Nem kívánt álom - 77. rész

Annyira ideges voltam, mikor a kórház várótermében ültünk, mint mikor arra vártam, hogy megtudjam, hogy megkapom-e a szerepet a CSI:Miami helyszínelőkben. Az a néhány perc, amit a várakozással töltöttünk, óráknak tűnt.

- Kimberly Holly Kyle! - szólalt meg egyszer csak a nővér.
- Itt vagyok. - álltam fel.
- Ön következik. - mondta.
- Rendben. Köszönöm. - feleltem, majd idegesen elindultam az orvosi szoba felé.
- Sok szerencsét Kim! Itt várok rád. - mondta Emily.
- Köszi. - válaszoltam, majd bementem a rendelőbe.

Az orvos éppen az íróasztalánál ült, és írt valamit.

- Jó napot Ms. Kyle! - köszönt kedvesen, mikor meglátott - Terhességi vizsgálatra jött, ugye?
- Öhm...igen. - feleltem kissé zavartan.
- Akkor lássunk is hozzá! - mondta.

Eközben a váróteremben Emily egy magazint olvasott. Beszédre lett figyelmes, ezért felnézett. Ekkor látta meg Nicole Scherzingert.

Habár nem voltak kifejezetten barátnők, ha találkoztak egy díjátadón, váltottak néhány szót.

- Szia Nicole! - köszönt Emily.
- Emily! Szia! - ölelte meg Nicole - Hogy vagy?
- Jól, köszi. És te?
- Én is. Szülés utáni ellenőrzésre jöttél? - kérdezte Nicole.
- Nem, csak egy barátnőmet kísértem el. Éppen most vizsgálják. - válaszolta.
- Értem.

Kb. fél óra múlva boldogan léptem ki a rendelőből. Éppen újságoltam volna el a nagy hírt Emilynek, amikor megláttam, hogy Nicole Scherzingerrel beszélget; azzal a nővel, akivel azért szakított Lewis Hamilton, mert az én nővérem terhes lett tőle.

Próbáltam mutogatni Emilynek, hogy jöjjön, és közben reménykedtem benne, hogy Nicole nem vesz észre, de mivel Emily nem tudott Amandáról és Lewisról - akárcsak néhány embert kivéve mindenki - , integetni kezdett, hogy menjek oda hozzájuk.

Idegesen kezdtem közeledni feléjük.

- Nicole! Ő itt az egyik barátnőm és kolléganőm, Kimberly. - mutatott be neki - Kimberly, ő itt Nicole.
- Igen, ismerjük egymást. - mondta Nicole kissé gúnyosan. Ebben csak az volt a furcsa, hogy soha nem voltunk barátnők, és nem is találkoztunk azóta, hogy Amanda terhes lett Lewistól.
- Ez nem igaz. - feleltem.
- Elég nekem, hogy a nővéredet megismertetted a barátommal, vagy bocsi...az ex-barátommal. - vágta rá Nicole.
- Lemaradtam valamiről? - értetlenkedett Emily.
- Semmi fontosról. - válaszoltam - De ideje mennünk. Nem akarom, hogy lekéssük a forgatást. - tettem hozzá, majd elkezdtem Emilyt kifelé húzni.
- Öhm...oké. Szia Nicole! Majd még beszélünk. - szólt vissza az említettnek, majd mikor már elhagytuk az épületet, belekezdett a faggatózásba - Mi volt ez Kim? Mire célzott azzal a mondattal Nicole?
- Hosszú történet. - mondtam, majd beszálltam a kocsiba.
- Van időnk. - válaszolta Emily, miután ő is beszállt az autóba.
- Oké. - sóhajtottam - Szóval nemrég megtudtam, hogy van egy nővérem - itt Emily szemei kikerekedtek -, a körülményeket hagyjuk. Amandának hívják, és szerettem volna, hogy újra jól érezze magát a családunkban, ezért próbáltam minél több időt vele tölteni. Elhívtam a Német Nagydíjra, ahol megismerkedett Lewis Hamiltonnal, Nicole akkori barátjával. A verseny utáni bulin kicsit "összemelegedtek", majd Amanda rájött, hogy terhes lett Lewistól. Mikor elmondta neki, Lewis otthagyta Nicole-t, és most úgy tűnik, hogy alakul köztük valami. De ezt ne mondd el senkinek!
- Persze! - ígérte meg Emily - De ez nagyon durva! Hogy hogy nem tud róla senki?
- Sem Amanda, sem Lewis nem akara, hogy kiderüljön a dolog.
- De egyszer csak rá fog jönni a sajtó, hogy Lewis Hamiltonnak gyereke van. - felelte Emily.
- Tudom, de ezt rájuk hagyom. Nem akarok beleavatkozni olyan dologba, amihez semmi közöm sincs. - rántottam meg a vállam, majd beindítottam a kocsit, és visszaindultunk a forgatás helyszínére.
- Amúgy nem is mondtad, hogy mi lett az eredmény. Terhes vagy?
- Nem. - mosolyogtam - Rossz volt a teszt, amit használtam.
- Akkor gondolom örülsz.
- Tudod, tegnap belegondoltam, hogy milyen is lenne, ha Nicoval gyerekünk születne. Rájöttem, hogy ez a baba még korai lenne, de biztos vagyok benne, hogy a jövőben sok gyereket szeretnék Nicotól. - ért fülig a szám.

Szerencsére a nap hátralévő részében nem vettünk fel már sok jelenetet. Este megint holtfáradtan értem haza, és hamarosan már a pihe-puha ágyamban szundítottam.

Másnap megint csak dolgoztam, de boldog voltam hiszen már csütörtök volt, és Nico pénteken jön hozzám Los Angelesbe.

Aznap szerencsére nem kellett forgatnom, ezért boldogan várhattam a szerelmemet. Jóval a gépe érkezése előtt kimentem a reptérre, mert már nem bírtam magammal.

Mikor aztán megláttam Nicot, odarohantam hozzá, és a nyakába vetettem magam.

Kimberly ruhái:





Nicole Scherzinger:

Elkerülhetelen szerelem - 9. rész

Mégsem ő tette?

Hotchal és Emilyvel átmentünk a kihallgató terembe, ahol már ott ült Tom Jacks.

- Hol találták meg? - kérdezte Hotch.
- A barátnőjénél volt. Szinte senki nem tudott a kapcsolatukról, ezért nem kerestük a nőnél. - válaszolta JJ.
- Szeretnéd kihallgatni Alyssa? - fordult felém a főnök.
- Igen, de szeretném, ha valaki benn lenne velem közületek, mivel eddig másfajta bűnözőkkel volt dolgom. - feleltem.
- Rendben. Majd Reid bemegy veled. - mondta Hotch, és Spencerrel közösen benyitottuk a kihallgató terem azon részébe, ahol Jacks volt.

A férfi unottan ült a szoba közepén lévő asztal melletti széken. Arckifejezéséből nyugodtságot lehetett kivenni.

- Jó napot! - köszöntünk Jacksnek.
- Mit keresek itt? - nézett fel ránk - Azonnal engedjenek haza!
- Feltennénk magának néhány kérdést Mr. Jacks. - mondta Spencer - Hol volt tegnap este 8 és 10 óra között?
- Mi folyik itt? - vált idegesebbé a gyanúsított - Mégis mit akarnak rám kenni?
- Nem szeretnénk semmit magára kenni. Egyszerűen tisztázni szeretnénk néhány dolgot. - mondtam.
- Ha készségesen válaszol a kérdéseinkre, hamar elmehet. - tette hozzá Spencer.
- Én most akarok elmenni. - állt fel, majd csapott az asztalra Jacks.
- Kérem üljön le Mr. Jacks. - mondtam emelkedett hangnemben. A férfi kicsit visszafogta magát, majd ismét helyet foglalt. - Köszönöm. És most válaszolna kérem a kollégám kérdésére?
- Az egyik barátommal vacsoráztam. 11 után értem haza. - váltott ismét unott módra.
- Úgy tudjuk rossz volt viszonya Ms. Potterel. - jegyeztem meg.
- Roseline-nal? - kérdezett vissza Jacks.
- Igen. Rosaline Potterel, aki fél évvel ezelőtt beperelte önt fizikai bántalmazásért, és akit tegnap meggyilkoltak a saját otthonában. - mondta Spencer.
- Rosaline meghalt? - játszotta a döbbentett Jacks.
- Igen. Nem is tudta? - kérdeztem.
- Nem. - fogta meg a fejét - Tudják már ki tette?
- Nem. De éppen azon vagyunk. - válaszolta Spencer.
- Milyen is volt pontosan a kapcsolata Ms. Potterrel? - kérdeztem.
- Rosaline-nal együtt dolgoztunk. Beleszerettem, de nem érdekeltem őt. - sóhajtott szomorúan Jacks - Egyik nap meg akartam ölelni, de azt hitte, hogy bántani akarom. Sikoltozva elrohant, majd beperelt.
- Egy egyszerű ölelést nem szoktak az emberek támadásnak hinni. - jegyeztem meg.
- Soha nem bántanám Rosaline-t! Szerettem őt...és talán még mindig szeretem. - sírta el magát a férfi - Sajnálom, csak szörnyű belegondolni, hogy gyűlölt, és már halott.
- Alyssa, Reid! Gyertek! - szólt be Hotch a szobába.

Magára hagytuk a gyanúsítottat, és a megbeszélő terembe mentünk a csapattal közösen.

- Nem Jacks a gyilkos! - jelentette ki Rossi.
- Ezt honnan veszitek? - kérdeztem - Lehet, hogy csak jó színész.
- A pszichopata sorozatgyilkosok nem szoktak színészkedni. Ők inkább büszkék a bűneikre, és könnyű megtörni őket. - mondta Rossi.
- Ha Jacks lenne a gyilkos, már bevallotta volna. - szólalt meg Morgan.
- De akkor ki lehet? Rá tökéletesen illik a profil, és nincs más gyanúsítottunk. - mondtam.
- A profilt Jacksre igazítottuk és nem a gyilkosra. Más indoka is lehet annak, hogy pont ezek a nők haltak meg. - jegyezte meg Emily.
- Viszont ha nem tudjuk bebizonyítani, hogy ő a gyilkos, nem sokára el kell engednünk. - mondta Hotch.

Pár perc néma csönd következett. Mindenki azon törte a fejét, hogy ha nem Jacks, akkor ki lehet az elkövető. Végül megszólalt a főnök:

- Már majdnem 11 óra van. Mindenki menjen haza, hogy holnap kipihenten tudjuk folytatni a munkát. Ma már úgysem tehetünk semmit.

Mindannyian elindultunk a hotelbe, hogy a fárasztó és eseményekkel teli nap után nyugovóra térhessünk.

A szállodai szobámban egy gyors mosakodás után bedőltem az ágyba, és fel sem keltem reggelig.

Másnap azonban úgy éreztem magam mint aki másnapos. Keveset aludtam az elmúlt napokban, és ez megviselt. Lezuhanyoztam, fogat mostam, kisminkeltem magam, átvasaltam a hajam, majd lementem a hallba.

Nem sokkal később az egész csapat elindult a rendőrőrsre, hogy tovább keressük Lucy, Piper és Rosaline gyilkosát. Az őrsön bevonultunk a tárgyalóba, és újra elemezni kezdtük a gyilkosságokat és a gyanúsítottat.

- A gyilkosságok nem azonosak. Lucyt és Pipert leszúrták, Rosaline-t megfojtották. - mondta Emily.
- A közös pont a holttestek mellett elhelyezett üzenet és, hogy mindegyik áldozat kapcsolatban volt korábban Tom Jacksszel. - tette hozzá Morgan.
- Az nem lehet, hogy valaki ezekkel a gyilkosságokkal Jacksen akar bosszút állni? - kérdezte JJ.
- Akár. De az is lehet, hogy pont segíteni akar. - felelte Morgan.
- Azt hiszem, vagy egy tippen. - szólaltam meg.

Mindenki kíváncsian nézett rám.

Alyssa ruhái:

Nem kívánt álom - 76. rész

Sziasztok! Meghoztam az új részt. :) Kb. 100 részesre tervezem ezt a törit, szóval már nincs sok hátra. Szeretnék mindenkit megkérni, hogy írjon pár szót kommentárként, hogy tudjam, tetszik-e amit írok, és hogy esetleg milyen téren változatassak. Puszi <3

- Nem, ez nem lehet igaz! Itt valami nincs rendben! - esett ki a kezemből a teszt.
- Kimberly, nyugodj meg! - adott egy pohár vizet Amanda.
- De én nem lehetek terhes! Nicoval védekeztünk! - idegeskedtem.
- Igen, de mindig van rá egy kis esély, hogy teherbe esel.
- Úristen! Most mi lesz? - fogtam a fejem.
- Fogalmam sincs, hogy miért akadsz ki. Nicoval szeretitek egymást, hamarosan össze fogtok házasodni, és mindent meg tudtok adni a gyereketeknek. - akadt ki a nővérem.
- Tudom, hogy elég erős ehhez a kapcsolatunk, de még nem állunk készen egy gyerekre. Vagyis ÉN nem! - odamentem a mosdóhoz, és megmostam egy kicsit az arcom - De a terhesslégi teszt amúgy sem teljesen megbízható. Mi van, ha nem is vagyok terhes?
- Szerintem minél hamarabb jelentkezz be egy dokihoz, hogy biztos legyen az eredmény. Tényleg lehet, hogy csak vaklárma volt, de ha tényleg terhes vagy... - jegyezte meg Amanda.
- Ne is mondj ilyet! Felhívom Nataliát, hogy intézkedjen. - kezdtem el tárcsázni a menedzserem számát a telefonomon.
- Tipikus sztár vagy Kimberly Kyle! Semmit nem tudsz elintézni egyedül. - nevetett Amanda.
- Apáék hibája, hogy túlságosan elkényeztettek.

Beszéltem Nataliával, és megígérte, hogy elintézi, hogy minél hamarabb megvizsgáljon a város legjobb orvosa. Nagyon ideges voltam, de addig nem akartam szólni Niconak, amíg nem biztos, hogy terhes vagyok.

Nem sokkal később elmentem aludni, mert elfáradtam a forgatáson, majd az előbbi idegeskedésben.

Miután Amanda hazament, lezuhanyoztam, megmostam a fogam, és befeküdtem az ágyba. Rossz volt egyedül feküdni a hatalmas ágyban. Nagyon hiányzott Nico, és alig vártam, hogy újra találkozhassunk. A hasamra tettem a kezem, és elkezdtem simogatni. Furcsa volt elképzelni, hogy talán növekszik bent valaki. Amandának végülis igaza volt abban, hogy egy masszív kapcsolatban élek, szóval nincs mitől félnem, de mégsem hittem azt, hogy már felkészültem egy gyerekre. Nicoval mindketten a karrierünkre szeretnénk jelenleg koncentrálni, és így is kevesebbet látjuk egymást, mint ahogy szeretnénk, szóval nem ez a megfelelő pillanat a gyerekvállalásra. Ezen gondolkodva aludtam el.

Másnap megint korán kellett kelnem a forgatás miatt. Miután elkészülődtem, lementem a konyhába enni valamit. Miközben melegedett a tej, bekapcsoltam a telefonom, és láttam, hogy Natalia írt:

"Szia Kim! Doctor Claire Hampton fogad téged ma délután 2-kor a California Kórházban. Megbeszéltem a rendezővel, hogy eljöhetsz a forgatásról a vizsgálat idejére.

Sok sikert! Nat"

Megint egyre idegesebb lettem!

Reggeli után elindultam a forgatásra. Ott előkészítettek, majd kezdetét vette a munka. 13:20 volt, mikor az órámra néztem. Szóltam a rendezőnek, hogy elmentem, majd a kocsihoz mentem.

- Hova mész Kimberly? - szólt hozzám a parkolóban egyik kollégám, Emily Procter, aki Calleight alakítja a sorozatban.
- Orvoshoz kell mennem. De nem sokára jövök. - mosolyogtam, miközben kinyitottam a kocsi ajtaját.
- Terhességi vizsgálatra mész? - kérdezte Emily.
- Ezt honnan tudod? - döbbentem le.
- Mostanában gyakran voltál rosszul, és ma szinte egész nap a hasadat fogtad. Kim, nem rég szültem. Tudom, milyen az, ha terhes vagy.
- Szóval szerinted terhes vagyok?
- Nem tudom, de biztos nagyszerű anya lennél. És persze Nico is megállná a helyét apaként.
- Csak tudod annyira félek. Egy gyerek életre szóló felelőséget jelent. Mi van, ha elbukom, és rámegy erre a kapcsolatom is Nicoval? - estem kétségbe.
- Ne mondj ilyeneket! - ölelt át Emily - De ha szeretnéd, elmegyek veled az orvoshoz.
- Neked nem kell forgatnod?
- Ma már nem vesznek fel olyan jelenetet, amiben én is szerepelek. - kacsintott rám - Na de induljunk!
- Rendben. És köszönöm Emily. - mosolyogtam.
- Nincs mit Kimberly!

Ezzel elindultunk a kórház felé, és a gyomrom kezdett megint görcsbe rándulni.

Kimberly ruhái:





Emily Procter:

Elkerülhetetlen szerelem - 8. rész

Újabb konfliktus

Hotch kihangosította a telefont, és mindenki kíváncsian várta, hogy Garcia milyen információkkal szolgál Tom Jacksről.

- Szóval az emberünk 25 éves, és San Diegoban él. Néhány éve szerzett diplomát kémiából a San Diego Egyetemen, de jelenleg munkanélküli. Van egy kis lakása és egy öreg kocsija. És...van itt valami érdekes. Fél évvel ezelőtt beperelte az akkori kolléganője fizikai bántalmazásért, de a bíróság bizonyíték hiányában felmentette, azonban a munkahelyéről kirúgták.
- Hogy hívják a nőt, akit állítólag bántalmazott? - kérdezte Hotch.
- A neve Rosaline Potter.
- Mi a címe? - kérdezte Hotch.
- A 10. és a 12. utca sarkán lakik. - felelte Garcia.
- Beszélgessünk el vele! - indult el a főnök.

Hotch, Spencer és én mentünk ki Roseline-hez. Mikor megérkeztünk, kopogtunk az ajtón, de senki nem felelt. Garciától elkértünk a nő telefonszámát, de a telefonja foglaltat jelzett, akárhányszor hívtuk.

A hátsó ajtón át mentünk be, ami viszont nyitva volt. Ám belépve a házva, szörnyű látvány fogadott minket. Rosaline a földön feküdt; falfehér volt, szemei nyitva voltak. Spencer megnézte a pulzusát, de a nő sajnos már nem élt.

Kihívtuk a többieket, és egy orvost is, aki az előzetes vizsgálatok során megállapította, hogy Rosaline halálát fulladás okozta. A holttestet elszállították, mi pedig a helyszínen próbáltunk rájönni, hogy Tom Jacks-e a tettes.

- A gyilkos másféle módszert választott. Lucyt és Pipert késsel ölték meg, Rosaline-t azonban megfojtották. - állapította meg Morgan.
- És itt a szokásos üzenet: "Azért, amit velem tettél. A többi is így fog járni." - vette fel a földön fekvő papírdarabot JJ.
- Talán igaz az elméletünk és Jacks a gyilkos. Akkor azonban minél hamarabb be kell vinnünk a rendőrőrsre, nehogy újabb gyilkosságokat kövessen el. - mondtam.
- Ez itt nem Miami Miss Johnson. A pszichopata sorozat gyilkosokat nem visszük be kihallgatni. - jegyezte meg kissé gúnyosan Rossi.
- Akkor ölbe tett kézzel várjuk az újabb áldozatokat? - értetlenkedtem.
- Nem várunk semmilyen áldozatokat. Inkább elkészítjük a gyilkos profilját. Látszik, hogy még kezdő. - folytatta a gúnyolódást Rossi.
- Itt ez a módszer? Akkor már tudom, miért van nálunk kevesebb áldozat. - válaszoltam, majd kimentem a házból.

Nem tudtam merre megyek, csak az idegesség vezérelt. Egyszer csak utánam szólt valaki.

- Alyssa! Várj! - jött oda hozzám Spencer - Mi volt ez?
- Nem tűröm, ha valaki gúnyolódik rajtam. Pár napja dolgozom itt, ne várja el tőlem Rossi, hogy mindent tudjak. - akadtam ki.
- Megértelek, de nyugodj le kérlek. Az nem segít elkapni a gyilkost, ha vitatkozunk. - felelte Spencer.
- Tudom. - sóhajtottam - Menjünk vissza, megpróbálok nem foglalkozni azzal a...
- Inkább ne fejezd be a mondatot! - nevetett Spencer, majd közösen visszamentünk a házba.

Szétnéztünk a helyszínen, majd visszamentünk a rendőrőrsre, hogy elkészítsük a profilt.

- Alyssa! Elmondanád kérlek a rendőröknek, hogy mit tudunk eddig? - jött oda hozzám Hotch.
- Biztos vagy benne, hogy én csináljam? - kérdeztem - Rossi szerint még úgy is kezdő vagyok. - mondtam Rossi gúnyolódását utánozva.
- Ne foglalkozz azzal, hogy mit mond Rossi. Én is és te is tisztában vagyunk a képességeiddel. Szóval megcsinálod?
- Igen. - feleltem.

Pár perc múlva már a san diegoi rendőrség néhány tagja előtt álltam, hogy tájékoztassam őket a gyilkosról.

- Ritkán fordul elő olyan, hogy a profilozóknak ilyen hamar sikerül gyanúsítottat találniuk, most viszont úgy tűnik, hogy megtaláltuk a tettest. A neve Tom Jacks, helyi lakos, és azokon a nőkön áll bosszút, akik ártottak neki. Lucy Gibson elhagyta egy másik férfiért, és ugyanezt tette vele Piper Prince , aki terhes is volt attól, aki miatt otthagyta Jackset. Rosaline Potter, a mai áldozat fél évvel ezelőtt vádolta meg azzal, hogy bántalmazta. Egyelőre nem tudjuk, hol lehet Jacks; sem a lakásán, sem az ismerőseinél, rokonainál nem találtuk. Kérjük értesítsék a lakosságot, hogy ha látják a gyanúsítottat, hívjanak minket, és mindenképpen legyenek óvatosak. Az ilyen gyilkosoknak egy idő után már mindegy, hogy kit ölnek meg; bárkivel képesek végezni, aki az útjukba kerül.
- Lehetséges, hogy más a tettes? - kérdezte az egyik rendőr.
- Akár az is előfordulhat, de Jacksre tökéletesen illik a profil, és nem találtunk más közös pontot az áldozatokban. - válaszoltam.

Miután válaszoltam még néhány kérdésre, a tájkoztatásnak vége lett. Mindenki visszament a dolgára, Hotch pedig odajött hozzám.

- Gratulálok Alyssa! Nagyon jól csináltad.
- Nem nagy dolog. De azért köszönöm. - feleltem mosolyogva.
- Nehogy azt hidd! Lehet, hogy emiatt sikerül elkapni Jackset.
- Az igaz. Remélem, hogy minél hamarabb előkerül, és nem végez több nővel.

Ekkor Emily jött - vagy inkább rohant - oda hozzánk.

- Megtalálták Jackset. Most hozzák be! - hadarta el.
- Ez nagyszerű! - mondtam, majd a kihallgató terembe siettünk.

Nem kívánt álom - 75. rész

Miután megvettem a tesztet, gyorsan hazamentem, mert kíváncsi voltam, hogy terhes vagyok-e. Csakhogy amikor hazaértem, nem volt erőm elvégezni a tesztet. Órákon keresztül próbáltam rávenni magam, de aztán mindig meghátráltam, arra hivatkozva, hogy van valami dolgom. Meg amúgy sem akartam úgy megtudni az eredményt, hogy Nico nincs velem. Késő este végül úgy döntöttem, hogy másnapra halasztom a dolgot. Akkor viszont forgatásom lesz - ami legalább eltereli a gondolataimat -, ezért majd munka után végzem el a tesztet.

Így fogmosás után lefeküdtem, és egészen másnap fél 8-ig aludtam.

Reggel lezuhanyoztam, felöltöztem, és elindultam a forgatásra. Ott aztán kisminkeltek, és megcsinálták a hajam, én pedig a szövegemet gyakorolva vártam, hogy valamelyik jelenetem felvételéhez érkezzünk.

Ekkor azonban leült mellém a volt barátom, Jon.

- Szia Kim! - köszönt kedvesen.
- Szia! - feleltem fel sem nézve a forgatókönyvből.
- Nico most nem kísért el? - kíváncsiskodott.
- Nem. Éppen Abu Dhabiban tesztel. - feleltem kissé flegmán.
- Attól, hogy már nem járunk, nem kell rosszban lennünk. Lehetünk barátok is.
- Nem nagyon vágyom a barátságodra. - néztem rá először.
- Miért? Tettem ellened bármi rosszat?
- Soroljam? Megpróbáltál féltékennyé tenni, állandóan piszkált, és el akarod érni, hogy szakítsunk Nicoval...amúgy semmit. - gúnyolódtam.
- Én nem akarom, hogy szakítsatok. - játszotta az ártatlant Jon.
- Na idefigyelj! Engem nem érdekel, hogy mi van veled. Rosszul éreztem magam, mikor szakítottam veled egy másik srácért, és azt akartam, hogy boldog legyél, de most már inkább azt kívánom, hogy rohadj meg! - akadtam ki, majd otthagytam.

Elegem volt már belőle. Elég volt az, hogy Nico távol van, és lehet, hogy terhes vagyok, nem hiányzott még Jon is.

A forgatással kb. este 8-kor végeztünk. Hazaérve fáradtam dőltem le a kanapéra. Majdnem elaludtam, amikor csöngetésre lettem figyelmes. Nagy nehezen kinyitottam az ajtót, és a nővéremmel, Amandával találtam szemben magam.

- Szia Húgi! - ölelt meg - Hogy vagy?
- Szia! Fáradtam. - ásítottam.
- Igen, az látom. - nevetett - Mikor jöttél haza?
- Tegnap. Ma már forgatásom volt. - ültünk le a kanapéra.
- Uhh, Jonnal? - húzta el a száját.
- Igen. - sóhajtottam - Elegem van már belőle. De hagyjuk azt a barmot! Hogy vagytok? - néztem a gömbölyödő pocakjára.
- Jól. Tegnap voltunk rutin ellenőrzésen, és minden a legnagyobb rendben van. - mesélte fülig érő szájjal Amanda.
- Látszik, hogy nagyon boldog vagy. Jó ezt látni. - mosolyogtam én is - De hallom, alakul valami Lewiszal?
- Ezt honnan tudod?
- Nicotól, akinek Lewis mesélte. Azt hittem, hogy vagyunk olyan jó testvérek, hogy megosszuk egymással, hogy mik történnek velünk.
- Azért én arra nem vagyok annyira kíváncsi, hogy miket csináltok együtt Nicoval. - nevetett Amanda - De igazad van. Sajnálom. Csak még nem biztos, hogy összejön ez a dolog Lewiszal, és nem akartam semmit elkiabálni. Nem akarok úgy járni, mint a múltkor.
- Tudom, de legalább nekem elmondhattad volna. Tudod, hogy nem vagyok pletykás. - válaszoltam.
- Tudom Kim. És mégegyszer sajnálom.
- Semmi baj, lépjünk túl ezen. - mosolyogtam.
- De veled mi van?
- Két nagy dolog is történt velem mostanában.
- Mi? - látszott Amandán, hogy megőrül a kíváncsiságtól.
- Hát...Nico megkérte a kezem! - mutattam neki a kezemen lévő gyűrűt.
- Úristen! - sikított a nővérem - Ez nagyszerű! Mikor lesz az esküvő?
- Még nem tudjuk. De remélem, minél hamarabb.
- Annyira örülök nektek. És mi a másik dolog?
- Lehet, hogy terhes vagyok. - mondtam ezt már kevesebb lelkesedéssel.
- És ez baj? - értetlenkedett Amanda - Már majdnem fél éve együtt vagytok, szeretitek egymást, és szerintem nagyszerűen fel tudnátok nevelni egy gyereket.
- Tudom, de ez szerintem még korai lenne. Ráadásul még fiatalok vagyunk, mindketten inkább a karrierünkkel foglalkoznánk. - magyaráztam.
- Tesztet csináltál már?
- Nem, de már vettem, csak nem volt erőm még megcsinálni.
- Akkor csináld meg most! Egyszer meg kell tudnod az igazságot.
- Tudom. - sóhajtottam - Akkor megyek, és megcsinálom.


Ezzel felálltam, fogtam az asztalon lévő zacskót, amiben a teszt volt, és bementem a mosdóba. Elvégeztem az utasításokat, amiket a doboz írt, és vártam.


- Mi lett az eredmény Kim? - kiabált be Amanda. Kinyitottam neki az ajtót.
- Mindjárt kiderül. - idegeskedtem. Ekkor jelzett a telefonom beállított óra, hogy lejárt az idő; megnézhetem az eredményt.
- Készen állsz? - fogta meg a kezem a nővérem.
- Nem, de nézzük meg. - feleltem, majd a kezembe vettem a tesztet.
- Úristen! - döbbentem le.
- Kimberly Kyle, gyereked lesz! - mondta Amanda.


Na ettől féltem!


Kimberly ruhái:

Nem kívánt álom - 74. rész

Így hát vissza is mentem Nicohoz, aki éppen Roxanne-nel beszélgetett.

- Na megyek, megkeresem Lucast. Jó szórakozást és mégegyszer gratulálok! - mondta a barátnőm.
- Köszönjük. - válaszoltuk, majd Roxie el is tűnt.
- Tudod, ez a buli most egyáltalán nem hiányzott. - fordult felém Nico - Legszívesebben a menyasszonyommal ünnepelnék...kettesben.
- Tudom szívem, de meg kellett itt jelennünk. De nem sokára leléphetünk. - csókoltam meg.
- Szeretlek Kim!
- Én is Nico! - feleltem, majd kapott még egy csókot.

Végül tényleg nem maradtunk sokáig. Éjfél körül elbúcsúztunk a barátainktól és ismerőseinktől, és visszamentünk a hotelbe.

Felmentünk a szobánkba, majd egy közös zuhany után fáradtan dőltünk be az ágyba.

- Senkinek nem szóltál arról, hogy meg akarod kérni a kezem? - kérdeztem, miközben a mellkasán pihentettem a fejem.
- De, anyának. - válaszolta Nico.
- És mit szült ahhoz, hogy elveszel feleségül?
- Örült neki.
- Komolyan? - mosolyogtam - Örülök annak, hogy elfogadnak minket egymás szülei.
- Én is. Te vagy az a barátnőm, akit eddig a legjobban kedvelnek. - mondta Nico.
- Apukád is?
- Igen. Miért ne kedvelne? - csodálkozott a szerelmem.
- Mert mikor bemutattál nekik, kicsit rideg volt. Anyukád szerint csak fél attól, hogy elvonom a figyelmed a versenyzésről.
- Lehet, hogy emiatt aggódik, de attól még kedvel téged. Ő mondta nekem.
- Tényleg? Ez tök jó! - mosolyogtam - Amúgy fáradt vagy?
- Egy kicsit. Miért?
- Ezért. - feleltem, majd elkezdtem csókolgatni a nyakát.

Méltóképpen ünnepeltük meg azt, hogy hamarosan összeházasodunk.

Másnap viszonylag korán kellett kelnem, mert indult a gépem Los Angelesbe. Nico Abu Dhabiban maradt, mert nem sokára lesz egy tesztelés, és csak azután utazik hozzám LA-be. De persze ő is felkelt velem, hogy kikísérjen a reptérre.

Gyorsan összepakoltam, majd lezuhanyoztam, összefogtam a hajam, kisminkeltem magam, majd felöltöztem.

Szomorúan indultunk el a reptérre. Nem akartam itthagyni Nicot, főleg nem egy nappal az eljegyzésünk után. Az elmúlt közel fél évben megtanultam azt, hogyan kezeljem, hogy nem láthatom a barátomat akkor, amikor csak szeretném. De persze mindig szörnyű volt, amikor elment.

Kiérve a reptérre, becsekkoltam, feladtam a csomagjaimat, majd elbúcsúztam Nicotól.

- Nagyon fogsz hiányozni. - öleltem át szorosan, és éreztem, hogy könnycseppek gördülnek le az arcomon.
- Te is nekem szívem! De csak pár napról van szó. Sokszor volt már ilyen. - próbált vigasztalni.
- Tudom, de mindig nagyon rossz volt.
- Megígérem, hogy amint itt végeztem, sietek hozzád Los Angelesbe, és hivatalosan is bejelentjük, hogy összeházasodunk.
- Rendben. Szeretlek! - adtam neki egy utolsó csókot.
- Én is nagyon szeretlek Kimberly! - mondta, majd elindultam a terminál felé.

Nem sokkal később a magángépemen ülve, elkezdtem nézegetni a telefonomon lévő közös képeket. Rengeteg volt, hiszen szerettem volna minden egyes boldog pillanatot megörökíteni. Egyszer csak elkapott a hányinger. Eldobtam a telefont, és kirohantam a wc-be. Nagyon rosszul éreztem magam. Eszembe jutottak Nico szavai, és kezdtem félni attól, hogy talán tényleg terhes vagyok. Persze nem lenne baj, ha gyerekünk születne, hiszen szeretjük egymást, és együtt akarjuk leélni az életünket, de talán ez a baba túl korai lenne.

Kb. 20 perc múlva visszaültem a helyemre, és lekezdtem zenét hallgatni. Valószínűleg elaludtam, mert arra ébredtem, hogy a pilóta bemondja, hogy megkezdjük a leszállást. Lehet, hogy nem aludtam volna végig a hosszú utat, ha előző éjszaka nem az eljegyzésemet "ünneplem" a vőlegényemmel.


Mikor a gép leszállt, túlestem a szokásos biztonsági ellenőrzéseken, majd taxival hazamentem. Rég jártam itthon. Nicot az összes versenyre elkísértem azóta, hogy együtt vagyunk. A bőröndöket a bejáratnál hagytam, elővettem a telefonom, a táskámat ledobtam a kanapéra, és leültem a konyhaasztalhoz. Nicot számát kezdtem el tárcsázni.


- Igen? - vette fel a telefont a párom.
- Szia szívem! Csak azért hívlak, mert szerencsésen hazaértem.
- Ennek örülök. Milyen volt az út?
- Hosszú, de a nagy részét végigaludtam. - feleltem - De megint rám jött a hányinger.
- Szívem, jobb lenne, ha elmennél dokihoz.
- Tudom. - sóhajtottam - De dolgoznom kell a héten, szóval majd ha ráérek.
- Rendben. De ne legyen túl késő!
- Oké.


Beszélgettünk még egy kicsit, majd letettük a telefont. Fogtam a táskámat, és a kocsikulcsot, és elmentem terhességi-tesztet venni.


Kimberly ruhái:

Nem kívánt álom - 73. rész

- Örülsz, hogy vége van a szezonnak? - kérdezte Nico.
- A legtöbben azt mondanák, hogy nem, de én nagyon is örülök. - nevettem - Többet lehetek veled, és nem kell annyit aggódnom amiatt, hogy bajod esik. Tudod, milyen szörnyű a szeretteidnek az, hogy 300-zal száguldozol? - akadtam ki kicsit.
- Ez az életem szívem...meg te! - mosolygott rám. Ezen kicsit elpirultam.

Hamarosan meghozták az italunkat, majd kiválasztottuk a kaját, és azt is megrendeltük.

- Amúgy még együtt voltatok Jonnal, nem került szóba az, hogy esetleg összeházasodtok? - kérdezte Nico a vacsora vége felé.
- Ez miért érdekel? - értetlenkedtem.
- Csak úgy kérdeztem. Még nem tapasztaltad, hogy milyen menyasszonynak lenni?
- Nem, de ezzel hova szeretnél kilyukadni baby? - néztem rá még mindig értetlenül.
- Sehova. De inkább hagyjuk! Hogy van a nővéred? - terelte a témát.
- Mióta itt vagyok, nem beszéltem vele. De kicsit nehezen viseli a terhességet. De azért nagyon boldog! Alig várja, hogy megszülessen a kicsi.
- Lewis mondta, hogy kezd köztük kialakulni valami. - mondta a párom.
- Tessék? - döbbentem le - Nekem Amanda erről nem mesélt.
- Tényleg? Ez furcsa. Pedig Lewis szerint esélyes, hogy párként köszöntik a közös gyereküket.
- Jó, hogy erről sem Amandától szerzek tudomást. - sóhajtottam - Szerintem ő még mindig nem fogadta el, hogy apáékkal a családja vagyunk...és talán soha nem is fogja teljesen.
- Ezen ne emészd magad! - fogta meg a kezem - Te mindent megteszel annak érdekében, hogy jól érezze magát veletek, a többi már csak rajta múlik.
- Igazad van! - próbáltam mosolyogni.

A vacsora után Nicoval sétálni indultunk. Mondtam neki, hogy időben oda kéne érnünk a buliba, de azt mondta, hogy nem baj, ha kicsit késünk.

Éppen a nyüzsgő belvárostól kicsit távolabb sétáltunk, mikor a szerelmem megszólalt:

- Ha belegondolunk, filmbe illik az, ahogy összejöttünk.
- Tényleg. Én egy másik pasi barátnőjeként érkeztem meg az Angol Nagydíjra, te meg nem akartál összejönni senkivel, csak végezted a munkádat. - válaszoltam.
- De olyan jó visszagondolni erre. Életem legszebb pillanata, amikor megláttalak a szálloda kertjében felém futni, és a tudomásomra adtad, hogy te is érzel irántam valamit.
- Lelkiismeret-furdalásom volt, amikor veled csókolóztam, miközben Jon barátnője voltam, de most már visszagondolva, nem bántam meg. - mosolyogtam.

A helyről, ahol álltunk nagyszerű látvány nyílt az élettel teli, varázslatos Abu Dhabira. Nico gyengéden átölelt, fejemet a vállára hajtottam. Visszagondoltam az együtt töltött gyönyörű percekre, és arra, hogy milyen boldog vagyok mellette minden nap. Nem tudom, mihez kezdenék nélküle.

- Szeretnél tőled kérdezni valamit. - szakította meg végül a csendet a párom.
- Csak nyugodtan. - feleltem.
- Nem gondoltam volna, hogy ennyi idő után képes leszek ilyenre, de annyira szeretlek, hogy azt nem tudom szavakba önteni. Veled akarom leérni az életemet, és azt szeretném, ha tőled születnének gyerekeim, akik majd megajándékoznak unokákkal, akikkel majd együtt játszadozunk idős korunkban a vidéki házunkban. Kimberly! Hozzám jössz feleségül? - térdelt le elém Nico úgy, ahogy azt a filmekben szokták.

Egy pillanatra ledermedtem, mert nem tudtam elhinni, hogy ilyet kérdezett tőlem. De persze tudtam, hogy mi a válaszom a kérdésére.

- Igen! - kiabáltam, és a nyakába vetettem magam. - Szeretlek! - súgtam a fülébe.
- Én is szeretlek! És alig várom, hogy Mrs. Rosberg legyél. - válaszolta Nico hatalmas mosollyal az arcán.
- Akárcsak én! - válaszoltam, majd megcsókoltam.

Nico felhúzta a gyűrűt az ujjamra, amit egy kis dobozban rejtegetett eddig a zsebében. Kézen fogva, a boldogságtól repdesve indultunk el a buliba.

Mikor megékeztünk, Nico elment innivalóért, én pedig rögtön elkezdtem keresni a barátnőmet, Roxanne-t. Tudnia kellett a nagy hírről!

- Szia Kim! - ölelt meg, mikor megtaláltam - Milyen volt a vacsora?
- Nico megkérte a kezem! - mondtam rögtön.
- Úristen! - borult a nyakamba ismét - Tudtam én, hogy ez lesz! Annyira éreztem! Mutasd a gyűrűt! - mondta izgatottan, én pedig odanyújtottam a kezem - Ez gyönyörű! Gratulálok szívem!
- Annyira boldog vagyok! Nem gondoltam volna, hogy Nico máris meg akarja kérni a kezem, de ha kell, már holnap hozzámegyek!
- El is hiszem. Nico hol van? - kérdezte Roxie, de ekkor pont megjelent a párom.
- Szia! - köszönt Roxanne-nek, nekem pedig átgyújtott egy pohát pezsgőt, miközben átölelt.
- Szia Nico! Hallottam a nagy hírt. Gratulálok! Tudom, hogy nagyon boldogok lesztek együtt. - mosolygott a barátnőm.
- Köszönjük. - felelte - Lucas merre van?
- Éppen egy barátjával beszélget.

Ekkor észrevettem Lewist az egyik közeli asztalnál ülve.

- Mindjárt jövök! - mondtam, majd elindultam a srác felé.
- Szia Kim! Hogy vagy? - kérdezte vidáman, mikor meglátott.
- Szia Lewis! Köszi, jól. Hallottam, hogy Amandával kezd kialakulni köztetek valami. Ez igaz? - tértem rögtön a tárgyra.
- Igen, de talán baj?
- Nem, dehogyis. Örülök, ha boldoggá teszed a nővéremet...ha persze boldog lesz.
- Az lesz, biztos vagyok benne. Nem megyünk táncolni? - kérdezte.
- Most inkább visszamegyek Nicohoz, de megígérem, hogy táncolok veled még ma este.
- Rendben, de behajtom rajtad. - fenyegetett a srác.
- Oké. - nevettem, majd visszamentem a barátomhoz...

...vagyis a vőlegényemhez.



Az eljegyzési gyűrű: