Elkerülhetetlen szerelem - 5. rész

Sziasztok! Itt az új rész az Elkerülhetetlen szerelemhez! :) És ezúton szeretnék Boldog Szülinapot kívánni Noncsinak! :D

Kínos!

Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit mondjak. Dermedten feküdtem Spencer alatt.

- Sajnálom Alyssa! Nem kellett volna ezt mondanom. - ugrott le rólam a srác. Nagy nehezen felkönyököltem, de még mindig nem szólaltam meg. - Ugye nem akadtál ki nagyon? - kérdezte kissé félve.
- Gyönyörű vagyok... - ismételtem Spencert.
- Felejtsd el! - mondta - Vagyis ne, mert tényleg gyönyörű vagy...jaj de hülye vagyok. - rohant ki idegesen a szobából, majd visszajött egy másodpercre - Reggel találkozunk! Jó éjszakát!

Kellett pár perc mire magamhoz tértem. Nincs egy napja, hogy ismerem Spencert, erre ilyet mond. Végül erőt vettem magamon, elmentem zuhanyozni, majd utána bebújtam az ágyba.

Spencer mondatán gondolkodtam, de rájöttem, hogy nincs értelme ezen emésztenem magam. Semmit nem akarok tőle - még akkor sem, ha nagyon cuki srác - , szóval inkább az alvásra koncentráltam.

Másnap reggel arra keltem, hogy valaki járkál a szobában. Lassan kinyitottam a szemem, és megláttam Spencert, aki az ágyam mellett állt. Kicsit megijedtem, ezért felriadtam.

- Nyugi Alyssa! Csak én vagyok! - mentegetőzött.
- Mit csinálsz itt?
- Szólni akartam, hogy ideje kelni, de nem tudtam, hogy ébresszelek fel. - magyarázkodott.
- Mondjuk, ha kicsit meglöktél volna, felkelek rá.
- Lehet. - nevetett kínjában - De most már úgyis ébren vagy! Csinálok reggelit, te meg készülődj.
- Rendben, köszi. - feleltem, majd Spencer kiment a szobából.

Elkezdtem keresni a megfelelő ruhát a bőröndömben az első igazi munkanaphoz. Valami csinos és elegáns ruhát akartam felvenni, hogy tudják a munkatársaim, hogy komolyan veszem a munkát, de közben nem akartam túl kihívó lenni, nehogy azt higgyék, hogy mindenben ki akarok tűnni. Miután kiválasztottam a ruhát, a fürdőszobába mentem. Megmosakodtam, kisminkeltem magam, és begöndörítettem a hajam.

Kb. fél órányi készülődés után lementem az étkezőbe. Spencer már az asztalnál ült. Éppen újságot olvasott.

- Nem is kívántam jó reggelt, szóval...jó reggelt! - habogta - Éhes vagy?
- Neked is jó reggeli Spencer! - mosolyogtam rá - Igen, éhes vagyok.
- Egyél csak, amit szeretnél. - mondta.

Az asztal tele volt kajával. Volt pirítós, tojásrántotta, szalámi, gabonapehely, sült bacon, narancslé, kávé, tea és péksütemények. Mosolyogva méregettem Spencert.

- Nem tudtam, hogy mit akarsz enni, ezért inkább csináltam több mindent. - magyarázta kicsit zavartan.
- Kitettél magadért. - válaszoltam, majd töltöttem magamnak kávét.

A reggeli hátralevő részében nem szóltunk egymáshoz. Én ettem, ő pedig folytatta az újság olvasását. Láttam, hogy néha rám néz, de mindig próbáltam kerülni a tekintetét.

- Sajnálom a tegnap estit. - mondta végül.
- Semmi baj. - válaszoltam, miközben a tányéromat bámultam. Nem akartam a szemébe nézni. - Szerintem az lenne a legjobb, ha elefeljtenénk.
- Oké. - egyezett bele Spencer.

Reggeli után segítettem elpakolni neki, majd fogtam a táskámat, és elindultunk dolgozni. A kocsiban sem beszélgettünk túl sokat. Mindössze annyit, amikor Spencer minden közelebbi munkatársamól mondott pár szót.

Mikor megérkeztünk, megmutatta az íróasztalom, én pedig rögtön helyet foglaltam. Mivel nem volt munka, bekapcsoltam a számítógépet, és megnéztem az e-maileimet. Megakadt a szemem azon, amit miami kolléganőmtól, Calleightől kaptam.

"Szia Alyssa!

Remélem szerencsésen megérkeztél, és minden oké. Milyen a munka? És a kollégák? Remélem nem jobbak nálunk (habár tudom, hogy ez úgyis lehetetlen) és, hogy hamar visszajössz...bár jobb, ha addig maradsz, ameddig szükséged van rá. Írj, vissza hamar, mert kíváncsiak vagyunk, hogy érzed magad.

Mindenkinek nagyon hiányzol!

Szeretünk: Calleigh és a csapat többi tagja :) "

Ahogy ezt olvastam, könnybe lábadt a szemem.

Alyssa ruhái: