Nem kívánt álom - 98. rész

Örültem, hogy sikerült rendezni a konfliktusokat kettőnk között, és megint minden a legnagyobb rendben volt. Reménykedtünk benne, hogy Vivian végleg kisétált az életünkből, és nem fogják többen zaklatni a házasságunkat.

Aznapra nem volt munkám, így Nicoval együtt tölthettük a napot. Beugrottunk a városba – ami Monacoban akár szó szerint is megtörténhet – és eltöltöttünk egy laza napot kettesben.

Éppen egy bevásárlóközpontban voltunk, mikor elhaladtunk az egyik bababolt előtt. Nicoval egyszerre meresztettük a szemeinket a kirakatra, ami tele volt édes ruhákkal, babakocsikkal és játékokkal. Láttam, ahogy Nico arcán megjelenik egy mosoly, és ettől velem is ez történt.

Nicoval elvetettük az ötlettel a múltkor a gyerekvállalással kapcsolatban, főleg miattam, de kezdett egyre jobban megváltozni a véleményem.

- Menjünk! – mondta végül Nico, majd kézen fogva továbbsétáltunk.

Nem szóltam semmit, de tudtam, hogy mire gondol a férjem.

Késő délután aztán beültünk enni az egyik étterembe. Monaco egy nap alatt bejárható gyalog, így mi sem kocsival mentünk, ami miatt mindketten tudtunk inni. Így az íncsiklandó fogásokat megkoronáztunk egy üveg borral.

- Láttam, hogy kicsit elérzékenyültél ma a bababolt előtt. – mondtam a desszertre várva.
- Igen, egy kicsit. – felelte Nico – De tudom, hogy te mit gondolsz a gyerekvállalásról.
- Honnan veszed, hogy még mindig az a véleményem? – kérdeztem.
- Miért, most már más?
- Talán. – mosolyogtam – Múltkor elég hirtelen jött a dolog, és nem lett volna időm felkészülni arra, hogy terhes leszek, majd születik egy gyerekem. De most egészen más lenne a helyzet.
- De most kezdődött el a műsorod forgatása. Nem hiszem, hogy rögtön abba is akarod hagyni.
- Nem hagynám abba rögtön. Ki tudja, mikor esnék teherbe, és utána még legalább fél évig gond nélkül vezethetném a műsort. Egy kis időre meg nyugodtan helyettesíthet valaki.
- Akkor ezzel azt akarod mondani, hogy talán lehet gyerekünk a közeljövőben? – kérdezte nagy mosollyal az arcán Nico.
- Talán… - feleltem titokzatosan – Te vagy életem szerelme, veled akarom leélni az életemet, és családot alapítani. Lehet, hogy nem vagyunk olyan hosszú ideje együtt, de biztos vagyok az érzéseimben.
- Én is. – fogta meg a kezem – Teljes mértékben!
- Akkor lássunk hozzá Mr. Rosberg! – mondtam.
- Rendben Mrs. Rosberg. – válaszolta Nico, majd megcsókolt.

Este fél 9-re értünk haza. Éppen a TV előtt ültünk, mikor csöngettek. Mikor kinyitottam az ajtót, meglepődve vettem tudomásul, hogy a barátnőm, Roxanne áll a másik oldalon.

- Szia Kim! – ölelt meg rögtön – Szia Nico! – köszönt a férjemnek is.

Nico rögtön odajött hozzánk, majd köszöntötte a barátmőmet:

- Szia Roxanne! Mi újság?
- Áh, semmi. Munka miatt jöttem Monacoba. – válaszolta Roxie.
- Gyere csak be! – invitáltam beljebb.

Roxie-val az ebédlőbe mentünk, míg Nico visszament a nappaliba.

- Nico sokkal kedvesebb, mint amilyen Jon volt. Ő még arra is alig méltatott, hogy köszönjön. – jegyezte meg a barátnőm, miközben helyet foglalt az asztalnál.
- Akkor már biztos vagyok benne, hogy a jó emberhez mentem feleségül. – válaszoltam nevetve, majd töltöttem mindkettőnknek üdítőt – Lucas nem kísért el?
- Nem, dolga van Brazíliában. Szívesen tartottam volna vele, de hát a munka miatt nem ment. De ha már itt vagyok, csacsoghatunk egy kicsit. – vigyorgott – Na milyen a házas élet?
- Jobb nem is lehetne. – lelkendeztem – Annyira boldog vagyok, mint még soha. Habár volt egy kis balhénk tegnap Nico volt csajával, de szerencsére mindent tisztáztunk, és most már minden rendben van.
- Mit csinált az a kurva? – kérdezte Roxie szigorú arckifejezéssel.
- Elvileg a cuccaiért jött, de a vak is látta, hogy vissza akarja kapni Nicot. Annyira szánalmas a csaj! – forgattam a szemeimet.
- A cuccaiért? – kérdezte Roxanne értetlenül – Azok meg mit kerestek itt?
- Őszintén szólva…Nico elfelejtett szólni, hogy előttem itt lakott a csaj. – válaszoltam kissé gúnyosan.
- Annyira komoly volt köztük a dolog, hogy együtt is éltek? – kerekedtek ki a barátnőm szemei.
- Végül is kb. 8 évig együtt voltak. Gondoltam, hogy komoly volt a kapcsolatuk, de mégsem akarom elképzelni, hogy a férjem mit csinált a volt barátnőivel. Ez amolyan tabu téma.
- Igazad van. Az ilyenekről nem akarnak tudni a nők.
- Vagyis a normálisak. – tettem hozzá.

Roxanne kb. egy óra múlva el is ment, mert másnap korán kellett kelnie a munka miatt. Mióta modellként dolgozik, sok fotózáson vesz részt világszerte, ezért is kellett most pont idejönnie. De hát, jó volt őt újra látni, és kibeszélni neki az érzéseimet.

Habár Nicoval nem akartunk rögtön ráhajtani a „gyerekcsinálásra”, nem malmozással töltöttük az estét.

Másnap reggel boldogan ébredtem. Nico még nagyban aludt mellettem, de olyan aranyos volt, hogy nem akartam felkelteni. Észrevétlenül kikeltem az ágyból, majd kimentem a konyhába, és főztem egy kis kávét.

Elmentem zuhanyozni, és készülődni, és mire végeztem, már Nico is felkelt. Azonban mikor üdvözölni akartam, baljós arckifejezéséből rájöttem, hogy valami nagyon nincs rendben.

Kimberly ruhái:
 

Elkerülhetetlen szerelem - 30. rész

Hogy osonj ki egy srác házából...

Nem tudtam, hogy mit tegyek. Legszívesebben kiugrottam volna az ágyból, és elrohantam volna, még azelőtt, hogy Aiden kinyitja a szemét, de mivel annyira gyors még ex-autóversenyző létemre sem voltam, ráadásul a tegnap elfogyasztott alkohol mennyisége is igencsak gátolt, kénytelen voltam szembenézni a tettünkkel.

- Öhm…szia Alyssa! – szólalt meg aztán Aiden, mikor észrevett. Az arckifejezéséből ítélve neki sem derengett sok a tegnap éjszakából.
- Szia! – köszöntem zavartan.

Pár percre beállt a kínos csend. Mindketten azon gondolkodtunk, hogy mégis mi a fene történt tegnap este, és hogy jutottunk el idáig.

- Azt hiszem, jobb lesz, ha megyek. – törtem meg végül a csendet, majd magam köré csavartam a takarót, megfogtam a ruháimat, és kimentem Aiden szobájából.

Lentről azonban beszélgetést hallottam. Még a másnapos agyam is hamar rájött, hogy Mr. és Mrs. Harrison beszélgetnek a földszinten.

- Úristen! – estem kétségbe, majd berohantam az első szobába, amit megláttam. Ott gyorsan felöltöztem, majd elkezdtem azon agyalni, hogy hogyan fogok kijutni a házból.
- Alyssa! Gyere ki! – hallottam meg Aiden hangját pár perccel később.

Kinyitottam neki az ajtót, de próbáltam nem nézni a szemébe.

- Nyugi, nem kell szégyellned magad! – mondta.
- Nem szégyellem magam, de azért ez egy kicsit kínos. Régóta ismerik egymást a családaink, mi meg úgy kavarunk, hogy nem is emlékszünk rá. – válaszoltam.
- Ha gondolod, megismételhetjük úgy, hogy emlékezzünk rá. – kacérkodott Aiden, majd a kezét a derekamra csúsztatta.
- Ezt most ne! – löktem le magamról – Inkább segíts, hogy kijuthassak innen.
- Rendben. – sóhajtott – Elterelem anyáék figyelmét, te pedig kilopózhatsz.
- Köszi.

Aiden lement, majd hallottam, hogy elkezd a szüleivel beszélgetni. Figyeltem, hogy mikor mond valami olyat, ami miatt lemehetek a földszintre, de sajnos nem az ő hangjuk volt az egyetlen, amit hallottam.

- Szia! – jelent meg mellettem egy nálam 1-2 évvel fiatalabb lány. Sejtettem, hogy Amy az, ő viszont szerencsére nem ismert fel – Te ki vagy?
- Öhm…Hannah. – hazudtam.
- Aidennél voltál?
- Aha. – feleltem.
- Oké. Szia! – rántotta meg a vállát, majd bement a szobájába.

Furcsa volt, hogy Amy nem ismert meg, ugyanis rengeteget voltunk együtt kiskorunkban, gyakorlatilag együtt nőttünk fel, és habár az élet másfelé terelt minket, úgy gondoltam, hogy legalább egy versenyemet látta, és tudja, hogy nézek ki. De hát, úgy tűnik, tévedtem.

- Anya, megmutatod a rózsát, amit tegnap említettél? – kérdezte Aiden a földszinten.
- Oh, persze drágám. Tényleg nagyon szép lett! – felelte Mrs. Harison.
- Gyere apa, ezt neked is biztos látnod kell! – mondta Aiden.
- Szerinted nem láttam már vagy ötvenszer? – válaszolta Mr. Harison.
- Nem baj, gyere! – mondta a fia, majd hallottam, ahogy nyílik, majd záródik a teraszajtó.

A kezembe kaptam a maradék cuccomat, majd leosontam a földszintre. Meggyőződtem róla még egyszer, hogy nem lát meg senki, majd gyorsan elhagytam a házat. Leintettem az első taxit, amit megláttam, ami haza is vitt.

Habár próbáltam észrevétlenül bemenni a házunkba, tudtam, hogy nincs sok esély arra, hogy anyám ne vegyen észre. Általában már reggel 7-kor fenn van, és a sürög-forog. Valószínűleg ezért néz ki mindig úgy a lakás, mintha nem lakna itt senki, mégis minden héten ki lenne takarítva.

Ezúttal azonban szerencsém volt, mert anyukám éppen zuhanyozott, így fel tudtam osonni a szobámba. Valószínűleg nem aludtam sokat előző éjszaka, de egyáltalán nem voltam álmos. Még ahhoz sem volt kedvem, hogy idegeskedjek az éjszaka történteken, ezért egyszerűen ki akartam verni a fejemből a dolgot, és arra koncentrálni, hogy pár óra múlva vissza kell mennem Quanticoba.

Lezuhanyoztam, felöltöztem, majd olyan állapotba hoztam magam, mintha tegnap egész éjszaka aludtam voltam. Mire lementem, anya és a nővérem már reggeliztek.

- Jó reggelt kicsim! – köszöntött anya kedvesen – Hogy aludtál?

Ekkor jöttem rá, hogy fel sem tűnt nekik, hogy nem aludtam itthon az éjjel. Anya mindig lefekszik már korán, Kristin pedig említette, hogy Adammel találkozik este, szóval nem meglepő, hogy úgy gondolták, hogy miután hazaértem, le is feküdtem aludni.

- Nagyon jól. – feleltem mosolyogva.
- Olyan rossz, hogy már ma el kell menned. – szólalt meg Kristin.
- Tudom. Remélem, hogy hamar tudok jönni megint, és akkor hosszabb ideig maradhatok. – válaszoltam.
- És mi volt tegnap Aidennel? – kíváncsiskodott anya, aminek az lett az eredménye, hogy majdnem félrenyeltem a teámat – Minden rendben van drágám?
- Persze. – töröltem meg a számat – De nem történt semmi különös.
- Mire hazaértél, én már lefeküdtem, szóval biztos jól éreztétek magatokat.
- Igen, jó volt. De megyek összepakolni, mert nem sokára a reptéren kell lennem. – álltam fel az asztaltól.
- De be sem fejezted a reggelidet. – mondta anya.
- Nem voltam annyira éhes. De amúgy nagyon finom volt. – öleltem meg, majd felsiettem az emeltre.

Tudtam, hogy a nővérem elől nem sokáig menekülhetek, és hamar be is igazolódott a gondolatom, ugyanis alig egy perccel az után, hogy becsuktam a szobám ajtaját, a nővérem meg is jelent.

- Mi a fenét csináltál te Aiden Harisonnal? – kérdezte komoly arckifejezéssel.
- Jaj, Kristin, hagyjál már!
- Alyssa, azonnal mondd el! – ült le mellém az ágyra, és fordított szembe magával.
- Lefeküdtem vele. – mondtam el az igazságot, mire a nővérem olyan „Fú, baszd meg!” arckifejezést vágott.

Alyssa ruhái:
 

Nem kívánt álom - 97. rész

Sziasztok! Először is szeretném megköszönni mindenkinek, aki írt komit, akár ehez a történethez, akár a másikhoz. Nagyon jó érzéssel tölt ez el. :) Íme az új rész. Most már tényleg csak néhány rész van hátra, szóval tartsátok meg az előbb említett jó szokásotokat. :D Jó olvasást! Puszi! <3

Nagyon ideges voltam, amiért Nico nem mondta el, hogy ennyire komoly volt a dolog közte és Vivian közt. Belegondolni is szörnyű, hogy abban az ágyban alszom, ahol korábban az a lotyó is tette, és csinált egyéb dolgokat a férjemmel.

- Baby, beszéljük meg dolgot. – ajánlotta fel Nico – Ne kapd fel a vizet egy ilyen apróság miatt.
- Beszéljük meg? – kezdtem kiakadni – Majd ha nem érzem úgy, hogy fejbe vágnálak egy vázával. Te pedig… - fordultam Vivianhez – …gyorsan húzz el innen, mert lehet, hogy az a váza először a te fejeden végzi.
- Jaj, de megijedtem. – nevetett fel az említett.
- Van is okod félni! – indultam felé, de Nico sajnos megint megállított.
- Nyugi! – suttogta – Azt hiszem, jobb lenne, ha most elmennél. – mondta Viviannek.
- De az ablakon is kiugorhatsz. Az se zavarjon, hogy a másodikon vagyunk. – mondtam.
- Bocsi, de én nem vagyok olyan hülye, mint a hollywoodi színésznők. – vágott vissza.
- Most már aztán kurvára elegem van belőled! – mondtam, majd behúztam neki egyet.

Vivian az ütéstől elvesztette az egyensúlyát, a mögötte lévő asztalnak esett. Arról lerepült egy képkeret, és a földön végezte, persze darabokban.

- Ezt még megbánod! – indult felém, majd a nagy lendülettől mindketten elestünk.

Ő rajtam kötött ki, és próbált ütögetni, de persze én sem tétlenkedtem.

- Fejezzétek már be! – kiabálta Nico, majd nagy nehezen leszedte rólam a volt barátnőjét – Idióták vagytok!
- Inkább csak a kis feleséged! – szólalt meg Vivian, miközben a képébe lógó hajtincseit igazgatta – Ő kezdte ezt az egészet!
- Ha nem akarnád visszakapni Nicot, miközben nyilvánvalóan engem szeret, nem kellett volna, hogy megüsselek. – válaszoltam.
- Jaj, maradj már a hülyeségeiddel. – mondta gúnyosan.
- Nem, Vivian, ez nem hülyeség. – szólt közbe Nico – Szeretem Kimberlyt, és köztünk már rég vége mindennek. Őt vettem feleségül, mert ő az igazi, és irántad már semmit nem érzek. Ott vannak a cuccaid a hálóban, menj érte, aztán tűnj el az életünkből!

Kicsit meglepődtem Nicon. Persze tudtam, hogy mit érez irántam, de a múltkori Vivianes affér után nem gondoltam, hogy így fog viselkedni vele. Nagyszerű érzéssel töltött el, hogy így kiáll mellettem.

- Idióta vagy, ha ezzel a ribanccal maradsz. – vágta a csaj Nico képébe, majd bement a hálószobába a cuccaiért.
- Köszönöm. – mondtam Niconak mosolyogva.
- Nem kell megköszönnöd semmit. – ölelte át a derekamat – A feleségem vagy, természetes, hogy megvédelek.
- Ezért is szeretlek annyira! – bújtam hozzá, majd hozzátettem – Azért ne hidd, hogy megúszod a hazugságot.
- Én nem hazudtam! – háborodott fel – Csak nem mondtam el. De mit számít ez egyáltalán?
- Abban az ágyban alszom, ahol az a cafka is. – akadtam ki.
- Meg mást is csinálunk ott. – kacérkodott Nico.
- Ja…valami olyat, amit vele is csináltál ott.
- Nem mindegy? Nem leprás vagy valami hasonló.
- Ez büszkeség, Nico. Nem érintkezem olyannal, amihez ő korábban hozzáért.
- Akkor miért öleltél meg az előbb? – nevetett.
- Menj a fenébe! – mentem a konyhába.
- Összeszedtem a cuccaimat, szóval megszabadulhattok tőlem. – jelent meg ismét Vivian – Hagyom, hogy elrontsátok egymás életét.
- Te vagy az egyetlen a lakásban, aki bármit is elronthat, szóval húzz el végre innen. – szóltam ki neki.
- Hát persze…amúgy Nico, abba belegondoltál már, hogy ha a te drága Kimberlyd megcsalta az előző pasiját veled, akkor hozzád is bármikor hűtlen lehet. – mondta Vivain.
- Tudom, hogy Kim soha nem csalna meg, szóval ne is próbálj feszültséget szítani köztünk. És szerintem minden cuccod megvan, szóval mehetsz is. – vágott vissza a férjem.

Vivian bosszúsan megfogta a holmiját, kiment a lakásból, majd becsapta maga mögött az ajtót. Mindketten reménykedtünk benne, hogy ez volt az utolsó alkalom, hogy láttuk őt.

Az este igen rideg hangulatban telt. Nicoval alig szóltunk egymáshoz. Próbáltunk nem egy helyen tartózkodni egyszerre. Fél 10-kor aztán elvonultam a hálóba. Ki akartam pihenni ezt a napot, és aludni egy jót, de ez sajnos nem ment. Órákig csak feküdtem, bámultam a plafont, és azon gondolkodtam, hogy hogyan jutottunk el idáig.

Bántott, hogy Nico nem mondta el, hogy Vivian itt lakott korábban. Ha tudom, talán nem is költözöm be ide. Lehet, hogy mást nem izgatnak az ilyen dolgok, de engem igenis zavart a dolog. Attól tartottam, hogy akárhányszor valami jó dolgot élünk át ezután ebben a lakásban, arra fogok gondolni, hogy pont ott mit csinált Nico korábban Viviannel.

Hajnali 1 óra lehetett, mire végre el tudtam aludni. Másnap mikor felkeltem, Nico nem feküdt mellettem. Látszott, hogy nem is aludt itt az éjszaka. Erőt vettem magamon, és kimentem a nappaliba. Nico a kanapén aludt.

Nem akartam felkelteni, ezért inkább elmentem zuhanyozni. Miután végeztem a szokásos reggeli készülődésemmel, úgy döntöttem, kimegyek a konyhába enni valamit. Nico éppen reggelit készített.

- Jó reggelt! – köszönt, mikor meglátott.
- Jó reggelt! – feleltem halkan – Miért aludtál a kanapén? A vendégszobában kényelmesebb lett volna.
- Melletted még inkább. – válaszolta érzelemmentesen.
- Figyelj! Én is rosszul érzem magam a tegnap történtek miatt, de meg kell értened, hogy miért bánt ez a dolog.
- Tudom. – jött közelebb, majd átölelt – Sajnálom Kim! Szeretlek, és nem akarlak elveszíteni! Bármit megtennék érted!

Próbáltam türtőztetni magam, de nehezen ment. Jó volt újra átölelni. Niconak valahogy sose tudtam ellenállni!

Kimberly ruhái:
 

Elkerülhetetlen szerelem - 29. rész

Csak jól akartam érezni magam!

Kezdtem azt hinni, hogy ez a vacsora nem is olyan jó ötlet. Legszívesebben lefújtam volna az egészet, de nem tehettem meg. Nem akartam megbántani Aident és leégetni magam.

- Bocsi, fent hagytam a telefonom. – próbáltam húzni az időt – Segítesz megkeresni Kristin?
- Én úgy láttam, hogy eltetted a tás… - kezdett bele a nővérem, de a szúrós nézésemből vette a lapot – Oh, persze, megyek.

Gyorsan felmentünk az emeletre, majd a szobám felé vettük az irányt. Mikor beértünk, becsuktam az ajtót, és fel-alá kezdtem járkálni.

- Alyssa…minden oké? – nézett rám Kristin úgy, mint egy idegbetegre.
- Nem akarok Aidennel vacsorázni! – jelentettem ki határozottan.
- Akkor menj le, és mondd meg neki! – rántotta meg a vállát a nővérem.
- Ugye ezt nem gondoltad komolyan? – fontam össze a karjaim magam előtt.
- Mindenen idegeskedsz, Alyssa! Megértem, hogy sok mindenen mentél keresztül az elmúlt években és, hogy megviselt a Ryannel való szakítás meg a munkahelyváltás, de próbáld meg élvezni az életet! – akadt ki kissé Kristin – Ha Aiden randizni akar veled, miért nem mész bele? Eltöltötök kettesben egy jó estét, és talán még komolyra is fordulhat a dolog. Soha nem tudhatod!
- Tudod Kristin, és gondolok a jövőre. Nem akarok összejönni egy olyan sráccal, aki több ezer kilométerre lakik tőlem, és alig láthatom.
- Akkor miért nem jössz össze azzal a munkatársaddal? Vele sokat lehetnél együtt.
- Na jó, Kristin, elég volt a hülyeségeidből mára. – nyitottam ki az ajtót – Elmegyek randizni Aidennel, és jól fogom érezni magam, ha már ennyire ezt akarod. – mondtam kissé gúnyosan, és lementem a földszintre.
- És még azt hiszi, hogy ezzel csak nekem tesz jót. – sóhajtott a nővérem.

Lent anyukám éppen Aidennel beszélgetett.

- Mehetünk Alyssa? – kérdezte a srác, mikor meglátott.
- Persze. – feleltem mosolyogva, majd magamhoz vettem egy blézert – Szia anya!
- Viszlát Mrs. Johnson! – köszönt el Aiden az anyukámtól, majd kimentünk a kocsijához – Megtaláltad a telefonod?
- Öhm…igen, persze. – dadogtam – És hova megyünk? – tereltem a témát, mikor beszálltunk a kocsiba.
- Az egyik kedvenc helyemre. – válaszolta Aiden, majd beindította a kocsit – Szereted a mexikói kaját?
- Igen, nagyon.
- Akkor nagyon jól fogsz ma lakni. – nevetett.

Negyedórányi kocsikázás után megérkeztünk az említett étterembe. Nagyon hangulatos kis hely volt. A pincér az asztalunkhoz kísért minket, Aiden pedig kihúzta nekem a széket.

- Köszönöm. – mosolyogtam, majd helyet foglaltam.
- Mit hozhatok inni? – kérdezte a pincér.
- Én csak vizet kérek. – feleltem.
- Meg mellé egy kis bort. – vigyorgott Aiden.
- Le akarsz itatni? – nevettem.
- Nem, csak szeretném, ha jól éreznéd magad. – válaszolta – Hozzon egy üveg minőségi vörösbort. – fordult a pincérhez – Már ha az jó lesz a hölgynek.
- Tökéletes. – feleltem.

Néhány perc után a pincér meg is érkezett az italokkal, majd utána leadtuk az ételrendelésünket.

- És hogy állsz a szerelemmel? – törte meg a csendet Aiden, míg vártunk a vacsorára.
- Jelenleg sehogy. – válaszoltam.
- Azt hittem, hogy egy ilyen szép lánynak, mint te, biztos van barátja.
- Nem rég estem túl egy igen kemény szakításon. Ráadásul a srác a munkatársam volt, szóval nagyon nehéz volt úgy koncentrálni a munkámra utána, hogy napi 14-16 órát is láttam az ex-pasimat.
- Ezért váltottál munkahelyet?
- Részben. Vagyis ez pontosan úgy történt, hogy már a főnököm is észrevette, mennyire stresszes vagyok, és az FBI profilozói amúgy is kérték, hogy küldjön nekik egy helyszínelőt, aki segítheti a munkájukat, így én lettem az a „szerencsés”, aki megkapta az állást. – húztam el kicsit a számat.
- Nem örülsz neki?
- Őszintén szólva nem annyira. Most már jól kijövök a munkatársaimmal, de azért hiányoznak a miamiak. – szomorodtam el kicsit – De mindig azzal vígasztalom magam, hogy ott az ex-pasim valószínűleg az agyamra menne, ezért biztos jó, hogy eljöttem.
- Ez a beszéd! – bíztatott Aiden.

Hamarosan meghozták az ételt, majd miután elfogyasztottuk – és később még egy üveg bort is -, úgy döntöttük, hogy nem vetünk véget az estének, így elmentünk egy discoba.

- Szerintem nem igazán ideillő az öltözetem. – jegyeztem meg a bejárat felé haladva.
- Gyönyörű vagy, és ez a lényeg. – felelte Aiden – Nekem tetszik, szóval ne érdekeljen, hogy másik mit gondolnak. – kacsintott rám.

Az éjszaka további része nagyon jól telt. Aidennel rengeteget táncoltunk, és olyan jól éreztem magam, mint már régóta nem. Nem érdekelt semmi, sem a munkám, sem a nem túl jól alakuló magánéletem, egyszerűen csak ki akartam élvezni ennek a fantasztikus estének minden egyes pillanatát.

Másnap reggel viszont iszonyatos fejfájással ébredtem. Fogalmam sem volt, hogy mennyi az idő, vagy hogy mi történt azután, hogy elkezdtünk iszogatni a discoban.

Nagy nehezen felültem az ágyban, de legszívesebben hanyatt vágtam volna magam, mikor észrevettem, hogy egy teljesen ismeretlen helyen vagyok. Nem a szobámban voltam, hanem valahol egészen máshol.

De nem ez volt a legmeglepőbb dolog! Hanem hogy Aiden itt fekszik mellettem ruha nélkül. Bepillantottam a takaró alá, és azt hittem, hogy agyvérzést kapok, mikor észrevettem, hogy rajtam sincs ruha. Teljesen kétségbeestem!

Ekkor azonban mocorgást hallottam magam mellől! Aiden elkezdett ébredezni.

Hogy fogom én ezt megmagyarázni?

Nem kívánt álom - 96. rész

Majdnem két héttel az esküvő után hozzá is láttunk a műsor forgatásához. Izgatottan léptem be délelőtt 10 órakor a stúdióba.

A stáb már javában dolgozott. Néhányan a díszlet utolsó simításait végezték, voltak, akik arról gondoskodtak, hogy a vendégek ne érezzenek hiányt semmiben, az operatőrök pedig szorgosan állították be a kamerákat, és egyeztettek a világítóval a fényekről.

- Úristen! – mondtam tátott szájjal – Ez nem semmi!
- Igen, sokat dolgoztunk vele. – jött oda a menedzserem, Kailyn – Jó reggelt Kimberly!
- Jó reggelt! – üdvözöltem – Mióta folyik a munka?
- A stáb már reggel fél 7-kor itt volt, de valójában napok óta dolgoznak. – felelte.
- Nagyszerű munkát végeztek. – néztem szét jobban a díszletben.
- Kimberly, menj a sminkeshez. – szólt az egyik producer – Fél óra múlva kezdődik a felvétel.
- Megyek is! – válaszoltam, majd teljesítettem a kérést.

Habár hozzá vagyok szokva a felhajtáshoz, és ahhoz, ha fodrászok, sminkesek és stylistok hada vesz körül, ennyien mégsem „dolgoztak rajtam” amióta a filmiparban vagyok. Mikor belenéztem a tükörbe, hogy szemügyre vegyem a végeredményt, először meg sem ismertem magam, de ettől még kifejezetten tetszett a látvány.

Ezután egyeztettem a producerekkel és a rendezővel a műsor menetéről. Töviről-hegyire átvettük minden egyes perc történését, nehogy bármi is félresikerüljön. Fontos, hogy jó legyen a legelső adás, és megszeretessük az emberekkel ezt az új műsort.

- Kimberly! Két perc és kezdünk! – szóltak nekem.
- Rendben. – feleltem, majd helyet foglaltam a számomra kijelölt fotelben.

Kicsit ideges voltam, mikor szétnéztem, és láttam azt a sok embert, akik mind azon dolgoznak, hogy jól sikerüljön a felvétel. Rettegtem attól, hogy valamit elszúrok, és miattam megy kárba ennyi ember munkája. Nagy felelősség volt rajtam, amihez hosszú évek kemény munkája alatt is alig lehet hozzászokni.

Sokszor szerepeltem már ilyen műsorokban, de eddig mindig a másik oldalon álltam. Akkor mindössze annyi volt a feladatom, hogy jól nézzek ki – amiről inkább a sminkes és a fodrász gondoskodott -, szépen mosolyogjak a kamerába, és készségesen válaszoljak a riporter kérdéseire.

Most azonban ezeket a kérdéseket nekem kellett feltennem! Soha nem volt még ilyen munkám, így attól tartottam, hogy leégek.

- A felvétel indul! 5-4-3-2-1 – mondta az rendező, Josh, majd intett, hogy hozzákezdhetek a beszéléshez.
- Jó napot! A nevem Kimberly Kyle Rosberg, és köszöntöm önöket új műsorunk, a ”The Movie Show” első adásában, ahol hétről-hétre bemutatjuk a legjobb és legújabb filmeket, beszélgetünk a szereplőkkel, rendezőkkel, és kulisszatitkokkal szolgálunk maguknak…

Az idegességtől nagyon azt sem tudtam, hogy mit beszélek, de a stáb arckifejezéséből ítélve nem mondtam hülyeségeket.

- Mai vendégünk, a visszatérő szupersztár, Lindsay Lohan! Fogadják sok szeretettel őt! – mondtam, majd zene kíséretében az említett személy bevonult, majd helyet foglalt velem szemben a nagy kanapén – Szia Lindsay! – üdvözöltem – Először is szeretnénk megköszönni, hogy eljöttél a műsorba. Nagy dolog, hogy te vagy az első vendégünk.
- Nincs mit, szívesen jöttem. – mosolygott Lindsay, majd beleintegetett a kamerába.

Szerencsére ahogy előre haladtunk a felvétellel, egyre felszabadult lettem, és igen hamar belejöttem a dologba. Már nem éreztem kényelmetlenül magam, és nagyon örültem, amiért ezt csinálhattam.

- Sajnos elérkeztünk ehhez a részhez is; vége van az első résznek. Reméljük, hogy örömüket lelték a The Movie Show nézésében, és megtartva jó szokásukat, minden héten nézni fogják a műsort. Szeretném megköszönni a figyelmüket a stáb nevében is, jó éjszakát kívánunk! – mondtam, majd kivonultam a díszletből.
- És…ennyi! – mondta Josh – Nagyszerű voltál Kimberly! Öröm veled dolgozni.
- Köszönöm! – feleltem boldogan, majd az öltöző felé vettem az irányt.

Lemostam magamról a smink nagy részét, mert kicsit túlzásnak találtam azt a mennyiséget, amit rám tettek. Mindig is imádtam magam sminkelni, és olyan lány vagyok, aki nem igen teszi ki a lábát a házból smink és belőtt frizura nélkül, de Nico mindig is azt szerette, ha természetes vagyok, ráadásul a legalább háromrétegnyi alapozó nekem sem volt kedvemre való.

Josh azt mondta, hogy mára végeztük, és majd hívnak, hogy mikor kell bejönnöm, hogy megbeszéljük a következő adással kapcsolatos dolgokat, így nem sokkal a felvétel vége után haza is indultam. Hiányzott már Nico, és alig vártam, hogy hozzábújhassak, és elmeséljem neki az élményeimet.

- Szia baby! – köszöntem vidáman, mikor beléptem a lakásba, de furcsa látvány fogadott.

A férjem ugyanis a kanapén ült a volt barátnőjével, Viviannel.

- Szia drágám! – pattant fel, majd próbált megcsókolni, de én elhajoltam – Mi a baj? – kérdezte úgy, mintha semmi szokatlan nem történne.
- Mégis mi lenne? Ez meg mit keres itt? – mutattam a csaj felé.
- Nevem is van. – jegyezte meg Vivian flegmán.
- Ki nem szarja le? – szóltam oda.
- Ne merj így beszélni velem! – állt fel, és indult felém, de Nico elé állt.
- Fejezzétek be! – mondta a férjem – Nincs okotok veszekedni!
- Még hogy nincs? – háborodtam fel – Hazajövök egy nehéz nap után, meg akarom osztani a férjemmel a ma történteket, ehelyett a volt barátnőjével találom itthon.
- Ne hisztizz már kisanyám! Csak átjöttem a cuccaimért. – nyávogta Vivian.
- A cuccaidért? – kerekedtek ki a szemeim – Azok meg mit keresnek itt?
- Vivian itt lakott, mielőtt mi összejöttünk. – magyarázta Nico, majd várta, hogy mi a reakcióm.

Én viszont csak bámultam magam elé, de belül éreztem, hogy hamarosan ki fog törni belőlem valami olyan, amit még Nico sem látott.

Kimberly ruhái:
 

Elkerülhetetlen szerelem - 28. rész

Sziasztok! Nagyon sajnálom, amiért egy hétig nem volt rész, de sem lehetőségem, sem ihletem nem volt az íráshoz. A gépem végre jó, szóval ismét belevetem magam az írásba. :D Ennek az első gyümölcse ez a rész. Jó olvasást hozzá! Puszi! <3

Aiden

- Szóval Aiden megszerezte a diplomáját, így már hivatalosan is bűnügyi szakértő. – fejezte be a mesélést Mrs. Harison.

Anya hirtelen kinyitotta a szemét, Kristin letette a telefonját, amivel eddig szórakozott, én pedig abbahagytam a hajammal való játszadozást.

- De annyit beszélek! Miért nem szóltatok rám? – nevetett Janett.
- Áh, miért szóltunk volna? – jegyezte meg a nővérem kissé ironikusan.
- Kristin! – szólt rá anya – Szívesen hallgatjuk a történeteidet Janett! – mondta anya úgy, mint aki igazat mond.
- Azt hiszem, ideje indulnunk. – álltam fel – Holnap visszautazom Quanticoba, és még össze kell pakolnom.
- Pedig reménykedtem benne, hogy találkozol Amyvel és Aidennel. – felelte Mrs. Harison.
- Majd legközelebb. – mosolyogtam.

Ekkor ajtócsapódásra lettem figyelmes, majd pár másodperc múlva megjelent az asztalunknál egy magas, jóképű, fiatal srác.

- Szia anya…öhm, jó napot! – köszönt nekünk is, miután észrevett.
- Aiden! Éppen emlegettelek. – nevetett Mrs. Harison – Emlékszel még Alyssa Johnsonra és a családjára? Tudod, sokat voltatok együtt régebben.
- Rég nem láttam már, de…szia Alyssa! – fordult felém – Sokat változtál.
- Az elmúlt kb. 15 évben igen. – feleltem mosolyogva.
- Igazad van. – mosolygott Aiden is.

Habár azt terveztem, hogy a hosszúra sikerült ebéd után hazamegyünk anyáékkal, az elkövetkezendő közel 2 órában inkább Aidennel beszélgettem. Hosszú évek óta nem találkoztunk, pedig jó barátok voltunk régen.

Aiden elmesélte ugyanazt, amit anyukája - persze az apróbb részleteket kihagyva, és élvezhetőbben -, de rá sokkal jobban figyeltem, mint Mrs. Harisonra.

- Szóval te is az igazságszolgáltatásban dolgozol. – állapítottam meg mosolyogva.
- Az túlzás, ugyanis még nem találtam állást. Nem tudnál tanácsot adni, hogy merre keresgéljek tovább?
- Az az igazság, hogy soha nem dolgoztam ezen a téren Los Angelesben. És nem hiszem, hogy Quanticoba akarnál költözni, szóval sajnos nem tehetek semmit.
- Nem baj! Majd csak lesz valami. – mosolygott Aiden – Amúgy mit csinálsz ma este?
- Nem tudom. Gondoltam pihenek kicsit. – feleltem.
- Nagyon fáradt vagy?
- Nem. Miért?
- Mert akkor együtt vacsorázhatnánk. – ajánlotta fel Aiden.
- Hát… - gondolkodtam el.
- Nyugi, Alyssa! Csak eszünk egy jót, és beszélgetünk egy kicsit…vagyis még egy kicsit. – nevetett.
- Rendben. Benne vagyok. – egyeztem bele.
- Remek! 8-ra érted megyek, ha úgy jó.
- Persze. – válaszoltam.
- Még mindig ott laktok, ahol régen?
- Igen, még mindig.

Kicsit furcsa volt, hogy a ma estémet Aiden Harisonnal töltöm, de nem szórakoztam egy jót már hosszú ideje, szóval kihasználtam a kínálkozó lehetőségeket.

- Mehetünk kicsim? Már órák óta itt vagyunk. – jött oda hozzánk anya.
- Persze, indulhatunk is. – vettem fel a táskámat – Jó volt látni téged, Aiden. – fordultam vissza az említetthez.
- Téged is Alyssa! – állt fel, majd ölelt meg – Akkor este találkozunk. – mondta ki azt a mondatot, amit nem szerettem volna, ha anya hall.
- Tessék? – kerekedtek ki anyukám szemei.
- Mindegy. Gyere anya, menjünk! – húztam magammal.
- Viszlát Mrs. Johnson. – mondta Aiden.
- Szia! –köszönt neki anya is.

Tudtam, hogy nem úszom meg a beszélgetést, így próbáltam valami ésszerű magyarázatot megformálni a fejemben…bár tudtam, hogy akármit is mondok, úgyis az lesz a vége, hogy anya megpróbál összehozni Aidennel.

- Szóval mi lesz este? – vigyorgott a kocsiban, mikor már úton voltunk hazafele.
- Semmi érdekes. – feleltem.
- De igen, Alyssa! Ne próbáld meg eltitkolni előlem! Hallottam, mit mondott Aiden.
- Miért, mit mondott? – hajolt előre Kristin.
- Jaj, ne már! –háborodtam fel kissé – Nektek mindenről tudnotok kell?
- Még szép, kicsim. – vágta rá anya.
- Igaza van! – mondta a nővérem.
- Végül is, nem vártam más választ. – jegyeztem meg – Szóval ma együtt vacsorázom Aidennel. – böktem ki.
- Jaj de jó! – lelkesedett anya – Végre randizol egy normális sráccal.
- Először is; honnan tudod, hogy Aiden normális? Nekem azt mondta, hogy már vagy 5 éve nem találkoztatok. Lehet, hogy egy perverz idióta lett belőle. Másodszor pedig; ez nem randi! Csak beszélgetünk egy jót.
- Az elmúlt 2 órában nem azt csináltátok? – szólt előre Kristin – Amúgy meg…egy jó tanács; ne mondd azt az anyádnak, hogy egy perverzzel randizol. – súgta a fülembe.
- Ez nem randi! – vágtam rá kissé hangosan.
- Ja persze, nem az. – nevettet anya, majd Kristin is csatlakozott hozzá.

Tudtam, hogy úgysem tudnám meggyőzni őket az ellenkezőjéről, ezért inkább meg sem próbáltam.

Este 6-kor lezuhanyoztam, majd kerestem egy csinos ruhát, kivasaltam a hajam, és kisminkeltem magam. Éppen egy elismerő pillantást vetettem magamon a tükörben, mikor csengetésre lettem figyelmes.

Mire leértem a földszintre, anyukám már ajtót nyitott Aidennek. Mikor meglátott a srác, csak ennyit mondott:

- Gyönyörűen nézel ki!

Kezdek félni, hogy ez talán tényleg egy randi.

Alyssa ruhái:

Nem kívánt álom - 95. rész

Nem akartam nagyon változtatni Nico lakásán, ezért csak néhány apróságot tettem ki a polcokra, mint például képeket, gyertyákat és egyéb dekoratív dolgokat, hogy azért mégse éljek egy agglegénylakásban.

- Ez volt az utolsó doboz. - jött be Nico a lakásba, és letette az említett tárgyat a másik 20 mellé - Neked aztán sok holmid van. - jegyezte meg, miközben hátulról átölelt.
- És a nagy részük megy a tárolóba. - fordultam meg, és fontam a karjaim a férjem nyaka köré.
- Ha akarod, átrendezhetjük a lakást. - ajánlotta fel.
- Nem kell. Jó ez így. - feleltem - Nem akarok házsártos feleség lenni, aki dirigál a férjének.
- Biztos vagyok benne, hogy olyan soha nem leszel. - csókolt meg Nico.

Kora estére végeztünk a pakolással, majd elégedetten néztünk szét új, közös életünk egyik helyszínén.

Az este nyugisan telt. Főzőcskéztünk kicsit, majd vacsora után leültünk a kandalló elé újságot olvasni. Eleinte nem zavartak a rólam szóló cikkek, de kezdett felmenni bennem a pumpa, mikor az alábbiakat olvastam:

"Megérte-e feladnia karrierjét egy pasi miatt?"

"Alig fél éve ismeri ezt a srácot, de máris hozzáment, otthagyta miatta a munkáját, és Monacoba költözött. Talán jobban át kellett volna gondolnia ezt a hatalmas változtatást."

"Kimberly Kyle mindent megtesz azért, hogy jó legyen a kapcsolata, de Nico Rosberg eddig mit tett a szerelméért? Kimberlynek rá kellett volna jönnie, hogy talán nem egy Forma-1-es versenyző a helyes választás számára, mielőtt hozzáment volna feleségül."

Idegesen csaptam le a kezemben lévő újságot a földre. Idegesített, hogy mások akarják megmondani, hogy mi a megfelelő számomra. Csakis én tudom, hogy jól döntöttem-e, és soha nem tudtam elviselni, ha mások azt hiszik, hogy belelátnak a helyzetembe.

- Mi a baj baby? - kérdezte Nico.
- Elegem van a hülye újságírókból. Ne szóljanak bele az életembe! - akadtam ki.
- Tudod milyenek...képesek bármilyen hülyeséget megírni, csak hogy több lapot adjanak el.
- Tudom, és nem kéne ilyenen felhúzni magam, de néha nem bírom ki, hogy ne idegeskedjek a sok hazugság miatt, amit rólam írnak.
- Én megtanultam kezelni az ilyen helyzeteket. Ha te is így teszel, egy idő után már teljesen hidegen hagynak ezek a hülyeségek. - ült mellém Nico.
- De a te helyzeted más. - álltam fel - A legkiakasztóbb dolog amit rólad írnak az, hogy megelőztek egy versenyen, vagy rosszul rajtoltál, de én egészen más okból szoktam benne lenni az újságokban, szóval te ezt nem értheted.
- Nem érthetem? Bocs, hogy én nem csapok botrányokat.
- Én sem csapok botrányokat! - háborodtam fel - Ha van olyan színésznő, aki próbál jó életet élni, és távol tartja magát az ilyen dolgoktól, akkor az pont én vagyok.
- Most komolyan ezen vitatkozunk? - állt fel Nico, és jött oda hozzám - Elegünk van az újságírókból, és  most meg balhézunk, amivel csak az ő kezükre játszunk.
- Igazad van. - öleltem meg - Nem érdemlik meg azok az idióták!
- Ez a beszéd! - csókolt meg.

Hiába kaptunk össze kissé, este nyugodtan aludtunk el, és minden támadás ellenére, nagyon boldogok voltunk együtt.

Másnap találkozóm volt annak a műsornak az egyik producerével, aminek én leszek a műsorvezetője. Ráadásul előtte mással is kell találkoznom! Mivel Natalia, az eddigi menedzserem úgy döntött, hogy nem dolgozik nekem tovább, mert a magánéletére szeretne koncentrálni, szerzett nekem egy új menedzsert, akivel közvetlenül a megbeszélés előtt találkozom először, hiszen eddig csak telefonon beszéltünk.

Reggel 10-re jött át, mert a megbeszélés háromnegyed 11-kor volt az egyik monacoi étteremben. 10 óra előtt 1 perccel - miközben az utolsó simításokat végeztem a sminkemen - csengetésre lettem figyelmes. Mikor kinyitottam az ajtót, egy hosszú, világos barna hajú, kb. 27 éves nő állt előttem. Első ránézésre szimpatikusnak tűnt.

- Jó reggelt! A nevem Kailyn Hopes. Én leszek az új menedzsered. - köszöntött vidáman.
- Szia, én Kimberly Kyle Rosberg vagyok, de szerintem nem kell bemutatkoznom. - nevettem - Gyere csak be!
- Kimberly Kyle Rosberg. - mosolygott, miközben bejött a lakásba - Kiélvezed a házas életet, ugye?
- Persze. - vágtam rá - Nincs is annál jobb.

A következő fél óra az üzleti dolgok átbeszélésével telt, majd közösen elindultunk a megbeszélésre. Mire odaértünk, a producer már várt ránk, így nekiállhattunk megbeszélni az első műsorral kapcsolatos dolgokat.

- Kimberly! - köszöntött David Jacobs, mikor meglátott - Szia, hogy vagy?
- Jól, köszönöm. - feleltem - Ő itt az új menedzserem, Kailyn Hopes.
- Örvendek. - nyújtott kezet Kailyn Davidnek.
- Oh, hello...- mosolygott a srác.
- Nehogy ellopd a menedzserem, mert nem akarok megint egy újat, mert a régi lelép egy sráccal. - fenyegettem viccesen Davidet.
- Rendben. - nevetett a srác - Szóval térjünk akkor a lényegre! Az első adás forgatása egy hét múlva lesz az egyik itteni stúdióban. Vendégként eddig Lindsay Lohant szereztük meg, de számos más sztárt is meghívtunk már, szóval biztos nem ő lesz az egyetlen, akit meginterjúvolsz majd.
- Annyira várom már! - lelkesedtem.

A magánéleti sikereim után alig vártam már, hogy a karrierem is megújuljon!

Alyssa ruhái: