Nem kívánt álom - 43. rész

43. FEJEZET: BUDAPEST

Dühtől fortyogva mentem vissza a szobába. Nagyon kiakadtam Amandára.

- Mikor induljunk szívem? – kérdezte Nico, majd észrevette, hogy valami már megint nincs rendben. – Mi a baj?
- Amanda a baj, már megőrülök tőle! – dühöngtem.
- Mit csinált már megint?
- Lefeküdt Lewis-zal. – kiabáltam.
- Szerintem ezt nem kéne az egész hotelnek hallania. – mosolygott a párom.
- Tudom, igazad van. Csak már elegem van belőle. De nekem végülis semmi közöm hozzá, szóval minek idegesítem fel magam rajta…
- A nővéred, szóval természetes, hogy érdekel, hogy mit csinál. – mondta Nico együtt érzően – De tényleg ne idegesítsd fel magad rajta! Nem éri meg. – mosolygott.
- Igazad van. – csókoltam meg.
- Mint mindig. – vigyorgott.
- Mielőtt elbízod magad, induljunk el. – mondtam, majd lezártam a bőröndömet.
- És Amanda nem jön?
- Nem. Azt mondta, visszamegy San Diegoba egy kicsit.
- Oké. Akkor induljunk! – mondta a szerelmem, majd egy kicsit rácsapott a fenekemre. Végre valaki meg tudott nevettetni ma.

Kicsekkoltunk a szállodából, majd taxival a reptérre mentünk. Szerencsére hamar fel tudott szállni a magángépem, és megkezdtünk az utunkat Magyarország felé.

Az út nagy részét pihenéssel, és beszélgetéssel töltöttük. Szerencsére csak két óráig tartott a repülőút. A reptéren fogtunk egy taxit, majd a szállodánk felé vettük az irányt.

Bejelentkeztünk a szobába, majd elterültünk az ágyon. Az idilli pihenésből a telefonom hangja hozott vissza a valóságba. Kimentem a teraszra, és felvettem.

- Szia Kim! Natalia vagyok. Hol vagy? – szólt bele a telefonba a menedzserem.
- Szia! Éppen Magyarországon vagyok. – feleltem.
- Mi? Az meg hol van? – kérdezte Nat értetlenül.
- Valahol Európában.
- Ja, biztos. Holnap már otthon leszel?
- Holnap? Dehogyis! Kb. egy hét múlva megyek vissza Los Angelesbe.
- Mi van? És mi lesz a munkával? – háborgott Natalia.
- Szerinted én nem mehetek szabadságra?
- De, csak szólhattál volna előtte.
- Felnőtt nő vagyok; nem tartozom bejelentéssel.
- De híres vagy, én a rajongóknak nem mondhatod azt, hogy „Bocs, most valahol Európában pasizok.”
- És most hol van az a duma, hogy tudod, hogy mit érzek és, hogy megértesz?
- Kimberly, ne csináld ezt!
- Tudod mit? Inkább ne vesszünk össze már megint! A lényeg, hogy egy hétig hagyjál a munkával. Majd beszélünk, ha hazamentem. Na szia! – mondtam, majd letettem a telefont.

Visszamentem Nicohoz a szobába.

- Minden oké? Mintha kiabálást hallottam volna. – mondta a párom.
- Ja, persze, csak Natalia egy kicsit megint kiakasztott, de már megszoktam. – legyintettem.
- Ha állandóan összevesztek, akkor miért nem veszel fel a helyére valaki mást?
- Mert nem csak ő ilyen. Más menedzserek is ugyanígy viselkednek. Meg amúgy is már régóta ismerem, és remek szakember. De hagyjuk Nataliát! Ma már kell dolgoznod? – kérdeztem kíváncsian.
- Még nem, szóval ma egész nap a tied vagyok. – válaszolta Nico mosolyogva.
- Remek! Mi a program?
- Amit csak szeretnél.
- Találj ki valamit te! Én nem ismerem a várost.
- Oké. Mit szólnál, ha elmennénk sétálni, aztán meg beülnénk valahova vacsorázni?
- Nagyszerűen hangzik! De még nincs korán a vacsihoz? – nevettem, mivel még csak délután két óra volt.
- Akkor közben ebédelünk is. – mosolygott a szerelmem.
- Oké. – mondtam, majd elindultunk felfedezni Budapestet.

Sokat sétáltunk, nézelődtünk, nagyszerűen éreztük magunkat. A városnézésben még ebédelni is elfelejtettünk. Végül 6-kor ültünk be egy hangulatos étterembe.

- Tetszik a város? – kérdezte Nico.
- Igen, nagyon. Lehet, hogy veszek egy házat itt. – nevettem.
- Jó ötlet.
- Holnap már ki kell menned a pályához?
- Még nem. De lesz dolgom bőven. – sóhajtott.
- Szegénykém! – simogattam meg a kezét.
- Addig te mit fogsz csinálni?
- Szerintem pihengetek, wellnessezek, vásárolgatok. Szóval amit a hollywoodi színésznők szoktak csinálni. – nevettem el magam.
- Ajaj! – mondta a fejét rázva, de mosolyogva Nico.

Megrendeltük a kaját, és közben tovább élveztük egymás társaságát.