Nem kívánt álom - 36. rész

36. FEJEZET: IDŐMÉRŐ

Kiérve a pályához, a Mercedes boxa felé vettük az irányt.

Nico éppen a szerelőivel beszélgetett. Mikor észrevett, odajött hozzám, és egy csókkal üdvözölt.

- Jó reggelt szívem! Hogy aludtál? – kérdezte a szerelmem.
- Alaposan kimerültem, szóval jól esett az alvás. – feleltem vigyorogva – Mikor kezdődik az időmérő?
- Egy óra múlva. Ettetek már?
- Még nem. – válaszoltam.
- Akkor együnk valamit. – mondta Nico, majd hármasban leültünk a Mercedes büféjében. Nico és én csak salátát ettünk, de Amanda mindent megkóstolt.
- Látom, éhes vagy. – nevettem.
- Aha. – felelte a nővérem.

Reggeli után Amandával kicsit szétnéztünk a boxutcában.

- Itt biztos sok pénzes pasi lehet. – mondta a nővérem.
- Aha. – feleltem.
- Jó lenne felszedni egyet. Tudod, egy olyat, aki gyakran van távol, de közben mindent fizet. – nevetett kissé Amanda.
- Minek kéne neked egy olyan pasi, aki gyakran távol van? – kérdeztem értetlenül.
- A pénzéért. – felelte a nővérem, majd elnevette magát.
- Amanda, ne mondj ilyeneket. Nem tudom, mi történt veled az elmúlt 22 évben, de lehet, hogy nem is akarom tudni. – mondtam komoly arckifejezéssel.
- Szerintem is jobban jársz, ha nem tudod. – válaszolta Amanda grimaszolva.

Kicsit elgondolkodtam Amanda pénzes pasi beszólásán. Ki tudja, miből élt meg San Diegoban. Kezdtem félni, hogy valami rosszba keveredett.

Nem sokkal később visszamentünk a Mercedes boxába, mert kezdődött az időmérő.

Nico éppen a szobájában öltözködött, amikor benyitottam hozzá.

- Nem zavarok? – kérdeztem.
- Dehogyis, gyere csak. – felelte Nico kedvesen.
- Izgulsz? – kérdeztem, miközben átöleltem.
- Csak amennyire általában szoktam.
- Legyél nagyon óvatos! Ne száguldozz olyan gyorsan, mert még a végén nekimész a falnak. – mondtam komolyan és kissé félve.
- Szívem, itt pont az a lényeg, hogy minél gyorsabb legyek. – mosolygott a szerelmem.
- De nem szeretném, hogy bajod essen. Nem élném túl, ha elveszítenélek.
- Megígérem, hogy nagyon fogok vigyázni magamra.
- Akkor jó. Sok szerencsét, és remélem, te leszel az első.
- Ezzel a kocsival kétlem, de minden tőlem telhetőt megteszek.
- Rendben. Szeretlek! – mondtam, majd megcsókoltam.
- Én is nagyon szeretlek! – felelte Nico.

Az időmérőt a boxban néztük végig. Most egészen máshogy viselkedtem, mint két héttel ezelőtt, az előző versenyen. Teljesen más volt akkor végignézni az időmérőt meg a futamot, mint most a szerelmemnek szurkolni, és attól félni, hogy valami baja esik.

Amanda kicsit unta az egészet, én meg halálra izgultam magam. Főleg akkor, amikor láttam, hogy Nico mennyire megküzd azért, hogy bekerüljön a Q3-ba.

Szerencsére sikerült neki, és végül a 9. rajthelyet szerezte meg.

Az időmérő után elment a mérlegelésre, adott pár interjút, majd egyeztetett a mérnökeivel. Bő egy órával a kvalifikáció után láttam megint.

- Hogy tetszettem? – jött oda hozzám.
- Te voltál a legjobb. – feleltem, és adtam neki egy puszit.
- Köszönöm. Amúgy arra gondoltam, hogy elmehetnénk ma este vacsorázni valahova. Persze, ha nem akarod egyedül hagyni a nővéredet, akkor rendelhetünk valamit az étteremből, és megehetjük hárman.
- Szóval ilyeneken gondolkodsz ahelyett, hogy a versenyzésre koncentrálni. Nem csodálom, hogy küszködtél. – mondtam vigyorogva.
- Hát igen. Túl sokat gondolok rád.
- Akkor miattam nem tudsz koncentrálni? – kérdeztem tetetett szomorúsággal.
- Dehogyis! Inkább csak gyorsabb leszek, hogy minél hamarabb láthassalak.
- Akkor jó. – feleltem, majd megcsókoltam a szerelmemet – Amúgy meg Amanda ma kibírja nélkülünk. Olyan régen romantikáztunk már.
- Szerintem a tegnapi romantikázás nagyon is jó volt. – vigyorgott a párom.
- Hát igen, nekem is nagyon tetszett. De én most másról beszéltem.
- Oké. Meglátom, hogy mikor végzek itt, aztán elmegyünk valahova.
- Benne vagyok. – mondtam, majd ismét forró csókban forrtunk össze.