Elkerülhetetlen szerelem - 6. rész

Az első ügy

Próbáltam leplezni a szomorúságom, így gyorsan letöröltem az arcomon végigfutó könnycseppeket. Nem akartam, hogy a kollégáim észrevegyék, és lenézzenek, vagy esetleg pletykáljanak rólam. De úgy tűnik, nem voltam elég gyors:

- Mi a baj szépségem? - guggolt le mellém Morgan.
- Semmi! - vágtam rá.
- De biztos van valami. Láttam, hogy pityeregtél.
- Csak egy kicsit honvágyam van, ennyi az egész. - feleltem.
- Szívesen megvigasztallak. - vigyorgott - Még úgysem ismerjük nagyon egymást. Szóval mit szólnál, ha este elmennénk valahova együtt?
- Köszi, de inkább nem. - mondtam kicsit flegmán, majd elfordultam.
- De hát miért? - csodálkozott.
- Mert van egy szabályom; nem kavarok kollégával. - vágtam rá - És bocsi, de most dolgoznom kell. - mosolyogtam rá, majd otthagytam.

Elindultam valamerre - pedig alig ismertem még a helyet - , hogy távol legyek Morgantől. Kicsit ideges voltam, és egyáltalán nem éreztem jól magam ezen a helyen. Két nap alatt két munkatársam kezdett ki velem, és ez idegesített, mert pont azért azért jöttem ide, hogy felejtsek, és építsem a karrierem.

Egyszer csak Spencert láttam meg felém jönni:

- Alyssa! Pont téged kereslek. Gyilkosság történt, úgyhogy indulnunk kell San Diegoba. Mivel még nálam vannak a cuccaid, menjünk hozzám összepakolni. - hadarta el a srác.
- Oké. - mondtam, majd utánamentem.

A kocsiban próbáltam azt tettetni, hogy SMS-t írok, de Spencer ettől még hozzám szólt.

- Morgan fel akar szedni.
- Felőlem. - mondtam unottan - Úgysem akarok tőle semmit.
- Tényleg? - kérdezte.
- Igen. Nem akarok semmit senkitől.
- Hogy hogy?
- Mert nem akarok kollégával kavarni...ennyi. Meg amúgy is, valószínűleg nem leszek itt hosszú ideig.

Spencer többet nem szólt hozzám az út alatt. Hamar a házához értünk. Gyorsan összepakoltunk pár napra elegendő ruhát, majd visszamentünk az FBI épületéhez. Onnan pedig együtt ment az egész csapat a reptérre, ahonnan indult is a magángép San Diegoba.

- Alyssa! - szólt hozzám Hotch már a gépen - Szeretném bemutatni neked David Rossit, aki szintén a csapatnál dolgozik. Eddig azért nem találkoztál vele, mert Washingtonban volt előadást tartani.
- Örvendek. Alyssa Johnson vagyok. - mutatkoztam be illedelmesen.
- A miami hölgy? Remélem nem fog csalódást okozni. Üdv a csapatban! - mondta, majd leült az egyik helyre.

Kicsit furcsán néztem utána, majd én is helyet foglaltam; távol Rossitól. Nem sokára felszállt a gép, JJ pedig ismertette a gyilkosságot.

- Piper Prince-et, egy 21 éves lányt öltek meg San Diegoban tegnap este.
- És ehhez miért kellünk mi? - kérdezte Morgan.
- Mert a gyilkos valószínűleg újra ölni fog. Egy papírt hagyott a lány mellett, amin az állt, hogy: "Azért, amit velem tettél. A többi is így fog járni."
- Szóval megvannak a célpontjai. - jegyezte meg Rossi.
- Ő az első áldozat? - kérdeztem.
- Nem. Másfél évvel ezelőtt megöltek egy 19 lányt, Lucy Gibsont. Ugyanez a felirat volt a holttest mellett. - felelte JJ.
- Nem volt DNS a lapon? - kérdeztem.
- Nem. Eddig semmi használható bizonyítékot nem találtak. - mondta JJ - Pipert hatszor szúrták meg a gyomrán. Ez volt a halál oka.
- Van már gyanúsított? - kérdezte Emily.
- Nem, egyelőre senki. - felelte JJ.
- Az üzenet alapján a gyilkos nem túl művelt. Pedig a sorozatgyilkosok általában azok. - jegyezte meg Spencer.
- Nekem úgy tűnik, hogy bosszúból gyilkol. - mondtam - Talán ismerte az áldozatokat, akik valami rosszat tettek ellene, és ezért ölte meg őket.
- Jó észrevétel Alyssa! - szólalt meg Hotch - Amint megérkezünk, kifaggatjuk Piper közeli hozzátartozóit.

Elégedetten döltem hátra a székben a dícséret után. Néhány órával később meg is érkeztünk San Diegoba. Mivel már este volt, Hotch úgy gondolta, hogy nagyon nem kezdünk bele a nyomozásba, ezért csak a gyilkosság helszínére, Piper házához mentünk ki. Ott a helyi rendőrség egyik nyomozója fogadott minket.

- Jó estét! - köszönt neki Hotch.
- Jó estét! Maguk a profilozók, ugye? Az én nevem James Thomson.
- Én Aaron Hotchner vagyok, ők pedig itt Derek Morgan, Dr. Spencer Reid, Emily Prentiss, David Rossi, Jennifer Jareau és Alyssa Johnson, az ideiglenes helyszínelőnk.
- Köszönjük, hogy idejöttek segíteni. Az áldozatot a barátja találta meg, akivel néhány hete együtt élnek. A gyilkos valószínűleg a hátsóajtón jött be, ami nem volt bezárva, mert nem találtuk nyomát erőszakos behatolásnak.
- Nem találtak semmit olyat az üzeneten kívül, amit a gyilkos hagyhatott itt? - kérdeztem.
- Nem semmit. De nyugodtan nézzék meg! - felelte Thomson.
- Alyssa, kérlek nézz körül. Hátha találsz valamit helyszínelőként. - kért meg Hotch.

Itt az idő a bizonyításra!