ki tudom mondani én is ezt a szót neked. – fordultam vissza, majd kimentem az ajtón.
A könnyeimet visszatartva mentem a McLaren boxához. Úgy éreztem, hogy szükségem van arra, hogy beszéljek valakivel. Mikor odaértem, Jessica éppen kint beszélgetett valakivel, de amikor észrevett, odajött hozzám.
- Kim, minden rendben van? – kérdezte komoly arckifejezéssel.
- Nem. – feleltem a sírás határán.
- Gyere be! Beszéljük meg! – mondta, majd a boksz egy eldugott részlegébe mentünk – Nem sikerült jól a beszélgetés?
- Végülis de. Nico megbánta, amit tett, bocsánatot kért, és újra akarja kezdeni.
- Akkor mi a baj? – kérdezte Jessica értetlenül.
- Az, hogy én még attól nem tudom elfelejteni, hogy gyanúsítgatott.
- Kimberly! Nem lehet, hogy az a baj, hogy még sem annyira erősek az érzéseid Nico iránt?
- Ez hülyeség! Nagyon szeretem Nicot.
- Lehet, hogy ezt próbálod bemesélni magadnak, és a gyanúsítgatásra fogod azt, hogy nem akarsz Nicoval lenni.
- De vele akarok lenni! – erősködtem.
- Te tudod. – hagyta rám Jessica.
Ezután leültünk a büfé részlegbe, és elkezdtünk kávézgatni. Jessica észrevett egy ismerőst, és elment néhány percre. Én pedig egyedül maradtam a gondolataimmal. Lehet, hogy Jess-nek igaza volt, és nem vagyok annyira belezúgva Nicoba. Próbáltam magam győzködni, hogy ez nem így van. Viszont azt tudtam, hogy a kapcsolatunk túl gyors. Szinte semmit nem tudtunk egymásról, mikor összejöttünk. Nem csoda, hogy ilyen hamar összevesztünk.
- Szia Kimberly! – hallottam egy férfi hangját. Hirtelen felkaptam a fejem.
- Lewis! Szia! – mondtam kissé gúnyosan.
- Hogy vagy? – kérdezte, majd leült velem szembe, mintha észre se vette volna, hogy nem látom szívesen.
- Hagyjuk. Veled mizu? – kérdeztem.
- Semmi. Hiányzik a nővéred. – ezt nem kellett volna mondania, mert majdnem kiköptem a kávét, amibe éppen beleittam – Minden oké?
- Ja, persze. Csak meglepődtem azon, amit mondtál. – magyaráztam.
- Azon, hogy hiányzik Amanda. Pedig így van.
- Ti most jártok? – kérdeztem.
- Nem, csak szórakozunk. Amúgy miért nem jött a mostani versenyre?
- Mert összevesztünk miattad. – kezdtem felhúzni magam – Jobb lenne, ha nem próbálkoznál be a nővéremnél, miközben barátnőd van. Hogy lehetsz ennyire pofátlan? – emeltem fel a hangom, aminek az lett az eredménye, hogy a közelben lévő emberek ránk néztek.
- Kimberly! Ne csinálj jelenetet! – suttogta Lewis.
- Ne nyugtass! Inkább vállald a következményét annak, ha félrekúrsz! – mondtam, majd faképnél hagytam a srácot.
Úgy gondoltam, hogy elég volt ez a kis idő is a pályánál, szóval inkább visszamentem a szállodába. Útközben írtam Jess-nek egy üzenetet, hogy majd vacsinál találkozunk.
Jobb híján a hotel wellness-részlegében ütöttem el a szabadidőmet. Közben felhívtam a szüleimet, Kellyt, és még néhány ismerősömet. Már majdnem elaludtam, amikor láttam, hogy a CSI rendezője küldött egy üzenetet.
„Szia Kimberly! Tudom, hogy külföldön vagy, de hívj fel, ha visszajöttél LA-be. Beszélnünk kell a 9. évad forgatásával kapcsolatban. További szép napot!”
Hoppá! Hamarosan megkezdődnek a forgatások! És nekem azt kell eljátszanom, hogy Jonnal járok.
Ha ez a hír nem sokkolt volna eléggé, észrevettem, hogy Nico éppen akkor sétál be a terembe…Remek!
Kimberly fürdőruhája: http://goods.imgsrv.divat.hu/43/4338/big_4338.jpg
2010. augusztus 11., szerda
Nem kívánt álom - 45. rész
45. FEJEZET: KÉTSÉGEK KÖZT
Jessicával órákon keresztül vásárolgattunk. Úgy éreztem, hogy egy új barátra tettem szert. Végül késő délután beültünk egy étterembe.
- Akkor hétvégén nem is jössz ki a pályához? – kérdezte Jessica.
- Nem hiszem. – feleltem szomorúan.
- Szerinted nem fogtok kibékülni Nicoval?
- Nem tudom. Én szeretem őt, sőt imádom, de nagyon megbántott. Egy olyan oldalát ismertem meg, amiről eddig nem tudtam. – hajtottam le a fejem.
- Tudod, mi is szakítottunk Jensonnal, kb. két hónappal ezelőtt, de nemrég szerencsére újra összejöttünk.
- És miért szakítottatok?
- Mert Jenson azt mondta, hogy teljesen a VB-címre akar koncentrálni, és nem akarja, hogy bármi vagy bárki is elterelje róla a figyelmét. De nem sokáig bírtuk egymás nélkül.
- De nálunk egészen más a helyzet. Nem vagyok benne biztos, hogy Nicoval ki fogunk békülni. – folyt le egy könnycsepp az arcomon.
- Szerintem az lenne a legjobb, ha holnap mindent megbeszélnétek. Ha tényleg szakítani fogtok, akkor nincs értelme annak, hogy tovább kínozzátok egymást, szóval zárjátok le a dolgot.
- Igazad van. Holnap kimegyek a pályához, és beszélek Nicoval. – sóhajtottam.
- Jó ötlet. – mondta Jessica együtt érzően.
Megvacsoráztunk, majd visszamentünk a szállodába. Szerencsére Jessica ugyanabban a hotelben szállt meg, mint én.
Lefekvés előtt még felhívtam Roxanne-t, mert be akartam tartani a Lucasnak tett ígéretemet.
- Szia Kimberly! – vette fel boldogan a telefont a volt legjobb barátnőm.
- Szia Roxie! Beszélnünk kéne valamiről.
- Végre megbocsájtottál? – lelkendezett.
- Nem éppen erről van szó. Valami másról szeretnék beszélni veled. – feleltem.
- Miről? – csodálkozott.
- Lucasról. – válaszoltam egyszerűen.
- Miért?
- Mert lelki beteg lett miattad. Miért nem válaszolsz a hívásaira?
- Kimberly, nem szeretnélek megbántani, de ez az én dolgom.
- Azok után nem, hogy tőlem kért segítséget, mert te nem vagy hajlandó beszélni vele. Azt hiszi, hogy csak egy éjszakára kellettél neki.
- Pedig ez nem így van! Csak most minden olyan zavaros.
- Ne gyere ezzel a dumával! – háborodtam fel – Igazad van, hogy elvileg nem sok közöm lenne a dologhoz, de arra kérlek, hogy hívd fel, és beszélj vele. Ha nem akarsz tőle semmit, akkor is mondd meg neki, hogy tudja. Megegyeztünk? – váltottam kedvesebb hangnemre.
- Igen. – válaszolta.
- Remek! Akkor szia!
- Kim! Másról nem akartál beszélni velem? – kérdezte kissé félve.
- Hát…nem.
- Jó. – egyezett bele – Akkor szia!
- Szia! – mondtam, majd letettem a telefont.
Befeküdtem az ágyba, és hamar el is aludtam.
Másnap reggel az ébresztő hangjára ébredtem. Reggel 9 óra volt. Jessicával megbeszéltük, hogy együtt megreggelizünk, aztán kimegyünk a pályához. Gyorsan lezuhanyoztam, és megmostam a hajam. Aztán kisminkeltem magam, a hajam feltűztem, felöltöztem, és már indultam is a hotel éttermébe. Jessica már várt rám az egyik asztalnál ülve. Köszöntünk egymásnak, majd leültem mellé.
- Izgulsz már a beszélgetés miatt? – kérdezte az új barátnőm reggeli közben.
- Igen. Nem tudom, mi lesz. Nem akarom, hogy szakítsunk, de nem tudom elfelejteni azokat a szavakat, amiket a fejemhez vágott.
- Megértem. De ha bocsánatot kér, akkor újrakezditek?
- Azt hiszem…lehet. Még nem tudom. Az is lehet, hogy Nico soha többet nem akar látni.
- Biztos nem így van! – nyugtatott Jessica – Szerintem megbánta, hogy kiabált veled, és már nagyon hiányzol neki.
- Nem tudom, de remélem, hogy igazad van. – mosolyogtam kicsit.
- Persze, hogy igazam van. – kacsintott rám.
Reggeli után taxival kimentünk a pályához. Ahogy teltek a percek, egyre idegesebb lettem. Féltem a találkozástól és a beszélgetéstől. Végül félórányi kocsikázás után megérkeztünk a Hungaroringre. Ahogy beléptünk a boxutcába, Jessica rám nézett, és megölelt.
- Sok szerencsét Kim! Majd szólj, hogy mi történt. A McLarennél leszek. – mondta kedvesen.
- Oké. És köszönök mindent! Nagyon sokat segítettél. – öleltem át én is.
- Ez csak természetes! De most menj! Nico már biztosan vár. – mosolygott.
- Oké. – mondtam, majd bementem a Mercedes boxába.
Szétnéztem, és észre is vettem Nicot. Pár másodperc múlva ő is észrevett engem. Rögtön elindult felém, majd ahogy hozzámért, megölelt.
- Annyira hiányoztál Kim! – mondta.
Na ennyit arról, hogy nem akar látni…
Kimberly ruhái: http://bp3.blogger.com/_7KjJdySKlM0/R8qmMerGOXI/AAAAAAAAASQ/Her_cqD6upY/s1600-h/_nske_1164958399.jpg
Jessicával órákon keresztül vásárolgattunk. Úgy éreztem, hogy egy új barátra tettem szert. Végül késő délután beültünk egy étterembe.
- Akkor hétvégén nem is jössz ki a pályához? – kérdezte Jessica.
- Nem hiszem. – feleltem szomorúan.
- Szerinted nem fogtok kibékülni Nicoval?
- Nem tudom. Én szeretem őt, sőt imádom, de nagyon megbántott. Egy olyan oldalát ismertem meg, amiről eddig nem tudtam. – hajtottam le a fejem.
- Tudod, mi is szakítottunk Jensonnal, kb. két hónappal ezelőtt, de nemrég szerencsére újra összejöttünk.
- És miért szakítottatok?
- Mert Jenson azt mondta, hogy teljesen a VB-címre akar koncentrálni, és nem akarja, hogy bármi vagy bárki is elterelje róla a figyelmét. De nem sokáig bírtuk egymás nélkül.
- De nálunk egészen más a helyzet. Nem vagyok benne biztos, hogy Nicoval ki fogunk békülni. – folyt le egy könnycsepp az arcomon.
- Szerintem az lenne a legjobb, ha holnap mindent megbeszélnétek. Ha tényleg szakítani fogtok, akkor nincs értelme annak, hogy tovább kínozzátok egymást, szóval zárjátok le a dolgot.
- Igazad van. Holnap kimegyek a pályához, és beszélek Nicoval. – sóhajtottam.
- Jó ötlet. – mondta Jessica együtt érzően.
Megvacsoráztunk, majd visszamentünk a szállodába. Szerencsére Jessica ugyanabban a hotelben szállt meg, mint én.
Lefekvés előtt még felhívtam Roxanne-t, mert be akartam tartani a Lucasnak tett ígéretemet.
- Szia Kimberly! – vette fel boldogan a telefont a volt legjobb barátnőm.
- Szia Roxie! Beszélnünk kéne valamiről.
- Végre megbocsájtottál? – lelkendezett.
- Nem éppen erről van szó. Valami másról szeretnék beszélni veled. – feleltem.
- Miről? – csodálkozott.
- Lucasról. – válaszoltam egyszerűen.
- Miért?
- Mert lelki beteg lett miattad. Miért nem válaszolsz a hívásaira?
- Kimberly, nem szeretnélek megbántani, de ez az én dolgom.
- Azok után nem, hogy tőlem kért segítséget, mert te nem vagy hajlandó beszélni vele. Azt hiszi, hogy csak egy éjszakára kellettél neki.
- Pedig ez nem így van! Csak most minden olyan zavaros.
- Ne gyere ezzel a dumával! – háborodtam fel – Igazad van, hogy elvileg nem sok közöm lenne a dologhoz, de arra kérlek, hogy hívd fel, és beszélj vele. Ha nem akarsz tőle semmit, akkor is mondd meg neki, hogy tudja. Megegyeztünk? – váltottam kedvesebb hangnemre.
- Igen. – válaszolta.
- Remek! Akkor szia!
- Kim! Másról nem akartál beszélni velem? – kérdezte kissé félve.
- Hát…nem.
- Jó. – egyezett bele – Akkor szia!
- Szia! – mondtam, majd letettem a telefont.
Befeküdtem az ágyba, és hamar el is aludtam.
Másnap reggel az ébresztő hangjára ébredtem. Reggel 9 óra volt. Jessicával megbeszéltük, hogy együtt megreggelizünk, aztán kimegyünk a pályához. Gyorsan lezuhanyoztam, és megmostam a hajam. Aztán kisminkeltem magam, a hajam feltűztem, felöltöztem, és már indultam is a hotel éttermébe. Jessica már várt rám az egyik asztalnál ülve. Köszöntünk egymásnak, majd leültem mellé.
- Izgulsz már a beszélgetés miatt? – kérdezte az új barátnőm reggeli közben.
- Igen. Nem tudom, mi lesz. Nem akarom, hogy szakítsunk, de nem tudom elfelejteni azokat a szavakat, amiket a fejemhez vágott.
- Megértem. De ha bocsánatot kér, akkor újrakezditek?
- Azt hiszem…lehet. Még nem tudom. Az is lehet, hogy Nico soha többet nem akar látni.
- Biztos nem így van! – nyugtatott Jessica – Szerintem megbánta, hogy kiabált veled, és már nagyon hiányzol neki.
- Nem tudom, de remélem, hogy igazad van. – mosolyogtam kicsit.
- Persze, hogy igazam van. – kacsintott rám.
Reggeli után taxival kimentünk a pályához. Ahogy teltek a percek, egyre idegesebb lettem. Féltem a találkozástól és a beszélgetéstől. Végül félórányi kocsikázás után megérkeztünk a Hungaroringre. Ahogy beléptünk a boxutcába, Jessica rám nézett, és megölelt.
- Sok szerencsét Kim! Majd szólj, hogy mi történt. A McLarennél leszek. – mondta kedvesen.
- Oké. És köszönök mindent! Nagyon sokat segítettél. – öleltem át én is.
- Ez csak természetes! De most menj! Nico már biztosan vár. – mosolygott.
- Oké. – mondtam, majd bementem a Mercedes boxába.
Szétnéztem, és észre is vettem Nicot. Pár másodperc múlva ő is észrevett engem. Rögtön elindult felém, majd ahogy hozzámért, megölelt.
- Annyira hiányoztál Kim! – mondta.
Na ennyit arról, hogy nem akar látni…
Kimberly ruhái: http://bp3.blogger.com/_7KjJdySKlM0/R8qmMerGOXI/AAAAAAAAASQ/Her_cqD6upY/s1600-h/_nske_1164958399.jpg
2010. augusztus 10., kedd
Nem kívánt álom - 44. rész
44. FEJEZET: MENNYBŐL A POKOLBA
Vacsora után sétálgattunk még egy kicsit.
- Amúgy van egy jó hírem. – szólalt meg Nico.
- Mi? – kérdeztem izgatottan.
- A Magyar Nagydíj után lesz két szabad hetem.
- Két hét? Ez most komoly? – kérdeztem tátott szájjal.
- Igen, teljesen komoly.
- Ez nagyszerű! – sikítottam, majd Nico nyakába ugrottam.
- Tudtam én, hogy ezt nem az utcán kellett volna megosztanom veled. – vigyorogott a szerelmem, miközben átölelt.
- Bocsi, csak annyira örülök, hogy ennyi ideig együtt lehetünk. Minden percet ki fogunk élvezni. – vigyorogtam sejtelmesen.
- Abban biztos vagyok. – felelte Nico egy kaján mosoly kíséretében.
Lassan visszamentünk a hotelbe és lefeküdtünk aludni.
Másnap reggel mire felkeltem, Nico már nem volt mellettem. Gondolom, akadt valami dolga.
Gyorsan elkészülődtem, és rendeltem reggelit. Éppen a teraszon ettem, és a laptopomon nézegettem az e-mailjeimet, amikor ajtócsapódásra lettem figyelmes. Bementem a teraszról, és megláttam a páromat a kezében egy újsággal. Rettentő dühös volt.
- Mi a baj? – kérdeztem ijedten.
- Hogy mi a baj? – őrjöngött Nico – Ez a baj! – mutatott a kezében lévő újságra. Elvettem tőle, és megnéztem. Egy cikk volt benne rólam és Lucas di Grassiról egy fényképpel mellékelve, ami a vasárnapi buliban készült, amikor Lucas megölelt.
- Mi a baj ezzel? – kérdeztem értetlenül.
- Szerinted mi? – háborodott fel Nico – Mondjuk az, hogy egy másik pasit ölelgetsz.
- Igen, mert éppen megvigasztaltam. – feleltem higgadtan.
- Ja persze.
- Talán nem hiszel nekem? – háborodtam fel már én is kissé.
- Tudod, inkább a szememnek hiszek.
- Hülye vagy, ha ilyen miatt akadsz ki. – forgattam a szemeimet, miközben leültem az ágyra.
- Most még le is hülyézel? Elegem van már belőled! – mondta, majd kirohant a szobából.
Pár percig csak ültem az ágyon. Hirtelen fel sem fogtam, hogy mi történt. Ez volt az első veszekedésünk, mióta együtt vagyunk. De nagyon fájt, amit Nico a fejemhez vágott. Nem gondoltam, hogy valaha is ilyet feltételezne rólam.
Végül úgy döntöttem, hogy egy ideig nem akarom látni Nicot. Elővettem a bőröndömet, és elkezdtem beledobálni a cuccaimat. A gyors pakolás után lementem a recepcióra, és kértem egy külön szobát a hotel másik felében.
Az új szobám ugyanolyan volt, mint a másik kivéve azt, hogy nem volt velem a szerelmem. Ahogy beértem, leültem az ágyra, aztán hirtelen kitört belőlem a sírás. Csak zokogtam órákon át. Annyira egyedül éreztem magam.
Nem tudom, hány óra lehetett, mikor elaludtam, de reggel úgy éreztem magam, mint aki másnapos. Belenéztem a tükörbe, de nem kellett volna, mert úgy néztem ki, mint egy élőhalott.
Lezuhanyoztam, felöltöztem, majd felvettem egy napszemüveget, mivel nem volt kedvem kisminkelni magam.
Elindultam az utcán valamerre, pedig fogalmam sem volt, hogy mi hol van. Végül vettem kaját, és leültem az egyik padra. Az agyam folyamatosan a tegnap történteken járt. Végül egy női hangra lettem figyelmes.
- Kimberly Kyle?
- Igen, én vagyok. – sóhajtottam.
- Szia! Jessica Michibata vagyok. – mutatkozott be kedvesen a lány.
- Nem te vagy valamelyik pilóta barátnője?
- De igen. – nevetett – Jenson Button-nal járok.
- Áhh, tényleg. – feleltem.
- Amúgy nekem úgy tűnik, hogy valami baj van.
- Nem. Jól vagyok. – próbáltam mosolyogni.
- Gondolom, hogy nem fogod elmondani egy idegennek, hogy mi bánt, de én azért szívesen meghallgatlak. – mosolygott.
A hírességeknek tényleg vigyázniuk kell, hogy kinek mit mondanak el, de valakinek ki kellett öntenem a szívemet.
- Összevesztem Nicoval. – nyögtem ki végül szomorúan.
- Jaj, szegény! – mondta, majd megölelt – Mi történt?
- Azt hiszi, hogy megcsaltam Lucas di Grassival?
- Hogy hogy? – kérdezte Jessica.
- Megölelt egy buliban, és ezt lefényképezték. A kép meg persze két nap múlva már meg is jelent az újságokban.
- Sajnálom. Beszéltetek már a vita óta?
- Nem. – hajtottam le a fejem – De egy ideig nem is akarok.
- Megértem. De ne légy szomorú! Tudom, hogy ez lehetetlen, de próbáld jól érezni magad. Menjünk el vásárolni! Az minden csajt felvidít. – mosolygott.
- Nem is tudom. Most még ahhoz sincs hangulatom, hogy jól érezzem magam.
- Ne mondj ilyeneket! Irány shoppingolni! Nincs ellenvetés! – fenyegetett meg viccesen.
- Oké. – egyeztem bele végül, majd elindultunk vásárolgatni.
Kimberly ruhája: http://goods.imgsrv.divat.hu/23/2329/big_2329.jpg
Cipője: http://goods.imgsrv.divat.hu/13/1302/big_1302.jpg
Táskája: http://goods.imgsrv.divat.hu/5/584/big_584.jpg
Vacsora után sétálgattunk még egy kicsit.
- Amúgy van egy jó hírem. – szólalt meg Nico.
- Mi? – kérdeztem izgatottan.
- A Magyar Nagydíj után lesz két szabad hetem.
- Két hét? Ez most komoly? – kérdeztem tátott szájjal.
- Igen, teljesen komoly.
- Ez nagyszerű! – sikítottam, majd Nico nyakába ugrottam.
- Tudtam én, hogy ezt nem az utcán kellett volna megosztanom veled. – vigyorogott a szerelmem, miközben átölelt.
- Bocsi, csak annyira örülök, hogy ennyi ideig együtt lehetünk. Minden percet ki fogunk élvezni. – vigyorogtam sejtelmesen.
- Abban biztos vagyok. – felelte Nico egy kaján mosoly kíséretében.
Lassan visszamentünk a hotelbe és lefeküdtünk aludni.
Másnap reggel mire felkeltem, Nico már nem volt mellettem. Gondolom, akadt valami dolga.
Gyorsan elkészülődtem, és rendeltem reggelit. Éppen a teraszon ettem, és a laptopomon nézegettem az e-mailjeimet, amikor ajtócsapódásra lettem figyelmes. Bementem a teraszról, és megláttam a páromat a kezében egy újsággal. Rettentő dühös volt.
- Mi a baj? – kérdeztem ijedten.
- Hogy mi a baj? – őrjöngött Nico – Ez a baj! – mutatott a kezében lévő újságra. Elvettem tőle, és megnéztem. Egy cikk volt benne rólam és Lucas di Grassiról egy fényképpel mellékelve, ami a vasárnapi buliban készült, amikor Lucas megölelt.
- Mi a baj ezzel? – kérdeztem értetlenül.
- Szerinted mi? – háborodott fel Nico – Mondjuk az, hogy egy másik pasit ölelgetsz.
- Igen, mert éppen megvigasztaltam. – feleltem higgadtan.
- Ja persze.
- Talán nem hiszel nekem? – háborodtam fel már én is kissé.
- Tudod, inkább a szememnek hiszek.
- Hülye vagy, ha ilyen miatt akadsz ki. – forgattam a szemeimet, miközben leültem az ágyra.
- Most még le is hülyézel? Elegem van már belőled! – mondta, majd kirohant a szobából.
Pár percig csak ültem az ágyon. Hirtelen fel sem fogtam, hogy mi történt. Ez volt az első veszekedésünk, mióta együtt vagyunk. De nagyon fájt, amit Nico a fejemhez vágott. Nem gondoltam, hogy valaha is ilyet feltételezne rólam.
Végül úgy döntöttem, hogy egy ideig nem akarom látni Nicot. Elővettem a bőröndömet, és elkezdtem beledobálni a cuccaimat. A gyors pakolás után lementem a recepcióra, és kértem egy külön szobát a hotel másik felében.
Az új szobám ugyanolyan volt, mint a másik kivéve azt, hogy nem volt velem a szerelmem. Ahogy beértem, leültem az ágyra, aztán hirtelen kitört belőlem a sírás. Csak zokogtam órákon át. Annyira egyedül éreztem magam.
Nem tudom, hány óra lehetett, mikor elaludtam, de reggel úgy éreztem magam, mint aki másnapos. Belenéztem a tükörbe, de nem kellett volna, mert úgy néztem ki, mint egy élőhalott.
Lezuhanyoztam, felöltöztem, majd felvettem egy napszemüveget, mivel nem volt kedvem kisminkelni magam.
Elindultam az utcán valamerre, pedig fogalmam sem volt, hogy mi hol van. Végül vettem kaját, és leültem az egyik padra. Az agyam folyamatosan a tegnap történteken járt. Végül egy női hangra lettem figyelmes.
- Kimberly Kyle?
- Igen, én vagyok. – sóhajtottam.
- Szia! Jessica Michibata vagyok. – mutatkozott be kedvesen a lány.
- Nem te vagy valamelyik pilóta barátnője?
- De igen. – nevetett – Jenson Button-nal járok.
- Áhh, tényleg. – feleltem.
- Amúgy nekem úgy tűnik, hogy valami baj van.
- Nem. Jól vagyok. – próbáltam mosolyogni.
- Gondolom, hogy nem fogod elmondani egy idegennek, hogy mi bánt, de én azért szívesen meghallgatlak. – mosolygott.
A hírességeknek tényleg vigyázniuk kell, hogy kinek mit mondanak el, de valakinek ki kellett öntenem a szívemet.
- Összevesztem Nicoval. – nyögtem ki végül szomorúan.
- Jaj, szegény! – mondta, majd megölelt – Mi történt?
- Azt hiszi, hogy megcsaltam Lucas di Grassival?
- Hogy hogy? – kérdezte Jessica.
- Megölelt egy buliban, és ezt lefényképezték. A kép meg persze két nap múlva már meg is jelent az újságokban.
- Sajnálom. Beszéltetek már a vita óta?
- Nem. – hajtottam le a fejem – De egy ideig nem is akarok.
- Megértem. De ne légy szomorú! Tudom, hogy ez lehetetlen, de próbáld jól érezni magad. Menjünk el vásárolni! Az minden csajt felvidít. – mosolygott.
- Nem is tudom. Most még ahhoz sincs hangulatom, hogy jól érezzem magam.
- Ne mondj ilyeneket! Irány shoppingolni! Nincs ellenvetés! – fenyegetett meg viccesen.
- Oké. – egyeztem bele végül, majd elindultunk vásárolgatni.
Kimberly ruhája: http://goods.imgsrv.divat.hu/23/2329/big_2329.jpg
Cipője: http://goods.imgsrv.divat.hu/13/1302/big_1302.jpg
Táskája: http://goods.imgsrv.divat.hu/5/584/big_584.jpg
Nem kívánt álom - 43. rész
43. FEJEZET: BUDAPEST
Dühtől fortyogva mentem vissza a szobába. Nagyon kiakadtam Amandára.
- Mikor induljunk szívem? – kérdezte Nico, majd észrevette, hogy valami már megint nincs rendben. – Mi a baj?
- Amanda a baj, már megőrülök tőle! – dühöngtem.
- Mit csinált már megint?
- Lefeküdt Lewis-zal. – kiabáltam.
- Szerintem ezt nem kéne az egész hotelnek hallania. – mosolygott a párom.
- Tudom, igazad van. Csak már elegem van belőle. De nekem végülis semmi közöm hozzá, szóval minek idegesítem fel magam rajta…
- A nővéred, szóval természetes, hogy érdekel, hogy mit csinál. – mondta Nico együtt érzően – De tényleg ne idegesítsd fel magad rajta! Nem éri meg. – mosolygott.
- Igazad van. – csókoltam meg.
- Mint mindig. – vigyorgott.
- Mielőtt elbízod magad, induljunk el. – mondtam, majd lezártam a bőröndömet.
- És Amanda nem jön?
- Nem. Azt mondta, visszamegy San Diegoba egy kicsit.
- Oké. Akkor induljunk! – mondta a szerelmem, majd egy kicsit rácsapott a fenekemre. Végre valaki meg tudott nevettetni ma.
Kicsekkoltunk a szállodából, majd taxival a reptérre mentünk. Szerencsére hamar fel tudott szállni a magángépem, és megkezdtünk az utunkat Magyarország felé.
Az út nagy részét pihenéssel, és beszélgetéssel töltöttük. Szerencsére csak két óráig tartott a repülőút. A reptéren fogtunk egy taxit, majd a szállodánk felé vettük az irányt.
Bejelentkeztünk a szobába, majd elterültünk az ágyon. Az idilli pihenésből a telefonom hangja hozott vissza a valóságba. Kimentem a teraszra, és felvettem.
- Szia Kim! Natalia vagyok. Hol vagy? – szólt bele a telefonba a menedzserem.
- Szia! Éppen Magyarországon vagyok. – feleltem.
- Mi? Az meg hol van? – kérdezte Nat értetlenül.
- Valahol Európában.
- Ja, biztos. Holnap már otthon leszel?
- Holnap? Dehogyis! Kb. egy hét múlva megyek vissza Los Angelesbe.
- Mi van? És mi lesz a munkával? – háborgott Natalia.
- Szerinted én nem mehetek szabadságra?
- De, csak szólhattál volna előtte.
- Felnőtt nő vagyok; nem tartozom bejelentéssel.
- De híres vagy, én a rajongóknak nem mondhatod azt, hogy „Bocs, most valahol Európában pasizok.”
- És most hol van az a duma, hogy tudod, hogy mit érzek és, hogy megértesz?
- Kimberly, ne csináld ezt!
- Tudod mit? Inkább ne vesszünk össze már megint! A lényeg, hogy egy hétig hagyjál a munkával. Majd beszélünk, ha hazamentem. Na szia! – mondtam, majd letettem a telefont.
Visszamentem Nicohoz a szobába.
- Minden oké? Mintha kiabálást hallottam volna. – mondta a párom.
- Ja, persze, csak Natalia egy kicsit megint kiakasztott, de már megszoktam. – legyintettem.
- Ha állandóan összevesztek, akkor miért nem veszel fel a helyére valaki mást?
- Mert nem csak ő ilyen. Más menedzserek is ugyanígy viselkednek. Meg amúgy is már régóta ismerem, és remek szakember. De hagyjuk Nataliát! Ma már kell dolgoznod? – kérdeztem kíváncsian.
- Még nem, szóval ma egész nap a tied vagyok. – válaszolta Nico mosolyogva.
- Remek! Mi a program?
- Amit csak szeretnél.
- Találj ki valamit te! Én nem ismerem a várost.
- Oké. Mit szólnál, ha elmennénk sétálni, aztán meg beülnénk valahova vacsorázni?
- Nagyszerűen hangzik! De még nincs korán a vacsihoz? – nevettem, mivel még csak délután két óra volt.
- Akkor közben ebédelünk is. – mosolygott a szerelmem.
- Oké. – mondtam, majd elindultunk felfedezni Budapestet.
Sokat sétáltunk, nézelődtünk, nagyszerűen éreztük magunkat. A városnézésben még ebédelni is elfelejtettünk. Végül 6-kor ültünk be egy hangulatos étterembe.
- Tetszik a város? – kérdezte Nico.
- Igen, nagyon. Lehet, hogy veszek egy házat itt. – nevettem.
- Jó ötlet.
- Holnap már ki kell menned a pályához?
- Még nem. De lesz dolgom bőven. – sóhajtott.
- Szegénykém! – simogattam meg a kezét.
- Addig te mit fogsz csinálni?
- Szerintem pihengetek, wellnessezek, vásárolgatok. Szóval amit a hollywoodi színésznők szoktak csinálni. – nevettem el magam.
- Ajaj! – mondta a fejét rázva, de mosolyogva Nico.
Megrendeltük a kaját, és közben tovább élveztük egymás társaságát.
Dühtől fortyogva mentem vissza a szobába. Nagyon kiakadtam Amandára.
- Mikor induljunk szívem? – kérdezte Nico, majd észrevette, hogy valami már megint nincs rendben. – Mi a baj?
- Amanda a baj, már megőrülök tőle! – dühöngtem.
- Mit csinált már megint?
- Lefeküdt Lewis-zal. – kiabáltam.
- Szerintem ezt nem kéne az egész hotelnek hallania. – mosolygott a párom.
- Tudom, igazad van. Csak már elegem van belőle. De nekem végülis semmi közöm hozzá, szóval minek idegesítem fel magam rajta…
- A nővéred, szóval természetes, hogy érdekel, hogy mit csinál. – mondta Nico együtt érzően – De tényleg ne idegesítsd fel magad rajta! Nem éri meg. – mosolygott.
- Igazad van. – csókoltam meg.
- Mint mindig. – vigyorgott.
- Mielőtt elbízod magad, induljunk el. – mondtam, majd lezártam a bőröndömet.
- És Amanda nem jön?
- Nem. Azt mondta, visszamegy San Diegoba egy kicsit.
- Oké. Akkor induljunk! – mondta a szerelmem, majd egy kicsit rácsapott a fenekemre. Végre valaki meg tudott nevettetni ma.
Kicsekkoltunk a szállodából, majd taxival a reptérre mentünk. Szerencsére hamar fel tudott szállni a magángépem, és megkezdtünk az utunkat Magyarország felé.
Az út nagy részét pihenéssel, és beszélgetéssel töltöttük. Szerencsére csak két óráig tartott a repülőút. A reptéren fogtunk egy taxit, majd a szállodánk felé vettük az irányt.
Bejelentkeztünk a szobába, majd elterültünk az ágyon. Az idilli pihenésből a telefonom hangja hozott vissza a valóságba. Kimentem a teraszra, és felvettem.
- Szia Kim! Natalia vagyok. Hol vagy? – szólt bele a telefonba a menedzserem.
