Nem kívánt álom - 15. rész

15. FEJEZET: MONACO

Nico kapott pár nap szabadságot a verseny után, szóval úgy döntöttünk, hogy elutazunk valahova kettesben. Mivel nem volt dolgom Los Anegelesben, és nem is volt kedvem találkozni Jonnal, úgy döntöttünk, hogy Nicohoz megyünk Monacoba. Ő már kis kora óta ott lakik.

Nico gyorsan összepakolta a cuccait, és már indulhattunk is a reptérre. Az újdonsült barátom magángépével repültünk át Silverstone-ból Monte Carlóba.

A repülőút alatt volt időnk beszélgetni és jobban megismerni egymást. Végülis még szinte semmit nem tudunk egymásról, ami kicsit rossz volt.

- És mi van a családoddal? Vannak testvéreid, hol laknak a szüleid? – kérdezte Nico – Csak, hogy tudjam, mire számíthatok.
- Nincs testvérem, és a szüleim Phoenix-ben élnek. Én is éltem ott néhány évet, de a CSI miatt Los Angeles-be kellett költöznöm. – magyaráztam.
- Rossz volt őket ott hagyni, ugye? – kérdezte Nico együtt érzően.
- Igen, de bármikor meglátogathatom őket. Vagyis nem bármikor, a minkám miatt. De bármikor elküldhetem értük a magángépem, és LA-be repíthetem őket.
- Az jó.
- Aha. És mi van a te szüleiddel?
- Dél-Franciaországban élnek. Én is ritkán látom őket, habár apa gyakran kijár a futamokra.
- És a mostani versenyen nem volt ott? – kérdeztem.
- Nem de a következőre azt hiszem eljön. De ha arra nem is, akkor a Magyar Nagydíjon, ami utána lesz biztos ott lesz. És akkor lehet, hogy elhozza anyát is. Ez azért nagy szó, mert szinte egy Forma-1-es versenyemen sem volt még kinn. Elég volt neki, hogy a GP2-ban izgulhatott értem. A Forma-1 már túl sok lenne neki.
- Gondolom. A szüleim akkor is kiakadtak egy kicsit, mikor bejelentettem, hogy szerepet kaptam a CSI-ban. Bele se merek gondolni, hogy mennyire ki lennének, ha közölném velük, hogy autóversenyző leszek. – nevettem.
- De ugye miattam nem fognak kiakadni? – kérdezte félve a szerelmem.
- Dehogyis! Mindig nagyon kedvesek voltak a barátaimmal. – válaszoltam mosolyogva.
- Akkor megnyugodtam! –sóhajtott Nico, majd adott egy csókot.

Beszélgettünk még egy kicsit, majd megkezdtük a leszállást.

Monte Carloba érve csak gyönyörködni tudtam. Rengeteg helyen jártam már, de ennyire csodálatos helyen még nem voltam. Első pillantásra beleszerettem a városba.

Taxival mentünk Nico lakására. Beérve egy kutyus várt minket.

- Szia Duke! – köszönt Nico a kutyának! Duke?? Úristen, Jon kutyáját is így hívják. – Köszönj a vendégnek nagyfiú!
- Szia! – simogattam meg a kutyust, amikor odajött hozzánk – A te kutyád? – kérdeztem, de imádkoztam, hogy nemet mondjon.
- Nem, az egyik barátomé. Elutazott három hétre, és nálam hagyta. – magyarázta Nico. Nagyon örültem a válaszának.
- De te se voltál itthon majdnem egy hétig. Ki vigyázott rád addig te drága? – kérdeztem a kutyustól, miközben a fülét vakargattam.
- A szomszéd minden nap átjött megetetni. Hiába mondtam a srácnak, hogy nálam nem lesz túl jó helyen, ragaszkodott hozzá, hogy én vigyázzak rá, amíg nem lesz otthon, mert a kutya állítólag engem szeret a legjobban. – mondta Nico.
- Megértem a kutyát. – válaszoltam, majd átöleltem Nicot, és megcsókoltam.
Ekkor viszont Duke-ot elöntötte a féltékenység, és rám ugrott. A földön kötöttem ki.
- Duke! Nyugi! Hagyd békén Kimet! – kiabálta Nico a kutyának, majd leszedte rólam – Jól vagy szívem? – kérdezte, miközben felsegített engem.
- Igen, megvagyok. – feleltem.
- És mit csináljunk? Mihez lenne kedved? – kérdezte a szerelmem.
- Nem is tudom. Megmutathatnád a várost.
- Rendben. Nem jártál még itt?
- Itt még konkrétan nem. Pedig már sok helyen voltam.
- Akkor én vagyok a tökéletes személy arra, hogy megmutassam Monaco szépségeit. – ölelt át.
- Nálad jobb embert el sem tudnék képzelni a feladatra. – mondtam, majd megcsókoltam.
- Na menjünk, vagy még a végén máshol kötünk ki. – mondta Nico vigyorogva.
- De hát úgyis azt mondtad, hogy sexelni akarsz velem. Erre a pillanatra még legalább emlékszem az estéből. – válaszoltam vigyorogva.
- Majd este baby! Amikor minden tökéletes lesz. – kacsintott rám Nico.
- Mit tervezel az estére? – kérdeztem értetlenül.
- Majd megtudod! De most induljunk! – kacsintott rám. Elbúcsúztunk Duke-tól, és belevetettük magunkat a monacoi életbe.

Nico sok mindent megmutatott a miniországból. Többek között azt is, hogy hol szoktak versenyezni, amikor itt rendeznek F1-es futamot.

Beültünk a kedvenc éttermébe ebédelni, majd megnéztük a Casinot.

Csak úgy repdestem a boldogságtól, mert éreztem, hogy az életem egy fejezethez érkezett. Elfelejthettem a hollywoodi életét, és csak a szerelemre tudtam koncentrálni. Nico mellett egészen máshogy éreztem magam, mint Jonnal.

Lehet, hogy hamarabb kellett volna találkoznunk?