Nem kívánt álom - 3. rész

3. FEJEZET: IRÁNY SILVERSTONE!

A következő 2 napot még Los Angelesben töltöttük. Vásárolgattunk, interjúkra jártunk, vagyis éltük a hírességek mindennapjait.

Csütörtökön viszont indultunk Silverstone-ba, a forma-1-es versenyre. Reggel gyorsan felöltöztem (http://noiruha.iblogger.org/wp-content/uploads/2009/09/noi-ruha-kep21.jpg), kisminkeltem magam, kivasaltam a hajam, és már indulhattunk is a reptérre. Ott találkoztunk Roxanne-nal.

Szerencsére magángéppel mentünk, ezért nem kellett sokat sorban állni a reptéren, és hamar felszállhattunk a gépre. Kb. 20 percnyi várakozás után pedig megkezdtünk az utunkat Silverstone felé, ami 12 óráig tartott. Szerencsére Jonnal és Roxie-val végig aludtuk szinte az egész utat.

A leszállás és a szokásos ellenőrzések után a hotel felé vettük az irányt. A közelben lévő legszebb szállodában szálltunk meg. Bejelentkeztünk, és megkaptuk a szoba kulcsait, miközben a hordár már elindult felfelé a csomagokkal.

Jon még a recepcióssal beszélgetett, de mi Roxie-val már elindultunk a lift felé. Mikor megérkezett a felvonó, Roxie rögtön be akart szállni, de nem vette észre, hogy valaki van a liftben, így neki ment szegény férfinak.

- Elnézést! Nem figyeltem. – kezdett el rögtön mentegetőzni a barátnőm.
- Semmi gond, az én hibám is. – felelte a férfi. Láttam, hogy közben engem néz. Gondoltam, felismert.
- Kiengesztelhetném valahogy? Mondjuk egy itallal? – kérdezte Roxanne. Ránéztem, és feltűnt neki, hogy miért bámulom. – Persze csak ha nem vagyok tolakodó. Amúgy Roxanne vagyok. – tette hozzá.
- Nem, dehogyis, és benne vagyok. Amúgy engem pedig Niconak hívnak. De most sietek, mert dolgom van. De találkozhatnánk este 8-kor a bárban, ha az jó lenne magának. – észrevettem, hogy megint engem néz - …vagy maguknak.
- Ó, a barátnőm biztos a pasijával lesz, úgyhogy csak én jövök. – felelte Roxanne.
- Hát az kár. – mondta a srác még mindig engem nézve.
- De nekem tökéletes a 8 óra. – mosolygott Roxie.
- Remek! Akkor találkozunk 8-kor. – felelte a srác, majd gyorsan lelépett.

Eközben életem értelme is megérkezett.

- Na, mindent elintéztem, mehetünk a szobába. – ölelt át – Amúgy ki volt ez a srác?
- Nem tudom pontosan, de nagyon ismerős volt. Niconak hívják és a drága barátnőm már ki is kezdett vele. – válaszoltam.
- Nem kezdtem ki vele, csak meghívtam egy italra. – mentegetőzött Roxie – Az még nem olyan nagy dolog.
- Te tudod. – mondta Jon – De most már menjünk fel, mert nagyon fáradt vagyok.

Végre beszálltunk a liftbe, de felmentünk a harmadikra, ahol elfoglaltuk a szobákat. Roxanne külön szobában lakott. Úgy döntöttünk, hogy lepihenünk egy órára, majd elmegyünk vacsizni.

Én nem igazán tudtam aludni, bár Jon ahogy leesett az ágyra, már el is aludt. Jobb híján kiültem a teraszra és zenét hallgattam. Valamiért ez a Nico nevű srác járt a fejemben. Tudom, hogy ismerem valahonnan. Kicsit idegesített az a tudat is, hogy este kettesben lesz Roxie-val. Nem tudom, miért, de rossz kedvem lett a gondolattól. Nem akartam ezen rágódni, ezért úgy döntöttem, hogy elkészülök a vacsorához. Átöltöztem, hiszen már több, mint fél napja volt rajtam az a ruha. (http://www.deluxe.hu/kepek/cikk_kep/leber_barbara_divat_ruha1266309603.jpg) Megigazítottam a sminkemet és a frizurámat, és elkezdtem ébresztgetni Jont.

- Szívem kelj fel! – súgtam a fülébe, miközben az arcát és a haját simogattam – Indulnunk kéne.
- Még egy kicsit aludni akarok. – válaszolta Jon kómásan.
- De 10 perc múlva találkozunk Roxie-val a halban. Nem akarok elkésni, és már amúgy is éhes vagyok. Na kelj fel kérlek!

Végül 10 percnyi ébresztgetés után sikerült felkeltenem a szerelmemet. Gyorsan átöltözött, megfésülködött, és már indultunk is a halba, ahol Roxanne már türelmetlenül várt ránk.

- Csak hogy végre hajlandóak voltatok letolni a feneketeket. Már éhen halok. – ’’köszöntött’’ minket kicsit felháborodottan.
- Valakire már nagyon ráfér az a randi. – súgta nekem Jon. Ezen kicsit elnevettem magam.
- Valami gond van talán Mr. holiwoodi színész? – vágott vissza Roxanne.
- Semmi, csak menjünk már enni. – válaszolta a párom, majd el is indultunk a hotel éttermébe vacsorázni.

Kb. 1 óra alatt végeztünk is az evéssel. Mindannyian tele voltunk.

- Na jó, nekem mennem kell, mert találkozom Nicoval. Már mindjárt 8 óra van. – mondta Roxie mosolyogva.
- Menj is! Legalább nem kell izgulnunk, hogy hol leszel este. – felelte Jon.
- Most piszkálódni akarsz? – kérdezte Roxanne felháborodottan.
- Én, dehogy. – válaszolta Jon ártatlanul.
- Na jó elég lesz! – szóltam közbe- Roxie, menj a találkádra! Jon, mi pedig felmegyünk a szobába. – adtam ki a parancsot.
- Júj, biztos jól fogunk szórakozni. – mondta egy kaján vigyorral a száján a párom.

Én csak mosolyogva forgattam a szemeimet, majd mindannyian elindultunk a dolgunkra.