Nem kívánt álom - 51. rész

51. FEJEZET: BOCSÁNATKÉRÉS, MAJD BESZÓLÁS

Alaposan leégettem magam Bruno Senna előtt, de jelenleg ez izgatott a legkevésbé.

Ledobtam a táskám az ágyra, és levettem a cipőmet. Közben észrevettem, hogy egy nagy csokor rózsa van az asztalon, a csokor között pedig egy kártya, amin ez állt:

„Sajnálom, hogy megbántottalak. Holnap találkozzunk a boxban. Beszélnünk kell! Szeretlek!
Nico”

Meghatott az ajándéka. Hiába haragudtam rá, legbelül reméltem, hogy hamarosan kibékülünk. Gyorsan elkészülődtem a lefekvéshez, majd hamar el is aludtam.

Másnap kicsit hamarabb keltem, mert ki akartam menni a harmadik szabadedzésre is. Rendeltem reggelit, és amíg vártam rá, normális állapotba hoztam magam.

Miután végeztem, megkajáltam, majd elhagytam a szobámat, és indultam volna a pályához. Éppen a recepció felé tartottam, hogy kérjek egy taxit, amikor valaki megszólított:

- Szia Kimberly!
- Szia! Bruno! – köszöntem én is, miután megfordultam.
- Hogy vagy?
- Jól, köszönöm. És te?
- Én is. Jól éreztem magam tegnap. Amúgy sikerült beszélned apukáddal?
- Hogy kivel? – értetlenkedtem.
- Azt mondtad tegnap este, hogy fel kell hívnod.
- Ja persze! – nevettem zavaromban – Igen beszéltem vele, és minden rendben van.
- Akkor jó. Amúgy mikor mész a pályához?
- Most akartam. Gondoltam, rendelek egy taxit.
- Majd én kiviszlek! Úgyis éppen odamegyek. – mosolygott Bruno.
- Azt megköszönném. – feleltem kedvesen.
- De siessünk! Már amúgy is kinn kéne lennem, és ha még többet kések, a főnököm kinyír.
- Oké. Akkor menjünk! – nevettem, majd Bruno kocsijához siettünk.

A kocsiban ismét beállt a kínos csend, amit végül én szakítottam meg:

- Amúgy azt mondtad, hogy te nem abban a szállodában szállsz meg, amiben én. Akkor miért voltál ott?
- Egy ismerősömmel találkoztam. – magyarázta.
- Ja, oké. – feleltem.

Az út hátralevő részében nem beszéltünk többet, de amikor megérkeztünk, Bruno leparkolt, és felém fordult:

- Figyelj Kimberly! – mondta komolyan – Nem tudom, hogy most mi van közted meg a pasid közt, de nagyon tetszel, és szeretnék még találkozni veled. De valamiért nekem úgy tűnik, hogy te nem így érzel irántam.
- Ez nem így van. – mentegetőztem – Csak most elég zűrös a kapcsolatom, és időre van szükségem, hogy átgondoljam a dolgokat.
- De van esélyem?
- Talán. – válaszoltam, miközben tudtam, hogy nincs, de nem akartam megbántani Brunot.
- Remélem, hogy ebből nem sokára egy határozott igen lesz. – mosolygott a srác.
- Aha. – feleltem kissé zavartan – De most menjünk! Szerintem a csapatnak már nagy szüksége van rád.
- Szerintem is. – nevetett.

Bruno kinyitotta nekem az ajtót, majd elindultunk a bejárathoz, de hamar belebotlottunk Nicoba…Basszus!

- Sziasztok! – köszönt vidáman.
- Szia Nico! Mizu? – fogott vele kezet Bruno.
- Semmi. Kilógtam még egy kicsit a szabadedzés előtt. – felelte Nico.
- Amúgy ő itt Kimberly! – mutatott be Niconak, mintha nem ismernénk egymást.
- Szia! Örülök, hogy megismerhetlek. – mondta Nico vigyorogva.
- Szia! Én is nagyon örülök! – vetettem rá egy gonosz nézést.
- Na mi megyünk is. Már késésben vagyok. – szólt közbe Bruno – Szia Nico! Sok szerencsét a hétvégére!
- Köszi. Neked is. És jó szórakozást a csajjal. – vigyorgott elégedetten.
- Lehet, hogy neked is kéne valami csaj. – vágtam vissza. Bruno csak értetlenül nézett minket.
- Lehet, de majd gondoskodom róla. Na sziasztok! – mondta Nico, majd elment.
- Minden oké? – kérdezte Bruno.
- Persze. Menjünk! – mondtam, majd elindultunk a boxutca felé.
- Amúgy nem nézed meg nálunk a szabadedzést? – ajánlotta fel.
- Miért is ne… - válaszoltam, majd együtt mentünk a Hispaniához.

Bruno bemutatott pár srácnak a csapatból, akik kissé furcsán néztek rám. Ők valószínűleg – a versenyzőjükkel ellentétben – felismertek, és tudták, hogy elvileg Nico Rosberggel járok.

Kimberly ruhái: http://3.bp.blogspot.com/_7KjJdySKlM0/SJ19vSyC1hI/AAAAAAAAAtE/LbNkQj-nk5Q/s1600-h/fredags-fin-080808_14695350.jpg