2010. október 24., vasárnap

Nem kívánt álom - 62. rész

A héten elutazom, szóval lehet, hogy egy ideig nem lesz új rész. Elvileg viszem magammal a laptopom, de nem biztos, hogy fogom tudni használni a netet, szóval nem ígérek folytatást. :) De most hoztam egy új részt és remélem, hogy tetszik. :D

A következő pár napban megmutattam Niconak a várost, és bemutattam néhány rokonomnak és régi barátomnak.

Ezután ismét Európa felé vettük az irányt, ugyanis Dél-Franciaországba mentünk, ahol Nico szülei élnek. Kissé izgultam a találkozás miatt, de reméltem, hogy szimpatikusak leszünk egymásnak, és Nico szülei úgy fogadnak engem, ahogy Nicot fogadták az én szüleim.

Csütörtök délután érkeztünk meg Franciaországba. Taxival mentünk a házhoz, ahol a párom szülei élnek. Az út kb. 20 percig tartott. Végül megérkeztünk egy csendes kisváros egyik házához. Az épület hatalmas volt, de hát ezt megengedheti magának egy forma-1-es világbajnok.

- Jól vagy szívem? - kérdezte Nico, mikor elhagytuk a taxit.
- Persze, csak ideges vagyok. - válaszoltam - Most már tudom, hogy mit éreztél néhány nappal ezelőtt.
- Nem kell izgulnod! Tudom, hogy szeretni fognak. - felelte a szerelmem mosolyogva, majd elindultunk a bejárat felé.

Nico csöngetett, majd nem sokkal később egy középkorú, de remek formában lévő nő nyitott ajtót.

- Szia anya! - köszönt neki Nico, majd megölelte.
- Jó napot! - köszöntem én is.
- Sziasztok! - felelte a nő mosolyogva - Gyertek csak be!

Bementünk a házba, ami belülről még szebben nézett ki, mint kívülről. Megjelent egy férfi is, aki először kicsit szúrosan nézett rám.

- Szia apa! - ölelte meg őt is a párom - Szeretném bemutatni nektek a barátnőmet, Kimberlyt!
- Jó napot! - köszöntem mosolyogva ismét.
- És mi van Viviannel? - kérdezte a férfi kissé mogorván. Szóval így hívják azt a kuvát...
- Jaj, Keijo, ne csináld már ezt! - mondta neki Nico anyukája - Inkább üdvözöld a fiad szerelmét! Szia Kimberly, én Sina vagyok, örülök, hogy megismerhetlek. - mondta kedvesen a nő.
- Én is nagyon örülök. - mosolyogtam.
- Ez a mogorva férfi pedig Keke. Ne is törődj vele, gyakran én sem szoktam. - kacsintott rám. Nagyon szimpatikusnak tűnt. - És milyen utatok volt?
- Jó, szinte végig aludtunk. - felelte Nico, majd megfogta a kezem, és leültünk a kanapéra.
- Hozok egy kis innivalót, mindjárt jövök. - mondta Sina, majd eltűnt.

Pár percre beállt a kínos csend. Valószínűleg Nico apukája nem fogadott olyan kedvesen, mint felesége. A szemével végigmért, de mosoly egyszer sem jelent meg az arcán. Végül pár perc múlva megszólalt:

- És milyen a csapatnál fiam?
- Jó, szerencsére mindekivel jól kijövök.
- A drága barátnőd nem vonja el a figyelmed? - nézett rám kissé lenézően Keke.
- Nem, dehogyis. - ölelt át Nico - Inkább erőt ad, hogy átvészeljem a nehezebb időszakokat. Nagyon örülök, hogy itt van nekem. - nézett a párom mélyen a szemembe. Azt hittem, hogy elolvadok azoktól a szemektől.
- Vissza is jöttem. - jött be Sina egy tálcával a kezében, amin üdítő volt - Mesélj magadról egy kicsit Kimberly!
- Színésznő vagyok, és jelenleg Los Angelesben élek. Egy forma-1-es versenyen találkoztunk Nicoval, ahol elég hamar egymásba szerettünk. - néztem a szerelmemre mosolyogva.
- És kivel mentél a versenyre? - kérdezte Nico anyukája.

Eléggé ledermedtem. Furcsa volt, hogy nem tudták, hogy a fiuk előtt Jonathan Togoval jártam, és nem tudtam, hogy magyarázzam el nekik, hogy dobtam a srácot, a fiukért.

- Kim az egyik barátnőjével jött Angliába. Egy PR-megkívásnak indult, de aztán több lett belőle. - vágott közbe a párom.
- Áh, értem. - felelte Sina.

Nem sokára megvacsoráztunk, majd felmentünk Nico szobájába. Míg a párom zuhanyzott, jobban szemügyre vettem a szobáját. A falon képek voltak a karrierjéről, a szekrényen pedig kupák és érmek díszelegtek. Volt néhány fénykép keretben is, az egyiken a volt barátnőjével, Viviannel volt.

- Lecsekkolod az életem? - jött ki negyed órával később a szerelmem a fürdőből egy szál törölközőben, vizes hajjal. Végignéztem a tökéletes testén. Ő csak mosolygott. - Öhm...igen, szétnéztem kicsit. - nyögtem ki végül.
- Ez a kép már nem kell. - tette el az előtt említett "vivianes" képet.
- Aranyos a szobád. - állapítottam meg.
- Igaziból nem az én szobám, mert soha nem laktam itt. A szüleim pár éve költöztek ide, és áthozták néhány cuccomat. De nem ez az a szoba, ahol felnőttem.
- Egyszer azt is szívesen látnám. - mosolyogtam.
- Neked bármit baby! - csókolt meg a szerelmem.

Nem tudtunk uralkodni a vágyainkon, így hamar lekerültek rólam is a ruhák. Ám mielőtt jobban belemelegedhettünk volna a dologba, valaki megzavarta a szórakozásunkat...

2010. október 16., szombat

Nem kívánt álom - 61. rész

- Úristen! Ez nem lehet igaz! - járkáltam a szobában fel-alá.

Nem tudtam elhinni, amit Roxanne mondott. Tudtam, hogy semmi közöm nincs a dologhoz, hiszen ez Nicora és a volt barátnőjére tartozik, de úgy éreztem, hogy joga van tudni róla a páromnak.

- Elmondod Niconak? - kérdezte a barátnőm.
- Nem tudom. - ültem vissza az ágyra - Az is lehet, hogy már tud róla. - gondolkodtam el.
- Mennyivel előtted szakított Nico a csajjal?
- Nem tudom. Nico soha nem mesélt az exeiről.
- Akkor az is lehet, hogy miattad szakítottak. - nevetett Roxie.
- És ha tényleg így van? - idegesgettem.
- Akkor csak jót tettél, mert a csaj úgyis megcsalta Nicot. - felelte Roxanne - Figyelj Kim! Ne aggaszd magad ilyenek miatt. Szerintem próbálj meg kimaradni az egészből.
- De nem naradhatok ki! - akadtam ki - Nico a barátom, és ha még nem tudja, akkor meg kéne tudnia.
- Mit kéne megtudnom? - jött be Nico a szobába.
- Szia szívem! - mosolyogtam kínomban - Mizu?
- Jöttem volna be tiszta ruháért, és azt hallottam, hogy meg kell tudnom valamit. - mondta a szerelmem.
- Én inkább magatokra hagylak titeket. Már amúgy is mennem kell. Sziasztok! - adott nekünk puszit Roxanne, majd elment.
- Kim! Magyarázd meg a dolgot. - nézett rám komolyan Nico.

Úgy éreztem, hogy Niconak nem tőlem kell megtudnia. Ráadásul nem is álltam készen arra, hogy egy ilyen dolgot osszak meg vele. Jobb híján hazudtam neki:

- Anyának nem tetszik, hogy egy autóversenyzővel járok.
- Ennyi? - mosolygott a párom - Ez nem olyan nagy dolog. Meg amúgy is, te így szeretsz ugye? - ölelt át.
- Persze. - csókoltam meg - Anyának pedig semmi köze nincs ahhoz, hogy mi a pasim foglalkozása.
- Igazad van baby. Most megyek zuhanyozni.
- Rendben. - adtam neki még egy csókot.

Nico elment zuhanyozni, majd miután végzett én is megfürödtem.

