2010. december 23., csütörtök

Kellemes Karacsonyi Unnepeket Kivanok Minden Kedves Olvasomnak! :)

Gracia

2010. december 15., szerda

Nem kívánt álom - 70. rész

Sziasztok! Holnap elutazom, szóval lehet, hogy idén már nem lesz új rész. Lehet, hogy ott tudok írni, de ha össze is jön, akkor is csak ékezet nélkül, ami kevésbé élvezetes. xD Szóval ha csak januárban lesz folytatás, akkor ne verjetek meg! Puszi és kellemes ünnepeket kívánok mindenkinek! Remélem, hogy jövőre is olvassátok a történetemet.

A nap hátralevő részében Roxanne szobájában kuksoltam. Lucas a pályán volt, szóval kettesben voltunk a barátnőmmel.

- Kimberly! Ne legyél ennyire szomorú! - próbálta tartani bennem a lelket Roxie - Nico nem lehet annyira hülye, hogy emiatt szakítson veled.
- Engem már semmi sem érdekel...- bámultam ki a fejemből.

Ekkor megcsörrent a telefonom. Fel sem keltem, mert sejtettem, hogy ki hív. Roxanne odament a táskámhoz, elővette a telefont, megnézte a kijelzőt, majd megszólalt:

- Nico az.
- Nem akarok vele beszélni. - mondtam egyszerűen.
- Kim! Egyszer beszélned kell vele.
- De nem most! - jelentetten ki.
- Te tudod. - felelte, majd kinyomta a telefont.

Estig kuksoltam a szobában. Egyszer csak ajtó dorombolásra lettünk figyelmesek. Roxanne kinyitotta az ajtót, és persze nem meglepő módon a barátom állt ott.

- Kimberly! Kérlek, beszéljük meg! - könyörgött rögtön - Nem akartalak megbántani! Szeretlek, és mindennél fontosabb vagy nekem.
- Beszélgessetek csak nyugodtan, magatokra hagylak titeket. - mondta Roxie, majd indult volna ki a szobából.
- Nem kell! Ez a te szobád. Ha Nico akar valamit mondani, akkor majd elmondja máshol. - mondtam.
- Akkor menjünk vissza a szobánkba...kérlek! - nézett rám Nico kérlelően.
- Rendben. - egyeztem bele végül egy sóhaj kíséretében.

Így hát átmentünk a közös szobánkba.

- Sajnálom Kim, hogy megbántottalak. - kezdett bele a mondanivalójába Nico - Tudom, hogy hülye voltam és, hogy igazad van. Nem kellett volna kiakadnom, miközben te csak engem akartál megvédeni. Sajnálom! - nézett mélyen a szemembe.
- Tényleg hülye voltál. - vágtam rá.
- Köszi. - nevetett.
- De tényleg. - mosolyogtam már én is egy kicsit - Nem azért támadtam rá Vivianre, mert szimplán ahhoz volt kedvem. Nem hagyom, hogy bárki is sértegessen engem vagy a szeretteimet.
- Tudom, és ezt nagyon becsülöm benned. - jött egyre közelebb - Megbocsájtasz?

Rosszul esett az, ahogy Nico viselkedett, de nem tudtam ellenállni azoknak a gyönyörű szemeknek, amikkel nézett rám.

- Igen, de többet ne forduljon elő ilyen. - mondtam - Eleget szenvedtem már a hülyeségeid miatt.
- Ez kedves volt. - nevetett a szerelmem - De megérdemeltem...teljes mértékben.
- Igen! - vágtam rá, majd hozzátettem - Szeretlek!
- Én is szeretlek! - mondta, majd megcsókolt.

Rendeltünk magunknak vacsorát, majd egymás karjaiban aludtunk el.

Reggel Nico korán kiment a pályára, de én még túl fáradt voltam, szóval inkább aludtam 11-ig. Miután elkészülődtem, Roxie-val közösen kimentünk a pályához mi is. Már javában tartott a szabadedzés, így csak csöndben leültünk a Mercedes boxába, és megreggeliztünk, miközben az egyik képernyőt figyeltük, hogy mit produkálnak a párjaink.

Kb. 1 órával később Nico is csatlakozott hozzánk.