- Szia! Éppen Magyarországon vagyok. – feleltem.
- Mi? Az meg hol van? – kérdezte Nat értetlenül.
- Valahol Európában.
- Ja, biztos. Holnap már otthon leszel?
- Holnap? Dehogyis! Kb. egy hét múlva megyek vissza Los Angelesbe.
- Mi van? És mi lesz a munkával? – háborgott Natalia.
- Szerinted én nem mehetek szabadságra?
- De, csak szólhattál volna előtte.
- Felnőtt nő vagyok; nem tartozom bejelentéssel.
- De híres vagy, én a rajongóknak nem mondhatod azt, hogy „Bocs, most valahol Európában pasizok.”
- És most hol van az a duma, hogy tudod, hogy mit érzek és, hogy megértesz?
- Kimberly, ne csináld ezt!
- Tudod mit? Inkább ne vesszünk össze már megint! A lényeg, hogy egy hétig hagyjál a munkával. Majd beszélünk, ha hazamentem. Na szia! – mondtam, majd letettem a telefont.
Visszamentem Nicohoz a szobába.
- Minden oké? Mintha kiabálást hallottam volna. – mondta a párom.
- Ja, persze, csak Natalia egy kicsit megint kiakasztott, de már megszoktam. – legyintettem.
- Ha állandóan összevesztek, akkor miért nem veszel fel a helyére valaki mást?
- Mert nem csak ő ilyen. Más menedzserek is ugyanígy viselkednek. Meg amúgy is már régóta ismerem, és remek szakember. De hagyjuk Nataliát! Ma már kell dolgoznod? – kérdeztem kíváncsian.
- Még nem, szóval ma egész nap a tied vagyok. – válaszolta Nico mosolyogva.
- Remek! Mi a program?
- Amit csak szeretnél.
- Találj ki valamit te! Én nem ismerem a várost.
- Oké. Mit szólnál, ha elmennénk sétálni, aztán meg beülnénk valahova vacsorázni?
- Nagyszerűen hangzik! De még nincs korán a vacsihoz? – nevettem, mivel még csak délután két óra volt.
- Akkor közben ebédelünk is. – mosolygott a szerelmem.
- Oké. – mondtam, majd elindultunk felfedezni Budapestet.
Sokat sétáltunk, nézelődtünk, nagyszerűen éreztük magunkat. A városnézésben még ebédelni is elfelejtettünk. Végül 6-kor ültünk be egy hangulatos étterembe.
- Tetszik a város? – kérdezte Nico.
- Igen, nagyon. Lehet, hogy veszek egy házat itt. – nevettem.
- Jó ötlet.
- Holnap már ki kell menned a pályához?
- Még nem. De lesz dolgom bőven. – sóhajtott.
- Szegénykém! – simogattam meg a kezét.
- Addig te mit fogsz csinálni?
- Szerintem pihengetek, wellnessezek, vásárolgatok. Szóval amit a hollywoodi színésznők szoktak csinálni. – nevettem el magam.
- Ajaj! – mondta a fejét rázva, de mosolyogva Nico.
Megrendeltük a kaját, és közben tovább élveztük egymás társaságát.
2010. augusztus 8., vasárnap
Nem kívánt álom - 42. rész
42. FEJEZET: FURCSA BULI
Hamarosan meg is érkeztünk egy menő szórakozóhelyre. Amanda szinte rögtön eltűnt mellőlünk, ahogy beértünk az épületbe.
Nico elment hozni valami piát, én pedig szétnéztem a teremben. Habár annyira még nem ismerem a Száguldó Cirkusz alakjait, a tömegben felfedeztem pár olyan embert, akit a boxutcában is láttam már.
Nico hamar visszatért az italokkal, így kezdetét vehette a buli. Nagyon jól éreztük magunkat; sokat táncoltunk, iszogattunk.
Később éppen jöttem ki a mosdóból, amikor a kétségbeesett Lucas di Grassival találtam szemben magam.
- Szia Kimberly! Beszélhetnénk? – kérlelt.
- Hát…persze. – feleltem, majd kimentünk a levegőre, hogy jobban halljuk egymást – Mi a gond?
- Gondolom feltűnt még Angliában, hogy Roxanne-nel kicsit összemelegedtünk. – kezdett bele.
- Hát, amikor ajtót nyitott, és ott álltál mögötte egy szál boxerben, akkor rájöttem, hogy mit is csináltatok előző éjszaka. – nevettem.
- Hát igen. Csak az a gond, hogy mióta elmentetek Angliából, Roxie-val nem is beszéltünk. – mesélte szomorúan – Hívtam, de nem vette fel a telefont. Még levelet is küldtem neki, de arra sem válaszolt.
- Az az igazság, hogy Roxie-val egy ideje én sem beszéltem. – vallottam be – De előtte sem beszélt soha rólad. Nem mondta, hogy hiányzol neki vagy, hogy szeret. Tudom, hogy ez most szörnyen hangzik, de sajnos nem tudok most sokat segíteni neked. Annyit tudok tenni, hogy megmondom neki, hogy hiányzik neked és, hogy hívjon fel. – mondtam együtt érzően.
- Köszönöm. Én nem úgy tekintek rá, mint egy egyéjszakás kalandra. Tényleg szeretném, ha lenne valami komolyabb is köztünk. De lehet, hogy neki nem jelentek semmit. – hajtotta le a fejét.
- Biztos nem így van. Jól ismerem Roxanne-t, és nem egy ribanc, akinek csak egy éjszakára kellenek a pasik. Csak tudod, nemrég szakított az előző pasijával, mert rajtakapta, amikor a srác egy másik csajjal dugott, szóval most nincs éppen a topon.
- Ezt nem tudtam. – vallotta be.
- Hát igen, nem kürtöli szét. De majd mondom neki, hogy hívjon fel. – mosolyogtam.
- Köszönöm Kimberly! – hálálkodott, majd megölelt. Kicsit furcsán érintett a dolog, de végül én is átöleltem.
Ezután visszamentünk a discoba, majd elváltak az útjaink.
- Mi tartott eddig baby? – kérdezte Nico, amikor visszaértem hozzá.
- Csak beszélgettem valakivel.
- Akkor jó. De ugye nincs okom féltékenynek lenni? – vigyorgott.
- Neked? Soha! – válaszoltam, majd megcsókoltam.
Végül hajnali 3-kor úgy döntöttünk, hogy ideje indulni. A nővérem keresésére indultam, – már sokadszorra a hétvégén – és hol máshol találtam volna rá, mint Lewis Hamilton ölében.
- Amanda, indulunk haza! Gyere! – mondtam neki kissé gúnyosan.
- Nem akarok! Tök jó a buli. – nevetett.
- De már késő van, és holnap utazunk Magyarországra. Ki kéne pihenned magad a repülőútra. – magyaráztam.
- Majd alszom a gépen.
- Had maradjon itt! Majd én hazaviszem szépségem! – mondta Lewis.
- Szépségem? – csodálkoztam – Látom, már te sem vagy beszámítható állapotban. Na gyere Amanda! – fogtam meg a nővérem karját.
- Engedj el! Megmondtam, hogy nem megyek sehova! – háborodott fel.
- Akkor úgy jössz vissza a hotelbe, ahogy akarsz. Nekem már elegem van belőled! – mondtam, majd faképnél hagytam őket.
Mikor visszaértem Nicohoz, látta rajtam, hogy valami nincs rendben.
- Mia baj szívem? És hol van Amanda? – tette fel a kérdéseket.
- Amanda már megint Lewis-zal édeleg, de most már baromira elegem van belőle. – akadtam ki – Menjünk haza!
- És mi lesz vele?
- Majd hazajön, ahogy akar. Nem fog eltévedni. – vágtam rá.
- Te tudod. – mondta a párom.
Ezzel beszálltunk a taxiba, ami már várt ránk. Visszamentünk a szállodába, ahol rögtön átöltöztem, és lefeküdtem aludni. Bár kifárasztott a hétvége, nehezen aludtam el, mert Amandán járt az agyam. Egyre jobban kezdtem azt érezni, hogy nem jövünk ki jól. Annyira különbözünk, hogy az már aggasztó. Végül nagy nehezen sikerült elaludtam.
Reggel 9-kor keltünk. Lezuhanyoztam, kivasaltam a hajam, kisminkeltem magam, majd felöltöztem. Amíg Nico készülődött, átmentem a nővéremhez, hogy megbizonyosodjak róla, hogy épségben visszaért a szállodába.
Végül hosszas kopogás után kinyitotta az ajtót. Látszott rajta, hogy másnapos.
- Szia Amanda! Hogy aludtál? – kérdeztem.
- Áh, Kim! Szia! Szörnyen, mindjárt szétrobban a fejem. – panaszkodott.
- Ez van, ha sokat iszol.
- Ki az Amanda? – hallottam egy ismerős férfi hangját.
- Amanda! Ugye nem mondod, hogy…lefeküdtél Lewis-zal? – akadtam ki.
- Nyugi már hugi. Nem kell ennyire kiakadni. – nyugtatott.
- Csak azt akartam kérdezni, hogy jössz-e velünk Magyarországra, de ezek után jobb lenne, ha visszamennél inkább San Diegoba.
- Én is így gondoltam.
- Szuper! Akkor szia! – mondtam dühösen, majd visszamentem Nicohoz a szobánkba.
Kimberly felsője: http://goods.imgsrv.divat.hu/67/6713/big_6713.jpg
Nadrágja: http://goods.imgsrv.divat.hu/19/1980/big_1980.jpg
Cipője: http://goods.imgsrv.divat.hu/8/877/big_877.jpg
Táskája: http://goods.imgsrv.divat.hu/4/473/big_473.jpg
Hamarosan meg is érkeztünk egy menő szórakozóhelyre. Amanda szinte rögtön eltűnt mellőlünk, ahogy beértünk az épületbe.
Nico elment hozni valami piát, én pedig szétnéztem a teremben. Habár annyira még nem ismerem a Száguldó Cirkusz alakjait, a tömegben felfedeztem pár olyan embert, akit a boxutcában is láttam már.
Nico hamar visszatért az italokkal, így kezdetét vehette a buli. Nagyon jól éreztük magunkat; sokat táncoltunk, iszogattunk.
Később éppen jöttem ki a mosdóból, amikor a kétségbeesett Lucas di Grassival találtam szemben magam.
- Szia Kimberly! Beszélhetnénk? – kérlelt.
- Hát…persze. – feleltem, majd kimentünk a levegőre, hogy jobban halljuk egymást – Mi a gond?
- Gondolom feltűnt még Angliában, hogy Roxanne-nel kicsit összemelegedtünk. – kezdett bele.
- Hát, amikor ajtót nyitott, és ott álltál mögötte egy szál boxerben, akkor rájöttem, hogy mit is csináltatok előző éjszaka. – nevettem.
- Hát igen. Csak az a gond, hogy mióta elmentetek Angliából, Roxie-val nem is beszéltünk. – mesélte szomorúan – Hívtam, de nem vette fel a telefont. Még levelet is küldtem neki, de arra sem válaszolt.
- Az az igazság, hogy Roxie-val egy ideje én sem beszéltem. – vallottam be – De előtte sem beszélt soha rólad. Nem mondta, hogy hiányzol neki vagy, hogy szeret. Tudom, hogy ez most szörnyen hangzik, de sajnos nem tudok most sokat segíteni neked. Annyit tudok tenni, hogy megmondom neki, hogy hiányzik neked és, hogy hívjon fel. – mondtam együtt érzően.
- Köszönöm. Én nem úgy tekintek rá, mint egy egyéjszakás kalandra. Tényleg szeretném, ha lenne valami komolyabb is köztünk. De lehet, hogy neki nem jelentek semmit. – hajtotta le a fejét.
- Biztos nem így van. Jól ismerem Roxanne-t, és nem egy ribanc, akinek csak egy éjszakára kellenek a pasik. Csak tudod, nemrég szakított az előző pasijával, mert rajtakapta, amikor a srác egy másik csajjal dugott, szóval most nincs éppen a topon.
- Ezt nem tudtam. – vallotta be.
- Hát igen, nem kürtöli szét. De majd mondom neki, hogy hívjon fel. – mosolyogtam.
- Köszönöm Kimberly! – hálálkodott, majd megölelt. Kicsit furcsán érintett a dolog, de végül én is átöleltem.
Ezután visszamentünk a discoba, majd elváltak az útjaink.
- Mi tartott eddig baby? – kérdezte Nico, amikor visszaértem hozzá.
- Csak beszélgettem valakivel.
- Akkor jó. De ugye nincs okom féltékenynek lenni? – vigyorgott.
- Neked? Soha! – válaszoltam, majd megcsókoltam.
Végül hajnali 3-kor úgy döntöttünk, hogy ideje indulni. A nővérem keresésére indultam, – már sokadszorra a hétvégén – és hol máshol találtam volna rá, mint Lewis Hamilton ölében.
- Amanda, indulunk haza! Gyere! – mondtam neki kissé gúnyosan.
- Nem akarok! Tök jó a buli. – nevetett.
- De már késő van, és holnap utazunk Magyarországra. Ki kéne pihenned magad a repülőútra. – magyaráztam.
- Majd alszom a gépen.
- Had maradjon itt! Majd én hazaviszem szépségem! – mondta Lewis.
- Szépségem? – csodálkoztam – Látom, már te sem vagy beszámítható állapotban. Na gyere Amanda! – fogtam meg a nővérem karját.
- Engedj el! Megmondtam, hogy nem megyek sehova! – háborodott fel.
- Akkor úgy jössz vissza a hotelbe, ahogy akarsz. Nekem már elegem van belőled! – mondtam, majd faképnél hagytam őket.
Mikor visszaértem Nicohoz, látta rajtam, hogy valami nincs rendben.
- Mia baj szívem? És hol van Amanda? – tette fel a kérdéseket.
- Amanda már megint Lewis-zal édeleg, de most már baromira elegem van belőle. – akadtam ki – Menjünk haza!
- És mi lesz vele?
- Majd hazajön, ahogy akar. Nem fog eltévedni. – vágtam rá.
- Te tudod. – mondta a párom.
Ezzel beszálltunk a taxiba, ami már várt ránk. Visszamentünk a szállodába, ahol rögtön átöltöztem, és lefeküdtem aludni. Bár kifárasztott a hétvége, nehezen aludtam el, mert Amandán járt az agyam. Egyre jobban kezdtem azt érezni, hogy nem jövünk ki jól. Annyira különbözünk, hogy az már aggasztó. Végül nagy nehezen sikerült elaludtam.
Reggel 9-kor keltünk. Lezuhanyoztam, kivasaltam a hajam, kisminkeltem magam, majd felöltöztem. Amíg Nico készülődött, átmentem a nővéremhez, hogy megbizonyosodjak róla, hogy épségben visszaért a szállodába.
Végül hosszas kopogás után kinyitotta az ajtót. Látszott rajta, hogy másnapos.
- Szia Amanda! Hogy aludtál? – kérdeztem.
- Áh, Kim! Szia! Szörnyen, mindjárt szétrobban a fejem. – panaszkodott.
- Ez van, ha sokat iszol.
- Ki az Amanda? – hallottam egy ismerős férfi hangját.
- Amanda! Ugye nem mondod, hogy…lefeküdtél Lewis-zal? – akadtam ki.
- Nyugi már hugi. Nem kell ennyire kiakadni. – nyugtatott.
- Csak azt akartam kérdezni, hogy jössz-e velünk Magyarországra, de ezek után jobb lenne, ha visszamennél inkább San Diegoba.
- Én is így gondoltam.
- Szuper! Akkor szia! – mondtam dühösen, majd visszamentem Nicohoz a szobánkba.
Kimberly felsője: http://goods.imgsrv.divat.hu/67/6713/big_6713.jpg
Nadrágja: http://goods.imgsrv.divat.hu/19/1980/big_1980.jpg
Cipője: http://goods.imgsrv.divat.hu/8/877/big_877.jpg
Táskája: http://goods.imgsrv.divat.hu/4/473/big_473.jpg
2010. augusztus 6., péntek
Nem kívánt álom - 41. rész
41. FEJEZET: TALÁN NEM IS A NŐVÉREM…
A kiábrándító verseny után úgy döntöttünk, hogy elmegyünk bulizni. Niconak is ki kellett engednie a gőzt.
A szokásos megbeszélések után visszamentünk a szállodába, és el kezdtünk készülődni. Gyorsan lezuhanyoztam, kisminkeltem magam, begöndörítettem a hajam, és felöltöztem. Magamhoz képest egész hamar kész lettem.
Ezután átadtam a terepet Niconak. Amíg ő zuhanyozott, úgy döntöttem, hogy átmegyek Amandához. Volt pár kérdésem, amit fel akartam tenni neki.
Így elhagytam a szobát, és kopogtattam Amandánál. Hamar ki is nyitotta az ajtót. Fehérneműben állt a szoba közepén, éppen a ruhái között válogatott.
- Jó hogy jössz hugi! Kéne egy kis segítség? Mennyire kell egyáltalán kiöltözni? – kérdezte a nővérem tehetetlenül.
