Egy éjszaka ajándéka - 21. rész

Sziasztok! Kicsit később, mint ahogy terveztem, de meghoztam az új részt. Lehet, hogy most kicsit összezavarodtok, hiszen a történetnek nem így kéne alakulnia, de ne aggódjatok, minden a helyére kerül nem sokára. :) Nem térek el az eredetileg tervezettől. Jó olvasást! Puszi! <3

Nem sokkal később meg is érkeztünk az olasz étterembe, amiről Vitaly mesélt. Nem voltam még itt korábban, pedig tősgyökeres valenciai vagyok.

A hely a város peremterületén helyezkedett el, kicsit arrébb a nyüzsgő, forgalmas belvárostól. Személy szerint jobban kedvelem a nyugodtabb helyeket, ahol nincs akkora tömeg.

Az étterem kinézetében keveredett az eredeti olasz, és a helyi spanyol stílus. Habár volt egy belső rész is, mi a kerthelyiségben maradtunk. Nagyon jellemző volt rá a kovácsoltvas díszítés rengeteg virággal. Az asztalok sötétszínű fából készültek, melyek körül természetesen hozzáillő székek álltak. A terítők bordó színe jól illett a nővényekhez, és a félhomályhoz, amit a kevés, szépen díszített lámpa világított meg. Az I-re a pontot a lágy, halk zene tette fel, amitől a hely csak még nyugodtabb, és meghittebb lett.

- Ez gyönyörű! – jegyeztem meg.
- Szerintem is. Mindig eljövök ide, ha Valenciában járok. – felelte Vitaly.
- Jó estét Mr. Petrov! A helyére kísérhetem? – jelent meg egy pincér.
- Persze. – válaszolta Vitaly, majd követve a pincért egy kétszemélyes asztalhoz mentünk, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a tengerre.
- Még soha nem voltam ilyen szép étteremben, pedig már jártam párban. – mondtam, miután leültünk, és a pincét felvette az italrendelésünket.
- Még jobban fog tetszeni a hely, ha megkóstolod az ételt. – felelte Vitaly.

A pincér pár perccel később meghozta a borunkat, majd miután töltött mindkettőnknek, és felvette az ételrendelést, ismét magunkra hagyott minket.

- És mióta szereted a Forma-1-et? – törte meg a csendet Vitaly.
- Az az igazság, hogy régen hatalmas rajongó voltam, de az elmúlt pár évben alábbhagyott a lelkesedésem. Csak a bátyám piszkálása miatt mentem ki a versenyre. – feleltem azt, ami még igaz is volt.
- Talán meguntad a sok sexy pilótát? – kérdezte Vitaly nevetve.
- Igen, unalmas ennyi helyes pasit látni kéthetente. – nevettem el magam én is – Egyszerűen kevés volt az időm. – hazudtam.
- Jobb is, hogy nem egy megszállott Forma-1-őrülttel randizom ma este. – jegyezte meg.
- Randizol? Szóval komolyan gondolod a dolgot? – kérdeztem kissé bátortalanul.
- Persze. Ha csak meg akarnálak dönteni, akkor nem hoználak el vacsorázni.
- Vagy csak biztosra akarsz menni. – mosolyogtam.
- Catalina, azóta tetszel nekem, hogy megláttalak, ezért is hívtalak randira. Nem csak egy éjszakára kellesz nekem. – nézett mélyen a szemembe, és ki tudja, mi történt volna, ha nem jelenik meg a pincét.
- Elnézést hölgyem, csak azt szeretném kérdezni, hogy tegyünk-e bacondarabokat a sajtlevesébe? – fordult felém.
- Öhm…persze. – kaptam el a tekintetem Vitalyról.

A pincér el is ment, én viszont kezdtem megijedni, így szükségem volt arra, hogy lenyugodjak, és összeszedjem a gondolataimat.

- Egy perc és jövök. Csaj kimegyek a mosdóba. – szólaltam meg.
- Oké, csak nyugodtan. – felelte Vitaly kedvesen.

Fogtam a táskám, és a mellékhelyiség felé indultam. Amint beértem a tükörhöz mentem, és belenéztem. Tetszett a külsőm, mégis mást akartam látni a tükörben; egy erős, magabiztos és céltudatos nőt, aki nem ijed meg minden apróságtól, és bármit képes leküzdeni. Eric születése óta nagyon megváltoztam, sokkal visszahúzódóbb lettem, de most, hogy Vitaly tetszik, ezen változtatnom kell. Nem szúrhatom el az esély arra, hogy boldog legyen, és reményeim szerint ezt el is érhetem Vitaly mellett.

Kicsit bevizeztem az arcom – persze csak annyira, hogy ne essen baja a sminkemnek -, majd kirúzsoztam a számat, és miután ellenőriztem, hogy minden rendben van a külsőmet illetően, visszamentem Vitalyhoz.

- Tetszik a rúzsod. – jegyezte meg mosolyogva.
- Köszönöm. – feleltem.

Az első fogás nem sokkal később meg is érkezett.

- Ez tényleg isteni. – mondtam, miután megkóstoltam – Ez a hely tényleg lenyűgöző.
- Szerintem is. Remélem, még sokszor hozhatlak ide. – mosolygott rám.
- Persze csak, ha Valenciában vagy. – tettem hozzá – Rengeteget utazol, és ahogy mondtad, a Renault miatt Angliába kell költöznöd.
- A Renault nem dönthet mindenről helyettem. – felelte Vitaly.
- Én nem akarom, hogy miattam hanyagold a munkádat. Autóversenyző vagy, és ez az életed, ráadásul még alig ismersz engem. Nem kell rögtön eljegyezned, és lemondani mindenről miattam.
- Tudom, hogy nem akarnád ezt, ezért nem is teszem. De attól még lesz lehetőségem arra, hogy iderepüljek a szabadidőmben.
- Képes lennél ennyit utazni miattam? – döbbentem le kicsit.
- Ha úgy alakul a dolog. – kacsintott rám, mire ismét elmosolyodtam.

A randi eddig meglepően jól alakult, és szerencsére a további részében sem volt semmi okom a csalódásra. Nagyon jól szórakoztunk, rengeteget beszélgettünk, és úgy éreztem, mintha már ezer éve ismerném Vitalyt. Tényleg szerettem volna, ha összejön ez a randi, és végre minden úgy alakult, ahogy akartam.

Vacsora után sétáltunk még egy kicsit Vitalyjal, majd később hazavitt. A házam előtt megállva mindketten szomorúan vettük tudomásul, hogy véget ért az együtt töltött este.

- Köszönök mindent. Nagyon jól szórakoztam. – mondtam.
- Örülök neki. Én is nagyon jól éreztem magam veled. – felelte Vitaly.
- Akkor jó éjszakát. – válaszoltam, majd kiszálltam a kocsiból, és elindultam a bejárat felé.
- Catalina! – húzta le Vitaly a kocsi ablakát, és szólt ki nekem – Ugye még találkozunk?
- Az remek lenne. – feleltem mosolyogva, majd bementem a házba.

Mosollyal az arcomon, és boldogsággal a szívemben indultam fel az emeletre.