Nem kívánt álom - 28. rész

28. FEJEZET: FÁRASZTÓ NAP

Július 20-a, kedd van, reggel 9 óra 5 perc. Az ágyamban fekszem és gondolkodom az elmúlt két nap történésein. Azon, hogy Nico mennyire hiányzik. Azon, hogy Natalia mennyire kedves volt. Azon, hogy Jon bevallotta, hogy még mindig szeret, azok után is, hogy az új csajával menőzött előttem. És persze azon is, amit Roxanne tett, és ez fájt a legjobban.

Nagy nehezen aztán kikeltem az ágyból, és a fürdő felé vettem az irányt.

Belenéztem a tükörbe, de nem azt a Kimberly-t láttam benne, akit még a múlt héten. A szerelemtől izzó lány helyett egy meggyötört és gondterhelt lány nézett vissza rám a tükörből. Nem hittem, hogy a sminkes, a fodrász és a stylist annyira át tudnak változtatni, hogy szép legyek a fotózásra.

Gyorsan lezuhanyoztam, felöltöztem, bepakoltam a táskámba és már indultam is a fotózás helyszínére.

Kb. 10 perc után egy elhagyatott gyárépülethez érkeztem. Mikor beléptem, láttam, hogy vagy 15 ember szorgoskodik. Építettek a díszletet, beállították a fényképezőt és a világítást. Meghatott, hogy ennyi ember dolgozik csak miattam.

- Végre, hogy itt vagy. Már mindenki rád vár. – jött oda hozzám Natalia – Siess gyorsan a stylisthoz!
- Neked is jó reggelt Natalia! – mosolyogtam.
- Aha, persze. Itt a kávéd, gyorsan idd meg. Tökéletesen kell kinézned.
- Ha te mondod. – vontam meg a vállam, majd Nat a stylisthoz kísért.
- Örvendek Miss Kyle! Kelly vagyok. Öröm lesz önnel dolgozni. – mondta kedvesen a kb. 25 éves lány.
- Én is nagyon örülök. De hívj csak nyugodtan Kimberlynek. – válaszoltam mosolyogva.
- Rendben. Akkor gyere Kimberly! – mosolygott ő is, majd odaadta a ruhát, amiben először fotóznak majd.

Miután felöltöztem, Natalia a sminkeshez, majd a fodrászhoz vezetett. Ezután pedig beállítottak a kamera elé. Vagy egy óráig fotóznak, és több száz képet csináltak.

Még rám adtak háromféle ruhát, és kb. este 10-ig fotóztak. Kimerültem mentem haza. Mikor beértem a házba, csak arra volt erőm, hogy levessem magam a kanapéra. Már majdnem elaludtam ülve, mikor megcsörrent a telefonom.

- Szia baby! – köszönt Nico, amikor felvettem.
- Szia! – köszöntem én is – Hogy vagy?
- Én jól. És te?
- Én is. Nemrég értem haza.
- Hol voltál?
- Egy fotózáson, reggel tíztől.
- Jaj, szegénykém. Akkor biztos nagyon kimerült vagy.
- Igen, az vagyok. Már csak arra vágyom, hogy vegyek egy forró fürdőt, és befeküdjek az ágyba.
- Megértelek.
- És te mit csináltál ma? – kérdeztem kíváncsian.
- A gyárban segítettem a fejlesztésekben. Most éppen a szállodában vagyok, és pakolászok. Holnap utazunk Hockenheimbe.
- Akkor te is sokat dolgoztál ma.
- Hát igen. – nevetett egy kicsit.
- Olyan jó lenne most átölelni téged, és egymás karjaiban elaludni. – álmodoztam.
- Tudom. Rossz, hogy egy fárasztó nap után nem lehetek veled. – felelte szomorúan – Amúgy sikerült beszélned Roxie-val?
- Hát igen. – mondtam gúnyosan.
- Mi történt? – kérdezte Nico értetlenül. Elmeséltem neki az egészet. – Úristen! Ez hihetetlen. Nem néztem volna ki belőle.
- Én se. Azt hittem, hogy a legjobb barátnőm. – mondtam szomorúan – De nagyot csalódtam benne.
- Tudom, és sajnálom. Rossz lehet most neked. De majd találsz új barátokat.
- Nem Roxie volt az egyetlen barátom, de ő volt a legközelebbi. Már a gimi óta ismerem. Szinte az első nap összebarátkoztunk, és azt hittem, hogy elválaszthatatlanok vagyunk. Elfogadtuk egymást olyannak, amilyen. Azt hittem, hogy ő az az ember, akire mindig számíthatok. – meséltem már szinte sírva.
- De itt vagyok neked én. – hallottam, hogy a szerelmem mosolyog – Tudom, hogy az embernek szüksége van a barátokra, de a szerelemre is. Majd túléled valahogy a dolgot. De tudd, hogy én mindig itt leszek neked. Ha bármi gondod van, nekem elmondhatod.
- Köszönöm Nico, ez nagyon kedves. – érzékenyültem el egy kicsit.
- Ez csak természetes! – vágta rá.
- Annyira örülök, hogy vagy nekem. – mosolyogtam – De most megyek aludni. Nagyon kimerültem, és holnap is dolgoznom kell.
- Mit kell csinálnod?
- Interjút adok egy magazinnak.
- Készülj fel, hogy sokat fognak kérdezgetni rólunk…meg Jonról és Roxanne-ről is.
- Tudom. – sóhajtottam – De majd valahogy kivágom magam, mint mindig.
- Hát persze, nagyon ügyes vagy. Szeretlek!
- Én is szeretlek! Jó éjszakát! Pénteken találkozunk.
- Már alig várom. Jó éjt! – felelte Nico, majd leraktuk a telefont.

A forró fürdőhöz már nem volt elég erőm, ezért csak átöltöztem, megmosakodtam, megmostam a fogam, majd mentem is lefeküdni. Egy percbe sem telt, és már aludtam is.