Nem kívánt álom - 72. rész

Roxie-val és Jessicával nem sokára elindultunk a pályához. Majd mikor megérkeztünk, mindannyian a pasink boxa felé vettük az irányt.

Beérve a Mercedes boxába rögtön Nico kerestem. Végül az egyik alkalmazott közölte velem, hogy a szobájában van.

- Szia szívem! - mentem be hozzá.
- Szia! - csókolt meg.
- Hogy érzed magad az idei utolsó verseny előtt?
- Húzós és eredményben szegény év volt, szóval nem bánom, hogy vége van. Meg így többet is lehetek veled. - mosolygott rám.
- Ez aranyos. Alig várom már, hogy hetekig kettesben legyünk.
- Azért így sem lehetek állandóan veled. Sok dolgom lesz a szünetben is; PR-rendezmények, hivatalos megjelenések, aztán jönnek a gyárlátogatások, a kocsibemutató és a tesztelések.
- Jaj ne! Már most el akarod venni a jókedvem?
- Dehogyis. - ölelt át.

Szerencsére egy kis ideig együtt tudtunk lenni, de aztán Niconak el kellett mennie egyeztetni a mérnökökkel, én pedig csöndben meghúzódtam a háttérben.

Nem sokkal a futam előtt a kocsik felálltak a rajtrácsra. Kimentem, hogy szerencsét kívánjak Niconak, majd visszamentem a bocba, és leültem az egyik asztalhoz. A futam nem sokára elkezdődött, én pedig próbáltam nem idegösszeroppanást kapni. Végül Nico a 4. lett, ami nagyszerű eredmény, mivel a 9. helyről indult.

A futam után megvártam, míg Nico végez az interjúkkal és a csapatmegbeszéléssel, majd gratuláltam neki.

- Nagyon ügyes voltál szívem! - öleltem át, majd megcsókoltam - Nagyon büszke vagyok rád.
- Nélküled nem ment volna. - felelte.
- Nem én vezettem a kocsit, szóval semmi közöm nincs a jó eredményedhez. - nevettem.
- Azt te csak hiszed... - mosolygott rám - Mit szólnál ahhoz, ha te most visszamennél a hotelbe, és elkészülődnél az esti programunkhoz?
- Te nem is jössz? - kérdeztem értetlenül.
- Még el kell intéznem valamit, de majd találkozunk az étteremben.
- Nem is tudom, hogy hova akarsz vinni.
- Küldök érted kocsit sofőrrel. Így jó lesz?
- Igen. - egyeztem bele - De ha nem jössz el, akkor gondoskodom róla, hogy ne csinálhass gyereket! - fenyegettem meg viccből.
- Tudod, hogy ott leszek. Na de készülődj, mert a kocsi fél 9-re jön érted, és tudom, hogy sok időbe telik még elkészülsz.
- Mit vársz tőlem? Nő vagyok! - kértem ki magamnak.

Egy gyors búcsúzkodás után, úgy tettem, ahogy Nico javasolta, és visszamentem a szállodába, hogy elkészüljek a vacsorához.

Lezuhanyoztam, kisminkeltem magam, begöndörítettem a hajam, és próbáltam kiválasztani a megfelelő ruhát. Aztán meghallottam, hogy valaki kopog. Kinéztem az ajtón lévő kis lyukon, és megláttam Roxanne-t. Fehérneműben nyitottam neki ajtót.

- Gondolom nem rám vártál... - nézett végig rajtam kicsit zavartan.
- Nem, csak éppen készülődöm a vacsorához. - válaszoltam nevetve.
- Milyen vacsorához? - kérdezte Roxanne.
- Nico szervezi. Kettesben fogunk vacsorázni, és onnan megyünk a szezonvégi bulira. - magyaráztam - Gondolom ti is jöttök oda.
- Igen, persze. - ült le a barátnőm az ágyra.
- Ne ücsörögj, inkább segíts kiválasztani a ruhát, mert azt hiszem, egyedül nem megy.
- Jaj, te lány! - jött oda hozzám Roxie - Nézzük csak!

Nagy nehezen sikerült kiválasztani a ruhát. Felvettem, kerestem hozzá cipőt, táskát és ékszereket, majd Roxie-val közösen lementünk a halba.

- Érezd jól magad Kim! És ki tudja, talán Nico tervez valami mást is az estére. - mondta titokzatosan a barátnőm.
- Mire célzol?
- Talán a jövőbeli Mrs. Rosbergként jelensz majd meg a buliban.
- Szerintem Nico még nem akarja megkérni a kezem. De megértem, hiszen csak 5 hónapja vagyunk együtt.
- Hát nem tudom. De ne lepődj meg, ha igazam lesz!
- De meg fogok. - nevettem.
- Legyél jó! Szia!
- Szia Roxie! - öleltem meg, majd kimentem a hotel elé.
- Jó estét Ms. Kyle! Mr. Rosberg küldött. Én leszek a sofőrje ma este. - jött oda hozzám egy pasi, aki addig az egyik limuzin előtt állt - Üljön csak be! - mondta, majd kinyitotta nekem az ajtót.
- Köszönöm. - feleltem mosolyogva, majd beszálltam a kocsiba.

Kb. negyed órába telt, még megérkeztünk egy étteremhez, ami a belvárosban volt. A hangulat nagyszerű volt az utcákon. A sofőr kinyitotta nekem az ajtót.

- Megérkeztünk Ms. Kyle! Jó szórakozást! - mondta.
- Köszönöm. Viszlát! - feleltem, majd bementem az étterembe.
- Jó estét! Nico Rosberghez jöttem, a nevem Kimberly Kyle. - mondtam a bejáratnál álló alkalmazottnak.
- Jó estét Ms. Kyle! Kérem kövessen, a barátja már itt van.

Így is tettem, és hamarosan megláttam Nicot az egyik asztalnál ülve.

- Szia Kimberly! - csókolt meg, mikor odaértem hozzá.
- Szia!
- Gyönyörű vagy! - nézett végig rajtam.
- Te is nagyon jól nézel ki. - válaszoltam.

A pincér felvette az ital rendelésünket, mi pedig elkezdtük beszélgetni.


Kimberly ruhái: