Elkerülhetetlen szerelem - 36. rész

Sziasztok! Sikeresen és kissé kimerülten (nem mintha nem pihenni mentem volna xD) hazaértem. Sikerült kinn is alkotnom, szóval íme az új rész, és az Egy éjszaka ajándékához is nem sokára jön a folytatás. Jó olvasást addig is! Puszi! <3

Romlásnak indult boldogság

Mikor másnap reggel kinyitottam a szemem, először azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Aztán szétnéztem a szobában, és megláttam a mellettem békésen alvó barátomat. Hirtelen széles mosoly jelent meg az arcomon, és egy pillanat alatt felidéztem az elmúlt napok eseményeit. Pár perccel később Spencer is ébredezni kezdett.

- Jó reggelt szívem! – köszöntöttem boldogan.
- Jó reggelt! – felelte, majd kaptam egy csókot – Mennyi az idő?
- Negyed 8. – állapítottam meg az órára pillantva.
- Kéne mennünk dolgozni.
- Tudom. – sóhajtottam – De nincs kedvem.
- Nekem mondod? Inkább az ágyban maradnék veled egész nap. – ölelt át.
- Tudod, hogy én is. – válaszoltam – De Hotch kinyír minket, ha nem megyünk be.
- Tudom. – sóhajtott Spencer, majd nagy nehezen kikászálódott az ágyból – Akkor irány készülődni asszony!
- Asszony? – tetettem a felháborodottat – Nem vagyok öreg és kövér!
- Az tényleg nem vagy. – csókolt meg Spencer.

Hosszú percekig tartó szenvedés után végül sikerült kiszállnom az ágyból. Spencer megvárta, míg elkészülök – és meglepetésemre nem nyafogott, mint az ex-pasijaim –, bevitt a munkahelyre, majd hazament átöltözni. Jobb is volt, hogy nem egyszerre mentünk be dolgozni, mert így legalább nem fenyegetett minket a lebukás veszélye.

Biztos is voltam ebben a megállapításomban, míg nem sokkal az érkezésem után Morgan meg nem jelent mellettem.

- Szia Alyssa!
- Jó reggelt! – köszöntem neki mosolyogva.
- Mi ez a felettébb jókedv? – kíváncsiskodott.
- Egyszerűen jól érzem magam. – feleltem.
- Az jó. Amúgy láttam, hogy éjszaka itt maradt a kocsid…

Hirtelen ledermedtem. Hiába reménykedtem abban, hogy Spencerrel egy ideig még titokban tudjuk tartani a kapcsolatunkat, ez a kis hiba akár romba is döntheti a tervünket.

Próbáltam összeszedni a fejemben a gondolatokat, és kitalálni valami ésszerű hazugságot, de sajnos semmi értelmes nem jutott az eszembe.

- Randim volt! – vágtam rá végül, de hamar rájöttem, hogy talán nem ezt kellett volna mondanom.
- És idejött érted a srác? – kérdezett vissza Morgan.
- Igen. – feleltem.
- Alyssa, nem jó, ha már az első alkalommal közlöd a sráccal, hogy az FBI-nál dolgozol.
- Oké. – feleltem kissé félve.
- Akkor jó munkát! – mondta Morgan, majd elment a maga dolgára.

Idegességemben úgy gondoltam, hogy beszélnem kell valakivel. Mivel Spencer még nem ért be, Garciához fordultam segítségért. Persze neki sem kellett volna szólnom a kapcsolatomról, de úgy gondoltam, hogy egy ember még tudhat róla, ráadásul Garciában megbízom.

- Szia csajszi! – köszöntött a szokásos vidámsággal, mikor beléptem hozzá.
- Teljesen kivagyok! – mondtam idegesen – Amúgy szia! – tettem hozzá.
- Na mesélj!
- Először is: amit most mondok neked, bizalmas. Nem beszélhetsz róla senkinek, még a képzeletbeli barátodnak sem!
- Nem mintha lenne, akármennyire is furcsa vagyok, de megígérem, hogy tartom a szám!
- Rendben. Szóval Spencer meg én összejöttünk. – mondtam, mire Garcia egy hatalmasat sikított – Nyugi! Azért mégsem azt közöltem veled, hogy feltaláltam a rák ellenszerét.
- Mivel nem vagyok rákos, nekem ez jobb hír. – lelkendezett Garcia – De mikor? És hogy? És miért kell titokban tartani?
- Egyszerre csak egy kérdést! – nevettem – Két nappal ezelőtt jöttünk össze. Miután visszajöttem Los Angelesből, rájöttem, hogy szeretem Spencert, és hülye vagyok, ha harcolok az érzéseim ellen. De egyelőre tényleg szeretnénk titokban tartani. Nem akarom, hogy mindenki erről beszéljen, vagy akár meggyanúsítsanak azzal, hogy pasizni jöttem ide.
- Megértem. – felelte Garcia – De ez akkor is annyira szuper! Úgy örülök nektek! – ölelt meg.
- Köszönöm. Én is nagyon boldog vagyok.

Nem sokkal később visszamentem dolgozni, majd egy kis idő múlva Spencer is megérkezett. Csak egy röpke mosollyal köszöntem neki, pedig legszívesebben a nyakába vetettem volna magam.

- Késtél Reid! – hallottuk meg egyszer csak Hotch hangját.
- Tudom, és sajnálom. – felelte Spencer.
- Mióta ismerlek, még soha nem késtél. Minden renden van?
- Persze. Csak nem találtam a kocsi kulcsot.
- Azt hittem ilyen memóriával nem felejtesz el semmit. – mondta Hotch.
- Nagy ritkán megesik. – válaszolta Spencer.
- Mindegy! Legközelebb ne forduljon elő!
- Nem fog, megígérem.
- Rossz hatással vagyok rád? – kérdeztem, mikor Hotch már elment.
- Csak egy kicsit. – mosolygott – De imádom!

A nap további része nyugisan telt. Végeztük a munkánkat, mint a többi munkanapon. Aztán délután 2 óra felé JJ jelent meg az asztalomnál.

- Alyssa, gyere kérlek! Valaki keres téged! – mondta.
- Ki? – értetlenkedtem.
- A neve Aiden Harison, és a szabad állásra jelentkezik nálunk.

Na ennyit a felettébb jókedvről!

Alyssa ruhái: