Nem kívánt álom - 12. rész

12. FEJEZET: A NAGY KÉRDÉS

Az utolsó képem az ölelés volt, az utána történtekből nem emlékszem semmire.

Reggel arra keltem, hogy iszonyúan fáj a fejem. Hirtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Szétnéztem a szobában, és azt hittem, hogy az enyémben vagyok. Aztán megláttam, hogy nem Jon fekszik mellettem, hanem…Nico.

- Úristen! – kiáltottam fel.
Nico kezdett ébredezni.
- Mi van? – kérdezte kómás fejjel.
- Mi történt tegnap este? – tértem rögtön a lényegre.
Hirtelen észrevettem, hogy a ruháim és Nico ruhái is a földön hevernek. Benéztem a takaró alá, de volt rajtam fehérnemű.
- Most már tényleg szeretném tudni, hogy mi történt.
- Nem tudom, nem emlékszem. – felelte Nico, majd felkönyökölt – De jó megint melletted ébredni. – tette hozzá mosolyogva.
Egy kis mosoly az én arcomon is megjelent, de aztán elkomorodtam.
- Ha van rajtam fehérnemű, akkor az azt jelenti, hogy valószínűleg nem sexeltünk.
Benéztem Nico takarója alá; volt boxer rajta.
- Jobban tetszene a látvány, ha nem lenne rajtam? – kérdezte Nico egy kaján vigyorral az arcán.
- Hogy tudsz te ennyire nyugodt lenni? Miért csak én vagyok kiakadva? Ja persze azért, mert nekem van pasim, neked meg nincs csajod. – már szinte kiabáltam.
- Kim! Nyugi! Nem dugtunk – itt egy kicsit elgondolkodott – Legalábbis azt hiszem.
- Azt hiszed? – őrjöngtem – Na jó, én ezt nem bírom. Felöltözök, és elmegyek innen.
- Pedig nagyon jó a látvány – vigyorgott Nico. Ugyanis csak egy melltartó, és egy apró bugyi volt rajtam.

Gyorsan felvettem a ruháimat, és kirohantam a szobából.

Útközben rájöttem, hogy Jon valószínűleg őrjöng, szóval lehet, hogy most nem a legjobb ötlet találkozni vele. Úgy döntöttem, hogy inkább Roxie-hoz megyek.

A szobája elé érve bekopogtam. Nagy nehezen kinyitotta az ajtót.

- Mi az Kim? Mit csinálsz ilyen korán itt? – kérdezte. A kezével a fejét fogta. Úgy tűnik ő is a másnaposságtól szenved.
- Beszélnünk kell! Azonnal! – válaszoltam határozottan.
- Azt hiszem, ez most nem a legjobb idő. – mondta a barátnőm. Ekkor megjelent a háta mögött Lucas di Grassi, egy szál alsógatyában.
- Öhm…bocsi. Nem tudtam, hogy vendéged van. – kezdtem el magyarázkodni.
- Nem gond, én már megyek is. – felelte Lucas, majd felvette a nadrágját és a pólóját és nyomott egy puszit Roxanne szájára.
- Majd hívlak! – mondta, majd gyorsan eltűnt.
- Ugye ha egy pasi azt mondja, hogy majd hív, akkor az nem azt jelenti, hogy nem fog hívni és, hogy csak egy éjszakára kellettem neki? – gondolkodott hangosan a barátnőm.
- Nem tudom, de ezt most hagyjuk – hadartam – Azt hiszem, hogy én vagyok a leghülyébb ember a világon.
- Mit csináltál már megint? – kérdezte Roxie sóhajtva.
- Az a gáz, hogy nem emlékszem.
- Nem emlékszel? Egyszer nem tudod, hogy mit érzel, utána meg nem emlékszel, hogy mit csináltál. Másnapos vagyok Kimberly! Ne szórakozz velem. – mondta Roxanne, majd a fejét próbálta masszírozni, hogy elmúljon a fejfájása.
- Nem szórakozom! Tényleg nem emlékszem. – kezdtem el járkálni idegességemben a szobában - Tudom, hogy piáltam és táncoltam Nicoval, aztán felmentünk a szobájába, de hogy utána mi történt, már nem ugrik be.
Roxanne csak bámult rám.
- Na mondj már valamit! – mondtam végül.
- Te dugtál Nicoval? – kérdezte idegesen.
- Nem tudom! Ezt magyarázom! Szerintem nem, de az a gáz, hogy Nico sem emlékszik túl sokra a tegnap éjszakából.
- Na ez gáz!
- Az. Amúgy mi van Jonnal?
- Nagyon ki volt akadva, amikor tegnap este nem talált. Azt hiszem végül egyedül jött vissza. Mondtam neki, hogy majd megkereslek, és visszahozlak.
- Remek, köszönöm. Akkor azt mondom neki, hogy nálad aludtam.
- Felőlem!
- Imádlak Roxie! De most megyek és összepakolok. Te meg búcsúzz el a brazil csődörödtől. – vigyorogtam rá.
- Hé! Én legalább emlékszem, hogy sexeltem. – vágott vissza.

Csak rányújtottam a nyelvem, majd elindultam a szobámba. Kicsit féltem Jon reakciójától, de volt alibim. Benyitottam a szobába. Jon már ébren volt. A kanapén ült.

- Mégis hol voltál tegnap éjszaka? – kérdezte halkan.
- Először is jó reggelt! – gondoltam, ha azt mutatom, hogy magabiztos vagyok, akkor nem akad ki annyira – Másodszor pedig, Roxie-nál aludtam.
- Nála? Azt hittem, ő azzal a brazillal fog dugni.
- Hát nem így lett. – ültem le mellé – De ugye nem haragszol? Csak nem akartalak felébreszteni, és Roxanne is nagyon ki volt. Nem akartam, hogy rosszul legyen, vagy valami ilyesmi. – bújtam oda hozzá.
- Te nem is ittál? – kérdezte Jon.
- Nem igazán. Csak egy kicsit, de teljesen magamnál voltam. – ja persze, jó vicc.
- Oké, hiszek neked. Megígértem, hogy nem akadok ki. – mosolygott a párom – Na de most kezdjünk el pakolni. A gépünk három és fél óra múlva indul.