Nem kívánt álom - 55. rész

55. FEJEZET: NEHOGY MEGVERD!

Az éjszakát a kórházban kellett töltenem. Jessica bent maradt velem egész éjszakára, de Nicot hajnali 3 körül visszaküldtem a hotelbe, hogy ki tudja pihenni magát a másnapi versenyre. Hiába erősködött, nagy nehezen sikerült meggyőznöm, hogy menjen vissza a szállodába, és feküdjön le aludni.

Másnap reggel viszont már 7-kor bejött hozzám. Elvégezett az orvos még néhány vizsgálatot, elintézte a papírmunkát, és 9-kor már el is hagyhattam a kórházat.

A kórháztól rögtön a pálya felé vettük az irányt. Szerencsére Jessica hozott nekem ruhát, így vissza sem kellett menni a hotelbe. Nico szerette volna, ha inkább a szállodában maradok, és ott nézem meg a versenyt, de úgy éreztem, hogy teljes mértékben felépültem, ezért ki akartam menni vele a pályához. Végülis, ha ennyit utaztam egy forma-1-es verseny miatt, nehogy már a hotelben gubaszak.

A Mercedesnél megreggeliztünk Nicoval, hiszen egyikünk sem evett már régóta.

- Annyira örülök, hogy jól vagy. – mosolygott Nico.
- Én is. Annyira furcsa, hogy majdnem meghaltam. Az utolsó dolog, amire emlékszem az, hogy veszekedtem Lewis-zal, és beültem a kádba. – válaszoltam.
- Veszekedtél Lewis-zal? – kerekedtek ki a szerelmem szemei.
- Igen. Amanda miatt. – feleltem.
- Ezt nem is mondtad.
- Mikor mondtam volna? Mikor éppen újraélesztettek?
- Igazad van. – mondta Nico – De ezt elintézem Lewiszal.
- Szerintem inkább ne!
- Miért? Majdnem meghaltál miatta! – akadt ki a párom.
- Akár mennyire is utálom, szerintem ez nem az ő hibája. Nem akarok botrányt szívem! – fogtam meg a kezét – Inkább tartsuk titokban a dolgot! Nem akarom, hogy mindenki erről beszéljen.
- Megértem, de te nem akarod, hogy Lewisnak legyen egy kis lelkiismeret-furdalása? – vigyorgott Nico.
- De igen, de ne ezért. Ígérd meg, hogy nem beszélsz senkinek a tegnap történtekről! – néztem rá komolyan. Nicon látszott, hogy nem tetszik neki a dolog. – Kérlek drágám! Tedd meg…miattam.
- Rendben. – egyezett bele végül – De ha Lewis csak hozzád is mer szólni, akkor elintézem. – fenyegetőzött, amin kissé elnevettem magam.
- Oké. – feleltem – Szeretlek!
- Én is szeretlek! – csókolt meg – És többet ne hozd rám a frászt!
- Most sem önszántamból tettem. – mosolyogtam.

Ezek után hagytam Nicot, hogy végezze a munkáját. Éppen Jessicához tartottam, amikor a boxutcában összefutottam Brunoval. Próbáltam elvegyülni a tömegben, de a srác sajnos kiszúrt.

- Szia Kimberly! – jött oda hozzám. Nem volt túl jó kedve.
- Szia Bruno! Mizu? – próbáltam kedveskedni.
- Azt hiszem, beszélnünk kéne.
- Miről? – értetlenkedtem.
- Gyere! – mondta, majd a boxok mögé húzott – Miért nem mondtad, hogy Nico Rosberggel jársz?
- Mert nem kérdezted. – próbáltam menteni a menthetőt.
- De mikor szóba került a pasid, elmondhattad volna. – akadt ki.
- De úgy gondoltam, hogy nem fontos.
- De igen is az! Ha tudtam volna, nem hajtok rád! Milyen lenne már, ha az egész paddock arról beszélne, hogy Bruno Senna le akarja nyúlni Nico Rosberg csaját.
- Egyszerűen még mindig nem értem, hogy miért nem tudtad. Az elmúlt hetekben mindenki erről beszélt…főleg a Forma-1-ben.
- Nem követem nyomon a sztárhíreket. – felelte Bruno egyszerűen.
- Akkor ne engem okolj a tudatlanságodért! A lényeg, hogy megtudtad. Jobb is ez így, mert Nicoval kibékültünk.
- Nagyszerű! – felelte a srác gúnyosan.
- Igen az! De most megyek! Szia! – mondtam, majd otthagytam.

Kicsit rosszul éreztem magam, amiért hiú ábrándokat tápláltam benne, és amiért megbántottam, de hamar túl fogom tenni magam rajta…legalábbis remélem.

Folytattam az utam a boxutcában, és ismét egy ismerős alakba botlottam; Lucas di Grassiba.

- Szia Kim! – köszönt vidáman.
- Szia! Látom, boldog vagy. – mosolyogtam – Ennek Roxanne-hez van köze?
- Igen. Tegnap beszéltünk, és úgy döntöttünk, hogy találkozunk a szünetben.
- Ez nagyszerű! Annyira örülök nektek!
- Ezt neked köszönhetem. Ha te nem beszéltél volna vele, akkor most nem lennék ennyire boldog. – hálálkodott.
- Szerintem Roxie nem miattam gondolta meg magát. Én csak rásegítettem arra, hogy hamarabb rájöjjön, hogy mit is érez irántad.
- A lényeg, hogy nagyon jól érzem magam, és remélem, hogy tényleg összejövünk.
- Én is remélem. – feleltem – Annyira jól mutatnátok együtt.
- Igen, biztos vagyok benne. De nekem most mennem kell. Még egyszer köszönök mindent. Majd még találkozunk.
- Szívesen segítettem. Sok szerencsét…Roxie-hoz meg a versenyhez is. - válaszoltam.
- Köszi.
Elköszöntünk egymástól, majd mindketten mentünk a magunk dolgára.

Kimberly ruhái: http://1.bp.blogspot.com/_7KjJdySKlM0/TCxqh7ove1I/AAAAAAAACmY/0P_Ei0CaihA/s1600/110240_565.jpg