Egy éjszaka ajándéka - 3. rész

Sziasztok! Ahogy már írtam korábban, ma elutazok, szóval nem lesz egy ideig új rész. Még kész van ehhez a történethez pár rész, és valószínűleg majd ott is írok, szóval amint hazajövök, bepótolom a lemaradásomat. Addig is jó olvasását! Puszi! <3

Igen, pontosan! Gyerekem van a forma-1-es versenyző Nico Rosbergtől. De hogy ez hogy történhetett?

A 2006-os Spanyol Nagydíj afterpartyján mindketten igen sokat ittunk, és végül Nico hotelszobájában kötöttünk ki. Habár nagyon odavoltam a srácért, és tudtam, hogy úgysem lesz köztünk semmi komoly, mégis vele töltöttem az éjszakát.

Másnap hajnalban – míg Nico aludt – leléptem. Meg akartam kímélni magunkat a reggeli magyarázkodástól, és kínos beszélgetéstől, így azt láttam a legjobbnak, ha azelőtt elmegyek, hogy ő felébredne. Úgy gondoltam, hogy ez így neki is jobb lesz, hiszen tudtommal van barátnője.

Pár héttel később aztán úgy éreztem, hogy kaptam egy pofont a sorstól, ugyanis kiderült, hogy terhes vagyok. Tudtam, hogy csakis Nico lehet a gyerek apja, mivel előtte egy jó ideig nem volt más férfi az életemben. Kétségbeestem, és nem tudtam, hogy mit csináljak. Biztos voltam benne, hogy megtartom a kicsit, mert az én vérem, és ő igazán nem tehet arról, hogy az anyja ribanckodott a fogantatása estéjén.

Aztán 9 hónap múlva megszületett a szőke kisfiam. Az első pillanattól kezdve nagyon hasonlított Nicora. Szerettem volna egy kedves emlékként visszagondolni a kisfiam apjára, ezért adtam neki az Eric nevet, ami Nico középső neve.

Csakhogy Eric születése után egyre nehezebb lett az életem. Az anyukám rákos lett, és kórházba került. A bátyám próbált eltartani minket, de ez nehezen sikerült. Eric nevelése mellett kénytelen voltam munkát vállalni, és mivel nem tudtam fizetni az egyetemet, be kellett fejeznem a tanulást.

Úgy éreztem, hogy a barátaim is elfordulnak tőlem. Egyedül Victoria volt az, aki a végsőkig kitartott mellettem. Eric születésénél is ott volt, és a mai napig gyakran látogat meg minket.

A másik barátnőm, Sofía összejött Tommal, aki időközben egyre sikeresebb és befolyásosabb lett a Forma-1-ben. Sofía hozzáköltözött Angliába, és a távolság miatt szinte soha nem találkoztunk már. Egy ideig tartottuk telefonon és az interneten a kapcsolatot, de egy idő után egyre kevesebbet beszéltünk, és ma ott tartunk, hogy csak az ünnepekkor kerülünk kapcsolatba.

Szóval egy éjszaka miatt fenekestül felfordult az életem. Habár nem akartam teherbe esni, látva Ericet, boldog vagyok, hogy megajándékozott vele az élet. Tudom, hogy sok nehézségen mentem már keresztül, és valószínűleg fogok is még, de ez az egész erősebb emberré tett.

- Valahogy meg kell mondanod Niconak. – hozott vissza Carlos a gondolataimból.
- Majd máskor. – álltam fel az asztaltól.
- Mikor? Mindig ezt hajtogatod. Nem futhatsz el a problémáid elől. Ericnek is joga van ismernie az apját. – jött utánam a bátyám.
- Carlos, hagyjál már ezzel! Ez az én döntésem, és egyelőre nem akarok beszélni Nicoval. – vettem elő a tejet a hűtőből – Amúgy meg nem is tudnék. Nem szaladgálnak forma-1-es versenyzők Valencia utcáin.
- Kivéve az itteni futam alatt. – vágta rá Carlos.
- Nem akarom a spórolt pénzemet a jegyre költeni. – jelentettem ki.
- Nem is kell. Emlékezz csak vissza Sofíára! Hozzáment ahhoz a Tomhoz, aki az F1-ben dolgozik.
- De már hónapok óta nem beszéltem Sofíával. Nem fogom most arra kérni, hogy szerezzen nekem jegyet.
- Te nem, de én már megtettem. – válaszolta a bátyám.
- Ne Carlos! – akadtam ki – Mondtam, hogy nem akarok megint találkozni Nicoval.
- Ki az a Nico, anya? – jelent meg Eric – És miért nem akarsz találkozni vele?
- Nem lényeg kicsim. – vettem fel az ölembe – Mit szólnál hozzá, ha innánk egy kis tejet és ennénk egy kis sütit?
- Jó! – felelte boldogan Eric – Szeretem a sütit és a tejet.
- Tudom. – nevettem.
- Mit szólnál ahhoz Eric, ha egyszer elmennénk autóversenyt nézni? – kérdezte Carlos.
- Az nagyon jó lenne! – lelkendezett a fiam – Szeretem az autókat.
- Azt gondoltam. – felelte Carlos nevetve.
- Tudod mit kicsim? Menj fel az emeletre, és én mindjárt felviszem a sütit meg a tejet. Játszunk egy kicsit, és közben befaljuk őket. – ajánlottam fel.
- Rendben. – indult el Eric a szobájába – De siess anya, mert éhes vagyok!
- Sietek kicsim! – mondtam, majd tálcára tettem a felvágott sütit, és a pohárba öntött tejet – Szerintem ideje menned! Gondolom, ma még bele akarsz avatkozni valaki más életébe is. – szóltam oda Carlosnak kissé gúnyosan.
- Lehetnél kicsit nyitottabb is, Lina. A fiadról van szó.
- Igen, és én tudom a legjobban, hogy mi jó neki, szóval ne erőltess olyat, amit én nem akarok. – válaszoltam komolyan.
- Te tudod… - felelte Carlos, majd elindult az ajtó felé – Szólj, ha végre észhez tértél, és meggondoltad magad! Na szia! – mondta, majd elhagyta a házat.

Kissé idegesen vittem fel a sütit és a tejet Ericnek. Sokszor szóba került már ez a téma Carlosszal, de mindig ugyanaz lett a vége – kiakadtam, és a bátyám fejéhez vágtam, hogy ne avatkozzon bele ebbe a dologba. Tényleg úgy gondoltam, hogy jót cselekszem azzal, ha távol tartom a fiamtól az olyan megpróbáltatásokat, amiket akkor kéne kiállnia, ha kiderülne, hogy az egyik Forma-1-es versenyző gyereke.

Ez az este is azzal telt, amivel a többi. Egy nagy pancsolás után mesét olvastam a fiamnak, ami alatt sikeresen el is aludt. Mosolyogva osontam ki a szobájából, nehogy felkeltsem. Lassan becsuktam az ajtót, de úgy, hogy azért résnyire nyitva maradjon, majd a szobámba mentem, és fáradtan dőltem le az ágyamba.

Senki nem tudja, hogy milyen nehéz és fárasztó nevelni egy gyereket. Bele sem merek gondolni azoknak az egyedülálló anyáknak a helyzetébe, akiknek több gyerekről kell gondolkodniuk nap, mint nap.

Nagy nehezen erőt vettem magamon, és elvonultam zuhanyozni, majd álomra hajtottam a fejem, hiszen holnap kezdődik az egész az elejétől!