Nem kívánt álom - 59. rész

Jó pár órányi utazás után megérkeztünk Phoenixbe. Nem szóltam előtte a szüleimnek, meglepetésnek szántam az érkezésünket. A reptérről taxival mentünk a szüleim házába. Negyed órányi kocsikázás után végül megérkeztünk.

Kifizettük a taxit, kipakoltunk, majd az ajtó felé vettük az irányt. Láttam Nicon, hogy kissé ideges.

- Jól vagy? - kérdeztem - Nyugi, nem kell izgulnod. Nem harapnak a szüleim. - mosolyogtam rá.
- Tudom, de ez mégis egy nagy lépés.
- Hát igen...talán nem hiszed, hogy készen állunk rá? - kérdeztem egy kicsit félve.
- Nem erről van szó! Csak izgulok...ennyi az egész.
- Rendben. Akkor menjünk be. - feleltem, majd becsöngettem.

Néhány másodperc múlva kinyílt az ajtó, és apukámmal találtam szemben magam.

- Kimberly! Szia! - ölelt meg - Hogy vagy?
- Köszönöm jól. - adtam neki egy puszit.

Bementünk a házba, ahol anyával és a nővéremmel találtuk szemben magunkat.

- Szia kislányom! - jött oda hozzá anya, majd tőle is kaptam egy ölelést. Amanda kicsit távolságtartó volt. - Ki ez a srác melletted? - mosolygott anya.
- Ő itt a barátom, Nico. Azért jöttünk ide, hogy bemutassalak titeket neki.
- Üdvözlünk a családban Nico. - fogott vele kezet apa, majd anya adott neki egy puszit.
- Köszönöm. - mosolygott a szerelmem.
- Te nem is jössz ide Amanda? - fordult anya a nővérem felé.
- Én már találkoztam Nicoval. - felelte Amanda kicsit flegmán.
- De legalább üdvözölhetnél minket. - vágtam vissza.
- Helloka! - erőltetett Amanda egy mosolyt az arcára, majd gyorsan elfordult.
- Valami miatt nagyon furcsa mostanában. - súgta oda nekünk apa - Jó lenne, ha beszélnél vele.
- Miért pont én? - háborodtam fel egy kicsit. Apa csak egy szúrós tekintettel válaszolt. - Oké. - egyeztem bele - Majd beszélek vele.
- Gyertek, üljetek le. - invitált minket anya az asztalhoz - És Nico, mivel foglalkozol?
- Forma-1-es versenyző vagyok. - felelte a párom.
- Akkor adsz okot a lányomnak arra, hogy idegeskedjen. - nevetett az anyukám.
- De legalább azt csinálja, amit szeret. - simogattam meg Nico arcát.

Még beszélgettünk egy ideig, majd felmentünk a szobámba. Phoenix-i idő szerint már este volt, és eléggé elfáradtunk az utazás miatt, ezért úgy döntöttünk, hogy inkább lefekszünk aludni.

- Hogy tetszenek a szüleim? - fordultam Nico felé.
- Nagyon kedvesek. - felelte a szerelmem - Szerintem jól megleszünk.
- Szerintem is. Bejössz nekik. - ültem le az ülébe.
- És te mikor szeretnél találkozni az én szüleimmel?
- Szerintem elég időnk lesz rá a szünetben. Persze, csak ha nem kell most is dolgoznod.
- Most szerencsére van egy kis szabadidőm. - mosolygott Nico - Mit szólnál hozzá, ha innen Dél-Franciországba mennénk, ahol a szüleim is laknak?
- Én benne vagyok. - mosolyogtam - Bár lehet, hogy most az én munkám szól közbe. Néhány nappal ezelőtt kaptam egy üzenetet, hogy nem sokára újrakezdődnek a CSI-forgatások.
- Az nem jó. - felelte Nico.
- Tudom. Rossz lesz egy párt játszani az ex-pasimmal. És azt sem szeretném, ha emiatt vitatkoznánk. - néztem mélyen a párom szemeibe.
- Megpróbálom majd jól viselni a dolgot, de tényleg nehéz lesz nekem, ha azt kell néznem, hogy egy másik sráccal csókolózol.
- Akkor ne nézd! - mosolyogtam.
- Persze. - nevetett - De most aludjunk! Már nagyon fáradt vagyok.
- Rendben. Jó éjszakát! - adtam neki egy csókot, majd a karjai közé bújtam.
- Szeretlek Kimberly! - felelte Nico, majd egymás karjai közt aludtunk el.

Másnap sikításra keltem. Megijedtem, és gyorsan kipattantam az ágyból. Nico ezt nem nagyon vette észre, csak fordult egyet, és aludt tovább.

Kimentem a szobából, és a fürdő felé vettem az irányt, mivel onnan hallottam a hangot.

- Te vagy az Amanda? - szóltam be.
- Igen. - felelte a nővérem.
- Minden oké? - kérdeztem aggódva.
- Persze! Csak láttam egy pókot. - magyarázkodott Amanda.
- Öhm...oké. - mondtam, majd visszamentem a szobámba, és befeküdtem Nico mellé.

Sikerült egy kicsit visszaludnom, majd 10 fele keltünk fel.

- Jó reggelt kicsim! - üdvözölt Nico.
- Jó reggelt! - mondtam, miközben a karjaim a nyaka köré fontam - Hogy aludtál az ágyamban?
- Nagyszerűen. De lehet, hogy csak azért volt, mert itt voltál mellettem. - felelte a szerelmem, majd megcsókolt.

Lezuhanyoztunk, felöltöztünk, majd lementünk a nappaliba. Amanda a nagy asztalnál ült, de a szüleimet nem láttam sehol.

- Hol vannak anyáék? - kérdeztem.
- Elmentek bevásárolni. Csináltak nektek reggelit.
- Ja, jó. - mondtam, majd Nicoval nekiláttunk az evéshez.

Kimberly felsője: goods.imgsrv.divat.hu/41/4120/big_4120.jpg
nadrágja: goods.imgsrv.divat.hu/22/2225/big_2225.jpg
cipője: goods.imgsrv.divat.hu/27/2726/big_2726.jpg
táskája: goods.imgsrv.divat.hu/9/960/big_960.jpg