Nem kívánt álom - 5. rész

5. FEJEZET: FELISMERÉS, MAJD VITA

Csak álltunk pár másodpercig Roxanne-nel. Végül neki volt nagyobb lelki ereje ahhoz, hogy megszólaljon.

- Úristen! Nico Rosberggel randiztam. – mondta tátott szájjal. Na nem éppen erre számítottam.
- Tudtam, hogy valahonnan nagyon ismerős a srác. – mondtam.

Ekkor éppen Nico indult el felénk.

- Úristen! Beparázok, ha híresség van a közelemben. – mondta halkan Roxie.
- Pedig mellettem sem parázol be. – válaszoltam neki szintén halkan.
- Igen, de téged már megszoktalak. – suttogta.
- Köszi. – feleltem kicsit felháborodottan.
- Sziasztok csajok! Mizu? – mondta Nico, mikor mellénk ért.
- Minden oké. – válaszolta Roxanne vigyorogva.
- Nem is mondtad, hogy F1-es versenyző vagy. – mondtam Niconak.
- Igen, mert nem került szóba. – felelte egyszerűen.
- Végülis igazad van. – mondtam.
- Itt nézitek a második szabadedzést? – kérdezte Nico tőlünk.
- Igen. – válaszoltuk.

Ekkor Jon is megérkezett, és nem tűnt túl boldognak, sőt kissé dühösen nézett ránk.

- Hello! Mizu? – szólalt meg és végig Nicot bámulta.
- Semmi bunkókám! – válaszolta Roxie.
Úgy tűnt, mintha most nem érdekelnék Roxanne beszólásai Jont.
- Te vagy Nico? – szólt végül Nicohoz.
- Igen. Nico Rosberg vagyok. – válaszolta a srác kedvesen.
Jon tovább bámulta. Úgy gondoltam, hogy a kezembe kell vennem az irányítást.
- Nico! Ő itt a barátom Jon. – mondtam mosolyogva.
- Örülök, hogy megismerhetem. – felelte Nico. Látszott rajta, hogy már ő is kezd kijönni a sodrából.

Szerencsére Niconak mennie kellett, mielőtt bármi komoly dolog történt volna. Egy idősebb pasi hívta csapatmegbeszélésre.

- Ez aztán meleg volt! – mondta Roxanne, miután Nico eltűnt.
- Mégis mi ütött beléd? – kérdeztem kicsit emelkedett hangnemben a páromat – Mit ártott neked ez a srác?
- Végig téged bámult. – mondta felháborodva Jon.
- Te tiszta hülye vagy! Szerintem Roxie-t nézte, nem engem.
- Jó a szemem! Tudod, csak a sorozatban találtak szembe egy szögbelövővel. Észreveszem, ha egy idegen pasi bámulja a csajomat.
- Nem vagy normális Jonathan! – üvöltöttem már vele, aminek az lett a következménye, hogy a közelben lévő paparazzik a fényképezőjüket kattogtatták, és hallgatóztak.
- Hogy én nem vagyok normális? – hisztizett Jon – Inkább te nem vagy az, ha hagyod, hogy bámuljanak a pasik, miközben van barátod.
- Elegem van belőled. – kiabáltam, majd elrohantam.
- Gyere vissza Kimberly! Még nem végeztünk. – üvöltött utánam Jon, de engem már nem érdekelt, hogy mit beszél. Minél távolabb akartam lenni tőle.

Csak futottam, majd sétáltam, habár egyáltalán nem ismertem a környéket. Nem gondoltam volna, hogy a szerelmemnek van egy ilyen oldala is. Soha nem szerette, ha megnéznek más pasik is, de még egyszer sem akadt ki ennyire. Soha nem ordítozott még velem mások előtt.

Nem tudom, mennyi ideje ültem már a dombon, ahonnan pont rá lehetett látni a pályára. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valaki leül mellém. Nem akartam ránézni, mert akkor észrevette volna, hogy sírtam. Még a végén megjelent volna a másnapi újságokban, hogy Kimberly Kyle nem tudja kordában tartani az érzéseit.

- Hallottam mi történt a boxban. – szólalt meg egy ismerős hang, amitől kicsit megnyugodtam – Sajnálom, hogy ez történt miattam.
- Nem miattad történt- válaszoltam – Jon hülyesége miatt.
- De ha nem beszéltünk volna, akkor nem lett volna ez.
- Jon egy barom, ha azt hiszi, hogy nem fogok más pasikkal beszélgetni, csak mert vele járok.
Pár percig csendben ültünk.
- Látom sírtál. – törte meg a csendet Nico.
- Igen, de nem számít. Már jól vagyok. – próbáltam egy mosolyt erőltetni az arcomra.
- Nem vagy jól, ne próbálj meg hazudni. – mosolygott rám Nico, majd egy ideig megint csendben voltunk.
Órákig is ülhettünk ott, mivel már kezdett lemenni a nap.
- Hazaviszlek! – mondta végül Nico.
- Nem akarok visszamenni a hotelbe. Nem vagyok képes most Jonnal találkozni. De majd alszom Roxie-nál.- válaszoltam.
- Inkább aludj nálam. – mondta Nico. Kissé meglepődött fejet vágtam. – Persze nem kell, ha nem akarod. Végülis úgysem ismersz.
- De! – szólaltam meg aztán hirtelen – Szívesen alszom nálad. Roxie amúgy is már egy kicsit idegesít. – tettem hozzá mosolyogva.
- Oké. Akkor gyere! – mondta Nico, majd segített felállni, és elindultunk a kocsijához.

A szállodába vezető úton egyáltalán nem szólaltunk meg. Szerencsére a hotel halljában nem futottam össze Jonnal. Gyorsan felmentünk Nico szobájába.

Az ő szobája is olyan volt, mint a miénk. Nico mondta, hogy elmegy átöltözni, én addig az egyik fotelbe ültem le. Elkezdtem nézegetni a telefonomat. 10 nem fogadott hívásom volt Jontól, és 19 üzenet. Roxie is hívott nyolcszor, és üzent 12-szer. Megnyitottam az egyik üzenetet, amit Jontól kaptam, de a szemeim újra megteltek könnyel.