2012. április 28., szombat

Elkerülhetetlen szerelem - 58. rész

Kicsit közelebb

Húsz perccel később Kyle Robbins már a kihallható teremben ült. Hotch utasítására én és Spencer mentünk be hozzá.

- Mégis mivel vádolnak? – szegezte nekünk rögtön a kérdést a férfi, mikor beléptünk a szobába.
- Ismeri ön Helena Salast? – kérdezte Spencer.
- Igen, de mit számít ez most? Vagy talán történt valami Helenával? – jelent meg ijedtség Robbins arcán.
- Közelebbi kapcsolatban állt vele? – kérdeztem.
- Megígérik, hogy amit most elmondok, az köztünk marad?
- Persze. – feleltük mindketten Spencerrel.
- Helena a szerelmem volt. – kezdett bele a férfi – Úgy fél évvel ezelőtt ismerkedtünk meg az állatkertben. Én ott dolgozom, Helena pedig mindig oda ment, amikor kiakadt az apjára. Hamar egymásba szerettünk, de csak titokban találkozhattunk az apja miatt. Bele sem merek gondolni, hogy mit tett volna, ha rájön a dologra.
- Hova mentek aznap éjjel? – kérdezte Spencer.
- Hozzám. Helena el tudott szabadulni pár órára, mert az apja kártyázni volt a barátaival. Tudtuk, hogy legkésőbb 11-re haza kell mennie, és addigra én haza is vittem. – válaszolta Robbins.
- Tudott még valaki a kapcsolatukról? – kérdeztem.
- Csak 1-2 közeli barátunk. Ahogy mondtam, titokban kellett tartanunk a dolgot. De mi történt Helenával? – kérdezte Robbins – Miért faggatnak róla?
- Sajnáljuk Mr. Robbins, de Helenát tegnap holtak találták a sivatagban. – mondtam együtt érzően.
- Úristen! – sírta el magát a férfi – Most mi lesz? Én nem tudok élni nélküle.
- Köszönjük, hogy válaszolt a kérdéseinkre Mr. Robbins. – szólt közbe Spencer, majd mindketten kimentünk a szobából.
- Ennyit arról, hogy közelebb kerülünk a megoldáshoz. – sóhajtottam.
- Megjött a DNS-minta eredménye. – jelent meg JJ – A tulajdonosa Jeremy Cox.
- Morgan, Prentiss! Menjetek ki a házához. – adta ki Hotch az utasítást.

Reménykedtünk benne, hogy a DNS tulajdonosának köze van a gyilkosságokhoz, és lezárhatjuk végre ezt a szörnyű ügyet. Így is sok ártatlan ember halt már meg, de mi azért vagyunk itt, hogy a város többi lakója biztonságban legyen.

Bő fél órával később visszaértek Morganék. A jelenlegi kihallgatást ő, és Prentiss végezték, mi pedig az üvegfalon keresztül figyeltük őket.

- Mr. Cox, mit gondol ön a Latin-Amerikából bevándorolt emberekről? – próbálta rejtett vallomásra bírni Emily a férfit.
- Mit gondolnék? – kérdezett vissza Cox lazán – Nem foglalkozom én az olyan felesleges dolgokkal, mint a
faji megkülönböztetés.
- Nem gondolja úgy, hogy elveszik a munkahelyet az amerikaiaktól? – kérdezte Morgan.
- Az olyan alattomos munkát, mint a fűnyírást vagy a szemétszedést úgysem akarja senki elvégezni. Jó, hogy vannak emberek az ilyen munkákra is. – felelte Cox, de még mindig nem látszódott rajta egy cseppnyi félelem sem.
- Szóval úgy gondolja, hogy ők csak ezekre a munkákra jók? – kérdezte Emily.
- Mégis mi a fenét akarnak tőlem?
- Az igazat! – dühödött be kissé Morgan – Mit tett ezekkel a nőkkel? – mutatott néhány képet – Miért fáj magának, ha külföldiek is élnek ebben az országban?
- Hagyjon engem békén! – mondta halkan, és higgadtan Cox, majd hátradőlt a székében, mintha nem lenne mitől tartania.
- Biztos, hogy van köze a gyilkosságokhoz. – állapítottam meg.
- Miért hiszed ezt? – kérdezte Spencer.
- Mert ellenkező esetben nem lenne ilyen nyugodt. Gondolj bele! Ha téged gyanúsítanának azzal, hogy több nőt is megöltél, nem magyarázkodnál magadból kikelve?
- Igazad van. – válaszolta.

Az elkövetkezendő három óra alatt nem történt különösebb változás az üggyel kapcsolatban. Akárki, és akármeddig is próbálkozott, nem tudta szóra bírni Coxot, aki mindvégig hozta a magabiztos formáját, és semmit nem volt hallandó elismerni.

- Lassan éjfél van, és semmivel nem kerültünk közelebb a megoldáshoz. – szólaltam meg az irodában ülve – Ennél rosszabb már nem is lehetne.
- Pár perccel ezelőtt jelentették be María Jornada eltűnését. – jött be a terembe JJ.
- Kár volt megszólalnom. – mondtam.
- Ha María még él, és Cox a tettes, nem eshet baja addig, amíg mi itt tartjuk. – jegyezte meg Rossi.
- Honnan hozták be Morganék Coxot? – kérdeztem.
- A házától. – felelte JJ – Miért?
- Rá kell jönnünk, hogy hova vihette a lányokat. A helyszínelés alapján nem ott ölték meg őket, ahova a holttestüket tették. – mondtam.
- Garcia! – szólt bele a telefonjába Hotch – Nézz utána, hogy hol ölhette meg Jeremy Cox az áldozatait.
- A hitelkártyája szerint a helyek, ahol rendszeresen költött a Seventh Bar, egy helyi szupermarket, és sokszor vásárolt virágot a temetőnél. De várjatok csak! Pár hónappal ezelőtt kibérelt egy raktárt.
- Mondd a címét gyorsan! – mondta Hotch.

Prentiss és Morgan benn maradtak Coxszal, hogy megpróbáljanak kiszedni belőle valamit, míg mi kimentünk az említett raktárhoz. Reménykedtünk benne, hogy Morganéknek nem lesz sok dolguk, hiszen rábukkanunk a helyre, ahol Cox a gyilkosságokat elkövette, és megmentjük Maríát, még mielőtt túl késő lenne.

Tíz perc múlva már az épületnél voltunk, majd behatoltunk, és szétváltunk, hogy minél előbb megtaláljuk Maríát.

Alig vártuk már, hogy rács mögé dughassuk Coxot, és ezzel megoldjuk az ügyet.

2012. április 26., csütörtök

Egy éjszaka ajándéka - 25. rész

Miután összeszedtük Ericet, hazamentünk. Nem akartam, hogy egy ilyen szép nap után Vitaly egy szállodai szobában töltse az utolsó valenciai éjszakáját, ezért felajánlottam neki, hogy aludjon nálunk. Később én is meglepődtem magamon, de egyáltalán nem bántam a dolgot.

Az este nyugisan telt. Eric a nagy játszadozás után hamar elaludt, így kettesben tudtunk maradni Vitalyjal.

- Jól érezted magad? – kérdezte, miközben a kanapén ültünk, és borozgattunk.
- Nagyon. Rég voltam már randin, de ez a nap életem összes randiját együttvéve túlszárnyalta. – válaszoltam.
- Még az Eric apjával közöseket is? – kérdezte Vitaly kicsit értetlenkedve.

Ledermedtem, hiszen könnyen kiderülhet, hogy hazudtam a fiam apját illetően. Tudom, hogy ha egészséges, boldog kapcsolatot akarok Vitalyjal, minden téren őszintének kell lennem vele, de erről a témáról nem szívesen beszélek, ráadásul akárhogy alakulhat ez az egész, és nem szeretném a későbbiekben megbánni, hogy ennyire megnyíltam valakinek, és ezzel talán ártottam a fiamnak.

- Hagyjuk inkább ezt. Nem szívesek beszélek róla. – próbáltam terelni a témát végül.
- Rossz volt a kapcsolatotok? – kérdezte Vitaly, de észrevette, hogy tényleg nem akarok erről beszélni – Rendben. Majd elmondod, ha szeretnéd. – mosolygott rám végül.
- Kérsz sütit? – kérdeztem nem sokkal később – Tudom, hogy az autóversenyzőknek szigorú diétát kell követniük, de néha biztos tehetnek kivételt.
- Persze. Ráadásul imádom a sütit. – nevetett.
- Akkor hozom is. Anyukám receptje. A legfinomabb süti a világon. – mentem ki a konyhába, majd alig egy perc múlva vissza is tértem az ínycsiklandó desszerttel.

Visszaültem a kanapéra, majd elvettem egy kis darab sütit a tányérról, és Vitaly szája felé nyújtottam.

- Tessék! – mondtam.
- Ez nagyon finom. – jegyezte meg.

Mélyen a szemembe nézett, majd megcsókolt. Elkezdte simogatni az arcom, majd a nyakamat csókolgatta. Nem tudtam neki ellenállni. Felálltam a kanapéról, majd magam után húzva felmentünk az emeletre. Hamar a szobámban kötöttünk ki, majd Vitaly lassan elkezdett megszabadítani a ruháimtól, mialatt én is ezt tettem vele. Leírhatatlan, hogy milyen jól esett minden egyes érintése.

Eric éppen a másik szobában aludt, ezért nem lehettünk túl hangosak, de nem is vad sexre vágytunk, inkább csak meg akartuk ismerni egymást minden oldalról.

- Örülök, hogy végül nem szállodába mentem. – jegyezte meg később Vitaly, mikor már egymás ölelésében feküdtünk.
- Az biztos, hogy nagy hálával tartozom a légitársaságnak, amiért törölték a járatodat. – nevettem.
- De holnap sajnos vissza kell mennem Angliába. – szomorodott el a hangja.
- Tudom. – sóhajtottam – De remélem, hamar megejthetjük azt a közös hétvégét. – könyököltem fel, és néztem a szemébe.
- Amikor csak szeretnéd. – csókolt meg.

Egymás karjaiban - és a kimerültség miatt - hamar sikerült elaludnunk.

Másnap reggel kipihentem ébredtem. Mikor azonban ránéztem az órára, kicsit meglepődtem, hiszen már elmúlt 10 óra. Eric ekkor már rég fenn szokott lenni, azonban egyszer sem hallottam, hogy ébredezni.

Magamra kaptam a köntösömet, majd lementem a földszintre. Eric éppen a TV-t nézte a nappaliban, miközben zabpelyhet evett. Vitaly a konyhában ült, kávét ivott, és újságot olvasott.

- Jó reggelt! – köszöntem neki.
- Neked is. – állt fel, és adott egy csókot – Sikerült kialudnod magad?
- Nehezen, de igen. – nevettem – Eric mikor kelt?
- Úgy fél órája. Én már fenn voltam, így adtam neki reggelit. Nem akartalak felkelteni, olyan édesen aludtál.
- Köszönöm. – öleltem meg – Rám fért már, hogy kialudjam magam.

Összedobtam egy rántottát, majd reggeli után elmosogattam, mialatt Vitaly elment zuhanyozni. Éppen mikor végeztem, csöngettek. A barátnőm, Victoria jött át.

- Szia! – köszöntött vidáman – Gondoltam, átjövök kicsit dumcsizni.
- Szia! Lehet, hogy ez nem a legalkalmasabb…
- Miért? – értetlenkedett Victoria.
- Hát…tudod…itt van Vitaly. – nyögtem ki végül.
- Úgy érted, hogy itt aludt, és…úristen Lina! – nevette el magát a barátnőm – Hamar elcsábítottad.
- Ez nem igaz. – ellenkeztem – Na mindegy, gyere be egy kávéra. Vitaly úgyis éppen zuhanyzik.
- Amúgy hogy reagált Ericre? – kérdezte, miközben helyet foglaltunk az ebédlőasztalnál.
- Nagyon jól. Annyira örülök, hogy teljes mértékben elfogadja, hogy van egy fiam. – meséltem boldogan, miközben töltöttem mindkettőnknek egy kis kávét.
- Ezt jó hallani. Örülnék, ha összejönne a dolog Vitalyjal. Eric születése óta nem is volt komoly kapcsolatod, pedig ha valaki, akkor te megérdemled, hogy boldog legyél.
- Tudom, és remélem, hogy ezt Vitaly mellett el is érhetem.
- Ericnek is bejön Vitaly?
- Igen. – mosolyogtam – Habár szükségük van rám, hogy fordítsak nekik, nagyon jól kijönnek.
- És Vitaly tudja, hogy Eric apja valójában Nico Rosberg?
- Hogy mi van? – hallottam meg egy angolul beszélő férfihangot mögülünk.

Kár, hogy Vitaly pár évig Valenciában élt, és megért annyit spanyolul, hogy kiderüljön a féltve őrzött titkom.

2012. április 18., szerda

Elkerülhetetlen szerelem - 57. rész

Sziasztok! Próbáltam sietni az új résszel, de több okból kifolyólag ez nem sikerült teljesen. Jelenleg gőzerővel készülők az előrehozott érettségimre, így kevesebb időm van az írásra. Remélem, ettől függetlenül olvassátok még a történeteimet, és nem bánjátok, ha kicsivel többet kell várni a frissre. :) Jó olvasást a részhez! :) Puszi! <3

Talán van valami

A Spencerrel való kis közjáték után a többiekkel közösen a holttesthez mentünk. Szörnyű volt látni, hogy még mi rengeteget törtük a fejünket, hogy közelebb kerüljünk a megoldáshoz, a gyilkos újra lecsapott.

- Ezt az áldozatot is leszúrták. – állapította meg Rossi.
- Akkor Helena Salast miért lőtte le? – kérdezte Prentiss.
- Mi van, ha az ő gyilkosa nem ugyanaz, mint a többieké? – osztottam meg az ötletemet a többiekkel – Attól még, hogy ő is latin, az ő holttestét is a sivatagban találták meg, és tőle is hiányzik egy személyes tárgy, lehet, hogy más végzett vele. Egy pszichopata sorozatgyilkos nem változat a módszerén egy áldozat kedvéért.
- Ez igaz. De ha nem ugyanaz a gyilkos, akkor ki végezhetett Helenával? – kérdezett vissza Prentiss.
- Nem tudom. De azért vagyunk itt, hogy kiderítsük. – válaszoltam.
- Mi hiányzik a holttesttől? – kérdezte eközben Hotch.
- Az egyik fülbevalója. – felelte Spencer a holttestet vizsgálva.
- Az áldozat Luna Fernandes. – szólalt meg JJ – Mexikói származású és 32 éves. Tegnap este az egyik barátnőjével vacsorázott, de utána nem ment haza. A vőlegénye jelentette az eltűnését nem sokkal ezelőtt.
- Várjatok egy kicsit! – szólaltam meg, mikor közelebb mentem a holttesthez – Bőrszövet van a körme alatt. Talán a támadójától származik.
- JJ, hívd ide a helyszínelőket, és küldesd be velük a mintát DNS-vizsgálatra! – mondta Hotch.

JJ teljesítette a parancsot, mi pedig tovább kezdtük vizsgálni a helyszínt.

- Szerinted tényleg más lehet a tettes Helenánál? – kérdezte tőlem Spencer.
- Nekem úgy tűnik. Te mit gondolsz? – kérdeztem vissza.
- Van benne valami. Rá kéne jönnünk, hogy volt-e oka a tettesnek másképp végeznie Helenával. – felelte Spencer.
- És ha nem találunk semmit, tudjuk a választ.

Jó volt, hogy a kettőnk között lévő feszültség ellenére is tudtunk a munkánkra összpontosítani, de nem sok időm akadt ezen gondolkodni, ugyanis visszaindultunk a rendőrőrsre.

Éppen a konferenciaterem felé tartottunk, mikor egy ismerős nőt fedeztem fel a váróban ülve. Láthatóan feszült volt, de ez az ő helyzetében teljesen normális.

- Jó napot Ariana! Miben segíthetek? – mentem oda Helena anyukájához.
- Oh, Miss Johnson! Már egy jó ideje várok önökre. Mondták, hogy menjek haza, mert éppen nincsenek itt, de inkább megvártam magukat. – felelte a nő.
- Igen, éppen egy helyszínen voltunk.
- Megint meghalt valaki? – kérdezte rögtön Ariana.
- Sajnos igen. – válaszoltam – De miért jött ide?
- Csak kíváncsi voltam, hogy állnak a nyomozással. Szeretném minél előbb rács mögött látni a kis Helenám gyilkosát.
- Megértem asszonyom, de menjen haza nyugodtan. – mondtam neki bíztatóan – Mindent megteszünk annak érdekében, hogy minél hamarabb elkapjuk a tettest.
- De szeretnék segíteni. Mondja meg, ha bármiben tudok!
- Az az igazság, hogy van valami. – gondolkodtam el hirtelen – Pedro említette, hogy a férje nagyon szigorú volt a gyerekeivel.
- Igen, úgy gondolta, hogy csak akkor lesz belőlük felelősség teljes felnőtt, ha kis korukban megtanulják, hogy mi a szigor. Sokszor nem értettem vele egyet, de végül is ő a férfi a családban, és én tiszteletben tartom a szerepét.
- És a lánya ezt hogy viselte?
- Sokszor hibáztatott, amiért nem próbáltam meg leállítani az apját. Nagyon rosszul jöttek ki. Helena többször el is szökött, de a férjem mindig utána ment, és visszahozta…az sem érdekelte, hogy már bőven elég idős volt ahhoz, hogy ne tehessen vele ilyet. – Ariana hirtelen lehajtotta a fejét – Talán az én hibám. Ha közbeléptem volna, nem ment volna el azzal az emberrel aznap este, aki valószínűleg a gyilkosa.
- Ne okolja magát, asszonyom! Ezzel nem lesz könnyebb feldolgoznia a veszteséget. – bíztattam.
- De nem tudok mást tenni.
- Helena sokszor szegült ellen az apjának?
- Igen. Többször is a fejéhez vágta, hogy biztos nem érdekelné, ha eltűnne, vagy meghalna…és ez most tényleg megtörtént… el sem hiszem. – gördült le néhány könnycsepp a nő arcán.

Miután megpróbáltam megnyugtatni Arianát, meggyőztem, hogy inkább menjen haza, és megígértem neki, hogy ha bármi fejlemény lesz, megosztom vele azt.

- Gyere gyorsan Alyssa, ezt hallanod kell. – szólt oda nekem JJ, mikor meglátott a folyosón a konferenciaterem felé tartva.
- Mondhatod Garcia! – szólalt meg Hotch, mikor mindannyian beértünk.
- Rendben. Szóval nemrég beszéltem Salasék közvetlen szomszédjával, aki egy fantasztikus hírrel szolgált nekem. Elmondta, hogy pár héttel ezelőtt felszereltetett néhány rejtett kamerát a házára, mivel valaki rendszeresen lopkodott az udvarából. A pasi volt olyan kedves, és átküldte a felvételeket. – osztotta meg velünk a helyzetet Garcia.
- Láttad, hogy milyen kocsival ment el Helena? – kérdeztem rögtön.
- Persze, szívem csücske. Habár a felvétel nem volt a legjobb minőségű, vagyok akkor a zseni, hogy így is le tudtam olvasni a rendszámot, és már meg is kerestem a jármű tulajdonosát. A neve Kyle Robbins. Kell a címe?
- Persze. –vágta rá Morgan – Behozzuk a pasast.

Garcia lediktálta a férfi címét, Morgan és Rossi pedig elmentek hozzá, hogy behozzák.

Reméltük, hogy végre jó nyomon járunk, és megoldjuk az ügyet, még mielőtt újabb ártatlan áldozat halna meg.

2012. április 15., vasárnap

Boldogság!!!

Áhhh, ez egy hihetetlen hétvége volt. :D Nico tegnap megszerezte élete első Forma-1-es pole pozícióját, ma pedig rajt-cél győzelmet aratott. :))

Nagyon megérdemelte már, hiszen a mezőny egyik legjobb versenyzője, de eddig nem adatott meg neki az ütőképes autó. Nem hiszem, hogy ez a Mercedes most annyira jó lenne, de a lényeg úgyis az, hogy így is tudott nyerni, amitől csak még nagyszerűbb ez az eredmény, és ez iszonyú boldoggá teszi a rajongóit.

Remélem, hogy ez nem csak egy egyszeri alkalom volt, és minél hamarabb látunk tőle még ilyen eredményt. :)

GRATULÁLOK NICO! <3

Ui: Holnap valószínűleg jön új rész. ;)

2012. április 14., szombat

Egy éjszaka ajándéka - 24. rész

Vitalyjal úgy döntöttünk, hogy együtt töltjük a napot, de kissé féltem attól, hogy zavarni fogja Eric jelenléte. Úgy tűnt, hogy nem fogadta rosszul a hírt, hogy van egy fiam, de még együtt sem vagyunk hivatalosan, így attól tartottam, hogy nem fognak jól alakulni a dolgok, ha már az elején komolynak kell lenniük Eric miatt, és ami még fontosabb volt; nem akartam összezavarni a fiamat.

- Arra gondoltam, hogy elmehetnénk ebédelni valahova. – szólalt meg egyszer csak Vitaly.
- Benne vagyok. – feleltem.
- Akkor hozd Ericet, és indulhatunk is. – adott egy rövid csókot, majd felállt az asztaltól, ahol ültünk.
- Tényleg nem zavar, hogy gyerekem van? – tettem fel neki a kérdést, amit egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből.
- Catalina, ezt már megbeszéltük. – jött egész közel hozzám – Egyáltalán nem. Eric aranyos srác, és biztos vagyok benne, hogy jól ki fogunk jönni.
- Olyan jó ezt hallani. – bújtam hozzá.

Pár perccel később teljesítettem is az „utasítást”, és felmentem a fiam szobájába, hogy közöljem vele, hogy házon kívül töltjük a délutánt. Miután átöltöztettem, és összepakoltam néhány dolgot, amire szükségünk lehet, indulhattunk is.

A kommunikáció kissé nehézkes volt Eric és Vitaly között, ugyanis Vitaly nem beszélt spanyolul, Eric pedig sem oroszul, sem angolul, ami persze nem meglepő egy ötévesnél, így kénytelen voltam fordítani, ha akartak mondani valamit egymásnak. Kicsit aggódtam amiatt, hogy ebből később gondok lehetnek, de egyelőre nem akartam ezzel foglalkozni, csak élvezni a jelen minden egyes pillanatát.

Miután beültünk egy számunkra szimpatikus helyre, és megrendeltük az italokat, Eric úgy döntött, hogy megnézi a pár méterre található kis tavacskát, így Vitalyjal kettesben maradtunk.

- Mikor tudnánk megejteni azt a közös hétvégét, amiről már beszéltünk nálad? – kérdezte.
- Nem tudom. Amikor neked jó. Szerintem kettőnk közül te vagy az elfoglaltabb. – feleltem mosolyogva.
- Mit szólnál, ha eljönnétek a következő versenyre?

Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam. Teljesen ledöbbentem, és nem csak azért, mert még együtt sem vagyunk hivatalosan, és Vitaly már ilyeneket tervezget, hanem a gondolattól is rettegtem, hogy újra be kell tennem a lábam egy Forma-1-es verseny helyszínére. Elég volt a pár héttel ezelőtti valenciai verseny, és nagyon nem akartam megkockáztatni, hogy újra találkozzak Nicoval.

- Jól vagy, Catalina? – hozott vissza Vitaly hangja a valóságba – Vagy ez neked még túl korai?
- Öhm…igen! Túl korai. – kaptam a lehetőségen – Talán várnunk kéne még 1-2 versenyt.
- Ahogy szeretnéd. – simogatta meg a kezem az asztalon.

Örültem, hogy egyelőre megúsztam a dolgot, de aktuálissá vált az a probléma, hogy ha Vitalyjal vagyok, Nicoval is találkozhatok, és fény derülhet a titkomra. Tudom, hogy Niconak joga van tudni Ericről, és nem szeretném eltitkolni őt egy életre, de azt akartam, hogy tőlem tudja meg, ne más módon.

Miután megérkeztek az italok, megrendeltük az ételt. Míg arra vártunk, sokat beszélgettünk, és még jobban megismerkedhettünk Vitalyjal.

Ebéd után úgy döntöttünk, hogy sétálunk egyet a parton, azonban ebbe a drága kicsi fiam beleszólt, hiszen tökéletesen emlékezett arra, hogy reggel megígértem neki, hogy elviszem a játszóházba. Vitaly észrevette, hogy Eric nagyon akar valamit, így közbe szólt:

- Valami gond van?
- Csak mielőtt megjöttél, az volt a program, hogy elmegyünk a játszóházba. – válaszoltam, majd spanyolra váltottam, és Erichez fordultam – Majd holnap elviszlek. Ma mást csinálunk.
- De megígérted, anya! Játszóházba akarok menni. Már minden barátom járt abban az újban. – erősködött Eric.
- Ha így folytatod, sem ma, sem holnap, sem egy jó darabig nem viszlek oda. – szóltam rá.
- Látom, nagyon akaratos. – jegyezte meg Vitaly nevetve.
- Igen. Nehéz vele, ha valamit a fejébe vesz. – sóhajtottam.
- Miért nem visszük el a játszóházba, és amíg ő ott játszik, mi sétálunk egyet, vagy amit szeretnél. – vetette fel az ötletet.
- Nem rossz ötlet. De ha belemegyek, azt fogja hinni, hogy ő nyert. Anya vagyok, hoznom kell a gonosz főnök formámat. – feleltem, mire Vitaly elnevette magát.
- Akkor majd én viszem el, és akkor én leszek a szemében a hős.
- Ja, hogy aztán te arasd le a babérokat. - nevettem.
- Valahogy el kell érnem, hogy szeressen, és egyelőre a könnyebb utat választom.
- Szeretném, hogy jól kijöjjetek, szóval menjünk a játszóházba, és legyél nagy a fiam szemében. – egyeztem bele végül.

Az odavezető úton ismertettem Erickel a helyzetet, és ahogy láttam, nem maradt el a kívánt hatás; Eric tényleg megszerette Vitalyt.

Lehet, hogy egy boldogságra vágyó nő vagyok, de elsősorban anya, akinek a gyereke a legfontosabb, így jó volt látni, hogy ha csak egy apróság miatt is, de Eric kezdte megkedvelni Vitalyt. Ez mindenképp segített meghozni azt a döntésemet, hogy belevágjak-e ebbe a kapcsolatba.

A plázában beadtuk Ericet a játszóházba, mi pedig a moziba mentünk megnézni egy filmet. Hosszú ideig gondolkodtunk, hogy mit csináljunk, de végül ez tűnt a legpraktikusabbnak. Mire vége a filmnek, Eric is kijátssza magát, és mehetünk haza.

Egyre jobban éreztem magam Vitalyjal, és kezdtem megfeledkezni a gondjaimról.

2012. április 7., szombat

Díj

Sziasztok!

A héten kaptam még egy díjat Barbitól, és most Hooligirltől is. Nagyon köszönöm nekik! :))


Szabályok:

1. Tedd ki a képet a blogodra.
2. Köszönd meg, akitől kaptad.
3. Írj le 6 dolgot magadról.
4. Küldd tovább 5 blogírónak a díjat.
5. Hagyj megjegyzést a blogjukon.

Újabb hat dolog magamról:

1. Szeretem a spanyol zenét, és büszke vagyok magamra, hogy egyre többet értek meg a dalszövegekből. ;D
2. Szeretnék minél hamarabb látogatást tenni Oroszországban.
3. Utálom, amikor valakinek a hátam mögött nagy a pofája, de nem meri a szemembe mondani a véleményét.
4. Frászt kapok a morzsától, főleg ha vizes lesz.
5. Hülye vagyok a technikához, csak a legalapabb dolgokat tudom.
6. Utálom az olyan fölösleges tantárgyakat, mint a fizika vagy a kémia. Nem értem, hogy miért leszek én attól értékesebb ember, hogy ki tudom számolni a centripetális erőt. Sokkal paraktikusabb dolgokat kéne tanítani a suliban.

A díjat továbbadnám minden Nico Rosberges történetet írónak. ;)

Díj

Sziasztok!

Barbitól kaptam még korábban, amiért nagyon hálás vagyok. :) Bocsi, hogy csak most tettem ki, de el voltam havazva egy kicsit az elmúlt 1-3 hétben.



Szabályok:

1. Értesítsd a blog tulajdonost,aki adja,hogy megkaptad!
2. Tedd ki a blogodra!
3. Írj le hat dolgot magadról!
4. Írd ki, hogy kitől kaptad!
5. Add tovább 4 - azaz négy - írónak!
6. Írd ki a szabályokat, hogy mindenki tudja!
7. Értesítsd a díjazottakat!

Hat dolog magamról:

1. Azóta szurkolok Nico Rosbergnek, hogy megláttam a 2008-es Ausztrál Nagydíj dobogóján.
2. Szeretem a vígjáték és a krimi sorozatokat (utóbbiból csak kettőt).
3. Mióta nézem a Forma-1-et, a 2010-est leszámítva az összes Magyar Nagydíjon kinn voltam.
4. Imádom a vodkát. Lehet, hogy Oroszország sok rosszat csinált, de a vodka miatt meghajlok előttük. xD
5. Fontos számomra a kinézetem. Nem teszem ki a lábam a házból smink nélkül.
6. Kedvenc együttesem a Big Time Rush.

Fogalmam sincs, hogy kinek adjam tovább a díjat, ezért ezúton is azoknak küldöm, akik olvassák a blogomat, és ők is írnak történetet. :)

2012. április 6., péntek

Elkerülhetetlen szerelem - 56. rész

Sziasztok! Nem is tudom, hogy volt-e már olyan, hogy ennyi idő telt el két rész között. Sajnálom, hogy több, mint egy hétig nem került fel új rész, de sok volt a dolgom, és az ihlet sem jött. :$ Megígérem, hogy ezentúl megpróbálok gyakrabban frissíteni. Előre is kellemes húsvéti ünnepeket kívánok nektek! :) Jó olvasást! Puszi! <3

Egyedül

Majdnem két órába telt mire mindent átbeszéltünk, amit eddig megtudtunk, és habár sok mindent derítettünk ki, nem éreztük úgy, hogy sokkal közelebb kerültünk volna a megoldáshoz.

Jobb híján a hotelba mentünk, ahol foglaltak nekünk néhány szobát, hogy pihenjünk egy kicsit, és másnap újult erővel folytassuk a nyomozást.

Kicsit kínos volt a helyzet, mikor megérkeztünk a szállodába, hiszen mióta Spencerrel összejöttünk, mindig egy szobában szálltunk meg, de mivel most elég feszült köztünk a hangulat, gondoltam, hogy külön fogjuk tölteni az éjszakát.

Éppen a nekem szánt szoba ajtaját nyitottam ki, mikor Spencer odajött hozzám. Reménykedtem benne, hogy azt szeretné mondani, hogy ássuk el a csatabárdot, és aludjunk egy szobában, de sajnos csalódnom kellett.

- Alyssa! – kezdett bele.
- Igen?
- Oda tudnád adni a feljegyzéseket, amiket a Salas családnál tett látogatás után készítettél?
- Öhm…persze. – mondtam kissé csalódottan, majd elővettem a táskámban az említett papírokat.
- Köszönöm. Átnézem, hátha rájövök valamire. – felelte – Jó éjszakát!
- Neked is. – válaszoltam egy sóhaj után, majd bementem a szobába.

Soha nem voltam oda a szállodai szobákért, hiszen habár teljesen tiszták, jól fel vannak szerelve, és nem lenne okom a panaszra, nem szeretek olyan ágyban aludni, ahol már korábban annyi embert aludt, és ki tudja, hogy még mit csinált.

Ledobtam a táskámat az egyik fotelbe, levettem a cipőmet, majd végigdőltem az ágyon. Legszívesebben elbőgtem volna magam, de tudtam, hogy az nem oldana meg semmit. Így hát inkább feltápászkodtam, gyorsan lezuhanyoztam, majd elvégeztem a többi esti teendőt. Elővettem az aktuális ügy aktáit, és elkezdtem olvasgatni őket. Sajnos nem jöttem rá semmi olyanra, amiről még ne tudnánk, így miután mindent átnéztem, eltettem őket, és bekapcsoltam a TV-t.

Talán magamnak sem mertem bevallani, de nem akartam elaludni. Attól tartottam, hogy újra előjön a rémálmom, pedig a jelenlegi helyzetben igazán nincs szükségem arra, hogy még emiatt is aggódjak. Lehet, hogy mások számára egy álom nem olyan nagy gond, de engem igazán aggasztott, és éreztem, hogy az életem más területeire is kihat.

Biztosra akartam menni, így elővettem a bőröndömből a nyugtatókat, amik már a múltkor is segítettek, és bevettem egyet lefekvés előtt. A gyógyszer által el tudtam lazulni, és tökéletes nyugalomban aludhattam reggelig.

Másnap reggel arra ébredtem, hogy valaki nem hogy kopog, de szinte már dörömből a szobám ajtaján. Hirtelen azt hittem, hogy otthon vagyok, és már szólni akartam Kristinnek, hogy hagyjon aludni, mikor rájöttem, hogy valójában egy szállodai szobában tartózkodom Austinban, és miután rápillantottam az órára, megállapítottam, hogy már negyed órája a hallban kéne lennem.

- Úristen! – pattantam ki az ágyból, az ajtóhoz rohantam, majd gyorsan kinyitottam.
- Alyssa! Te még csak most keltél fel? – találtam szemben magam Morgannel.
- Igen, bocsi, csak elaludtam. Adj 10 percet, és mehetünk is a rendőrőrsre! – feleltem kissé zihálva.
- Rendben. A többiekkel lent várunk rád. – válaszolta, majd magamra hagyott.

Szinte rohantam be a fürdőbe, és amilyen gyorsan csak lehetett, elkészültem. Mire végeztem, lent már mindenki rám várt. Sűrű bocsánatkérés közepette el is indultunk a rendőrségre, hogy folytassuk a tegnap elkezdett nyomozást.

Az oda vezető úton Spencerrel és Morgannel kerültem egy kocsiba. Reméltem, hogy hamar elfelejtik a késésemet, de sajnos megint csalódnom kellett.

- Mi történt reggel Alyssa? – szólalt meg egyszer csak Morgan – Nem szoktál késni.
- Csak elfelejtettem este beállítani az ébresztőt a telefonomon. – feleltem.
- Soha nem szoktad elfelejteni. – szólt közbe Spencer.
- Pedig most sikerült. – feleltem kissé dühösen – Mindenki hibázhat. Tegyétek túl magatokat ezen!
- Oké. – felelte Morgan, de a visszapillantóban láttam, ahogy kissé furcsa fejet vág.

Szerencsémre pár perccel később megérkeztünk a rendőrségre. Elfoglaltunk a helyünket a számunkra fenntartott tárgyalóban, majd azon kezdtünk el gondolkodni, hogy a tettes miért pont latin nőket öl.

- Talán rasszista. – kezdtem bele.
- Akár. – válaszolta Hotch – De azt sem zárhatjuk ki, hogy a gyilkos maga is latin származású. Talán pont ezért gyilkol ilyen nőket.
- Van egy rossz hírem srácok. – jött be JJ az irodába – Alig egy órával ezelőtt újabb áldozatra bukkantak a sivatagban. A holttest még friss, a halottkém első vizsgálata szerint tegnap este halt meg.
- Irány a helyszín! – jelentette ki Hotch, majd alig 20 percnyi itt tartózkodás után indulhattunk is vissza a kocsikhoz.

Szerencsére a helyszín nem volt messze a rendőrségtől, így hamar ott voltunk, és az út alatt sikerült mindenkivel kedvesnek lenni, és nem förmedtem rá senkire. Bár megjegyzem, szerintem jogosan akadtam ki Morganékre.

Mikor megérkeztünk, és kiszálltunk a kocsiból, Spencer odajött hozzám.

- Minden rendben van veled? - kérdezte.
- Persze. Mi baj lenne? - kérdzetem vissza.
- Csak kicsit mogorva voltál velünk reggel. - válaszolta.
- Mert hülyeséget kérdeztetek. De hagyjuk ezt, és koncentráljunk az ügyre! - javasoltam.
- Persze. - felelte Spencer, de láttam rajta, hogy ennyivel nem érte be.

Pedig én csak azt akartam, hogy mindenki békén hagyjon.

Alyssa ruhái: