2010. szeptember 23., csütörtök

Nem kívánt álom - 56. rész

56. FEJEZET: BOCSÁNAT KÉRÉS

Nagy nehezen sikerült eljutnom a McLaren boxához. Amikor beléptem, a szememmel rögtön elkezdtem kémlelni, hogy merre lehet a barátnőm, de sajnos egy nemkívánatos személyt vettem észre helyette…persze, hogy Lewis volt az.

Kimberly! – szaladt oda hozzám, amikor észrevett – Annyira örülök, hogy jól vagy!
Neked is szia! – válaszoltam flegmán.
Hallottam, hogy mi történt azután, hogy veszekedtünk és úgy érzem, hogy én vagyok a hibás.
Szóval Nico elmondta…
Nico? – vágott értetlen fejet – Én Jensontől tudom.
Oké. De most mennem kell. – indultam volna, de Lewis utánam szólt.
Sajnálok mindent! Azt, ahogy Amandával bántam, hogy bunkó voltam és, hogy ilyen helyzetbe kerültél miattam. Bocsánat! Nem békülhetnénk ki?
Figyelj Lewis! – álltam meg előtte – Megbocsájtó személy vagyok, és nem szoktam az embereket a hibáik alapján megítélni, de nálad több időre van szükségem ahhoz, hogy bízni tudjak benned. Szóval jobban örülnék annak, ha nem könyörögnél állandóan, hanem hagynád, hogy átgondoljam a dolgokat. – fejtettem ki az érzelmeimet – És Amandával is beszéld meg a dolgot! Jobb most tisztázni, ha nem akarsz tőle semmit. – ezzel indultam volna tovább, de még visszaszóltam utoljára – Ja…csakhogy tudd! Amanda többet akar, mint egy egyéjszakás kaland. Azt hiszem, kezd beléd szeretni. – azzal otthagytam, és elindultam megkeresni Jesst.

Szerencsére hamar megtaláltam. Egyidősebb férfival beszélgetett, de mikor észrevett, rögtön odajött hozzám.

Szia Kim! – adott egy puszit, és megölelt.
Szia! –feleltem.
Ugye már jól vagy? – kérdezte a barátnőm.
Igen, már minden rendben van. – válaszoltam mosolyogva – És te hogy vagy?
Jól. – mosolygott – Képzeld, a szünetben Tokióba utazunk Jensonnel.
Ez nagyszerű! Látszik rajtatok, hogy milyen boldogok vagytok együtt! Öröm rátok nézni. – állapítottam meg.
Igen, nagyon szeretjük egymást. – látszott Jessicán, hogy komolyan beszél; szinte a fellegek közt volt – És mi van veled és Nicoval?
Mi is nagyon boldogok vagyunk együtt. Olyan jó újra vele!
Annyira örülök, hogy újra összejöttetek. Nico tényleg túlzásba vitte a féltékenykedést, de annyira szurkoltam, hogy bocsáss meg neki, és jöjjetek össze újra.
Tényleg neki drukkoltál? – tetettem a felháborodottat.
Inkább annak, hogy legyetek megint boldogok.
Ezt sikerült is megvalósítani. – feleltem – Amúgy az előbb beszéltem Lewis-zal.
Tényleg? Miről?
A tegnapról.
Kitől tudta meg?
Jensontől.
Azt hiszem, szólnom kéne neki, hogy legközelebb ne legyen ilyen pletykás. – gondolkodott el Jess.
Jó ötlet. – nevettem el magam.
És mit mondott?
Bocsánatot kért; nem csak a tegnapiért, hanem mindenért.
Ez azért kedves tőle.
Szerintem ez természetes. – feleltem – És szóltam neki, hogy tisztázza a dolgait Amandával.
Amandával? – kérdezte értetlenül a barátnőm.
Áh, te nem is tudsz róla. Szóval Amanda a nővérem. Elkísért a Német Nagydíjra, ahol kicsit…szóval összemelegedtek Lewis-zal. Én viszont összevesztem a testvéremmel amiatt, hogy egy olyan pasival kavar, akinek van barátnője. Tegnap Amanda felhívott, és közölte velem, hogy érez valami komolyat Lewis iránt. Kb. ez a történet lényege.
Szóval…a nővéred kavart Lewis-zal, aki miatt aztán összevesztetek? – próbálta megérteni a dolgokat Jessica.
Kb. – válaszoltam.
Azt hiszem, hogy ráférne Lewis-ra egy alapos verés.
Nagyok jó ötleteid vannak! – nevettem.
Brunoval mi van?
Az előtt beszéltem vele, hogy idejöttem. – magyaráztam – Végre rájött szegény, hogy Nico barátnője vagyok, így megkímélt a magyarázkodástól.
De azért így is volt mit megmagyaráznod. – mosolygott Jessica.
Az igaz. De elég volt annyit mondanom neki, hogy szeretem Nicot és, hogy újra együtt vagyunk.
Az jó. Legalább nem él ezentúl abban a tudatban, hogy van nálad esélye.
Igen. Na de most megyek, mert nemsokára kezdődik a verseny. Sok szerencsét akarok még kívánni a szerelmemnek. – mondtam boldogan.
Menj csak! Majd találkozunk a verseny után te hős szerelmes. – vigyorgott a barátnőm.
Oké. Sok szerencsét Jensonnek! Szia! – búcsúztam el.
Niconak is. Szia!

Ezzel a McLaren boxából elindultam a Mercedes boxához…a szerelmemhez.

2010. szeptember 14., kedd

Sziasztok!

Elképzelhető, hogy pár napig nem lesz új rész, mert a gépemet szerelik. Amint visszahozzák, pótolom a lemaradásom.

Bocsi!

Gracia

2010. szeptember 12., vasárnap

Nem kívánt álom - 55. rész

55. FEJEZET: NEHOGY MEGVERD!

Az éjszakát a kórházban kellett töltenem. Jessica bent maradt velem egész éjszakára, de Nicot hajnali 3 körül visszaküldtem a hotelbe, hogy ki tudja pihenni magát a másnapi versenyre. Hiába erősködött, nagy nehezen sikerült meggyőznöm, hogy menjen vissza a szállodába, és feküdjön le aludni.

Másnap reggel viszont már 7-kor bejött hozzám. Elvégezett az orvos még néhány vizsgálatot, elintézte a papírmunkát, és 9-kor már el is hagyhattam a kórházat.

A kórháztól rögtön a pálya felé vettük az irányt. Szerencsére Jessica hozott nekem ruhát, így vissza sem kellett menni a hotelbe. Nico szerette volna, ha inkább a szállodában maradok, és ott nézem meg a versenyt, de úgy éreztem, hogy teljes mértékben felépültem, ezért ki akartam menni vele a pályához. Végülis, ha ennyit utaztam egy forma-1-es verseny miatt, nehogy már a hotelben gubaszak.

A Mercedesnél megreggeliztünk Nicoval, hiszen egyikünk sem evett már régóta.

- Annyira örülök, hogy jól vagy. – mosolygott Nico.
- Én is. Annyira furcsa, hogy majdnem meghaltam. Az utolsó dolog, amire emlékszem az, hogy veszekedtem Lewis-zal, és beültem a kádba. – válaszoltam.
- Veszekedtél Lewis-zal? – kerekedtek ki a szerelmem szemei.
- Igen. Amanda miatt. – feleltem.
- Ezt nem is mondtad.
- Mikor mondtam volna? Mikor éppen újraélesztettek?
- Igazad van. – mondta Nico – De ezt elintézem Lewiszal.
- Szerintem inkább ne!
- Miért? Majdnem meghaltál miatta! – akadt ki a párom.
- Akár mennyire is utálom, szerintem ez nem az ő hibája. Nem akarok botrányt szívem! – fogtam meg a kezét – Inkább tartsuk titokban a dolgot! Nem akarom, hogy mindenki erről beszéljen.
- Megértem, de te nem akarod, hogy Lewisnak legyen egy kis lelkiismeret-furdalása? – vigyorgott Nico.
- De igen, de ne ezért. Ígérd meg, hogy nem beszélsz senkinek a tegnap történtekről! – néztem rá komolyan. Nicon látszott, hogy nem tetszik neki a dolog. – Kérlek drágám! Tedd meg…miattam.
- Rendben. – egyezett bele végül – De ha Lewis csak hozzád is mer szólni, akkor elintézem. – fenyegetőzött, amin kissé elnevettem magam.
- Oké. – feleltem – Szeretlek!
- Én is szeretlek! – csókolt meg – És többet ne hozd rám a frászt!
- Most sem önszántamból tettem. – mosolyogtam.

Ezek után hagytam Nicot, hogy végezze a munkáját. Éppen Jessicához tartottam, amikor a boxutcában összefutottam Brunoval. Próbáltam elvegyülni a tömegben, de a srác sajnos kiszúrt.

- Szia Kimberly! – jött oda hozzám. Nem volt túl jó kedve.
- Szia Bruno! Mizu? – próbáltam kedveskedni.
- Azt hiszem, beszélnünk kéne.
- Miről? – értetlenkedtem.
- Gyere! – mondta, majd a boxok mögé húzott – Miért nem mondtad, hogy Nico Rosberggel jársz?
- Mert nem kérdezted. – próbáltam menteni a menthetőt.
- De mikor szóba került a pasid, elmondhattad volna. – akadt ki.
- De úgy gondoltam, hogy nem fontos.
- De igen is az! Ha tudtam volna, nem hajtok rád! Milyen lenne már, ha az egész paddock arról beszélne, hogy Bruno Senna le akarja nyúlni Nico Rosberg csaját.
- Egyszerűen még mindig nem értem, hogy miért nem tudtad. Az elmúlt hetekben mindenki erről beszélt…főleg a Forma-1-ben.
- Nem követem nyomon a sztárhíreket. – felelte Bruno egyszerűen.
- Akkor ne engem okolj a tudatlanságodért! A lényeg, hogy megtudtad. Jobb is ez így, mert Nicoval kibékültünk.
- Nagyszerű! – felelte a srác gúnyosan.
- Igen az! De most megyek! Szia! – mondtam, majd otthagytam.

Kicsit rosszul éreztem magam, amiért hiú ábrándokat tápláltam benne, és amiért megbántottam, de hamar túl fogom tenni magam rajta…legalábbis remélem.

Folytattam az utam a boxutcában, és ismét egy ismerős alakba botlottam; Lucas di Grassiba.

- Szia Kim! – köszönt vidáman.
- Szia! Látom, boldog vagy. – mosolyogtam – Ennek Roxanne-hez van köze?
- Igen. Tegnap beszéltünk, és úgy döntöttünk, hogy találkozunk a szünetben.
- Ez nagyszerű! Annyira örülök nektek!
- Ezt neked köszönhetem. Ha te nem beszéltél volna vele, akkor most nem lennék ennyire boldog. – hálálkodott.
- Szerintem Roxie nem miattam gondolta meg magát. Én csak rásegítettem arra, hogy hamarabb rájöjjön, hogy mit is érez irántad.
- A lényeg, hogy nagyon jól érzem magam, és remélem, hogy tényleg összejövünk.
- Én is remélem. – feleltem – Annyira jól mutatnátok együtt.
- Igen, biztos vagyok benne. De nekem most mennem kell. Még egyszer köszönök mindent. Majd még találkozunk.
- Szívesen segítettem. Sok szerencsét…Roxie-hoz meg a versenyhez is. - válaszoltam.
- Köszi.
Elköszöntünk egymástól, majd mindketten mentünk a magunk dolgára.

Kimberly ruhái: http://1.bp.blogspot.com/_7KjJdySKlM0/TCxqh7ove1I/AAAAAAAACmY/0P_Ei0CaihA/s1600/110240_565.jpg

2010. szeptember 10., péntek

Nem kívánt álom - 54. rész

54. FEJEZET: HALÁL KÖZELI ÉLMÉNY

Nyelveink játékának telefoncsörgés vetett végett.

- Ki az ilyenkor? – kérdeztem kissé idegesen.
- Norbert. – felelte a párom, majd felvette a telefonját. Értetlenül hallgattam, ahogy valamiről beszél vele németül.
- Mit akart? – kérdeztem, mikor Nico végzett.
- Be kell mennem a boxba. – sóhajtott a szerelmem.
- Ilyenkor? Azt hittem, mára már végeztél.
- Én is, de szüksége van a csapatnak rám. Sietek, ahogy csak tudok, és aztán folytatjuk azt, amit az előbb elkezdtünk. – mosolygott Nico, majd elment.
- Remek! Most itt maradtam egyedül! – durciztam egy kicsit.

Jobb híján elővettem a mobilom, és Jessica számát tárcsáztam.

- Jessica Michibata! – vette fel a telefont a barátnőm.
- Miért pont egy forma-1-es pilótába kellet nekem beleszeretnem? – tettem fel a költői kérdést.
- Áhh, Kimberly! Mi történt megint?
- Niconak el kellett mennie, mert a csapatnak szüksége van rá, én meg egyedül gubbasztok a szobában. – panaszkodtam.
- Gyere át, ha van kedved. – ajánlotta fel Jess – Jensonnek is dolga van, így én is egyedül maradtam.
- Köszi, de most inkább itt maradok. Remélem Nico hamarosan visszaér.
- Reménykedhetsz benne, de ha a forma-1-es pilóta pasid azt mondja, hogy nemsokára jön, akkor várhatsz rá akár 5 óráig is.
- Ugye most csak szórakozol? – döbbentem le.
- Sajnos nem drága barátnőm. Szokj hozzá, és vállald a felelőséget, amiért Nicoba szerettél bele. – nevetett Jessica.
- Remek! Akkor ma sem lesz sex. – akadtam ki, de pár pillanattal később mindketten elnevettük magunkat – Na megyek, lezuhanyzok, amíg Nico nincs itt. Majd holnap találkozunk a pályánál.
- Oké. Majd megkeressük egymást! Szia!
- Szia! Jó éjt! – mondtam, majd bontottam a vonalat.

Nem sokkal később valaki kopogott. Kinyitottam az ajtót, és meglepetésemre Lewis Hamiltonnal találtam szemben magam.

- Szia Kim! Beszélhetnénk? – kérdezte. Látszott rajta, hogy zavarban van.
- Bocsi, de ma még szeretnék enni. – feleltem gúnyosan.
- Ne viselkedj így! Én szeretnék kibékülni veled, és szeretném, ha jóban lennénk.
- Én viszont nem szeretnék jóban lenni veled, szóval szállj le rólam!
- Amanda érdekében ássuk el a csatabárdot!
- Amanda érdekében? – húztam fel magam – Mégis mit akarsz te a nővéremtől?
- Hát… - gondolkodott Lewis.
- Remélem semmit! Csak hogy tudd! Ha megbántod vagy átvered, neked annyi! Szólok Niconak, hogy menjen neked, amikor éppen az első helyen állsz. Sőt, ha kell, pályát váltok, F1-es versenyző leszek, és az lesz a célom az összes versenyen, hogy megakadályozzam, hogy nyerj. – olvastam be a srácnak, aki döbbenten bámult rám – Szóval, mit állsz még itt?
- Remélem egy nap felnőtt módjára tudsz hozzám szólni.
- Olyan soha nem lesz, mert nem akarok többet hozzád szólni. – feleltem, majd becsaptam az ajtót Lewis előtt.

Idegességemben előkaptam a telefonomat, és elkezdtem üzenetet írni Amandának:

„Koptasd le rólam a pasidat vagy kidet. Már teljesen elegem van belőle! Utálom és téged is, amiért szereted.”

Gyorsan elküldtem az sms-t, majd úgy döntöttem, hogy inkább veszek egy forró fürdőt, hogy lehiggadjak.

Bele voltam fáradva mindenbe; abba, hogy a legjobb barátnőm elárult, a Lewis-Amanda dologba, és a gondokba a kapcsolatommal kapcsolatban. Elegem volt mindenből és mindenkiből!

Hosszú órák maradhattak ki, mert a következő kép, amire emlékszem az volt, hogy valahol fekszem. Lassan kinyitottam a szemem, és azt vettem észre, hogy egy kórházi szobában vagyok. Különféle gépek voltak rám kötve, és nagyon rosszul éreztem magam.

- Kimberly! Annyira örülök, hogy felébredtél! – rohant oda hozzám Nico – Annyira aggódtunk miattad!
Észrevettem, hogy rajta kívül ott volt még Jessica, és a barátja, Jenson.
- Mi történt? – kérdeztem egyből.
- Elaludtál a kádban, és majdnem megfulladtál. – válaszolta Jess.
- Szerencsére hamar visszaértem a hotelbe, és amint megláttalak a kádban eszméletlenül rögtön hívtam a mentőket. – magyarázta a szerelmem.
- Mióta vagyok itt? – kérdeztem.
- Kb. három órája. – felelte a barátnőm.
- És mikor mehetek el? – tettem fel az újabb kérdést.
- Azért ne siess annyira előre. – jelent meg egy mosoly Nico arcán – Éjszakára benn kell maradnod megfigyelésen.
- Az a gáz, hogy semmire nem emlékszem a történtekből. – gondolkodtam el.
- Pedig majdnem meghaltál. – felelte Jessica komoly arckifejezéssel.

Teljesen ledöbbentem a szavai hallatán.

Nem kívánt álom - 53. rész

Sziasztok! Bocsi, hogy hosszú ideig nem volt új rész, de elég elfoglalt voltam mostanában. De végre meghoztam az új fejezetet. Remélem, hogy tetszik és, hogy ezek után is fogjátok olvasni a történetem. Puszi :)

53. FEJEZET: ELEGEM VAN LEWISBÓL!

Az időmérő alatt végig azon járt az agyam, hogy helyesen cselekedtem-e. Gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra döntöttem úgy, hogy megbocsájtok Niconak. Lehet, hogy mások hülyének tartanak emiatt, de szeretem annyira Nicot, hogy túltegyem magam a történteken, és újra boldog legyek mellette.

Az időmérő alatt nem történt semmi különös, Nico a 6. lett.

Az időmérő után gratuláltam a kedvesemnek, majd hagytam, hogy végezze a dolgát.

Egyszer csak meghallottam a telefonom csörgését. Elővettem a táskából. A kijelző Amanda nevét mutatta.

- Szia! – vettem fel kissé flegmán a telefont.
- Szia Kim! Hogy vagy? – kedveskedett a nővérem.
- Jól. – feleltem röviden.
- Tudom, hogy haragszol rám, de nem ezért hívtalak.
- Akkor miért? Tudod, elég sokba kerül Amerikából Magyarországra telefonálni.
- Tudom, de beszélnünk kell.
- Miről?
- Lewisról.
- Azt mondtad, hogy nem miatta hívtál. – válaszoltam.
- De végülis igen. Nem beszéltél vele?
- De. És elküldtem a fenébe. – válaszoltam, mintha minden nap ezt csinálnám.
- Hogy mit csináltál? – lelki szemeimmel láttam, ahogy Amanda szemei kikerekednek.
- Szerintem egy barom, amiért megcsalta a barátnőjét, és megérdemelte, hogy valaki alaposan beolvasson neki. Vagy talán ez neked nem tetszik?
- Persze, hogy nem tetszik. Én megértelek téged is, de úgy érzem, hogy köztem és Lewis között lehet valami komolyabb is. Nem szeretném, ha máris vége lenne a dolognak.
- Szóval teljesen tönkre akarod tenni Lewis és Nicole kapcsolatát? – akadtam ki még jobban.
- Nem erről van szó! Kezdem egyre jobban megkedvelni Lewist, és úgy érzem, hogy ez kölcsönös. Vagy szerinted ez nem így van?
- Nem tudom, de őszintén szólva nem is érdekel. – feleltem.
- Szóval teljes mértékben elítélsz? – szomorodott el a nővérem.
- Igen. – vágtam rá.
- És Nicot akkor miért nem ítéled el? A te kapcsolatodat ő tette tönkre! – akadt ki most Amanda.
- Az teljesen más!
- Nem, egyáltalán nem más. Miatta szakítottál Jonnal.
- De Nico szeretett, és nem csak szórakozott velem!
- Én is szeretem Lewist!
- És mi van ha ő nem szeret téged? Akkor talán bosszút állsz rajta, és mindent elmondasz a barátnőjének?
- Nem!
- Szerintem meg igen. Nem tudok mindent rólad, de biztos vagyok benne, hogy nem hagynád annyiban a dolgot, és megbosszulnád, hogy Lewis csak játszadozott veled.
- Akkor tényleg nem ismersz Kimberly! – felelte a nővérem, majd lecsapta a telefont.

Nagyon felidegesítettem magam azon, hogy még neki áll feljebb! Én mindent beleadtam abba, hogy tökéletes legyen a viszonyom a testvéremmel, de Amandát nem lehet normálisan kezelni.

- Valami baj van szívem? – jött oda hozzám Nico.
- Csak összevesztem Amandával. – bújtam a szerelmem karjaiba.
- Min?
- Lewison. – forgattam a szemeim.
- Nem érdemes miatta összeveszni a testvéreddel.
- De Amanda annyira csökönyös! És állítólag szereti Lewist.
- Mi van? – csodálkozott Nico.
- Azt mondta, hogy szeretné, ha lenne folytatása a dolognak.
- Lewis biztos nem ezt akarja.
- Ezt honnan veszed? – kérdeztem értetlenül – Talán beszéltél vele?
- Nem, csak jól ismerem. Szeret csajozni, de egyik kalandjáért sem akarja elhagyni a barátnőjét.
- Ettől félek én is. Nem akarom, hogy Amanda szenvedjen amiatt a barom miatt. Ő sokkal jobban érdemel! – szomorodtam el.
- Igazad van, de lehet, hogy az lenne a legjobb, ha kimaradnál az egészből. Hagyd, hogy Amanda elintézze. Csak akkor avatkozz bele, ha segítséget kér. – fogta meg Nico a kezem.
- Te mindig annyira bölcs vagy. – csókoltam meg.
- Tudom. – válaszolta mosolyogva.

Egy órával később visszamentünk a szállodába. Rendeltünk kaját, amit a szobánkban fogyasztottunk el. Vele akartam tölteni az utolsó éjszakánkat Magyarországon.
- Miért bocsájtottál meg? – szólalt meg aztán Nico evés közben.
- Talán nem kellett volna? – mosolyodtam el.
- Nem ezt mondtam! Nagyon jól döntöttél, amikor megbocsájtottál. – adott egy puszit a szerelmem – De mi volt a fő indok?
- Egyszerűen annyi, hogy szeretlek! – feleltem.

Nico mélyen a szemembe nézett, majd szenvedélyesen megcsókolt. Innentől már nem volt megállás…vagyis azt hittem.