Egy éjszaka ajándéka - 23. rész

Sziasztok! Sajnos a mai verseny sem úgy alakult Nico számára, ahogy kellett volna, és szörnyű volt nézni, hogy a Mercedes versenytempója egyelőre milyen rossz. Szívesen mondanám azt, hogy "Na majd a következő versenyen!", de nem hiszem, hogy pár hét alatt olyan sokat tudnának fejlődni. :( Pedig Nico már nagyon megérdemelné a jó eredményeket. De hogy valami jót is mondjak, hoztam egy új részt. :) Jó olvasást hozzá! Puszi! <3

Eric nem bírt nyugodt maradni a Forma-1 kezdetéig, és ötpercenként kérdezgette, hogy eljött-e már a megfelelő idő. Nekem közben beugrott, hogy ha én tegnap az egyik versenyzővel randiztam, akkor valószínűleg ma nincs időmérő. Vitaly csak nem utazta volna át fél Európát azért, hogy pár órát velem tölthessen…legalábbis nagyon reméltem.

Így hát utána néztem a dolognak a TV újságban, és nagy kő esett le a szívemről, amikor megláttam, hogy igazam van.

- Szívem, ma nincs Forma-1. – mondtam Ericnek – Csak a jövő héten lesz.
- De Pepe azt mondta az oviban, hogy ma lesz. – erősködött a fiam.
- Akkor Pepe rosszul tudta. Tudod, a legtöbb verseny között két hét különbség van. – magyaráztam.
- Pedig már úgy beleéltem magam. – szomorodott el Eric.
- Igen, észrevettem. – mosolyogtam – De van egy ötletem! Most nyílt meg a játszóház az új plázában. Szeretnéd, hogy elmenjünk?
- Igen!!! – jött lázba Eric szinte jobban, mint korábban a Forma-1-től.

Ekkor azonban hirtelen csengettek. Fogalmam sem volt, hogy ki lehet az, de az első ötletem az volt, hogy talán Carlos jött át meglátogatni minket. Amikor azonban ajtót nyitottam, majdnem dobtam egy hátast a döbbenettől.

- Vitaly! – habogtam – Szia! Mi járatban vagy erre?
- Szia Catalina! – köszöntött mosolyogva – Törölték a járatomat, így gondoltam együtt tölthetjük a mai napot, ha nem bánod.
- Az az igazság, hogy… - kezdtem volna bele a magyarázkodásba, ugyanis Vitaly túl közel járt ahhoz, hogy megismerje életem egy részét.
- Ki az, anya? – jött oda Eric.

Ez volt az egyik olyan jelenet, amitől a legjobban tartottam azóta, hogy megismertem Vitalyt. Eric érdekében nem akartam, hogy a srác, akivel randizom tudomást szerezzen arról, hogy van fiam. Vagyis persze elmondtam volna neki, ha komolyabbra fordul a dolog köztünk, de az nem éppen most lett volna.

- Anya? – döbbent le Vitaly – Nem beszélek spanyolul, de ennyit megértettem.
- Igen, ő a fiam, Eric. – mondtam el, ha már úgyis kiderült.
- Szia Eric! Vitaly Petrov vagyok. – mondta neki angolul, amiből persze a fiam egy szót sem értett – Nem beszél angolul, ugye? – esett le neki hamar.
- Öt évesen még nem. – nevettem – De ha már ennyi minden kiderült, gyere csak be!
- Köszi. – felelte Vitaly, majd mindhárman a nappaliba mentünk, és leültünk a kanapéra.
- Eric, nem mész fel játszani? Én beszélgetek kicsit a vendégünkkel, és utána csatlakozom hozzád. Úgy jó lesz? – szóltam a fiamnak.
- Aha. De siess! – felelte Eric, majd a szobájába ment.
- Szóval van egy fiad… - mondta ki az előbb megtudottakat Vitaly.
- Ha emiatt nem akarsz randizni velem, megértelek…- kezdtem bele.
- Hülyéskedsz? Nekem még így is tetszel. – vágta rá.
- Jó ezt hallani. – mosolyodtam el.
- És ki az apja? – tette fel Vitaly azt a kérdést, amit nagyon nem akartam hallani.
- Meghalt…évekkel ezelőtt. – hazudtam neki ugyanazt, mint korábban Niconak.
- Sajnálom. Nehéz lehet egyedül nevelni Őt.
- Igen, de szerencsére kapok segítséget. Tegnap is a barátnőm jött át vigyázni rá, míg veled voltam.
- Szóval nem a lakótársadé volt az a kocsi, és nem is neki főztél vacsorát?
- Nem. – hajtottam le a fejem bűnbánóan – Sajnálom, hogy hazudtam, csak féltem, hogy hogyan fogod kezelni, ha megtudod, hogy van egy gyerekem. És ami még fontosabb, nem akartalak bemutatni Ericnek addig, amíg nem válik komollyá a dolog kettőnk között. – vallottam be.
- És szeretnéd, hogy komollyá váljon? – kérdezte Vitaly.
- Ezt hogy érted?
- Szeretnéd, ha egy pár lennénk?
- Ha neked nem gond Eric, és nem haladnánk túl gyorsan, akkor igen. – feleltem – Mióta Eric megszületett, nem nagyon jöttem össze senkivel, így kicsit kiestem a ritmusból, ráadásul neked sem lehet könnyű randizni.
- Nekem a Forma-1 volt az a tényező, ami miatt hanyagoltam egy ideig a randizást. Úgy gondoltam, hogy jobb, ha a karrieremre összepontosítok, és nem hagyom, hogy a csajok elvonják a figyelmemet. De talán most mégis engedek a kísértésnek… - eresztett egy szívdöglesztő mosolyt felém.
- Nem is tudom, Vitaly. Forma-1-es versenyző vagy. Nem akarom kitenni a fiamat a média támadásának. – bizonytalanodtam el.
- És képes vagy emiatt lemondani a boldogságról? – nézett mélyem a szemembe – Figyelj Catalina! Alkut ajánlok neked. Gyertek el valamikor hozzám Angliába, és megtapasztalhatod, hogy milyen érzés mellettem lenni.
- Ez nem hangzik rosszul. Csak az a baj, hogy én dolgozom, Eric pedig oviba jár.
- Ericnek nem muszáj oviba mennie, hiszen az nem olyan, mint a suli. Te pedig biztos ki tudsz venni pár nap szabadságot. Ha meg húzná a száját a főnököd, majd kijátszom nála a „Forma-1-es versenyző vagyok” kártyát. – mosolygott Vitaly.
- Szerencsére nagyon jóban vagyok a főnökömmel, úgyhogy nem hiszem, hogy nem engedne el.
- Akkor meg nincs is miről beszélnünk. – vágta rá – Akkor benne vagy a dologban?
- Igen. – feleltem végül egy sóhaj kíséretében – De komolyan nem gond Eric?
- Nem. Még nem volt olyan barátnőm, akinek gyereke volt, de nem hiszem, hogy ez nálunk probléma lenne.
- Köszönöm. – mentem oda hozzá, és öleltem meg – Annyira jó, hogy ilyen jól fogadtad a dolgot. Pedig nagyon aggódtam, hogy ez esetleg közénk állhat…bár furcsa olyanról beszélni, hogy közénk. Még csak egyszer randiztunk.
- De sokszor fogunk még. – felelte Vitaly mosolyogva.

Mélyen egymás szemébe néztünk, majd azt vettem észre, hogy Vitaly a derekam köré fonja a karjait, és gyengéden közelebb húz magához. Pár másodperc múlva az ajkait az enyémeken éreztem. Ez volt az első csókunk, és bevallom, nagyszerű volt. Teljesen el tudtam magam engedni, és habár viszonylag hosszú ideig tartott, nekem csak egy pillanatnak tűnt…egy csodálatos, felejthetetlen pillanatnak, ami valami új kezdete lehet.

- Most már tudom, hogy nem lesz baj. – szólaltam meg a csók után.
- Reméltem, hogy meggyőzlek. – nevetett Vitaly.

Az első csókot még sok újabb követte.

Catalina ruhái: