Nem kívánt álom - 31. rész

31. FEJEZET: EGY ÚJ BARÁT?

Átöltöztem, a ruha alá felvettem a fürdőruhám, összeszedtem a szükséges cuccokat, és vártam, hogy Kelly megérkezzen.

Kb. 10 perc várakozás után csöngetett is. Bezártam a házat, majd a kocsimmal lementünk a partra.

Már majdnem délután 5 óra volt, ezért szerencsére kevesen voltak. De azért a biztonság kedvéért felvettem egy napszemüveget, nehogy felismerjen valaki.

Mikor leértünk a partra, lefeküdtünk napozni a homokba. Nagyon élveztem, hogy szabadnak és nyugodtnak érezhettem magam.

- Amúgy nem gondoltam volna, hogy egyszer egy híres színésznővel fogok napozni a tengerparton. – szólalt meg Kelly.
- Ne hidd azt, hogy az összes színésznő flegma és begyepesedett. Sokan nagyon is kedvesek, és nem csak hírességekkel meg gazdagokkal barátkoznak. – feleltem, miközben csukott szemmel sütettem magam.
- Igen, szerencsére kellemesen csalódtam.
- Ennek örülök. De mesélj egy kicsit magadról! Nem is tudok a neveden kívül semmit rólad.
- Oké. Szóval, a teljes nevem Kelly Praston, 25 éves vagyok, és Alaszkából költöztem LA-be három évvel ezelőtt. Mindig is érdekelt a divat, ezért lettem stylist. Van egy nővérem, Lisa, ő másfél évvel idősebb nálam. Ez lenne a rövid élettörténetem.
- És a nővéred hol lakik?
- Ő is Los Angelesben. De ő csak tavaly költözött ide.
- És a szüleid még Alaszkában élnek?
- Igen. Rossz, hogy ritkán látom őket. – szomorodott el egy kicsit.
- Tudom, mit érzel. Az én szüleim Phoenix-ben élnek. Az sincs éppen a szomszédban.
- Hát nem. És mi a terved a hétvégére?
- Megyek Németországba, a Forma-1-es versenyre a barátomhoz. Már alig várom! – lelkendeztem.
- Áh, tényleg Nico Rosberg. Olyan édesek vagytok együtt. Nem akarlak megbántani, de örülök, hogy összejöttél vele, és ott hagytad Jonathan Togo-t.
- Nem tudom, miért, de nem te vagy az egyetlen. – nevettem.

Kb. három órát töltöttünk a parton. Beszélgettünk, pancsoltunk a tengerben, majd este 8 felé hazavittem Kelly-t. Valamiért nagyon megkedveltem. Lehet, hogy csak azért, mert Roxie volt a legközelebbi barátom, és őt elveszítettem.

Már kezdett sötétedni, mire hazaértem. A házam előtt észrevettem Roxie kocsiját. Kiszálltam a kocsiból, és nem törődve vele az ajtó felé vettem az irányt.

Éppen a zárral szórakoztam, amikor meghallottam Roxanne hangját.

- Kimberly! Kérlek, várj! Beszélnünk kell. – közeledett felém.
- Nincs miről beszélnünk. – válaszoltam, de az ajtó még mindig nem akart kinyílni.
- De van! Szeretném, ha végighallgatnál.
- Nem akarlak látni. – feleltem, majd végre sikerült kinyitnom az ajtót.
Mielőtt bezárhattam volna, Roxanne oda ért hozzám, és megakadályozta ezt.
- Kérlek! Beszéljük meg a dolgot felnőttek módjára. – esedezett.
- Rendben. – sóhajtottam – Gyere be! Kapsz egy percet!

Roxanne mosolyogva jött be, és ült le a kanapéra.

- Nem ülsz le? – kérdezte tőlem.
- Nem. De inkább mondd, mit akartál. Telik az időd. – válaszoltam mogorván, és a karomat összefontam magam előtt.
- Rendben. – nézett rám kicsit szúrósan – Tudom, hogy haragszol rám, és teljes mértékben megértelek, de szeretnék még egyszer bocsánatot kérni. Tudom, hogy egy óriási barom voltam, de a legjobb barátnőm vagy már 10 éve. Nem akarlak elveszíteni!
- Gondoltál volna erre, mielőtt smároltál az ex-pasimmal.
- Kim, próbáld elfelejteni a dolgot.
- Hogy tudnám elfelejteni? – kezdtem el kiabálni – Te voltál az utolsó személy, akitől számítottam volna ilyenre. Hiába jössz ide, és esdekelsz, és hiába kérsz tőlem bocsánatot, akár ezerszer is, nem tudom kiverni a fejemből a tettedet. Hiába bocsájtanék meg, akárhányszor rád néznék, az jutna eszembe, hogy mit tettél Jonnal. Sajnálom Roxie, de nekem ez nem megy.
- Akkor már nincs is esély arra, hogy újra barátok legyünk? – kérdezte szomorúan.
- Nem tudom. Lehet, hogy egyszer a jövőben még jóban leszünk, de most nem. – feleltem, és én is elszomorodtam.
- Akkor jobb lesz, ha megyek. – felelte Roxanne, majd felállt a kanapéról, és az ajtóhoz ment – Még egyszer sajnálom Kim! Remélem, hogy egyszer újra jóban leszünk, mert nagyon hiányzol. Hívj, ha meggondoltad magad. Szia! – mondta, majd kiment az ajtón.

Néhány percig csak ültem a kanapén és gondolkodtam, majd kitört belőlem a sírás. Legszívesebben Nico karjaiba vetettem volna magam, de ő most nem volt itt. Ettől a gondolattól pedig csak még jobban sírtam.

Végül felmentem az emeletre és ruhástól bedőltem az ágyba. Nem tudom, mikor aludtam el pontosan.

Kimberly ruhája: http://goods.imgsrv.divat.hu/27/2777/big_2777.jpg

Cipője: http://goods.imgsrv.divat.hu/58/5874/big_5874.jpg

Táskája: http://goods.imgsrv.divat.hu/5/521/big_521.jpg

Kimberly fürdőruhája: http://goods.imgsrv.divat.hu/26/2643/big_2643.jpg