- Csak amennyire jól érzed magad. – feleltem egyszerűen – Amúgy beszélnünk kéne!
- Miről? – nézett rám Amanda értetlenül, majd két ruhát nézegetett.
- Lewis Hamiltonról. – mondtam komolyan.
- Mi van Lewis-zal?
- Mi van köztetek?
- Semmi. – vágta rá Amanda.
- Nem hiszek neked. Amanda, nem vagyok vak, láttam, hogy mióta itt vagyunk, állandóan vele édelegsz.
- És megtiltod, hogy vele legyek? – háborodott fel a nővérem – Talán csak egy Kyle-lány járhat forma-1-es pilótával?
- Nem, felőlem azzal jársz, akivel akarsz. Csak az a gond, hogy tudom, hogy Lewisnak van barátnője.
- És akkor mi van? – értetlenkedett Amanda.
- Téged ez nem is érdekel? – háborodtam fel kissé.
- Figyelj Kim! Lewis-zal csak szórakozunk egy kicsit, jól érezzük magunkat. Nem tervezünk komoly kapcsolatot. Engem marhára nem érdekel, hogy holnaptól kit ölelget.
- Nem érzel semmi lelkiismeret-furdalást azért, mert megcsalja a barátnőjét…veled? – kérdeztem értetlenül.
- Nem! Jól érezzük magunkat, és ennyi! – felelte a nővérem.
- Néha annyira nem tudlak megérteni. – mondtam, majd felálltam, és az ajtó felé mentem.
- Most megsértődtél? – szólt utánam Amanda.
- Fogalmazzunk úgy, hogy nem vagy éppen a szívem csücske. – mondtam, majd magára hagytam.
Visszamentem a saját szobámba. Nico már majdnem kész volt, az utolsó simításokat végezte a séróján.
- Hol voltál szívem? – kérdezte, amikor meglátott.
- Amandánál. – feleltem szomorúan, majd leültem az ágyra.
- Valami baj van? – ült le mellém a párom.
- Te kikezdenél olyan csajjal, akinek van pasija? – kérdeztem, majd Nico elnevette magát – Ja bocs, tényleg. – tettem hozzá, majd elnevettem magam – Már megtetetted!
- Igen, de hogy jön ez ide? Mit csinált Amanda?
- Éppen Lewis Hamiltonnal kavar.
- Ez most komoly? – kerekedtek ki Nico szemei.
- Igen, és az egészben az a legrosszabb, hogy csak szórakozik vele. Nem azért kezdett ki vele, mert bele van zúgva, vagy mert valami komolyat akar tőle. Csak én akadok ki ezen? – értetlenkedtem.
- Nem, megértem, hogy ez nem tetszik neked. Én azért kezdtem ki veled, mert beléd szerettem, de lelkiismeret-furdalásom volt, amikor belegondoltam, hogy tönkretettem egy kapcsolatot. De legalább boldog vagyok veled, és ami még fontosabb, hogy te is boldog vagy velem. Nem csak szórakozni akartam veled.
- Tudom, és én ezért is értelek meg téged. De Amandát nem tudom megérteni. Ráadásul mikor mondtam neki, hogy nem tetszik, amit csinál, akkor még engem nézett hülyének. Annyira furcsa; mintha nem is a nővérem lenne.
- Még csak pár napja ismered, kell hozzá idő, hogy rendesen összecsiszolódjatok. De azt én is megfigyeltem, hogy te a tökéletes ellentéte vagy. Tényleg olyan, mintha nem is lennétek rokonok.
- Tudom, és ez aggaszt. De remélem, igazad van, és jól ki fogunk jönni egymással a jövőben. – mosolyogtam a szerelmemre.
- Így lesz baby! – felelte, majd megcsókolt.
- Annyira jó, hogy veled mindent meg tudok beszélni. Mintha nem is a pasim lennél, hanem a barátnőm. – nevettem.
- Azért a barátnőddel nem csinálsz olyanokat, mint velem. – vigyorgott – Legalábbis remélem!
- Szerencsére te nem olyan pasi vagy, akinek csak egy testrészét tudom hasznosítani.
- Remélem is. – mondtam, majd ismét kaptam egy csókot.
Mivel mindketten készen voltunk már, úgy döntöttünk, hogy ideje indulni. Bekopogtattunk Amandához, majd pár percnyi várakozás után hármasban indultunk el bulizni az egyik közeli nagyvárosba.
Aggasztott, hogy Amandának ennyire más a felfogása, mint nekem, de tudtam, hogy nem tehetek ellene túl sokat. De azért remélem, hogy mellettem majd megjavul.
Kimberly ruhái: http://2.bp.blogspot.com/_7KjJdySKlM0/SLhOXaKughI/AAAAAAAAA0c/Ym6wHOU_GQE/s1600-h/onske22_1203692023.jpg
Amanda ruhái: http://bp2.blogger.com/_7KjJdySKlM0/SEutJK-ZzaI/AAAAAAAAAfQ/S98zoYN7EJY/s1600-h/_nske_1183833138.jpg
A kiábrándító verseny után úgy döntöttünk, hogy elmegyünk bulizni. Niconak is ki kellett engednie a gőzt.
A szokásos megbeszélések után visszamentünk a szállodába, és el kezdtünk készülődni. Gyorsan lezuhanyoztam, kisminkeltem magam, begöndörítettem a hajam, és felöltöztem. Magamhoz képest egész hamar kész lettem.
Ezután átadtam a terepet Niconak. Amíg ő zuhanyozott, úgy döntöttem, hogy átmegyek Amandához. Volt pár kérdésem, amit fel akartam tenni neki.
Így elhagytam a szobát, és kopogtattam Amandánál. Hamar ki is nyitotta az ajtót. Fehérneműben állt a szoba közepén, éppen a ruhái között válogatott.
- Jó hogy jössz hugi! Kéne egy kis segítség? Mennyire kell egyáltalán kiöltözni? – kérdezte a nővérem tehetetlenül.
- Csak amennyire jól érzed magad. – feleltem egyszerűen – Amúgy beszélnünk kéne!
- Miről? – nézett rám Amanda értetlenül, majd két ruhát nézegetett.
- Lewis Hamiltonról. – mondtam komolyan.
- Mi van Lewis-zal?
- Mi van köztetek?
- Semmi. – vágta rá Amanda.
- Nem hiszek neked. Amanda, nem vagyok vak, láttam, hogy mióta itt vagyunk, állandóan vele édelegsz.
- És megtiltod, hogy vele legyek? – háborodott fel a nővérem – Talán csak egy Kyle-lány járhat forma-1-es pilótával?
- Nem, felőlem azzal jársz, akivel akarsz. Csak az a gond, hogy tudom, hogy Lewisnak van barátnője.
- És akkor mi van? – értetlenkedett Amanda.
- Téged ez nem is érdekel? – háborodtam fel kissé.
- Figyelj Kim! Lewis-zal csak szórakozunk egy kicsit, jól érezzük magunkat. Nem tervezünk komoly kapcsolatot. Engem marhára nem érdekel, hogy holnaptól kit ölelget.
- Nem érzel semmi lelkiismeret-furdalást azért, mert megcsalja a barátnőjét…veled? – kérdeztem értetlenül.
- Nem! Jól érezzük magunkat, és ennyi! – felelte a nővérem.
- Néha annyira nem tudlak megérteni. – mondtam, majd felálltam, és az ajtó felé mentem.
- Most megsértődtél? – szólt utánam Amanda.
- Fogalmazzunk úgy, hogy nem vagy éppen a szívem csücske. – mondtam, majd magára hagytam.
Visszamentem a saját szobámba. Nico már majdnem kész volt, az utolsó simításokat végezte a séróján.
- Hol voltál szívem? – kérdezte, amikor meglátott.
- Amandánál. – feleltem szomorúan, majd leültem az ágyra.
- Valami baj van? – ült le mellém a párom.
- Te kikezdenél olyan csajjal, akinek van pasija? – kérdeztem, majd Nico elnevette magát – Ja bocs, tényleg. – tettem hozzá, majd elnevettem magam – Már megtetetted!
- Igen, de hogy jön ez ide? Mit csinált Amanda?
- Éppen Lewis Hamiltonnal kavar.
- Ez most komoly? – kerekedtek ki Nico szemei.
- Igen, és az egészben az a legrosszabb, hogy csak szórakozik vele. Nem azért kezdett ki vele, mert bele van zúgva, vagy mert valami komolyat akar tőle. Csak én akadok ki ezen? – értetlenkedtem.
- Nem, megértem, hogy ez nem tetszik neked. Én azért kezdtem ki veled, mert beléd szerettem, de lelkiismeret-furdalásom volt, amikor belegondoltam, hogy tönkretettem egy kapcsolatot. De legalább boldog vagyok veled, és ami még fontosabb, hogy te is boldog vagy velem. Nem csak szórakozni akartam veled.
- Tudom, és én ezért is értelek meg téged. De Amandát nem tudom megérteni. Ráadásul mikor mondtam neki, hogy nem tetszik, amit csinál, akkor még engem nézett hülyének. Annyira furcsa; mintha nem is a nővérem lenne.
- Még csak pár napja ismered, kell hozzá idő, hogy rendesen összecsiszolódjatok. De azt én is megfigyeltem, hogy te a tökéletes ellentéte vagy. Tényleg olyan, mintha nem is lennétek rokonok.
- Tudom, és ez aggaszt. De remélem, igazad van, és jól ki fogunk jönni egymással a jövőben. – mosolyogtam a szerelmemre.
- Így lesz baby! – felelte, majd megcsókolt.
- Annyira jó, hogy veled mindent meg tudok beszélni. Mintha nem is a pasim lennél, hanem a barátnőm. – nevettem.
- Azért a barátnőddel nem csinálsz olyanokat, mint velem. – vigyorgott – Legalábbis remélem!
- Szerencsére te nem olyan pasi vagy, akinek csak egy testrészét tudom hasznosítani.
- Remélem is. – mondtam, majd ismét kaptam egy csókot.
Mivel mindketten készen voltunk már, úgy döntöttünk, hogy ideje indulni. Bekopogtattunk Amandához, majd pár percnyi várakozás után hármasban indultunk el bulizni az egyik közeli nagyvárosba.
Aggasztott, hogy Amandának ennyire más a felfogása, mint nekem, de tudtam, hogy nem tehetek ellene túl sokat. De azért remélem, hogy mellettem majd megjavul.
Kimberly ruhái: http://2.bp.blogspot.com/_7KjJdySKlM0/SLhOXaKughI/AAAAAAAAA0c/Ym6wHOU_GQE/s1600-h/onske22_1203692023.jpg
Amanda ruhái: http://bp2.blogger.com/_7KjJdySKlM0/SEutJK-ZzaI/AAAAAAAAAfQ/S98zoYN7EJY/s1600-h/_nske_1183833138.jpg
2010. augusztus 5., csütörtök
Nem kívánt álom - 40. rész
40. FEJEZET: A FUTAM
Már teljesen el voltunk foglalva egymással, amikor valaki kopogtatott az ajtón.
- Nico! Benn vagy? – hallottuk egy férfi hangját.
- Öhm…igen. – felelte a szerelmem zavartan.
- Siess az öltözéssel! Kéne menned pár kört a futam előtt.
- Oké, persze.
- Öltözéssel? Nekem jobban tetszel így. – néztem végig a meztelen testén.
- De talán azt akarod, hogy a többi lány is így lásson? – kérdezte Nico.
- Ha belegondolok…nem! Gyorsan öltözz fel! – utasítottam határozottan.
A párom ezen csak nevetett.
Gyorsan én is felöltöztem, majd mintha semmi sem történt volna, elhagytam a szobát.
A boxban helyet foglaltam az asztalnál, ahol a nővérem is ült.
- Mi történt? – kérdezte Amanda.
- Semmi. Mi történt volna? – vágtam rá.
- A hajad eléggé szétjött. Mit csináltatok Nicoval? – vigyorgott.
- Semmit! – habogtam, majd megigazítottam a hajam.
A versenyzők hamarosan felálltak a rajtrácsra. Amandával kimentünk, hogy megnézzük őket és, hogy sok szerencsét kívánjak Niconak.
- Sok szerencsét szívem! – mentem oda Nicohoz, és megöleltem.
- Köszönöm. Szükségem is lesz rá. – hajtotta le a fejét.
- Tudom, hogy ez nem sokat számít, de nekem mindig is te leszel a legjobb. – bíztattam.
- Igen is, sokat számít. – mosolygott a szerelmem.
- Vigyázz magadra!
- Te is. – mondta, majd megcsókolt.
Nem igazán érdekelt, hogy a kamerák veszik az édelgésünket. Éppen szólni akartam Amandának, hogy induljunk vissza, de nem láttam sehol.
Aztán kicsit jobban szétnéztem a rajtrácson, és megláttam, ahogy Lewis Hamiltonnal édeleg. Mikor észrevette, hogy figyelem, rám mosolygott. Intettem a kezemmel, hogy jöjjön.
- Mi az Kimberly? – kérdezte hozzám érve.
- Menjünk vissza a boxba! – feleltem.
- Nem akarok.
- De akarj! Mindjárt kezdődik a futam.
- Oké. – egyezetett bele végül egy sóhajtás kíséretében.
Visszamentünk a boxba, és vártuk, hogy kezdetét vegye a verseny.
A felvezető kör után a pilóták beálltak a helyükre, majd pár másodperc múlva elkezdődött a futam. Még idegesebb voltam, mint az időmérő alatt. Ha Nicot mutatták, mindig hevesebben kezdett el verni a szívem. Nagyon aggódtam érte, de közben izgultam is, hogy jó eredményt érjen el. Végül a 8. helyen intették le.
A szokásos ellenőrzések és interjúk után Nico visszatért a Mercedes boxába. Láttam rajta, hogy nagyon csalódott az eredmény miatt. Éppen a mérnökökkel beszélgetett.
- Szegénykém! Annyira sajnálom. – mondtam szomorúan Amandának.
- Még mindig jobb, mintha kiesett vagy balesetet szenvedett volna. – felelte a nővérem.
- Igazad van. De megérdemelné, hogy harcolhasson a győzelemért.
- Mindenki megérdemelné, aki itt van, de csak keveseknek adatik meg.
- Milyen bölcs lettél hirtelen! – mosolyogtam Amandára.
- Én mindig is az voltam kedves Kimberly. – vigyorgott.
Nem sokkal később Nico is csatlakozott hozzánk.
- Ügyes voltál szívem! – álltam fel, és adtam egy csókot neki.
- Köszi. – válaszolta kedvesen.
- Mikor megyünk haza? – kérdezte Amanda.
- Máris haza akarsz menni? – értetlenkedett a párom.
- Vissza kéne mennem egy kis időre San Diegoba.
- Miért? – kérdeztem.
- Mert ott élnek a barátaim és ismerőseim.
- Én arra gondoltam, hogy itt maradhatnátok holnapig. – magyarázta Nico – A Magyar Nagydíj egy hét múlva lesz, és én már holnap Magyarországra utazom.
- És engem nem szeretnél elvinni? – kérdeztem tetetett szomorúsággal.
- Azt hittem dolgoznod kell. – mentegetőzött rögtön Nico.
- Nem. Tudod, hogy most nincsenek forgatások, és Natalia sem mondta, hogy lenne bármiféle munka is a következő hétre.
- Akkor el tudsz jönni velem a következő versenyre is? – lelkesedett a szerelmem.
- Ha szeretnéd, hogy ott legyek. – feleltem kedvesen.
- Persze, hogy szeretném! Eddig csak azért nem említettem, mert azt hittem, hogy unalmasnak tartod a versenyhétvégéket.
- Unalmasnak? Ennél izgalmasabb dolgot el sem tudnék képzelni. – mosolyogtam.
- Akkor jó. – felelte Nico, majd megcsókolt.
- Jaj, elég már ebből! – nyafogott mosolyogva a nővérem.
De minket nem érdekelt, csak egymással foglalkoztunk.
Már teljesen el voltunk foglalva egymással, amikor valaki kopogtatott az ajtón.
- Nico! Benn vagy? – hallottuk egy férfi hangját.
- Öhm…igen. – felelte a szerelmem zavartan.
- Siess az öltözéssel! Kéne menned pár kört a futam előtt.
- Oké, persze.
- Öltözéssel? Nekem jobban tetszel így. – néztem végig a meztelen testén.
- De talán azt akarod, hogy a többi lány is így lásson? – kérdezte Nico.
- Ha belegondolok…nem! Gyorsan öltözz fel! – utasítottam határozottan.
A párom ezen csak nevetett.
Gyorsan én is felöltöztem, majd mintha semmi sem történt volna, elhagytam a szobát.
A boxban helyet foglaltam az asztalnál, ahol a nővérem is ült.
- Mi történt? – kérdezte Amanda.
- Semmi. Mi történt volna? – vágtam rá.
- A hajad eléggé szétjött. Mit csináltatok Nicoval? – vigyorgott.
- Semmit! – habogtam, majd megigazítottam a hajam.
A versenyzők hamarosan felálltak a rajtrácsra. Amandával kimentünk, hogy megnézzük őket és, hogy sok szerencsét kívánjak Niconak.
- Sok szerencsét szívem! – mentem oda Nicohoz, és megöleltem.
- Köszönöm. Szükségem is lesz rá. – hajtotta le a fejét.
- Tudom, hogy ez nem sokat számít, de nekem mindig is te leszel a legjobb. – bíztattam.
- Igen is, sokat számít. – mosolygott a szerelmem.
- Vigyázz magadra!
- Te is. – mondta, majd megcsókolt.
Nem igazán érdekelt, hogy a kamerák veszik az édelgésünket. Éppen szólni akartam Amandának, hogy induljunk vissza, de nem láttam sehol.
Aztán kicsit jobban szétnéztem a rajtrácson, és megláttam, ahogy Lewis Hamiltonnal édeleg. Mikor észrevette, hogy figyelem, rám mosolygott. Intettem a kezemmel, hogy jöjjön.
- Mi az Kimberly? – kérdezte hozzám érve.
- Menjünk vissza a boxba! – feleltem.
- Nem akarok.
- De akarj! Mindjárt kezdődik a futam.
- Oké. – egyezetett bele végül egy sóhajtás kíséretében.
Visszamentünk a boxba, és vártuk, hogy kezdetét vegye a verseny.
A felvezető kör után a pilóták beálltak a helyükre, majd pár másodperc múlva elkezdődött a futam. Még idegesebb voltam, mint az időmérő alatt. Ha Nicot mutatták, mindig hevesebben kezdett el verni a szívem. Nagyon aggódtam érte, de közben izgultam is, hogy jó eredményt érjen el. Végül a 8. helyen intették le.
A szokásos ellenőrzések és interjúk után Nico visszatért a Mercedes boxába. Láttam rajta, hogy nagyon csalódott az eredmény miatt. Éppen a mérnökökkel beszélgetett.
- Szegénykém! Annyira sajnálom. – mondtam szomorúan Amandának.
- Még mindig jobb, mintha kiesett vagy balesetet szenvedett volna. – felelte a nővérem.
- Igazad van. De megérdemelné, hogy harcolhasson a győzelemért.
- Mindenki megérdemelné, aki itt van, de csak keveseknek adatik meg.
- Milyen bölcs lettél hirtelen! – mosolyogtam Amandára.
- Én mindig is az voltam kedves Kimberly. – vigyorgott.
Nem sokkal később Nico is csatlakozott hozzánk.
- Ügyes voltál szívem! – álltam fel, és adtam egy csókot neki.
- Köszi. – válaszolta kedvesen.
- Mikor megyünk haza? – kérdezte Amanda.
- Máris haza akarsz menni? – értetlenkedett a párom.
- Vissza kéne mennem egy kis időre San Diegoba.
- Miért? – kérdeztem.
- Mert ott élnek a barátaim és ismerőseim.
- Én arra gondoltam, hogy itt maradhatnátok holnapig. – magyarázta Nico – A Magyar Nagydíj egy hét múlva lesz, és én már holnap Magyarországra utazom.
- És engem nem szeretnél elvinni? – kérdeztem tetetett szomorúsággal.
- Azt hittem dolgoznod kell. – mentegetőzött rögtön Nico.
- Nem. Tudod, hogy most nincsenek forgatások, és Natalia sem mondta, hogy lenne bármiféle munka is a következő hétre.
- Akkor el tudsz jönni velem a következő versenyre is? – lelkesedett a szerelmem.
- Ha szeretnéd, hogy ott legyek. – feleltem kedvesen.
- Persze, hogy szeretném! Eddig csak azért nem említettem, mert azt hittem, hogy unalmasnak tartod a versenyhétvégéket.
- Unalmasnak? Ennél izgalmasabb dolgot el sem tudnék képzelni. – mosolyogtam.
- Akkor jó. – felelte Nico, majd megcsókolt.
- Jaj, elég már ebből! – nyafogott mosolyogva a nővérem.
De minket nem érdekelt, csak egymással foglalkoztunk.
Nem kívánt álom - 39. rész
39. FEJEZET: VITA UTÁNI SEX
Kb. fél 1-re értünk ki a Hockenheimringre. Gyorsan a Mercedeshez mentünk, ahol rögtön üdvözöltem Nicot.
- Jó reggelt szívem! – mondtam, majd megcsókoltam.
- Jó reggelt! – felelte a szerelmem – Izgulsz már a verseny miatt?
- Hogy én izgulok-e? Szerintem neked kéne. – nevettem.
- Igen, de hallottam, hogy tegnap az időmérő alatt mennyire ideges voltál.
- Igen, de ez érthető. Mégiscsak háromszázzal száguldozik a szerelmem. – magyaráztam.
- Hát igen, teljesen megértelek. De most el kell mennem csapatmegbeszélésre. – szomorodott el Nico – Pedig nem akarlak itt hagyni.
- Kibírok nélküled egy kis időt. És tudod, hogy soha nem kérnélek arra, hogy hanyagold a munkádat miattam. – simogattam meg az arcát.
- Tudom, de nem szeretném, hogy azt érezd, hogy elhanyagollak.
- Nem érzem azt szívem, megnyugodhatsz. – mondtam, majd megcsókoltam.
- Fél óra múlva jövök. – mondta, majd elsuhant.
Amandát azóta nem láttam, hogy megérkeztünk a Mercedes boxához. Ezért elindultam a boxutcában, hogy megkeressem a drága nővérem.
- Szia Kimberly! – hallottam egy ismerős hangot a hátam mögül.
- Szia Nico! – fordultam meg, és adtam neki két puszit a másik Niconak – Hogy vagy?
- Én jól. És te?
- Remekül. Éppen a nővéremet keresem. – válaszoltam.
- Azt se tudom, hogy néz ki, szóval nem tudok segíteni. Bocsi! – mosolyogott.
- Nem gond. Csak rátalálok még a verseny előtt. – mondtam, miközben a tekintetemmel Amandát kerestem.
- Na de én megyek is. Még fel kell készülnöm a futamra.
- Oké, menj csak. És sok szerencsét! – mosolyogtam.
- Köszi. Te meg próbáld meg nem halálra izgulni magad a barátod miatt.
- Megpróbálom, de inkább semmit sem garantálok. – nevettem.
- Én sem hiszem, hogy nyugodtan végig tudod nézni a versenyt. Na de akkor szia!
- Szia! – köszöntem el, majd Nico H. el is eltűnt.
Tovább sétáltam a boxutcában a nővérem után kutatva.
Már vagy félórája járkáltam ide-oda, amikor megláttam Amandát kijönni a McLaren boxából.
- Hol voltál eddig? – kérdeztem kissé dühösen.
- Itt. – felelte Amanda egyszerűen.
- Már tök régóta kereslek. – háborogtam.
- Kim, nyugi! Nem esett bajom. Csak jól éreztem magam. – vigyorogtam.
- A McLarennél? – kérdeztem értetlenül.
- Igen. De most menjünk vissza Kicsi Nicohoz. – kezdett el a Mercedes felé terelni a nővérem.
- Oké. – sóhajtottam, majd visszamentünk ”Kicsi Nicohoz”.
Nico éppen valakivel vitatkozott, mikor visszaértünk a boxba, majd berohant a szobájába.
Nem voltam benne biztos, hogy most eltűrne bárkit is maga mellett, de végül úgy döntöttem, hogy beszélek vele.
- Bejöhetek? – kérdeztem a páromat kicsit félősen.
- Gyere! – felelte kissé flegmán.
- Mi a baj? – kérdeztem, majd leültem mellé az ágyra.
- Semmi. – rántotta meg a vállát.
- Nekem ezt ne próbáld beadni Nico Rosberg! Láttam, hogy veszekedtél valakivel.
- Csak tudod, annyira elegem van mindenből. – pattant fel az ágyról.
- Mi történt? – kérdeztem halkan.
- Azért jöttem el a Williamstől tavaly évvégén, hogy végre egy nyertes kocsiban ülhessek, erre most még ők is jobbak, mint mi. Azt hittem, hogy idén már a világbajnoki címért harcolhatok, ehelyett tiszta ideg lehettem tegnap az időmérőn is, mert alig volt esélyem arra, hogy bejussak a Q3-ba. Közben meg nézhetem, ahogy a kis Vettel futamokat nyer. Még sehol nem volt, amikor én már Forma-1-es szerződést kaptam, most meg mégis mindenki róla beszél, és őt emlegetik az új Schumacherként. Szerinted ez nekem milyen érzés? – akadt ki a párom.
- Nem tudom pontosan, de bele tudok gondolni. – álltam fel, és mentem oda hozzá – De attól, ha ordibálsz és dühöngsz, még nem lesz gyorsabb a kocsid. Inkább higgadj le kicsim! – öleltem meg, és vártam a reakcióját.
- Igazad van. – mondta végül egy nagy sóhaj után – Olyan jó, hogy te mindig itt vagy nekem.
- Ez csak természetes. – csókoltam meg.
- És sajnálom, hogy kiakadtam és kiabáltam. Csak szar a helyzetem.
- Megértelek, és nem haragszom. – mondtam együtt érzően. – De mit szólnál hozzá, ha kicsit ellazítanálak a futam előtt? – kérdeztem vigyorogva, majd elkezdtem kioldani az övét.
- Hm…benne vagyok. – mondta egy kaján mosoly kíséretében, majd elkezdte lehúzni a ruhám cipzárját.
Kb. fél 1-re értünk ki a Hockenheimringre. Gyorsan a Mercedeshez mentünk, ahol rögtön üdvözöltem Nicot.
- Jó reggelt szívem! – mondtam, majd megcsókoltam.
- Jó reggelt! – felelte a szerelmem – Izgulsz már a verseny miatt?
- Hogy én izgulok-e? Szerintem neked kéne. – nevettem.
- Igen, de hallottam, hogy tegnap az időmérő alatt mennyire ideges voltál.
- Igen, de ez érthető. Mégiscsak háromszázzal száguldozik a szerelmem. – magyaráztam.
- Hát igen, teljesen megértelek. De most el kell mennem csapatmegbeszélésre. – szomorodott el Nico – Pedig nem akarlak itt hagyni.
- Kibírok nélküled egy kis időt. És tudod, hogy soha nem kérnélek arra, hogy hanyagold a munkádat miattam. – simogattam meg az arcát.
- Tudom, de nem szeretném, hogy azt érezd, hogy elhanyagollak.
- Nem érzem azt szívem, megnyugodhatsz. – mondtam, majd megcsókoltam.
- Fél óra múlva jövök. – mondta, majd elsuhant.
Amandát azóta nem láttam, hogy megérkeztünk a Mercedes boxához. Ezért elindultam a boxutcában, hogy megkeressem a drága nővérem.
- Szia Kimberly! – hallottam egy ismerős hangot a hátam mögül.
- Szia Nico! – fordultam meg, és adtam neki két puszit a másik Niconak – Hogy vagy?
- Én jól. És te?
- Remekül. Éppen a nővéremet keresem. – válaszoltam.
- Azt se tudom, hogy néz ki, szóval nem tudok segíteni. Bocsi! – mosolyogott.
- Nem gond. Csak rátalálok még a verseny előtt. – mondtam, miközben a tekintetemmel Amandát kerestem.
- Na de én megyek is. Még fel kell készülnöm a futamra.
- Oké, menj csak. És sok szerencsét! – mosolyogtam.
- Köszi. Te meg próbáld meg nem halálra izgulni magad a barátod miatt.
- Megpróbálom, de inkább semmit sem garantálok. – nevettem.
- Én sem hiszem, hogy nyugodtan végig tudod nézni a versenyt. Na de akkor szia!
- Szia! – köszöntem el, majd Nico H. el is eltűnt.
Tovább sétáltam a boxutcában a nővérem után kutatva.
Már vagy félórája járkáltam ide-oda, amikor megláttam Amandát kijönni a McLaren boxából.
- Hol voltál eddig? – kérdeztem kissé dühösen.
- Itt. – felelte Amanda egyszerűen.
- Már tök régóta kereslek. – háborogtam.
- Kim, nyugi! Nem esett bajom. Csak jól éreztem magam. – vigyorogtam.
- A McLarennél? – kérdeztem értetlenül.
- Igen. De most menjünk vissza Kicsi Nicohoz. – kezdett el a Mercedes felé terelni a nővérem.
- Oké. – sóhajtottam, majd visszamentünk ”Kicsi Nicohoz”.
Nico éppen valakivel vitatkozott, mikor visszaértünk a boxba, majd berohant a szobájába.
Nem voltam benne biztos, hogy most eltűrne bárkit is maga mellett, de végül úgy döntöttem, hogy beszélek vele.
- Bejöhetek? – kérdeztem a páromat kicsit félősen.
- Gyere! – felelte kissé flegmán.
- Mi a baj? – kérdeztem, majd leültem mellé az ágyra.
- Semmi. – rántotta meg a vállát.
- Nekem ezt ne próbáld beadni Nico Rosberg! Láttam, hogy veszekedtél valakivel.
- Csak tudod, annyira elegem van mindenből. – pattant fel az ágyról.
- Mi történt? – kérdeztem halkan.
- Azért jöttem el a Williamstől tavaly évvégén, hogy végre egy nyertes kocsiban ülhessek, erre most még ők is jobbak, mint mi. Azt hittem, hogy idén már a világbajnoki címért harcolhatok, ehelyett tiszta ideg lehettem tegnap az időmérőn is, mert alig volt esélyem arra, hogy bejussak a Q3-ba. Közben meg nézhetem, ahogy a kis Vettel futamokat nyer. Még sehol nem volt, amikor én már Forma-1-es szerződést kaptam, most meg mégis mindenki róla beszél, és őt emlegetik az új Schumacherként. Szerinted ez nekem milyen érzés? – akadt ki a párom.
- Nem tudom pontosan, de bele tudok gondolni. – álltam fel, és mentem oda hozzá – De attól, ha ordibálsz és dühöngsz, még nem lesz gyorsabb a kocsid. Inkább higgadj le kicsim! – öleltem meg, és vártam a reakcióját.
- Igazad van. – mondta végül egy nagy sóhaj után – Olyan jó, hogy te mindig itt vagy nekem.
- Ez csak természetes. – csókoltam meg.
- És sajnálom, hogy kiakadtam és kiabáltam. Csak szar a helyzetem.
- Megértelek, és nem haragszom. – mondtam együtt érzően. – De mit szólnál hozzá, ha kicsit ellazítanálak a futam előtt? – kérdeztem vigyorogva, majd elkezdtem kioldani az övét.
- Hm…benne vagyok. – mondta egy kaján mosoly kíséretében, majd elkezdte lehúzni a ruhám cipzárját.
2010. augusztus 3., kedd
Nem kívánt álom - 38. rész
38. FEJEZET: AGGÁLYOK
A főétel és a desszert elfogyasztása után beszélgetni kezdtünk.
- Amúgy hogy ismerkedtél meg Amandával? – kérdezte Nico – Elég zűrösnek tűnik nekem a dolog.
- Hát, tényleg zűrős. – feleltem, majd elmeséltem a történetet, amit én is csak néhány napja ismerek.
- Ez annyira hihetetlen! Azt hittem, ilyen csak a filmekben van. – csodálkozott a párom.
- Én is. Úgy érzem, még mindig nem fogtam fel teljesen. De azért nagyon örülök, hogy Amanda előkerült és, hogy van egy testvérem.
- Én is örülnék, de szerintem arra nem sok esély van, hogy kiderül, hogy nekem is van egy eltűnt testvérem. – nevetett Nico.
- Ki tudja? Ha velem megtörtént…
- Pedig jó lenne. És a szüleiddel kibékültél?
- Fogalmazzunk úgy, hogy úgy viselkedünk, mintha semmi sem történt volna. Ez végülis Amanda érdeme. Elterelte a figyelmet a vitánkról.
- Szóval nem csináltatok semmit, mégis kibékültetek? – kérdezte Nico kicsit értetlenül.
- Valami olyasmi. – nevettem – De ezt majd még meg kell beszélnünk.
- De ha úgy is bemutatsz nekik, akkor már nem aktuális a vita tárgya. – mosolygott a szerelmem.
- Igazad van. Remélem, nem lesz semmi gond, és boldogan köszöntenek téged a családban.
- Én is. Már várom, hogy megismerhessem a szüleidet.
- És Amanda hogy tetszik? – kérdeztem kedvesen.
- Még nem igazán volt alkalmam megismerni, de jó fej csajnak tűnik.
- Igen, az. De valahogy olyan furcsa nekem. Biztos nehéz volt neki olyan körülmények között felnőnie, de olyan furcsa beszólásai vannak.
- Például?
- Például ma a boxutcában azt mondta, hogy jó lenne megcsípni egy gazdag pasit, aki gyakran van távol, de fizeti a kiadásait. Ezek után inkább nem vagyok kíváncsi arra, hogy miből élt meg.
- Őszintén én sem. – gondolkodott el Nico – Amúgy nincs kedved sétálni? – kérdezte mosolyogva.
- De! – vágtam rá, majd elindultunk.
