Elkerülhetetlen szerelem - 2. rész

Sziasztok! Végre engedi az időm és az állapotom, hogy feltegyek egy új részt. Még mindig nem sikerült átállnom, szóval már kora este bekábulok. xD Viszont itt az új rész, és azt tervezem, hogy hétvégén teszek fel új részt a Nem kívánt álomhoz, de ez attól függ, hogy mennyit fogok bulizni. :P Szóval jó olvasását! Puszi <3

Viszlát Miami!

Eközben a rendőrség többi részében javában folyt a munka. A csapat az egyik új ügyön dolgozott. Egyszer csak Eric Delko viharzott be kissé idegesen az egyik helységbe, ahol a kollégái; Calleigh, Walter és Natalia Boa Vista dolgoztak.

- Hallottátok mi történt? - kérdezte Eric a többieket.
- Mit kellett volna hallanunk? - értetlenkedett Natalia.
- Úgy tűnik, hogy Alyssa itt hagy minket. - válaszolta.
- Hogy mi? - döbbent le Walter - Ez nem lehet!
- Horatio titkárnője mondta, hogy hallotta, amikor erről beszélgettek. - mondta Eric.
- Alyssa nem haygna minkett itt ilyen egyszerűen. - szólalt meg Calleigh - Biztos van valami kézenfekvőbb magyarázat.
- Hát nem tudom. De úgy tűnik, hogy itt hagy minket, és ezentúl az FBI-nak fog dolgozni. - sóhajtott Eric.
- Ki fog ezentúl az FBI-nak dolgozni? - jött be Ryan Wolfe.
A többiek mindenfelé néztek, csak a férfira nem.
- Srácok! Hahó! - mosolygott Ryan.
- Alyssa. - mondta ki végül Natalia.
- Hogy mi van? Ugye csak vicceltek? - döbbent le Ryan - Ez már biztos?
- Nem. - felelte Eric - Egyelőre csak pletyka.
- Akkor meg nincs miért aggódni. Alyssa jól érzi itt magát, és szereti a munkáját.
- Ebben biztos vagy? - kérdezte Calleigh - Nem vettél észre újabban valamit?
- Mit kellett volna? - értetlenkedett Ryan - Ja! Sötétebb lett a haja; persze, hogy észrevettem. - nevetett.
- Nem erről van szó. Alyssa már nem szeret itt dolgozni, és ez azóta van így, hogy szakítottatok. Azóta neki ez a hely maga a pokol!
- Ennyire rossz lenne a helyzet? - huppant le egy székre a felismerés közepette Ryan - Nekem is kellemetlen kicsit ilyen helyzetben dolgozni, de nem gondoltam, hogy ő ennyire nehezen viseli. Beszélnem kell vele!
- Szerintem most ne! - mondta Calleigh.
- De nem hagyhatom, hogy elmenjen az FBI-hoz! - akadt ki Ryan.
- Nem is biztos, hogy elmegy. - mondta Walter.
- Sziasztok! Ó, Natalia! Jó, hogy itt vagy. Megvannak a DNS eredmények a Peterson üggyel kapcsolatban? - jöttem be a helységbe, de észrevettem, hogy mindenki furcsán méreget - Valami baj van?
- Tényleg elmész az FBI-hoz? - kérdezte Walter.
- Walter! Ezt nem kellett volna! - súgta oda neki Eric.
- Ezt ti honnan tudjátok? - döbbentem le.
- Szóval igaz. - szólalt meg Ryan - Egyszerűen itt hagysz minket.
- Nem erről van szó! Csak egy rövid ideig fogok az FBI-nak dolgozni. És amúgy is ez miattad van Ryan! - fordultam az említett felé.
- Miattam? Te szakítottál velem! - akadt ki.
- Talán végre megtudjuk, hogy mi miatt is szakítottak. - jött izgalomba Walter.
- De megérdemelted! - kiabáltam már szinte.
- Oké srácok, elég! - szólt közbe Natalia - Meddig leszel távol? - fordult felém.
- Nem tudom. Ameddig szükség lesz rám. - válaszoltam.
- És ha az egy év? - kérdezte Eric.
- Akkor egy évig. - feleltem halkan.
- Hiányozni fogsz! - ölelt meg Calleigh - De mindannyian tudjuk, hogy szükséged van erre.
- Igen, és örülök, hogy támogattok...ugye támogattok?
- Persze. - jött oda minkenki, kivéve Ryant.
- Ti is nagyon fogtok hiányozni nekem. - mondtam szinte már sírva.

Hamarabb hazamehettem aznap, hogy legyen időm összepakolni. Horatio azt mondta, hogy vigyek magammal legalább két hétre elegendő ruhát, ami persze egy nőnél temérdek mennyiség! Az FBI biztosítani fog nekem egy lakást Quanticoban.

Este 10-kor végeztem a pakolással, majd egy gyors zuhany után lefeküdtem aludni, hiszen másnap valami egészen új kezdődik az életemben.

Másnap aztán korán kellett kelnem, hogy elérjem a gépet. Kissé szomorúan néztem szét a házamban, mielőtt elindultam volna a reptérre. Rossz volt itt hagyni Miamit, a barátaimat, a csapatot; egyszerűen a már megszokott életemet.

Nagy nehezen végül elindultam a reptérre. Becsekkoltam, majd elmentem a terminálra, ahonnan indul a gépem.

Ott leültem az egyik étterembe, és rendeltem egy kávét. Az elfogyasztása közben a tegnapi, Ryannel közös vitánkon gondolkodtam. Igaza volt; végül is én szakítottam vele, de tényleg megérdemelte. Habár nagyon haragudtam rá, sejtettem, hogy a szívem legmélyén talán még szeretem egy kicsit, és ezért ilyen nehéz a közös munka.

A gondolataimból a telefonom csörgése hozott vissza. A kijelző azonban egy ismeretlen számot jelzett.

- Alyssa Johnson! - vettem fel a telefont.
- Jó napot! Itt Spencer Reid az FBI-tól.

Remek! Egy kolléga!

Alyssa ruhái: