Nem kívánt álom - 45. rész

45. FEJEZET: KÉTSÉGEK KÖZT

Jessicával órákon keresztül vásárolgattunk. Úgy éreztem, hogy egy új barátra tettem szert. Végül késő délután beültünk egy étterembe.

- Akkor hétvégén nem is jössz ki a pályához? – kérdezte Jessica.
- Nem hiszem. – feleltem szomorúan.
- Szerinted nem fogtok kibékülni Nicoval?
- Nem tudom. Én szeretem őt, sőt imádom, de nagyon megbántott. Egy olyan oldalát ismertem meg, amiről eddig nem tudtam. – hajtottam le a fejem.
- Tudod, mi is szakítottunk Jensonnal, kb. két hónappal ezelőtt, de nemrég szerencsére újra összejöttünk.
- És miért szakítottatok?
- Mert Jenson azt mondta, hogy teljesen a VB-címre akar koncentrálni, és nem akarja, hogy bármi vagy bárki is elterelje róla a figyelmét. De nem sokáig bírtuk egymás nélkül.
- De nálunk egészen más a helyzet. Nem vagyok benne biztos, hogy Nicoval ki fogunk békülni. – folyt le egy könnycsepp az arcomon.
- Szerintem az lenne a legjobb, ha holnap mindent megbeszélnétek. Ha tényleg szakítani fogtok, akkor nincs értelme annak, hogy tovább kínozzátok egymást, szóval zárjátok le a dolgot.
- Igazad van. Holnap kimegyek a pályához, és beszélek Nicoval. – sóhajtottam.
- Jó ötlet. – mondta Jessica együtt érzően.

Megvacsoráztunk, majd visszamentünk a szállodába. Szerencsére Jessica ugyanabban a hotelben szállt meg, mint én.

Lefekvés előtt még felhívtam Roxanne-t, mert be akartam tartani a Lucasnak tett ígéretemet.

- Szia Kimberly! – vette fel boldogan a telefont a volt legjobb barátnőm.
- Szia Roxie! Beszélnünk kéne valamiről.
- Végre megbocsájtottál? – lelkendezett.
- Nem éppen erről van szó. Valami másról szeretnék beszélni veled. – feleltem.
- Miről? – csodálkozott.
- Lucasról. – válaszoltam egyszerűen.
- Miért?
- Mert lelki beteg lett miattad. Miért nem válaszolsz a hívásaira?
- Kimberly, nem szeretnélek megbántani, de ez az én dolgom.
- Azok után nem, hogy tőlem kért segítséget, mert te nem vagy hajlandó beszélni vele. Azt hiszi, hogy csak egy éjszakára kellettél neki.
- Pedig ez nem így van! Csak most minden olyan zavaros.
- Ne gyere ezzel a dumával! – háborodtam fel – Igazad van, hogy elvileg nem sok közöm lenne a dologhoz, de arra kérlek, hogy hívd fel, és beszélj vele. Ha nem akarsz tőle semmit, akkor is mondd meg neki, hogy tudja. Megegyeztünk? – váltottam kedvesebb hangnemre.
- Igen. – válaszolta.
- Remek! Akkor szia!
- Kim! Másról nem akartál beszélni velem? – kérdezte kissé félve.
- Hát…nem.
- Jó. – egyezett bele – Akkor szia!
- Szia! – mondtam, majd letettem a telefont.

Befeküdtem az ágyba, és hamar el is aludtam.

Másnap reggel az ébresztő hangjára ébredtem. Reggel 9 óra volt. Jessicával megbeszéltük, hogy együtt megreggelizünk, aztán kimegyünk a pályához. Gyorsan lezuhanyoztam, és megmostam a hajam. Aztán kisminkeltem magam, a hajam feltűztem, felöltöztem, és már indultam is a hotel éttermébe. Jessica már várt rám az egyik asztalnál ülve. Köszöntünk egymásnak, majd leültem mellé.

- Izgulsz már a beszélgetés miatt? – kérdezte az új barátnőm reggeli közben.
- Igen. Nem tudom, mi lesz. Nem akarom, hogy szakítsunk, de nem tudom elfelejteni azokat a szavakat, amiket a fejemhez vágott.
- Megértem. De ha bocsánatot kér, akkor újrakezditek?
- Azt hiszem…lehet. Még nem tudom. Az is lehet, hogy Nico soha többet nem akar látni.
- Biztos nem így van! – nyugtatott Jessica – Szerintem megbánta, hogy kiabált veled, és már nagyon hiányzol neki.
- Nem tudom, de remélem, hogy igazad van. – mosolyogtam kicsit.
- Persze, hogy igazam van. – kacsintott rám.

Reggeli után taxival kimentünk a pályához. Ahogy teltek a percek, egyre idegesebb lettem. Féltem a találkozástól és a beszélgetéstől. Végül félórányi kocsikázás után megérkeztünk a Hungaroringre. Ahogy beléptünk a boxutcába, Jessica rám nézett, és megölelt.

- Sok szerencsét Kim! Majd szólj, hogy mi történt. A McLarennél leszek. – mondta kedvesen.
- Oké. És köszönök mindent! Nagyon sokat segítettél. – öleltem át én is.
- Ez csak természetes! De most menj! Nico már biztosan vár. – mosolygott.
- Oké. – mondtam, majd bementem a Mercedes boxába.

Szétnéztem, és észre is vettem Nicot. Pár másodperc múlva ő is észrevett engem. Rögtön elindult felém, majd ahogy hozzámért, megölelt.

- Annyira hiányoztál Kim! – mondta.

Na ennyit arról, hogy nem akar látni…

Kimberly ruhái: http://bp3.blogger.com/_7KjJdySKlM0/R8qmMerGOXI/AAAAAAAAASQ/Her_cqD6upY/s1600-h/_nske_1164958399.jpg