- Sziasztok! - köszönt vidáman. Éppen meg akart csókolni, de hirtelen elkapott a hányinger, így inkább kirohantam a mosdóba.
- Na látod Nico! Ezt hozod ki Kimberlyből. - nevetett Roxie.
- Nagyon remélem, hogy nem. - felelte a párom - De megnézem, hogy mi történt. - mondta, majd utánam jött a mosdóba - Minden oké baby?
- Nem éppen. - feleltem a WC mellett ülve.
- Mi a baj?
- Hányinger. - feleltem.
- Most van először?
- Mióta együtt vagyunk igen. - feleltem, majd eljutott az agyamig a felismerés - Szerinted esetleg...
- ...terhes vagy? - fejezte be a mondatot a szerelmem - Nem tudom.
- Szedem a tablettát, szóval nem lehetnék.
- Szerintem ha többször is előfordulnak ezek a rosszullétek, akkor menj el egy orvoshoz.
- Igazad van. De lehet, hogy csak valami rosszat ettem. Egy rosszullét még nem jelenti azt, hogy rögtön terhes vagyok. - mondtam.
- Igazad van. De nem sértődnék meg, ha gyerekem születne tőled.
- Már a baba téma is szóba kerület? - mosolyogtam.
- Igen, mert nagyon szeretlek.
- Ezt tényleg a WC-ben akarjátok megbeszélni? - jött ki egy mercedeses alkalmazott az egyik helyiségből - Amúgy Tanja vagyok. - nyújtott kezet.
- Én pedig Kimberly, Nico barátnője. - mutatkoztam be udvariasan.
- Igen, már sokat hallottam rólad. Örülök, hogy megismerhetlek. De nekem most mennem kell. Még biztos találkozunk. Sziasztok! - mondta, majd kiment.
- Amúgy feltűnt, hogy a női mosdóban vagy? - fordultam vissza Nicohoz.
- Basszus, tényleg. - esett le a dolog neki is - De ugye már jobban vagy?
- Igen. - válaszoltam.
- Oké. Akkor menj ki, nézz körül és, ha senki sincs a közelben, szólj, és akkor én is kimegyek.
- Szóval félsz, hogy rajtakapnak, hogy a női mosdóban kujtorogsz. - nevettem.
- Nem tennéd meg értem?
- Bármit megtennék érted. - mondtam, majd sikeresen végrehajtottuk a tervet.


Kimberly ruhái:

2010. december 12., vasárnap

Nem kívánt álom - 69. rész

Az a személy állt a box előtt, aki sok fejájást okozott nekünk az elmúlt hónapokban; Vivian Sibold.

- Te mit keresel itt? - mentem oda hozzá dühösen.
- Áhh, Kimberly Kyle, a világhírű színésznő, de örülök, hogy találkozhatok veled. - gúnyolódott a csaj.
- Még mindig nem válaszoltál a kérdésemre. - engedtem el a fülem mellett a beszólását.
- Nicohoz jöttem. Talán baj?
- Hogy baj-e? Áhh, miért is lenne baj, ha meglátogatja a barátomat a volt csaja. - akadtam ki.
- Nyugi Kimberly! Nem akarok Nicotól semmit, csak gondoltam, hogy beköszönök neki. Rég láttam már.
- Te csak ne köszöngess neki! - ordítottam - Elég fájdalmat okoztál már neki.
- Hogy mi van? - háborodott fel Vivian - Nem érdekel, hogy mit dumálsz itt nekem. Nem akadályozhatod meg, hogy beszéljek Nicoval. - mondta, majd kikerült, és elindult a box bejárata felé.

Elöntött a méreg, így egy hirtelen ötlettől vezérelve a csaj után nyúltam, és megragadtam a haját.

- Engedj el te ribanc! - üvöltötte Vivian.
- Még hogy én vagyok a ribanc? Nem én csaltam meg Nicot! - vágtam vissza.

Vivian kihasználta az alkalmat, és visszatámadt. Hosszú másodpercekig "harcoltunk" , de aztán két férfi szétválasztott minket.

- Ezt még megbánod! - kiabálta Vivian.
- Hiszem, ha látom. - válaszoltam.

A mercedesesek szerencsére meggyőztek arról, hogy Vivian nem jöhet a Mercedes boxa közelébe a hétvége további részében.

- Kimberly! Mi a franc történt? - jött oda hozzám Nico pár perccel később.
- Beszólt a hülye ex-csajod, én meg megtéptem. - feleltem egyszerűen.
- De miért? Nem lett volna egyszerűbb, ha megkéred, hogy hagyjon békén?
- Ja, persze...biztos megértette volna...
- Tudod, mekkora botrányt csináltál? Holnap minden újság címlapján az lesz, hogy "Összeverekedett Nico Rosberg volt és jelenlegi barátnője." Én ezt nem akarom.
- Én sem akarom szívem, de nem tűrőm el azt a csajt. - magyaráztam.
- De akkor sem kellett volna rátámadnod.
- Most komolyan én vagyok a hibás? - suttogtam, miközben egész közel mentem Nicohoz - A csaj megcsalt téged, én pedig meg akartalak védeni...de úgy látom, hogy te ezt nem értékeled. - mondtam mélyen a szemébe nézve, majd elindultam kifelé a boxból - Ennyi erővel még mindig vele lehetnél. - szóltam vissza, majd elsiettem.

Alig bírtam már a könnyeimmel. Idegesen kutakodtam a táskámban a telefonom után. Nagy nehezen megtaláltam, majd rögtön Roxanne számát tárcsáztam.

- Szia Kim! - vette fel vidáman a telefont a barátnőm.
- Hol vagy? - szóltam bele a telefonba szipogba.
- A szállodában, de...Kimberly, te sírsz?
- Majd elmagyarázom. Megyek hozzád. - mondtam, majd letettem a telefont.

Gyorsan visszamentem a hotelbe. Láttam, hogy emberek megbámulnak és mosolyognak rám. Mióta együtt vagyok Nicoval, a Forma-1 rajongók nagy része ismer. Páran megszólítottak, de szó nélkül rohantam tovább. Nem akartam senkivel se beszélni, kívéve a barátnőmet.

A szállodában gyorsan a lifthez rohantam. Megnyomtam a hívógombot, majd ahogy kinyílt, rögtön beszálltam. Közben egy ismerős alak szállt ki belőle.

- Kimberly! Szia! - köszöntett kedvesen Nico Hülkenberg.
- Most inkább ne! - feleltem, majd megnyomtam a kívánt emelet gombját és bezáródott az ajtó.

A liftben már nem bírtam tovább, és elsírtam magam. Elegem volt abból, hogy Nico a volt barátnőjét védte. A csaj megcsalta, és kihasználta, de Nico ezt még mindig nem fogadta el. Én vagyok a barátnője, de ha Vivianről van szó, úgy kezel, mint egy senkit.

A lift aztán megállt, kinyílt az ajtó, én pedig Roxie robája felé vettem az irányt. Mikor odaértem, bekopogtam, a barátnőm pedig hamar kinyitotta az ajtót.

- Mi történt szívem? - ölelt meg rögtön Roxanne.
- Összevesztünk Nicoval...amiatt a kurva miatt. - sírtam.
- Vivian miatt? Esküszöm, hogy megverem. - akadt ki Roxie, miközben a kanapéig kísért.
- Én már megtettem.
- Komolyan? - kerekedtek ki a barátnőm szemei - Ügyes vagy kislány!
- De pont emiatt vesztünk össze Nicoval. Miért Viviant kell védenie? - sírtam még jobban.
- Nico hülye, ha azt a csajt védi. - simogatta a hátam Roxie.
- Ha hülye is, én szeretem, és nem akarom elveszíteni!
- Megértelek. Tudom, milyen fontos neked Nico. De most inkább nyugodj meg. Szerintem Nico már most téged keres, mert bocsánatot szeretne kérni, amiért bunkó volt.
- És mi van, ha nem? - kérdeztem - Lehet, hogy megutált.
- Biztos nem így van. Nico mindennél jobban szeret téged, ezt a vak is látja, szóval nem fog egy ilyen hülyeség miatt megutálni.
- Remélem, hogy igazad van. - mondtam.

Jó volt, hogy legalább a barátnőmre számíthatok, ha már a pasimra nem.

2010. december 9., csütörtök

Nem kívánt álom - 68. rész

Sziasztok! Sikerült a vizsgám, szóval ennek örömére hoztam egy új részt. Remélem, nem lett túl rossz. xD Jó olvasást! Puszi!

3 hónappal később - 2010. november 12.

Sok minden történt az elmúlt hónapokban. Szerencsére Nicoval még mindig nagyon szeretjük egymást és nagyon boldogok vagyunk együtt. Jon a forgatások alatt többször próbált bekavarni, de egyszer sem sikerült neki, hiszen még csak kisebb vitánk sem volt miatta. Amanda elmondta Lewisnak, hogy terhes tőle. Lewis teljesen kiakadt, de megígérte, hogy támogatja Amandát és a babát. Mikor a barátnője ezt megtudta, szakított Lewiszal. Habár érthető, hogy nem akar olyannal lenni, akinek gyereke fog születni egy másik nőtől. Roxanne kapcsolata komolyra fordult Lucasszal; a srác képes volt minden verseny után Los Angelesbe utazni, hogy láthassa a szerelmét és Roxie is gyakran kísérte el Lucast a versenyekre. Valószínűleg gimisként nem gondoltuk volna, hogy két hetenként Forma-1-es versenyre fogunk járni, hogy élőben drukkoljunk a párjainknak.

Most éppen Abu Dhabiban vagyunk, az utolsó versenyen. Ma péntek van, a versenyzők éppen a második szabadedzést teljesítik. Roxanne-nel a Mercedes boxában ülünk.

- Úgy örülnék, ha az időmérőn Lucas bejutna a Q2-be. - szólalt meg a barátnőm.
- Én meg akkor, ha Nico megszerezné a pole-t. - válaszoltam.
- Kár, hogy Lucasnak egyelőre erre semmi esélye sincs. - szomorodott el Roxie.
- Ne aggódj szívem! Jövőre biztos sokkal jobb lesz a csapata.
- Nagyon remélem. - felelte - És hogy van Amanda? Jól bírja a terhességet?
- Azt mondta, hogy soha többet nem akar gyereket. - nevettem - De aztán meglátta az első képet a kicsiről, és rájött, hogy hülyeség volt ilyet mondani. Látnád, ahogy nézi a tükörben a gömbölyödő pocakját! Nagyon aranyos. - mosolyogtam.
- És Lewis hogy kezeli a dolgot?
- Egész jól. Havonta egyszer-kétszer meglátogatja Amandát, és közösen mennek el az orvoshoz.
- Nem lehet, hogy végül összejönnek?
- Ki tudja... - feleltem.
- Még mindig nem bírod Lewist?
- Azok után, hogy ilyen kedves Amandával, kicsit megbékéltem vele. De azért még mindig nem a szívem csücske.
- De nem bánnád, ha összejönnének?
- Amanda még mindig szereti, és a kicsinek is jó lenne, ha egy normális családban nőne fel, szóval nem bánnám, ha összejönnének.
- Képzeld el, hogy aztán Lewis ott lenne az összes családi összejövetelen. - nevetett Roxanne.
- Azért azt ne! - nevettem én is.

A szabadedzésnek nem sokára vége lett. Egyszer csak éreztem, hogy valaki átölel.

- Szia szívem! - fordultam meg, és adtam egy csókot a páromnak.
- Mi lett volna, ha nem én állok itt? Akkor azt a szeméyt is megcsókoltad volna? - viccelődött Nico.
- Tudtam én, hogy te vagy az. Már ismerlek annyira. - mosolyogtam.
- Vége van már edzésnek? - kérdezte Roxie.
- Aha. - felelte Nico - Már vagy negyed órája. Ti mit néztetek? - nevetett.
- Csak pletyiztünk édes. - válaszoltam.
- Igen, meg én amúgy sem értek ehhez. - mondta a barátnőm - De akkor én megyek Lucashoz. Este találkozunk! Sziasztok! - köszönt el, majd elhagyta a Mercedes boxát.
- Ha már az estéknél tartunk, nem megyünk el vasárnap a futam után vacsorázni valahova? - ült le mellém a szerelmem - És onnan mehetnénk az évad végi buliba, ahol meg kell jelennem.
- De, ez jó ötlet. - válaszoltam - De akkor csak hétfőn megyünk haza?
- Igen, de én most nem tudok veled Los Angelesbe menni, mert nem sokkal a verseny után lesz egy teszt itt, Abu Dhabiban, szóval a jövő héten itt kell maradnom.
- Egész héten? - szomorodtam el.
- Nem, csak péntekig. De ígérem, hogy amint itt végeztem, rögtön megyek hozzád LA-be. Így megfelel? - kérdezte.
- Nem igazán tetszik, hogy 4 napig nélkülöznöm kell a páromat, de megértem a helyzetet. - mondtam, majd adtam neki egy puszit.

Ezután Niconak el kellett mennie, hogy beszéljen a mérnökével a kocsival kapcsolatban, ezért úgy döntöttem, hogy addig meglátogatom Jessicát a McLarennél.

- Szia csajszi! - köszöntött boldogan.
- Szia! - adtam neki egy puszit.
- Mikor érkeztél? - kérdezte.
- Csak tegnap. És te?
- Szerdán. - felelte - Amúgy hallottam, hogy mi történt a nővéreddel és Lewiszal. Nagyon durva!
- Igen. Bocsi, hogy nem mondtam el, de Amanda megkért, hogy ne szóljak senkinek a dologról.
- Semmi gond. Megértem. - mosolygott Jessica.
- Amúgy te honnan tudod?
- Lewis mutatta Jensonnak az ultrahangos képet. Jenson azt mondta, hogy Lewis nagyon odaavan, és egyáltalán nem úgy tűnik, mint aki csalódott lenne. - magyarázta Jessica.
- Komolyan? Ezt nem gondoltam volna. - csodálkoztam.
- Én se, hogy Lewis tud ilyen is lenne. Nem éppen az az apa típus.
- Hát nem. De örülök, hogy ilyen, mert ez Amandának is jó.
- Még a végén összejönnek.
- Roxie is ezt mondta. Én már eljutottam arra a szintre, hogy azt mondjam, hogy még örülnék is neki.

Még egy rövid ideig beszélgettünk Jessicával, majd elindultam vissza, Nicohoz. Boldogan vettem az irányt a Mercedes boxa felé, de a mosoly lehervadt az arcomról, amikor megláttam, hogy ki áll a box előtt...

2010. december 4., szombat

Nem kívánt álom - 67. rész

Hosszú órák után megérkeztünk Los Angelesbe. A reptérről a házam felé vettük az irányt.

- Újra itthon! - szólaltam meg, mikor beléptünk a házba.
- Rég voltam itt. - jegyezte meg Nico.
- Eddig egyszer voltál itt! - nevettem - De remélem, hogy a jövőben még sokszor jössz ide. - öleltem át a szerelmem.
- Amikor csak akarod! - csókolt meg Nico.

Ekkor csöngetett valaki.

- Kinyitom! - mondtam, maj az ajtó felé vettem az irányt.
- Szia Kim! - köszönt a volt barátom Jon, mikor kinyitottam az ajtót.
- Öhhh...szia Jon! - nyögtem ki.

Jon bejött, mintha otthon érezné magát, de mikor meglátta Nicot, kissé meghökkent.

- Hello! - mondta neki.
- Szia Jon! Mit keresel itt? - tette fel neki Nico azt a kérdést, aminek válaszára én is nagyon kíváncsi voltam.
- Kimberlyvel akarok beszélni a sorozattal kapcsolatban. - fordult felém az ex-pasim - Beszélhetünk most?
- Nem lehetne máskor? - kérdeztem.
- Holnap után kezdődnek a forgatások. A rendező és a producerek ki vannak akadva! - felelte Jon, majd átadott egy papír zacskót - Itt van az első rész forgató könyve, kezdd el megtanulni a szöveged! - adta ki a parancsot.
- Oké, de akkor már nincs is miről beszélnünk! Szia Jon! - mondtam jelezve, hogy nem kívánatos személy.
- Tényleg ki akarsz dobni Kimberly? - jött egészen közel hozzám - Azok után is, ami köztünk történt? - nézett mélyen a szemembe.
- Na jó, most tűnj el innen! - emelte fel a hangját Nico.
- Jól van na, megyek már! - mondta Jon, majd az ajtóhoz ment - Jó lesz ismét veled dolgozni Kim! - mosolygott, majd elhagyta a házat.
- Hogy ez mekkora egy barom! - akadt ki a párom.
- Ne is törődj vele! Nem ér meg annyit! - vetettem le magam a kanapéra.
- De nem hagyom, hogy ezt tegye veled! - ült le mellém Nico - Ha kell minden CSI-forgatáson ott leszek!
- Ne kapd fel ennyire a vizet! Csak szórakozik! De én jól tudom kezelni.
- De ha már nagyon messzire megy el, ígérd meg, hogy szólsz! Nem fogom hagyni, hogy piszkáljon! - mondta komolyan Nico.
- Megígérem! - adtam egy puszit neki - Na de együnk valamit! Farkas éhes vagyok. - pattantam fel, majd a hűtőhöz mentem. Persze üres volt.
- Van itthon egyáltalán valami kaja? - jött oda a szerelmem.
- Nem. - vakartam a fejem az üres hűtő előtt állva - Nem rendelünk valami kaját?
- De! Már én is éhes vagyok! - egyezett bele Nico.

Ekkor azonban ismét csöngettek. Idegesen mentem a bejáratiajtóhoz, mert azt hittem, hogy az idióta ex-pasim jött vissza. De szerencsére mással találtam szemben magam, mikor kinyitottam az ajtót.

- Szia Amanda! - öleltem meg a nővérem.
- Sziasztok! - köszönt ő is - Beszélnünk kell! - tette hozzá határozottan.
- Oké. - feleltem.
- Beszélgessetek csak, addig én kipakolok! - mondta Nico, majd felment az emeletre a bőröndökkel.
- Mi a baj? - kérdeztem, miközben mindketten leültünk a kanapéra.
- Óirási bajban vagyok! - esett kétségbe a nővérem.
- Talán valami illegális dologba keveredtél? - kérdeztem.
- Még ha az lenne...de nem az!
- Amanda, mondd el, hogy mi a baj! Hátha tudok segíteni!
- Nem tudsz! - vágta rá.
- Elmondod végre, hogy mi történt?
- Terhes vagyok Lewistól. - nyögte ki.
- Úristen! - kerekedtek ki a szemeim - Ez biztos?
- Igen! Csináltam vagy 10 tesztet, és már dokinál is voltam.
- Basszus! És biztos, hogy Lewis az apa?
- Igen! Más pasival nem kavartam már hónapok óta.
- És mit akarsz tenni? - tettem fel a nagy kérdést.
- Biztos, hogy megtartom. - szögezte le Amanda - De nem tudom, hogy elmondjam-e Lewisnak.
- Szerintem mindenképpen el kell mondanod! Ő az apja, szóval joga van tudnia róla.
- De a barátnője biztos nem örülne neki!
- Ne foglalkozz azzal, hogy mit fog gondolni a barátnője! Lewisnak vállalnia kell a felelőséget azért, amit tett. - osztottam meg a véleményem.
- Igazad van, de ez akkor is nagyon nehéz! Nem állhatok oda elé csak úgy, hogy közöljem vele, hogy "Szia édes! Felcsináltál!" .
- Pedig vicces lenne. - nevettem - Na jó nem. De akkor is el kell neki mondanod, lehetőleg minél hamarabb.
- Tudom, de nem is láttam azóta, hogy hazajöttem Németországból. Szerintem már nem is emlékszik rám.
- Szerintem hívd fel, és kérd meg, hogy találkozzatok. A barátnője is Los Angelesben él, szóval nagy az esély arra, hogy most Lewis is itt van.
- Igazad van! Amint hazamentem felhívom! - egyezett bele Amanda.
- Rendben. És kitartást! Valószínűleg nem fog repdesni az örömtől, hogy gyereke születik egy egyéjszakás kalandból.
- Tudom, de erős leszek. Meg kell tennem ezt a gyerekemért! - mondta a nővérem - Na de akkor megyek is! Köszönöm, hogy meghallgattál!
- Ez csak természetes! - öleltem meg - Szólj, ha túl vagy rajta!
- Rendben! Szia!
- Szia! - mondtam, majd becsuktam az ajtót - Ebből mi lesz...