Nem kívánt álom - 38. rész

38. FEJEZET: AGGÁLYOK

A főétel és a desszert elfogyasztása után beszélgetni kezdtünk.

- Amúgy hogy ismerkedtél meg Amandával? – kérdezte Nico – Elég zűrösnek tűnik nekem a dolog.
- Hát, tényleg zűrős. – feleltem, majd elmeséltem a történetet, amit én is csak néhány napja ismerek.
- Ez annyira hihetetlen! Azt hittem, ilyen csak a filmekben van. – csodálkozott a párom.
- Én is. Úgy érzem, még mindig nem fogtam fel teljesen. De azért nagyon örülök, hogy Amanda előkerült és, hogy van egy testvérem.
- Én is örülnék, de szerintem arra nem sok esély van, hogy kiderül, hogy nekem is van egy eltűnt testvérem. – nevetett Nico.
- Ki tudja? Ha velem megtörtént…
- Pedig jó lenne. És a szüleiddel kibékültél?
- Fogalmazzunk úgy, hogy úgy viselkedünk, mintha semmi sem történt volna. Ez végülis Amanda érdeme. Elterelte a figyelmet a vitánkról.
- Szóval nem csináltatok semmit, mégis kibékültetek? – kérdezte Nico kicsit értetlenül.
- Valami olyasmi. – nevettem – De ezt majd még meg kell beszélnünk.
- De ha úgy is bemutatsz nekik, akkor már nem aktuális a vita tárgya. – mosolygott a szerelmem.
- Igazad van. Remélem, nem lesz semmi gond, és boldogan köszöntenek téged a családban.
- Én is. Már várom, hogy megismerhessem a szüleidet.
- És Amanda hogy tetszik? – kérdeztem kedvesen.
- Még nem igazán volt alkalmam megismerni, de jó fej csajnak tűnik.
- Igen, az. De valahogy olyan furcsa nekem. Biztos nehéz volt neki olyan körülmények között felnőnie, de olyan furcsa beszólásai vannak.
- Például?
- Például ma a boxutcában azt mondta, hogy jó lenne megcsípni egy gazdag pasit, aki gyakran van távol, de fizeti a kiadásait. Ezek után inkább nem vagyok kíváncsi arra, hogy miből élt meg.
- Őszintén én sem. – gondolkodott el Nico – Amúgy nincs kedved sétálni? – kérdezte mosolyogva.
- De! – vágtam rá, majd elindultunk.

Kézen fogva sétáltunk, és gyönyörködtünk a tájban.

- Itt minden annyira nyugodt. – törtem meg a csendet végül.
- Tudom. Én is szeretek kijönni ide. – felelte a szerelmem.
- Amúgy nem kellett volna a csapattal maradnod? – kérdeztem.
- Nem. Azt mondták pihenjem ki magam a holnapi futamra. És mivel veled tudok a legjobban ellazulni, ezért tölthetjük együtt az estét.
- Akkor jó. – adtam egy puszit a szájára – Csak nem akarom, hogy miattam hanyagold a munkádat.
- Nyugodj meg szívem! Nem hanyagolok miattad semmit. – nyugtatott meg Nico, miközben átölelt.
- Oké, megnyugodtam. – feleltem mosolyogva.

Bíztatásképpen kaptam egy csókot, amiből aztán több lett. Ott csókolóztunk a természet lágy ölén.

Végül kicsit lehűlt a levegő. A pulóverben is elkezdtem fázni.

- Hideg lett. Induljunk haza. – mondta a szerelmem, majd nekivágtunk a hazaútnak.

Visszaérve a szállodába felmentünk a szobába, és gyorsan lezuhanyoztunk. Bebújtunk az ágyba, és egymást ölelve aludtunk el.

Nico másnap reggel megint hamarabb kelt fel, mint én. Sietett ki a pályához. Én viszont aludtam még egy kicsit.

Végül 11-kor keltem. Éppen a ruháim között válogattam, amikor kopogást hallottam. Kinyitottam az ajtót, és a nővéremmel találtam szemben magam.

- Jó reggelt! – öleltem meg – Máris felkeltél?
- Aha, nem tudtam tovább aludni. Meg már nagyon éhes vagyok. – felelte Amanda, miközben éppen korgott a gyomra – Na, mondom én.
- Igen, hallom. – nevettem – Akkor gyorsan elkészülök, és mehetünk is reggelizni. – feleltem, majd bevonultam a fürdőszobába.

Félórányi készülődés után kész is lettem.

- Azt hittem, már soha nem készülsz el. – nyafogott Amanda.
- Bocsi, de elég hiú vagyok. – mondtam, majd felkaptam az egyik táskám, és elindultunk a szálloda éttermébe.

Már bőven vége volt a reggeli időnek, de azért kaptunk enni.

- Amúgy mit tervezett tegnap estére Kicsi Nico? – kérdezte a nővérem a ’’reggelink’’ közben.
- Nagyon tetszik neked ez a becenév. – nevettem – Amúgy meg annyira romantikus volt. Elmentünk az erdő szélére, ahova Nico szervezett egy gyertyafényes vacsorát. Nagyon gyönyörű volt. – ámuldoztam.
- Akkor nagyon jól érezted magad.
- Igen, nagyon. Amúgy megbeszéltük, hogy bemutatom Nicot anyáéknak.
- Biztos vagy benne? Szerintem csak tönkretennék a kapcsolatotokat. – forgatta a szemeit Amanda.
- Szerintem egyáltalán nem. Ne feltételezz róluk ilyet, csak mert még nem jössz ki velük túl jól.
- Oké, de ha valami gubanc lesz, akkor emlékezz rá, hogy én megmondtam. – figyelmeztetett a nővérem.
- De nem lesz semmi gubanc! – vágtam rá.

Gyorsan befejeztük a reggelit, majd kimentünk a pályához.

Kimberly ruhája: http://goods.imgsrv.divat.hu/19/1909/big_1909.jpg

Cipője: http://goods.imgsrv.divat.hu/27/2704/big_2704.jpg

Táskája: http://goods.imgsrv.divat.hu/4/438/big_438.jpg