Nem kívánt álom - 6. rész

6. FEJEZET: HOPPÁ KIMBERLY!

Próbáltam visszatartani a könnyeimet, de sajnos nem igazán ment. Nico éppen kijött a fürdőből, amikor eltört a mécses. Nem szólt semmit, csak mellém ült, átölelt és megsimogatta a hátam. Nagyon jól esett a közelsége, nem akartam, hogy elmenjen mellőlem és, hogy elmúljon a pillanat.

- Nem szeretnél lefeküdni? – kérdezte végül Nico – Fáradt és kimerült lehetsz.
- De, egy kis alvás biztos jól esne. – válaszoltam.
- Adok egy pólót, abban aludhatsz. – mondta Nico kedvesen, és a bőröndjéhez ment. Kivette az egyik mercedeses pólóját, és odaadta.

Hálásan néztem rá. Hosszú másodpercekig csak bámultuk egymást.

- Na jó! Akkor elmegyek zuhanyozni. – szólaltam meg végül.
- Oké. Csak nyugodtan. Minden van benn, amire szükséged lehet. – válaszolta Nico.
Elindultam a fürdőszoba felé, de egyszer csak megálltam, és visszafordultam.

- Köszönöm, hogy ennyire törődsz velem. És sajnálom, hogy ennyi gondot jelentek neked. – mondtam szomorúan.
- Egyáltalán nem jelentesz gondot. – lépett oda hozzám Nico – Örülök, hogy itt vagy. – mondta mosolyogva.

Csak mosolyogtam rá, majd elindultam a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyoztam, lemostam a sminkemet, felvettem a pólót és megfésülködtem. A nappaliban Nico éppen tv-t nézett.

- Végeztél? – kérdezte, mikor meglátott.
- Igen. – válaszoltam.
- Akkor gyorsan lezuhanyzom én is.
- Rendben.

Nico el is ment zuhanyozni. Még a fürdőben volt, a telefonom ismét megcsörrent. Jon volt az. Úgy éreztem, el kell mondanom neki, hogy nem akarom látni egy ideig, de ne aggódjon értem, biztonságban vagyok.

- Tessék. – vettem fel nagy nehezen a telefont.
- Szia Cica! – szólt bele a telefonba Jon. Rég nevezett már Cicának. Általában akkor hív így, ha veszekedtünk és ki akar békülni.
- Szia! – válaszoltam szomorúan.
- Sajnálom. Tudom, hogy ez nem elég, és tudom, hogy elcsesztem. Hogy tehetném jóvá?
- Nem tudom, Jon. Nagyon megbántottál. Még soha nem viselkedtél így velem.
- Tudom, és még egyszer sajnálom. Bocsáss meg kérlek!
- Ennyivel sajnos nincs elintézve. Attól, hogy kimondasz egy szót, még nem lesz jobb nekem. Nem tudom elfelejteni a dolgot csak úgy, amikor azt mondod, hogy sajnálod. – a hangom már majdnem elcsuklott.
- Tudom. – sóhajtott egyet – De más is ezt tette volna a helyemben.
- Ki más?
- Minden pasi, aki meglátta volna, hogy úgy bámul a barátnőjére egy másik srác.
- Mégis hogy bámult rám Nico? – kezdtem ismét dühbe jönni – És ha bámult is, akkor sem tehetek róla.
- Ne kezdd már megint baby! – Jon hangja sajnálkozóból felháborodottba ment át.
- Na ezért nem megyek ma haza. – ordítottam bele a telefonba, majd lecsaptam.

Nico éppen ekkor jött ki a fürdőből egy szál boxerben. Eleinte sikerült másfelé néznem, de végül csak megakadt rajta a szemem. Egy félmeztelen pasinak semmilyen helyzetben sem tudok ellenállni.

- Beszéltél vele? – kérdezte, de én még mindig csak bámultam az izmos felsőtestét – Megint veszekedtetek ugye? – jött közelebb és guggolt le mellém. Végre le tudtam venni róla a tekintetem.
- Igen. – nagy nehezen sikerült kinyögnöm egy szót.
- Sajnálom. – mondta együtt érzően, majd megölelt – Nem vagy álmos?
- De. Jó lenne már aludni. Húzós nap volt. – válaszoltam sóhajtva.
- Oké. Feküdj csak be az ágyba, én majd alszom a kanapén.
- Dehogyis! Befogadtál, nem várhatom el tőled, hogy a kanapén aludj. – mondtam határozottan – Feküdj csak mellém.
- Biztos vagy benne? Nem lesz neked kényelmetlen, hogy miközben összevesztél a barátoddal, egy másik pasival alszol együtt? – kérdezte Nico kissé félve.
- Nem. Úgyis csak aludni fogunk. – válaszoltam mosolyogva – És nem kell senkinek tudnia róla.
- Oké, te tudod. – mondta Nico és befeküdt mellém az ágyba, majd lekapcsolta az éjjeli lámpát, ami még világított. A szoba teljes sötétségbe borult.

Hiába próbáltam elaludni, nem ment. A Jonnal való veszekedésünk járt a fejemben. Újra és újra lejátszottam a jelenetet, és még mindig nem tudtam, hogy mit csinálhattam rosszul. Valószínűleg ez Niconak is feltűnt, hiszen ő sem aludt.

- Nem tudsz aludni? – kérdezte végül. Egész közel feküdt hozzám.
- Nem. Fogalmam sincs, hogy mit rontottam el. – feleltem a plafont bámulva.
- Te semmit! – mondta határozottan – Ott voltam, szóval tudom. A pasid egy féltékeny állat, és erről nem tehetsz. Vagy elfogadod és szenvedni fogsz mellette, vagy szakítasz vele.
- Szerinted rögtön szakítanom kéne vele? – fordultam Nico felé, és felkönyököltem – Annyira még nem rossz a helyzet…Ugye?
- Te tudod. Te vagy vele. – felelte.

Nem tudom miért, de valahogy nagyon megnyugtattak Nico szavai. Arra lettem figyelmes, hogy egyre közelebb bújunk egymáshoz. Végül már az arcunk is közeledett, és akkor megéreztem Nico ajkait az enyémeken. Megnyugtatott a csókja. Egy időre el tudtam felejteni Jont és a hülyeségeit. Percekig csak csókoltuk egymást. Végül, mikor már elfogyott a levegőnk, elváltak egymástól az ajkaink. Mindketten zavarban voltunk.

- Sajnálom. Nem kellett volna. – kezdett el magyarázkodni Nico.
- Semmi baj. Nem volt ellene semmi kifogásom. – válaszoltam mosolyogva.

Nico átölelt, és így aludtunk el. Éjszaka egyáltalán nem álmodtam Jonnal, csak jól éreztem magam Nico karjaiban.