Nem kívánt álom - 64. rész

A délelőtt további részében régi fotóalbumokat nézegettünk, és beszélgettünk Nico szüleivel, habár Keke még mindig távolságtartó volt. Ráadásul akárhányszor ránéztem, mindig az előző esti kínos esemény jutott eszembe, szóval próbáltam kerülni a tekintetét.

Délben megebédeltünk, majd elindultunk Nicoval a tengerpartra. Jó volt kettesben lenni, távol a gondoktól és a munkától. Csak egymásra koncentráltunk, és a kikapcsolódás mindkettőnnek nagyon jót tett.

Hatra értünk vissza a házhoz. Mikor beléptünk, megcsapott minket a finom vacsora illata.

- Sziasztok! - köszönt nekünk Nico anyukája - Éhesek vagytok már?
- Mint a farkas! - vágtam rá.
- Akkor gyertek, mindjárt kész a vacsi! - nevetett Sina.
- Lezuhanyzom, és jövök. - válaszoltam, majd felsiettem a szobába.

Amint felértem, levetkőztem, majd beálltam a zuhany alá. Pár perc múlva valaki átölelt hátulról.

- Megijesztettél. - mondtam.
- Nem állt szándékomban. - felelte a párom - Nem baj, ha csatlakozom?
- Az soha nem baj. - mondtam, majd megfordultam, és megcsókoltam.

Több, mint fél órát töltöttünk a fürdőszobában. Miután "végeztünk" , felöltöztünk, majd lementünk az ebédlőbe.

- Mi tartott eddig fiatalok? - kérdezte Sina.
Nicoval egymásra néztünk, és elpirultunk.
- Kimberly nem találta a...telefonját. - hazudta a párom.
- És hol volt? - kérdezte Keke.
- Beesett az ágy alá. - fülentettem én is.
- Öhm...oké. - mosolyogtak a szülők, míg mi továbbpirultunk.

Sina felszolgálta a vacsorát, majd az elfogyasztása után Nicoval felmentünk a szobába. Éppen a bőröndömben pakolgattam, mikor megcsörrent a szerelmem mobilja. Beszélt pár szót, majd hozzám fordult.

- Nem megyünk ma el bulizni? - kérdezte.
- Kivel?
- Néhány haverommal.
- Felőlem mehetünk. - válaszoltam.

Nico ezután egyeztetett a személlyel, akivel beszélt, majd pár perc múlva letetette a telefont.

- Pár haverom éppen a közelben nyaral, és felhívtak, hogy ha esetleg a szüleimnél vagyok, akkor elmehetnénk együtt bulizni. - magyarázta.
- Jól hangzik. Szeretek bulizni. - feleltem.
- Tudom. - ölelt meg.
- Mikor indulunk?
- Azt beszéltem meg velük, hogy fél 10-kor találkozunk a disconál, ahol már voltunk párszor együtt. - mondta Nico.
- Most van fél 8, szóval ideje készülődnöm. - mentem a fürdőbe.
- Nők! - sóhajtott Nico.

Ezen csak nevettem egyet. Egy óra alatt elkészültem, majd átadtam a terepet a páromnak. Neki persze elég volt negyed óra is. Pasik!

Kilenc körül aztán elindultunk az említett szórakozóhelyre. A disco előtt találkoztunk Nico néhány barátjával.

- Sziasztok! - köszöntünk nekik.
- Hello Nico! Látom elhoztad a filmsztár csajodat is. - vigyorgott az egyik srác.
- Igen. - ölelt át a szerelmem - Ő itt Kimberly! Ők pedig Josh, Adam, Carlos és a barátnője, Lena.
- Sziasztok! - köszöntem mégegyszer.
- Mehetünk? - kérdezte Adam.
- Aha. - felelte Nico, majd bementünk a discoba.

Piáltunk, táncoltunk; egyszerűen jól éreztük magunkat. Nico is elvolt a rég látott barátaival, én pedig összebarátkoztam Lenával.

- Nagyon szép pár vagytok Nicoval. - mondta a lány.
- Köszi. - feleltem - Ti mióta vagytok együtt Carlossal?
- Már több, mint egy éve. - válaszolta Lena.
- Az jó. Eljegyzés már volt?
- Még nem, de azt hiszem, hogy hamarosan lesz. - mosolygott kissé sejtelmesen.
- Júj, tényleg? Tudsz valamit?
- Az egyik barátnőm látta Carlost egy ékszerüzletben, valami gyűrűről beszélgetett az eladóval.
- Ez jelent valamit. Carlos nem tudja, hogy sejtesz valamit a lánykérésről?
- Nem, de nem is akarom. Szegény biztos szomorú lenne, ha mgtudná, hogy tudtam a meglepetéséről.
- Hát igen. De majd vicces lesz, ha 30 év múlva, miközben az unokáitoknak meséltek, megtudja, hogy tudtűl az egészről. - nevettem.
- Igen. És mi van veletek Nicoval? Nálatok már felmerült az eljegyzés? - kíváncsiskodott Lena.
- Még csak két hónapja vagyunk együtt. Túl korai lenne még. - feleltem.
- Mondjuk ez igaz. Az előző barátnője kezét 7 év alatt sem kérte meg, de reméljük, neked nem kell ennyit várnod.
- Te ismerted Viviant? - kérdeztem.
- Igen.
- És jóban voltatok?
- Ez egy kicsit bonyolult. - gondolkodott el Lena - Mikor megismertem, kb. másfél éve, hamar összebarátkoztunk, de később már nem voltunk olyan jóban.
- Miért?
- Mert hülye volt...