Nem kívánt álom - 66. rész

Szerencsére Sina és Keke sok időt töltöttek távol, így Nicoval nem kellett attól félnünk, hogy ismét ránknyit valaki.

Éppen a TV előtt ültünk, amikor megcsörrent a telefonom. Natalia, a menedzserem nevét láttam a kijelzőn. Gondoltam, hogy valami munkával kapcsolatos dologról akar velem beszélni, és nem is tévedtem:

- Kimberly! Beszélnünk kell!
- Neked is szia Nat! - szóltam bele a telefonomba gúnyosan.
- Mikor vagy hajlandó visszajönni Los Angelesbe?
- Nem tudom. Még nem döntöttem el.
- Hogy nem döntötted el? - emelte meg a hangját Natalia - Nem sokára kezdődnek a CSI forgatások. A tegnapi megbeszélésen sem voltál ott.
- Mert Nico szüleinél vagyok Európában. - feleltem egyszerűen.
- De szerződésed van, amit nem hanyagolhatsz el!
- És nem is fogok. Nyugi Nat! Nem fogok lógni a forgatásokról.
- Ajánlom is. És azt is, hogy hamar gyere haza!
- Majd hazamegyek a forgatások kezdetére.
- És addigra hogy fogod megtanulni a szöveged?
- Majd elküldöd e-mailben. - válaszoltam.
- Na idefigyelj Kimberly! Ha nem leszel LA-ben két napon belül, akkor katonákat küldök érted. - fenyegetőzött.
- Nagyon vicces vagy! - nevettem.
- Komolyan mondom...ne pasizz, hanem dolgozz! - mondta Natalia, majd lecsapta a telefont.
- Furcsa is lett volna, ha nem lenne bunkó. - jegyeztem meg.
- Mi a baj szívem? - kérdezte Nico.
- Csak elegem van Nataliából. És attól tartok, hogy holnap vissza kell mennem Los Angelesbe. - szomorodtam el - De ugye velem tudsz jönni?
- Nincs semmi dolgom, szóval igen. - mosolygott a szerelmem - Amúgy mi miatt kell visszamenned? - kérdezte, majd beugrott neki a válasz - Kezdődnek a forgatások, ugye?
- Igen. - sóhajtottam, miközben leültem a kanapéra Nico mellé - De tudtuk, hogy úgy is el fog jönni egyszer ez a nap...csak nem akartunk beletörődni.
- Hát igen. De majd ezt is túléljük!
- Főleg akkor, ha nem akadsz ki azon, hogy Jonnal kell együtt dolgoznom.
- Kim! Nyugi, nem leszek megint egy féltékeny barom! Nem akarlak mégegyszer elveszíteni! - nézett mélyen a szemembe.
- Nem is fogok okot adni arra, hogy féltékeny legyél. - csókoltam meg.

Ekkor lépett be a házba Sina.

- Jó napot fiatalok! - köszönt.
- Hello! - köszöntünk Nicoval.
- Jól szórakoztatok? - kérdezte. Ezen kicsit elnevettük magunkat. - Inkább ne részletezzétek! - nevetett ő is.
- Hello! - köszönt kissé mogorván Keke, majd rögtön fel is ment az emeletre.
- Megkérdezem, mi van vele. - szólalt meg Nico, majd az apja után ment.
- Mi történt? - kérdeztem Sinát.
- Semmi. Nem tudom, miért viselkedik így.
- Talán miattam. - osztottam meg a gondolatom - Lehet, hogy nem vagyok neki szimpatikus.
- Ha így is van, ne foglalkozz vele! Egy nagyon szeretnivaló lány vagy Kimberly! Keke talán csak attól fél, hogy eltereled Nico figyelmét a versenyzésről. - mondta Sina.
- De egyáltalán nem áll szándékomban ezt tenni. Sőt, támogatom a munkájában.
- Tudom, és ő is tudja, de mégis ideges. Nem tudom elképzelni, hogy más állna a mogorvasága hátterében.
- Remélem, hogy tényleg csak ez a baj és, hogy hamar megszeret. - mondtam.

Este elkezdtünk pakolni Nicoval, hiszen másnap Los Angelesbe fogunk utazni. Este viszonylag hamar lefeküdtünk, mert kipihenten akartunk nekiindulni a hosszú repülőútnak.

Másnap reggel korán indultunk.

- Nagyon vigyázzatok magatokra! - mondta Sina, mikor eljött a búcsúzkodás ideje - Remélem, hogy nem sokára ismét találkozunk.
- Én is remélem. - feleltem - Nagyon jól éreztem magam, és közönöm, hogy befogadtatok.
- Nincs mit Kimberly! Nagyon megszerettünk, és örülünk, hogy Nico egy ilyen aranyos lányt választott. Tőled biztos nem féltem.
- Indulnunk kell! - mondta Nico - Szia anya! - adott egy puszit neki.
- Viszlát! - fordultam Kekéhez.
- Szia Kimberly! - válaszolta egyszerűen - Remélem, hogy még találkozunk.
- Én is. - mosolyogtam el kicsit az utolsó mondaton.
- Szia apa! - búcsúzott el Nico tőle is, majd elhagytuk a házat, és beszálltunk a taxiba, ami már várt ránk.

Miután kiértünk a reptérre, túlestünk a szokásos ellenőrzéseken, majd felszálltunk a magángépemre.

- Örülsz, hogy visszamész Los Angelesbe? - kérdezte a szerelmem a gépen.
- Azokkal voltam, akiket szeretek, szóval nem hiányzott LA. - válaszoltam mosolyogva - Neked nem baj, hogy oda kell jönnöd velem?
- Miért lenne baj szívem? - simogatta meg az arcom - Odamegyek, ahol te vagy. Felőlem az lehet akár egy brazil esőerdő is.
- Jó ezt hallani! - mondtam, majd megcsókoltam.

A gép nem sokára felszállt, így megkezdtük az utunkat Los Angeles felé.