Egy éjszaka ajándéka - 35. rész

Sziasztok! Először is sajnálom, hogy több mint 3 hétig nem került fel új rész, de húzós hetek állnak mögöttem, és őszintén szólva az előttem lévők sem lesznek jobbak, de azért sikerült ma összehoznom egy részt. :) Másrészt nagyon szomorú vagyok, amiért ma volt az utolsó futam az idei szezonban, de derűlátó vagyok, ha arra gondolok, hogy jövőre az új motoroknak köszönhetően megváltozhat az erősorrend. Remélhetőleg sokkal kevesebb Vettel, és sokkal több Mercedes győzelmet láthatunk - főleg Niconak köszönhetően. :D A harmadik dolog, hogy amint látjátok, új lett a blog külseje, a fejlécért köszönet Annie Carmennek. :) Most pedig, jó olvasást az új részhez! Puszi!

Másnap reggel 9-re húztam az órát, hogy nyugodtan meg tudjunk reggelizni, mielőtt kimegyünk a pályára. De „nagy meglepetésemre” Eric már fél 8-kor lökdösött, hogy keljek fel, hogy minél hamarabb mehessünk Nicohoz.

Kb. 10 perc alatt kellett elkészülnöm, és nehezen tudtam rávenni Ericet, hogy reggelizzünk meg a szállodában, de szerencsére végül sikerült. 

Éppen a pirítóst kentem meg Ericnek, mikor ismerős hangra lettem figyelmes.

-          Szia Lina! – jelent meg mellettem Vitaly.

-          Szia! – mosolyogtam rá. – Neked nem kéne már a pályán lenned?

-          Éppen odaindultam. Most reggeliztem meg, és mentem is volna, de aztán megláttalak, és gondoltam, elbeszélgethetnénk kicsit.

-          Ez úgy hangzik, mintha éppen szexuális felvilágosítást akarnál tartani – nevettem, de hamar abbahagytam, mivel észrevettem, hogy Vitaly jelenleg nem éppen kapó a vicceimre. – Oké, igazad van.

-          A tegnapiról lenne szó…

-          Tudom – szakítottam félbe. – Hadd magyarázzam meg! Nem akartam hazudni Niconak, csak tudod… a vetélytársa vagy. Egy olyan ember, akit le akar győzni a pályán. Mégis mit gondolna rólam, ha közölném vele, hogy kavarok veled?

-          Nem kéne ezzel foglalkoznod, Lina! Persze, hogy jóban kell lennetek Eric miatt, de attól függetlenül, hogy van egy közös gyereketek, nem sok minden köt hozzá.

Tudtam, hogy Vitalynak valamilyen szinten igaza van, de ami rosszul esett az az utolsó mondata második fele volt. „Nem sok minden köt hozzá Ericen kívül.” Az egészben az volt a rossz, hogy talán akartam, hogy más is kössön hozzá. De közben itt volt Vitaly is. Fájt, hogy hazudtam róla, és ezzel megbántottam, és nem akartam elveszíteni őt.

-          Lina, itt vagy? – hozott vissza Vitaly hangja a gondolatmenetemből.

-          Öhm…igen – válaszoltam. – De talán rögtön közölnöm kellett volna Nicoval, hogy veled járok… vagyis nem is járunk. Azt sem tudom, mi van közöttünk. – akadtam ki kicsit.

-          Anya, minden rendben? – szólalt meg Eric a reggelijét majszolva.

-          Persze kicsim, egyél csak – feleltem, majd Vitalyhoz fordultam. – Először talán veled kéne tisztáznom a dolgokat, mielőtt bármit is mondanék Niconak.

-          Igazad van – mondta Vitaly. – És gondolkodtam ezzel kapcsolatban. Bár sajnos a hétvégén nem tudok ezzel foglalkozni, támadt egy ötletem. Mit szólnál, ha eljönnél, vagyis eljönnétek, ha Ericet is szereznéd hozni a futam után hozzám Oroszországba. Megmutatnám a szülővárosom, és kicsit jobban megismernénk egymást.

Kedves ajánlat volt tőle, mégis kicsit féltem. Nem túl korai ez? Ha a szülővárosába megyünk, talán a családjával is találkozom? 

-          Lina! Megint elkalandoztál – nevetett Vitaly.

-          Öhm… bocsi – nevettem én is. – Nem tudom… nem beszélhetnénk meg ezt később?

-          De. A lényeg, hogy vasárnapig találd ki.

-          Rendben. Az meg lesz – válaszoltam.

-          Oké. Én viszont most megyek, mert kicsit késésben vagyok, és nem szeretném, ha nélkülem kezdenék el a szabadedzést.

-          Persze, menj csak. Majd még találkozunk.

-          Már alig várom. Szia! – mondta, majd búcsúzásképp kaptam tőle egy puszit. 

Nem bántam, hogy most nem csókolt meg – akármennyire is vágytam a csókjára -, hiszen túl sokan voltak körülöttünk, és nem akartam másnap a címlapon lenni azzal a felirattal, hogy „Íme Vitaly Petrov új barátnője!”

Nem sokkal azután, hogy Vitaly elment, Erickel befejeztük a reggelit, és mi is kimentünk a pályához. Nem akartam zaklatni Nicot, mert alig fél óra múlva kezdődött az első szabadedzés, de mikor Nico meglátott minket, boldogan üdvözölt, és ragaszkodott hozzá, hogy megmutassa Ericnek a kocsiját. Persze győzködtem, hogy ráér a szabadedzés után, mert már biztos arra készül nagyban az egész csapat, de Nico – és persze Eric is – leszavazott, így inkább hagytam, hogy azt csináljanak, amit akarnak, sőt csatlakoztam is hozzájuk, mert ennyire közelről még én sem láttam Forma 1-es autót.

Nico gondosan megmutatta nekünk az autója fontosabb részeit, vagyis úgy, hogy Eric is megértse. Szemmel láthatósan nagyon élvezte a fiam – vagyis a fiúnk – a kis bemutatót, és egyre csak tette fel a kérdéseket Niconak, aki a nem éppen tökéletes spanyolja miatt nem mindig értette meg, mit is szeretne Eric, de ilyenkor persze kisegítettem őket.

Kicsivel később hagytuk Nicot, hogy felkészüljön a szabadedzésre, így helyet foglaltunk a boksz hátsó felében. 

-          Szia Eva! – jelent meg Vivian pár perccel később mellettünk. – Ilyen korán kijöttetek?

-          Igen. Eric már nagyon nyaggatott. Legszívesebben a reggelit is kihagyta volna – feleltem nevetve.

-          Jaj de aranyos! Látszik, hogy nagyon odavan a Forma 1-ért.

-          Sikerült rákattannia mostanság. Amúgy figyelnél rá egy percig, amíg felhívom az egyik barátnőmet?

-          Persze, menjél csak – válaszolta Vivian.

Mielőtt még felbúgtak volna a motorok a Mercedes bokszában, kerestem egy eldugott helyet, és tárcsáztam Victoria számát.

-          Szia Lina! Mi újság? – vette fel hamar a barátnőm a telefont.

-          Ha te azt tudnád! – sóhajtottam.

-          Na mesélj!

-          Röviden; itt van Vivian, persze felbukkant Vitaly is, ami nem meglepő, mivel az egyik versenyző, de sikerült kicsit megkavarnia a dolgokat…

-          Nico tudja, hogy mi van köztetek? – kérdezte Victoria.

-          Nem. Azt hazudtam, hogy csak összebarátkoztunk kicsit még Valenciában.

-          Nem lesz ez így jó, Lina. Csak jönnek az újabb és újabb hazugságok.

-          Tudom, de mégis mit csináljak? Ez annyira nehéz! – mondtam kétségbeesetten.

-          Senki sem mondta, hogy könnyű lesz. De ha tovább bonyolítod a dolgokat, ki tudja, mi lesz ennek a vége.

-          Szerinted mindenkinek el kéne mondanom a teljes igazságot?

-          Előbb-utóbb kénytelen leszel.

Victoriának igaza van. Már csak az a kérdés, hogy kivel kezdjem. 

Catalina ruhái:

Egy éjszaka ajándéka - 34. rész

Ahogy ott álltam, és éreztem magamon Nico és Vivian számonkérő pillantását, legszívesebben azt kívántam volna, hogy legyen nekem is egy olyan láthatatlanná tévő köpenyem, mint amilyen Harry Potternek volt. De sajnos engem most mindenki lát, és kénytelen leszek megmagyarázni a dolgokat.

-          Honnan ismered Vitalyt? – kérdezte Nico.

-          Öhm…az az igazság, hogy… - kezdtem bele, majd Vitalyra néztem, hátha a pillantásából ihletet nyerek a magyarázathoz. – Találkoztunk az Európa Nagydíjon. Összebarátkoztunk egy kicsit.

Láttam, hogy Vitalynak nem tetszett a válaszom. Olyan volt, mintha reménykedett volna benne, hogy bevallom Niconak, hogy nem csak barátság van köztünk.

-          Tényleg? Nem gondoltam, hogy minden versenyen összebarátkozol egy versenyzővel – nevetett Nico.

-          Amúgy nem is – mosolyogtam.

-          Hát igen, de azért megesik az ilyen – tette hozzá kissé ironikusan Vitaly. – Úgy tűnik, könnyen barátkozol.

Rossz volt, hogy megint hazudnom kellett, de úgy éreztem, hogy most nem volt más választásom. Csak nem mondhatom el Niconak, hogy összeszűrtem a levet az egyik vetélytársával. Lehet, hogy ez most rosszul esett Vitalynak, de amint lehetőségem lesz rá, tisztázom vele a helyzetet. 

Nem sokkal később elbúcsúztunk, majd Nico megmutatta a szobánkat, ahol a hétvége folyamán fogunk lakni Erickel. 

-          De jó! – lelkendezett Eric, amikor beléptünk a szobába.

-          Ekkora még az otthoni szobád sincs – mondtam.

-          Nektek csakis a legjobbat – tette hozzá Nico mosolyogva.

Ahogy összeért a pillantásunk, hirtelen melegség járta át a testem. Aranyos volt Nicotól, hogy ennyire gondoskodott rólunk. Egészen addig néztük egymást mosolyogva, míg meg nem hallottuk Vivian hangját.

-          És még a fürdőszobátok is nagyobb, mint a miénk – jegyezte meg. – Szívem, nekünk miért nem tudtál olyan szobát kérni, amihez jobb fürdő jár? – fordult Nicohoz.

-          Minek az? Úgyis alig leszünk a szobában – felelte Nico.

-          Tudom, de azért mégis – válaszolta Vivian. – Na mindegy! A lényeg, hogy veled vagyok – tette hozzá, majd hosszasan megölelte Nicot.

Kicsit kínos volt számomra a dolog, ezért inkább elfordultam, és azt néztem, ahogy Eric élvezkedik a nem éppen kicsi szobában. 

Miután a boy felhozta a csomagunkat a szobába, és berendezkedtünk Erickel, Nico felajánlotta, hogy menjünk le inni valamit a hotel bárjába. Ő persze csak narancslevet kért, mert másnap szabadedzései voltak, de én a nagy feszültségre megrendeltem azt a koktélt, amiben feltételezésem szerint a legtöbb alkohol lehetett. Alapesetben nem vagyok az a nagy iszákos, és főleg azért, mert a napjaim nagy részét Erickel töltöm, nem igazán szoktam inni, viszont most úgy vagyok vele, hogy nekem sem árt egy kis lazítás, ráadásul jelenhelyzetben egy kis alkohol nem jelenthet gondot.

Nem sokkal azután, hogy kihozták az italokat, Eric elment, hogy szétnézzen kicsit a helyen, Viviannek pedig hirtelen csörgött a telefonja, így Nicoval kettesben maradtunk.

-          Sajnálom! – mondta egyszer csak. – Fogalmam sem volt, hogy Vivian itt lesz. Igazából néhány héttel ezelőtt szó volt róla, hogy talán elkísér Monzába, de amikor megtudtam, hogy ti is jöttök, meggyőztem őt, hogy inkább a következő versenyre jöjjön el.

-          Tudom. Mesélte, hogy nem tudsz róla, hogy jön, de sajnos most találta ki, hogy meglepi a szerelmét – válaszoltam.

-          Igen…sajnos – mosolygott Nico. – De legalább ki tudtad magyarázni magad. Most már csak a lényeg, hogy azt higgye, hogy a neved Eva, és hogy Ericnek semmi köze hozzám. Ha ezeket megoldjuk, nem lesz baj.

-          Igen – feleltem, majd beleittam az italomba.

-          Amúgy nem is mondtad, hogy összebarátkoztál Petrovval – szólalt meg Nico kicsivel később.

-          El kellett volna mondanom?

-          Igazából nem tartozol nekem magyarázattal, csak…nem is tudom…gondolom, egy ilyen nagy dolgot szívesen mond el az ember.

-          Nem hiszem, hogy az olyan nagy dolog, hogy néhányszor beszéltem egy közepesen jó Forma 1-es versenyzővel – feleltem.

-          Közepesen jó? Kicsit lehúztad a srácot – nevetett Nico.

-          Nem úgy értettem, csak… - próbáltam magyarázkodni, de inkább szóltam Ericnek, hogy ne menjen messzire. Így legalább ki tudtam térni a válaszadás alól.

Nem sokára Vivian is visszatért a telefonálásból, majd kb. egy órányi beszélgetés után mindannyian felmentünk a szobánkba. Hosszú napja volt mindenkinek, így jobbnak láttuk, ha pihenéssel töltjük a nap csekély hátralevő részét.

Este 8 körül megfürdettem Ericket, majd egy kis mesenézés után lefektettem aludni. Az olasz és a spanyol nyelv nem sokban különbözik egymástól, de mindig érdekelt, hogy tudnak a gyerekek olyan nagy élvezettel mesét nézni, miközben nem is értik a szöveget. 

Nem kellett sok, és Eric el is aludt. Hosszú napunk volt, és viszonylag keveset aludt napközben, pedig még kicsi, így hamar az álmok földjére lépett. Én is fáradt voltam, így hamar befeküdtem mellé az ágyba, viszont engem nem hagytak aludni a gondolataim.

Egyfelől zavart, hogy hazudnom kellett ma Vitalyt illetően. Kezdtek egész jól alakulni köztünk a dolgok, de lehet, hogy mindent elrontottam ma azzal, hogy hazudtam róla Nico előtt. Másrészt ott volt Vivian, akit még mindig nem akartam átverni. Szegény lánynak fogalma sincs semmiről, és főleg úgy, hogy azt hiszi, hogy olyan jó barátnők vagyunk, a világ legszörnyűbb emberének érzem magam.

De az egyik legfurcsább dolog, amin ma járt az agyam Nicoval volt kapcsolatos. Mostanság furcsa érzés tölt el, amikor meglátom, főleg mikor kettesben vagyunk. Mindig is jó pasinak tartottam, és nem véletlenül feküdtem le vele évekkel ezelőtt, de soha nem gondoltam, hogy többet érezhetek iránta puszta rajongásnál.

Jaj, Nico Rosberg, hova tegyelek?