Egy éjszaka ajándéka - 4. rész

Másnap reggel ugyanaz volt a program, mint minden hétköznap reggel. 8-kor felkeltettem Ericet, majd a szokásos készülődés után megreggeliztünk. 9-re bevittem az oviba, majd elindultam dolgozni.

Mióta Eric megszületett, a család egyik ismerősének az antik boltjában dolgozom. Nem túl megerőltető munka, és nem is igényel előzetes képzést. Egy egyszerű eladó vagyok, aki néha olyan „fontos” dolgokat is elvégezhet, mint a könyvelés vagy az üzlet előtti söprögetés.

- Jó reggelt Doña Imelda ! – köszöntem a főnökasszonynak, mikor beléptem a boltba.
- Lina, drágám! – üdvözölt kedvesen – Szia! Hogy vagy ma reggel?
- Fáradtan, de nem nyafogok. – mosolyogtam.
- Nem is szabad. – kacsintott rám - És mi van a kis Erickel? Mikor láthatom a csöppséget? – érdeklődött.
- Most éppen oviban van, de majd megpróbálom megoldani, hogy valamelyik nap bejöhessen.
- Az nagyon jó lenne! Rég láttam már!

A beszélgetés után rögtön hozzá is láttam a napi teendőknek. Átrendeztem a kirakatot, leltároztam kicsit, és rendet raktam Doña Imelda íróasztalán. Kicsit szétszórt volt a nő. Ha én nem tartottam volna rendben a boltot és a hozzá tartozó irodát, úgy nézett volna ki az egész hely, mint ahol bombát robbantottak.

Ez a nap is úgy telt, mint az összes többi. Napközben a vevőkkel foglalkoztam, majd kb. 1-kor volt időm megebédelni, délután 5-kor bezártunk, majd 6-ra elmentem Ericért a bátyámhoz. Az oviban csak 4-ig lehetnek benn a gyerekek, így ebben a két órában Carlos szokott vigyázni a fiamra.

Kissé feszült voltam, miközben a háza felé tartottam a tegnapi vitánk miatt. Hiába voltam biztos az igazamban, nem akartam megbántani Carlost, így rosszul éreztem magam a dolog miatt.

Mikor csöngettem, már hallottam Eric hangját: „Itt van anya!”. Mosolyogtam, mikor Carlos kinyitotta nekem az ajtót.

- Szia! – köszönt kissé egykedvűen.
- Szia! Figyelj! Sajnálom, hogy… - kezdtem volna hozzá, de ekkor megéreztem a lábamat ölelő fiamat.
- Anya! Hoztál nekem valamit? – faggatott.
- Csak akkor örülsz nekem, ha kapsz valamit? – tettettem a szomorút.
- Tudod, hogy ez nem igaz, anya! Én nagyon szeretlek téged! – ölelt meg megint.
- Én is téged kicsim! – vettem fel.
- Bejössz, vagy mentek is? – szólt oda Carlos.
- Szerintem jobb, ha megyünk. Úgy látom, hogy egyedül szeretnél lenni. – feleltem.
- Ha be szeretnél jönni, én nem bánom.
- Inkább majd máskor. – mondtam – Köszönöm, hogy vigyáztál Ericre.
- Nincs mit. Bármit megtennék az unokaöcsémért.
- Tudom, és ezért nagyon hálásak is vagyunk neked. – néztem mélyen a szemébe – Na köszönj el Carlos bácsitól kicsim! Megyünk haza, és majd ott megkapod anyuci ajándékát! – mondtam Ericnek.
- Júj de jó! – lelkesedett – Szia Carlos bácsi! Örülök, hogy veled játszhattam ma. – ölelte meg a nagybácsiját Eric.
- Én is! Holnap találkozunk nagylegény! Szia! – puszilta meg.

Látva őket, könny szökött a szemembe. Carlos rengeteget segített már így is Eric nevelésében, így gorombaság volt azt mondanom neki, hogy semmi joga nincs beleavatkozni az életünkbe.

- Na menjünk, anya! Már nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit hoztál nekem. – sürgetett a fiam.
- Rendben. – egyeztem bele – Akkor…szia Carlos! Holnap ugyanekkor találkozunk.
- Szia Lina! – köszönt halkan, majd becsukta az ajtót.

A hazafele úton Eric elmesélte a mai napját. Megosztotta velem, hogy az oviban Pepe, az egyik barátja ebéd közben megdobta babbal az óvó nénit, ezért a játékidő alatt végig a sarokban kellett állnia. A nagy mesélés után, nem sokkal azelőtt, hogy hazaértünk volna, Eric elaludt. Otthon óvatosan kivettem a kocsiból, és felvittem a szobájába. Szerencsére nem ébredt fel.

Míg ő aludt, én csináltam magamnak egy teát, és elkezdtem újságot olvasni. Ritkán van ideje egy anyának csak úgy ellazulni, de most, hogy Eric alszik, tudtam kicsit pihenni. Egészen addig minden rendben volt, amíg meg nem akadt a szemem a szórakozás-rovat egyik cikkén.

„Ismét városunkba látogat a Forma-1!

A hétvégén rendezik a Forma-1-es Európa Nagydíjat, melynek 2008 óta Valencia ad otthont. A hétvége során nem csak az egész mezőny, de számos más híresség is feltűnik az eseményen, ezért ez egy kihagyhatatlan élmény mindenki számára. Nézze meg a vb-éllovas Sebastian Vettelt, a világbajnok Lewis Hamiltont, és Jenson Buttont, a hazai kedvencet, Fernando Alonsot, vagy a Mercedes duóját, Michael Scumachert és Nico Rosberget.”

- Neee! – fogtam a fejem – Miért ver engem a sors?

Ideges lettem, ugyanis tudtam, hogy a bátyám minden lehetőséget megragad annak érdekében, hogy bebizonyítsa, Ericnek meg kell ismernie Nicot. Fogalmam sem volt, hogy mikor lesz az itteni futam, ezért úgy gondoltam, hogy van még időm meggyőzni Carlost az igazamról, de most, hogy már tudom az időpontot, kezdek kétségbeesni.

Mióta teherbe estem, nem követem nyomon a Forma-1-et. Előtte akkora rajongó voltam, hogy 2 hetente hétvégenként nem lehetett zavarni. Megőrültem ezért a sportért, és mindent tudtam is róla.

Aztán amikor kiderült, hogy teherbe estem az egyik pilótától, nem is mertem a Forma-1-re gondolni. Egy futamot sem láttam azóta, és akárhányszor beszéltek róla a TV-ben, átkapcsoltam egy másik csatornára, vagy ha írtak róla az újságban, gyorsan továbblapoztam. Egyáltalán nem követtem nyomon többé a történéseket, és ha valaki elkezdett nekem róla beszélni, rögtön tereltem a témát. A legfontosabb dolgokon – amit azért tudok, mert gyakorlatilag mindenki tud – kívül semmit nem tudok a jelenlegi csapatokról, versenyzőkről, futamokról vagy erősorrendről.

És nagyon nem is akartam!

Catalina ruhái: