Nem kívánt álom - 80. rész

Nico szerencsére - ellenben velem - gyorsan elkészült, így pár perccel 7 előtt elindultunk a buli helyszínére.

Mikor megérkeztünk, csodálkozva láttuk, hogy nagy a felhajtás. Kiszálltunk a kocsiból, majd egy sofőr rögtön el is vitte azt, hogy leparkoljon vele. A bejáratnál pezsgővel vártak minket, majd odaszólt az ajtónál álló nő:
- Jó estét Miss Kyle, Mr. Rosberg és Miss Jones. Üdvözöljük önöket! Jó szórakozást! - mosolygott ránk.
- Köszönjük. - feleltem, majd felmentünk a hajóra.
- Az összes ember arcát betanulta, hogy ellenőrizze, hogy kik vannak meghívva? Az jó, ha titeket felismer, na de még engem is... - szólalt meg Amanda.
- Ez Hollywood hugi! - válaszoltam.

A hajóra felérve elakadt a lélegzetünk. A yacht hatalmas volt, és már vagy 100 ember tartózkodott rajta. A fedélzeten több bár is volt, ahol a pincérek többek között koktélokat is kevertek. Az egyik magas helyen a DJ éppen a hangtechnikát állította be. Látszólag már most jó volt a hangulat, ugyanis az emberek iszogattak, beszélgettek, és nevetgéltek.

- Kimberly! - hallottam meg Roxanne hangját - Sziasztok!
- Szia! - köszöntünk neki.
- Örülök, hogy mindannyian eljöttetek. - mosolygott ránk - Ígérem, hogy fantasztikusan fogjátok magatokat érezni.
- Kitettél magadért szívem! - mondtam - Jó sokan vannak.
- Igen. Sok embert hívtunk meg Lucasszal. - válaszolta Roxie.
- Amúgy ő hol van? - kérdezte Nico.
- Valakivel beszélgetett az előbb. Csak előkerül nem sokára. - nevetett a barátnőm - De nekem most mennem kell! Üdvözlöm a többi vendéget is! Majd még beszélünk. Jó szórakozást srácok.
- Köszi. - válaszoltuk, majd elindultunk valami pia után nézni.

Az következő két óra hatalmas bulizással telt. Rég éreztem már ilyen jól magam buliban. Nicoval rengeteget táncoltunk, míg Amanda sok emberrel ismerkedett meg, és barátkozott össze.

Kb. negyed 10 volt, mikor a hajó elején álltam, kicsit távolabb a nyüzsgő tömegtől. Szükségem volt, hogy kicsit kifújjam a levegőt. Rágyújtottam egy cigire, és néztem a gyönyörű, lágyan hullámzó tengert. Nem szoktam gyakran cigizni, de buliban jól esik néha.

- Kim! Szörnyű dolog történt! - jelent meg hirtelen mellettem Amanda sírás közeli állapotban.
- Mi történt? - oltottam el a cigit, és öleltem át a nővéremet.
- Lewis is eljött, de a volt barátnőjével, Nicole-lal van. - mesélte Amanda.
- Úristen! Nem mondta, hogy itt lesz?
- Nem, azt mondta, hogy Angliában kell lennie a hétvégén. Kimberly! Mi van, ha újra összejöttek Nicole-lal? - sírta el magát a nővérem.
- Ne mondj ilyeneket! Te magad mondtad, hogy kezd valami alakulni köztetek. - próbáltam megnyugtatni.
- Igen, de még semmi komoly nem történt, és úgy tűnik, hogy nem is fog. Hogy lehettem ennyire hülye! - fogta a fejét - Lewis azelőtt sem akart tőlem semmi komolyat, hogy teherbe estem, és most is csak azért tartja velem a kapcsolatot, mert a gyerekét várom.
- Amanda! Ha Lewis komolyan újra Nicole-lal van, akkor nem csak, hogy élete legnagyobb hibáját követte el, de még gondoskodom is róla, hogy soha többet ne csinálhasson gyereket! Nem fogom hagyni, hogy megint felültessen! - indultam el, hogy elküldjem Lewist a fenébe, de Amanda megfogta a karom.
- Kim! Én nem akarom, hogy Lewis csak azért legyen velem, mert lesz egy közös gyerekünk. Ha nem szeret, akkor inkább legyen Nicole-lal. Nem éri meg elszakítani a szerelmétől, ha mellettem úgysem lesz boldog. Lehet, hogy nagyon fog fájni, de el kell engednem őt. - mondta halkan a nővérem.

Tudtam, hogy igaza van, és tényleg ez lenne a leghelyesebb dolog, de mégsem hagyhattam, hogy ezt tegye vele. Mióta Amanda ismeri Lewist, nem sok boldog pillanatot élt át vele együtt. Habár nem tervezték előre a gyereket, Amanda nagyon boldog a kicsi miatt, de persze annak örülne a legjobban, ha Lewiszal közösen - egy párként - nevelhetnék fel a babát.

- Majd elmondod ezt neki, miután bevertem a képét! - mondtam, majd elindultam, hogy megkeressem azt a barmot. Lehet, hogy a nem kevés alkohol mennyiség is kellett ahhoz, hogy félreállítsam Amandát, de el kell ismernie, hogy mindent az ő érdekében teszek.

Néhány percnyi keresgélés után meg is találtam Lewist. Az egyik kanapén ült, mellette Nicole-lal. Látszólag tényleg jól szórakoztak együtt. Ezt látva nem kellett sok ahhoz, hogy botránygyanús dolgot műveljek.

- Lewis Hamilton! Te hülye barom! - mentem oda hozzá.
- Kimberly...szia! - nézett rám kissé furcsán az említett.
- Mégis mi a fenét képzelsz? Játszod a szépet meg a jót a nővéremnek, közben meg a volt csajoddal enyelegsz? - akadtam ki.
- Miről beszél ez a lotyó? - kérdezte Lewist Nicole.
- Lotyó? Na mindjárt adok én neked... - indultam volna el a csaj felé, de valaki lefogott hátulról.
- Baby! Nyugodj meg! - súgta Nico a fülembe.
- Mégis hogy nyugodnék meg? - kezdtem el kiabálni, mire a körülöttünk lévő emberek mind ránk szegezték a tekintetüket - Döntsd már el, hogy mit vagy kit akarsz te idióta! - üvöltöztem Lewiszal - Amanda szeret téged, és gyereket vár tőled, te meg így bánsz vele...Bele kéne lökni a tengerbe, a kis barátnőddel együtt.
- Oké szívem! Ideje mennünk! - próbált Nico arébb vinni a díszes társaságtól.
- Nem megyek sehova. Mindenkinek hallania kell, hogy Lewis Hamilton mekkora egy szemétláda! - erre már a DJ is leállította a zenét, így a hajón lévő emberek nagy része minket nézett - Esküszöm, hogy meg fogom keseríteni az életedet! - vágtam Lewis képébe az utolsó mondatomat, majd otthagytam.
- Kimberly! - szólt utánam Roxanne kissé dühösen, ami valószínűleg azért volt, mert tönkretettem a buliját.

A yacht:

Kimberly ruhái:

Elkerülhetetlen szerelem - 12. rész

Hamarabb is cselekedhettem volna!

A napom további része pihenéssel telt. Közöltem Calleighékkel, a családommal, hogy jól vagyok, habár ez nem volt teljesen igaz. Vártam, hogy végezzek az itteni munkával, és visszamehessek Miamiba, de akárhányszor ez eszembe jutott, rájöttem, hogy Miamiban sem lennék boldogabb, mégpedig Ryan miatt. Emiatt úgy éreztem, hogy teljesen elveszett vagyok, és nincs hova mennem. Persze a családomra és a barátaimra mindig számíthatok, de a szeretetből nem élek meg.

Este nem tudtam elaludni, ezért kb. éjfélkor elkezdtem TV-t nézni. Éppen egy romantikus filmet adtak. Fogalmam sem volt, hogy mi volt a címe, de eszembe jutatta Spencert, és azt az estét, amit nála töltöttem, mikor megérkeztem Quanticoba. Valahogy furcsa érzés öntött el, és az jutott eszembe, hogy mennyire jó kapcsolatban élni. De hamar elhessegedtem ezeket a gondolataimat, hiszen nem akarok jelenleg kapcsolatot.

Nem tudom, mikor aludtam el, de másnap háromnegyed 8-kor ébredtem fel. Mikor kinyitottam a szemem, hirtelen azt sem tudtam hol vagyok, de mikor ránéztem a DVD-lejátszó kijelzőjére, és megláttam, mennyi is az idő, felpattantam, és a fürdő felé rohantam. Elég gyorsra vettem a készülődést, ugyanis nem akartam sokat késni. Így csak gyorsan megmosakodtam, megmostam a fogam, felraktam egy gyors sminket, és megfésülködtem. A szobámba siettem, ahol felvettem a kezembe akadó első ruhát. Kerestem hozzá egy cipőt, és egy táskát, majd lementem a földszintre, felkaptam az asztalon lévő kocsikulcsot, bezártam a házat, majd elindultam dolgozni.

Mikor megálltam az FBI épülete előtt, rápillantottam a kocsim rádiójának órájára, és megkönnyebbültem láttam, hogy csak 10 percet késtem. Megnyomtam a földszinten a lift hívógombját, majd beszálltam néhány emberrel közösen.

- Szia Alyssa! - szólt valaki, mire én a hang irányába fordultam.
- Szia Spencer! - köszöntem mosolyogva.
- Most jöttél be? - kérdezte.
- Igen, de ne szólj Hotchnak! - suttogtam.
- Vagy talán te is késtél?
- Nem, csak Hotch elküldött elintézni valamit. - felelte
- Én nem kések. - nevetett, majd kiszállt a liftből az emeletünkön.
- Én is csak egy kicsit. - magyarázkodtam.
- Hol voltál Alyssa? - fogadott Hotch.
- Öhm...az az igazság, hogy... - kezdtem bele a mondandómba.
- Elkísért engem. - szólt közbe Spencer.
- Értem. - válaszolta Hotch.
- Gyertek be a tárgyalóba, van egy új ügyünk.

Spencerrel elindultunk Hotch után, azonban a váróban egy ismerős alakot fedeztem fel.

- Hilary! Szia! - köszöntem neki, de hamar észrevettem, hogy nagyon kétségbeesett szegény nő.
- Alyssa! Szörnyű dolog történt! - jött oda hozzám.
- Mi a baj? - kérdeztem.
- A volt férjem, Bill elrabolta Patricket. - sírta el magát.
- Ez az új ügyünk. - szólalt meg Hotch.
- Biztosak vagytok benne, hogy Bill tette? - kérdeztem.
- Igen. Este átvittem Patricket az egyik barátjához. Fogalmam sincs, hogy honnan, de Bill ezt megtudta, és egy órával később elhozta onnan Patricket, és azóta nem tudom, hogy hol van a fiam.
- Tudom, hogy hülyeség ilyet kérni, de próbálj megnyugodni. - mondtam - Mindent elkövetünk annak érdekében, hogy megtaláljuk a fiad.
- Köszönöm. - ölelt meg Hilary.

Ezután Hilaryvel együtt bementünk a tárgyalóba, hogy megbeszéljük, mit tudunk eddig.

- Patricket este nyolckor vittem át a barátjához, Danielhez, hogy ott aludjon. Reggel a megbeszéltek szerint mentem érte, de azt mondta Daniel anyukája, hogy Bill elvitte tőlük Patricket tegnap este 9 körül. - mesélte Hilary.
- Hogyan jellemezné a férjét? - kérdezte Emily.
- Bill mindig is hirtelen haragú volt. Talán ez volt az egyik oka annak, hogy elváltunk. Sokszor kiabált velem, és engem hibáztatott mindenért. Főleg a házasságunk utolsó egy évében lett iszonyú furcsa. - felelte a nő.
- Nem is sejtette hogy mi váltotta ki ezt? - tette fel a kérdését Morgan.
- Nem. Bár voltak gondok a munkahelyén, így akkor erre gondoltam, de aztán munkahelyet váltott, viszont a kirobbanásai nem szűntek meg. - válaszolta Hilary.
- Alyssa, minden rendben van? - suttogta nekem Spencer.
- Persze. - vágtam rá.
- Pedig nem úgy tűnik. Mi bánt? Tudod, hogy nekem elmondhatod. - nézett rám a gyönyörű szemeivel, amitől azt éreztem, mint az első napon; rögtön elájulok.
- Hilary tegnap átjött hozzám, és segítséget kért a volt férjével kapcsolatban - súgtam oda Spencernek - Én azonban úgy gondoltam, hogy várhat még az ügy, erre...ez történt.
- Ne hibáztasd magad! Senki nem tudhatta, hogy Bill pont ekkor fogja elrabolni a fiát. - nyugtatott Spencer.
- Tudom, de akkor is szörnyen érzem magam. - válaszoltam.
- Akkor most kimegyünk a férfi házához, hátha találunk valami nyomot. - hallottuk meg Hotch határozott hangját.
- Nem lehet, hogy ott van Patrickkel? - kérdezte Hilary.
- Kevés rá az esély, de előfordulhat. - mondta a főnök.

Mindannyian kimentünk Bill házához, de a feltételezésünk beigazolódott, és sem őt, sem Patricket nem találtuk ott. Megvizsgáltuk az egész házat, hátha találunk valami nyomot, ami segít abban, hogy rájöjjünk, hova mentek.

Egyszer csak Morgan hangját hallottuk meg, aki éppen a pincében tartózkodott:

- Srácok, ezt látnátok kell! Lementünk, és olyan látvány fogadott minket, amit egy jó ideig nem fogunk tudni

kiverni az emlékezetünkből.

Alyssa ruhái:

Díj

Sziasztok!

Újabb díjat kaptam. $ebitaa novellaíró versenyén a "A legjobban átélt történet" díját nyertem el. Megpróbálom hamarosan feltenni a novellát, amiért kaptam. :)

Addig is, itt az oklevél:

Köszönöm!

Nem kívánt álom - 79. rész

- Jól vagy szívem? - kérdezte Nico, mikor már vagy fél perce köhögtem.
- Igen, csak kicsit sokkolt, amit mondtál. - válaszoltam, néhány korty víz után - Fiatalok vagyunk még. Nem kell elsietnünk semmit.
- Tudom, de nagyon szeretlek, és a kapcsolatunk fénypontja szerintem egy baba lenne.
- Tudod mit? Vegyük elő ezt a témát pár hónappal később...legalább! - próbáltam menteni a helyzetemet.
- Rendben - egyezett bele Nico - ...ha ezt szeretnéd.

Reggeli után elpakoltunk, majd kiültünk a kertbe. Nico ölében ültem, és egyszerűen semmivel nem foglalkoztam. Mindennél fontosabb volt nekem, hogy velem van az a személy, aki számomra a legfontosabb. Egyszerűen ki akartam élvezni az együtt töltött időt, mert a mi életünkben ki tudja, mikor lesz újra lehetőségünk kettesben lenni.

Kicsivel később bementem a házba, hogy hozzak valami innivalót. Éppen indultam volna vissza Nicohoz, amikor meghallottam a pulton lévő telefonom csörgését. A kijelző a baránőm, Roxanne nevét mutatta.

- Szia szívem! Mizu? - vettem fel a telefont.
- Szia! Lucasszal éppen LA-ben vagyunk. Este tartunk egy kis bulit egy jachton. Nem lenne kedvetek eljönni Nicoval? - mondta Roxie.
- Megkérdezem Nicot, de szerintem ott leszünk. - válaszoltam.
- Szuper! Elmondom a pontos címet. - mondta, majd lediktálta, hogy hova kell mennünk - Amúgy hogy vagytok? Mikor érkezett meg Nico?
- Tegnap. És minden oké, azt leszámítva, hogy Nico mostanában egyre többször hozza fel a baba-témát. - húztam el egy kicsit a számat.
- És ez miért baj? Boldogak vagytok együtt, szerintem nem lenne baj, ha gyereketek születne.
- Igen, de nekem még túl korai lenne. Egyelőre a karrieremre koncentrálnék. - feleltem.
- Te tudod. Addig jó, amíg nem vagy terhes. - nevetett Roxie.
- Ha már így mondod...majdnem az voltam.
- Mi van? - döbbent le - Ezt nem értem.
- Rosszul voltam, ezért csináltam egy tesztet, és az eredmény azt mutatta, hogy terhes vagyok. Kicsit kiakadtam, de Amanda azzal nyugtatott, hogy nem még nem teljesen biztos a dolog, így elmentem dokihoz, és ott kiderült, hogy mégsem vagyok terhes. - meséltem el röviden a történetet.
- Figyelj Kim! Ha nem akarsz gyereket, mondd meg konkrétan Niconak! Biztos meg fogja érteni, hogy még nem állsz készen a gyerekvállalásra.
- Igazad van. - sóhajtottam.
- Mikor nincs? - nevetett Roxanne - Na de most mennem kell, mert még nem végeztem teljesen a buli megszervezésével. Ha jöttök, akkor 7-kor legyetek a helyen, amit mondtam. Na puszi!
- Szia Roxie! - feleltem, majd bontottam a vonalat.

Megfogtam az üdítőt, ami nemrég még a kezemben volt, majd kivittem Nicohoz.

- Az előbb hívott Roxie - adtam a kezébe az innivalót, majd az ölébe ültem - Rendeznek ma egy bulit Lucasszal egy jachton, és meghívott. Nem megyünk el?
- Elmehetünk. Jó lenne kicsit bulizni. - adott egy puszit - Hányra kell menni?
- Hétre. - válaszoltam - Mennyi az idő?
- Fél egy. - nézett az órájára Nico.
- Akkor mit szólnál előtte valami más elfoglaltsághoz? - bújtam még közelebb hozzá, majd elkezdtem csókolgatni a nyakát.
- Benne vagyok. - vigyorgott Nico, majd felkapott, és egyenesen a háló felé vitt.

Kb. egy óra múlva - mikor még mindig jól szórakoztunk - csörgött a házi telefonom, ami az ágyam melletti éjjeliszekrényen volt.

- Igen? - vettem fel zihálva a telefont.
- Jól vagy Kimberly? - hallottam a nővérem hangját.
- Ja, persze. Miért? - próbáltam normális állapotba hozni a hangom - Hé, baby, várj egy kicsit, éppen telefonálok. - szóltam oda Niconak.
- Kimberly Holly Kyle! Mi a fenét műveltek? - értetlenkedett Amanda - Vagyis inkább nem akarom tudni! - tette hozzá pár másodperccel később.
- Jobb is. - nevettem - Amúgy miért hívtál?
- Ti is jöttek Roxanne esti bulijára? - kérdezte - Csak mert gondoltam mehetnénk együtt.
- Nincs nálad Lewis?
- Nincs. Valami PR-es szarra ment. Nem tudom nyomon követni a Forma 1-es dolgokat. - sóhajtott.
- Nekem mondod! Inkább bele se gondolj, hogy mi lesz akkor, ha hivatalosan is összejöttök. - feletem - Mondtam, hogy várj egy percet baby! - szóltam megint a páromra.
- Azt hiszem, hogy most inkább leteszem a telefont. Ahogy hallom, most más elfoglaltságotok van. - jegyezte meg Amanda.
- Lehet, hogy jó ötlet. - nevettem - Na de gyere át fél 7-re, és akkor mehetünk együtt.
- Oké. Ott leszek. Nektek pedig további jó szórakozást, de ha lehet, ne meséljétek el a részleteket majd.
- Jó. - nevettem - Na szia!
- Szia! - tettük le a telefont.

Mire "végeztünk", már elég késő volt ahhoz, hogy nekilássunk a készülődésnek. Vagyis ez nem igaz teljes mértékben, de vérbeli nőként kell egy kis idő, hogy elérje a küldőm a kívánt eredményt.

Amíg én bepakoltam a szükséges dolgokat a táskámba, és Nico készülődött, megérkezett a nővérem.

- Szia! - öleltem meg, mikor belépett a házba - Tök aranyos a hasad. - simogattam meg.
- Köszi. Készen vagytok?
- Nico most készülődik. - válaszoltam.
- Fogadjunk, hogy megint órákig készülődtél, és Nico emiatt nem tudott időben elkészülni. - nézett rám sejtelmesen a nővérem.
- Ne mondd, hogy te 10 perc alatt hoztad magad ilyen formába. - mutattam végig rajta.
- Nem csoda, hogy tesvérek vagyunk. - ült le a kanapéra Amanda.
- Hát igen. - nevettem, majd leültem mellé.

Együtt vártuk, hogy a szerelmem elkészüljön, és indulhassunk a buliba.

Elkerülhetetlen szerelem - 11. rész

Szabadnap...vagy mégsem?

A hazafelé úton a csapat nagy része aludt, én azonban képtelen voltam erre. Hol a nem rég megoldott ügyön járt az agyam, hol a régi életemen.

Habár örültem annak, hogy máris sikerült megoldanom egy ügyet, mégsem éreztem magam igazán otthon a csapatban. Mikor elkezdtem dolgozni a Miami Dade Rendőrségnél, nem éreztem ilyet; ott már az első héten beilleszkedtem, és élveztem a közös munkát az új kollégáimmal.

A gondolataimból egy mellém leülő személy hozott vissza.

- Te sem tudsz aludni? - kérdezte.
- Nem. - válaszoltam unottan.
- Figyelj Alyssa! Tudom, hogy amiket mondtam neked, nem volt túl kedves. - kezdett bele Rossi - Azért jöttem most ide, hogy bocsánatot kérjek. Nagyszerű munkát végeztél San Diegoban, és beismerem, hogy neked köszönhetjük, hogy elkaptuk a gyilkost. Gratulálok Alyssa!

Néhány másodpercig csak meglepődbe bámultam Rossira. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar rájön, hogy talán máshogy kellett volna kezelnie az érkezésemet.

- Elfogadom a bocsánat kérést, és remélem, hogy a jövőben ugyanilyen hatékonyan tudunk együtt dolgozni. - feleltem kedvesen, hiszen jól ki akartam jönni minden munkatársammal.
- Köszönöm, és én is bízom benne. - válaszolta mosolyogva Rossi.

Furcsa, de ezután már könnyen el tudtam aludni.

Nem sokára azonban fel kellett kelnem, mert megérkeztünk Quanticoba. A reptéren elbúcsúztunk egymástól, majd mindenki hazament. Hotch azt mondta, hogy másnap nem kell dolgoznunk. Rám is fér már a pihenés!

Hazaérve holtfáradtan estem be az ágyamba. Ahhoz is alig volt erőm, hogy megmosakodjak és átöltözzek.

Másnap negyed egykor keltem fel. Lezuhanyoztam, átöltöztem, és ettem pár falatot. Élveztem, hogy nem kell dolgoznom, ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek futni. Kb. másfél órát töltöttem edzéssel, és mikor hazaértem, megláttam, hogy valaki áll az ajtóm előtt.

- Jó napot! Segíthetek valamiben? - kérdeztem a nálam talán pár évvel idősebb, szőke hajú, csinos nőt.
- Jó napot! Maga Alyssa Johnson? - kérdezte kissé félve.
- Igen. Én vagyok. - válaszoltam.
- Azért kerestem fel magát, mert szükségem lenne az FBI segítségére - mondta a nő - De milyen udvariatlan is vagyok! A nevem Hilary Hampton. A szomszédban lakom a fiammal. - mutatott az egyik ház felé.
- Örülök, hogy megismerhetem. - nyújtottam kezet neki - Miben segíthetek?
- A volt férjemről lenne szó. Már rég nem tartanám vele a kapcsolatot, ha nem ő lenne a fiam apja. Szóval azt hiszem, hogy Bill valami sötét dolgot rejteget.
- Mire céloz? - kérdeztem értetlenül.
- Mikor a múlt héten átmentem a fiúnkért, Patrickért, azt vettem észre, hogy Bill keze véres. Azt mondta, hogy az csak festék, mert festettek Patrickkel, de a fiam azt mondta, hogy semmi ilyet nem csináltak. És nem ez az egyetlen jel! Mikor tegnap átjött Patrickért, iszonyúan ideges volt. Izzadt, néha izomrángásai voltak, és össze-vissza beszélt. Mikor közöltem vele, hogy nem adom oda neki Patricket az állapota miatt, kiabálni és örjöngeni kezdett. Alig bírtam leállítani! Nagyon ijesztő volt. - fejezte be a monológját Hilary.
- Jöjjön be, és megbeszéljük ezt. - nyitottam ki az ajtót.
- Köszönöm. - jött be a házba a nő.
- Kér valamit inni? - kérdeztem.
- Nem, köszönöm. - válaszolta Hilary.
- Szóval... - ültünk le az asztalhoz - ...az az igazság, hogy szívesen segítennék önnek, de jogilag semmit sem tehetünk addig, amíg nincs bizonyítékunk. Ha csak úgy rárontunk a volt férjére, és kiderül, hogy ártatlan, komoly következménye lehet a dolognak.
- És ha valami szörnyű dolgot rejteget? - akadt ki kissé Hilary - Mi van, ha fogva tart valakit? Vagy ha már meg is ölte?
- Megpróbálok mindent megtenni, de egyelőre nem ígérhetek semmi biztosat.
- De azért odaadom Bill címét. - nyújtott át egy papírdarabot a nő - Rajta van a telefonszáma is. Lehet, hogy alaptalan a vádaskodásom, de én csak szeretném megvédeni a fiamat.
- Tudom Ms. Hampton. - mosolyogtam rá.
- Szólíts csak Hilarynek!
- Rendben. Azért adok egy névjegykártyát, és ha bármi észrevételed van, csak szólj. - vettem elő a táskámból az említett tárgyat.
- Jó. Akkor előre is köszönök mindent. Remélem, tényleg csak túl óvatos vagyok. - indult el a kijárat felé.
- Próbálok intézkedni az ügy érdekében. - nyitottam ki neki az ajtót.
- Köszönöm. Akkor szia!
- Szia! - köszöntem el én is.

Azt gondoltam, hogy ez az ügy várhat holnapig, így inkább kiélveztem a szabadnapomat.

Díj

Sziasztok!

Nagyon örülök éppen, hiszen Nikíí novellaíró versenyén 3. lettem! :D



Íme az oklevél! :) A történetet pedig itt tudjátok elolvasni: http://nikii0714.blogspot.com/2011/03/eredmeny-hirdetes.html

Ha van kedvetek, írjatok pár szót akár ide, akár Nikíí oldalára, hogy tudjam, hogy nektek tetszett-e a novellám.

Puszi
Gracia <3

Nem kívánt álom - 78. rész

Sziasztok! Az előbb néztem a blogom statisztikáját, és örömmel láttam, hogy már majdnem 6000 a látogatottság. :) Ami szintén meglepő volt számomra, hogy olyan országok lakói is rendszeresen látogatják az oldalamat, mint Kanada, Japán vagy Oroszország. Ennek örömére teszek fel ma egy új részt. :) Puszi! <3

Percekig öleltem Nicot, hiszen az elmúlt napokban nagyon hiányzott.

- Én is nagyon örülök, hogy újra láthatlak szívem, de kérlek ne fojts meg! - nevetett Nico.
- Bocsi, csak annyira örülök neked. - engedtem el - Hogy utaztál? - kérdeztem, miközben elindultunk a kijárat felé.
- Szerencsére sokat tudtam aludni. - válaszolta.
- Az jó.

Nico bepakolta a cuccait a kocsimba, majd kb. negyed óra kocsikázás után megértekeztünk a házamhoz.

Nico bevitte a bőröndjeit, majd leültünk a kanapéra.

- Hogy ment a teszt? - szakítottam meg a csendet.
- Egész jól. Persze még sok téren kell javítanunk, de van még időnk. - válaszolta a szerelmem.
- De ugye most itt tudsz velem maradni egy ideig? Végülis szünet van a Forma-1-ben.
- Igen baby. Egy hétig maradok itt.
- Jaj de jó! - csókoltam meg.
- Amúgy idefele a repülőn amikor éppen nem aludtam, gondolkodtam. - kezdett bele a mondandójába.
- Most másodjára kéred meg a kezem? - nevettem.
- Azt is szívesen megtenném, de most nem erre céloztam. - mosolygott - Csak rájöttem, hogy szeretnélek elvenni még a 2011-es idény kezdete előtt.
- De hát addig csak néhány hónap van. - döbbentem le.
- Úgy négy és fél. Persze, ha neked korai lenne az esküvő...
- Dehogyis! Tudod szívem, hogy legszívesebben már holnap hozzád mennék. - csókoltam meg ismét - Lehet, hogy kevés időnk lesz így megszervezni az esküvőnket, de tényleg jó lenne, ha nem akkor kellene idegeskedni miatta, mikor neked még a Forma-1 miatt is aggódnod kell.
- Én is ezért gondoltam rá. Meg persze azért is mert nagyon szeretlek. - kaptam most én csókot - Szóval mikor legyen a nagy nap?

Felálltam a kanapéról, majd a konyhába mentem, ahonnan egy naptárral a kezemben tértem vissza.

- Mivel tényleg sok dologgal jár egy esküvő megszervezése, jobb lenne, ha az F1-es szünet vége fele, de a tesztek kezdete előtt lenne...mit szólnál a január 22-höz? - fordultam Nico felé.
- Szerintem az jó lenne. - mosolygott Nico - Bár addig csak két hónap van hátra.
- Felveszünk egy szuper esküvő szervezőt, jövő héten megveszem a ruhát Roxanne-nel és Amandával, de pedig keresel magadnak egy elegáns öltönyt, a többit meg majd elmondja a szervező. Jó lesz így? - kérdeztem.
- Nekem igen. Bár én már annak is örülnék, ha elszöknénk Vegasba, és már a hétvégén összeházasodnánk. - nevetett Nico.

Egy pillanatra elgondolkodtam az ötleten. Ezt Nico is észrevette rajtam, ugyanis rögtön elkezdett magyarázkodni:

- Csak vicceltem szívem! Inkább várjuk meg azt a két hónapot.
- Nem úgy volt, hogy minél hamarabb el akarsz venni? - húztam az agyát.
- De igen, de szeretném, ha ez egy felejthetetlen nap lenne, egy olyan emlék, amit majd a kandalló mellett ülve mesélünk az unokáinknak.
- Igazad van. Normálisan meg kell szervezni.

Este elmentünk vacsorázni, ugyanis akármennyire is szerettem volna meglepni Nicot valami étellel, a főzőtudományom rosszabb, mint egy 5 éves gyereknek, ezért Nico is jobb ötletnek találta, ha inkább valaki más főztjét esszük.

Vacsora után megnéztünk egy filmet, majd lefeküdtünk aludni. Jó volt újra a karjai közt lenni, és tudtam, hogy jobb helyen nem is lehetnék. Másnap ugyanakkor keltünk fel.

- Jó reggelt szívem! - ölelt át Nico hátulról az ágyban - Jól aludtál?
- Melletted máshogy nem is tudtam volna. - fordultam meg, majd adtam egy csókot a szájára - Olyan jó melletted aludni.
- Ez kölcsönös. - felelte.

Kb. fél óra múlva sikerült kimászni az ágyból. Először én mentem el zuhanyozni és készülődni, és mire kész lettem, Nico elkészítette a reggelit.

- Nagyon kitettél magadért szívem. - mentem le a konyhába.
- Pedig nem volt könnyű, hiszen alig volt itthon kaja. - válaszolta Nico nevetve.
- A forgatásokon szoktam enni, így minek tartsak itton kaját? - tettem fel a költői kérdést - Bár bevásárolhattam volna, mielőtt jöttél. - szégyeltem el magam.
- Nem baj szívem! Majd legközelebb. - kaptam egy csókot.

Nico kihúzta nekem a székem, majd ő is helyet foglalt.

- Nagyon jót főztél. - jegyeztem meg néhány perccel később.
- Köszi. Örülök, hogy ízlik. - válaszolta Nico - Amúgy kérdezhetek valamit?
- Persze.
- Nem vagy terhes?
- Nem. - mosolyogtam - De ha tudná, min mentem keresztül, mire ez kiderült.
- Na...kíváncsi vagyok.

Elmeséltem neki, hogy egy ideig azt hittem, hogy terhes vagyok, de az orvosi vizsgálat bebizonyította az ellenkezőjét.

- Akkor már egészen biztos, hogy nem vagy terhes? - kérdezte a végén Nico.
- Igen, teljesen biztos.
- Pedig én nem bántam volna.
- Tudom, de egyáltalán nem tartod korainak a gyerekvállalást?
- Lehet, hogy még az, de szerintem az esküvő után már ráhajthatunk a témára.

Azt hiszem megakadt a torkomon a falat!

Kimberly ruhái:

Elkerülhetetlen szerelem - 10. rész

Sziasztok! Itt az új rész a Gyilkos elmékes sztorihoz. :D Tervezem, hogy a hétvégén teszek fel részt a Nem kívánt álomhoz is, de ezt nem ígérem biztosan. Várom a komikat! Puszi :)

Az első siker

- Kire gondolsz Alyssa? - kérdezte JJ.
- Jacks barátnőjére. Mi van, ha a szerelme annyira hatalmas, hogy bármit képes megtenni élete választottjáért? - osztottam meg az ötletemet.
- Ez logikus. A nőről nem tudunk semmit, szóval simán lehet ő a tettes. - szólt hozzá Spencer.
- Felhívom Garciát. - mondta Morgan, majd pár perc múlva hozzátette - Kiderült, hogy a nőt kezelték már pszichihátrián A neve Emma Jordan.
- Ő lehet a gyilkos. - mondta Hotch.

Ebben a pillanatban bejött a helyi rendőrség vezetője.

- Most jelentették be, hogy eltűnt egy nő, akiről kiderült, hogy korábban kapcsolatban állt Tom Jacksszel. A neve Ana Preston.
- Keressük meg! - mondta határozottan a főnök.

Az egész csapat kisietett Jacks házához. Egy ismerőstől megtudtuk, hogy ott élt a barátnőjével, Emmával közösen.

A bejáratnál egy papírlap várt minket, amin ez állt:

"Ha bármit is tesznek, a lány halott!"

- Tudta, hogy jövünk. - adott hangot a véleményének Spencer.
- De valahogy meg kell mentenünk a lányt. - mondtam.
- Menj be Alyssa! - szólalt meg Hotch.
- Tessék? - értetlenkedtem.
- Beszélj vele! Az ilyenféle sorozatgyilkosokra sokszor lehet hatni egy személyes beszélgetés alkalmával.
- És mégis mit mondjak neki?
- Próbáld meg lebeszélni arról, hogy ártson Ananak. Ha tudatod vele, hogy amit tesz, helytelen, megmenteheted a lányt.
- Rendben. - sóhajtottam - Bemegyek.

A kommandósok rám adták a golyóálló mellényt, miközben én próbáltam lelkiekben felkészülni a legrosszabbakra. Mi van, ha az, hogy bemegyek, még rosszabban érinti Emmát, és azonnal megöli Anát? Vagy ha valamit elszúrok, és azért hal meg az áldozat?

- Mehetsz Alyssa! - mondta Hotch.
- Oké. - feleltem, majd lassa benyitottam a házba.

Az élőszobába beérve mindent a legnagyobb rendben találtam. Nem úgy tűnt, mintha bárki is lenne itt. De aztán megláttam egy vérfoltot a konyhában. Kezdtem megijedni, hogy talán elkéstünk.

- Ki van itt? - hallottam egy ideges női hangot.
- A nevem Alyssa Johnson. Azért jöttem, hogy segítsek. - válaszoltam.
- Nincs szükségem segítségre. - jelent meg Emma, magához szorítva Anát.
- Emma! Kérem, nyugodjon meg! - mondtam.
- Én nem vagyok ideges. - felelte, de látszott, hogy ez nem igaz, mert izzadt, és idegileg teljesen kivolt - Hagyjon békén!
- Megteszem, ha elengedni Anát.
- Nekem van egy kis elintéznivalóm vele. - válaszolta, majd elővett egy kést. Ana kezdett még jobban félni.
- Ne tegye ezt! - mondtam - Nem ártott semmit magának ez a nő.
- Nekem nem, de a barátomnak igen. Szeretem Tomot...tiszta szívemből. Megfizetnek azok, akik valaha is ártottak neki.
- Nem gondolja, hogy ezt inkább Tomnak kellene megtennie? Vagy ő talán nem képes erre?
- Tom is meg tudná tenni! - ordított Emma - De megteszem helyette, mert mindennél fontosabb nekem.
- De ezzel csak Tomnak árt. Ő bizonyára azt gondolja, hogy lenézi őt. - válaszoltam.
- Ez nem igaz! Tom hálás lesz nekem ezért. - mondta, majd a kést Ana nyakához szegezte - Ez jár azért, amiért hazugságokat terjesztettél az én kis drágámról.
- Kérem ne tegye ezt! - sírt Ana.
- Egyezzünk meg Emma! Kérhet bármit, ha elengedi Anát. - mondtam.
- Engem nem érdekel semmi azon kívül, hogy bosszút álljak azokon, akik megérdemlik. - felelte.
- De a barátja szerint ez nem éppen egy kedves gesztus felé. Ő mondta ezt nekem! - hazudtam Emmának.
- Nem hiszek magának. - válaszolta.
- Az már nem az én bajom.
- Tom szeret engem, ebben biztos vagyok.
- Akkor tegye meg érte, hogy leteszi azt a kést, és elengedi Anát. - mondtam - Kérem!

Ekkor kiesett az említett tárgy Emma kezéből, ő maga pedig elsírta magát. Ana kirohant a házból, a csapat többi tagja pedig bejött. Elkapták Emmát, és azonnal elvitték. Egy ilyet pszichopatának nem szabad többé emberek közé mennie!

Fél órával később már a rendőrőrsön voltunk. Az egyik széken ülve próbáltam feldolgozni az elmúlt bő egy óra történéseit. Miamiban sok bűnözőt kaptam már el, de az, hogy itt ezt nem azzal értem el, hogy DNS-vizsgálatot hajtottam végre, vagy megtálaltam a gyilkos fegyvert - furcsa érzést váltott ki belőlem.

Egyszer csak valaki leült mellém.

- Ügyes voltál. Neked köszönheti Ana Preston, hogy megmenekült, és az áldozatok családja, hogy megtaláltuk a lányaik gyilkosét. - mondta Spencer.
- Igen . - feleltem röviden.
- Valami baj van? - kérdezte Spencer.
- Nem, csak új volt nekem ez a szituáció. De majd belerázódom az itteni munkába. - erőltettem egy mosolyt az arcomra,
- Ha te mondod. - válaszolta Spencer, majd elment.

Hamarosan visszaindultunk a magángépünkel Quanticoba, és az út alatt szerencsére sikerült elaludnom.