Kézen fogva sétáltunk, és gyönyörködtünk a tájban.
- Itt minden annyira nyugodt. – törtem meg a csendet végül.
- Tudom. Én is szeretek kijönni ide. – felelte a szerelmem.
- Amúgy nem kellett volna a csapattal maradnod? – kérdeztem.
- Nem. Azt mondták pihenjem ki magam a holnapi futamra. És mivel veled tudok a legjobban ellazulni, ezért tölthetjük együtt az estét.
- Akkor jó. – adtam egy puszit a szájára – Csak nem akarom, hogy miattam hanyagold a munkádat.
- Nyugodj meg szívem! Nem hanyagolok miattad semmit. – nyugtatott meg Nico, miközben átölelt.
- Oké, megnyugodtam. – feleltem mosolyogva.
Bíztatásképpen kaptam egy csókot, amiből aztán több lett. Ott csókolóztunk a természet lágy ölén.
Végül kicsit lehűlt a levegő. A pulóverben is elkezdtem fázni.
- Hideg lett. Induljunk haza. – mondta a szerelmem, majd nekivágtunk a hazaútnak.
Visszaérve a szállodába felmentünk a szobába, és gyorsan lezuhanyoztunk. Bebújtunk az ágyba, és egymást ölelve aludtunk el.
Nico másnap reggel megint hamarabb kelt fel, mint én. Sietett ki a pályához. Én viszont aludtam még egy kicsit.
Végül 11-kor keltem. Éppen a ruháim között válogattam, amikor kopogást hallottam. Kinyitottam az ajtót, és a nővéremmel találtam szemben magam.
- Jó reggelt! – öleltem meg – Máris felkeltél?
- Aha, nem tudtam tovább aludni. Meg már nagyon éhes vagyok. – felelte Amanda, miközben éppen korgott a gyomra – Na, mondom én.
- Igen, hallom. – nevettem – Akkor gyorsan elkészülök, és mehetünk is reggelizni. – feleltem, majd bevonultam a fürdőszobába.
Félórányi készülődés után kész is lettem.
- Azt hittem, már soha nem készülsz el. – nyafogott Amanda.
- Bocsi, de elég hiú vagyok. – mondtam, majd felkaptam az egyik táskám, és elindultunk a szálloda éttermébe.
Már bőven vége volt a reggeli időnek, de azért kaptunk enni.
- Amúgy mit tervezett tegnap estére Kicsi Nico? – kérdezte a nővérem a ’’reggelink’’ közben.
- Nagyon tetszik neked ez a becenév. – nevettem – Amúgy meg annyira romantikus volt. Elmentünk az erdő szélére, ahova Nico szervezett egy gyertyafényes vacsorát. Nagyon gyönyörű volt. – ámuldoztam.
- Akkor nagyon jól érezted magad.
- Igen, nagyon. Amúgy megbeszéltük, hogy bemutatom Nicot anyáéknak.
- Biztos vagy benne? Szerintem csak tönkretennék a kapcsolatotokat. – forgatta a szemeit Amanda.
- Szerintem egyáltalán nem. Ne feltételezz róluk ilyet, csak mert még nem jössz ki velük túl jól.
- Oké, de ha valami gubanc lesz, akkor emlékezz rá, hogy én megmondtam. – figyelmeztetett a nővérem.
- De nem lesz semmi gubanc! – vágtam rá.
Gyorsan befejeztük a reggelit, majd kimentünk a pályához.
Kimberly ruhája: http://goods.imgsrv.divat.hu/19/1909/big_1909.jpg
Cipője: http://goods.imgsrv.divat.hu/27/2704/big_2704.jpg
Táskája: http://goods.imgsrv.divat.hu/4/438/big_438.jpg
A főétel és a desszert elfogyasztása után beszélgetni kezdtünk.
- Amúgy hogy ismerkedtél meg Amandával? – kérdezte Nico – Elég zűrösnek tűnik nekem a dolog.
- Hát, tényleg zűrős. – feleltem, majd elmeséltem a történetet, amit én is csak néhány napja ismerek.
- Ez annyira hihetetlen! Azt hittem, ilyen csak a filmekben van. – csodálkozott a párom.
- Én is. Úgy érzem, még mindig nem fogtam fel teljesen. De azért nagyon örülök, hogy Amanda előkerült és, hogy van egy testvérem.
- Én is örülnék, de szerintem arra nem sok esély van, hogy kiderül, hogy nekem is van egy eltűnt testvérem. – nevetett Nico.
- Ki tudja? Ha velem megtörtént…
- Pedig jó lenne. És a szüleiddel kibékültél?
- Fogalmazzunk úgy, hogy úgy viselkedünk, mintha semmi sem történt volna. Ez végülis Amanda érdeme. Elterelte a figyelmet a vitánkról.
- Szóval nem csináltatok semmit, mégis kibékültetek? – kérdezte Nico kicsit értetlenül.
- Valami olyasmi. – nevettem – De ezt majd még meg kell beszélnünk.
- De ha úgy is bemutatsz nekik, akkor már nem aktuális a vita tárgya. – mosolygott a szerelmem.
- Igazad van. Remélem, nem lesz semmi gond, és boldogan köszöntenek téged a családban.
- Én is. Már várom, hogy megismerhessem a szüleidet.
- És Amanda hogy tetszik? – kérdeztem kedvesen.
- Még nem igazán volt alkalmam megismerni, de jó fej csajnak tűnik.
- Igen, az. De valahogy olyan furcsa nekem. Biztos nehéz volt neki olyan körülmények között felnőnie, de olyan furcsa beszólásai vannak.
- Például?
- Például ma a boxutcában azt mondta, hogy jó lenne megcsípni egy gazdag pasit, aki gyakran van távol, de fizeti a kiadásait. Ezek után inkább nem vagyok kíváncsi arra, hogy miből élt meg.
- Őszintén én sem. – gondolkodott el Nico – Amúgy nincs kedved sétálni? – kérdezte mosolyogva.
- De! – vágtam rá, majd elindultunk.
Kézen fogva sétáltunk, és gyönyörködtünk a tájban.
- Itt minden annyira nyugodt. – törtem meg a csendet végül.
- Tudom. Én is szeretek kijönni ide. – felelte a szerelmem.
- Amúgy nem kellett volna a csapattal maradnod? – kérdeztem.
- Nem. Azt mondták pihenjem ki magam a holnapi futamra. És mivel veled tudok a legjobban ellazulni, ezért tölthetjük együtt az estét.
- Akkor jó. – adtam egy puszit a szájára – Csak nem akarom, hogy miattam hanyagold a munkádat.
- Nyugodj meg szívem! Nem hanyagolok miattad semmit. – nyugtatott meg Nico, miközben átölelt.
- Oké, megnyugodtam. – feleltem mosolyogva.
Bíztatásképpen kaptam egy csókot, amiből aztán több lett. Ott csókolóztunk a természet lágy ölén.
Végül kicsit lehűlt a levegő. A pulóverben is elkezdtem fázni.
- Hideg lett. Induljunk haza. – mondta a szerelmem, majd nekivágtunk a hazaútnak.
Visszaérve a szállodába felmentünk a szobába, és gyorsan lezuhanyoztunk. Bebújtunk az ágyba, és egymást ölelve aludtunk el.
Nico másnap reggel megint hamarabb kelt fel, mint én. Sietett ki a pályához. Én viszont aludtam még egy kicsit.
Végül 11-kor keltem. Éppen a ruháim között válogattam, amikor kopogást hallottam. Kinyitottam az ajtót, és a nővéremmel találtam szemben magam.
- Jó reggelt! – öleltem meg – Máris felkeltél?
- Aha, nem tudtam tovább aludni. Meg már nagyon éhes vagyok. – felelte Amanda, miközben éppen korgott a gyomra – Na, mondom én.
- Igen, hallom. – nevettem – Akkor gyorsan elkészülök, és mehetünk is reggelizni. – feleltem, majd bevonultam a fürdőszobába.
Félórányi készülődés után kész is lettem.
- Azt hittem, már soha nem készülsz el. – nyafogott Amanda.
- Bocsi, de elég hiú vagyok. – mondtam, majd felkaptam az egyik táskám, és elindultunk a szálloda éttermébe.
Már bőven vége volt a reggeli időnek, de azért kaptunk enni.
- Amúgy mit tervezett tegnap estére Kicsi Nico? – kérdezte a nővérem a ’’reggelink’’ közben.
- Nagyon tetszik neked ez a becenév. – nevettem – Amúgy meg annyira romantikus volt. Elmentünk az erdő szélére, ahova Nico szervezett egy gyertyafényes vacsorát. Nagyon gyönyörű volt. – ámuldoztam.
- Akkor nagyon jól érezted magad.
- Igen, nagyon. Amúgy megbeszéltük, hogy bemutatom Nicot anyáéknak.
- Biztos vagy benne? Szerintem csak tönkretennék a kapcsolatotokat. – forgatta a szemeit Amanda.
- Szerintem egyáltalán nem. Ne feltételezz róluk ilyet, csak mert még nem jössz ki velük túl jól.
- Oké, de ha valami gubanc lesz, akkor emlékezz rá, hogy én megmondtam. – figyelmeztetett a nővérem.
- De nem lesz semmi gubanc! – vágtam rá.
Gyorsan befejeztük a reggelit, majd kimentünk a pályához.
Kimberly ruhája: http://goods.imgsrv.divat.hu/19/1909/big_1909.jpg
Cipője: http://goods.imgsrv.divat.hu/27/2704/big_2704.jpg
Táskája: http://goods.imgsrv.divat.hu/4/438/big_438.jpg
Nem kívánt álom - 37. rész
37. FEJEZET: ROMANTIKA
Nicoval megbeszéltük, hogy majd a hotelben találkozunk, azért Amandával visszamentünk az említett helyre.
- Nico nagyon romantikus lehet, ha inkább veled tölti az estét, mint a csapatával. – mondta a nővérem a szobámban ülve.
- Igen, az. – mosolyogtam – Annyira szeretem.
- Gondolom. És mi lesz a program?
- Szerintem csak elmegyünk valahova vacsorázni. Semmi extra.
- Csak aztán ma este tudjak aludni. – vigyorgott Amanda.
- Nem is voltunk hangosak…annyira. – feleltem kicsit durcásan. Amandával egymásra néztünk, majd hirtelen kitört belőlünk a röhögés. – Na de ideje készülődnöm. Segítesz kiválasztani a ruhát?
- Persze. Abban mindig is jó voltam. – mosolygott a nővérem.
Nagy nehezen sikerült kiválasztani a megfelelő ruhát. Amanda visszament a szobájába, én pedig lefürödtem, majd elkezdtem készülődni. Kisminkeltem magam, kivasaltam a hajam, majd felöltöztem. Furcsa volt, hogy Nico még mindig nem ért vissza, pedig több mint másfél óráig szépítkeztem.
Végül úgy döntöttem, hogy felhívom a páromat. Viszont a drága nem vette fel a telefont. Később megpróbáltam még egyszer, de a próbálkozásom ismét sikertelen volt.
Bekopogtam a nővéremhez, de nem nyitott ajtót. Talán alszik, vagy elment valahova.
Végül lementem a szálloda bárjába, és rendeltem egy whisky-t. Éppen megittam, amikor megérkezett a párom.
- Szia szívem! Sajnálom, hogy eddig elhúzódott a munka, de eléggé le vagyunk maradva, és ott kellett maradnom segíteni. – magyarázkodott Nico.
- Semmi baj, de azért felvehetted volna a telefont. – mondtam kissé mogorván.
- Véletlenül a szobámban hagytam. Ne haragudj! – mondta, miközben átölelt.
- Nem haragszom, de most inkább menjünk. Farkas éhes vagyok. – feleltem kedvesen.
- Gyorsan átöltözök, és indulhatunk is. – mondta a szerelmem, majd felrohant a szobánkba.
- Hát persze! – feleltem a szemeimet forgatva, majd inkább rendeltem még egy italt.
Tíz perc múlva vissza is ért a párom. Addigra én is megittam a whisky-met, majd indulhattunk is.
- Hova megyünk? – kérdeztem, miközben az utcán sétáltunk.
- Meglepetés! Majd megtudod, ha odaérünk. – kacsintott Nico.
- Tudod, hogy milyen kíváncsi vagyok. Nem bírom ki, amíg odaérünk. – mosolyogtam.
- Pedig kénytelen leszel baby! – nevetett Nico.
Végül beletörődtem a dologba. Szerencsére nem kellett sokat várnom. Húszpercnyi séta után meg is érkeztünk. Arra gondoltam, hogy a város egyik hangulatos étteremébe megyünk, de egészen másról volt szó.
A városon kívül, az erdőszélen álltunk meg. Csodálatos látvány fogadott minket.
Egy asztal állt ott két székkel körülvéve. A földet és az aszal egy részét rózsaszirmok borították. A fényt a rengeteg gyertya adta, amik lángja gyönyörűen égett a félhomályban.
- Ez elképesztő! – mondtam meghatódva, mikor feleszméltem.
- Örülök, hogy tetszik. – felelte Nico elégedetten.
- Hogy tudtad ezt megszervezni? – csodálkoztam.
- Nagyon sokoldalú vagyok. – válaszolta a szerelmem mosolyogva.
- Köszönöm. – feleltem, majd megcsókoltam.
- Már biztos nagyon éhes lehetsz. – állapította meg a párom, miután levegőhöz jutott.
- Igen. Együnk!
Nico kihúzta nekem a széket, majd miután leültem, ő is helyet foglalt. Meghozták az előételt.
- Nico, beszélnünk kéne valamiről. – törtem meg a csendet, miután befejeztük az első fogás elfogyasztását.
- Valami baj van? – kérdezte Nico kissé félve.
- Nem, dehogyis. Épp ellenkezőleg! Tudod, hogy a múlt héten kicsit összevesztem anyáékkal azon, hogy még nem akartalak bemutatni nekik, de úgy érzem, hogy most eljött az ideje annak, hogy megismerjenek téged.
- Szerinted már van annyira erős a kapcsolatunk, hogy megismerjük egymás szüleit? – kérdezte a szerelmem.
- Szerintem igen. Te nem így gondolod? – bizonytalanodtam el egy kicsit.
- De igen. Én is szívesen bemutatnálak a szüleimnek, csak azt hittem, hogy neked ez még túl korai. – vallotta be Nico.
Eközben meghoztál a fő ételt.
- Akkor amint ráérsz a verseny után, gyere el Phoenix-be! Megmutatnám a helyet, ahol felnőttem, és megismerhetnéd a rokonaimat, és a legrégebbi barátaimat is. – ajánlottam fel.
- Remek ötlet. – felelte Nico, majd hozzáfogtunk a főételhez.
Kimberly ruhái:
http://3.bp.blogspot.com/_7KjJdySKlM0/SOZxR1ZvV6I/AAAAAAAAA8Q/hIBmseZOgEE/s1600-h/onske_1198140866.jpg
Nicoval megbeszéltük, hogy majd a hotelben találkozunk, azért Amandával visszamentünk az említett helyre.
- Nico nagyon romantikus lehet, ha inkább veled tölti az estét, mint a csapatával. – mondta a nővérem a szobámban ülve.
- Igen, az. – mosolyogtam – Annyira szeretem.
- Gondolom. És mi lesz a program?
- Szerintem csak elmegyünk valahova vacsorázni. Semmi extra.
- Csak aztán ma este tudjak aludni. – vigyorgott Amanda.
- Nem is voltunk hangosak…annyira. – feleltem kicsit durcásan. Amandával egymásra néztünk, majd hirtelen kitört belőlünk a röhögés. – Na de ideje készülődnöm. Segítesz kiválasztani a ruhát?
- Persze. Abban mindig is jó voltam. – mosolygott a nővérem.
Nagy nehezen sikerült kiválasztani a megfelelő ruhát. Amanda visszament a szobájába, én pedig lefürödtem, majd elkezdtem készülődni. Kisminkeltem magam, kivasaltam a hajam, majd felöltöztem. Furcsa volt, hogy Nico még mindig nem ért vissza, pedig több mint másfél óráig szépítkeztem.
Végül úgy döntöttem, hogy felhívom a páromat. Viszont a drága nem vette fel a telefont. Később megpróbáltam még egyszer, de a próbálkozásom ismét sikertelen volt.
Bekopogtam a nővéremhez, de nem nyitott ajtót. Talán alszik, vagy elment valahova.
Végül lementem a szálloda bárjába, és rendeltem egy whisky-t. Éppen megittam, amikor megérkezett a párom.
- Szia szívem! Sajnálom, hogy eddig elhúzódott a munka, de eléggé le vagyunk maradva, és ott kellett maradnom segíteni. – magyarázkodott Nico.
- Semmi baj, de azért felvehetted volna a telefont. – mondtam kissé mogorván.
- Véletlenül a szobámban hagytam. Ne haragudj! – mondta, miközben átölelt.
- Nem haragszom, de most inkább menjünk. Farkas éhes vagyok. – feleltem kedvesen.
- Gyorsan átöltözök, és indulhatunk is. – mondta a szerelmem, majd felrohant a szobánkba.
- Hát persze! – feleltem a szemeimet forgatva, majd inkább rendeltem még egy italt.
Tíz perc múlva vissza is ért a párom. Addigra én is megittam a whisky-met, majd indulhattunk is.
- Hova megyünk? – kérdeztem, miközben az utcán sétáltunk.
- Meglepetés! Majd megtudod, ha odaérünk. – kacsintott Nico.
- Tudod, hogy milyen kíváncsi vagyok. Nem bírom ki, amíg odaérünk. – mosolyogtam.
- Pedig kénytelen leszel baby! – nevetett Nico.
Végül beletörődtem a dologba. Szerencsére nem kellett sokat várnom. Húszpercnyi séta után meg is érkeztünk. Arra gondoltam, hogy a város egyik hangulatos étteremébe megyünk, de egészen másról volt szó.
A városon kívül, az erdőszélen álltunk meg. Csodálatos látvány fogadott minket.
Egy asztal állt ott két székkel körülvéve. A földet és az aszal egy részét rózsaszirmok borították. A fényt a rengeteg gyertya adta, amik lángja gyönyörűen égett a félhomályban.
- Ez elképesztő! – mondtam meghatódva, mikor feleszméltem.
- Örülök, hogy tetszik. – felelte Nico elégedetten.
- Hogy tudtad ezt megszervezni? – csodálkoztam.
- Nagyon sokoldalú vagyok. – válaszolta a szerelmem mosolyogva.
- Köszönöm. – feleltem, majd megcsókoltam.
- Már biztos nagyon éhes lehetsz. – állapította meg a párom, miután levegőhöz jutott.
- Igen. Együnk!
Nico kihúzta nekem a széket, majd miután leültem, ő is helyet foglalt. Meghozták az előételt.
- Nico, beszélnünk kéne valamiről. – törtem meg a csendet, miután befejeztük az első fogás elfogyasztását.
- Valami baj van? – kérdezte Nico kissé félve.
- Nem, dehogyis. Épp ellenkezőleg! Tudod, hogy a múlt héten kicsit összevesztem anyáékkal azon, hogy még nem akartalak bemutatni nekik, de úgy érzem, hogy most eljött az ideje annak, hogy megismerjenek téged.
- Szerinted már van annyira erős a kapcsolatunk, hogy megismerjük egymás szüleit? – kérdezte a szerelmem.
- Szerintem igen. Te nem így gondolod? – bizonytalanodtam el egy kicsit.
- De igen. Én is szívesen bemutatnálak a szüleimnek, csak azt hittem, hogy neked ez még túl korai. – vallotta be Nico.
Eközben meghoztál a fő ételt.
- Akkor amint ráérsz a verseny után, gyere el Phoenix-be! Megmutatnám a helyet, ahol felnőttem, és megismerhetnéd a rokonaimat, és a legrégebbi barátaimat is. – ajánlottam fel.
- Remek ötlet. – felelte Nico, majd hozzáfogtunk a főételhez.
Kimberly ruhái:
http://3.bp.blogspot.com/_7KjJdySKlM0/SOZxR1ZvV6I/AAAAAAAAA8Q/hIBmseZOgEE/s1600-h/onske_1198140866.jpg
2010. augusztus 2., hétfő
Nem kívánt álom - 36. rész
36. FEJEZET: IDŐMÉRŐ
Kiérve a pályához, a Mercedes boxa felé vettük az irányt.
Nico éppen a szerelőivel beszélgetett. Mikor észrevett, odajött hozzám, és egy csókkal üdvözölt.
- Jó reggelt szívem! Hogy aludtál? – kérdezte a szerelmem.
- Alaposan kimerültem, szóval jól esett az alvás. – feleltem vigyorogva – Mikor kezdődik az időmérő?
- Egy óra múlva. Ettetek már?
- Még nem. – válaszoltam.
- Akkor együnk valamit. – mondta Nico, majd hármasban leültünk a Mercedes büféjében. Nico és én csak salátát ettünk, de Amanda mindent megkóstolt.
- Látom, éhes vagy. – nevettem.
- Aha. – felelte a nővérem.
Reggeli után Amandával kicsit szétnéztünk a boxutcában.
- Itt biztos sok pénzes pasi lehet. – mondta a nővérem.
- Aha. – feleltem.
- Jó lenne felszedni egyet. Tudod, egy olyat, aki gyakran van távol, de közben mindent fizet. – nevetett kissé Amanda.
- Minek kéne neked egy olyan pasi, aki gyakran távol van? – kérdeztem értetlenül.
- A pénzéért. – felelte a nővérem, majd elnevette magát.
- Amanda, ne mondj ilyeneket. Nem tudom, mi történt veled az elmúlt 22 évben, de lehet, hogy nem is akarom tudni. – mondtam komoly arckifejezéssel.
- Szerintem is jobban jársz, ha nem tudod. – válaszolta Amanda grimaszolva.
Kicsit elgondolkodtam Amanda pénzes pasi beszólásán. Ki tudja, miből élt meg San Diegoban. Kezdtem félni, hogy valami rosszba keveredett.
Nem sokkal később visszamentünk a Mercedes boxába, mert kezdődött az időmérő.
Nico éppen a szobájában öltözködött, amikor benyitottam hozzá.
- Nem zavarok? – kérdeztem.
- Dehogyis, gyere csak. – felelte Nico kedvesen.
- Izgulsz? – kérdeztem, miközben átöleltem.
- Csak amennyire általában szoktam.
- Legyél nagyon óvatos! Ne száguldozz olyan gyorsan, mert még a végén nekimész a falnak. – mondtam komolyan és kissé félve.
- Szívem, itt pont az a lényeg, hogy minél gyorsabb legyek. – mosolygott a szerelmem.
- De nem szeretném, hogy bajod essen. Nem élném túl, ha elveszítenélek.
- Megígérem, hogy nagyon fogok vigyázni magamra.
- Akkor jó. Sok szerencsét, és remélem, te leszel az első.
- Ezzel a kocsival kétlem, de minden tőlem telhetőt megteszek.
- Rendben. Szeretlek! – mondtam, majd megcsókoltam.
- Én is nagyon szeretlek! – felelte Nico.
Az időmérőt a boxban néztük végig. Most egészen máshogy viselkedtem, mint két héttel ezelőtt, az előző versenyen. Teljesen más volt akkor végignézni az időmérőt meg a futamot, mint most a szerelmemnek szurkolni, és attól félni, hogy valami baja esik.
Amanda kicsit unta az egészet, én meg halálra izgultam magam. Főleg akkor, amikor láttam, hogy Nico mennyire megküzd azért, hogy bekerüljön a Q3-ba.
Szerencsére sikerült neki, és végül a 9. rajthelyet szerezte meg.
Az időmérő után elment a mérlegelésre, adott pár interjút, majd egyeztetett a mérnökeivel. Bő egy órával a kvalifikáció után láttam megint.
- Hogy tetszettem? – jött oda hozzám.
- Te voltál a legjobb. – feleltem, és adtam neki egy puszit.
- Köszönöm. Amúgy arra gondoltam, hogy elmehetnénk ma este vacsorázni valahova. Persze, ha nem akarod egyedül hagyni a nővéredet, akkor rendelhetünk valamit az étteremből, és megehetjük hárman.
- Szóval ilyeneken gondolkodsz ahelyett, hogy a versenyzésre koncentrálni. Nem csodálom, hogy küszködtél. – mondtam vigyorogva.
- Hát igen. Túl sokat gondolok rád.
- Akkor miattam nem tudsz koncentrálni? – kérdeztem tetetett szomorúsággal.
- Dehogyis! Inkább csak gyorsabb leszek, hogy minél hamarabb láthassalak.
- Akkor jó. – feleltem, majd megcsókoltam a szerelmemet – Amúgy meg Amanda ma kibírja nélkülünk. Olyan régen romantikáztunk már.
- Szerintem a tegnapi romantikázás nagyon is jó volt. – vigyorgott a párom.
- Hát igen, nekem is nagyon tetszett. De én most másról beszéltem.
- Oké. Meglátom, hogy mikor végzek itt, aztán elmegyünk valahova.
- Benne vagyok. – mondtam, majd ismét forró csókban forrtunk össze.
Kiérve a pályához, a Mercedes boxa felé vettük az irányt.
Nico éppen a szerelőivel beszélgetett. Mikor észrevett, odajött hozzám, és egy csókkal üdvözölt.
- Jó reggelt szívem! Hogy aludtál? – kérdezte a szerelmem.
- Alaposan kimerültem, szóval jól esett az alvás. – feleltem vigyorogva – Mikor kezdődik az időmérő?
- Egy óra múlva. Ettetek már?
- Még nem. – válaszoltam.
- Akkor együnk valamit. – mondta Nico, majd hármasban leültünk a Mercedes büféjében. Nico és én csak salátát ettünk, de Amanda mindent megkóstolt.
- Látom, éhes vagy. – nevettem.
- Aha. – felelte a nővérem.
Reggeli után Amandával kicsit szétnéztünk a boxutcában.
- Itt biztos sok pénzes pasi lehet. – mondta a nővérem.
- Aha. – feleltem.
- Jó lenne felszedni egyet. Tudod, egy olyat, aki gyakran van távol, de közben mindent fizet. – nevetett kissé Amanda.
- Minek kéne neked egy olyan pasi, aki gyakran távol van? – kérdeztem értetlenül.
- A pénzéért. – felelte a nővérem, majd elnevette magát.
- Amanda, ne mondj ilyeneket. Nem tudom, mi történt veled az elmúlt 22 évben, de lehet, hogy nem is akarom tudni. – mondtam komoly arckifejezéssel.
- Szerintem is jobban jársz, ha nem tudod. – válaszolta Amanda grimaszolva.
Kicsit elgondolkodtam Amanda pénzes pasi beszólásán. Ki tudja, miből élt meg San Diegoban. Kezdtem félni, hogy valami rosszba keveredett.
Nem sokkal később visszamentünk a Mercedes boxába, mert kezdődött az időmérő.
Nico éppen a szobájában öltözködött, amikor benyitottam hozzá.
- Nem zavarok? – kérdeztem.
- Dehogyis, gyere csak. – felelte Nico kedvesen.
- Izgulsz? – kérdeztem, miközben átöleltem.
- Csak amennyire általában szoktam.
- Legyél nagyon óvatos! Ne száguldozz olyan gyorsan, mert még a végén nekimész a falnak. – mondtam komolyan és kissé félve.
- Szívem, itt pont az a lényeg, hogy minél gyorsabb legyek. – mosolygott a szerelmem.
- De nem szeretném, hogy bajod essen. Nem élném túl, ha elveszítenélek.
- Megígérem, hogy nagyon fogok vigyázni magamra.
- Akkor jó. Sok szerencsét, és remélem, te leszel az első.
- Ezzel a kocsival kétlem, de minden tőlem telhetőt megteszek.
- Rendben. Szeretlek! – mondtam, majd megcsókoltam.
- Én is nagyon szeretlek! – felelte Nico.
Az időmérőt a boxban néztük végig. Most egészen máshogy viselkedtem, mint két héttel ezelőtt, az előző versenyen. Teljesen más volt akkor végignézni az időmérőt meg a futamot, mint most a szerelmemnek szurkolni, és attól félni, hogy valami baja esik.
Amanda kicsit unta az egészet, én meg halálra izgultam magam. Főleg akkor, amikor láttam, hogy Nico mennyire megküzd azért, hogy bekerüljön a Q3-ba.
Szerencsére sikerült neki, és végül a 9. rajthelyet szerezte meg.
Az időmérő után elment a mérlegelésre, adott pár interjút, majd egyeztetett a mérnökeivel. Bő egy órával a kvalifikáció után láttam megint.
- Hogy tetszettem? – jött oda hozzám.
- Te voltál a legjobb. – feleltem, és adtam neki egy puszit.
- Köszönöm. Amúgy arra gondoltam, hogy elmehetnénk ma este vacsorázni valahova. Persze, ha nem akarod egyedül hagyni a nővéredet, akkor rendelhetünk valamit az étteremből, és megehetjük hárman.
- Szóval ilyeneken gondolkodsz ahelyett, hogy a versenyzésre koncentrálni. Nem csodálom, hogy küszködtél. – mondtam vigyorogva.
- Hát igen. Túl sokat gondolok rád.
- Akkor miattam nem tudsz koncentrálni? – kérdeztem tetetett szomorúsággal.
- Dehogyis! Inkább csak gyorsabb leszek, hogy minél hamarabb láthassalak.
- Akkor jó. – feleltem, majd megcsókoltam a szerelmemet – Amúgy meg Amanda ma kibírja nélkülünk. Olyan régen romantikáztunk már.
- Szerintem a tegnapi romantikázás nagyon is jó volt. – vigyorgott a párom.
- Hát igen, nekem is nagyon tetszett. De én most másról beszéltem.
- Oké. Meglátom, hogy mikor végzek itt, aztán elmegyünk valahova.
- Benne vagyok. – mondtam, majd ismét forró csókban forrtunk össze.
Nem kívánt álom - 35. rész
35. FEJEZET: KICSI NICO KANOS
- A nővéred? – kérdezte Nico még mindig csodálkozva.
- Igen, de ez egy hosszú történet, majd később elmagyarázom. – mondtam – Sokáig kell még dolgoznod?
- Nem, már kész vagyok. Felőlem mehetünk a hotelbe. – felelte a szerelmem.
- Akkor menjünk, mert már hulla vagyok. – mondta Amanda.
Nico ’’céges’’ kocsijával mentünk a szállodába. Nico vezetett, én elől ültem, Amanda pedig hátul.
Láttam, hogy Nico kaján vigyorral az arcán néz engem. Próbálta úgy, hogy Amanda ne vegye észre.
Szerencsére hamar a hotelhez értünk. Nico éppen Amanda szobáját intézte, amikor észrevettem, hogy a nővérem vigyorogva figyel.
- Mi az? – kérdeztem értetlenül.
- Lesz ma sex mi? – nevetett.
- Ezt honnan veszed? – pirultam el.
- Ne hidd, hogy nem láttam azokat a pillantásokat a kocsiban. Kicsi Nico nagyon kanos. – vigyorgott a nővérem.
- Hát ha az, akkor megkapja, amit akar. – nevettem.
- Elintéztem mindent. Itt a kártya, amivel be tudsz menni a szobába. – adta át az említett tárgyat a szerelmem a nővéremnek, majd észrevette, hogy vigyorgunk. – Mi van? – kérdezte értetlenül.
- Semmi Kicsi Nico. – veregette meg Amanda a vállát, majd a lifthez ment.
- Kicsi Nico? – kérdezte a párom.
- Hagyjuk. – mondtam mosolyogva, majd adtam egy puszit a szájára.
- Jöttök már? – kiabált Amanda a lift elől.
- Aha. – mondtam, majd elindultunk felé.
A szobáink egymás mellett voltak. Mielőtt bementünk volna, Amanda odaszólt nekünk:
- Csak tudjak aludni a hangoktól. – vigyorgott, majd bement a szobájába.
Nicoval csak nevettünk rajta. Bementünk a szobába, és letettük a bőröndöket. Szétnéztem kicsit a szobában. Látszik, hogy Nico napokig egyedül lakott itt.
Nem gondolkodhattam tovább, mert Nico mögém osont, és elkezdte csókolgatni a nyakam.
- Annyira hiányoztál! – mondta, majd maga felé fordított, és megcsókolt.
- Te is nekem! – mondtam, majd ledöntöttem az ágyra.
Ráültem, és lehúztam a pólóját. Elkezdtem csókolgatni a mellkasát, ami tetszett neki. Pár perc múlva átfordított a hátamra, és rám feküdt. A kezei a felsőm alatt kalandoztak, amitől nem sokkal később meg is szabadított. Ekkor elkezdtem kioldani az övét. Éreztem, hogy Nico belenevet a csókba a szerencsétlenkedésem miatt. Hamar lekerült rólunk a nadrág, majd a fehérnemű is. Nem tudtam sokáig várni. Bepótoltuk az elmúlt öt nap elmulasztott együttléteit.
Miután mindketten megjártuk a csúcsot, elterültünk egymás mellett. Pár másodperc múlva Nico mellkasára hajtottam a fejem, ő pedig elkezdte simogatni a hátam.
- Szeretlek! – mondta végül.
- Én is szeretlek Kicsi Nico. – mondtam, majd mindketten elnevettük magunkat.
- Tudod, hogy rajtam semmi sem kicsi. – vigyorgott.
- Hát igen, tapasztaltam. – mondtam, majd megcsókoltam. Hamar elaludtunk.
Reggel arra keltem, hogy Nico készülődik.
- Mennyi az idő? – kérdeztem kómásan.
- Még csak hét óra van. Nekem mennem kell a pályához. De te csak aludj tovább! Majd Amandával kijöttök később. – mondta, majd egy puszit nyomott a fejem tetejére.
- Oké. – mondtam, majd visszadőltem az ágyba.
Végül fél 11-kor keltem fel. Áttelefonáltam a nővérem szobájába.
- Mi van? – vette fel a telefont Amanda kómásan.
- Neked is jó reggelt! Amúgy Kimberly vagyok. Csak azért hívtalak, hogy nem sokára indulni kéne a pályához, szóval kezdj el készülődni.
- Muszáj? – kérdezte a nővérem.
- Igen. Na siess! – mondtam, majd letettem a telefont.
Gyorsan lezuhanyoztam, felöltöztem, kivasaltam a hajam, megcsináltam a frizum, majd kisminkeltem magam. Bepakoltam a táskámba, majd Amanda szobája felé vettem az irányt.
Bekopogtam, majd a nővérem ki is nyitotta az ajtót.
- Mehetünk. – mondta, miközben bezárta a szobát.
- Szuper! – mondtam boldogan, és indultunk is a pályához.
Kimberly ruhája: http://goods.imgsrv.divat.hu/22/2273/big_2273.jpg
Cipője: http://goods.imgsrv.divat.hu/60/6005/big_6005.jpg
Táskája: http://goods.imgsrv.divat.hu/5/565/big_565.jpg
- A nővéred? – kérdezte Nico még mindig csodálkozva.
- Igen, de ez egy hosszú történet, majd később elmagyarázom. – mondtam – Sokáig kell még dolgoznod?
- Nem, már kész vagyok. Felőlem mehetünk a hotelbe. – felelte a szerelmem.
- Akkor menjünk, mert már hulla vagyok. – mondta Amanda.
Nico ’’céges’’ kocsijával mentünk a szállodába. Nico vezetett, én elől ültem, Amanda pedig hátul.
Láttam, hogy Nico kaján vigyorral az arcán néz engem. Próbálta úgy, hogy Amanda ne vegye észre.
Szerencsére hamar a hotelhez értünk. Nico éppen Amanda szobáját intézte, amikor észrevettem, hogy a nővérem vigyorogva figyel.
- Mi az? – kérdeztem értetlenül.
- Lesz ma sex mi? – nevetett.
- Ezt honnan veszed? – pirultam el.
- Ne hidd, hogy nem láttam azokat a pillantásokat a kocsiban. Kicsi Nico nagyon kanos. – vigyorgott a nővérem.
- Hát ha az, akkor megkapja, amit akar. – nevettem.
- Elintéztem mindent. Itt a kártya, amivel be tudsz menni a szobába. – adta át az említett tárgyat a szerelmem a nővéremnek, majd észrevette, hogy vigyorgunk. – Mi van? – kérdezte értetlenül.
- Semmi Kicsi Nico. – veregette meg Amanda a vállát, majd a lifthez ment.
- Kicsi Nico? – kérdezte a párom.
- Hagyjuk. – mondtam mosolyogva, majd adtam egy puszit a szájára.
- Jöttök már? – kiabált Amanda a lift elől.
- Aha. – mondtam, majd elindultunk felé.
A szobáink egymás mellett voltak. Mielőtt bementünk volna, Amanda odaszólt nekünk:
- Csak tudjak aludni a hangoktól. – vigyorgott, majd bement a szobájába.
Nicoval csak nevettünk rajta. Bementünk a szobába, és letettük a bőröndöket. Szétnéztem kicsit a szobában. Látszik, hogy Nico napokig egyedül lakott itt.
Nem gondolkodhattam tovább, mert Nico mögém osont, és elkezdte csókolgatni a nyakam.
- Annyira hiányoztál! – mondta, majd maga felé fordított, és megcsókolt.
- Te is nekem! – mondtam, majd ledöntöttem az ágyra.
Ráültem, és lehúztam a pólóját. Elkezdtem csókolgatni a mellkasát, ami tetszett neki. Pár perc múlva átfordított a hátamra, és rám feküdt. A kezei a felsőm alatt kalandoztak, amitől nem sokkal később meg is szabadított. Ekkor elkezdtem kioldani az övét. Éreztem, hogy Nico belenevet a csókba a szerencsétlenkedésem miatt. Hamar lekerült rólunk a nadrág, majd a fehérnemű is. Nem tudtam sokáig várni. Bepótoltuk az elmúlt öt nap elmulasztott együttléteit.
Miután mindketten megjártuk a csúcsot, elterültünk egymás mellett. Pár másodperc múlva Nico mellkasára hajtottam a fejem, ő pedig elkezdte simogatni a hátam.
- Szeretlek! – mondta végül.
- Én is szeretlek Kicsi Nico. – mondtam, majd mindketten elnevettük magunkat.
- Tudod, hogy rajtam semmi sem kicsi. – vigyorgott.
- Hát igen, tapasztaltam. – mondtam, majd megcsókoltam. Hamar elaludtunk.
Reggel arra keltem, hogy Nico készülődik.
- Mennyi az idő? – kérdeztem kómásan.
- Még csak hét óra van. Nekem mennem kell a pályához. De te csak aludj tovább! Majd Amandával kijöttök később. – mondta, majd egy puszit nyomott a fejem tetejére.
- Oké. – mondtam, majd visszadőltem az ágyba.
Végül fél 11-kor keltem fel. Áttelefonáltam a nővérem szobájába.
- Mi van? – vette fel a telefont Amanda kómásan.
- Neked is jó reggelt! Amúgy Kimberly vagyok. Csak azért hívtalak, hogy nem sokára indulni kéne a pályához, szóval kezdj el készülődni.
- Muszáj? – kérdezte a nővérem.
- Igen. Na siess! – mondtam, majd letettem a telefont.
Gyorsan lezuhanyoztam, felöltöztem, kivasaltam a hajam, megcsináltam a frizum, majd kisminkeltem magam. Bepakoltam a táskámba, majd Amanda szobája felé vettem az irányt.
Bekopogtam, majd a nővérem ki is nyitotta az ajtót.
- Mehetünk. – mondta, miközben bezárta a szobát.
- Szuper! – mondtam boldogan, és indultunk is a pályához.
Kimberly ruhája: http://goods.imgsrv.divat.hu/22/2273/big_2273.jpg
Cipője: http://goods.imgsrv.divat.hu/60/6005/big_6005.jpg
Táskája: http://goods.imgsrv.divat.hu/5/565/big_565.jpg
2010. augusztus 1., vasárnap
Nem kívánt álom - 34. rész
34. FEJEZET: ÚJRA NICO!
Reggel izgatottan ébredtem. Gyorsan összepakoltam, és elkészülődtem. Lezuhanyoztam, megmostam a hajam, majd megszárítottam, és kisminkeltem magam.
Éppen a bőröndöket vittem le, amikor Amanda jött ki a szobájából kómásan.
- Mit csinálsz ilyenkor Kimberly? – kérdezte, és a szemeit törölgette.
- Nem sokára indulok Németországba. – válaszoltam lelkesen.
- Németországba? Minek mész te oda?
- Nicohoz. – mosolyogtam – Végre látom öt nap után.
- Ja, a pasid. Akkor jó szórakozást! – mondta, majd elindult vissza, a szobájába.
- Amanda! – szóltam utána.
- Igen? – fordult vissza.
- Nincs kedved velem jönni? – kérdeztem kicsit félve.
- Németországba? Nem értek én ahhoz a száguldáshoz.
- Én sem annyira. De nem az a lényeg. Jól fogod érezni magad, és kicsit jobban meg is ismerjük egymást.
- Rendben. Úgy sincs jobb dolgom. Anyáékkal meg nem akarok maradni. – mondta – Mikor indulunk?
- Negyed óra múlva.
- Mi?? Nem tudok elkészülni negyed óra alatt.
- Hát ha csak itt állsz, akkor nem is. Na siess! Pakolj össze, és öltözz fel! Lent megvárlak. – mondtam, majd lementem a nappaliba.
A konyhában csináltam kávét, és öltöttem magamnak. Hívtam egy taxit, majd elkezdtem az újságot böngészni. Megakadt a szemem az egyik cikken:
„Tegnap csúnyán összeveszett Kimberly Kyle és Ana Stoner. A két híresség az egyik divatmárka gáláján kapott össze. Mivel Ana Stoner jelenleg Jonathan Togoval jár, Kimberly Kyle pedig a színész volt baránője, valószínűleg a CSI: Miami helyszínelők Ryan Wolfe-ja miatt tört ki a vita. Talán újabb háború vette kezdetét Hollywoodban?”
Nagyszerű! Megint egy hülyeség miatt írnak rólam.
A gondolkodásomat Amanda szakította félbe.
- Felőlem mehetünk. – mondta.
- Igyál egy kávét! Addig én szólok apáéknak, hogy elmentünk. – mondtam, majd felrohantam az emeltre.
Anyáék még aludtak. Apa felkelt, mikor bementem a szobámba. Suttogva elmondtam neki, hogy megyek Németországba Nicohoz és, hogy Amanda is jön. Mondtam nekik, hogy maradjanak, amíg csak szeretnének.
Mire visszaértem, Amanda már készen állt.
- Akkor mehetünk? – kérdeztem mosolyogva.
- Aha. – mondta, majd kimentünk a taxihoz.
A taxis bepakolta a bőröndjeinket a csomagtartóba, majd elindultunk a reptér felé.
A magángépemmel repültünk Hockenheimbe. Mikor felszálltunk észrevettem, hogy Amanda unottam bámul ki az ablakon.
- Voltál már Németországban? – próbáltam megtörni a csendet.
- Még nem voltam külföldön. – felelte a nővérem.
- Akkor ez most nagy dolog lehet neked. – mosolyogtam – Izgulsz?
- Ja. – felelte unottan.
- Valami baj van? Talán nem akartál velem jönni?
- Nem ez a baj, mert szívesen utazok veled Németországba! Csak tudod, olyan furcsa, hogy nem láttalak titeket ennyi éven keresztül, most meg itt jópofizunk egymásnak. Nem veled van a bajom, mert nagyon kicsi voltál, mikor eltűntem, de anyáékra haragszom.
- Ne haragudj rájuk! Lehet, hogy nem emlékszem abból az időből semmire, és még csak nem is sejtettem, hogy van egy nővérem, de biztos vagyok benne, hogy nagyon hiányoztál nekik.
- Lehet, hogy igazad van. – sóhajtott Amanda.
- Inkább biztos. – kacsintottam rá. Ezen mindketten elnevettük magunkat.
Az út hátralevő részében inkább csak pihentünk. Végül este 10 körül szállt le a gépünk egy Hockenheim közelében lévő városban.
Miközben a csomagjainkra vártunk, írtam Niconak egy sms-t, hogy hol van. Visszaírta, hogy még a pályánál. Ezért a nővéremmel a reptértől a pálya felé vettük az irányt. Egy taxi elvitt minket a Hockenheimringhez.
Izgatottan indultam el a Mercedes boxa felé. Amanda alig tudta tartani velem a lépést. Mikor megérkeztem a boxhoz, Nico éppen akkor jött ki. Mikor megláttam, egyszerűen rávetettem magam.
- Szia! – köszöntem boldogan – Annyira hiányoztál!
- Szia! Te is nekem szívem! – felelte Nico mosolyogva, majd megcsókolt.
Hallottam, ahogy Amanda köhögést színlel.
- Nico, szeretném bemutatni az eltűntnek hitt nővéremet. Ő itt Amanda. – mondtam a szerelmemnek.
- Örvendek szépfiú! – nyújtotta a kezét a nővérem mosolyogva.
- Ööö…szia! – mondta Nico ledöbbenve.
Kimberly felsője: http://goods.imgsrv.divat.hu/20/2085/big_2085.jpg
Nadrágja: http://goods.imgsrv.divat.hu/20/2064/big_2064.jpg
Cipője: http://goods.imgsrv.divat.hu/8/827/big_827.jpg
Táskája: http://goods.imgsrv.divat.hu/4/423/big_423.jpg
Reggel izgatottan ébredtem. Gyorsan összepakoltam, és elkészülődtem. Lezuhanyoztam, megmostam a hajam, majd megszárítottam, és kisminkeltem magam.
Éppen a bőröndöket vittem le, amikor Amanda jött ki a szobájából kómásan.
- Mit csinálsz ilyenkor Kimberly? – kérdezte, és a szemeit törölgette.
- Nem sokára indulok Németországba. – válaszoltam lelkesen.
- Németországba? Minek mész te oda?
- Nicohoz. – mosolyogtam – Végre látom öt nap után.
- Ja, a pasid. Akkor jó szórakozást! – mondta, majd elindult vissza, a szobájába.
- Amanda! – szóltam utána.
- Igen? – fordult vissza.
- Nincs kedved velem jönni? – kérdeztem kicsit félve.
- Németországba? Nem értek én ahhoz a száguldáshoz.
- Én sem annyira. De nem az a lényeg. Jól fogod érezni magad, és kicsit jobban meg is ismerjük egymást.
- Rendben. Úgy sincs jobb dolgom. Anyáékkal meg nem akarok maradni. – mondta – Mikor indulunk?
- Negyed óra múlva.
- Mi?? Nem tudok elkészülni negyed óra alatt.
- Hát ha csak itt állsz, akkor nem is. Na siess! Pakolj össze, és öltözz fel! Lent megvárlak. – mondtam, majd lementem a nappaliba.
A konyhában csináltam kávét, és öltöttem magamnak. Hívtam egy taxit, majd elkezdtem az újságot böngészni. Megakadt a szemem az egyik cikken:
„Tegnap csúnyán összeveszett Kimberly Kyle és Ana Stoner. A két híresség az egyik divatmárka gáláján kapott össze. Mivel Ana Stoner jelenleg Jonathan Togoval jár, Kimberly Kyle pedig a színész volt baránője, valószínűleg a CSI: Miami helyszínelők Ryan Wolfe-ja miatt tört ki a vita. Talán újabb háború vette kezdetét Hollywoodban?”
Nagyszerű! Megint egy hülyeség miatt írnak rólam.
A gondolkodásomat Amanda szakította félbe.
- Felőlem mehetünk. – mondta.
- Igyál egy kávét! Addig én szólok apáéknak, hogy elmentünk. – mondtam, majd felrohantam az emeltre.
Anyáék még aludtak. Apa felkelt, mikor bementem a szobámba. Suttogva elmondtam neki, hogy megyek Németországba Nicohoz és, hogy Amanda is jön. Mondtam nekik, hogy maradjanak, amíg csak szeretnének.
Mire visszaértem, Amanda már készen állt.
- Akkor mehetünk? – kérdeztem mosolyogva.
- Aha. – mondta, majd kimentünk a taxihoz.
A taxis bepakolta a bőröndjeinket a csomagtartóba, majd elindultunk a reptér felé.
A magángépemmel repültünk Hockenheimbe. Mikor felszálltunk észrevettem, hogy Amanda unottam bámul ki az ablakon.
- Voltál már Németországban? – próbáltam megtörni a csendet.
- Még nem voltam külföldön. – felelte a nővérem.
- Akkor ez most nagy dolog lehet neked. – mosolyogtam – Izgulsz?
- Ja. – felelte unottan.
- Valami baj van? Talán nem akartál velem jönni?
- Nem ez a baj, mert szívesen utazok veled Németországba! Csak tudod, olyan furcsa, hogy nem láttalak titeket ennyi éven keresztül, most meg itt jópofizunk egymásnak. Nem veled van a bajom, mert nagyon kicsi voltál, mikor eltűntem, de anyáékra haragszom.
- Ne haragudj rájuk! Lehet, hogy nem emlékszem abból az időből semmire, és még csak nem is sejtettem, hogy van egy nővérem, de biztos vagyok benne, hogy nagyon hiányoztál nekik.
- Lehet, hogy igazad van. – sóhajtott Amanda.
- Inkább biztos. – kacsintottam rá. Ezen mindketten elnevettük magunkat.
Az út hátralevő részében inkább csak pihentünk. Végül este 10 körül szállt le a gépünk egy Hockenheim közelében lévő városban.
Miközben a csomagjainkra vártunk, írtam Niconak egy sms-t, hogy hol van. Visszaírta, hogy még a pályánál. Ezért a nővéremmel a reptértől a pálya felé vettük az irányt. Egy taxi elvitt minket a Hockenheimringhez.
Izgatottan indultam el a Mercedes boxa felé. Amanda alig tudta tartani velem a lépést. Mikor megérkeztem a boxhoz, Nico éppen akkor jött ki. Mikor megláttam, egyszerűen rávetettem magam.
- Szia! – köszöntem boldogan – Annyira hiányoztál!
- Szia! Te is nekem szívem! – felelte Nico mosolyogva, majd megcsókolt.
Hallottam, ahogy Amanda köhögést színlel.
- Nico, szeretném bemutatni az eltűntnek hitt nővéremet. Ő itt Amanda. – mondtam a szerelmemnek.
- Örvendek szépfiú! – nyújtotta a kezét a nővérem mosolyogva.
- Ööö…szia! – mondta Nico ledöbbenve.
Kimberly felsője: http://goods.imgsrv.divat.hu/20/2085/big_2085.jpg
Nadrágja: http://goods.imgsrv.divat.hu/20/2064/big_2064.jpg
Cipője: http://goods.imgsrv.divat.hu/8/827/big_827.jpg
Táskája: http://goods.imgsrv.divat.hu/4/423/big_423.jpg
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)