Nem kívánt álom - 23. rész

23. FEJEZET: BARÁT EGYÁLTALÁN AZ ILYEN?

Úgy döntöttem, hogy jegelem a veszekedést a szüleimmel, és csak pár nap múlva hívom fel őket. Tudtam, hogy ha rögtön rájuk rontok, akkor lehet, hogy csak tovább rontok a helyzeten.

- Szívem! Beszélnünk kéne! – szólalt meg Nico ebéd után.
- Valami baj van? – kérdeztem meglepődve.
- Csak annyi, hogy vasárnap el kell mennem. – felelte szomorúan.
- Jaj, ne! – sóhajtottam – Tudtam, hogy egyszer vége lesz a tündérmesének, de nem akarlak elengedni.
- Nincs vége semminek! – mondta a szerelmem, miközben az ölébe ültetett – Csak nem látjuk egymást pár napig. De szeretném, hogy el gyere a Német Nagydíjra. Szóval csak 4-5 napig nem látnánk egymást.
- Rendben. – mondtam, majd megcsókoltam.

A délután hátralévő részében beszélgettünk. Hívogattam Roxie-t, hogy jöjjön át, de nem vette fel a telefont. Aggódni kezdtem, mert még soha nem volt olyan, hogy nem válaszolt volna. Ezért úgy döntöttem, hogy átmegyek hozzá.

Este hét volt, mikor megálltam a háza előtt. Megnyomtam a csengőt, és vártam, hogy a barátnőm megjelenjen az ajtóban. Nem is kellett sokat várnom rá.

- Szia! – öleltem meg, mikor ajtót nyitott – Hogy vagy?
- Öhhhh, Kimberly! Szia! – habogta Roxanne – Gyere csak be!
- Csak azért jöttem, mert nem vetted fel a telefont, és aggódtam érted. De látom, minden rendben van. – magyaráztam, miközben bementem.
- Igen, csak nem tudom, hol van a telefonom. – felelte Roxie.
- Nem hallottad, hogy csörög? – kérdeztem értetlenül.
- Nem! – vágta rá Roxanne – De gyere ülj le! – tessékelt a kanapéra – Mi van veled és Nicoval?
- Minden rendben van. – meséltem boldogan – Csak az a gond, hogy két nap múlva elmegy. De megbeszéltük, hogy megyek a Német Nagydíjra, szóval csak pár napot kell egymás nélkül töltenünk.
- Az jó. Látszik, hogy nagyon boldog vagy.
- Igen, az vagyok. – mosolyogtam – De mi van veled? Nem hallottam felőled semmit azóta, hogy elhagytuk Angliát.
- Velem nincs sok. Nem is érdemes beszélni ólam. – nevetett Roxanne.
- Roxie, minden rendben van? – kérdeztem komoly arckifejezéssel – Akkor is furcsán viselkedtél, amikor felhívtalak Monacoból, és most is valamiért más vagy, mint általában. Tudod, hogy nekem elmondhatod, ha valami történt veled! Talán Jon bántott meg? – kérdeztem kissé idegesen.
- Nem! Jon nem csinált semmit. – mentegetőzött a barátnőm – És nem tudom, hogy miért hiszed azt, hogy történt valami. Ugyanolyan vagyok, mint általában. Nincs miért aggódnod!
- Oké, te tudod. – sóhajtottam – De most megyek, nem akarom Nicot sokáig egyedül hagyni. Persze maradhatok még egy kicsit, ha szükséged van rám.
- Neeeem, menj csak nyugodtan, és foglalkozz Nicoval! – mosolygott Roxie – Engem úgy is gyakrabban láthatsz, mint őt.
- Rendben. – feleltem – Akkor megyek!
- Oké, majd még beszélünk. – mondta Roxanne, majd az ajtóhoz kísért – Szia Kim! Vigyázz magadra!
- Szia Roxie! Majd hívlak! – köszöntem el, majd beültem a kocsimba, és hazamentem.

Beérve a házba Nicot a kanapén találtam. Éppen aludt. Csak mosolyogtam, annyira aranyos volt. Betakartam, és felmentem az emeltre.

Lezuhanyoztam, és elkészülődtem a lefekvéshez. Mire készen lettem, Nico már felébredt, és a hálóban várt rám.

- Szia édes! Jól aludtál? – kérdeztem mosolyogva.
- Igen, nálad még a kanapé is kényelmes. – felelte, majd megcsókolt.
- Örülök neki.
- Na megyek, én is lezuhanyzom. – mondta, majd bement a fürdőbe.

Bekapcsoltam a tv-t, és végigmentem az összes csatornán. Az egyiken éppen egy sztárokkal foglalkozó műsor ment. Kiesett a kezemből a távirányító, amikor megláttam, hogy kiket mutatnak. Jon volt az, és a legjobb barátnőm, Roxanne, ahogy éppen a reptéren ölelkeznek. Megállapítottam, hogy a felvétel akkor készült, amikor Jon és Roxie hazajöttek Angliából. Úgy tűnik, hogy a barátnőm ezért viselkedett annyira szokatlanul és furcsán.

Elővettem a telefonom, és Roxie számát tárcsáztam, de megint nem vette fel, így üzenetet hagytam a rögzítőjén:

- Szia Roxie! Kimberly vagyok. Beszélnünk kell…sürgősen! Tudom, hogy ma azt mondtad, hogy nem történt semmi, de láttam a tv-ben, ahogy az ex-pasimmal ölelkezel a reptéren, és szeretnék rá magyarázatot kapni. Remélem, hogy csak én értem félre a dolgot, és nem történt köztetek semmi. Tíz éve vagy a barátnőm, és nem tudnám elképzelni rólad, hogy ráhajts a volt barátomra. Remélem, hogy egyáltalán nem ez történt. Hívj minél hamarabb! Szia!

Ezzel letettem a telefont. Nico éppen ekkor jött ki a fürdőből.

- Hiányoztam? – kérdezte vigyorogva.
- Azt hiszem a legjobb barátnőm ráhajtott a volt pasimra. – hadartam el Niconak.
- Hogy mi van? – kérdezte ledöbbenve.