Elkerülhetetlen szerelem - 41. rész

Sziasztok! Amint látjátok, a hétvégén felkerült az új design. Nem változott túl sokat, csak új lett a színvilág. Nekem tetszik ez a rózsaszín, remélem ti sem találjátok túl picsásnak. :)) Erről is jól esne egy rövid vélemény tőletek. ;D Meg persze az új részről is, szóval jó olvasását hozzá! Puszi! <3

Pánik!

A csapat ismertette velem az ügyet, közölte az eddig megtudottakat, és közösen próbáltunk rájönni a további fejleményekre.

Egy férfi fiatal nőket gyilkol, akik Chicago elhagyatott, néha igen veszélyes utcáin mennek haza sötétedés után. A módszer mindig ugyanaz; hátulról támad rájuk, elvágja a torkukat, és egy B betűt karcol a mellkasukba.

Lehet, hogy könnyebb lenne az ügy, ha nem tűnne ugyanolyannak, mint egy Paul Combs nevű férfi gyilkosságai, amiket teljesen ugyanígy követett el 15 évvel ezelőtt. Csakhogy állítólag a férfi – habár sikerült elmenekülnie e rendőrök elől – hosszú évek óta halott, ugyanis egy teljesen azonos kinézetű holttestet találtak Dallasban több, mint 10 évvel ezelőtt.

A rendőrség akkor végleg lezárta a Combs-ügyet, ugyanis a tettes már nem veszélyeztethette tovább az emberek életét.

- Szóval… - összegeztem a megtudottakat - Ez a tettes ugyanúgy gyilkol, mint Combs, de a fickó elvileg már 10 éve halott.
- Igen. – válaszolt Rossi – Habár ilyenkor egy másoló gyilkosról kéne beszélnünk, azt sem zárhatjuk ki, hogy a rendőrök akkor tévedtek, és a holttest nem Paul Combsé volt.
- Ez tényleg lehetséges? – kérdezte JJ.
- Akkor még nem volt ennyire fejlett a technológia, szóval akár ez is előfordulhat. – felelte Morgan.
- Szörnyű belegondolni, hogy egy ilyen ember talán szabadlábon van. – jegyezte meg Prentiss.
- Hány nőt ölt meg Combs? – kérdeztem.
- 10 nőt 1995 és 1996 között. – olvasta a jegyzeteiből JJ.
- Úristen! – sóhajtottam.
- De a jelenlegi gyilkos, legyen akár Combs, akár valaki más már sokkal gyakrabban csap le. Az elmúlt 3 napban 4-szer gyilkolt, szóval minél hamarabb el kell kapnunk. – jelentette ki határozottan Hotch.
- Az biztos! – vágtam rá, és beleástam magam az aktákba.

A nap további része nem is telt mással, mint hogy újra és újra átbeszéltük az ügyet közösen, és mindenki átolvasta a dokumentumot legalább 50-szer. Habár rettenetesen igyekeztünk, minden apróság a fejünkben volt már, így nem igen találtunk új információt. Közben akárhányszor csörgött a telefon, attól tartottunk, hogy talán történt egy újabb gyilkosság. Akárki is ez a pasas, hamar el kell kapnunk!

Mivel egyelőre nem tehettünk semmi mást, Hotch elengedett minket este 10-kor. Visszamehettünk a hotelbe, és pihenhettünk kicsit, mielőtt holnap újra beleássuk magunkat az ügybe.

Persze ott sem járt máson az agyam, mint a gyilkosságokon. Spencerrel egy szobában szálltunk meg, mert én később érkeztem, ezért a csapat nem foglalt nekem külön szobát. Persze meg lehetett volna oldani a dolgot, és habár ez nem egyezik teljesen a szabályokkal, mégis együtt lehettünk Spencerrel.

- Elég lesz mára! – vette ki a kezemből a barátom az ügy aktáit.
- De valami nem stimmel! Hiányzik egy apró részlet, amitől teljes lesz a kép. – feleltem – Ami megmutatja, hogy ezt Combs tette-e vagy csak egy másoló.
- Erre biztos nem fél 11-kor fogsz rájönni, szóval inkább vegyél egy nyugtató zuhanyt, és pihenj le! Jobb, ha reggel kipihentem kelsz.
- Tudom, de egyszerűen képtelen vagyok most másra gondolni. – vallottam be – Talán túl komolyan veszem a munkám.
- A mi szakmánkban nincs olyan, hogy túl komolyan. Az a jobb, minél lelkesebb vagy. – felelte Spencer.
- Akkor add vissza kérlek a papírokat, hogy tovább gondolkodhassak. – használtam ki az előbbi megjegyzését.
- Hé szívem, azért nem versz át! – nevetett – Tedd magad rendbe, aztán feküdjünk le aludni.
- Rendben. – egyeztem végül bele egy sóhaj kíséretében, majd bevonultam a fürdőszobába.

Spencernek igaza volt; tényleg jól esett lezuhanyozni, és ellazítani magam kicsit. Próbáltam kiverni a fejemből az ügyet, hiszen ahhoz, hogy holnap teljes odaadással tudjuk dolgozni, kell az, hogy most kipihenjem magam, amennyire csak lehet.

- Ugye jól esett? – kérdezte Spencer, miután kijöttem a fürdőből.
- Igen. Igazad volt. – ültem az ölébe – De te miért nem rágod magad annyira az ügyön, mint én?
- Az én agyam is szinte mindig ezen jár, de hosszú ideje vagyok már a szakmában. Megtanultam, hogy mikor kell visszafognom magam.
- Talán én még nem vagyok elég tapasztalt? – kérdeztem.
- Nem ezt mondtam, baby! Tökéletesen alkalmas vagy az állásra. – csókolt meg.
- Na azért! – mosolyogtam.

Nem nyaralni vagy pihenni jöttünk ide, ezért bármiféle szórakozás helyett inkább gyorsan nyugovóra tértünk, hogy másnap újult erővel vessük bele magunkat a munkába.

Éjszaka azonban szörnyű álmom volt. Azt a szöveget hallottam, amit abban a fenyegető e-mailben írtak. Futottam a szörnyű, hátborzongató hang elől…mezítláb…egy erdőben. Körülöttem sötétség. Rettenetesen féltem.

Egy tóhoz érkeztem. Még mindig sötét volt. A tó nem volt túl nagy, de a tetejére leszállt a köd. Egyszer csak egy női alak emelkedett ki a vízből. Hosszú fehér ruhát viselt, amin vérnek látszó vörös foltok voltak. A fejét felemelte, és rám nézett:

- Menekülj! – mondta rekedt hangon.

Menekültem is…az álomból, ugyanis sírva riadtam fel.