Nem kívánt álom - 18. rész

18. FEJEZET: EGYÜTT SAN FRANSISCOBAN?

Nagyon kiakadtam Natalián. Nem tudtam, hogy képzeli ezt. Niconak is feltűnt a kiabálásom, mert közben bejött a szobába.

- Minden rendben van szívem? – kérdezte.
- Nem. Most beszéltem a menedzseremmel, Nataliával, aki gyakorlatilag leordította a fejem azért, mert szakítottam Jonnal.
- Szegénykém! – ölelt ár a párom – De ne foglalkozz vele! A menedzserek nem normálisak.
- De nem tudok nem foglalkozni vele. Főleg pár nap múlva lesz gáz, ha hazamegyek, és találkozom vele. – akadtam ki.
Nico hallgatott pár másodpercig.
- A sajtó még nem is tudja, hogy együttvagyunk. – szólalt meg végül.
- Tudom. – sóhajtottam – Még azt is be kell jelentenünk hamarosan.
- Nem lesz könnyű.
- Miért nem? Odaállunk eléjük, közöljük velük, hogy szeretjük egymást meg, hogy már nem járok Jonnal, és ennyi. Engem az már nem érdekel, hogy mit gondolnak.
- Jó, hogy ilyen laza vagy. – simogatta meg az arcom Nico.
- Köszönöm. – válaszoltam, és megcsókoltam.
- Még ezek után is el akarsz menni bulizni?
- Hát, igaziból már nincs kedvem hozzá. Nem baj ugye?
- Dehogyis! Majd megyünk máskor. – mosolygott kedvesen a szerelmem.

Egy csókkal válaszoltam.

A bulizás helyett végül csak megnéztünk egy filmet otthon. A film nem volt túl izgalmas, ugyanis már a felénél elaludtam.

Reggel arra ébredtem, hogy már az ágyban fekszem. Éppen ekkor jött be Nico egy tálcával.

- Jó reggelt! – mondta mosolyogva.
- Jó reggelt! – ásítottam egyet – Mi ez a jó illat?
- Csináltam reggelit. Gondoltam, meghálálom a tegnapit. – felelte Nico.
- Júj! Tegnap én csináltam neked, ma meg te nekem reggelit. Ez aranyos!
- Aha.

A tálcán volt rántotta, kenyér, narancslé, gyümölcs és még egy szál rózsa is. Nico nagyon kitett magáért.

- Ez finom! – mondtam, miután megkóstoltam a főztjét.
- Akkor nagy kő esett le a szívemről. – sóhajtott egyet.
- De azért elmondhatjuk, hogy mindkettőnk konyhatudományán lehetne mit csiszolni.
- Hát igen. – nevetett Nico – És mi legyen a mai program baby?
- Arra gondoltam, hogy ne menjünk sehova, csak maradjunk itthon, és élvezzük ki egymást. – mondtam, miközben kezeimet a nyaka köré fontam.
- Hát ez igazán tetszik. – jelent meg egy kaján vigyor az arcán.
- Ugye milyen jó ötleteim vannak? – vigyorogtam.
- Imádom az eszedet. – válaszolta Nico, majd megcsókolt.

A napunk hátralévő része tényleg így telt. A nap nagy részét az ágyban töltöttük. Ha le is akartunk állni, és pihenni egy kicsit, úgyis az lett a vége, hogy ismét egymás karjaiban kötöttünk ki.

Este amíg Nico zuhanyzott, Roxie-val beszélgettem telefonon.

- És mi van most veletek? Komoly a kapcsolatotok? – kérdezte a barátnőm.
- Persze, hogy komoly. – feleltem – Rájöttem, hogy nem tudnék Nico nélkül élni.
- Ez aranyos. De amúgy pont azon gondolkodtam, hogy végülis Jon miatt jöttetek össze. Ő szervezte az utazást Silverstone-ba.
- Hát igen. Amúgy mi van vele?
- Kivel? Jonnal?
- Igen. Még mindig ki van akadva?
- A düh már átment szomorúságba. Rosszul érzi magát, és haragszik rád, amiért faképnél hagytad, de közben nagyon hiányzol neki. Még ha nem is vallja be.
- Azért sajnálom egy kicsit. – sóhajtottam – De nem tehetek arról, hogy beleszerettem Nicoba.
- Én megértelek Kim.
- Köszi. Amúgy találkoztál vele azóta, hogy visszautaztatok LA-be?
- Öhm…egyszer átmentem hozzá. Csak tudni akartam, hogy nem vágta-e még fel az ereit.
- Persze, pont Jon az a pasi, aki öngyilkos lesz egy szerelmi csalódás miatt. – nevettem egy kicsit.
- Ja. – nevetett Roxie zavartan – Na de most megyek Kim. El kell indítanom a mosógépet. Szia! – hadarta, majd le is rakta a telefont.
- Elindítani a mosogatógépet? – csodálkoztam – Mióta végez Roxie bármilyen házimunkát is?

Éppen mentem volna inni, amikor csörgött a telefon. Natalia volt az.

- Igen? – szóltam bele a telefonba flegmán.
- Bocsi, hogy zavarlak Kimberly, de a san fransisco-i munka miatt hívlak. Ugye tudod, hogy holnap lesz.
- Úristen! Teljesen kiment a fejemből. – kaptam a fejemhez.
- Azt gondoltam, mivel nem vagy Los Angelesben. Jon szerint még mindig Monacoban vagy az új pasiddal.
- Igen, ott vagyok. – feleltem – Amúgy miket mondott még Jon rólam? Csak mert jó, hogy valószínűleg mindenki előtt ribancnak állít be.
- Ez most nem lényeg. Holnap korán reggel indulj el San Fransiscoba-ba. 4-kor lesz egy interjúd az egyik helyi műsorban. A felvétel után meg kell jelenned egy díjátadón. A ruháid a hotelben várnak rád, ahova egy limuzin visz el. Hívj fel, ha leszállt a géped, és intézkedek, hogy mire kiérj, a limuzin már várjon rád. Én is ott leszek.
- Nagyszerű. – mondtam unottan.
- Kimberly! Sztár vagy, ez a dolgod.
- Tudom, és megértettem. Holnap indulok San Fransiscoba. Jó éjt!
- Jó éjt! – köszönt el Nat is.

Eközben Nico is végzett a zuhanyzással.

- Valami baj van? – kérdezte, mikor meglátta a szomorú arcomat.
- Holnap el kell mennem.
- Ja, tényleg, San Fransisco.
- Igen. – sóhajtottam.
- Amúgy tudod mire gondoltam?
- Mire?
- Arra, hogy arra a díjátadóra, amire menned kell, mehetnénk együtt. Bejelenthetnénk, hogy összejöttünk. – mosolygott rám Nico. Leesett az állam.