Nem kívánt álom - 8. rész

8. FEJEZET: MEGHÍVÁS VACSORÁRA

Tudtam, hogy nagyon megbántottam Nicot, de nem tehettem ellene semmit. Én Jonnal járok, és nem hiszem, hogy Nicoval erős és hosszú távú lenne a kapcsolatunk.

Az időmérő alatt mindannyian csendben voltunk. De hát ebben a nagy hangzavarban nem is nagyon hallanánk egymást. Csendben figyeltük az eseményeket a tv-ken.

Végül Nico a 6. helyen végzett, Schumacher pedig a 9. lett.

A PR-es cuccok miatt fotózkodnunk kellett a csapattal, elmondani a véleményünket az eddig látottakról, és persze jópofizni. Csak a szokásos!

Éppen az egyik asztalnál ültem, mikor Roxanne jött oda hozzám egy újsággal a kezében, amit ledobott elém az asztalra.

- Mi ez? – kérdeztem először értetlenül.
- Olvasd csak el! – felelte Roxie.
- „Csúnyán összeveszett a CSI: Miami helyszínelők két sztárja. Kimberly Kyle és Jonathan Togo a forma-1-es Brit Nagydíjon kapott össze a sajtó szeme láttára. Amerika egyik álompárja a Mercedes motorhome-jában tölti a hétvégét, és a szemtanúk szerint pont a német istálló egyik pilótája, név szerint Nico Rosberg miatt kaptak össze. Hogy mi is állt a vita központjában és, hogy esetleg egy szerelmi háromszög kezd-e kialakulni a két színész és az autóversenyző között, még nem tudni. De amint megtud valamit szerkesztőségünk, értesíti a kíváncsi olvasókat.”
- Na mit szólsz hozzá? – kérdezte Roxie.
- Vajon mit? Ez szörnyű! Megint magyarázkodhatok mindenkinek. – sóhajtottam egy nagyot – Még szegény Niconak is.
- Hát igen. Ezért rossz, ha híres vagy.
- Tudom. Már elegem van abból, hogy nem kehet egy nyugodt percem sem a sajtó miatt.
- Még jó, hogy azt nem írták meg, hogy én meg együtt iszogattam Nico Rosberggel csütörtök este.
- Annyira őrült vagy. – mondtam Roxie-nak.
- Most meg mi a bajod? – kérdezte kicsit felháborodottan – Ne rajtam vezesd le a dühödet!
- Igazad van, sajnálom. Csak annyira elegem van mindenből. – válaszoltam sóhajtva – Jon látta már?
- Szerintem még nem – felelte Roxanne – De egyszer úgy is fogja.
- Tudom. Bár szerencsére ő nem akad ki annyira a firkászoktól. De jó neki!
- Hát igen.

Szerencsére a cikk nem került szóba a nap hátralevő részében. Már indultunk volna vissza a szállodába, mikor a Mercedes egyik alkalmazottja jött oda hozzánk, és közölte velünk, hogy meghívottak vagyunk a szálloda éttermében rendezett vacsorára, ahol több pilóta is jelen lesz. Ahhoz képest, hogy Roxanne nem is szereti és nem is ismeri a Forma-1-et, ő jött leginkább lázba.

Én már nem örültem annyira a meghívásnak, mert gondoltam, hogy Nico is ott lesz. Reméltem, hogy a hétvége hátralevő részében nem találkozom vele túl sokat. Habár szégyelltem magám, és sajnáltam Nicot, bevallom, hogy hiányzott. Nem akartam látni, mert még a végén a nyakába vetettem volna magam. Reménykedtem benne, hogy ahogy vasárnap este hazautazunk Los Angelesbe, végleg elfelejthetem őt. Persze tudtam, hogy ez nem megy ilyen könnyen.

Ahogy visszaértünk a hotelbe, Roxanne már rohant is fel a szobájába, hogy elkészüljön a vacsorához. Én nem voltam ennyire izgatott, amit Jon észre is vett.

- Mi a baj Cica? Talán nem érzed jól magad? Azt hittem, hogy te leszel a legizgatottabb az egész hétvégén és, hogy majd le se lehet lőni, közben meg olyan, mintha unnád az egészet. Talán nem volt jó ötlet, hogy idehoztalak? – kérdezte a szerelmem kissé szomorúan.
- Nem ez van szívem. Nagyon örülök, hogy törődsz velem és, hogy elhoztál, csak egy kicsit rossz kedvem lett. Biztos az idő miatt van. Ne is törődj vele! – legyintettem. Rossz volt, hogy már megint hazudtam neki.
- Rendben, hiszek neked. De most siessünk készülődni. – mondta Jon, majd egy kicsit csapott a fenekemre.

Ezen elnevettem magam, majd beszálltunk a liftbe. A szobába érve nekiláttunk a készülődésnek. Jon lezuhanyzott, átöltözött és belőtte a frizuját. Én is lezuhanyoztam, majd felvettem egy szép ruhát. Feltűztem a hajam, és kisminkeltem magam.

Fél 8-ra értünk az étterembe, ahol már sokan voltak. A bemutatkozások után rájöttem, hogy pontosan kik is. A pilóták közül ott volt Nico, Schumacher, Hamilton, Button, Alonso, de la Rosa, Vettel, Webber, di Grassi, Kubica, Kobayashi és még páran. Eljött néhány szerelő, csapatfőnök és mérnök is.

Egész jól elvoltunk a srácokkal. Főleg Roxanne. Ő mindenkivel beszélgetett. Csodálom, hogy nem unja még a dumálást és a röhögést.

Én viszont főként csak Nicora tudtam figyelni. De ő is csak engem bámult. Ha találkozott a tekintetünk, én mindig elkaptam a fejem, de ő nem így tett. Végig engem figyelt, és ha Jon adott egy puszit vagy megölelt, a tekintete egyre szúrósabb lett. Úgy döntöttem, hogy kimegyek a mosdóba. Megmostam az arcom (persze úgy, hogy a sminkem ne kenődjön el), ami kicsit felfrissített.

Visszafele viszont belebotlottam valakibe. Mivel éppen a földet néztem, nem láttam, hogy kinek mentem neki.

- Elnézést! – mondtam automatikusan.
- Beszélnünk kell. – felelte Nico határozottan, és elkezdett kivonszolni az étteremből.

Leblokkolva mentem utána.

Kimberly ruhája: http://goods.imgsrv.divat.hu/25/2589/big_2589.jpg
Cipője: http://agresszor.freeblog.hu/files/piros%20cip%C5%91.jpg

Roxanne ruhája: http://goods.imgsrv.divat.hu/31/3136/big_3136.jpg
Cipője: http://rockercsaj84.freeblog.hu/files/K%C3%A9pek%20a%20blogra/Fekete_cip%C5%91.jpg