Nem kívánt álom - 70. rész

Sziasztok! Holnap elutazom, szóval lehet, hogy idén már nem lesz új rész. Lehet, hogy ott tudok írni, de ha össze is jön, akkor is csak ékezet nélkül, ami kevésbé élvezetes. xD Szóval ha csak januárban lesz folytatás, akkor ne verjetek meg! Puszi és kellemes ünnepeket kívánok mindenkinek! Remélem, hogy jövőre is olvassátok a történetemet.

A nap hátralevő részében Roxanne szobájában kuksoltam. Lucas a pályán volt, szóval kettesben voltunk a barátnőmmel.

- Kimberly! Ne legyél ennyire szomorú! - próbálta tartani bennem a lelket Roxie - Nico nem lehet annyira hülye, hogy emiatt szakítson veled.
- Engem már semmi sem érdekel...- bámultam ki a fejemből.

Ekkor megcsörrent a telefonom. Fel sem keltem, mert sejtettem, hogy ki hív. Roxanne odament a táskámhoz, elővette a telefont, megnézte a kijelzőt, majd megszólalt:

- Nico az.
- Nem akarok vele beszélni. - mondtam egyszerűen.
- Kim! Egyszer beszélned kell vele.
- De nem most! - jelentetten ki.
- Te tudod. - felelte, majd kinyomta a telefont.

Estig kuksoltam a szobában. Egyszer csak ajtó dorombolásra lettünk figyelmesek. Roxanne kinyitotta az ajtót, és persze nem meglepő módon a barátom állt ott.

- Kimberly! Kérlek, beszéljük meg! - könyörgött rögtön - Nem akartalak megbántani! Szeretlek, és mindennél fontosabb vagy nekem.
- Beszélgessetek csak nyugodtan, magatokra hagylak titeket. - mondta Roxie, majd indult volna ki a szobából.
- Nem kell! Ez a te szobád. Ha Nico akar valamit mondani, akkor majd elmondja máshol. - mondtam.
- Akkor menjünk vissza a szobánkba...kérlek! - nézett rám Nico kérlelően.
- Rendben. - egyeztem bele végül egy sóhaj kíséretében.

Így hát átmentünk a közös szobánkba.

- Sajnálom Kim, hogy megbántottalak. - kezdett bele a mondanivalójába Nico - Tudom, hogy hülye voltam és, hogy igazad van. Nem kellett volna kiakadnom, miközben te csak engem akartál megvédeni. Sajnálom! - nézett mélyen a szemembe.
- Tényleg hülye voltál. - vágtam rá.
- Köszi. - nevetett.
- De tényleg. - mosolyogtam már én is egy kicsit - Nem azért támadtam rá Vivianre, mert szimplán ahhoz volt kedvem. Nem hagyom, hogy bárki is sértegessen engem vagy a szeretteimet.
- Tudom, és ezt nagyon becsülöm benned. - jött egyre közelebb - Megbocsájtasz?

Rosszul esett az, ahogy Nico viselkedett, de nem tudtam ellenállni azoknak a gyönyörű szemeknek, amikkel nézett rám.

- Igen, de többet ne forduljon elő ilyen. - mondtam - Eleget szenvedtem már a hülyeségeid miatt.
- Ez kedves volt. - nevetett a szerelmem - De megérdemeltem...teljes mértékben.
- Igen! - vágtam rá, majd hozzátettem - Szeretlek!
- Én is szeretlek! - mondta, majd megcsókolt.

Rendeltünk magunknak vacsorát, majd egymás karjaiban aludtunk el.

Reggel Nico korán kiment a pályára, de én még túl fáradt voltam, szóval inkább aludtam 11-ig. Miután elkészülődtem, Roxie-val közösen kimentünk a pályához mi is. Már javában tartott a szabadedzés, így csak csöndben leültünk a Mercedes boxába, és megreggeliztünk, miközben az egyik képernyőt figyeltük, hogy mit produkálnak a párjaink.

Kb. 1 órával később Nico is csatlakozott hozzánk.

- Sziasztok! - köszönt vidáman. Éppen meg akart csókolni, de hirtelen elkapott a hányinger, így inkább kirohantam a mosdóba.
- Na látod Nico! Ezt hozod ki Kimberlyből. - nevetett Roxie.
- Nagyon remélem, hogy nem. - felelte a párom - De megnézem, hogy mi történt. - mondta, majd utánam jött a mosdóba - Minden oké baby?
- Nem éppen. - feleltem a WC mellett ülve.
- Mi a baj?
- Hányinger. - feleltem.
- Most van először?
- Mióta együtt vagyunk igen. - feleltem, majd eljutott az agyamig a felismerés - Szerinted esetleg...
- ...terhes vagy? - fejezte be a mondatot a szerelmem - Nem tudom.
- Szedem a tablettát, szóval nem lehetnék.
- Szerintem ha többször is előfordulnak ezek a rosszullétek, akkor menj el egy orvoshoz.
- Igazad van. De lehet, hogy csak valami rosszat ettem. Egy rosszullét még nem jelenti azt, hogy rögtön terhes vagyok. - mondtam.
- Igazad van. De nem sértődnék meg, ha gyerekem születne tőled.
- Már a baba téma is szóba kerület? - mosolyogtam.
- Igen, mert nagyon szeretlek.
- Ezt tényleg a WC-ben akarjátok megbeszélni? - jött ki egy mercedeses alkalmazott az egyik helyiségből - Amúgy Tanja vagyok. - nyújtott kezet.
- Én pedig Kimberly, Nico barátnője. - mutatkoztam be udvariasan.
- Igen, már sokat hallottam rólad. Örülök, hogy megismerhetlek. De nekem most mennem kell. Még biztos találkozunk. Sziasztok! - mondta, majd kiment.
- Amúgy feltűnt, hogy a női mosdóban vagy? - fordultam vissza Nicohoz.
- Basszus, tényleg. - esett le a dolog neki is - De ugye már jobban vagy?
- Igen. - válaszoltam.
- Oké. Akkor menj ki, nézz körül és, ha senki sincs a közelben, szólj, és akkor én is kimegyek.
- Szóval félsz, hogy rajtakapnak, hogy a női mosdóban kujtorogsz. - nevettem.
- Nem tennéd meg értem?
- Bármit megtennék érted. - mondtam, majd sikeresen végrehajtottuk a tervet.


Kimberly ruhái: