Nem kívánt álom - 62. rész

A héten elutazom, szóval lehet, hogy egy ideig nem lesz új rész. Elvileg viszem magammal a laptopom, de nem biztos, hogy fogom tudni használni a netet, szóval nem ígérek folytatást. :) De most hoztam egy új részt és remélem, hogy tetszik. :D

A következő pár napban megmutattam Niconak a várost, és bemutattam néhány rokonomnak és régi barátomnak.

Ezután ismét Európa felé vettük az irányt, ugyanis Dél-Franciaországba mentünk, ahol Nico szülei élnek. Kissé izgultam a találkozás miatt, de reméltem, hogy szimpatikusak leszünk egymásnak, és Nico szülei úgy fogadnak engem, ahogy Nicot fogadták az én szüleim.

Csütörtök délután érkeztünk meg Franciaországba. Taxival mentünk a házhoz, ahol a párom szülei élnek. Az út kb. 20 percig tartott. Végül megérkeztünk egy csendes kisváros egyik házához. Az épület hatalmas volt, de hát ezt megengedheti magának egy forma-1-es világbajnok.

- Jól vagy szívem? - kérdezte Nico, mikor elhagytuk a taxit.
- Persze, csak ideges vagyok. - válaszoltam - Most már tudom, hogy mit éreztél néhány nappal ezelőtt.
- Nem kell izgulnod! Tudom, hogy szeretni fognak. - felelte a szerelmem mosolyogva, majd elindultunk a bejárat felé.

Nico csöngetett, majd nem sokkal később egy középkorú, de remek formában lévő nő nyitott ajtót.

- Szia anya! - köszönt neki Nico, majd megölelte.
- Jó napot! - köszöntem én is.
- Sziasztok! - felelte a nő mosolyogva - Gyertek csak be!

Bementünk a házba, ami belülről még szebben nézett ki, mint kívülről. Megjelent egy férfi is, aki először kicsit szúrosan nézett rám.

- Szia apa! - ölelte meg őt is a párom - Szeretném bemutatni nektek a barátnőmet, Kimberlyt!
- Jó napot! - köszöntem mosolyogva ismét.
- És mi van Viviannel? - kérdezte a férfi kissé mogorván. Szóval így hívják azt a kuvát...
- Jaj, Keijo, ne csináld már ezt! - mondta neki Nico anyukája - Inkább üdvözöld a fiad szerelmét! Szia Kimberly, én Sina vagyok, örülök, hogy megismerhetlek. - mondta kedvesen a nő.
- Én is nagyon örülök. - mosolyogtam.
- Ez a mogorva férfi pedig Keke. Ne is törődj vele, gyakran én sem szoktam. - kacsintott rám. Nagyon szimpatikusnak tűnt. - És milyen utatok volt?
- Jó, szinte végig aludtunk. - felelte Nico, majd megfogta a kezem, és leültünk a kanapéra.
- Hozok egy kis innivalót, mindjárt jövök. - mondta Sina, majd eltűnt.

Pár percre beállt a kínos csend. Valószínűleg Nico apukája nem fogadott olyan kedvesen, mint felesége. A szemével végigmért, de mosoly egyszer sem jelent meg az arcán. Végül pár perc múlva megszólalt:

- És milyen a csapatnál fiam?
- Jó, szerencsére mindekivel jól kijövök.
- A drága barátnőd nem vonja el a figyelmed? - nézett rám kissé lenézően Keke.
- Nem, dehogyis. - ölelt át Nico - Inkább erőt ad, hogy átvészeljem a nehezebb időszakokat. Nagyon örülök, hogy itt van nekem. - nézett a párom mélyen a szemembe. Azt hittem, hogy elolvadok azoktól a szemektől.
- Vissza is jöttem. - jött be Sina egy tálcával a kezében, amin üdítő volt - Mesélj magadról egy kicsit Kimberly!
- Színésznő vagyok, és jelenleg Los Angelesben élek. Egy forma-1-es versenyen találkoztunk Nicoval, ahol elég hamar egymásba szerettünk. - néztem a szerelmemre mosolyogva.
- És kivel mentél a versenyre? - kérdezte Nico anyukája.

Eléggé ledermedtem. Furcsa volt, hogy nem tudták, hogy a fiuk előtt Jonathan Togoval jártam, és nem tudtam, hogy magyarázzam el nekik, hogy dobtam a srácot, a fiukért.

- Kim az egyik barátnőjével jött Angliába. Egy PR-megkívásnak indult, de aztán több lett belőle. - vágott közbe a párom.
- Áh, értem. - felelte Sina.

Nem sokára megvacsoráztunk, majd felmentünk Nico szobájába. Míg a párom zuhanyzott, jobban szemügyre vettem a szobáját. A falon képek voltak a karrierjéről, a szekrényen pedig kupák és érmek díszelegtek. Volt néhány fénykép keretben is, az egyiken a volt barátnőjével, Viviannel volt.

- Lecsekkolod az életem? - jött ki negyed órával később a szerelmem a fürdőből egy szál törölközőben, vizes hajjal. Végignéztem a tökéletes testén. Ő csak mosolygott. - Öhm...igen, szétnéztem kicsit. - nyögtem ki végül.
- Ez a kép már nem kell. - tette el az előtt említett "vivianes" képet.
- Aranyos a szobád. - állapítottam meg.
- Igaziból nem az én szobám, mert soha nem laktam itt. A szüleim pár éve költöztek ide, és áthozták néhány cuccomat. De nem ez az a szoba, ahol felnőttem.
- Egyszer azt is szívesen látnám. - mosolyogtam.
- Neked bármit baby! - csókolt meg a szerelmem.

Nem tudtunk uralkodni a vágyainkon, így hamar lekerültek rólam is a ruhák. Ám mielőtt jobban belemelegedhettünk volna a dologba, valaki megzavarta a szórakozásunkat...