Nem kívánt álom - 66. rész

Szerencsére Sina és Keke sok időt töltöttek távol, így Nicoval nem kellett attól félnünk, hogy ismét ránknyit valaki.

Éppen a TV előtt ültünk, amikor megcsörrent a telefonom. Natalia, a menedzserem nevét láttam a kijelzőn. Gondoltam, hogy valami munkával kapcsolatos dologról akar velem beszélni, és nem is tévedtem:

- Kimberly! Beszélnünk kell!
- Neked is szia Nat! - szóltam bele a telefonomba gúnyosan.
- Mikor vagy hajlandó visszajönni Los Angelesbe?
- Nem tudom. Még nem döntöttem el.
- Hogy nem döntötted el? - emelte meg a hangját Natalia - Nem sokára kezdődnek a CSI forgatások. A tegnapi megbeszélésen sem voltál ott.
- Mert Nico szüleinél vagyok Európában. - feleltem egyszerűen.
- De szerződésed van, amit nem hanyagolhatsz el!
- És nem is fogok. Nyugi Nat! Nem fogok lógni a forgatásokról.
- Ajánlom is. És azt is, hogy hamar gyere haza!
- Majd hazamegyek a forgatások kezdetére.
- És addigra hogy fogod megtanulni a szöveged?
- Majd elküldöd e-mailben. - válaszoltam.
- Na idefigyelj Kimberly! Ha nem leszel LA-ben két napon belül, akkor katonákat küldök érted. - fenyegetőzött.
- Nagyon vicces vagy! - nevettem.
- Komolyan mondom...ne pasizz, hanem dolgozz! - mondta Natalia, majd lecsapta a telefont.
- Furcsa is lett volna, ha nem lenne bunkó. - jegyeztem meg.
- Mi a baj szívem? - kérdezte Nico.
- Csak elegem van Nataliából. És attól tartok, hogy holnap vissza kell mennem Los Angelesbe. - szomorodtam el - De ugye velem tudsz jönni?
- Nincs semmi dolgom, szóval igen. - mosolygott a szerelmem - Amúgy mi miatt kell visszamenned? - kérdezte, majd beugrott neki a válasz - Kezdődnek a forgatások, ugye?
- Igen. - sóhajtottam, miközben leültem a kanapéra Nico mellé - De tudtuk, hogy úgy is el fog jönni egyszer ez a nap...csak nem akartunk beletörődni.
- Hát igen. De majd ezt is túléljük!
- Főleg akkor, ha nem akadsz ki azon, hogy Jonnal kell együtt dolgoznom.
- Kim! Nyugi, nem leszek megint egy féltékeny barom! Nem akarlak mégegyszer elveszíteni! - nézett mélyen a szemembe.
- Nem is fogok okot adni arra, hogy féltékeny legyél. - csókoltam meg.

Ekkor lépett be a házba Sina.

- Jó napot fiatalok! - köszönt.
- Hello! - köszöntünk Nicoval.
- Jól szórakoztatok? - kérdezte. Ezen kicsit elnevettük magunkat. - Inkább ne részletezzétek! - nevetett ő is.
- Hello! - köszönt kissé mogorván Keke, majd rögtön fel is ment az emeletre.
- Megkérdezem, mi van vele. - szólalt meg Nico, majd az apja után ment.
- Mi történt? - kérdeztem Sinát.
- Semmi. Nem tudom, miért viselkedik így.
- Talán miattam. - osztottam meg a gondolatom - Lehet, hogy nem vagyok neki szimpatikus.
- Ha így is van, ne foglalkozz vele! Egy nagyon szeretnivaló lány vagy Kimberly! Keke talán csak attól fél, hogy eltereled Nico figyelmét a versenyzésről. - mondta Sina.
- De egyáltalán nem áll szándékomban ezt tenni. Sőt, támogatom a munkájában.
- Tudom, és ő is tudja, de mégis ideges. Nem tudom elképzelni, hogy más állna a mogorvasága hátterében.
- Remélem, hogy tényleg csak ez a baj és, hogy hamar megszeret. - mondtam.

Este elkezdtünk pakolni Nicoval, hiszen másnap Los Angelesbe fogunk utazni. Este viszonylag hamar lefeküdtünk, mert kipihenten akartunk nekiindulni a hosszú repülőútnak.

Másnap reggel korán indultunk.

- Nagyon vigyázzatok magatokra! - mondta Sina, mikor eljött a búcsúzkodás ideje - Remélem, hogy nem sokára ismét találkozunk.
- Én is remélem. - feleltem - Nagyon jól éreztem magam, és közönöm, hogy befogadtatok.
- Nincs mit Kimberly! Nagyon megszerettünk, és örülünk, hogy Nico egy ilyen aranyos lányt választott. Tőled biztos nem féltem.
- Indulnunk kell! - mondta Nico - Szia anya! - adott egy puszit neki.
- Viszlát! - fordultam Kekéhez.
- Szia Kimberly! - válaszolta egyszerűen - Remélem, hogy még találkozunk.
- Én is. - mosolyogtam el kicsit az utolsó mondaton.
- Szia apa! - búcsúzott el Nico tőle is, majd elhagytuk a házat, és beszálltunk a taxiba, ami már várt ránk.

Miután kiértünk a reptérre, túlestünk a szokásos ellenőrzéseken, majd felszálltunk a magángépemre.

- Örülsz, hogy visszamész Los Angelesbe? - kérdezte a szerelmem a gépen.
- Azokkal voltam, akiket szeretek, szóval nem hiányzott LA. - válaszoltam mosolyogva - Neked nem baj, hogy oda kell jönnöd velem?
- Miért lenne baj szívem? - simogatta meg az arcom - Odamegyek, ahol te vagy. Felőlem az lehet akár egy brazil esőerdő is.
- Jó ezt hallani! - mondtam, majd megcsókoltam.

A gép nem sokára felszállt, így megkezdtük az utunkat Los Angeles felé.

Nem kívánt álom - 65. rész

- Miért? - faggattam tovább Lenát.
- Észrevettem, hogy akárhányszor elment Nicoval valamilyen rendezvényre, élvezte, hogy szerepelhet. Úgy illegett-billegett Nico mellett, mintha ő lenne a sztár kettőjük közül. Láttam már rólatok közös képeket, és te egyáltalán nem így viselkedsz.
- Vivian nem volt híres, ezért élvezte, ha szerepelhet. - feleltem.
- De ő már idegesítő volt. Én nem szeretem az ilyen embereket.
- Csak ennyi volt vele a baj?
- Dehogyis. Senki nem szerette igazán. Olyan volt, mintha ki akarta volna sajátítani magának Nicot. Ha elmentünk valahova közösen, soha nem tetszett neki, ha Nico inkább velünk volt. Ha ő aludni ment, akkor a barátjának is kellett mennie, nem érdekelte, hogy Nico még nem álmos. Mindig nyávogott, hisztizett...már mindenkinek elege volt a csajból. - forgatta a szemeit Lena.
- Nem hittem volna, hogy tényleg nem bírta senki. Nico anyukája is azt mondta, hogy Vivian nem volt éppen a szíve csücske.
- Megértem. - felelte Lena.
- Ha ennyire ellenszenves volt, akkor voltak ilyen sokáig együtt Nicoval? - értetlenkedtem.
- Nem tudom. Talán jó volt az ágyban. - nevetett Lena - De hagyjuk a csajt! A lényeg, hogy szakított vele a drága barátod, és most már veled van.
- Szerintem is. Nem megyünk táncolni? - kérdeztem.
- De, menjünk. - mosolygott Lena.

Végül hajnalig buliztunk. Kb. 5 óra volt, mire hazaértünk. Nem csoda, hogy másnap délig aludtunk.

Ébredés után megreggeliztünk, felöltöztünk, majd kiültünk a kertbe. Sinának és Kekének el kellett menniük valahova, szóval Nicoval kettesben maradtunk.

- Kérdezhetek valamit szívem? - szólaltam meg, miközben a szerelmem ölében ültem.
- Persze.
- Miért voltatok együtt olyan sokáig Viviannel?
- Mert szerettük egymást. - felelte Nico egyszerűen.
- De senki más nem szerette őt túlzottan.
- Ezt honnan veszed? - kérdezte értetlenül Nico.
- Beszélgettem anyukáddal és Lenával.
- Te a volt barátnőmről faggatod a rokonaimat és a barátaimat? - csodálkozott kicsit a párom.
- Nem faggatom őket, csak szóba került tegnap, és kíváncsi voltam, hogy miért tartotta mindenki ellenszenvesnek.
- Nem is volt az. Tök normális volt. - magyarázkodott - De ha lehet, akkor ebbe ne avatkozz!
- Miért? - kérdeztem.
- Mert nem tartozik rád. Vivian egy aranyos, szeretnivaló lány.
- De hát megcsalt téged! - csúszott ki a számon.
- Tessék? - kerekedtek ki a párom szemei.

Hoppá! Lehet, hogy nem ez volt a legalkalmasabb idő, de el kellett mondanom neki.

- Te meg miről beszélsz? - értetlenkedett tovább Nico.
- Roxanne-től tudom. - feleltem.
- És ő ezt honnan szedte? Nem is ismeri Viviant, ahogy te sem.
- Nico, nyugodj le kérlek! - fogtam meg a kezeit - Roxie előző barátja Viviannel csalta meg őt. Amikor összejöttünk, a barátnőm utánad nézett a neten, és akkor látta meg, hogy korábban Viviannel jártál.
- Roxanne utánam nézett? Hát ez nagyon kedves! - háborodott fel a párom.
- Most mi ezzel a bajod? Csak kíváncsi volt pár dologra veled kapcsolatban. - mondtam már szinte kiabálva.
- Én erre nem vagyok kíváncsi! - állított fel Nico az öléből, majd berohant a házba.

Néhány percig csak álltam a kert közepén, és próbáltam feldolgozni az elmúlt percek történéseit. Végül erőt vettem magamon, és a párom után mentem. Felmentem a szobájához, és elkezdtem dörömbölni az ajtón, mivel nem tudtam bemenni, mert kulcsra volt zárva.

- Én nem akartalak megbántani szívem! Csak úgy éreztem, hogy el kell mondanom.

Kb. fél perc múlva Nico kinyitotta az ajtót, és megölelt.

- Sajnálom Kim! Én sem akartalak megbántani téged, csak rajtad vezettem le a dühömet. Ugye megbocsájtasz? - esedezett Nico.
- Persze! - mondtam, majd megcsókoltam - Ugye nem haragszol rám, amiért elmondtam?
- Dehogyis! Az egyetlen személy, akire most haragszom, az Vivian. De már úgy sem érdemes vele foglalkozni, mert már veled vagyok, és nem vele. - mondta Nico - Na jó Ross Brawnra is mérges vagyok, mert nem sikerült jól az idei kocsi, de ez csak mellékes. - mosolygott.
- Annyira dilis vagy. - nevettem.
- Szeretlek Kimberly!
- Én is szerelek Nico. - mondtam, majd újra forró csókban forrtunk össze.

Mikor elváltak az ajkaink, átöleltük egymást.

- Most nincsenek itthon apáék. - súgta a szerelmem a fülembe.
- Tudom, mire megy ez ki. - mosolyogtam, majd elkezdtem kicsatolni Nico övét.

Innentől kezdve nem volt megállás; becsaptuk magunk mögött az ajtót, és elfeledkeztünk minden rossz dologról.

Nem kívánt álom - 64. rész

A délelőtt további részében régi fotóalbumokat nézegettünk, és beszélgettünk Nico szüleivel, habár Keke még mindig távolságtartó volt. Ráadásul akárhányszor ránéztem, mindig az előző esti kínos esemény jutott eszembe, szóval próbáltam kerülni a tekintetét.

Délben megebédeltünk, majd elindultunk Nicoval a tengerpartra. Jó volt kettesben lenni, távol a gondoktól és a munkától. Csak egymásra koncentráltunk, és a kikapcsolódás mindkettőnnek nagyon jót tett.

Hatra értünk vissza a házhoz. Mikor beléptünk, megcsapott minket a finom vacsora illata.

- Sziasztok! - köszönt nekünk Nico anyukája - Éhesek vagytok már?
- Mint a farkas! - vágtam rá.
- Akkor gyertek, mindjárt kész a vacsi! - nevetett Sina.
- Lezuhanyzom, és jövök. - válaszoltam, majd felsiettem a szobába.

Amint felértem, levetkőztem, majd beálltam a zuhany alá. Pár perc múlva valaki átölelt hátulról.

- Megijesztettél. - mondtam.
- Nem állt szándékomban. - felelte a párom - Nem baj, ha csatlakozom?
- Az soha nem baj. - mondtam, majd megfordultam, és megcsókoltam.

Több, mint fél órát töltöttünk a fürdőszobában. Miután "végeztünk" , felöltöztünk, majd lementünk az ebédlőbe.

- Mi tartott eddig fiatalok? - kérdezte Sina.
Nicoval egymásra néztünk, és elpirultunk.
- Kimberly nem találta a...telefonját. - hazudta a párom.
- És hol volt? - kérdezte Keke.
- Beesett az ágy alá. - fülentettem én is.
- Öhm...oké. - mosolyogtak a szülők, míg mi továbbpirultunk.

Sina felszolgálta a vacsorát, majd az elfogyasztása után Nicoval felmentünk a szobába. Éppen a bőröndömben pakolgattam, mikor megcsörrent a szerelmem mobilja. Beszélt pár szót, majd hozzám fordult.

- Nem megyünk ma el bulizni? - kérdezte.
- Kivel?
- Néhány haverommal.
- Felőlem mehetünk. - válaszoltam.

Nico ezután egyeztetett a személlyel, akivel beszélt, majd pár perc múlva letetette a telefont.

- Pár haverom éppen a közelben nyaral, és felhívtak, hogy ha esetleg a szüleimnél vagyok, akkor elmehetnénk együtt bulizni. - magyarázta.
- Jól hangzik. Szeretek bulizni. - feleltem.
- Tudom. - ölelt meg.
- Mikor indulunk?
- Azt beszéltem meg velük, hogy fél 10-kor találkozunk a disconál, ahol már voltunk párszor együtt. - mondta Nico.
- Most van fél 8, szóval ideje készülődnöm. - mentem a fürdőbe.
- Nők! - sóhajtott Nico.

Ezen csak nevettem egyet. Egy óra alatt elkészültem, majd átadtam a terepet a páromnak. Neki persze elég volt negyed óra is. Pasik!

Kilenc körül aztán elindultunk az említett szórakozóhelyre. A disco előtt találkoztunk Nico néhány barátjával.

- Sziasztok! - köszöntünk nekik.
- Hello Nico! Látom elhoztad a filmsztár csajodat is. - vigyorgott az egyik srác.
- Igen. - ölelt át a szerelmem - Ő itt Kimberly! Ők pedig Josh, Adam, Carlos és a barátnője, Lena.
- Sziasztok! - köszöntem mégegyszer.
- Mehetünk? - kérdezte Adam.
- Aha. - felelte Nico, majd bementünk a discoba.

Piáltunk, táncoltunk; egyszerűen jól éreztük magunkat. Nico is elvolt a rég látott barátaival, én pedig összebarátkoztam Lenával.

- Nagyon szép pár vagytok Nicoval. - mondta a lány.
- Köszi. - feleltem - Ti mióta vagytok együtt Carlossal?
- Már több, mint egy éve. - válaszolta Lena.
- Az jó. Eljegyzés már volt?
- Még nem, de azt hiszem, hogy hamarosan lesz. - mosolygott kissé sejtelmesen.
- Júj, tényleg? Tudsz valamit?
- Az egyik barátnőm látta Carlost egy ékszerüzletben, valami gyűrűről beszélgetett az eladóval.
- Ez jelent valamit. Carlos nem tudja, hogy sejtesz valamit a lánykérésről?
- Nem, de nem is akarom. Szegény biztos szomorú lenne, ha mgtudná, hogy tudtam a meglepetéséről.
- Hát igen. De majd vicces lesz, ha 30 év múlva, miközben az unokáitoknak meséltek, megtudja, hogy tudtűl az egészről. - nevettem.
- Igen. És mi van veletek Nicoval? Nálatok már felmerült az eljegyzés? - kíváncsiskodott Lena.
- Még csak két hónapja vagyunk együtt. Túl korai lenne még. - feleltem.
- Mondjuk ez igaz. Az előző barátnője kezét 7 év alatt sem kérte meg, de reméljük, neked nem kell ennyit várnod.
- Te ismerted Viviant? - kérdeztem.
- Igen.
- És jóban voltatok?
- Ez egy kicsit bonyolult. - gondolkodott el Lena - Mikor megismertem, kb. másfél éve, hamar összebarátkoztunk, de később már nem voltunk olyan jóban.
- Miért?
- Mert hülye volt...

Nem kívánt álom - 63. rész

Sziasztok! Visszajöttem a "nyaralásból" , szóval hozom az új részeket. Kint nem tudtam használni a netet, de írtam két részt, amiből az egyiket most felteszem, és a másikat is hamarosan. Sok kommentárt várok. Puszi! :)

- Sajnálom! - kapta a kezét a szeme elé Keke.
- Apa! Miért nem kopogtál? - kérdezte Nico kissé ingerülten. Én csak magamra rántottam a takarót, és figyeltem az apa-fia beszélgetést.
- Nem gondoltam, hogy ti... én inkább most megyek. - mondta Keke, majd szó szerint elrohant.
- Ez aztán ciki volt! - szólaltam meg.
- Az. - felelte Nico - Azt sem tudom, minek jött be apa.
- Biztos akart mondani valamit. De most már mindegy! Aludjunk inkább szívem! - vetettem fel az ötletet, majd a szerelmem karjaiba bújtam.

Másnap reggel magamhoz képest korán; reggel 9-kor keltem fel. Nico még mélyen aludt, ezért csöndben kimásztam az ágyból, felöltöztem, majd lementem a földszintre.

Sinát a konyhában találtam; éppen főzött. Kedvesen köszöntött:
- Szia Kimberly! Hogy aludtál?
- Jó reggelt! Jól, köszönöm. - mosolyogtam.
- Nico még alszik?
- Igen. - válaszoltam.
- Az apja is. Látszik, hogy mindkettőjükben finn vér csordogál. - nevetett Sina.
- Tényleg. Mióta vagy fenn? - kérdeztem.
- Úgy fél órája. Gondoltam, csinálok nektek egy finom ebédet.
- És mi lesz a kaja?
- Húsleves, főételnek pedig olivás tészta; Nico kedvence.
- A kedvence? Akkor azt hiszem, meg kéne tanulnom a receptet. - nevettem.
- Az lehet. Amúgy mennyire komoly a kapcsolatotok? - tette fel Sina a rettegett kérdést.
- Elég komoly. Nagyon szeretjük egymást, és biztos vagyok benne, hogy ami köztünk van, az nem csak egy nyári kaland. - feleltem boldogan.
- Jó ezt hallani. - mosolygott Sina - Annyira örülök nektek. Nico végre talált egy olyan lányt, akit mindenki szeret.
- Azért azt nem mondanám, hogy mindenki szeret. - nevettem - De örülök, hogy ilyen jól kijövök a szerelmem anyukájával.
- Én is örülök, hogy a fiam veled van. Sokkal jobb vagy, mint az előző barátnője.
- Vivian? - kérdeztem.
- Igen...Vivian. - húzta el a száját Sina - Soha nem szerettem azt a lányt...és ezzel nem vagyok egyedül. Mikor Nico elmondta, hogy szakítottak, legbelül megkönnyebbültem, hogy nem fognak összeházasodni.
- Úgy volt, hogy összeházasodnak? - kerekedtek ki a szemeim.
- Nico meg akarta kérni Vivian kezét, de pár nappal előtte összvesztek, és szakítottak.
- Értem. Tényleg jó, hogy végül nem kérte meg a kezét. - mondtam.
- Talán tudsz valamit? - kémlelte Sina a tekintetem.
- Nem! - vágtam rá - Csak örülök annak, hogy Nico velem van.
- Kimberly! Nem akarnám, hogy elmondd, ha nem a fiamról lenne szó. De kérlek, ha tudsz valamit, akkor mondd el!

Egy pillanatra ledermedtem, mert nem tudtam, hogy elmondjam-e azt, amit Roxanne-től tudtam meg.

- Vivian megcsalta Nicot. - nyögtem ki végül.
- Hogy mi? - döbbent le Sina - Ezt honnan tudod?
- A srác, akivel lefeküdt Vivian, a legjobb barátnőm pasija volt. - magyaráztam.
- Ezt nem hiszem el. - állt fel Sina az asztaltól, ahol ültünk - Tudtam, hogy valami nincs rendben azzal a csajjal, na de ilyet... Nico ugye tudja?
- Nem - feleltem - Neki még nem mondtam el, és lehet, hogy nem is fogom.
- De joga van tudni! Én biztos tudni akarnék arról, ha a volt párom megcsalt. - akadt ki.
- De nem akarom, hogy Nico tőlem tudja meg. Annyira boldogok vagyunk együtt, hogy nem akarom semmivel kockára tenni a kapcsolatunkat.
- Megértelek. - ült vissza Sina - Akkor majd szólok neki én.
- Inkább ne! - kértem - Ha megtudná, hogy tudtam róla, és nem szóltam neki, akkor lehet, hogy kiakadna, auzt pedig nem szeretném.
- Akkor mégis kitől tudná meg?
- Talán most életbe léphetne az a mondás, hogy amiről nem tudunk, az nem fáj. - mondtam.
- Azt akarod, hogy Nico ne tudjon róla? - kérdezte értetlenül Sina.
- Talán. - feleltem kissé félve.
- Figyelj Kimberly! - fogta meg a kezem - Egy kapcsolat alapja általában az őszínteség, szóval ne akarj hazugságban élni. Előbb-utóbb Nico úgy is meg fogja tudni, és akkor csak még jobban kiakad azon, hogy tudtad, és mégsem szóltl neki róla. Ne akarj eljutni odáig!
- Igazad van! - sóhajtottam - Megpróbálok minél hamarabb beszélni vele.
- Ez a beszéd! - mosolygott Sina - Na de most visszamegyek a konyhába, mert nem szeretném, ha odaégne az ebéd.
- Rendben. Én felmegyek, és felkelek, hogy Nico felébredt-e már.
- Oké.

Ezzel felmentem a párom szobájába. Nico már ébren volt; éppen öltözködött.

- Jó reggelt szívem! - köszöntött egy csókkal.
- Jó reggelt! - köszöntem.
- Mi legyen a mai program? - kérdezte a szerelmem.
- Nem tudom, nem ismerem a környéket.
- Az a gáz, hogy én sem annyira. - nevetett Nico - Soha nem éltem itt.
- Nem megyünk ki a partra? - vetettem fel az ötletet.
- De, ez jól hangzik. Imádom az eszed. - adott egy puszit az arcomra.
- Mást nem is szeretsz rajtan? - tetettem a szomorút.
- Mindent szeretek rajtad! - csókolt meg újra.

Ezt a boldogságot senki nem vehette el tőlünk.