Nem kívánt álom - 57. rész

57. FEJEZET: HÜLYE BALESET

Ezzel visszamentem a Mercedeshez, és megkerestem a szerelmem. Éppen a mérnökeivel egyeztetett. Hagytam, hogy végezze a dolgát, ezért leültem az egyik asztalhoz. Pár perc múlva aztán végzett, és odajött hozzám.

- Kibeszéltétek magatokat Jessicával? - ült le mellém.
- Igen, úgyhogy neked már nem is kell meghallgatnod. - mosolyogtam.
- Pedig szeretem hallgatni, ahogy beszélsz. - simogatta meg az arcom.
- Tényleg? - pirultam el.
- Mindent szeretek benned.

Már majdnem megcsókolt, amikor megjelent a főnöke. Elég furcsán nézett ránk.

- Nico! Gyere! Dolgod van!
- Megyek. - sóhajtott Nico, majd adott az arcomra egy puszit, és elment.

Így hát egyedül üldögéltem, és vártam, hogy elkezdődjön a verseny. Egyszer csak meghallottam a telefonom hangját. Üzenetem jött...Roxanne-től.

"Holnap találkozom Lucasszal."

Örültem neki, de attól féltem, hogy Roxie csak azért találkozik a sráccal, hogy visszaszerezze a barátságomat; ezt pedig nem akartam. Úgy döntöttem, hogy a verseny után majd felhívom Roxanne-t.

A kocsik hamarosan felsorakoztak a rajtrácsra. Kimentem, hogy adjak egy szerencse puszit a szerelmemnek. Éppen a mérnökével beszélgetett, de amikor észrevett, intett, hogy menjek oda. Beszéltünk még pár szót, adtam neki egy csókot, aztán visszamentem a boxba. Nem akartam zavarni. Tudom, hogy mennyire fontosak a verseny előtti utolsó percek.

Leültem az egyik asztalhoz, rendeltem egy pohár vizet, és a falon lévő képernyőt figyeltem. Éppen Nicot mutatták; felvette a bukósisakját, majd beszállt a kocsijába. Hirtelen melegség járta át a testemet. Tudtam, hogy Nico az a férfi, akivel le akarom élni az életem. Rettenetesen boldog voltam, amiért ismét vele lehettem. Akármennyire is harcoltam ellene, nagyon hiányzott az elmúlt napokban. Rossz volt nélküle lefeküdni és felkelni, vagy akármit is csinálni.

Mire feleszméltem a gondolataimból, a mezőny elindult a felvezetőkörre. Már most iszonyúan izgultam Nicoért. Nekem elsősorban az a fontos, hogy ne essen baja, az eredmény nem is foglalkoztat annyira. Persze szereteném, ha jó eredményt érne el, hiszen tudom, hogy akkor boldog.

A kör végén mindenki elfoglalta a helyét a rajtrácson. Hosszú másodperceknek tűnt, mire mindenki beállt a helyére. Aztán sorjában megjelentek a piros lámpák, amik aztán kialudtam, és a mezőny elrajtolt.

A szememmel végig Nicot követtem. Nem veszített helyet, ezért boldog voltam. A következő körökben próbáltam megnyugtatni magam, ami igencsak nehezen ment.

Aztán jött az első boxkiállás! A pályára került az egyik kocsiról letört alkatrész, ami pont rossz helyen volt, ezért beküldték a biztonsági autót a pályára. A mezőnyból szinte mindenki besietett a boxba, hogy lecserélje az abroncsait. Végig Nicot próbáltam figyelni a TV képernyően, ami nehezen ment a nagy felfordulás miatt.

Mutatták, ahogy Kubica és Sutil összemennek. De ami jobban aggasztott, az volt, hogy megláttam Nicot a boxutca elején állva, és hiányzott a jobb-hátsó kereke.

Aztán mutatták, hogy a kerékcseréjét követően, a gumi lerepült, és elszabadult a boxutcában. Nico ezért kénytelen volt feladni a versenyt. Nagyon szomorú voltam miatta.

Kb. negyed óra múlva tért vissza a boxba. Senkinek nem szólt, csak hátrament. Már indultam volna utána, amikor Norbert Haug odajött hozzám.

- Szerintem most inkább hagyd békén. Nyugalomra van szüksége.
- Rendben. - egyeztem bele, mert végülis igaza volt.

Visszaültem a helyemre, és továbbnéztem a versenyt, habár már nem nagyon érdekelt. Végül úgy gondoltam, hogy Niconak szüksége van rám, ezért elindultam, hogy megkeressem.

- Szia! - köszöntem neki, mikor megtaláltam a szobájában - Hogy vagy? - bújtam hozzá szorosan.
- Mégis hogy lennék egy ilyen hülye baleset után? - sóhajtott, miközben átölelt.
- Sajnálom. Pedig nagyon jól mentél.
- A kocsi is egész jó volt, szóval szar ez a helyzet.
- Nem vagy mérges a csapatra? - kérdeztem, miközben felnéztem rá.
- Ha az is vagyok, ez nem változtat semmin.
- Mikor végzel itt? Csak mert szerintem jobb lenne, ha visszamennénk a szállodába, és megnyugodnál. - mondtam.
- Még nyilatkoznom kell pár riporternek, meg részt kell vennem a csapatmegbeszélésen, de aztán visszamehetünk. - mosolygott rám.
- Rendben szívem! - mondtam, majd megcsókoltam.