Apa kihasználta azt, hogy a kicsi lánya barátja autóversenyző, ezért ellopta Nicot, hogy segítsen neki valamit a kocsijával kapcsolatban. Én addig megkerestem Amandát, hogy beszéljek vele. A nővérem éppen a kertben ücsörgött, és cigizett.

- Szia! - ültem le mellé.
- Szia! - felelte egyszerűen. Látszott, hogy van valami gond.
- Figyelj Amanda! Tudom, hogy voltak vitáink, de meg kell beszélnünk azokat. Jóban akarok lenni a testvéremmel. - mondtam komolyan.
- Én is Kim. De amúgy sem én ordítottam le a te fejed. - felelte Amanda flegmán.
- Megérdemelted!
- Tudom. - mondta őszintén a nővérem - Kérsz egy cigit?
- Aha. - mondtam, majd vettem egy szálat, és meggyújtottam - És mi van Lewis-zal?
- Semmi. Nem is beszéltünk már kb. egy hete.
- Nem keresett? - kérdeztem értetlenül.
- Nem. - vákaszolta Amanda szomorúan - Szerinted csak egy éjszakára kellettem neki?
- Nem tudom.
- Őszintén Kim! Mondd el, hogy mit gondolsz. - fordult felém a nővérem.
- Oké. - sóhajtottam - Ha szerelmes lenne beléd, akkor már hívott volna.
- Hát, ez az! Tudom, hogy így van, de nem hívott, szóval nem szeret. - gyűltek Amanda szemében könnycseppek.
- Jaj szívem! Gyere ide! - tettem le a cigit, és megöleltem a nővérem - Lewis nem méltó arra, hogy sírj miatta.
- De azt hiszem, hogy szeretem. Basszus! Mindig a rosszfiúkba szeretek bele.
- Hát igen. Bár nem ismerem a volt pasijaidat. - mosolyogtam.
- Meddig maradtok Nicoval?
- Még nem tudjuk, de talán pár napig. Nico is be szeretne mutatni a szüleinek, azért innen hozzájuk megyünk, Európába. - magyaráztam.
- Látszik, hogy mennyire boldogok vagytok. Valószínűleg Lewis is ilyen a barátnőjével.
- De azt csak megjátssza. Igaziból megcsalja a csajt, szóval nem lehet túl boldog a barátnőjével.
- Lehet. Köszönöm, hogy itt vagy nekem Kimberly.
- Ez csak természetes. - öleltem meg.

Örültem, hogy kibékültünk a nővéremmel, de fájt, hogy egy olyan barmot szeret, mint Lewis.

Kimberly ruhája: goods.imgsrv.divat.hu/31/3164/big_3164
cipője: goods.imgsrv.divat.hu/58/5895/big_5895

2010. október 11., hétfő

Nem kívánt álom - 60. rész

Kicsit kipótoltam az előző részt, mert idegesített, hogy rövid. De most hoztam egy új részt, és remélem, hogy tetszik!

Reggeli után megmutattam Niconak a gyerekkori képeimet, amin jól elszórakoztunk. Láttam, hogy Amandát bántja valami, ezért úgy döntöttem, hogy beszélek vele. De mielőtt ezt megtehettem volna, csöngettek.

- Majd én kinyitom. - mondtam, majd a bejárati ajtó felé vettem az irányt. Meglepetésemre Roxanne-nel találtam szemben magam. - Ööö, szia! - mondtam kissé zavartan.
- Szia Kim! Bemehetek? - mosolygott.
- Aha. - feleltem.
- Szia Nico! - köszönt Roxie a barátomnak.
- Szia! - felelte Nico, de rajta is látszott, hogy meglepődött.
- Beszélhetnénk Kim? - kérdezte Roxanne.
- Igen. - válaszoltam, majd felmentünk a szobámba.
- De rég jártam itt. - nézett szét Roxanne - Pedig mennyit lógtunk itt, amikor még tinik voltunk. De aztán mindketten magunk mögött hagytuk Phoenix-et, és Los Angelesbe költöztünk.
- Miről szeretnél beszélni? - tértem a tárgyra, miközben leültem az ágyra.
- Tudod te azt. - ült le mellém ő is - Úgy érzed, hogy már készen állsz arra, hogy megbocsáss?
- Sokat gondolkodtam a dolgon az elmúlt napokban, és arra jutottam, hogy habár nagyot csalódtam benned, szükségem van rád. - gyűltek könnycseppek a szemembe - Régóta te vagy a legjobb barátnőm, és tudom, hogy megbántad, amit tettél.
- Ez teljesen így van! Hülye voltam, és gyűlölöm magam azért, amit tettem!
- El tudom képzelni. Úgy döntöttem, hogy adok neked még egy esélyt, de aztán ne smárolj több ex-pasimmal! - fenyegettem meg kissé viccesen.
- Ezt megígérhetem. - mosolygott Roxie, majd megölelt - Annyira hiányoztál már!
- Bevallom, hogy te is nekem. Na de most mesélj! Tényleg találkoztál tegnap Lucasszal? - faggattam a barátnőmet.
- Aha. - mosolygott.
- Tudom én, hogy ez milyen mosoly! - vigyorogtam - Tetszik neked a srác!
- Bevallom, hogy igen. Azt hittem, hogy csak egy lesz a sok pasi közül, de rájöttem, hogy egyre jobban kedvelem, és szeretnék vele valami komolyat. - látszott rajta, hogy tényleg komolyan beszél - De most mesélj te! Mi történt veled mostanság?

Elmeséltem neki mindent; azt, hogy összevesztünk, majd kibékültünk Nicoval, hogy rámhajtott Bruno Senna, hogy megtudtam, hogy van egy nővérem, akinek éppen egy zűrös kalandja van Hamiltonnal és, hogy majdnem meghaltam...meg persze azt is, ami esetleg kimaradt.

- Ez nagyon durva csajszi! - kerekedtek ki Roxanne szemei - Eléggé kilehetsz.
- Nem, mert itt van nekem Nico. Miatta pedig minden rosszat elfelejtek.
- Olyan jó, hogy egy ilyen pasit találtál. Öröm rátok nézni.
- Tudom. Meg vagyok őrülve érte. - mosolyogtam.
- Amúgy azon kívül, hogy kibéküljünk, azért jöttem át, hogy megbeszéljünk valamit. - váltott a barátnőm kicsit komolyabb arcot.
- Valami baj van? - kérdeztem értetlenül.
- Nicoval kapcsolatos a dolog, de téged végülis nem érint.
- Úristen! Miről van szó? - csodálkoztam.
- Tudod, meséltem neked, hogy Pete, a volt barátom megcsalt egy szőke libával.
- Aha...
- Na, megtudtam, hogy pontosan ki is ez a szőke liba. - mondta Roxie - Mikor láttam, hogy Nicoval mennyire komoly a kapcsolatotok, utána néztem kicsit a srácnak, és rájöttem, hogy az a csaj Nico volt barátnője.

Kikerekedtek a szemeim! Egyszerűen nem tudtam elhinni az előbb hallottakat! Ez biztos csak valami tévedés lehet...

- Ez most valami vicc?
- Dehogyis! - mondta Roxie - Teljesen komoly!
- Nem lehet, hogy csak elnéztél valamit? Lehet, hogy csak hasonlít Nico volt barátnőjére, vagy akit a képen láttál, nem is volt a csaja, csak egy lány, aki lefényképezkedett vele. - próbáltam magyarázkodni.
- Kimberly! Nem vagyok hülye. - forgatta a szemeit a barátnőm - Biztos vagyok benne, hogy ő volt az.
- Ha ez igaz, akkor...
- ...akkor Nicot megcsalta a csaj. És ha engem kérdezel, akkor nem először. - mondta Roxanne.
- Ezt meg hogy érted? - értetlenkedtem.
- Az eset után marhára ki voltam akadva, és napokig szóba sem voltam hajlandó álni Pete-tel. De aztán beszéltünk, és mondott néhány dolgot a csajról.
- Mit?

Roxanne már nem tudott megszólalni, ugyanis anyám lépett be a szobába.

- Szia Kicsim! Hogy aludtál? - ölelt át - Roxanne! Milyen rég láttalak! Hogy vagy? - üdvözölte anya a barátnőmet.
- Köszönöm jól, Mrs. Kyle. És ön? - udvariaskodott Roxie.
- Jól, nagyon is. Ne hozzak valamit esetleg nektek? - kérdezte anya kedvesen.
- Nem vagyunk már tinik anya! Most már nem vagyunk oda a tejért meg a sütiért. - mosolyogtam.
- Jól van na. Csak régen annyit pletyiztetek, miközben tejet iszogattatok, és sütit ettetek. - emlékezett vissza anya.
- Azok a régi szép idők! - sóhajtott Roxanne.
- Na jó, akkor hagylak titeket! Jó szórakozást! - mondta anya, majd kiment a szobámból.

Visszatérhettünk az eredeti témához.

2010. október 10., vasárnap

Nem kívánt álom - 59. rész

Jó pár órányi utazás után megérkeztünk Phoenixbe. Nem szóltam előtte a szüleimnek, meglepetésnek szántam az érkezésünket. A reptérről taxival mentünk a szüleim házába. Negyed órányi kocsikázás után végül megérkeztünk.

Kifizettük a taxit, kipakoltunk, majd az ajtó felé vettük az irányt. Láttam Nicon, hogy kissé ideges.

- Jól vagy? - kérdeztem - Nyugi, nem kell izgulnod. Nem harapnak a szüleim. - mosolyogtam rá.
- Tudom, de ez mégis egy nagy lépés.
- Hát igen...talán nem hiszed, hogy készen állunk rá? - kérdeztem egy kicsit félve.
- Nem erről van szó! Csak izgulok...ennyi az egész.
- Rendben. Akkor menjünk be. - feleltem, majd becsöngettem.

Néhány másodperc múlva kinyílt az ajtó, és apukámmal találtam szemben magam.

- Kimberly! Szia! - ölelt meg - Hogy vagy?
- Köszönöm jól. - adtam neki egy puszit.

Bementünk a házba, ahol anyával és a nővéremmel találtuk szemben magunkat.

- Szia kislányom! - jött oda hozzá anya, majd tőle is kaptam egy ölelést. Amanda kicsit távolságtartó volt. - Ki ez a srác melletted? - mosolygott anya.
- Ő itt a barátom, Nico. Azért jöttünk ide, hogy bemutassalak titeket neki.
- Üdvözlünk a családban Nico. - fogott vele kezet apa, majd anya adott neki egy puszit.
- Köszönöm. - mosolygott a szerelmem.
- Te nem is jössz ide Amanda? - fordult anya a nővérem felé.
- Én már találkoztam Nicoval. - felelte Amanda kicsit flegmán.
- De legalább üdvözölhetnél minket. - vágtam vissza.
- Helloka! - erőltetett Amanda egy mosolyt az arcára, majd gyorsan elfordult.
- Valami miatt nagyon furcsa mostanában. - súgta oda nekünk apa - Jó lenne, ha beszélnél vele.
- Miért pont én? - háborodtam fel egy kicsit. Apa csak egy szúrós tekintettel válaszolt. - Oké. - egyeztem bele - Majd beszélek vele.
- Gyertek, üljetek le. - invitált minket anya az asztalhoz - És Nico, mivel foglalkozol?
- Forma-1-es versenyző vagyok. - felelte a párom.
- Akkor adsz okot a lányomnak arra, hogy idegeskedjen. - nevetett az anyukám.
- De legalább azt csinálja, amit szeret. - simogattam meg Nico arcát.

Még beszélgettünk egy ideig, majd felmentünk a szobámba. Phoenix-i idő szerint már este volt, és eléggé elfáradtunk az utazás miatt, ezért úgy döntöttünk, hogy inkább lefekszünk aludni.

- Hogy tetszenek a szüleim? - fordultam Nico felé.
- Nagyon kedvesek. - felelte a szerelmem - Szerintem jól megleszünk.
- Szerintem is. Bejössz nekik. - ültem le az ülébe.
- És te mikor szeretnél találkozni az én szüleimmel?
- Szerintem elég időnk lesz rá a szünetben. Persze, csak ha nem kell most is dolgoznod.
- Most szerencsére van egy kis szabadidőm. - mosolygott Nico - Mit szólnál hozzá, ha innen Dél-Franciországba mennénk, ahol a szüleim is laknak?
- Én benne vagyok. - mosolyogtam - Bár lehet, hogy most az én munkám szól közbe. Néhány nappal ezelőtt kaptam egy üzenetet, hogy nem sokára újrakezdődnek a CSI-forgatások.
- Az nem jó. - felelte Nico.
- Tudom. Rossz lesz egy párt játszani az ex-pasimmal. És azt sem szeretném, ha emiatt vitatkoznánk. - néztem mélyen a párom szemeibe.
- Megpróbálom majd jól viselni a dolgot, de tényleg nehéz lesz nekem, ha azt kell néznem, hogy egy másik sráccal csókolózol.
- Akkor ne nézd! - mosolyogtam.
- Persze. - nevetett - De most aludjunk! Már nagyon fáradt vagyok.
- Rendben. Jó éjszakát! - adtam neki egy csókot, majd a karjai közé bújtam.
- Szeretlek Kimberly! - felelte Nico, majd egymás karjai közt aludtunk el.

Másnap sikításra keltem. Megijedtem, és gyorsan kipattantam az ágyból. Nico ezt nem nagyon vette észre, csak fordult egyet, és aludt tovább.

Kimentem a szobából, és a fürdő felé vettem az irányt, mivel onnan hallottam a hangot.

- Te vagy az Amanda? - szóltam be.
- Igen. - felelte a nővérem.
- Minden oké? - kérdeztem aggódva.
- Persze! Csak láttam egy pókot. - magyarázkodott Amanda.
- Öhm...oké. - mondtam, majd visszamentem a szobámba, és befeküdtem Nico mellé.

Sikerült egy kicsit visszaludnom, majd 10 fele keltünk fel.

- Jó reggelt kicsim! - üdvözölt Nico.
- Jó reggelt! - mondtam, miközben a karjaim a nyaka köré fontam - Hogy aludtál az ágyamban?
- Nagyszerűen. De lehet, hogy csak azért volt, mert itt voltál mellettem. - felelte a szerelmem, majd megcsókolt.

Lezuhanyoztunk, felöltöztünk, majd lementünk a nappaliba. Amanda a nagy asztalnál ült, de a szüleimet nem láttam sehol.

- Hol vannak anyáék? - kérdeztem.
- Elmentek bevásárolni. Csináltak nektek reggelit.
- Ja, jó. - mondtam, majd Nicoval nekiláttunk az evéshez.

Kimberly felsője: goods.imgsrv.divat.hu/41/4120/big_4120.jpg
nadrágja: goods.imgsrv.divat.hu/22/2225/big_2225.jpg
cipője: goods.imgsrv.divat.hu/27/2726/big_2726.jpg
táskája: goods.imgsrv.divat.hu/9/960/big_960.jpg

2010. október 9., szombat

Nem kívánt álom - 58. rész

Íme egy új rész. Kevés az ihletem, szóval bocsi, ha szar lett. XD Amúgy köszönöm a gyönyörű fejlécet Alofunnak. :D

Nico két órán belül végzett, így viszonylag hamar vissza tudtunk menni a hotelbe. Mivel úgy is 4 hetes szünet lesz a Forma-1-ben, nem kellett rögtön elhagynunk Magyarországot. Ráadásul hivatalosak voltunk az esti afterpartyra. Mindkettőnkre ráfért már, hogy kiengedjük a gőzt, és bulizzunk egy jót.

Mikor visszaértünk a szállodába, lepihentünk egy kicsit. Szorosan Nico karjai közé feküdtem. Nagyon jól esett a közelsége.

- Szomorú vagy még? - kérdeztem pár percnyi csönd után.
- Egy kicsit. - válaszolta - De túl kell tennem magam a dolgon.
- Igazad van. Ha én rosszul érzem magam valami miatt, akkor próbálok nem agyalni rajta. Zenét hallgatok, vagy dolgozok például. Szerintem jól fog jönni az esti buli ahhoz, hogy kikapcsold az agyad egy kicsit. - állapítottam meg.
- Remélem, igazad lesz.
- Biztos vagyok benne. - feleltem, majd megcsókoltam - Amúgy nem sokára el kéne kezdeni készülődni. - ezzel felkeltem volna, de a szerelmem visszahúzott magára, és szenvedélyesen megcsókolt.

Az elkövetkezendő időben gondoskodtam róla, hogy kitisztuljon az agya.

- Nem kell ahhoz buli, hogy túltegyem magam a baleseten. - állapította meg Nico, miután kipihentük magunkat.
- Látod, mikre vagyok képes? - mosolyogtam.
- Szeretlek! - mondta, majd megcsókolt.
- Én is nagyon szeretlek! - feleltem, mikor levegőhöz jutottam - És ez már nagyon kellett! - ezen mindketten elnevettük magunkat.

Vettünk egy közös zuhanyt, majd mindketten nekiláttunk a készülődésnek. Segítettünk kiválasztani egymásnak a ruhát, úgyis mindketten tanácstalanok voltunk a témával kapcsolatban.

Kivasaltam a hajam, kisminkeltem magam, míg Nico nyavalygott, hogy siessek már...férfiak!

Nyolc körül indultunk el a klubba, ahol a buli volt. Hamar bementünk, majd rögtön rendeltünk is innivalót. Bent már elég jó volt a hangulat.

- Látod a DJ-t? Ő Jaime Alguersuari, ő is forma-1-es versenyző. - magyarázta Nico.
- Tényleg? És ő a DJ? - csodálkoztam.
- Aha. Neki ez a hobbija. - mondta a párom - Ott van Lewis! - mutatott a club egyik fele felé.
- Jaj ne! - ráztam meg a fejem - Minek kell pont neki itt lennie?
- Nyugi baby! Ne foglalkozz vele! - nyugtatott Nico.
- Akkor minek mondtad, hogy ott van?

Nico ezen csak elnevette magát, majd mondta, hogy inkább hoz még egy italt.

Felismertem még 1-2 versenyzőt, de nem láttam több ismerős arcot. Sajnos Jessicáék nem jöttek el.

Nicoval kb. hajnali 3-ig maradtunk. Jól éreztük magunkat, és tényleg sikerült kiverni a fejünkből az elmúlt napok rossz dolgait.

Taxival visszamentünk a szállodába, majd lefeküdtünk aludni, habár csak néhány órát aludhattunk, mert másnap korán indult a gépünk Phoenixbe.

Reggel kicsit kómásan ébredtünk. Megpróbáltuk normális állapotba hozni magunkat, majd összepakoltunk, kijelentkeztünk a hotelből, és a reptér felé vettük az irányt. Eljött a nap, amikor bemutatom Nicot a szüleimnek.

- Izgulsz már, hogy találkozol apáékkal? - kérdeztem a szerelmemet, amikor már a gépen ültünk.
- Kicsit. Remélem, hogy nem fognak utálni. - felelte Nico.
- Biztos vagyok benne, hogy szeretni fognak. - bújtam hozzá - Téged nem lehet nem szeretni.

A gép hamarosan felszállt, és megkezdtük az utunkat Phoenix, a szülővárosom felé.

Kimberly ruhája a bulin: goods.imgsrv.divat.hu/27/2797/big_2797.jpg
cipője: goods.imgsrv.divat.hu/25/2596/big_2596.jpg
táskája: goods.imgsrv.divat.hu/14/1482/big_1482.jpg

2010. október 5., kedd

Nem kívánt álom - 57. rész

57. FEJEZET: HÜLYE BALESET

Ezzel visszamentem a Mercedeshez, és megkerestem a szerelmem. Éppen a mérnökeivel egyeztetett. Hagytam, hogy végezze a dolgát, ezért leültem az egyik asztalhoz. Pár perc múlva aztán végzett, és odajött hozzám.

- Kibeszéltétek magatokat Jessicával? - ült le mellém.
- Igen, úgyhogy neked már nem is kell meghallgatnod. - mosolyogtam.
- Pedig szeretem hallgatni, ahogy beszélsz. - simogatta meg az arcom.
- Tényleg? - pirultam el.
- Mindent szeretek benned.

Már majdnem megcsókolt, amikor megjelent a főnöke. Elég furcsán nézett ránk.

- Nico! Gyere! Dolgod van!
- Megyek. - sóhajtott Nico, majd adott az arcomra egy puszit, és elment.

Így hát egyedül üldögéltem, és vártam, hogy elkezdődjön a verseny. Egyszer csak meghallottam a telefonom hangját. Üzenetem jött...Roxanne-től.

"Holnap találkozom Lucasszal."

Örültem neki, de attól féltem, hogy Roxie csak azért találkozik a sráccal, hogy visszaszerezze a barátságomat; ezt pedig nem akartam. Úgy döntöttem, hogy a verseny után majd felhívom Roxanne-t.

A kocsik hamarosan felsorakoztak a rajtrácsra. Kimentem, hogy adjak egy szerencse puszit a szerelmemnek. Éppen a mérnökével beszélgetett, de amikor észrevett, intett, hogy menjek oda. Beszéltünk még pár szót, adtam neki egy csókot, aztán visszamentem a boxba. Nem akartam zavarni. Tudom, hogy mennyire fontosak a verseny előtti utolsó percek.

Leültem az egyik asztalhoz, rendeltem egy pohár vizet, és a falon lévő képernyőt figyeltem. Éppen Nicot mutatták; felvette a bukósisakját, majd beszállt a kocsijába. Hirtelen melegség járta át a testemet. Tudtam, hogy Nico az a férfi, akivel le akarom élni az életem. Rettenetesen boldog voltam, amiért ismét vele lehettem. Akármennyire is harcoltam ellene, nagyon hiányzott az elmúlt napokban. Rossz volt nélküle lefeküdni és felkelni, vagy akármit is csinálni.

Mire feleszméltem a gondolataimból, a mezőny elindult a felvezetőkörre. Már most iszonyúan izgultam Nicoért. Nekem elsősorban az a fontos, hogy ne essen baja, az eredmény nem is foglalkoztat annyira. Persze szereteném, ha jó eredményt érne el, hiszen tudom, hogy akkor boldog.

A kör végén mindenki elfoglalta a helyét a rajtrácson. Hosszú másodperceknek tűnt, mire mindenki beállt a helyére. Aztán sorjában megjelentek a piros lámpák, amik aztán kialudtam, és a mezőny elrajtolt.

A szememmel végig Nicot követtem. Nem veszített helyet, ezért boldog voltam. A következő körökben próbáltam megnyugtatni magam, ami igencsak nehezen ment.

Aztán jött az első boxkiállás! A pályára került az egyik kocsiról letört alkatrész, ami pont rossz helyen volt, ezért beküldték a biztonsági autót a pályára. A mezőnyból szinte mindenki besietett a boxba, hogy lecserélje az abroncsait. Végig Nicot próbáltam figyelni a TV képernyően, ami nehezen ment a nagy felfordulás miatt.

Mutatták, ahogy Kubica és Sutil összemennek. De ami jobban aggasztott, az volt, hogy megláttam Nicot a boxutca elején állva, és hiányzott a jobb-hátsó kereke.

Aztán mutatták, hogy a kerékcseréjét követően, a gumi lerepült, és elszabadult a boxutcában. Nico ezért kénytelen volt feladni a versenyt. Nagyon szomorú voltam miatta.

Kb. negyed óra múlva tért vissza a boxba. Senkinek nem szólt, csak hátrament. Már indultam volna utána, amikor Norbert Haug odajött hozzám.

- Szerintem most inkább hagyd békén. Nyugalomra van szüksége.
- Rendben. - egyeztem bele, mert végülis igaza volt.

Visszaültem a helyemre, és továbbnéztem a versenyt, habár már nem nagyon érdekelt. Végül úgy gondoltam, hogy Niconak szüksége van rám, ezért elindultam, hogy megkeressem.

- Szia! - köszöntem neki, mikor megtaláltam a szobájában - Hogy vagy? - bújtam hozzá szorosan.
- Mégis hogy lennék egy ilyen hülye baleset után? - sóhajtott, miközben átölelt.
- Sajnálom. Pedig nagyon jól mentél.
- A kocsi is egész jó volt, szóval szar ez a helyzet.
- Nem vagy mérges a csapatra? - kérdeztem, miközben felnéztem rá.
- Ha az is vagyok, ez nem változtat semmin.
- Mikor végzel itt? Csak mert szerintem jobb lenne, ha visszamennénk a szállodába, és megnyugodnál. - mondtam.
- Még nyilatkoznom kell pár riporternek, meg részt kell vennem a csapatmegbeszélésen, de aztán visszamehetünk. - mosolygott rám.
- Rendben szívem! - mondtam, majd megcsókoltam.