Elkerülhetetlen szerelem - 7. rész

Az első gyanúsított

Besétáltam a házba. Láttam egy-két jelét dulakodásnak; levert váza, szétszórt papírok, kiborult tej. A konyhába mentem, ahol a padló véres volt. Itt ölhették meg Pipert. Közelebbről is megnéztem a vérfoltot. Szét volt kenődbe. A gyilkos valószínűleg vonszolta áldozatát. Aztán egy alvadt vércseppet fedeztem fel Piper vérében.

- Találtál valamit? - jött be Spencer.
- Igen. Egy alvadt vércseppet. A vér nem így alvad meg, szóval lehet, hogy a tettes itt hagyott nekünk valamit. - válaszoltam.
- Tessék! Tedd bele ebbe! - nyújtott át egy fülpiszkálóra hasonlító eszközt, amit a vérminták begyűjtésére használnak.
- Köszönöm. - vettem el, majd felszedtem vele a vércseppet, és betettem egy zacskóba - Talán hamar meg tudjuk oldani az ügyet.
- A DNS-teszt elvégzése sok időbe telik. - mondta Spencer.
- Nem olyan sokba, ha Alyssa Johnson végzi el. - mosolyogtam.

Spencerrel szétnéztünk még a helyszínen, majd a hotelbe mentünk, ahol a nyomozás alatt fogunk megszállni.

Fáradtan mentem fel a szobámba. A bőröndömet letettem az ajtó mellé, majd gyorsan megkerestem benne a cuccokat, amikre szükségem lesz a zuhanyzáshoz. Miután végeztem a tisztálkodással, beállítottam az ébresztőt a telefonomon, majd bedőltem az ágyba, és gyorsan el is aludtam.

Másnap az ébresztő hangjára keltem. Kinyomtam, és nagy nehezen kimásztam az ágyból. A fürdő felé vettem az irányt, ahol, fogat mostam, kisminkeltem magam, megfésülködtem és összefogtam a hajam. Miután végeztem, felöltöztem, összeszedtem a dolgaimat, és lementem a hallba. Egyelőre csak Morgan volt ott.

- Szia Alyssa! Hogy aludtál? - mosolygott rám.
- Szia! Jól. Hol vannak a többiek? - kérdeztem, még mielőtt beszólhatott volna valamit.
- Azt beszéltük meg, hogy 8-kor találkozunk, és mivel 7:58 van, valószínűleg mindjárt itt lesz mindenki.
- Te mióta vagy itt?
- Pár perce. Rád vártam szivi. - nevetett.

Szerencsére ekkor megjelentek a többiek is. Láttam, hogy Spencer furcsán néz rám, de nem értettem, hogy miért.

- Indulhatunk? - kérdezte Hotch.
- Igen, menjünk már. - mondtam, majd elindultunk a kijárat felé.

Mikor beértünk a rendőrőrsre, mindenki hozzáfogott a munkához. Nem sokkal később tartottunk egy megbeszélést.

- Mit tudunk eddig? - kérdezte Rossi.
- Nem sokat. A gyilkos valószínűleg ismeri az áldozatokat, és mivel külső szempontjából nem volt hasonlóság Piper és Lucy között, azt se mondhatjuk, hogy egyfajta típusú lányokat gyilkol. Inkább a bosszú vezérli. - mondta Emily.
- Emily, menj ki Alyssaval Piper szüleihez. Mi Morgannel beszélünk Lucy hozzátartozóival. mondta Hotch.
- Én egy DNS-tesztet akartam elvégezni. Találtunk egy nem odaillő vércseppet Piper házában. - feleltem.
- Majd elvégzi a tesztet egy itteni ember. - mondta Hotch - Neked most más dolgod van.
- Oké. - hallgattam el.

Követtük Hotch utasítását, és Emilyvel elmentünk Piper szüleihez, hogy beszéljünk velük.

- Nagyon sajnáljuk, ami a lányukkal történt Mr. és Mrs. Prince, de mi azért vagyunk itt, hogy segítsünk és, hogy elkapjuk a lányuk gyilkosát. - szólalt meg Emily, amikor bementünk Piper szüleinek a házába - Nem tudnak arról, hogy valaki esetleg bosszút akart állni a lányukon?
- Pipert mindenki szerette. - mondta Mr. Prince - Nem voltak ellenségei.
- Nem volt mostanában esetleg egy nagyobb vitája valakivel? - kérdeztem - Esetleg a munkahelyén nem követett el valami hibát?
- Piper sminkesként dolgozott. De nem mondta, hogy bárki is elégedetlen lett volna. Azt mondta, hogy az embereknek tetszett a munkája...és tényleg nagyon jól dolgozott. - felelte Piper anyja.
- És milyen volt a lányuk kapcsolata a barátjával? - tette fel a kérdést Emily - Vele nem veszett össze mostanában?
- Nem. Az az igazság, hogy a lányunk terhes volt. Azért költözött össze a barátjával, hogy együtt nevelhessék a gyereküket. - válaszolta Mrs. Prince.
- Szóval Piper nem tervezte ezt a gyereket? - kérdeztem.
- Nem. Amúgy is mással járt. - felelte Mrs. Prince - Csak vele éppen szünetet tartott, mert a fiú néhány hónapig valahol máshol dolgozott. Piper ekkor találkozott a mostani barátjával, majd mikor hazajött az akkori barátja, megromlott a kapcsolatuk, ráadásul Piper megtudta, hogy terhes attól a sráctól, így szakított a barátjával, és összejött a gyereke apjával.
- Ez lehet indíték. - mondtam Emilynek - Hogy hívták az előző barátját?
- Tom Jacks. - felelte Mr. Prince.
- Köszönjük, hogy válaszoltak a kérdéseinkre. - mondta Emily - Megígérjük, hogy megtaláljuk a lányuk gyilkosát.

Elköszöntünk a szülőktől, majd visszamentünk az őrsre.

- Mit tudtatok meg Piperről? - kérdezte Hotch.
- Azt, hogy nem voltak ellenségei. Az egyetlen ember, akinek oka lehetett megölni őt, a volt barátja, akivel amiatt szakított, mert megtudta, hogy terhes egy másik pasitól. - válaszoltam - És mi van Lucyval?
- A szülei említették, hogy ő is nem sokkal a halála előtt szakított a barátjával valaki másért. - felelte Morgan.
- Lehet, hogy a gyilkos azért öli meg ezeket a lányokat, mert elhagyták őt egy másik férfiért. - szólalt meg Spencer.
- Garcia! Itt Hotch! - telefonált a főnök - Mindent tudnunk kell Tom Jacksről.


Alyssa ruhái:

Elkerülhetetlen szerelem - 6. rész

Az első ügy

Próbáltam leplezni a szomorúságom, így gyorsan letöröltem az arcomon végigfutó könnycseppeket. Nem akartam, hogy a kollégáim észrevegyék, és lenézzenek, vagy esetleg pletykáljanak rólam. De úgy tűnik, nem voltam elég gyors:

- Mi a baj szépségem? - guggolt le mellém Morgan.
- Semmi! - vágtam rá.
- De biztos van valami. Láttam, hogy pityeregtél.
- Csak egy kicsit honvágyam van, ennyi az egész. - feleltem.
- Szívesen megvigasztallak. - vigyorgott - Még úgysem ismerjük nagyon egymást. Szóval mit szólnál, ha este elmennénk valahova együtt?
- Köszi, de inkább nem. - mondtam kicsit flegmán, majd elfordultam.
- De hát miért? - csodálkozott.
- Mert van egy szabályom; nem kavarok kollégával. - vágtam rá - És bocsi, de most dolgoznom kell. - mosolyogtam rá, majd otthagytam.

Elindultam valamerre - pedig alig ismertem még a helyet - , hogy távol legyek Morgantől. Kicsit ideges voltam, és egyáltalán nem éreztem jól magam ezen a helyen. Két nap alatt két munkatársam kezdett ki velem, és ez idegesített, mert pont azért azért jöttem ide, hogy felejtsek, és építsem a karrierem.

Egyszer csak Spencert láttam meg felém jönni:

- Alyssa! Pont téged kereslek. Gyilkosság történt, úgyhogy indulnunk kell San Diegoba. Mivel még nálam vannak a cuccaid, menjünk hozzám összepakolni. - hadarta el a srác.
- Oké. - mondtam, majd utánamentem.

A kocsiban próbáltam azt tettetni, hogy SMS-t írok, de Spencer ettől még hozzám szólt.

- Morgan fel akar szedni.
- Felőlem. - mondtam unottan - Úgysem akarok tőle semmit.
- Tényleg? - kérdezte.
- Igen. Nem akarok semmit senkitől.
- Hogy hogy?
- Mert nem akarok kollégával kavarni...ennyi. Meg amúgy is, valószínűleg nem leszek itt hosszú ideig.

Spencer többet nem szólt hozzám az út alatt. Hamar a házához értünk. Gyorsan összepakoltunk pár napra elegendő ruhát, majd visszamentünk az FBI épületéhez. Onnan pedig együtt ment az egész csapat a reptérre, ahonnan indult is a magángép San Diegoba.

- Alyssa! - szólt hozzám Hotch már a gépen - Szeretném bemutatni neked David Rossit, aki szintén a csapatnál dolgozik. Eddig azért nem találkoztál vele, mert Washingtonban volt előadást tartani.
- Örvendek. Alyssa Johnson vagyok. - mutatkoztam be illedelmesen.
- A miami hölgy? Remélem nem fog csalódást okozni. Üdv a csapatban! - mondta, majd leült az egyik helyre.

Kicsit furcsán néztem utána, majd én is helyet foglaltam; távol Rossitól. Nem sokára felszállt a gép, JJ pedig ismertette a gyilkosságot.

- Piper Prince-et, egy 21 éves lányt öltek meg San Diegoban tegnap este.
- És ehhez miért kellünk mi? - kérdezte Morgan.
- Mert a gyilkos valószínűleg újra ölni fog. Egy papírt hagyott a lány mellett, amin az állt, hogy: "Azért, amit velem tettél. A többi is így fog járni."
- Szóval megvannak a célpontjai. - jegyezte meg Rossi.
- Ő az első áldozat? - kérdeztem.
- Nem. Másfél évvel ezelőtt megöltek egy 19 lányt, Lucy Gibsont. Ugyanez a felirat volt a holttest mellett. - felelte JJ.
- Nem volt DNS a lapon? - kérdeztem.
- Nem. Eddig semmi használható bizonyítékot nem találtak. - mondta JJ - Pipert hatszor szúrták meg a gyomrán. Ez volt a halál oka.
- Van már gyanúsított? - kérdezte Emily.
- Nem, egyelőre senki. - felelte JJ.
- Az üzenet alapján a gyilkos nem túl művelt. Pedig a sorozatgyilkosok általában azok. - jegyezte meg Spencer.
- Nekem úgy tűnik, hogy bosszúból gyilkol. - mondtam - Talán ismerte az áldozatokat, akik valami rosszat tettek ellene, és ezért ölte meg őket.
- Jó észrevétel Alyssa! - szólalt meg Hotch - Amint megérkezünk, kifaggatjuk Piper közeli hozzátartozóit.

Elégedetten döltem hátra a székben a dícséret után. Néhány órával később meg is érkeztünk San Diegoba. Mivel már este volt, Hotch úgy gondolta, hogy nagyon nem kezdünk bele a nyomozásba, ezért csak a gyilkosság helszínére, Piper házához mentünk ki. Ott a helyi rendőrség egyik nyomozója fogadott minket.

- Jó estét! - köszönt neki Hotch.
- Jó estét! Maguk a profilozók, ugye? Az én nevem James Thomson.
- Én Aaron Hotchner vagyok, ők pedig itt Derek Morgan, Dr. Spencer Reid, Emily Prentiss, David Rossi, Jennifer Jareau és Alyssa Johnson, az ideiglenes helyszínelőnk.
- Köszönjük, hogy idejöttek segíteni. Az áldozatot a barátja találta meg, akivel néhány hete együtt élnek. A gyilkos valószínűleg a hátsóajtón jött be, ami nem volt bezárva, mert nem találtuk nyomát erőszakos behatolásnak.
- Nem találtak semmit olyat az üzeneten kívül, amit a gyilkos hagyhatott itt? - kérdeztem.
- Nem semmit. De nyugodtan nézzék meg! - felelte Thomson.
- Alyssa, kérlek nézz körül. Hátha találsz valamit helyszínelőként. - kért meg Hotch.

Itt az idő a bizonyításra!

Elkerülhetetlen szerelem - 5. rész

Sziasztok! Itt az új rész az Elkerülhetetlen szerelemhez! :) És ezúton szeretnék Boldog Szülinapot kívánni Noncsinak! :D

Kínos!

Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit mondjak. Dermedten feküdtem Spencer alatt.

- Sajnálom Alyssa! Nem kellett volna ezt mondanom. - ugrott le rólam a srác. Nagy nehezen felkönyököltem, de még mindig nem szólaltam meg. - Ugye nem akadtál ki nagyon? - kérdezte kissé félve.
- Gyönyörű vagyok... - ismételtem Spencert.
- Felejtsd el! - mondta - Vagyis ne, mert tényleg gyönyörű vagy...jaj de hülye vagyok. - rohant ki idegesen a szobából, majd visszajött egy másodpercre - Reggel találkozunk! Jó éjszakát!

Kellett pár perc mire magamhoz tértem. Nincs egy napja, hogy ismerem Spencert, erre ilyet mond. Végül erőt vettem magamon, elmentem zuhanyozni, majd utána bebújtam az ágyba.

Spencer mondatán gondolkodtam, de rájöttem, hogy nincs értelme ezen emésztenem magam. Semmit nem akarok tőle - még akkor sem, ha nagyon cuki srác - , szóval inkább az alvásra koncentráltam.

Másnap reggel arra keltem, hogy valaki járkál a szobában. Lassan kinyitottam a szemem, és megláttam Spencert, aki az ágyam mellett állt. Kicsit megijedtem, ezért felriadtam.

- Nyugi Alyssa! Csak én vagyok! - mentegetőzött.
- Mit csinálsz itt?
- Szólni akartam, hogy ideje kelni, de nem tudtam, hogy ébresszelek fel. - magyarázkodott.
- Mondjuk, ha kicsit meglöktél volna, felkelek rá.
- Lehet. - nevetett kínjában - De most már úgyis ébren vagy! Csinálok reggelit, te meg készülődj.
- Rendben, köszi. - feleltem, majd Spencer kiment a szobából.

Elkezdtem keresni a megfelelő ruhát a bőröndömben az első igazi munkanaphoz. Valami csinos és elegáns ruhát akartam felvenni, hogy tudják a munkatársaim, hogy komolyan veszem a munkát, de közben nem akartam túl kihívó lenni, nehogy azt higgyék, hogy mindenben ki akarok tűnni. Miután kiválasztottam a ruhát, a fürdőszobába mentem. Megmosakodtam, kisminkeltem magam, és begöndörítettem a hajam.

Kb. fél órányi készülődés után lementem az étkezőbe. Spencer már az asztalnál ült. Éppen újságot olvasott.

- Nem is kívántam jó reggelt, szóval...jó reggelt! - habogta - Éhes vagy?
- Neked is jó reggeli Spencer! - mosolyogtam rá - Igen, éhes vagyok.
- Egyél csak, amit szeretnél. - mondta.

Az asztal tele volt kajával. Volt pirítós, tojásrántotta, szalámi, gabonapehely, sült bacon, narancslé, kávé, tea és péksütemények. Mosolyogva méregettem Spencert.

- Nem tudtam, hogy mit akarsz enni, ezért inkább csináltam több mindent. - magyarázta kicsit zavartan.
- Kitettél magadért. - válaszoltam, majd töltöttem magamnak kávét.

A reggeli hátralevő részében nem szóltunk egymáshoz. Én ettem, ő pedig folytatta az újság olvasását. Láttam, hogy néha rám néz, de mindig próbáltam kerülni a tekintetét.

- Sajnálom a tegnap estit. - mondta végül.
- Semmi baj. - válaszoltam, miközben a tányéromat bámultam. Nem akartam a szemébe nézni. - Szerintem az lenne a legjobb, ha elefeljtenénk.
- Oké. - egyezett bele Spencer.

Reggeli után segítettem elpakolni neki, majd fogtam a táskámat, és elindultunk dolgozni. A kocsiban sem beszélgettünk túl sokat. Mindössze annyit, amikor Spencer minden közelebbi munkatársamól mondott pár szót.

Mikor megérkeztünk, megmutatta az íróasztalom, én pedig rögtön helyet foglaltam. Mivel nem volt munka, bekapcsoltam a számítógépet, és megnéztem az e-maileimet. Megakadt a szemem azon, amit miami kolléganőmtól, Calleightől kaptam.

"Szia Alyssa!

Remélem szerencsésen megérkeztél, és minden oké. Milyen a munka? És a kollégák? Remélem nem jobbak nálunk (habár tudom, hogy ez úgyis lehetetlen) és, hogy hamar visszajössz...bár jobb, ha addig maradsz, ameddig szükséged van rá. Írj, vissza hamar, mert kíváncsiak vagyunk, hogy érzed magad.

Mindenkinek nagyon hiányzol!

Szeretünk: Calleigh és a csapat többi tagja :) "

Ahogy ezt olvastam, könnybe lábadt a szemem.

Alyssa ruhái:

Nem kívánt álom - 72. rész

Roxie-val és Jessicával nem sokára elindultunk a pályához. Majd mikor megérkeztünk, mindannyian a pasink boxa felé vettük az irányt.

Beérve a Mercedes boxába rögtön Nico kerestem. Végül az egyik alkalmazott közölte velem, hogy a szobájában van.

- Szia szívem! - mentem be hozzá.
- Szia! - csókolt meg.
- Hogy érzed magad az idei utolsó verseny előtt?
- Húzós és eredményben szegény év volt, szóval nem bánom, hogy vége van. Meg így többet is lehetek veled. - mosolygott rám.
- Ez aranyos. Alig várom már, hogy hetekig kettesben legyünk.
- Azért így sem lehetek állandóan veled. Sok dolgom lesz a szünetben is; PR-rendezmények, hivatalos megjelenések, aztán jönnek a gyárlátogatások, a kocsibemutató és a tesztelések.
- Jaj ne! Már most el akarod venni a jókedvem?
- Dehogyis. - ölelt át.

Szerencsére egy kis ideig együtt tudtunk lenni, de aztán Niconak el kellett mennie egyeztetni a mérnökökkel, én pedig csöndben meghúzódtam a háttérben.

Nem sokkal a futam előtt a kocsik felálltak a rajtrácsra. Kimentem, hogy szerencsét kívánjak Niconak, majd visszamentem a bocba, és leültem az egyik asztalhoz. A futam nem sokára elkezdődött, én pedig próbáltam nem idegösszeroppanást kapni. Végül Nico a 4. lett, ami nagyszerű eredmény, mivel a 9. helyről indult.

A futam után megvártam, míg Nico végez az interjúkkal és a csapatmegbeszéléssel, majd gratuláltam neki.

- Nagyon ügyes voltál szívem! - öleltem át, majd megcsókoltam - Nagyon büszke vagyok rád.
- Nélküled nem ment volna. - felelte.
- Nem én vezettem a kocsit, szóval semmi közöm nincs a jó eredményedhez. - nevettem.
- Azt te csak hiszed... - mosolygott rám - Mit szólnál ahhoz, ha te most visszamennél a hotelbe, és elkészülődnél az esti programunkhoz?
- Te nem is jössz? - kérdeztem értetlenül.
- Még el kell intéznem valamit, de majd találkozunk az étteremben.
- Nem is tudom, hogy hova akarsz vinni.
- Küldök érted kocsit sofőrrel. Így jó lesz?
- Igen. - egyeztem bele - De ha nem jössz el, akkor gondoskodom róla, hogy ne csinálhass gyereket! - fenyegettem meg viccből.
- Tudod, hogy ott leszek. Na de készülődj, mert a kocsi fél 9-re jön érted, és tudom, hogy sok időbe telik még elkészülsz.
- Mit vársz tőlem? Nő vagyok! - kértem ki magamnak.

Egy gyors búcsúzkodás után, úgy tettem, ahogy Nico javasolta, és visszamentem a szállodába, hogy elkészüljek a vacsorához.

Lezuhanyoztam, kisminkeltem magam, begöndörítettem a hajam, és próbáltam kiválasztani a megfelelő ruhát. Aztán meghallottam, hogy valaki kopog. Kinéztem az ajtón lévő kis lyukon, és megláttam Roxanne-t. Fehérneműben nyitottam neki ajtót.

- Gondolom nem rám vártál... - nézett végig rajtam kicsit zavartan.
- Nem, csak éppen készülődöm a vacsorához. - válaszoltam nevetve.
- Milyen vacsorához? - kérdezte Roxanne.
- Nico szervezi. Kettesben fogunk vacsorázni, és onnan megyünk a szezonvégi bulira. - magyaráztam - Gondolom ti is jöttök oda.
- Igen, persze. - ült le a barátnőm az ágyra.
- Ne ücsörögj, inkább segíts kiválasztani a ruhát, mert azt hiszem, egyedül nem megy.
- Jaj, te lány! - jött oda hozzám Roxie - Nézzük csak!

Nagy nehezen sikerült kiválasztani a ruhát. Felvettem, kerestem hozzá cipőt, táskát és ékszereket, majd Roxie-val közösen lementünk a halba.

- Érezd jól magad Kim! És ki tudja, talán Nico tervez valami mást is az estére. - mondta titokzatosan a barátnőm.
- Mire célzol?
- Talán a jövőbeli Mrs. Rosbergként jelensz majd meg a buliban.
- Szerintem Nico még nem akarja megkérni a kezem. De megértem, hiszen csak 5 hónapja vagyunk együtt.
- Hát nem tudom. De ne lepődj meg, ha igazam lesz!
- De meg fogok. - nevettem.
- Legyél jó! Szia!
- Szia Roxie! - öleltem meg, majd kimentem a hotel elé.
- Jó estét Ms. Kyle! Mr. Rosberg küldött. Én leszek a sofőrje ma este. - jött oda hozzám egy pasi, aki addig az egyik limuzin előtt állt - Üljön csak be! - mondta, majd kinyitotta nekem az ajtót.
- Köszönöm. - feleltem mosolyogva, majd beszálltam a kocsiba.

Kb. negyed órába telt, még megérkeztünk egy étteremhez, ami a belvárosban volt. A hangulat nagyszerű volt az utcákon. A sofőr kinyitotta nekem az ajtót.

- Megérkeztünk Ms. Kyle! Jó szórakozást! - mondta.
- Köszönöm. Viszlát! - feleltem, majd bementem az étterembe.
- Jó estét! Nico Rosberghez jöttem, a nevem Kimberly Kyle. - mondtam a bejáratnál álló alkalmazottnak.
- Jó estét Ms. Kyle! Kérem kövessen, a barátja már itt van.

Így is tettem, és hamarosan megláttam Nicot az egyik asztalnál ülve.

- Szia Kimberly! - csókolt meg, mikor odaértem hozzá.
- Szia!
- Gyönyörű vagy! - nézett végig rajtam.
- Te is nagyon jól nézel ki. - válaszoltam.

A pincér felvette az ital rendelésünket, mi pedig elkezdtük beszélgetni.


Kimberly ruhái:

Elkerülhetetlen szerelem - 4. rész

A csapat

- Szerencsére mindenki itt van. - mondta Hotch - Srácok! Szeretném bemutatni Alyssa Johnsont, aki a Miami Dade Rendőrségtől jött, hogy egy ideig segítse a munkánkat.
- Sziasztok! - köszöntem.
- Alyssa! Ők itt: Emily, JJ, Morgan, Garcia...és Spencert már ismered. - mutatott végig a társaságon.
- Hoppá! - jegyezte meg vigyorogva a Morgan nevű srác.
- Nagyon örülök, hogy veletek dolgozhatok, és remélem, hogy sok gyilkost kapunk el közösen. - mondtam nem törődve a beszólással.
- Rendben. Az ismerkedés után mindenki menjen a dolgára! Sok munkánk van. - váltott Hotch kicsit szigorúbb hangnemre.
- Ha szeretnéd, megmutatom a részlegünket. - jött oda hozzám Spencer.
- Hajts rá az új csajra kölyök! - jegyezte meg Morgan.
- Mindig ez van. - mosolygott.
- Örülnék, ha körbevezetnél. - mondtam.
- Oké. - válaszolta, majd megmutatta az emeletet, ahol majd együtt fogunk dolgozni. Eközben rengeteg érdekes adatot mondott el. Nem is tudtam elképzelni, hogy fér ennyi info az agyába.
- Te tényleg zseni vagy! - mondtam az utunk végén.
- Hát igen. De nem könnyű ezzel élni.
- Én örülnék, ha mindent elsőre megjegyeznék. A suliban is mindig az volt a bajom, hogy a memóriám kb. olyan, mint egy gilisztáé. - nevettem.
- Ne becsüld alá magad! Majd én segítek fejleszteni a memóriádat.

Ismét mélyen a szemeimbe nézett, amitől megint azt hittem, hogy ott helyben esem össze.

- Reid! Itt van Alyssa lakásának a címe. - nyújtott át egy papírt Hotch Spencernek - Csakhogy van egy kis baj. A lakás nem áll még a rendelkezésünkre, szóval ma éjszaka hotelben kell aludnod.
- Nem gond. - mondtam rögtön.
- Alyssa nálam is aludhatna ma este. - ajánlotta fel Spencer - Van egy plusz szobám. Úgyis azt olvastam rólad egy cikkben, hogy az autóversenyzős éveid alatt megutáltad a hoteleket.

Döbbentem bámultam a srácra.

- Szokj hozzá! Ő már csak ilyen. - jegyezte meg Hotch - De nem gond, ha Spencernél kell aludnos ma este?
- Nem, dehogy. - feleltem.
- Remek. A kocsid is csak holnapra lesz meg, de akkor úgy is együtt jöttök reggel.
- Nem gondolod, hogy kicsit hamarabb kellett volna szervezkedni? Így nem csoda, hogy semmi nem készült el mára. - cukkolta Spencert Hotchot.
- Na nyomás dolgozni, mielőtt mérges leszek. - felelte Hotch, majd mindenki elindult a maga dolgára.

A nap hátralevő részében inkább csak ismerkedtem az új hellyel. Spencer nagyon segítőkész volt. Az egész napot velem töltötte, bemutatott a többi embernek - akikkel valószínűleg nagyon sokszor fogok találkozni - és segített felfedezni az épületet.

Végül este 7 körül sikerült elszabadulni, és Spencer kocsijával mentünk a házához.

- Itt laknék. - mondta, mikor beléptünk a házba - Habár alig vagyok itt. Készülj fel, hogy renegeteget kell utazni, ha az FBI-nak dolgozol. - fenyegetett, miközben behozta a bőröndjeimet.
- Pedig azt nem szeretek. - jegyeztem meg - De mindegy. Talán egy kis időre ismét autóversenyzőnek érezhetem magam. Egy hét alatt 3-4 ország...nem volt semmi.
- El tudom képzelni. - válaszolta - Megmutatom a szobádat.
- Oké. - feleltem, majd utánamentem.
- Nem nagy szám, de szinte soha nincs itt senki.
- Nekem tökéletes. - feleltem a szobába érve.
- Hozok ágyneműt. - mondta Spencer.

Közben szétnéztem a szobában; egyszerű volt. Középen egy franciaágy volt, a két oldalán egy-egy éjjeli szekrénnyel. Az egyik falnál egy szekrény állt, és volt vele szemben egy ablak. Tipikus agglegény lakás!

- Itt is vannak. - jött vissza Spencer.
- Köszönöm. - mondtam.
- Ha bármire szükséges van, csak szólj. Akár éjszaka is.
- Azért ennyire nem vagyok kényes. - nevettem - Mikor kell holnap mennünk dolgozni?
- Nyolcra. Szerintem elég, ha hétkor kelünk.
- Rendben.
- Akkor én megyek is. Menj el nyugodtan zuhanyozni, itt van a fürdőszoba a szobád mellett. Jó éjszakát Alyssa!
- Köszönök mindent Spencer. - mosolyogtam rá - Neked is jó éjszakát!

Spencer elhagyta a szobát, én pedig elővettem a bőröndömből néhány cuccot, ugyanis indultam volna zuhanyozni.

- Elfelejtettem valamit! - jött vissza a szobába.

Én eközben indultam volna ki, de nekimentem, és ennek az lett a következménye, hogy Spencer ledöntött az ágyra. Pár másodpercig csak feküdt rajtam, majd megszólalt:
- Annyira gyönyörű vagy!

Hogy mi van???

Elkerülhetetlen szerelem - 3. rész

Túl cuki kolléga

- Az FBI-tól? Ennek örülök. - mondtam.
- Örülök, hogy örülsz. - nevetett a srác - Azért hívlak, hogy egyeztessünk az érkezésedről.
- Ez jó ötlet. Hova menjek, miután megérkeztem?
- Kimegyek elég a reptérre, és onnan bemehetünk az irodába, hogy megismerkedj a munkatársaiddal. - magyarázta Spencer.
- Remek! Akkor nem kell bolyonganom a városban.
- Igen, és valószínűleg mára a szolgálati kocsid is meglesz.
- Egyre jobb! - lelkendeztem - Miről ismerhetlek fel a reptéren?
- Kicsit hosszabb, barna hajam van, és éppen piros nyakkendőt viselek.
- Rendben. Csak megismerlek.
- Remélem. Akkor találkozunk néhány óra múlva.
- Oké. Szia!
- Szia és jó utat! - köszönt el ő is, majd bontottuk a vonalat.

Hamarosan megkezdődött a beszállás, majd miután mindenki elfoglalta a helyét, elindulhattunk Quantico felé.

Szerencsére az út nagy részét alvással sikerült eltöltenem, de a maradék időben olvasgattam, zenét hallgattam, és gondolkoztam azon, hogy milyenek lesznek az új munkatársaim. Egyben viszont biztos voltam! Senkivel nem akarok összejönni, még akkor sem, ha csak két hetet töltök az FBI-nál. Nem akarom, hogy megismétlődjön a "Ryan Wolfe-ügy" vagy, hogy a komolyabb érzelmi kötődések miatt ne menjek vissza Miamiba. Nem fogom hagyni, hogy egy pasi ismét a karrierem útjába álljon.

Mire megbeszéltem ezeket magammal, a pilóta bemondta, hogy megkezdtük a leszállást. Bő fél óra múlva már kint is voltam, és a szememmel Spencert kerestem.

- Alyssa Johnson! - jött oda hozzám egy fiatal, aranyos srác - Spencer Reid vagyok. Örülök a találkozásnak.
- Én is Spencer. - mosolyogtam kedvesen.
- Megvannak a bőröndjeid? - kérdezte, majd meglátta a mögöttem lévő két óriási darabot - Ez hülye kérdés volt. Megnézhettem volna.
- Semmi baj. - nevettem - Mehetünk?
- Persze. Hozom a bőröndöket. - mondta, majd elindultunk a kijárat felé.

Spencer bepakolta a kocsija csomagtartójába a bőröndjeimet, majd kinyitotta nekem a kocsiajtót.

- Oh, köszönöm! - csodálkoztam - Rég találkoztam ilyen udvarias pasival.
- Csak le akarom venni az új lányt a lábáról. - nevetett - Amúgy nem...én már csak ilyen vagyok. - mondta, mikor ő is beszállt a kocsiba.
- Akkor szeretni foglak. - mosolyogtam.
- Azt garantálhatom. - vágta rá.

Kb. negyed órányi kocsikázás után érkeztünk meg az FBI épületéhez. Hatalmas volt, még a Miami Dade Rendőrségnél is nagyobb.

Spencer a lift felé vezetett, majd miután beszálltunk, megnyomta a 3. emelet gombját. Kiszállva emberek sokaságával találtam szemben magam. Mindenki sürgött-forgott; pont, mint Miamiban.

- Menjünk Hotchoz. - mondta Spencer.
- Hogy kihez? - értetlenkedtem.
- Aaron Hotchnerhez, ő itt a főnök. - magyarázta.
- Áhhh, hogy így hívjátok.
- Igen. Itt mindenkinek megvan a neve. Engem például szinte senki nem hív Spencernek.
- Hogy szoktak hívni? - kérdeztem.
- Általában Reidnek, de kölyök is vagyok.
- Ez aranyos. - nevettem - De én hívhatlak Spencernek?
- Persze. Végül is ez a nevem. - mosolygott rám.

Elkövettem azt a hibát, hogy belenéztem a gyönyörű szemeibe. Pár másodpercig, csak bámultuk egymást.

- Mehetünk? - kérdeztem végül, mert tudtam, hogy amit csinálok, az nem helyes.
- Persze. - mondta, majd kopogott a szemben lévő iroda ajtaján - Hotch! Itt van Ms. Johnson.
- Gyertek be! - szólalt meg egy férfi.
- Jó napot! - köszöntem, miután bementünk az irodájába.
- Ms. Johnson! Örülök, hogy itt vagy. Isten hozott a csapatnál.
- Köszönöm. - válaszoltam.
- Látom Reid nem felejtett el kimenni érted a reptérre.
- Miért felejtettem volna el? - háborodott fel kissé az említett.
- Igazad van, végülis zseni vagy. - hagyta rá a dolgot Hotch - Hogy utaztál?
- Szerencsére minden rendben volt.
- Ennek örülök. Mit szólnál, ha bemutatnálak a csapat többi tagjának?
- Ez remek ötlet. - feleltem.
- Remek! Akkor gyere! - mondta, majd elhagytuk az irodáját.

Nem kívánt álom - 71. rész

Sziasztok! Buli csak este lesz, és mivel most unatkozom, itt a rész, amit ígértem. :) Én nem akarok kommentár határt szabni, de örülnék 1-2 szónak. :) Puszi <3

Az időmérő kezdetéig csöndesen telt az idő. Hagytam Nicot dolgozni, így én is belevetettem magam kicsit a munkába. Szöveget tanultam, és válaszoltam néhány e-mailemre.

Aztán kb. 13:45-kor a pilóták beszálltak a kocsiba, hogy felkészüljenek az időmérőre. Adtam még egy szerencse csókot Niconak, majd átmentem a Virgin boxába Roxanne-hez. Mivel tegnap ő volt a Mercedesnél miattam, ma én megyek a Virginhez miatta.

Az időmérő hamarosan el is kezdődött és Nico meglepően jól szerepelt a Q1 alatt. A végén sikerült megfutnia a második leggyorsabb kört. A Q2 is jól ment, ott végül a harmadik lett. Kezdtem izgalomba jönni, és reménykedtem, hogy Niconak sikerül az első vagy második sorba kerülnie.

Ez végül nem sikerült, mert többen is feltartották, így csak a 9. lett. De legalább a tisztább oldalról fog rajtolni.

- Ha nem tartották volna fel, Nico sokkal előrébb lenne. - osztottam meg a gondolatomat Roxanne-nal.
- Örülj neki, hogy legalább az első tízben van. Én erről csak álmodozhatok Lucasszal kapcsolatban.
- Sajnálom szívem! Jövőre biztos jobb lesz. - próbáltam vigasztalni.
- Ha lesz egyáltalán jövőre...
- Ezt hogy érted?
- Nem biztos, hogy a csapat meghosszabbítja vele a szerződést, más csapat pedig nem nagyon érdeklődik, szóval lehet, hogy jövőre Lucas nem is kap helyet a Forma 1-ben. - szomorodott el a barátnőm.
- Ne gondolj ilyenekre! Lucas jó versenyző, nem véletlenül jutott el idáig. - simogattam meg Roxie vállát.
- Ezt a csapatfőnököknek mondd! De neked úgy is mindegy, a te pasidnak már megvan a helye, sőt a VB-címért harcolhat. Mit érdekel téged, hogy mi van a kevésbé szerencsés versenyzőkkel...
- Ezt ugye most nem mondod komolyan? - kezdtem dühbe jönni - Szerinted nem érdekel, hogy mi van a barátnőm pasijával? Lehet, hogy az nem köt le túlzottan, hogy kap-e helyet Yamamoto, de Lucas jövője nagyon is érdekel.
- Igazad van Kim, sajnálom. - mondta bűnbánóan Roxie - Csak ez annyira igazságtalan! Lucasnak nincs esélye bizonyítani egy ilyen kocsival.
- Tudom, milyen rossz ez neked. Én is rosszul érzem magam, ha Nico szomorú, mert a Mercedes nem tud egy normális kocsit adni neki, de a te helyzeted még ennél is rosszabb. Niconak van esélye arra, hogy bekerüljön a Q3-ba és, hogy dobogóra álljon. De egyszer Lucasnak is meglesz az esélye erre, meg majd még többre. És tudom, hogy nem fogja elszalasztani a lehetőséget, mert egy nagyon tehetséges pilóta. Akkor majd megmutatja, hogy mire is képes.
- Köszönöm Kimberly! Annyira jó, hogy vagy nekem. - ölelt át a barátnőm.
- Ez csak természetes. Rám mindig számíthatsz!

Később visszamentem a Mercedeshez, majd késő délután Nico végzett, így mehettünk pihenni.

- Holnap ugye nálunk nézed a versenyt? - kérdezte a szerelmem.
- Igen. Úgy beszéltük meg Roxie-val, hogy a versenyt külön nézzük. - feleltem.
- Oké. De ne felejtsd el az esti dolgot!
- Milyen dolgot? - tettettem a hülyét - Nyugi baby! Emlékszem. Ilyet nem felejtek el.
- Remélem is.
- Amúgy hova megyünk vacsorázni? - kérdeztem kíváncsian.
- Ez meglepetés.
- Tudod, hogy nem bírom ki! Tudnom kell róla!
- Túl kíváncsi vagy. - mosolygott Nico - De már úgy is csak egy napot kell várnod.
- Az túl sok. - durciztam be.
- Jaj szívem, ne sértődj meg! - ölelt át Nico - Kiengesztellek valahogy.
- És hogy?
- Van egy ötletem. - csókolt meg, majd egyre lejjebb haladt.
- Azt hiszem többször kéne megsértődnöm. - mondtam, majd lehúztam a pólóját.

A kis "szórakozásunk" után inkább az ágyban maradtunk, és fel sem keltünk másnap reggelig.

Reggel azonban Niconak ismét korán ki kellett mennie a pályához, de én tovább aludtam kicsit. Végül 10-kor keltem fel. Elkészülődtem, majd lementem az étterembe, ahol már várt rám Roxanne.

- Jó reggelt! - köszöntem, majd leültem az asztalhoz, ahol ő ült.
- Jó reggelt! - felelte, majd ledobott egy újságot elém - Nézd meg ezt!
- Úristen! - néztem a képre, ami akkor készült, mikor rátámadtam Vivianre.
- Sziasztok! Leülhetek? - jelent meg Jessica az asztalunknál.
- Persze. - mondta Roxie.
- Minden rendben van Kimberly? - kérdezte Jess, mert a tekintetem még mindig az újságom volt.
- Ez felháborító! Miért kell minden egyes mozdulatomat megírni? - akadtam ki.
- Sztár vagy szívem, szokj hozzá! - válaszolta Roxie.
- Mi az? - kérdezte Jessica.
- Olvasom: " Kimberly Kyle, a CSI: Miami helyszínelők sztárja verekedésbe keveredett a forma-1-es Abu Dhabi Nagydíjon, ahova autóversenyző párját kísérte el. Az amerikai színésznő ugyanis megtépte barátja volt barátnőjét, Vivian Siboldot, aminek tanúja lehetett az egész boxutca. Hogy mi volt a kiváltó ok, egyelőre nem tudni, de biztos nem utoljára láttunk ilyet." De igen! És szálljanak le rólam. - lettem egyre idegesebb.
- Te hallottad, hogy mi történt? - kérdezte Roxanne Jessicát.
- Persze. Az egész boxutca erről beszél. - válaszolta a lány.
- Remek! - akadtam ki.
- Ez van, ha híres vagy, és megtéped a pasid volt csaját. - nevetett Roxie.

Én viszont nem találtam ezt ennyire viccesnek...


Kimberly ruhái:

Elkerülhetetlen szerelem - 2. rész

Sziasztok! Végre engedi az időm és az állapotom, hogy feltegyek egy új részt. Még mindig nem sikerült átállnom, szóval már kora este bekábulok. xD Viszont itt az új rész, és azt tervezem, hogy hétvégén teszek fel új részt a Nem kívánt álomhoz, de ez attól függ, hogy mennyit fogok bulizni. :P Szóval jó olvasását! Puszi <3

Viszlát Miami!

Eközben a rendőrség többi részében javában folyt a munka. A csapat az egyik új ügyön dolgozott. Egyszer csak Eric Delko viharzott be kissé idegesen az egyik helységbe, ahol a kollégái; Calleigh, Walter és Natalia Boa Vista dolgoztak.

- Hallottátok mi történt? - kérdezte Eric a többieket.
- Mit kellett volna hallanunk? - értetlenkedett Natalia.
- Úgy tűnik, hogy Alyssa itt hagy minket. - válaszolta.
- Hogy mi? - döbbent le Walter - Ez nem lehet!
- Horatio titkárnője mondta, hogy hallotta, amikor erről beszélgettek. - mondta Eric.
- Alyssa nem haygna minkett itt ilyen egyszerűen. - szólalt meg Calleigh - Biztos van valami kézenfekvőbb magyarázat.
- Hát nem tudom. De úgy tűnik, hogy itt hagy minket, és ezentúl az FBI-nak fog dolgozni. - sóhajtott Eric.
- Ki fog ezentúl az FBI-nak dolgozni? - jött be Ryan Wolfe.
A többiek mindenfelé néztek, csak a férfira nem.
- Srácok! Hahó! - mosolygott Ryan.
- Alyssa. - mondta ki végül Natalia.
- Hogy mi van? Ugye csak vicceltek? - döbbent le Ryan - Ez már biztos?
- Nem. - felelte Eric - Egyelőre csak pletyka.
- Akkor meg nincs miért aggódni. Alyssa jól érzi itt magát, és szereti a munkáját.
- Ebben biztos vagy? - kérdezte Calleigh - Nem vettél észre újabban valamit?
- Mit kellett volna? - értetlenkedett Ryan - Ja! Sötétebb lett a haja; persze, hogy észrevettem. - nevetett.
- Nem erről van szó. Alyssa már nem szeret itt dolgozni, és ez azóta van így, hogy szakítottatok. Azóta neki ez a hely maga a pokol!
- Ennyire rossz lenne a helyzet? - huppant le egy székre a felismerés közepette Ryan - Nekem is kellemetlen kicsit ilyen helyzetben dolgozni, de nem gondoltam, hogy ő ennyire nehezen viseli. Beszélnem kell vele!
- Szerintem most ne! - mondta Calleigh.
- De nem hagyhatom, hogy elmenjen az FBI-hoz! - akadt ki Ryan.
- Nem is biztos, hogy elmegy. - mondta Walter.
- Sziasztok! Ó, Natalia! Jó, hogy itt vagy. Megvannak a DNS eredmények a Peterson üggyel kapcsolatban? - jöttem be a helységbe, de észrevettem, hogy mindenki furcsán méreget - Valami baj van?
- Tényleg elmész az FBI-hoz? - kérdezte Walter.
- Walter! Ezt nem kellett volna! - súgta oda neki Eric.
- Ezt ti honnan tudjátok? - döbbentem le.
- Szóval igaz. - szólalt meg Ryan - Egyszerűen itt hagysz minket.
- Nem erről van szó! Csak egy rövid ideig fogok az FBI-nak dolgozni. És amúgy is ez miattad van Ryan! - fordultam az említett felé.
- Miattam? Te szakítottál velem! - akadt ki.
- Talán végre megtudjuk, hogy mi miatt is szakítottak. - jött izgalomba Walter.
- De megérdemelted! - kiabáltam már szinte.
- Oké srácok, elég! - szólt közbe Natalia - Meddig leszel távol? - fordult felém.
- Nem tudom. Ameddig szükség lesz rám. - válaszoltam.
- És ha az egy év? - kérdezte Eric.
- Akkor egy évig. - feleltem halkan.
- Hiányozni fogsz! - ölelt meg Calleigh - De mindannyian tudjuk, hogy szükséged van erre.
- Igen, és örülök, hogy támogattok...ugye támogattok?
- Persze. - jött oda minkenki, kivéve Ryant.
- Ti is nagyon fogtok hiányozni nekem. - mondtam szinte már sírva.

Hamarabb hazamehettem aznap, hogy legyen időm összepakolni. Horatio azt mondta, hogy vigyek magammal legalább két hétre elegendő ruhát, ami persze egy nőnél temérdek mennyiség! Az FBI biztosítani fog nekem egy lakást Quanticoban.

Este 10-kor végeztem a pakolással, majd egy gyors zuhany után lefeküdtem aludni, hiszen másnap valami egészen új kezdődik az életemben.

Másnap aztán korán kellett kelnem, hogy elérjem a gépet. Kissé szomorúan néztem szét a házamban, mielőtt elindultam volna a reptérre. Rossz volt itt hagyni Miamit, a barátaimat, a csapatot; egyszerűen a már megszokott életemet.

Nagy nehezen végül elindultam a reptérre. Becsekkoltam, majd elmentem a terminálra, ahonnan indul a gépem.

Ott leültem az egyik étterembe, és rendeltem egy kávét. Az elfogyasztása közben a tegnapi, Ryannel közös vitánkon gondolkodtam. Igaza volt; végül is én szakítottam vele, de tényleg megérdemelte. Habár nagyon haragudtam rá, sejtettem, hogy a szívem legmélyén talán még szeretem egy kicsit, és ezért ilyen nehéz a közös munka.

A gondolataimból a telefonom csörgése hozott vissza. A kijelző azonban egy ismeretlen számot jelzett.

- Alyssa Johnson! - vettem fel a telefont.
- Jó napot! Itt Spencer Reid az FBI-tól.

Remek! Egy kolléga!

Alyssa ruhái:

Elkerülhetetlen szerelem - 1. rész

Sziasztok! Meghoztam az új történetem első fejezetét. Remélem tetszik, és az egész történetet olvasni fogjátok. :D Puszi <3

Valami új kezdete

Idegesen járkáltam a fegyver laborban. Egyszerűen a jelenlétét sem tudtam elviselni. A munkámra sem tudtam rendesen koncentrálni. Már elegem volt a helyzetből, és tudtam, hogy valakit tennem kell, mert nem idegeskedhetek egész hátralévő életemben.

- Alyssa! Mi történt? - jött be a szobába kolléganőm és egyben barátnőm Calleigh Duquesne, aki amúgy fegyver szakértőként dolgozott a helyszínelőknél.
- Elegem van Ryanből...de nagyon! - akadtam ki.
- Ez így nem lesz jó. - mondta, miközben kezét a vállamra tette - Be fogsz golyózni, ha így folytatod.
- De nem tehetek róla! - kaptam fel a vizet - Egyszerűen nem tudom elviselni a közös munkát.
- Szerintem az lenne a legjobb, ha szabadságra mennél. Kipihennéd magad, elfelejtenéd Ryant, és újult erővel vágnál neki a munkának.
- Lehet, hogy igazad vam. - sóhajtottam - De ahogy magamat ismerem, otthon is csak Ryanen járna az agyam. A munkában pedig legalább elfoglalom magam.
- Ahhoz képest minden nap idegbeteg vagy. - fonta össze Calleigh maga előtt a karjait.
- Nem is! - vágtam rá.
- De igen Alyssa! Szóval csinálj valamit, ha nem akarsz ideg összeroppanásban meghalni. - mondta, vagy kiviharzott a laborból.
- Tényleg kéne. - jegyeztem meg magamnak.
- Alyssa! Horatio szeretne beszélni veled. - jött be egy másik kollégám a szobába.
- Megyek. - feleltem meglepődötten, majd elindultam a főnök irodája felé.

Fogalmam sem volt, hogy mit akarhat. Talán csak egy új feladattal akar megbízni, vagy...remélem, hogy ő nem vette észre, hogy mennyire kényelmetlenül érzem magam Ryannel.
Kopogtam, majd kissé félve benyitottam.

- Jó napot! - köszöntem.
- Szia Alyssa! Foglalj helyet, kérlek. - mondta a szokásos rideg arckifejezéssel. Engedelmeskedtem, és leültem az asztalához.
- Valami rosszat csináltam? - bukott ki belőlem az első dolog, ami eszembe jutott.
- Nem, nem erről van szó. - felelte Horatio miközben az ablakon bámult kifelé - Viszont hallottam, hogy nehezen megy a munka Mr. Wolfe-fal.
- Igen. - feleltem egy kissé elszégyellve magam - Tudom, hogy azt beszéltük meg, hogy a kapcsolatunk nem akadályozhat minket a munkában, de ezt be is tartjuk. - tettem hozzá.
- Egyelőre...de mi lesz később? Egyszer valamelyikőtöknél elszakad a cérna...
- Ezzel mire akarsz célozni?
- Arra, hogy talán egy ideig nem kéne itt dolgoznod.
- Fel akarsz függeszteni? - kezdtem kétségbeesni.
- Nem. Az egyik legjobb szakemberem vagy, nem akarok tőled megválni. - felelte Horatio nyugodtan.
- Akkor miről van szó? - értetlenkedtem tovább.
- Az FBI már régóta szeretné, ha valaki a csapatomból egy ideig náluk dolgozna. - kezdett bele a mondandójába, miközben leült velem szemben az asztalhoz - És úgy gondolom, hogy te sojat tudnál segíteni az egyik csapatuknak.
- Az FBI-hoz akarsz küldeni...Washingtonba? - döbbentem le.
- Nem, te Quanticoba mész, ahol a Viselkedéskutató Egység központja van. Ez mindkettőtöknek jó lenne. Őket segítenéd a tudásoddal, te pedig távol lehetnél Ryantől, és végképp elfelejthetnéd őt.
- Igazad van, de...
- De? - nézett a szemembe a főnök.
- Nem tudok ilyen gyorsan dönteni. Mégiscsak egy számomra idegen helyen kéne élnem egy ideig. Senkit sem ismerek ott.
- Alyssa! Ne futamodj meg! Tudod, hogy ez a változás most jól jönne.
- Igen, tudom. - hajtottam le a fejem - Rendben! Elfogadom az ajánlatot!
- Jó napot! Hoztam magának néhány iratot Mr. Caine. - jött be a titkár nő.
- Tegye csak le Ms. Taylor. - felelte Horatio, majd ismét felém fordult - Hiányozni fogsz Alyssa!
- Nekem is te...és az egész csapat. De igazad van. El kell vállalnom ezt a munkát az FBI-nál. - feleltem.
- Akkor felhívom Mr. Hotcnert, hogy holnap már uatzol is hozzájuk. - nyúlt a telefonért.
- Na várjunk csak! Máris?
- Máris szükségük van rád. - mondta Horatio, majd elkezdett tárcsázni egy telefonszámot - Jó napot! Itt Horatio Caine a Miami Dade rendőrségtől. - szólt bele pár másodperccel később a kagylóba -Az állással kapcsolatban telefonálok, amiről nem rég beszéltünk. Az az igazság, hogy elfogadta az említett személy. Mikor utazzon Quanticoba? Hogy már holnap? Gondoltam...rendben! A többit majd elintézik önök. Viszhall! - bontotta a vonalat. - Ms. Johnson! Virginiába mész, és az FBI-nál fogsz dolgozni!
- De jó lesz! - sóhajtottam.


Alyssa ruhái:

Elkerülhetetlen szerelem

Sziasztok! Visszajöttem külföldről, úgyhogy folytatom az írást. :D Kint ihletem támadt, úgyhogy hamarosan belekezdek egy új történetbe. Ez a sztori nem Forma-1-es témájú lesz, hanem a Gyilkos elmék című sorozat alapján fog íródni. Remélem tetszeni fog, és olvasni fogjátok. :)

Puszi Gracia

BEVEZETÉS

Alyssa Johnsonnak fiatal kora ellenére is sok mindenen kellett már keresztülmennie. Lány létére hamar az autók megszállottja lett, és az volt az álma, hogy profi autóversenyző legyen. Ezt el is érte, és minden tökéletesen alakult, amíg egy futam alkalmával nem szenvedett hatalmas balesetet.

Ez a baleset végett vetett autóversenyzői karrierjének. Hosszú felépülés után Alyssa úgy döntött, hogy az élete nem állhat meg. Rá kellett jönnie, hogy van élet a versenyzésen túl is.

Így hát egyetemre ment, ahol kriminológiát és DNS-ismereteket tanult, majd az egyetem végeztével jelentkezett Horatio Caine csapatába, ahova sikeresen fel is vették. Miamiba költözött, és új életet kezdett.

Csakhogy Miamiban a szerelem is utolérte. Hamar egymásra találtak kollégájával, Ryan Wolfe-fal. Habár egy évbe telt, rájöttek, hogy nem tudnak egymás nélkül élni. Kapcsolatuk több mint egy évig tartott.

Azonban eközben egy olyan dolog derült ki Alyssaról, ami veszélyeztette az autóversenyzői karrierje során elért eredményeit. Meggyanusították ugyanis, hogy drog hatása alatt versenyzett. A nyomozás ideje alatt Los Angelesben kellett tartózkodnia.

Mikor visszatért Miamiba, a kapcsolata megromlott barátjával, ami végül szakításhoz vezetett. Mindketten nehezen viselték, hogy ezután is együtt kell dolgozniuk, sőt Alyssának rá kellett jönnie, hogy egy időre el kell szabadulnia Miamiból ahhoz, hogy végképp elfelejtse volt szerelmét, és lecsillapodjanak a benne dúló érzelmek.

És hogy mi történik Alyssa Johnsonnal távol Miamitól, kiderül a történetből...