Nem kívánt álom - 65. rész

- Miért? - faggattam tovább Lenát.
- Észrevettem, hogy akárhányszor elment Nicoval valamilyen rendezvényre, élvezte, hogy szerepelhet. Úgy illegett-billegett Nico mellett, mintha ő lenne a sztár kettőjük közül. Láttam már rólatok közös képeket, és te egyáltalán nem így viselkedsz.
- Vivian nem volt híres, ezért élvezte, ha szerepelhet. - feleltem.
- De ő már idegesítő volt. Én nem szeretem az ilyen embereket.
- Csak ennyi volt vele a baj?
- Dehogyis. Senki nem szerette igazán. Olyan volt, mintha ki akarta volna sajátítani magának Nicot. Ha elmentünk valahova közösen, soha nem tetszett neki, ha Nico inkább velünk volt. Ha ő aludni ment, akkor a barátjának is kellett mennie, nem érdekelte, hogy Nico még nem álmos. Mindig nyávogott, hisztizett...már mindenkinek elege volt a csajból. - forgatta a szemeit Lena.
- Nem hittem volna, hogy tényleg nem bírta senki. Nico anyukája is azt mondta, hogy Vivian nem volt éppen a szíve csücske.
- Megértem. - felelte Lena.
- Ha ennyire ellenszenves volt, akkor voltak ilyen sokáig együtt Nicoval? - értetlenkedtem.
- Nem tudom. Talán jó volt az ágyban. - nevetett Lena - De hagyjuk a csajt! A lényeg, hogy szakított vele a drága barátod, és most már veled van.
- Szerintem is. Nem megyünk táncolni? - kérdeztem.
- De, menjünk. - mosolygott Lena.

Végül hajnalig buliztunk. Kb. 5 óra volt, mire hazaértünk. Nem csoda, hogy másnap délig aludtunk.

Ébredés után megreggeliztünk, felöltöztünk, majd kiültünk a kertbe. Sinának és Kekének el kellett menniük valahova, szóval Nicoval kettesben maradtunk.

- Kérdezhetek valamit szívem? - szólaltam meg, miközben a szerelmem ölében ültem.
- Persze.
- Miért voltatok együtt olyan sokáig Viviannel?
- Mert szerettük egymást. - felelte Nico egyszerűen.
- De senki más nem szerette őt túlzottan.
- Ezt honnan veszed? - kérdezte értetlenül Nico.
- Beszélgettem anyukáddal és Lenával.
- Te a volt barátnőmről faggatod a rokonaimat és a barátaimat? - csodálkozott kicsit a párom.
- Nem faggatom őket, csak szóba került tegnap, és kíváncsi voltam, hogy miért tartotta mindenki ellenszenvesnek.
- Nem is volt az. Tök normális volt. - magyarázkodott - De ha lehet, akkor ebbe ne avatkozz!
- Miért? - kérdeztem.
- Mert nem tartozik rád. Vivian egy aranyos, szeretnivaló lány.
- De hát megcsalt téged! - csúszott ki a számon.
- Tessék? - kerekedtek ki a párom szemei.

Hoppá! Lehet, hogy nem ez volt a legalkalmasabb idő, de el kellett mondanom neki.

- Te meg miről beszélsz? - értetlenkedett tovább Nico.
- Roxanne-től tudom. - feleltem.
- És ő ezt honnan szedte? Nem is ismeri Viviant, ahogy te sem.
- Nico, nyugodj le kérlek! - fogtam meg a kezeit - Roxie előző barátja Viviannel csalta meg őt. Amikor összejöttünk, a barátnőm utánad nézett a neten, és akkor látta meg, hogy korábban Viviannel jártál.
- Roxanne utánam nézett? Hát ez nagyon kedves! - háborodott fel a párom.
- Most mi ezzel a bajod? Csak kíváncsi volt pár dologra veled kapcsolatban. - mondtam már szinte kiabálva.
- Én erre nem vagyok kíváncsi! - állított fel Nico az öléből, majd berohant a házba.

Néhány percig csak álltam a kert közepén, és próbáltam feldolgozni az elmúlt percek történéseit. Végül erőt vettem magamon, és a párom után mentem. Felmentem a szobájához, és elkezdtem dörömbölni az ajtón, mivel nem tudtam bemenni, mert kulcsra volt zárva.

- Én nem akartalak megbántani szívem! Csak úgy éreztem, hogy el kell mondanom.

Kb. fél perc múlva Nico kinyitotta az ajtót, és megölelt.

- Sajnálom Kim! Én sem akartalak megbántani téged, csak rajtad vezettem le a dühömet. Ugye megbocsájtasz? - esedezett Nico.
- Persze! - mondtam, majd megcsókoltam - Ugye nem haragszol rám, amiért elmondtam?
- Dehogyis! Az egyetlen személy, akire most haragszom, az Vivian. De már úgy sem érdemes vele foglalkozni, mert már veled vagyok, és nem vele. - mondta Nico - Na jó Ross Brawnra is mérges vagyok, mert nem sikerült jól az idei kocsi, de ez csak mellékes. - mosolygott.
- Annyira dilis vagy. - nevettem.
- Szeretlek Kimberly!
- Én is szerelek Nico. - mondtam, majd újra forró csókban forrtunk össze.

Mikor elváltak az ajkaink, átöleltük egymást.

- Most nincsenek itthon apáék. - súgta a szerelmem a fülembe.
- Tudom, mire megy ez ki. - mosolyogtam, majd elkezdtem kicsatolni Nico övét.

Innentől kezdve nem volt megállás; becsaptuk magunk mögött az ajtót, és elfeledkeztünk minden rossz dologról.